A Taiki-lak

Tárgy: A Taiki-lak Vas. Ápr. 05, 2009 9:36 am

Nos, ez lenne az a lakóház(?), amiben élek. Vagy mondhatnám inkább egy romhalmaznak, amiben életem nagy részét töltöm? Mindegy is. A lényeg az, hogy eléggé ütött-kopott kis viskó ez a város kellős közepén. Két lakóház közé van bepréselve, szinte alig lehet észrevenni. Főleg, hogy még néhány fa is van, ami eltakarja a külvilágtól. Persze aki akarja, az megtalálja. Ilyen emberből mondjuk nincsen sok. Maximum én. Hát, ez van. Mit csináljon az ember, hogyha egyszer quincy és hollow-okat gyilkolászik? Nem csoda, hogy nincsenek barátaim. No, de ez nem ide tartozik.

Lényeg a lényeg, hogy jól megvagyok ebben a kis házikóban. Alig találnak rám a hollow-ok. Szerencsére....mert a marhák sosem gondolnak arra, hogy egy quincy egy ilyen lepukkant helyen is élhet. De hát, ez az ő bajuk. Vendégeket nem látok szívesen, bár van egy-két kivétel. De az nagyon ritka.
Tehát összességében véve e ház az otthonom és a rejtekhelyem egyben. Jaj, azoknak, akik rossz szándékkal közelíti meg!

Tárgy: Re: A Taiki-lak Vas. Ápr. 05, 2009 9:52 am

*Hazafelé jövet igen különös dolgok történtek velem. Egy különös és ismeretlen indíttatásból ma másfelé jöttem haza. Nos, lehet, hogy nem kellett volna. Ugyanis összefutottam azzal a bizonyos alakkal. Bár kehetséges, hogy bárhol megtalált volna, akármerre jövök is haza. Mindenesetre a lényeg az, hogy most megállított. Szabályosan megállított. Sétáltam a járdán, ő meg kitette a kezét és szabályosan nekem jött. Nem mondom, egészen furcsa volt az érintése, de mégis olyan ismerős. Aztán a szemei. Mintha már láttam volna őket valahol. Igen. És ekkor hozzám szólt.*
-Taiki....hát nem ismersz meg?
*Én meg csak néztem és néztem, de nem jöttem rá, ki lehet. Hát istenem! Rajta volt még a csuklyája is! Alig látszott valami az arcából! És ő azt akarta, hogy ismerjem fel! ~Na, ez is meghibbant.~ Mondtam, azzal éppen hátat fordítottam volna neki, hogy a műsik, hosszabb úton jöjjek haza, mikor is előttem termett és elkezdett nekem ott ugrálni össze-vissza, hoyg márpedig ő nem enged el, amíg meg nem mondom a nevét. Én meg jól begurultam, körülnéztem, de sajnos szembesülnöm kellett azzal, hogy túl sokan vannak ahhoz, hogy elővegyem az íjamat. Így hát mérgesen közelebb mentem az alakhoz (már ha lehetett), és így szóltam.*
-Na, idefigyeljen! Legyen oly szíves és mutassa meg az arcát! Mert, ha ismerem, akkor úgy biztosan fel fogom ismerni. De így egy kicsit nehezemre esik.
*Az amarha erre meg röhögni kezdett. Azt sem tudtam, mérgemben mi a fenét csináljak. De szerencsére, mire megütöttem volna, már abbahagyta a gusztustalan nevetést és eszelős hangon így szólt.*
-Jól van, Taiki! Te akartad!
*Azzal levette a csuklyát magáról. Nos, nem mondom, hogy nem vertek gyökeret a lábaim, amint megláttam. Komolyan mondom nektek, hogy szakasztott úgy nézett ki, mint én! Csupán egy kis különbség volt. Ez a köcsög egy hollow volt. Már éppen rántottam elő a Sanrei-kesztyűs kezemet, mikro a Taiki-másolat eltűnt a szemem elől eszelős kacagást hallatva. Én meg csak álltam ott az utcán egyes egyedül. A tömeg már lassan eloszlott. Az a pár ember is, aki még itt volt, nem nagyon foglalkozott velem. Az egyik majdnem fel is lökött és még csak bocsánatot sem kért. Ennyit a jómodorról. Na, ezek után aztán hazaiszkoltam és jól bezártam magam után az ajtót. Igen, ez történt.
És most itt ülök a szobában, miközben újra lejátszom fejemben ezeket az eseményeket. Ijesztő, mondhatom. És az a legrosszabb, hogy a rohadék az én képemet használja! ~Nem tudom, hogyan csinálja, de nagyon ügyes! Lehet, hoyg meg kell kérjem Ayumit, hogy segítsen?...Ááááá, képtelenség. Tegnap így is majdnem bajba sodortam! Legalábbis remélem, hogy majdnem! Ki tudja, hogy az a másik shinigami nem érezte-e meg a lélekenergiámat? És ha ráadásul Ayumi pasija volt az?.......Áááááá, badarság! Akkor nem lett volna olyan meggyőző velem kapcsolatban. No, de ami elmúlt az elmúlt. Bár szívesen megismételném, nem tudom, hogy lesz-e még ily szerencsém. Lehet, hogy próbálkoznom kéne. Végül is nem ellenkezett. Sőt.....~ Gondolkodtam, majd szép lassan elindultam ágyam felé....*

Tárgy: Re: A Taiki-lak Vas. Ápr. 05, 2009 10:10 am

*Mikor odaértem, sóhajtottam egy nagyot, kinéztem az ablakon, majd mikor meggyőződtem arról, hogy semmi veszély nem fenyeget, elhúztam a függönyöket, s levetette a ruhámat. Kicsit fura érzés volt a tegnapi után egyedül levetni őket...de hát ízlések és pofonok. Lassan megittem még egy pohár vizet, aztán befeküdtem az ágyba. ~Hogy menniyre hideg van! Jó lenne, ha valaki melegítené....Kész őrült vagyok már! Jaj, csak tudnám kiverni a fejemből! Jobban mondva azt nem akarom, csak ne járna ennyiszer a fejemben! Szinte egész nap csak rá tudok gondolni.~ Átfordultam a másik oldalamra, s a függönyökkel eltakart ablakot bámultam. Nem láttam sokat, de nem is az volt a lényeg. Fizikai értelemben nem is láttam a szemeimmel. Most tejesen a gondolataimba merültem és emlékképeket vetítettem magam elé. Legfőképp Ayumival kapcsolatban. Amikor először megcsókolt, aztán másodszor.....és így szépen végigzongoráztam a tegnapi napig. No igen, az volt eddigi találkozásaink csúcspontja. ~De jó is volt!~ Sóhajtottam ismét. Még csak egy nap telt el, de már hiányzott. És egyre inkább befurakodtak a tudatomba az olyan kérdések, melyek úgy kezdődtek, hogy: Mi van, ha.... Hát, meg kell mondjam, nem volt egy jó érzés. Az aggasztott a legeslegjobban, hogy az a shinigami, aki akkor "ránk tört", nem más, mint Ayumi pasija. És ez a gondolat, annyira befészkelte magát az agyamba, hogy már szinte ő is rögtön az eszembe jut, ha Ayumira gondolok. Na és ebből következett az, hogy: Mi van, ha Ayumi csak egy egyéjszakás kalandnak tekintett engem és semmi több? Ez szörnyebb érzés votl még annál is, mikor egy hollow a karmával, vagy egy shinigami a zanpakutojával megsebez. És még ehhez hasonló kérdések keringtek a tudatomban. ~Hát hogy lehetek ennyire hülye? El kell mennem hozzá és meg kell kérdeznem, hogy most mi legyen. Vagy ez nem helyes? Jaj, ha valaki tudna segíteni....~ Úgy siránkoztam, mint aserdülőkorban lévő fiúk vagy lányok. Kész röhej. Ha nem én szenvednék így, bizony kiröhögném az ipsét. De azért annyira talán még nem vagyok bolond, hogy magamon röhögjek. Így maradt a lelki mardosás. Ez sem rossz. Inkább, mint az őrület. Bár már ahhoz is egyre jobban közelítettem.
Na, mivel egészen jól felkészítettem magamat az esti alvásra, így hátmara fordultam, majd aplafont kezdtem el bámulni. De nem nagyon sikerült elaludnom. Aztán eszembe jutott a báránykás módzser. El is kezdtem őket számolni. De aztán a báránykákból hamarosan Ayumik lettek és ezekhez még egy pasi is társult, aki az a shinigami volt, akiről beszéltem. Tehát így aludtam el végül: Egy kis Ayumi, egy kis pasi....és így tovább. De szerencsére hamar elaludtam. Vagy mégsem szerencsére? Ugyanis rettenetes rémálmaim voltak. Ezeket már nem részletezném, mert még magam is beleborzongok, ha rájuk gondolok. Legyen annyi elég, hogy levágott fejek voltak benne. És nem Ayumié meg nem azé a pasié ~....na, de most már jobb lesz, ha befogom és alszok tovább....~ Így hát szépen visszaaludtam és reggelig fel sem keltem szerencscére.*

