Love Vs. Arma - Az Úrnő és az újonc

Tárgy: Love Vs. Arma - Az Úrnő és az újonc Kedd Szept. 15, 2009 4:11 am

Elérkeztem Las Nocheshez. Hosszú út volt. Rengeteg eszetlen és ostoba hollow-on kellett áttipornom, hogy idejussak. Úgy hallottam a magamfajta, arrancarok itt tanyáznak. Hátha találok egy erős lelket. De az is lehet, hogy nem. Bár nemrég az az adjuchas akit kivallattam azt állította, hogy van itt egy nagyon erős valaki, -akit halálistennek nevezett- aki átvette az uralmat a hollowok és arrancarok felett. Meg akartam magamnak nézni ezt a valakit. A többi arrancarról nem is beszélve. Vajon olyanok mint én? Vagy teljesen másak? Majd idővel kiderül. De ha más nem talán segíthetnek nekem. Az erdőből már sikerült kijutnom egyedül is, de én vissza akarok menni, az emberek világába. Ha megmutatnák, hogy kell...ha segítségükkel erősebb lehetnék akkor....
Gondolataimat ismét egy ostoba hollow szakítja meg, aki az éhségtől megbolondulva nekem ront. Ocsmány pofája tágra nyílik, hogy belém haraphasson, de egy gyors mozdulattal felső állkapcsába állítom a kardom. Fájdalomtól vonaglik egész teste, de ott hagyom a szerencsétlen, felfalnom sem éri meg. Inkább Las Nochesbe kívánok végre belépni.
Még mielőtt beérhettem volna, hatalmas lélekenergiát éreztem. Megtorpantam és körülnéztem, honnan jöhet. Hirtelen egy fiatal nő jelent meg előttem. Hosszú fekete haja, végtelen folyamként hullámzott egy kicsit, ahogy megérkezett. Arca szép volt, jobb oldalán egy kis szív lakú maszk darab, tehát arrancar. Bár ezt a fehér ruházatáról is megmondhattam volna, ami egy topból és egy rövidnadrágból nadrágból állt. Ki lehet ez? Erős? Miért toppant így elém? Gondolataim hevesen ugráltak, de valamiért nem mertem tovább menni. Ezt nevezik félelemnek? Régi emlékeimben él még ez az érzés, de nem volt hozzá szerencsém nagyon nagyon sok ideje. De vajon miért félnék? A lélekenergiája ijesztett meg?
-Ki vagy te?-kérdeztem halk, suttogó hangon, de biztosan hallotta. Hogyan lehet valaki aki ilyen szép, ilyen erős és ijesztő is egyben? Minden esetre, felkészültem, bármi történjék is...

Tárgy: Re: Love Vs. Arma - Az Úrnő és az újonc Kedd Szept. 15, 2009 5:34 am

Amint Aizen-sama értesült arról, hogy egy ismeretlen arrancar bóklászik Las Noches mellett, máris egyik leghűségesebb emberéért hivatott, aki nem más, mint Love, a 10. espada. A lány határozott léptekkel közelít a gyűlésteremhez, amit egy gyengébb arrancar nyomban ki is nyit. Odabent Aizen, Tousen és Gin felfigyelnek a lány megjelenésére, de Aizen türelmesen megvárja, amíg a lány közelebb ér, s meghajol. Valószínűleg mindig elégedetten konstatálta, hogy ilyen "fiatal" lányok teszik meg ezt előtte. Rövid úton közli a lánnyal, hogy az ismeretlen arrancart üdvözölnie kell valakinek, s ebben Love-ra gondolt. Valószínűleg elég erős, hisz' magától érte el az arrancar szinten, éppen ezért lehet Hueco Mundo segítségére.
Love ismét meghajol, majd kiviharzik a gyűlésteremből, s egyenest indul az azon az úton, mely kiviszi őt a a fehér falak közül. Odakint kezét szeme elé rakja, mivel a nap erősen tűz, s odabent az árnyékos épületben ezt igazán nem lehet érezni. Körülnéz. Megpillant valakit a távolban, s egy sonidoval megérkezik a homokra, ami kissé felcsapódik a megérkezésekor. Az idegen tőle nem messze áll, s már biztos észrevette a jövetelét. Lova haját a szél az arcába fújja, így egy részét a füle mögé söpri, majd újra az idegen felé fordul, aki meg is szólította. Nem tudja, hogy milyen lehet a személyisége, képességei, de minden esetre nem akar vele bunkó módon viselkedni, így inkább köszön:
- Üdvözöllek! - Mosolyodik el. - Én Love Triste vagyok, a Décimo espada, benned kit tisztelhetek és hogyan kerültél ide? - Teszi fel a kérdést, hangjában egyértelműen felcsendülő kíváncsisággal, mivel őt is érdekli, hogy ez a férfi...

