Név: Manami Kumiko
Kaszt: ember
Rang: -
Nem: nő
Kor: 15
Felszerelések: Mindig nála van egy kulacs víz, sosem tudni, mikor lesz rá szüksége.
Születési dátum: május 13.
Kinézet: Hosszú, lágy esésű, ezüst hajzuhatag, zöld, mandulavágású szempár, átható, rideg tekintet, szépnek mondható arc, kecses, hajlékony alkat. Általában iskolai egyenruhában látni, ha emberalakban van. Ha róka alakban van, akkor fiatal nőstény róka hosszú, dús, ezüst színezetű bundával és hosszú, lompos farokkal.
Ember:
Különleges képesség neve: Yuzu Gin
Képesség: a parancsszó kimondására Manami egy ezüst rókává változik, semmi extra, csak az érzékei lesznek fejlettebbek.
Támadása: „Ébredj, Yuzu Gin!” – előhívás, „Térj vissza, Yuzu Gin!” – visszaalakulás
Előtörténet
Tokióban születettem egy magán klinikán, édesanyám ügyvéd volt, édesapám állatorvos. Sajnos édesanyám belehalt a szülésbe, így nem ismerhettem meg, az édesapám pedig rábízott a húgára, mivel ő mégiscsak nő, és egy gyereknek szüksége van az anyai szeretetre. Így én Tokióban maradtam a nagynéném mellett. A Karakura negyedben nőttem fel, a helyi iskolába jártam, alapjában véve jó tanuló voltam, bár népszerűnek nem számítottam, annak ellenére, hogy ezüst hajam miatt sok szempár szegeződött rám, ha elhaladtam valahol. Amolyan látványosságként kezeltek. Csendes, visszahúzódó kisgyerek voltam, azzal a megszokott, rideg tekintettel. A képességemet egy iskolai majdnem baleset során ismertem meg, mikor véletlenül a második emeletről kizuhantam. Kezdtem azt hinni, hogy végem, de ekkor megszólalt egy hang a fejemben:
„Mond ki a nevem, és segítek rajtad!” nem értettem először, hogy milyen névre gondolt a hang tulajdonosa, aztán már ott is voltam a földön rókaként. „A nevem Yuzu Gin!” Így hallottam a hang tulajdonosának nevét. Szerencsére komoly baj nem történt, vissza tudtam alakulni. A gimnáziumot most fogom kezdeni a Karakura gimnáziumban. Különlegesség, hogy amióta csak az eszemet tudom, látom a szellemeket, ami szerintem jó adottság, bár néha szoktam azt kívánni, hogy bár ne látnám őket…
A képességemet könnyű volt kezelni, az után, hogy megtudtam, hogyan is változhatok rókává, eleinte gyakran használtam fel arra, hogy éjszakánként kilógtam levegőzni, vagy éppen terepszemlét tartani. Láttam már shinigamit is, elvégre magas lélekenergiával rendelkező ember vagyok, nekem természetes, hogy azt is észreveszem, amit a legtöbb ember nem. Az életemre különösebb hatással nem volt, és csak azok a volt osztálytársaim tudnak a képességeimről, akik még általános suliban látták a zuhanásomat, és hogy a hűlt helyemen egy róka jelent meg. Egyébként remélem, hogy rajtuk kívül senki nem szerez tudomást a képességeimről, a túlvilág gonoszait meg pláne nem szeretném erről tudatni.
Még Karakurában futottam össze rókaként egy shinigamival, aki egy lidérc ellen vette fel a küzdelmet, én meg segítettem neki elmenekíteni egy lelket. A srác utána elmagyarázta, hogy ő és a társai, akiket olyan fekete egyenruhában látok, vagy ha találkozok velük, akkor ők shinigamik, és hosszas magyarázatot adott a helyzetről. Őszintén, nem bánom, hogy tudok róluk, bár a titkukat megőrzöm.
Jellem: Rideg, visszahúzódó, szófukar lány vagyok, nem szeretek fecsegni kortársaimmal ellentétben. Nem vagyok érzelgős, főként nem barátkozó típus. Az emberek többsége tartózkodik tőlem, elvégre kinek lenen jó, ha egy ilyen hallgatag, rideg alak lenne a barátja/barátnője. Nem könnyű szóra bírni, csak akkor vagyok hajlandó, ha nagyon, muszáj. Nem szoktam bőgni se, maximum ha dühös vagyok, néhány trágár szóval elintézem, azt kész. Néhány shinigami-ismerősöm Kuchiki Byakuyához hasonlít, mert szerintük tökéletesen összeillenénk, ha a jellememet nézzük. Sajnos nem tudom, hogy ki az az illető, de anyit biztos sejthetek, hogy abban a shinigami körben biztosan tisztelik. Nem vagyok hőstípus, de ha kérnek, segítek. Csak ahhoz nagyon nagy bajban kell lennie az illetőnek.
[url=
]Manami rókaalakja[/url]
[url=
]Manami emberalakja[/url]