Tárgy: Re: A Taiki-lak Vas. Ápr. 26, 2009 5:49 am

*Karakura Town utcái nem veszélytelenek. Bármikor összetalálkozhatsz egy hollow-al vagy egy shinigamival. Vagy esetleg egy quincyvel. Ponotsabban velem. Ugyanis itt lakom, az utcában, a járdától kicsit beljebb lévő házacskában. A házat két terebélyes fa takarja el a külvilágtól, alig látszódik belőle valami, ha az ember a járdáról oldalra pillant. Ezért szeretem nagyon ezt a helyet. Otthonos, és még cska észre semlehet venni könnyedén. Ez sokszor segített már rajtam. Bár néha hátrány is, de erre most nem térnék ki. Legyen annyi elég, hogy itt ültem kint az egyik fán. Én sem látszódhattam jobban, mint a házam. Csak néztem és néztem azt a rengeteg embert, ahogy elhaladnak előttem és még csak erre sem tekintenek, a házam felé. Biztosan azt hiszik, hogy nem lakik itt senki, vagy ez egy szemétlerakóhely, amit fákkal álcáznak. Nem tudom, de annyi biztos, hogy rám se bagóztak. Pedig egy-kettőnek még oda is szóltam. Volt egy elé lengén öltözött lányka is, aki hát mit ne mondjak....sejtettem, mi lehet a foglalkozása........Mindenesetre viccből leszólítottam ezekkel a szavakkal:*
-Szia szivi. Jók a melleid, és a feneked sem rossz. Akarsz dugni?
*Én ezt persze csak viccnek szántam, s számítottam is arra, hogy esetleg megpróbál felpofozni. De nem így történt. Odajött hozzám és rám mosolygott. Észrevett, értitek?! Szóval mosolygott egyet, majd így szólt.*
-Persze. Mennyit adsz értem, szépfiú?
*Én meg majd' leestem a fáról. Azt sem tudtam, mit mondjak neki hirtelenjében. elkezdtem valargatni a fejemet, erre ő csak még jobban elmosolyodott és felhúzta egy pillanatra a topját. Gömbölyű mellei előbújtak, de rögtön el is tette őket. Aztán erzt kérdezte.*
-Nos, mi a véleményed?
*Na, ekkor bepöccentem és elküldtem a jó büdös fenébe. Persze, mit képzel? Majd összeállok egy ilyen csitrivel? Na ne nevettessen! Szerencsére elhúzott egyből, amikor elkezdtem ordítozni vele. Ez után az eset után pár perccel még mindig nem bírtam feldolgozni a dolgot. Még ilyet! De aztán szerencsére megynugodtam, s többet nem szólogattam be, csak fütyörészve nézelődtem. Nem tudom, miért csináltam ezt, de jól esett a semmittevés.*

Tárgy: Re: A Taiki-lak Vas. Ápr. 26, 2009 6:13 am

+18
*Az egyik bevásárló központ tetejéről néztem le az utcára. Nem nyűgözött le. Egyáltalán nem. Minden csupa szutyok... Kész lepra telep. Még az emberek is úgy dülöngéltek a járdákon, mint a zombik. Ezt mondjuk a nagy hőség miatt tették. De akkor is tarthatnák tisztán a lakóhelyeiket az emberek... Ezeken gondolkoztam, amikor a szomszédos háztetőn feltűnő shinigami lazán integett nekem egy ideig, mire én vissza intettem neki. Aztán mindketten megfordultunk, és bevetettük magunkat a városi forgatagba. Persze azért nem volt ez ilyen egyszerű. Legalábbis nekem. Hiszen előbb még vissza kellett térnem a pót testbe. Leporoltam a nagy semmitől a shinigami egyenruhámat, aztán egy szempillantás alatt a testben voltam. Megmozgattam elgémberedett ujjaimat, kinyújtóztattam lábaimat, csak úgy ülö helyzetben, mivel egy magas épület tűzlépcsőjén hagytam a testem. persze tudtam, hogy itt a kutya se talál rá, hiszen ki a francnak jutna eszébe itt keresgélni nőket? Ép eszű fickónak tuti nem.
Aztán szépen lemásztam a tűzlétrán, ami nagy örömömre olyan szar állapotban volt, hogy egy kiálló vas szál bele akadt piros szoknyámba, és szuper mély kivágást eszközölt rajta. Nem mintha nem lenne egyébként is már eléggé rövid, de miért ne történne valami idegesítő velem, amikor már éppen mehetnék pihenni. Hát elsasszéztam az egyik sikátoron át, aztán ki az utcára, ahol pár tapló fickó még be is próbálkozott nálam, hátha kevés pénzért megkaphat... Hát, mit ne mondjak... Egy ideig nem fognak azok senkinek bedumálni. Főleg az intenzív osztályon feküdve. Mert se perc alatt elintéztem őket. És még csak nem is fogalakoztak vele a járókelők. Hiába no, ez van ha egy lány kezd hadakozni. Biztos mindenki azt hitte, önvédelem volt. Persze még jobban szét hasadt a szoknyám eközben. Aztán elértem egy fura helyre. és akkor megéreztem egy erős lélekenergiát.*
~A fenébe, már megint egy quincy... Nem unják még a hajkurászásomat? Na, lássuk a következő delikvenst, aki nem bír magával, és engem szeretne lenyomni...~
*Ezen a gondolatomon baromi jól is mulattam, és közben egyik kezemmel a korlátra támaszkodva átlendítettem magam egy fa mellé. De az a nyavajás korlát átkozottul rozoga volt, és simán kidőlt. Persze én meg pofára esve feküdhettem a fűben.*
- Még jó, hogy ez nem a tűzlétrán történt...
*És alig mondtam ezt ki, már álltam is föl, és elindultam, be a fák közti kis épület irányába. De egy gyanús reccsenés megállított. Oldalra pillantva láttam meg, hogy immár a szoknyám bal oldalának is búcsút inthetek, mivel a korlát lazán bele tépett az anyagába. Szitkozódva tettem kezem a homlokomra.*
- Ezt nem hiszem el...
*Szavaimat halk nevetgélés szakította félbe, ami minden bizonnyal azé a quincyé volt, akinek már egy ideje érzem a lélekenergiáját. Kezembe csempésztem kunaiomat, és pislogtam körbe, honnan is jöhet a hang.*
- Told ide a képed quincy, hagy szabjam át!