Tárgy: Re: Love Vs. Arma - Az Úrnő és az újonc Kedd Szept. 15, 2009 6:07 am

- Üdvözöllek! Én Love Triste vagyok, a Décimo espada, benned kit tisztelhetek és hogyan kerültél ide?-szólított meg kedvesen mosolyogva. Legyen bármilyen erős látszólag nem ellenségesek a szándékai. Vagy csak megjátssza? Könnyen lehet. Ismét előtör belőlem néhány emlék, az életemből és a tény, hogy a szép nők, könnyen kihasználhatják adottságaikat, hogy minél pusztítóbbak legyenek.
-Espada? Hát az meg mi fene?-nem értettem miről beszél, miféle Décimo? Tizedik micsoda?-az én nevem El Arma Del Diablos. És magam jöttem el a sivatag alatti erdőkből. Úgy halottam ez a hely tele van erős lelkekkel. Gondoltam megnézem igaz-e.
Még mindig bizonytalan voltam ezzel a nővel kapcsolatban, nem mutattam ki de erősen feszültek az izmaim, hátha rám támadna. Ha más nem, rövid és gyarló életem végén megtanultam, hogy senkiben se bízz. Főleg ha nő az illető, vagy közel áll hozzád...

Először meglepődik a férfi kérdésén, majd eszébe jut, hogy ha most jött fel a az erdőből, akkor igazából nem is tudhat az ide fenti helyzetről. Nem találkozott még az idegenhez hasonló teremtésekkel, eddig ugyanis még sosem kellett másoknak magyaráznia, de egyszer mindennek eljön az ideje...
- Nem csak szóbeszéd, hogy itt erős teremtmények élnek... Hueco Mundo legerősebb harcosai mind itt élnek. - Mondja, s kicsit elvigyorodik.
- Továbbá... A 10 espada a 10 legerősebb arrancar. Én is egy vagyok közülük, s már azt is tudod, hogy hányadik...
Nyomatékos szünetet tartott, mielőtt folytatni kezdte volna.
- Azért jöttem eléd, mert az urunk és parancsolónk, Aizen-sama úgy kívánta! Tudni akarja, mekkora és milyen erővel rendelkezel, sőt, már engem is érdekel. - Mosolyodik el újfent, s máris jobb kezével megmarkolja a dereka bal oldalára kötött kardot.
*Fuhh milyen meleg vaaaan...* - Siránkozik gondolataiban, miközben fel-feltekint a napra, s néha topját igazgatja. Hiába van rajta ilyen szép fehér ruci, ha megsül benne a napon. Talán pont ezért ilyen színű az "egyenruhájuk"? Na nem baj, majd max lebarnul.
*Maaaah de nem kentem be magam!* - Kezdi hülyén érezni magát az idegen előtt, hogy csak áll és les maga elé, de ugyan akkor szorong is egy kicsit. Tudja, hogy erős és bízik magában, nem lesz semmi gond...

- Nem csak szóbeszéd, hogy itt erős teremtmények élnek... Hueco Mundo legerősebb harcosai mind itt élnek.Továbbá... A 10 espada a 10 legerősebb arrancar. Én is egy vagyok közülük, s már azt is tudod, hogy hányadik...Azért jöttem eléd, mert az urunk és parancsolónk, Aizen-sama úgy kívánta! Tudni akarja, mekkora és milyen erővel rendelkezel, sőt, már engem is érdekel.
Szóval az Espadak Hueco Mundo legerősebb harcosai. Ő lenne a tizedik? Akkor még mindig szerencsém van, hisz közülük a leggyengébb. De akkor is vigyáznom kell vele. Hisz még ha csak tizedik akkor is a legerősebbek között van. Vigyáznom kell vele mert még megjárhatom. Aizen? Az meg ki a csuda? Az ő szolgálatában...Tehát akkor a legerősebb arrancaroknál is erősebb?? Az nem jó. Love ekkor a kardjához nyúlt. Gondolataimból felocsúdva, a hirtelen agresszívnak tűnő mozdulattól egy kicsit megijedtem, kezem megfeszült és én is kardomért nyúltam hátam mögé, de ekkor észrevettem, hogy fészkelődni kezdett. Toppját igazgattat, fel-fel tekintgetett és mintha szorongott volna. Egy kicsit megnyugodtam, bár még mindig ideges voltam, éreztem ha itt most csatára kerül sor, komolyan fel kell készülnöm. Kiegyenesedtem, lábam ugrásra készen, és kezemet a kardom markolatára csúsztattam ismét.
-Érdekel az erőm? Nem szívesen használnám minden ütőkártyám ha nem muszáj...-arcom mint legtöbbször most is érzelemmentes, bár belül feszült voltam.

