*Mereven bámultam ki a szobám ablakán. Magam sem tudtam, mi változott meg az utóbbi időkben. Jobban mondva tudtam, de mégis...úgy éreztem, hogy valami más is megváltozott. Valami itt belül, ami nem hagy nyugodni.*
~Érzem, hogy különös vonzalom köt ahhoz a shinigamihoz. És én egyáltalán nem próbáltam ellenkezni...mert nem is akartam és most sem akarok. Bár még mindig nem merem bevallani magamnak sem, hogy...hát tudjátok.~
*Felálltam az ágyamról, s az ablakhoz détálva elhúztam a függönyt. Így a szobám szinte teljes sötétségbe borult. De ez nem zavart. Nayon is jól tájékozódtam itthon még teljes sötétben is. így hát céltudatosan kisétáltam a szobaajtómon, le a konyhába. Ott körülnéztem, de nem találtam semmi ehetőt. Így hát fogtam magam, kivettem egy is pénzt a tárcámból, majd zsebre vágtam, s kiléptem az ajtón. Épp alkonyodott. Az emberek kezdtek egyre kevesebben lenni. Ez így pont jó volt. Legalább nem kellett minden harmadik embernek nekimennem a nagy tömeg miatt. Szép lassan sétáltam...igazából nem voltam éhes, de mégis úgy éreztem, el kell mennem otthonról.*