Tárgy: Re: A Taiki-lak Vas. Ápr. 26, 2009 6:31 am

*Már lassan kezdtem unni ezt az egészet. ~Senki különös nem sétál errefelé, amerre én lakom. Még csak jó nők sem nagyon. Bár kit érdekelnek? Engem ugyan nem! Engem csakis egy érdekel, de őt már egészen régen láttam. Talán már nem is találkozunk többé.~ Elmélkedtem, miközben felidéztem utolsó taálkozásunk körülményeit. Kicsi mosolyra húzódott a szám, mígnem eszembe jutott az is, hogy miért kellett oly hamar távoznom, na és hogy mi egyáltalán nem illünk össze. Ezek a gondolatok mindig is kínoztak engem. Most is azon voltam, hogy minél hamarabb kiverjem a fejemből. Nem volt jó érzés ezekre gondolni. Éppen ugrottam volna le a fáról, mikor is egy hölgyemény ugrott át a közeli korláton. Jobban mondva átesett rajta, vagyis elesett vele. A lényeg, hogy a földre került mindkettő. El is kezdtem halkan kuncogni a szerencsétlenen. Ő volt az első ma, aki meg tudott nevettetni. Ennek örültem is nagyon. Már csak azt kellett kiderítenem, ki is ez a csajszi. Bár erre nem kellett sokat várjak. Ahogy felállt és elindult a házam felé, szemeim elkerekedtek. Egyrészt azért, mert észrevette a házamat, másrészt pedig azért, mert nagyon is ismertem én azt a hölgyikét. Nagyon is közelről.....Ayumi volt az. Bár éreztem a lélekenergiáját korábban is, nem foglalkoztam vele. Hiszen csak nem esik nekem egy shinigami ilyenkor, mikor egész forgalmas az utca. Meg hát a fa is elrejtett valamelyest. Tehát csodálkozva tekintettem le a nőre, aki egészen sokat jelentett nekem, mégis ellenségnek számít. Nem tudtam, először mi tis tegyek. ~Most ugorjak le elé? Vagy maradjak idefent?~ Nehéz volt a döntés, de eközben Ayumi ügyesen elszakította az amúgy is eléggé megviselt szoknyácskáját. Így már sokkal több látszott fenekéből, mint azt szerette volna. Én meg akaratlanul is kuncogni kezdtem. Persze a lány azonnal felfigyelt a hangra és már lesben állt. Készen arra, hogy megöljön, akárki is legyek. Én meg csak mosolyogtam és vártam egy kicsit. De végül döntöttem és leugrottam pontosan Ayumi orra elé. Rámosolyogtam, majd nevetve így szóltam.*
-Szóval át szeretnéd szabni a képemet, Ayumi?
*Többet nem is szóltam, csak álltam ott előtte. Ajkaink majdhogynem összeértek, de nem csókoltam meg. Nem tudtam, hogy engedné-e. Elvégre csak quincy vagyok és ő csak shinigami...így hát ellenségeknek számítunk. Persze az más dolog, hogy én nem lennék képes megölni őt. De fordítva még mmindig nem vagyok ebben biztos. Így hát ott álldogálltam előtte, mélyena szemébe nézve és mosolyogva. Reméltem, hogy nem fogja azzal kezdeni a beszélketést, hogy belém döfi kunai-át. Bár ez is elképzelhető a hirtelen megjelenésemből kiindulva...*

Tárgy: Re: A Taiki-lak Vas. Ápr. 26, 2009 6:45 am

*Alig fejeztem be a mondatot, már hallottam is a zörejt a fán, és már ott is állt előttem az a bizonyos quincy, aki rajtam nevetett az imént. Méghozzá továbbra is vigyorogva állt ott. A szemeim meg egy pillanatra elkerekedtek a döbbenettől. Hiszen Taiki volt az orrom előtt. Ráadásul olyan közel, és olyan csábítóan mosolyogva állt ott, hogy bármelyik nőnemű ember letámadná minden hezitálás nélkül. De aztán valahogy sikerült uralkodni magamon, és határozott mozdulattal el is tettem a kunait. Majd Taiki szemeibe nézve megszólaltam.*
- Ta... Taiki... Mi a fenét keresel itt?
*Ez mondjuk hülyén hangozhatott neki, hiszen nem tudhatom, hogy milyen gyakran szokott itt tartózkodni. *
- Ki akarod nyiratni magad? Mert ha igen, akkor tudok pár halálistent a környéken, akik naphosszat quincyk kergetésével szórakoznak.
*Egy sanda vigyort megengedtem, de egy lépést sem mozdultam onnan, ahol álltunk, olyan nagyon, nagyon közel egymáshoz.*

Tárgy: Re: A Taiki-lak Vas. Ápr. 26, 2009 6:55 am

*Úgy tűnt, hogy mégsem fog megszurkodni. Erről elgalább le van a gond. Ez már jó jel. Miután eltette a kunait, meg is szólalt végre, én meg csak mosolyogtam még tovább, még jobban. Vicces helyzet volt, de hát nem tudhatta, hogy én itt lakom. Kacsintottam egyet rá, azzal csak úgy félvállról odavetettem.*
-Itt lakom. Ez a házam.
*Mutattam a magam mögött található házféleségre.*
-És ezek a fák annyira jól elrejtik, hogy nem nagyon szoktak észrevenni. Senki sem, még a shinigamik sem.....Na jó, talán egy-kettő igen, de főként azért, mert azt akarom.
*Kacsintottam egyet ismét, majd mélyet szippantottam a levegőből, így Ayumi illatából is bőven jutott az orromba. Rég nem éreztem már ezt a bódító illatot. Szemeimmel még mindig az ő szemeiben kutakodtam, de egyenlőre nem sokat árult el. Persze viselkedése annál többet. Nem nagyon szándékozott hátrálni tőlem. Ez is egy jó jelnek tűnt. Már kezdtem egész magabiztossá válni. Így hát felemeltem a kezemet és megsimítottam az arcát.*
-Nem szeretnél körülnézni bent? Bár egészen nagy a kupleráj.....ebben a házikóban nem igazán lehet rendben élni, ha érted, mire gondolok.*
*Azzal meg sem várva a válaszát karon ragadtam, s elindultam vele a házam ajtaja felé. Persze félúton megálltam és még egyszer a szemeibe néztem.*
-Ugye nem gond, ha egy kicsit elidőzünk ott bent? Itt kint ugyanis kezd kissé túl meleg lenni....