Nem nagyon figyel az arrancarra, még mindig ruháját igazgatja. Fehér egyenruhája most mintha tiszta gyűrődés lenne, s próbálgatja kisimítani a "ráncokat". Keze akaratlanul is megáll mellénél, s ott elidőzik kicsit. Megmarkolja egyszer-kétszer, s kénytelen belátni, hogy a ruha nem csak eltéríti róla a nap sugarait, de melleit is lenyomja, s így kisebbnek tűnnek.
- Maaaaahh nem baj, ha valakinek így is jó, akkor nem erőlködöm...
Mondja kissé puffoggva, s elhúzza a száját. Eszébe jut, hogy ebben a pillanatban sincs egyedül, így abbahagyja mellének taperolását, s újra a férfira figyel.
*Remélem nem gondolt semmi rosszra...* - Gondolja kissé pirulva, de amint keze újra kardjának markolatán van, már inkább a harc, vagyis szintfelmérés jár az eszébe.
- Sosem szabad felfedni a teljes erődet... Mindig legyen ütőkártyád!
Mondja kissé csücsörítve, miközben jobb kezének mutató ujját felfelé tartja, mintha csak magyarázna. Sűrűn pislogni kezd, mikor a szél szemébe fúj egy kis homokot, s attól kínlódik egy darabig. *Maaaaah miért vagyok ma ilyen szerencsétleeeen?* - Siránkozik, de összeszedi magát, s lassan előhúzza fegyverét, amin megcsillan a nap sugara. Ujjával végigsimítja a kard lapját, s szinte repes az örömtől, hogy milyen jó állapotban van most is.
- Még szerencse, hogy nem kell annyit élezgetni...
Párszor megforgatja kezében a zanpakutot, melyben igazi ereje van elzárva, majd karját maga mellé zárja...

Folytatta ruhájának igazgatását, mintha én ott sem lettem volna. Mi a fene ez? Ez tiszta lökött... Majd ekkor a melleit kezdte el fogdosni! Azért nem volt rossz teste, ott sem lehet panaszra...áááá! Csak így akar összezavarni...talán sikerül is neki, hisz olyan szép kerek mindkettő... nem nem! Te jó ég. Ez egyszerűen szörnyű.
- Maaaaahh nem baj, ha valakinek így is jó, akkor nem erőlködöm...-mondta és elhúzta a száját. Nekem mondjuk ige... a fene a gondolataimba!
-Mi a francról beszélsz? Most akkor bájolgunk?
Kívülről sikerült még megtartanom higgadtságom, összességében nyugodt természet vagyok. Ismét kardjához nyúlt, ami most kivételesen nem megijesztett, hanem kicsit megnyugtatott, hogy lesz végre valami.
- Sosem szabad felfedni a teljes erődet... Mindig legyen ütőkártyád!
Ismét komolyra fordította a szót.
-Teljesen igazad van-én is előhúztam kardomat, és bal kezemmel előretartottam felé.-megfogadom a tanácsod!
Ekkor meg pislogni kezdett. homok ment a szemébe?...most vagy nagyon jó színész (valószínűbb) vagy egy tökfej(valószínűtlen). Kardját végigsimítva szólalt meg ismét, újra komolyabb hangon:
- Még szerencse, hogy nem kell annyit élezgetni...
-Hát igen, de ha nem vigyázol könnyen kicsorbulhat!-mondtam, majd elé sonidózva végre támadást indítottam ellene, először úgy,hogy többet védekezve felmérjem a kardforgató képességeit.

Arma kivonja kardját, s egyből a lánynak támad, mégpedig egy sonidot követő kardcsapással. Love melle megugrik, miközben kardját védekezésre emeli. A hirtelen jött csapás úgy meglepi, hogy nem visz bele elég erőt az őt támadásába, így az ellöki őt, s pár méterrel arrébb fenékre esik.
- Auuuucs...
Nyögi, miközben lábát felhúzva, terpeszben tartja. Kardjára támaszkodva felkel a földről, s simogatni kezdi fenekét, miközben szájával csücsörít. Mikor lesimogatja hátsófeléről a homokszemeket, így szól ellenfeléhez:
- Ez holnapra biztos be fog lilulni! - Mondja morcosan, ám máris kardjával ismét védelmi pózba kell állnia, mivel egy újabb támadás indul feléje Arma oldaláról. A két kard fémes csattanások közepette csap össze, majd csúszik el egymáson szikrákat fakasztva, melyeket nyomtalanul elnyelnek a homokszemek.
*De jó lenne most egy kis fagyi...* - Gondolja, miközben szépen lassan végignyalja szája szélét rózsaszínes nyelvével, majd Arma szemébe néz, s mosolyogni kezd. *Neki is biztos jólesni egy fagyi!* - Veti fel a dolgot, majd erőt visz a kardjába, s egy határozott mozdulattal elnyomja magától ellenfelét...

Támadásba lendülök, csapok felé kardommal. Sikerül kivédenie a csapásomat. Nem lepődök meg, hisz ha tényleg a tizedik legerősebb arrancar, akkor az én direkt lazára vett támadásomat biztos könnyűszerrel kivédi. Viszont meglepődve látom, hogy nem védekezik rendesen ezért kicsit hátratántorog, majd fenékre pottyan.
- Auuuucs...
Úgy érkezett, hogy lábait szétterpesztette közben...biztos direkt esett így, hogy megint összezavarjon. Felkel végre és akkor is a fenekét porolgatja, simogatja.
- Ez holnapra biztos be fog lilulni!
Siránkozik, de nem akarok neki időt hagyni, azonnal folytatom a támadást. Összecsapnak kardjain, ezt végre rendesen védte ki. Franc elég erősen meg blokkolta. Majd valamiért lassan végignyalja a szája szélét. Miféle célzás ez? Mit akar tőlem VALÓJÁBAN? Látszik rajta, hogy valamin elgondolkodott, amin én egy kicsit elbambultam, váratlanul ért ahogy hirtelen izmait megfeszítve nagy nyomást helyezett a kardjába, amitől én hátrarepültem, de sikerült talpra érkeznem. Igen, helyben vagyunk. Sikerült az összezavarás. De nem hagyom magam.
-Nem tudom, hogy miért viselkedsz ilyen furcsán és nem értem a valódi céljaidat sem...
Hangom hideg, száraz volt, bár belül eléggé izgultam és szánakoztam iránta.
-De ha nem veszel komolyan, akkor talán bajod lehet. Biztosra veszem, hogy te erősebb vagy ennél...és kíváncsi vagyok valódi céljaidra, hogy miért csinálod ezt....de ezt ráérek kideríteni ha ennek a csatának vége!
Előre nyújtottam bal, kardot tartó kezemet, kardomat vízszintesen tartva, középső és mutató újjamat előre nyújtottam. Lélekenergia gyúlt az ujjamba:
-Bala!

Kicsit furcsállja az arrancar szavait. Neki semmi hátsó szándéka nincs, ha csak annyi, hogy fel akarja mérni az ellenfele erejét. Bár... Igazából az is benne volt az Aizen-sama által megadott parancsban.
Arma tovább magyaráz, de Love nem érti, hogy mit akar ezzel, végül a férfi meg is lövi őt egy kékesen izzó támadással. Love jól tudja mi ez, s hogy nem kell tőle tartania. Legalábbis ezen a szinten már nem...
Egy egyszerű sonidoval - mert ő is tud ilyet - kitér a bara elől, ami elszáguld a sivatag buckái közé, s ott becsapódik valahova.
Love vigyorogni kezd, s kardját a magasba emeli. Egy sonidot használva megjelenik Arma előtt, hogy lesújtson rá, ám mikor megérkezik a homokra - ki tudja hogy, de - megcsúszik, s mellkassal veszi le szerencsétlen ellenfelét. Vagy netán szerencsés? Elvágódnak a homokban, s Arma feje pont Love mellei között pihenget.
- Jahajj bocsi! - Mondja Love, miközben ránéz az alatta fekvő férfira, s egy újabb sonidoval lekászálódik róla. Gyorsan leporolja magát, s megigazítja topját is.
- Maaaaah ez a sok homok, este jól ki kell áztatnom magam!
Siránkozik, mikor kissé felhajtja topja alját, s onnan homok "folyik" ki. Már csaknem egészen addig húzza fel, hogy mellei is láthatóvá váljanak, mikor elengedi a ruhát, s az visszacsúszik a helyére.
- A nagyját legalább kiráztam...
Mondja elégedetten, s tekintetével Armát keresi...

A Balam célt téveszt, egy könnyed sonidoval kitér előle. Számítottam erre, de reméltem, hogy legalább a nagy ügyetlenkedésben egy kicsit megkarcolja. Már éppen készültem volna a következő támadásra, mikor előttem termett. A franc bele, gyors, gyors, de én hülye, erre is gondolhattam volna! Felülről érkezik a támadás. Talán a kardommal sikerül...
Ekkor Love elcsúszott és nekem esett. Alap helyzetben ő kisebb mint én de olybá tűnik én valahogy másmilyen szögben estem mert mellei az arcomnak csapódtak. Egész fejem belesüppedt a dekoltázsába és elborultunk.
Kellemes érzés, ahogyan kényelmesen befészkelem magam a két puha domborulat közé, kellemes illata, meleg érintése és... na álljon meg a menet! Elkezdtem fuldokolni és kapálózni, mire végre leszállt rólam és egy sonidóval arrébb megy.
- Jahajj bocsi! -felültem, és mély levegővételek kíséretében lenyugodtam. Nekem itt végem ha ez így megy tovább.
- Maaaaah ez a sok homok, este jól ki kell áztatnom magam!-Love elkezdte a felsőjéből kirázni a homokot, már majdhogynem lekapta magáról, de végül visszapattant a helyére a topp. Elég már ebből! Ez a nő teljesen kikészít!...de nyugodjunk meg. Ha sikerül elgyőznöm akkor talán végre abbahadja.
- A nagyját legalább kiráztam...-végül sikerült teljesen megnyugodnom, felpattantam én is, és újra a harcra koncentráltam. Már épp ugrottam volna egy újabb támadásra, mikor világossá vált, hogy ez így nem fog menni. Leengedtem kardot tartó kezemet és elé sonidoztam. Lehet, hogy ez mind trükk volt, ezért készenétbe álltam, ha újra támad sonidoval védekezem. De egyenlőre úgy láttam tényleg egy szerencsétlen (ámbár lenyűgöző testű) lányt fogtam ki.
-Elárulnád végre mit akarsz tőlem? Hogy miért viselkedsz így, ha egyszer tesztelésre küldtek? Vagy ez csak álca?-hangom fenyegető és rideg.Még szerencsém, hogy a bőröm arrancar létemnél fogva hófehér, mert érzem, hogy az előbbiektől fülig pirultam volna.