Tárgy: Re: A Taiki-lak Vas. Ápr. 26, 2009 7:07 am

- Itt tényleg lehet lakni?
*Kérdeztem döbbent ábrázattal, hiszen ez a ház, talán még az én lakásom nyomába sem érhet. Persze ez azért nem biztos, hiszen a lakásom egy kis lyuk csupán, és ez mégis csak egy családi ház, vagy mi fene akart lenni valamikor. Annyira nem is tudtam megállapítani milyen méretei is vannak ennek az építménynek, mert a fák jó részt valóban annyira eltakarták, hogy nehéz legyen felbecsülni a külső adottságait. Már amennyiben egy háznál beszélhetünk külső adottságokról.*
- És mióta csalsz te ide shinigamikat?
*Ez utóbbit már vigyorogva kérdeztem, de úgy, hogy addigra már karon ragadott, és maga után húzott be a házba. Én meg nem is ellenkeztem. Már csak azért sem, mert nem jutott eszembe. Amikor bent voltunk, keresztül vontatott az előszobán, aztán egy szoba előtt megtorpant. Kinyitota az ajtót, és illedelmesen betessékelt oda.*
- Őőő... Remélem, nem takarítani hívtál meg a házadba.
*Ezt valahogy nem bírtam kihagyni. Hiszen olyan hihetetlen volt nekem, hogy már megint ennek a quincynek a közelében vagyok. *

Tárgy: Re: A Taiki-lak Vas. Ápr. 26, 2009 7:18 am

*Miközben kérdezősködött, sikeresen behúztam a házba, át a nappalin, s az egyik vendégszobába tessékeltem. A megjegyzésén csak nevettem egy jót, majd felnyomtam a villanyt, s az ajtót becsuktam magam után. Felé fordultam, s szám sarkában ravasz mosollyal kezdtem el beszélni.*
-Hogy takarítani? Nos, attól függ, mit szeretnél takarítani!
*Még egy pillanatig haboztam. Körülnéztem. Idebent minden a helyén volt, nem votl kupi. A legjobb hely erre a pillanatra. S már "támadtam" is. Elé léptem hirtelen, s vadul megcsókoltam. Csak csókoltam és csókoltam, miközben a fenekét fogdostam. Mosolyogva haladtam lejjeb a nyakára. Ott volt előttünk az ágy. Hát most mit szórakoztam volna? Vadul ledöntöttem a fekvőalkalmatosságra, s rámásztam. Lábát felhúztam, így szoknyája még tivább szakadt, bár ezt én egyáltalán nem bántam. Nagyon is jóle sett végre ismét érezni ajkai édességét, s kerek fenekét a kezeimben. Reméltem, hoyg ő is így érez és nem szándékozik pillanatokon belül eltávolítani engem magáról. De eddig szerencsére úgy tűnt, hogy nem. Mosolyogva engedtem el egy pillanatra, majd így szóltam.*
-Egy kicsit meleg van idebent is, nem gondolod? Talán jobb lesz, ha...
*Azzal megragadtam a ruháját, s próbáltam lehámozni róla, de nem nagyon akart sikerülni. De mivel nem is akartam vele szórakozni, így hát kicsit erősebben húztam meg, minek eredménye az lett, hogy telejsen leszakítottam róla a ruhát. ~Hopika....~ Gondoltam, azal egy villámgyors bocsánatkérő pillantást vetve Ayumira tovább folytattam kényeztetését...*

Tárgy: Re: A Taiki-lak Vas. Ápr. 26, 2009 7:38 am

*Nyitottam volna számat, hogy megkérdezzem, mégis milyen takarításra gondol ezzel, de már be is tapasztotta számat ajkaival. Olyan hirtelen történt, hogy előbb csak megkövülten álltam ott, és vissza se csókoltam. De a bénultság elmultával már magamra találtam, s lázasan viszonoztam is csókjait. Meglepett a vadsága, de ugyanakkor nagyon is élveztem Taikinak ezt az új "stílusát". Kezei játékosan, de őrületesen izgatóan simogatták fenekemet. És én ekkor hagytam, had ragadjanak magukkal vágyaim, melyekért az osztagom kapitánya minden bizonnyal laza csuklómozdulattal küldene meg az irodája falán keresztül. Hát egyre vadabb csókokkal hintettem ajkát, fülét, fülcimpáját, nyakát, vállát... Kezeim közben feltartózhatatlanul barangoltak a testének legérzékenyebb pontjain. Aztán a quincy elveszthette türelmét, mert egy-kettőre bedöntött az ágyba. Én meg élveztem a kényeztetését.*
- Meleg? Inkább kánikula...
*Válaszoltam gyorsan a kérdésére. A fiú meg azonnal neki esett a topomnak, és egy erősebb rántással letépte rólam. Normális körülmények között, ez a kis mozdulat a kezébe is kerülhetett volna bárki másnak. Ezzel szemben csak hátra vetettem fejemet, és élvezettel mocorogtam égetően bizsergető csókjai alatt, melyektől a bőröm már szinte lángolt. Kezeim hol itt, hol ott bolyongtak Taiki testén, míg mostanra már le is siklott az egyik a fiú nadrágjába. Élvezettel néztem, ahogy a megvadult quincy beharapja alsó ajkát az érintésemtől. Aztán már ki is húzta kezem onnan, és őrült gyorsasággal szabadult meg ruháitól. Így már épp olyan pőre volt, mint én. Aztán leereszkedett rám, és folytattuk a csókcsatát.*

Tárgy: Re: A Taiki-lak Vas. Ápr. 26, 2009 7:51 am

*Siker koronázta tetteimet. Úgy állt a dolog, hogy nem lesz semmiféle lelökés és verekedés, csupán mi ketten. Bár, ha úgy vesszük, akkor végül is csatát vívtunk egymással. De még milyet! Csókjaink nyomán csak úgy égett a bőrünk. De nem volt gond. Kellemes érzés volt ez. A lehető legkellemesebb. Miután sikeresen megszabadultam én is a ruháimtól, még nagyobb hévvel csókoltuk egymást. Alig bírtam betelni testével, akkora volt a vágy bennem. Nem csoda, hisz már talán három hete is, hogy utoljára láttam...vagy egy hónapja. Az túl sok idő nálam. De most bepótoljuk, ez biztos! Őrült sebességgel nyúltam háta alá, majd a melleit kezdtem el kényeztetni csókjaimmal, érintéseimmel. Közben csípőjét módszeresen az ágyékom felé irányítottam, s szorosan magamhoz öleltem. Egy kicsit lejjebb vándorolva a hasán kezdtem el a játékot. Nyelvemet kidugva izgatón körbehúztam nyelvemet Ayumi hasán. Aztán egy kicsit lejjebb érve érzékeny ponthoz értem, mit szintén kényeztetni kezdtem. Csodás volt. Az adrenalin úgy felszökött bennem, mint még soha. Dolgom végeztével ismét feljebb kúsztam Ayumi tökéletes testén, majd ajkait ismét birtokba véve szorítottam testét az enyémhez. Éreztem mellkasomon a kebleit. Vágyaim még jobban felkorbácsolódtak, s úgy tűnt, meg sem akarnak állni egyhamar. Én persze egyre csak azon voltam, hogy minél tökéletesebben elégítsem ki vágyainkat. Mindkettőnkét. És úgy tűnt, hogy eddig jól csinálotam, mert Ayumi teljesen "el volt varázsolva", hogy így fogalmazzak. Kezeim eközben többször is bejárták a lány testét, majd az egyik a fenekén állapodott meg. Ekkor még jobban magamhoz szorítottam, s a gyönyör mámorában jól belemarkoltam Ayumi fenekébe. Halk sóhajokat hallatva fordultam hátmara, így most Ő került felülre. Még közel sem akartam véget vetni ennek a csodálatos dolognak. Kezeimmel végigsimítottam Ayumi felsőtestén, majd mosolyogva magamhoz húztam, miközben egyik ezem visszatért a lány fenekéhez...*

Tárgy: Re: A Taiki-lak Hétf. Ápr. 27, 2009 5:02 am

*Taiki kezei élvezettel vándoroltak testem minden pontján. Olyan hosszan elnyújtotta játékát, hogy már kezdtem azt hinni, hogy a testem viaszként olvadozik érintései nyomán. De, mielőtt azt hihettem volna, hogy ezt a gyönyört már nem képes fokozni senki, akkor a fiú bele markolt fenekembe, és vadul magához ragadott, mint vadász a prédáját. Mozdulatai, csókjai, s kezének erős szorítása úgy felkorbácsolták a kibontakozni készülő gyönyört, hogy egy pillanatra azt gondoltam, talán szét is robban a testem. Ez sem történt meg. Taikival egymásba kapaszkodva értük el a gyönyör legfelsőbb fokát, mit ezelőtt sosem éltem át. Épp kezdett megnyugodni testünk, amikor a quincy hirtelen a hátára fordult, s magával rántott engem is. Pár másodpercig pihegve ültem rajta. Majd testem magától megmozdult, amikor megéreztem a fiú kezeit, amint bele-bele markolászik fenekembe, és élvezettel kezdte el mozgatni csípőmet. Nekem sem kellett több... Ösztönösen átvettem a ritmusát, s közben előre hajolva tapasztottam számat forró ajkaira. Áradt a vágyakozás még most is testének minden porcikájából. Mint ahogy nekem is. Képtelen voltam betelni az eddigi örömmel. Újra el akartam veszni az alattam fekvő quincy kéjes mozdulataiban, és bőrömet felperzselő érintéseiben. Kinyitottam szemeimet, s tekintetünk találkozott. Szinte ordított belőle annak a vágya, hogy sose érjen véget ez a pillanat. És tudtam, ő is ezt látja most az én szemeimben. aztán lassú kínzásként kezdtem izgatni ajkaimmal felsőtestének minden milliméterét. Nem volt olyan pont a testén, amit eztán ne tanulmányoztam volna át ajkaimmal, s nyelvemmel az elkövetkezendő percekben. És még élvezetesebben mozogtam rajta, ahogy hallottam gyorsuló zihálását, s éreztem bőrömbe markoló ujjait. ekkor Taiki felült, és olyan szorosan húzott magára, hogy még a lélegzetem is elakadt. Forró, izzó volt még a levegő is körülöttünk, de testünk még jobban felhevült, ahogy Taiki gyorsított mozgásunkon, s egyre vadabb tempót vettünk fel, melybe ő hajszolt bele mindkettőnket. Én pedig a gyönyör kínjai közepette mélyen bele vájtam körmeimmel a fiú hátába. Taiki felnyögött tőle, s csak még hevesebben folytatta őrületesen élvezetes mozdulatait, míg végre egymás után felnyögve értük el a csúcsot. Taiki hátra dőlt az ágyon, én meg ráborultam, s próbáltam normálisan levegőhöz jutni ezután az eszement tempó után.*
- Bocsánat a karmolásért... nem volt szándékos... *nyögtem ki nagyon halkan bocsánat kérésemet, s tovább hevertem Taiki izzadt testén. Megmozdulva éreztem, hogy mindkettem úszunk az izzadtságban, de nem zavart. Most nem is lett volna erőm kimászni a fürdőbe. Bár, azt se tudtam, merre is találnám az említett helyiséget.*

Tárgy: Re: A Taiki-lak Hétf. Ápr. 27, 2009 5:36 am

*Ayumi se volt az a kiscica-féle. Mikor átfordítottam magamra, mintha csak ő lenne a "főnök". Átvette jóformán az irányítást. De ez tetszett. Egy élmény volt....egy nagyon jó élmény. Mikor tekintetünk találkozott, láttam benne, hogy nem akarja abbhagyni és még, még akarja növelni a vágyat, az örömöket. Én is ugyanezt akartam. Így hát gyorsítottam tempónkon, miközben ő pedig bebarangolta felsőtestemet ajkaival és izgató nyelvével. Alig bírtam már, s éreztem, hogy lassan vége kell hogy legyen ennek a szép együttlétnek, de még ekkor sem hagytam magamat, s szó szerint küzdöttem. És bevált, ugyanis úgy tűnt, még bírni fogjuk egy darabig. És hát természetesen akartuk is. Felültem, majd szorosan magamhoz vontam. Egyre csak gyorsítottam a tempón. Ennek úgymond meg is ittam a levét, ugyanis Ayumi jól belém karmolt. Én pedig a kéjes fájdalom okozta érzéstől hangosan felnyögtem. Aztán még gyorsítottam, ahogy csak bírtam. Aztán eljött mindkettőnk számára a gyönyör és a beteljesedés pontja. Leírhatatlanul jó érzés volt. Telejsen megizzadtam. Hátradőltem, s Ayumi is dőlt velem. Kedvesen hozzám simult. Éreztem, hogy ő is izzadt. Aztán hallottam valami kis hangot a szájából, amit nagy nehzen meg is értettem. Csak elmosolyodtam és adtam neki egy csókot.*
-Nem számít. Ez legyen a legkisebb gondunk.
*Kacsintottam rá, majd gyenge kezemet nagy nehezen felemelve fenekére hejeztem, a másikkal pedig a lány haját fésültem arréb arcából. Jó pár percig lihegve hevertünk egymáson, majd ismét elmooslyodtam, s halkan így szóltam.*
-Nos, itt fogunk feküdni szótlanul vagy beszélünk is valamit? Bár nem kötelező, ha nem akarsz...
*Ismét megízleltem mézédes ajkait, s megsimogattam a hátát. Kisgyerekként bújtam nyakához, amit ismét elkezdtem csókolgatni. Mindezt azért, hogy egy kis szóra bírjam végre, mert eléggé kínosnak éreztem a csendesen eltelt perceket. ~El sem tudom hinni ezt az egészet. Valóban itt fekszik rajtam Ayumi? Egy halálisten? Hihetetlen...de érzem a melleit....és a feneke is egészen valódinak tűnik. Nem beszélve az elmúlt egy óráról, ami talán eddigi életem legjobb órája volt.~ Elmélkedtem, miközben Ayumi még mindig csak lihegett, s próbált erőt gyűjteni a beszédhez. De aztán hitelen eszembe jutott valami, amivel biztos szóra bírhatnám. Gyengéden letoltam magamról, s a hátára fektettem őt, majd lábamat áttettem az ő lábai felett, és elkezdtem a hasát csilandozni a nyelvemmel, miközben kezeimmel az egyik érzékeny pontját simogattam a másik után. ~Ha most nem szólalsz meg, akkor semmikor sem.~ Mosolyodtam el, majd látva, hogy Ayumi szólni készül, abbahagytam a "kínzást".*