Arma ismét támadásba lendül, s Love újra megmarkolja fegyverének markolatát, hogy ellentámadást indíthasson, ám nem az történik, amire várt... Arma hirtelen lefékez, s látszólag abbahagyja a támadást. Egy sonidoval a lány elé lép, s kérdőre vonja a viselkedését illetően.
- Én nem álcázok semmit, mert az úgy tisztességtelen!
Mondja sértődve, s felhúzza állát, karjait pedig egymásba fonja, sőt, félig el is fordul, hogy nyomatékosítsa: most meg lett sértődve. A nap forró sugaraitól izzadtságcseppek gyöngyöznek halántékán.
- Aizen-sama úgy kívánja, hogy teszteljelek...
Fél szemmel a férfira sandít, majd abbahagyja a durcogást, mivel ő sem akarja napokig húzni ezt a találkát. Egy jó ideje itt van már, de a férfi többet tapasztalt meg az ő testéből, mint a ő a férfi erejéből. Ez így nem lesz jó... Nem azért van itt, hogy magát mutogassa, de hiába na... Ilyen a szerencséje! De hát nagyon furcsa a mai nap, Love bármit is csinál, azt valahogy a férfi tekintet nem bírja elkerülni.
- Folytassuk a tesztelést...
Mondja, s kardjával Arma felé suhint, aki egy sonidoval kitér a csapás elől. Love számított arra, hogy nem marad a közelében, s ő is feszeng, hogy folyton ilyen helyzetekbe kerül egy a másik nem képviselőjével, illetve annak szeme láttára, mégis kósza mosoly jelenik meg arcán. Bal lábával előrébb lép, a jobb kezében lévő kardot háta mögé tartja, hogy egyensúlya meglegyen, majd bal kezével ellő egy barát, a kék gömb máris Armát veszi célba...

- Én nem álcázok semmit, mert az úgy tisztességtelen!-mondta és teljesen besértődött. Te jó ég... azt hiszem jócskán alábecsültem a 10 espada személyiségét. És a testét is.... nem! Nem terelődhetnek el a gondolataim!
- Aizen-sama úgy kívánja, hogy teszteljelek...-végre kicsit abbahadja a duzzogást.
-Akkor eddig miért nem ez történt? -már a külsőmön sem tudtam teljesen nyugodt maradni, ezért morcosan néztem a lányra. És a csodás testére, és a...NEM! Koncentrálj, Arma koncentrálj!
- Folytassuk a tesztelést...
-Végre egy jó ötlet...-azonnal támadásba lendült, karjával csapott rám, amire számítottam, elsonidoztam előle. Kicsit hátrébb érkeztem, de ekkorra ő már egy balat indított felém, ami elől elugrottam. Vagyis csak akartam, a jobb lábamat elkapta, felszisszentem, de még talpra tudtam érkezni. Oda kell figyelnem. Ismét, helyzetbe álltam, két balat is lőttem felé, mivel ő is egy újabbat küldött felém, ezért az első kettő összeütközött és egymást robbantották. Hatalmas füst keletkezett, amin át a második balam száguldott Love felé, aki könnyűszerrel szétcsapta azt. De ekkor mögötte érkeztem én és már csaptam is rá. Nem számított a támadásra, könnyű volt. De ekkor nálam jóval nagyobb sebességgel kitért, a kardom melynek puha és szép pőrét kellett volna felhasítania, csupán pár hajszálat vágott. Gyorsabban reagált és....