Tárgy: Re: A Taiki-lak Hétf. Ápr. 27, 2009 6:04 am

*Már kezdtem azt hinni, Taiki még mindig nem hagy fel élvezetes játékaival, mikor a hátamra fordított és nyelvével kezdte csikolni hasamat. Testemen futkosott a csiklandozó bizsergés, s ettől kacagva próbáltam szabadulni a fiú kezei közül.*
- Taiki... hagyd abba... *és még kis ideig nem bírtam abba hagyni a nevetést, de végül Taiki felhagyott kínzásommal, s könyökére támaszkodva heveredett az oldalára. Néztem, ahogy a nap sugarai ide-oda vándorolnak testén, különböző színeket varázsolva világos bőrére. észveszejtő látványt nyújtott így fekve ez a quincy, és nem is a mezítelenségéből adódóan. Valami megfoghatatlan erő áradt belőle, ami úgy vonzotta magához tekintetemet, mint lepkét a fény. De ugyanakkor már-már művészi benyomást is keltett bennem, ahogy ott feküdt, testén a futkosó napsugarakkal.*
- Legutóbb azt hittem, kitöröd a nyakad, amikor kiugrottál az ablakomon... Most, ez után az órácska után viszont már biztos is lettem valamiben...
*Átható tekintettel néztem rá.*
- Abban, hogy őrült vagy... És én is, mert csak az őrültek mennének bele egy ilyen viszonyba. Egy halálisten egy quincyvel... Kevesebbért is öltek meg már quincyt az osztagomból... Ha legutóbb Matsuki előtt lebuktunk volna, akkor most valószínűleg az egyik cellában csücsülnék, és a kapitányom addig ki sem engedne, míg észhez nem térek... *kis kuncuogást hallattam, de aztuán komolyan pillantottam a fiúra.*

Tárgy: Re: A Taiki-lak Hétf. Ápr. 27, 2009 6:17 am

*Mosolyogva tettem eleget a kértésnek, majd a könyökömre támaszkodva vártam a további mondatokat, mik csak nem akartak kibújni Ayumi száján. Csak bámult engem, én meg őt. Kissé humoros percek teltek el így, egymásban gyönyörködve. Nagyon tetszett ez a kis játék. De legfőképp maga Ayumi személye. Egyszerre hozott boldogságot és egy kis félelmet is a házamba. Hisz teljes mértékben örültem, hogy eltalált errefelé, még ha nem is szándékosan. De persze attól is féltem, hogy követték és most ránk fognak törni, vagy esetleg töbet hívnak magukhoz, hogy kinyírjanak engem, Ayumival meg azt csináljanak, amit akarnak. De ahogy megszólalt a lány, már el is feledtem mindezt, s csak rá koncentráltam, arra amit mond. És hát az igen mulattató volt, el is nevettem hát magamat.*
-Nos igen. Őrült vagyok....Mert mergőrülök érted. És egyáltlaán nem érdekel, hogy ki vagy mi vagy és hogy én mi vagyok! Csakis az érdekel, hogy itt vagyunk mindketten....egymásnak...
*Ujjaimmal óvatosan cirógatni kezdtem a feszes hasát.*
-És hidd el, hogy azért nem hagytam volna csak úgy elkapatni vagy netán megöletni magam a múltkor. Tudod, hogy a Sanrei-kesztyűm mindig itt van nálam.
*Mutattam fel a bal kezemet, melyen megcsillant a kesztyűm a nap sugaraiban. Aztán mosolyogva eresztettem le karo, hogy ismét megcsikizhessem Ayumit hasát. Úgy tűnt, tetszik neki eme tevékenyésgem, s ezért nem is hagytam abba egy ideig. Persze tudtam, hol a határ így még időben befejeztem, mielőtt leharapta volna a fejemet.*
-Különben is. Senki sem kötelez arra, hogy itt legyél. Akár vissza is utasíthattál volna. És akkor most nem lennél ekkora slamasztikában. És mondjuk ki: miattam.
*Sóhajtottam egyet, majd mélyen Ayumi szemeibe néztem.*

Tárgy: Re: A Taiki-lak Kedd Ápr. 28, 2009 9:34 pm

*Az utolsó mondatára ismét felnevettem, majd vidáman tekintettem rá.*
- Hogy slamasztikában? Ezt azért túlzás lenne mondani. Hiszen még csak nem is sejti senki, mit művelünk... immár második alkalommal.
*Erre felidéződtek bennem az elmúlt alkalom, no meg a mostani órácska igen csak forró pillanatai, s egyből éreztem, hogy lángba borul az arcom. Persze ez inkább annak volt köszönhető, hogy a legutóbbi kis pásztoróránkra vissza gondolva Matsuki váratlan megjelenése is eszembe jutott, s az, mennyire közel voltunk ahhoz, hogy rajta kapjon minket.*
- Legutóbb csupán az volt a szerencsénk, hogy a hozzám érkező halálisten egy selejtes pót testben volt...
~Micsoda szerencse, hogy azóta már egy teljesen jó testet kaptam. Matsuki meg ... Neki meg már letelt a büntetési ideje, így már nem kell abban a vacakban itt őgyelegnie.~
*Élénk, figyelmes mosollyal néztem a fiú szemébe miközben kesztyűs kezét megfogtam, és gyengéden a melleim közötti völgybe helyeztem. Majd izgató lassúsággal kezdtem húzni lefelé miközben beszélni kezdtem.*
- Shinigami vagyok, tehát nem evilági. Éppen ezért, az a test, mit érintesz nem a valódi testem. Valójában ez csak egy pót test, ami azt a célt szolgálja, hogy az élők között elvegyülve végezhessük a munkánkat.
*Próbáltam kiolvasni a fiú érzéseit tekintetéből, hogy vajon mennyire zavarja amit hall.*
- Bár külsőleg valóban így néznék ki az élők között, de ez akkor is csak egy pót test, amit hamarosan vissza is szolgáltatok a lelkek világában, ahová tartozok.
*És amiket ezután kezdtem mondani, azokat még én magam sem tudtam igazán megemészteni.*
- Hétvégén vissza kell térnem a shinigamik világába...
*Több szó valahogy nem is akarózott kicsúszni a számon, így mély hallgatásba merültem, s vártam, miként fog a hírre reagálni Taiki.*