A barájával csupán Arma lábát tudta megkarcolni, s a kékes gömb máris tovaszáguldott, csak úgy, mint a férfi által lőtt támadás. Érdekes egy harc ez, ezt Love-nak is be kell ismernie, ugyan, ilyen sokáig még sosem húzódott el az "előjáték". Mintha csak a jó isten is azt akarná, hogy ők ketten ne menjenek vérre menő csatát.
*Hmm ennél többre számítottam...* - Mondja, miközben meglátja hogy ellenfele egy barát küldd ellene. Nem tétovázik, kecses kacsóját felemeli, céloz, s ő is egy barával válaszol. A két gömb összeütközik, s egy robbanást követően egy füstfelhő jön létre, melyből egy másik bara tör ki.
- Egy bara a másik árnyékában?
Kérdezi kissé meglepetten, ugyanis ilyen cselre nem is gondolt volna. Vagy ellenfele sem így tervezte? Ez már nem számít. Love egy határozott mozdulattal megemeli fegyverét, s kettéhasítja a kékes gömböt, ami elhalványul, majd szertefoszlik.
Egy ismét nem várt esemény történik: Arma egy sonidoval a háta mögé lép, s valószínűleg azt tervezi, hogy megforgatja fegyverét Love hátában, ám a lány gyors reagálása lehetővé teszi, hogy ő is sonidot alkalmazzon, s a helyzetváltoztatást kihasználva csak olyan mennyiségben távolodik el, hogy ellenfele kardja éppen ne érje el.
Miközben Arma fegyvere még a föld felé tart, Love már gyorsan erőt visz sajátjába, ám csupán annyira futja ez a pár pillanat, hogy ellenfelének pusztán a ruháját sikerül megcsonkítania.
- Maaaaah...
Siránkozik megint egy kicsit, miután egy újabb sonidoval hátrébb megy pár métert. Bal kezét melleire rakja, érzi, ahogy szíve hevesen ver. Ebben a száraz, forró időben kint a sivatagban... Azért vannak az embernek szükségletei... Love lelki szemei előtt egy pohár frissítő víz jelenik meg, amitől csak még jobban megkívánja.
- Valahogy rövidebbre kéne ezt zárni...
Mondja, miközben azon gondolkodik, hogy ha ennyi ideig tart már most a harc, akkor vajon mennyi időt fognak eltölteni a resurrection alakjukkal?
- És közben ez a vacak napi is...
Húzza el a száját, miközben meghúzza topjának felső részét, hogy a párás levegő kijusson ruhája alól...

Tárgy: Re: Love Vs. Arma - Az Úrnő és az újonc Vas. Szept. 20, 2009 7:40 am

A franc. Nem sikerült a támadásom. Érzem, hogy ezért most nagy árat fogok fizetni. Csap ő is felém, de valami számomra érthetetlen dolog miatt, csupán a ruhámat hasítja fel.
- Maaaaah...
-Hogy az a...
Sziszegem, ő is és én is arrébb sonidozunk egy kicsit. Love megáll, megint a melléit taperolja? Mintha egy kicsit nyúzottnak tűnne... lassan én is kezdem érezni. Las Nochesben valamiért süt a nap, én aki sokat volt Hueco mundo más területein az éjszakához van jobban hozzászokva, a meleg már kezd engem is idegesíteni. Egy kövér izzadtságcsepp gördül végig az arcomon, kezemmel, határozottan megszorítom a kardom markolatát.
- Valahogy rövidebbre kéne ezt zárni...-mondta, inkább úgy magának mintsem nekem.
-Ebben egyet értek...
- És közben ez a vacak napi is...
Igaza volt. Letöröltem az izzadtságot az arcomról, majd ismét támadásba lendültem. Most csak a gyorsaságomra és a vívótechnikámra hagyatkoztam. Ezúttal nem felmérés, hanem a komoly sérülés volt a célom. Azonban Love....

*Ismét támad... Milyen elszánt...*
Gondolja, miközben megmarkolja fegyverének markolatát, s homlokát is kissé összeráncolja. Izmai megfeszülnek, s szabadjára engedi reiatszjának egy részét. Ellenfele közeledő fegyverét szinte lassított felvételként látja most, hogy kezd igazán espada szinten gondolkodni a harcról.
*Ha valóban harcolni akar, majd én megadom neki, amire vágyik...*
Gondolja, majd kardját ő is meglegyinti, ám olyan erővel teszi azt, hogy a két penge találkozásakor fegyvere szinte úgy nyomja le a férfiét, mintha az ott sem volna, majd ugyan ezzel a mozdulattal 45°-os szögben belehasít a levegőbe. A penge mentén felkavaródó levegő méteres árkot vág a homokba és valószínűleg Armát is megcsapta.
- Nem kell ide resurrection, anélkül is elintézlek!
Vigyorog kissé vicsorogva. Nos igen... Love személyisége harc közben megváltozik, de csupán akkor, ha elkezdi élvezni a helyzetet. A képessége olyan fizikai erő, ami nem adatik meg a nők nagy részének. Love-on külsőre ugyan nem látszik, de fizikai ereje elég nagy, továbbá resurrection formában ez csak tovább nő.
- Tsuru Hankei!
Kiáltja a technika nevét, ami egy kékes téglalap formájában közelít Arma felé. Ha eltalálja, akkor az arrancar pár percre lebénul...

Támadásom most még eredménytelenebb mint amikor gyengébben vettem a dolgot. Eddig rejtegetett gyorsasággal hárította, majd olyan erővel taszított vissza, hogy pár pillanatig fel sem fogtam mi történt. Hátra estem, de sikerült talpra érkeznem. Mögöttem és mellettem hatalmas vágás keletkezett a homokban.
- Nem kell ide resurrection, anélkül is elintézlek!-vigyorgott.
-Kevés lesz még a ressurectionod is hogyha....
Nem tudtam befejezni. Hirtelen éles fájdalom hasított belém, eddig nem vettem észre, de amint lenéztem magamra, észrevettem, hogy a mellkasom egy csíkban szépen lassan felnyílik, egy szép kis vágott sebbé. Először pár csepp vérem lassan kicsordogált, majd egy csöppet jobban szétugrott a seb és jó adag vörös lé ömlött ki belőle. Jobb kézzel reflexszerűen odakaptam.
-T....te...
Megmarkoltam kardomat, már mozdultam volna, akkor....
- Tsuru Hankei!
Egy kékes téglalap formájú reiatsu tömeg kezd el felém kúszni. Ostoba... habár megsebeztél ez elől simán..... mozdulnék, de a seb súlyosabb mint amilyennek látszik. Miféle ereje van ennek a kis...?Nincs időm kitérni, a kékes téglalap eltalál......

A támadás sikeresen eltalálja a megsebesített arrancart. Hiába kapálózik, ebből a technikából ugyan ki nem jut mindaddig, amíg le nem telik a pár perc hatóidő. Love ezt kihasználva egy gyors sonidoval a férfi elé lép, s egészen közel hajol hozzá. Vigyorog egy sort, majd bal kezének mutató ujjával végigsimítja ellenfele nyakát az álláig, akár csak valami gonosz főhősnő.
- Na ugye, hogy máris nem ficánkolsz...
Mondja, majd a bénított arrancart jobban is szemügyre veszi. Elég csúnya sebesülést szerzett, de könnyen be fog gyógyulni. Továbbá elég jól tartotta magát, igaz, egy espada ereje ellen nem sokat tudott kezdeni, de voltak jó ötletei is. Úgy összességében nem is rossz.
- Hmm... Érdekes fazon vagy... Nem akarsz a fracciónom lenni? Biztos jól meglennénk...
Tesz ajánlatot kis mosollyal az arcán, miközben visszatér a régi, kedves énje, aki inkább barátságos, sem mint gyilkos hajlamú. Talán józan ésszel tud hatni a férfira. Mással még nem próbálkozott... Legalábbis nem szándékosan! De ki tudja még mi lesz...
- Nos? Hogy döntöttél?
Próbálja kicsikarni a választ...

Nem tudok mozog. A francba. Miféle képesség ez? Ficánkoltam ahogy tudtam, de nem mozdult a testem. Ez nem jó. Most nagyon megszívtam. De talán, talán ha sikerül összegyűjtenem a lélekenergiám... Igen sikerülhet. Koncentrálok, érzem az erőmet! De nem történik semmi. A franc. Love előttem terem és odahajol hozzám. Ujjával végigsimít a nyakamon és vigyorog. Te....
- Na ugye, hogy máris nem ficánkolsz...
Teljes vereség. Legyőztek, méghozzá könnyedén. Halnom kell hisz ez az élet rendje. Már csak az a kérdés, hogy gyorsan végez velem, vagy eljátszadozik. Az eddigiekből az utóbbira gondolok. De elfogadom a sorsom. Hisz rosszabb már nem lehetne ezért...
- Hmm... Érdekes fazon vagy... Nem akarsz a fracciónom lenni? Biztos jól meglennénk...
Nagyon meglepett ez a kérdés és egyben össze is zavart. Mi a fenét akar? Micsoda?
- Nos? Hogy döntöttél?
Türelmetlenkedett, de én még mindig egy kicsit a "sokk" alatt álltam ettől a váratlan fordulattól.
-Fraccion? Mi az a fraccion? És egyébként is mi ez a kedvesség, mit akarsz tőlem? Legyőztél, erősebb vagy tehát halnom kell. Ez az itteni élet törvénye nem?
Teljesen megvoltam zavarodva, amikor elmúlt a bénító hatás már nem is voltam tele a harci lázzal, csak a kérdésekre akartam a választ.