Tárgy: Re: A Taiki-lak Szer. Ápr. 29, 2009 4:05 am

*Én is elmosolyodtam Ayumi kijelentésén. Kissé mulattató volt így beszélni ilyen igenis komoly dolgokról. ~Póttest, hát persze! Nagy szerencse...~ Ekkor megfogta a kesztűmet, és a kezemet a mellei közé dugta, s lassan húzta a hasa felé. Széles mosoly ült ki arcomra, s újból hatalmába kerített a vágy. Bár a következő mondatok hallatán eléggé elkapott a bú. Arcom mimikája némi kis komolysággal keveredett félelmet mutathatott kifelé. És csak néztem és néztem Ayumi bűbájos kebleit, szemeit, testének minden egyes részét. Keserédes mosoly ült ki arcomra, bár nem tartott sokáig. Hiszewn mikor az utolsó mondatát meghallottam, mosolyom egyből lelohadt, s csodálkozó, kerek alakot öltöttek ajkaim. Persze időben észhez kapva becsuktam a nyitva felejtett számat, s gyengéden Ayumihoz bújtam. Először nem gazán tudtam megszólalni, mély levegőket vettem, s agyam járt, mint a motolla. Jó pár perc telt el így csendben, de aztán egy nagyobb sóhajtás után megpróbáltam valamit kinyögni végre.*
-Ayumi...nehéz most bármit is mondanom. De nem hagyhatom szó nélkül eme kijelentésedet. Szóval vissza kell menned....ez azt jelenti, hogy.....hogy......nem látlak többé?
*Szemeim kezdtek megnedvesedni, de bátor quincyként tartottam magamat. Gyomrom forgott, fájt mondenem. A shinigami tekintetében is láttam a fájdalmat. Végigsimítottam testén, s ismét beszélni kezdtem.*
-Nem lehetne....hogy...esetleg....visszagyere onnan? Vagy el.....
*Nem folytattam a mondatot, csak leszegtem fejem, s egy percig csendben így maradtam, majd egy hirtelen mozdulattal átkaroltam Ayumit, s hosszasan, forró szenvedélyesen megcsókoltam. Jó pár percig tartott csókcsatánk, majd miután vége szakadt, még mindig ölelve őt így szóltam.*
-Nem akarlak elengedni, de tudom, hogy menned kell. És egyáltalán nem akarlak bajba keverni, egyáltalán nem....szeretlek.....de mégsem tehetem meg azt, hogy tnkretegyem az egész eddigi létedet csak azért, hogy együtt lehessünk. Nem. Ezt a döntést neked kell meghoznod. Én nem segíthetek ebben. Csak annyit mondok, hogy szeretlek és mindig is szeretni foglak...örökkön örökké.
*Nagyon fájt eme szavakat kiejteni ajkaimon, de muszáj volt. Ismét megcsókoltam, majd szorosan magamhoz ölelve várakoztam, míg képes lesz összeszedni a gondolatait, s kinyögni azt a pár szót, ahogyan döntött.*

Tárgy: Re: A Taiki-lak Szer. Ápr. 29, 2009 8:35 am

Nos öhm... bocsánat, hogy beleszólok a játékotokba, de az előző jelenethez kitehettétek volna a +18 -as karikát, mert itt aztán nem mindenki felnőtt és ne itt olvasgassanak már ilyeneket... ha ennyire le szeretnétek rendezni, akkor javaslom a PM-et ^^ Ott aztán nem zavartok vele senkit. Ha nem fogadjátok meg a tanácsomat, sajnos más eszközökhöz kell folyamodnunk, ez még csak egyszerű mezei figyelmeztetés.
Előre is köszi a megértést és további jó játékot.

Tárgy: Re: A Taiki-lak Pént. Május 01, 2009 9:28 am

*Kissé elkámpicsorodva néztem Taikira. Nem akartam én megbántani, távol állt tőlem minden bántó szándék... De a kötelesség, az kötelesség. Nem tudtam, hogy most mit is mondjak neki. talán jobb lett volna, ha elmesélem halálistenné válásom egész történetét, hogy megérthesse, én választottam ezt az utat... a shinigamik útját. És ebben elhivatottan végzem el a rám kiszabott feladatokat. Most azonban haza kell térnem oda, ahova tartozom már jó ideje. Csak ne lett volna ennyire nehéz itt hagynom ezt a quincyt. Hát kibontakoztam öleléséből, felültem, s a szemeibe fúrva tekintetem szólaltam meg.*
- Nézd Taiki... Én olyan shinigami vagyok, akinek ebben a világban kellett most szolgálatot teljesítenie. Sajnálom, de holnap vissza kell térnem a Lelkek világába, ha akarom, ha nem... De nem akarlak áltatni. Én nem tartozom ide, és már soha nem is fogok. Hiszen már rég meghaltam.
*Kissé közelebb hajolva, hangomat lehalkítva folytattam.*
- És nem fogok vissza jönni... *itt akkora szünetet tartottam, hogy kellően aggódhasson Taiki, aztán ravaszkás mosoly kúszott ajkaimra, és nagyon halkan a fülébe súgtam ezeket:* - Egészen hétfő estig...
*Aztán kuncogva haraptam a fülébe, de persze csak finoman.*
- Na, ha kellően szívrohamot kaptál, akkor talán fel is öltözhetnénk... *sandítottam rá lapos pillantásokkal*

Tárgy: Re: A Taiki-lak Pént. Május 01, 2009 9:43 am

*Mélyen hallgattam szavait. Láttam rajta, hogy ő sem szívesen mondja el ezeket. Hát még én...teljesen ki voltam. Pedig tudtam, hogy így lesz helyes. De akkor is. Az a rohadt mondat. Soha nem fog visszajönni....a hideg is kirázott. Már majdhogynem ott helyben valami marhaságot csináltam volna, de aztán Ayumi kissé nevetve elárulta, hogy azért mégsem soha fog visszajönni. Bebizonyosult, hogy az a soha nem is lesz olyan sokára. Ennmek örültem, s szám is kissé felfelé görbült.*
-Rendben. Értelek. Öltözzünk akkor.
*Mondtam kedvetlenül. Kimásztam az ágyból, a takaró alól, aztán felkaptam magamra a ruháimat. Egyáltalán nem tudtam boldog lenni, akármennyire is akartam. Miután mindketten felöltöztünk teljesen, leültem az ágyra, s könyökömet a térdemre támasztottam, államat pedig a tenyereimre. Erősen gondolkoztam, hogyan is mondjam el neki mindazt, ami a fejemben járt. Végül valahogy sikerült megfogalmaznom.*
-Figyelj Ayumi! Most kis híján a szívbajt hoztad rám, de örülök, hogy még visszatérsz. Vagyis részben. Mert másfelől aggaszt is a dolog. Nem tudom, hogy meddig mehet ez így. Végül is csak veszélybe sodorlak ezzel az egésszel. No meg persze arról nem szólva, hogy egyáltalán nem is kötelező idejönnöd hozzám. Mármint ma is csak idetévedtél, ha jól sejtem. Biztosan van a shinigamik között olyan, ki sokkalta jobban néz ki, mint én. Gondolom, van....hidd el, hogy én csak jót akarok neked. És most ez jár a fejemben. Hát gondoltam, elmondom. Ha nagyon nagy marhaság, szólj csak rám. És ha távoznál inkább, az ajtó nyitva áll.
*Mondtam eléggé letörten. Valahogy tényleg nem szabadultam eme gondolatoktól, holott éreztem, hogy Ayumit ez nem aggasztja annyira. De muszáj volt megkérdeznem.*

Tárgy: Re: A Taiki-lak Hétf. Május 04, 2009 3:41 am

*Felhúzott szemöldökkel sasoltam a fiúra, hogy már megint miket hord össze... Na, ha most a pót testem tükrözné a meglepettségemet akkor valahogy így festenék: állam leesve pattogna a padlón, arcom megnyúlna, szemeim helyén két nagy kérdőjel lüktetne, miközben fura nyekegő hangok préselődnének ki remegő ajkaim között. Hát nem lennék valami bizalomgerjesztő látvány... Persze vagyok olyan szerencsés, hogy a testem nem mutatja meg, mi zajlik az agyamban. Hát vigyorogni kezdtem a quincyre.*
- Ugyan... Veszély? Veszélyt eszem reggelire... *pislogtam párat nagy, kerek szemekkel* - És honnan veszed, hogy kötelességből vagyok veled?
*De mielőtt bármit mondhatott volna hangos nevetésben törtem ki.*
- Hogy ezen milyen jól mulatna Matsuki... *és tovább kacagtam* - Édesem... Én és a kötelesség még csak nem is lakunk egy országban... Vagy inkább világban?
*Az utolsó mondatot már komoly képpel mondtam, s közben nagyon begondolkodva vakargattam a fejemet. De aztán újra elnevettem magam.*
- Nézd Taiki! Ha nem akarnék veled lenni, akkor nem lennék. Bár azt sosem mondtam, hogy szerelmes lennék beléd, és nem hinném, hogy valaha is képes lennék újra bele szeretni valakibe... De ez hosszú történet Taiki, és most nincs is olyan hangulatom, hogy a saját, fájdalmas életem emlékeiről meséljek. De ki tudja? Talán egyszer elmesélem neked, miért nem vagyok képes a szerelemre.
*Közben már magamra is huzigáltam a cuccaimat, elsétáltam a nyitott ablakhoz, és egy kis lendülettel felültem a párkányra.*

Tárgy: Re: A Taiki-lak Hétf. Május 04, 2009 3:58 am

*Pár percig hallgattam Ayumi előadása után. Aztán csak bólintottam egyet, majd így szóltam.*
-Jó, rendben. Értve van. Amúgy nem kértem, hogy mesélj, tehát....
*Nem fejeztem be a mondatot. Láttam, hogy már az ablakpárkányon ül. ~Biztosan menni készül.~ Azzal felálltam az ágyról és nagy sóhajok közepette odasétáltam az éjjeliszekrényemhez. Odabent volt pár tabletta, gyógyszer meg valamiféle romlott kaja egy kis üdítővel vegyítve. Ismét bólintottam egyet. Csakhogy nem tudtam mit kezdeni magammal. Egészen össze voltam zavarodva. Nem igazán tudtam mit mondani Ayuminak. Jobban mondva kissé csalódott voltam. De tudtam, hogy így lesz a jobb. És végül még erőt is tudtam gyűjteni egy újabb hülye mondat kimondására.*
-Értelek...hiszen ki hallott már olyanról, hogy egy quincy és egy shinigami szeretik egymást? Jaj, hagyj már! Ez teljes képtelenség....
*Nettem egyet. Persze ez inkább volt kínos nevetés, mint egy egészséges, igaz kacaj. Nem tehettem róla. Nem éreztem jól magam. És leginkább azt kívántam, hogy legyen már vége ennek a kínos csendnek, mert menten összerogyok itt. ~Quincy és férfi létemre. Szép is lenne! Legalább Ayumi jól szórakozna.~ Lassan felhagytam gondolataimmal és felnéztem a földről, egyenesen Ayumi szemébe. Nem tudtam kiolvasni belőle semmit sem. De muszáj volt megtörnöm ezt a kínzóvá váló csendet.*
-Nos? Akkor.....most elmész, igaz?
*Kérdeztem bátortalanul, majd zsebre tettem a kezemet, s közelebb csoszogtam a lányhoz.*

Tárgy: Re: A Taiki-lak Hétf. Május 04, 2009 4:24 am

*Kissé meglepett, hogy félre értette amit mondtam. Értetlen tekintettel néztem rá, aztán mégis mosolyra görbült a szám. Hirtelen előre nyúltam, s bal kezemmel megragadtam a fiú ingjét.*
~Na gyere csak te értetlenke...~
*Egy erőteljes mozzanattal rántottam magamhoz. Vidáman néztem a szemeibe eközben, de olyan erővel sikerült magamhoz vonnom, hogy kibillentem egyensúlyomból, de sikerült megkapaszkodnom a párkányban, még mielőtt vághattam volna egy hátast odakint. Kínos mosollyal néztem Taikira.*
- Bocsika... Nem volt szándékos. Bár, ha jobban bele gondolok, hogy hogyan landoltunk volna kint... *és már lelki szemeim előtt szinte láttam is, hogyan lapít ki a fűben a quincy* - A fájdalomtól eltekintve, egész élvezhető lett volna... Hihi...
*De ő még most is olyan búval bélelt arcot vágott, hogy kénytelen voltam más taktikát bevetni.*
~ Hát jó, ha így nem, akkor majd megy másképp...~
*Ravaszkásan felcsillantak szemeim, s akövetkező pillanatban szorosan megmarkoltam az ingjét, és magamhoz húztam.*
- Nem a quiny, és shinigami párosításról van szó... Hanem az emberi múltamról, ami nem hagyja, hogy szeressek bárkit is.
*A további szócsépléstől elálltam, és inkább lázas szenvedéllyel megcsókoltam Taikit. Percekig maradtunk így. Egészen addig, míg kénytelen nem voltam elereszteni, ha nem akartam, hogy megfulladjon a szorításomtól, és a szünet mentes csóktól. Aztán egy bátorító mosolyt küldtem neki.*
- Még találkozunk quincy...
*Egy incselkedő kacsintás, aztán már ki is ugrottam az ablakon. Nem várakoztam, nem néztem vissza, csak mint a forgószél, elillantam az utcai forgatagba.*

//Köszike a játékot quincy... Smile

//

Tárgy: Re: A Taiki-lak Hétf. Május 04, 2009 4:37 am

*Mikor megragadott, azt hittem, hogy meg akar ölni. Hisz majdnem kiestünk az ablakon. Bár nem zuhantunk volna akkorát...De ha én esek alulra, akkor nekem annyi. Ő már halott, így csak a pótteste ment volna tönkre, de én rosszabbul jártam volna. És hiába próbált viccelődni, nekem nem votl valami nagy kedvem ehhez az egészhez. Azt kívántam magamban, hogy bárcsak elmenne már, mert nagyon kínzó volt minden egyes vele töltött másodperc. Valamiért nagyon fájt a dolog és nem bírtam elviselni. Bár azt i tudta, hogyha elmegy, akkor azért fogok sóvárogni, hogy jöjjön vissza mihamarabb. De ezek a pillanatok most akkor sem voltak élvezetesek. Éreztem, ahogy a gyomrom összeszorul, s leginkább sírtam volna a fájdalomtól, ami belülről mart, de megembereltem magamat, s kibírtam. Aztán Ayumi már magához is rántott, s elhadarta a mondatot és csókolt. Oly szenvedélyesen, és hosszasan, hgy majdnem belehaltam. Mármint elg nehéz volt így levegőt venni. Természetesen emellett élvezhető csók volt, ámde volt egy kis kesernyés íze is. De végül csak egy mosolyt, egy kacsintást láttam, aztán el is tűnt a szemeim elől. Én meg csak álltam ott a lenti tömeget bámulva, majd becsaptam az ablakot, s kisétáltam a nappaliba. ~A fenébe is! Tönkreteszem magamat ezzel! Hol van már az a régi Taiki, aki voltam? Már magam sem tudom....egy nagy takonypóc lett belőlem....~ Eléggé ki voltam akdva, az már biztos. De muszáj volt kitomboljam magamat. Aztán később lefeküdtem azzal a reménnyel, hogy eme rosszkedvnek másnap már nyoma sem lesz.*

//Én is köszönöm! Smile

//