A férfi látszólag meglepődött Love kérdésén, eléggé szükségtelenül. Habár... Ha ő még nem tudja, hogy idefent milyenek az emberek, akkor meg kell neki mondani...
- Ne nevettess... Ugyan miért kéne meghalnod? Ha velem maradsz, akkor még csak sokkal erősebbé válhatsz!
Emeli fel hangját az utolsó szavaknál, így kihangsúlyozva azt, hogy nem kell ezen a szinten megrekedni, egy arrancar mindig tud tovább fejlődni. Vasto Lorde-á válni... Ez a cél! Mikor már maszkjuk minden egyes milliméterét el tudják tüntetni, s erejük óriási.
- A mi világunkban ez természetes. Itt minden espadanak van fraccionja...
Folytatja a magyarázatot. Neki ugyan még nincs sok fraccionja, talán egy darab van és az Solomon, a bounto. Igen, neki ilyen is van, ugyanis a bountoknak is joguk van dönteni afelől, hogy kinek az oldalára állnak. Soul Societyben és az emberek világában is egyaránt felfedezhetők. De most itt van Arma, egy igazi arrancar mester nélkül. Csupán utat kéne neki mutatni, ha ő maga nem tudja...
- Nem kérdezem meg még egyszer... Leszel a fraccionom?

Az erő. Az erő mindenem. Amióta csak idekerültem Hueco Mundoba. A fájdalom és a düh elcsitítására semmi más módot nem találtam csak, hogy erősebb legyek, az erőmmel bármit megtehetek. Ezért küzdöttem egész idáig, ezért maradtam életben és pusztítottam el mindent és mindenkit aki az utamban állt. Ezért váltam azzá aki vagyok most, ezért jöttem el ide. Erősebb akarok lenni! Még több erőt akarok! De azonnal amint ideértem így földbe döngölnek. Ez is csak azért van mert gyenge vagyok... nem leszek gyenge többé!
Felálltam, és kardomat a kezembe vettem. Komor arccal Love-ra néztem, kinyújtottam a bal kezemet és kardomat vízszintesen előretartottam. Másik kezemmel, a penge és a keresztvas találkozásához nyúltam, megfogtam. Elkezdtem magamban felhalmozni minden csepp lélekenergiámat, kezem megfeszült.
-Pro...
Majd, hirtelen felfogtam. Mégis mit csinálok? Így sosem lehetek erősebb. De muszáj azzá válnom. Eddig nem láttam, de most már értem. Ostoba voltam. Arcomra, elégedett, ellazult mosolyféleség ült ki. Jobb kezemmel elengedtem a kardomat, felemeltem, pengével lefelé, majd hirtelen lesújtottam. A kardom végigszelte a levegőt, de nem ért Love-hoz. Egyenest a homokba fúródott, én pedig azt követően térdeltem az Espada elé. Fejemet lehajtva tisztelegtem új mesterem előtt.
-Elfogadom az ajánlatát, Úrnőm. Az ön szolgálatába állok, hogy erősebb lehessek...Erőt! Adj nekem még több erőt!

Tárgy: Re: Love Vs. Arma - Az Úrnő és az újonc Pént. Okt. 02, 2009 1:37 am

Valami megváltozott. A férfi aurája most már nem támadó jellegű, mintha gondolkodna. Nem lehet tudni, hogy min, de annyi szent, hogy Love csupán nézni tudja, ahogy a másik saját magában eldönti, hogy hogyan folytassa életét. Nem is kell sokat várni, Love szavai megtették a hatásukat, Arma behódol, s fel is esküszik a lány szolgálatára.
*Egy fracción, aki mostantól mindig velem van...*
Fut át a gondolat az espadaban, s egy időre kellemes mosolygással tekint az előtte lévő arrancarra, aki immáron őt szolgálja. Valaki, aki engedelmeskedik neki, valaki aki nem hagyja el. Erre van neki szüksége és ezt most megkapta.
- Rendben van hát...
Fejét felemeli, s szemeivel lefelé tekint. Élvezi a pillanatot. Tetszik neki, hogy végre nem ő hajlong valaki előtt, hanem mások ő előtte. Nem nézi le Armát, nem kezeli eldobandó katonaként. Talán egyre több tiszteletet fog kapni azon az úton, amin most halad? Lassan erősebb lesz az espada többi tagjánál, viszont még mindig csak Décimo espada. De ez sem fog örökké tartani, ereje nőttön nő, s nemsokára már a második release-re is képes lesz.
- Arma, mostantól engem szolgálsz... Ezt sose felejtsd el! A szükség órájában és azon túl is, engedelmeskedned kell... Cserébe pedig az egyik legerősebb espada védelme alá vesz Hueco Mundon belül...
Széles vigyor jelenik meg az arcán, jelezvén, hogy tetszik neki a kialakult helyzet, s most határozottan megfordul, majd elindul Las Noches felé.
- Gyere Arma, bemutatkozol Aizen-samának is, nem árt vele jóban lenni...

//Köszönöm a játékot. *-*//

Tárgy: Re: Love Vs. Arma - Az Úrnő és az újonc Vas. Okt. 11, 2009 5:13 am

Halihó!

Hát-hát... elég rövidke postok születtek néhol... Razz

Na de sebaj, azért még így is kaptok jutalmat a harcotokra. Ezennel mindketten kaptok 2000-2000 ryout. ^^ Gratulálok.