Nekura Kata

Tárgy: Nekura Kata Hétf. Aug. 03, 2009 2:00 am

Név: Nekura Kata
Neme: Nő
Születés: 1988.01.29.
Kaszt: ember
Képesség: Látja a szellemeket, de nem tisztán- inkább érzi őket, akár egy kilóméteres távolságban is.
Kinézet: Kék haj, zöld szemek, vékony testalkat, amihez meglehetősen extrém mellméret párosul. Két középső ujján narancssárga tetoválás található, melyek közeledve a lélekhez egyre vörösebb színűek. Ezek segítségével tud előhívni egy kesztyűt, amivel fel tudja venni a harcot.
Parancs: Toku kinu /védelmező selyem/: ekkor a kesztyűből fehér energianyaláb szabadul el, alakja egy fehér sárkánygyíkhoz hasonlít; az ellenséget támadja, szinte azonnal elpusztítja, akkora a hordereje.
Jellem: Igazi plázacica, imád vásárolni, csacsogni, na meg férfiak fejét elcsavarni a fenékriszálásával. Nem szereti a magazinokat, ami eléggé elüt a többi efféle nőcskétől; inkább kortárs /persze "fiatalos"/ regényeket olvas, már ha ideje engedi.

Előtörténet:

Japán egyik nagyobb szigetén, Sikoku-n, Matsuyama-shi-ban születtem. Apámat nem ismertem: mikor kicsi voltam, sokat utazott- ezekből az időkből nincs emlékem. 4 éves koromban lezuhant az Amerikából hazafelé tartó gépe.
Úgy teltek az éveim, hogy nem is hiányzott- hiszen szinte idegen volt számomra. Anyámmal elköltöztünk Tokyoba, hiszen át kellett venni a cég irányítását, aminek ott volt a központja. Utáltam ott élni, minden és mindenki idegen volt; ráadásul egy magániskolába kellett járnom.
Két hónapban egyszer meglátogatott az egyik szobalány, mert anyámnak persze nem volt rám ideje. Ekkor határoztam el, hogy nem költözök vissza hozzá.
Mikor elvégeztem a sulit az egyik barátnőmhöz, Sorahoz költöztem, miközben beadtam a felvételimet az egyetemre. Ő aztán tudta, mi a jó: állandóan csavarogtunk, minden hétvégén buliztunk, na és persze pasiztunk ezerrel. Egyik este azonban lelépett az egyik sráccal, akinek eleve bűnöző-képe volt- figyelmeztettem is Sorat, de megnyugtatott, hogy nem lesz semmi baj. Persze nem így történt: napokkal később találtak rá a holttestére az egyik folyóban. És ami a legrosszabb, hogy én vezettem oda a rendőröket.
``Miután haza mentem a buliból, éreztem, hogy baj történt. Egész éjjel forgolódtam, és égett a kezem. Nem tudtam, mi lelt. Órákon át álltam a hideg zuhany alatt, de az égő érzés nem akart elmúlni. Nagy nehezen kimásztam a tálcából, felvettem egy köpenyt és az ágyra zuhantam. Másnap reggel észrevettem, hogy fura jelek rajzolódtak ki az ujjaimon: ez lehetett az égő érzés oka. Gondoltam rá, hogy elmegyek orvoshoz, de tuti zakkantnak nézne. Mivel nem okozott fájdalmat, nem is törödtem vele. A suli felé menet azonban, miközben a híd mellett mentünk a villamossal, lüktetni kezdett, és sötétvörösen csillogott. Annak tudtam be, hogy még új a szerzemény, és a testem küzd ellene. Mikor azonban már 4. napja is ezt játszotta el, reggel és délután, na meg Sora sem került elő, kezdett összeállni a kép. Az 5. nap éjszakáján az egyik hídfőnél leszálltam és nekivágtam a láncos szerkezetnek. Lépten-nyomon úgy éreztem, nem vagyok egyedül, és valami furcsa energia húzott maga felé. Szinte remegtek a lábaim, mikor megérkeztem az egyik pillérhez. Lenéztem a vízbe, de ekkor egy felfelé szálló légáramlat az arcomba csapott, így hátraestem. Rettenetesen beverhettem a fejem, mert másnap reggel ébredtem fel. Mikor kinyitottam a szemem, egy fura, félig áttetsző "lényt" pillantottam meg, aki kísértetiesen hasonlított Sorára.
-Sora? -kérdeztem félszegen, mert azt hittem, csak az ütéstől vagyok ennyire bekattanva.
-Szia Kata! Remélem nem ijesztettelek meg nagyon.
-Nagyon nem, de mégis mi történet?
-Nézz le, és megtudod! -mondta szomorúan, ami sejtette, mi is van odalent.
-Te jóságos isten! -kaptam a szám elé a kezem, mikor megláttam a holttestét, ami egy kötéllel volt a pillérre kötve, és így lebegett a víz tetején.
-Nyugodj meg, nem fájt, nagyon... -köszörülte meg a torkát.- Hogy találtál rám?
-Nem tudom. Van ez az izé a kezemen, és valahogy jelezte, hogy ide kell jönnöm.
-Akkor emiatt látsz engem... -mosolygott.- Ha már így alakult, segítenél nekem?
-Mi-miben?
-Elég ideje vagyok már odalent, szóval a rendőrségnek kellene szólni, hogy halásszanak ki. Addig ugyanis nem tud a lelkem tovább lépni.
-Jajj, hát persze, hogy szólok. Amúgy sem hagytam volna, hogy itt maradjon a tested... -csuklott el a hangom, miközben könnyek gyűltek a szemembe.
-Jaaj, ne sírj! Az élet megy tovább, nem igaz? Ja, és még valami... A lakás a tied, szóval maradj, ameddig jól esik. Holnap várlak! -intett, majd leugrott.``
Persze a rendőrök kérdezősködtek, és nem mondhattam, hogy látom a szellemeket, na meg, hogy a barátnőmmel beszélgettem, és ő mondta... Így kénytelen voltam valami mesével előállni. Szerencsére bevették, így nem kellett ezen az ügyön tovább rágódnom.
Évek teltek el az eset óta, mikor is új dolgot fedeztem fel: nem csak kedves szellemek vannak. Eddig kerültem őket, de ezt nem tudtam: egyenesen előttem állt egy fura, maszkos fazon, legalábbis valami olyasmit láttam a körvonalában, ami hatalmasabb volt nálam. Ereimben megfagyott a vér, mikor felém rontott. Éreztem az arcomon a rám csapódó nyálát, szinte teljesen sokkos állapotba kerültem. A kezem égett, majd egy nagy villanást követően fekete selyemkesztyű volt rajtam. Nem értettem, de nem is volt időm gondolkozni: magam elé emeltem őket, és a lény felé irányítottam. Egy hang suttogott a fejemben, sőt, már szinte kántált két szót.
-Toku kinu! -szólaltam meg, majd egy fehér, sárkánygyíkra emlékeztető energiaoszlop hagyta el a kezem. Átlyukasztotta a lény fejét, ami elporladt. Így jöttem rá, hogyan is tudok harcolni a gonosz szellemek ellen.

Tárgy: Re: Nekura Kata Hétf. Aug. 03, 2009 5:05 am

Érdekes előtörténet, nekem tetszik, és a hosszával és a kidolgozottságával sincs alapvető probléma, tehát ELFOGADOM ^^
Egy kikötésem lenne: a kasztodat és a kesztyűd képességét a fejlécben is tüntesd fel a többi adatod mellett, hogy jobban átlátható legyen. És az adatlapodon is, amit ezután kell elkészítened.

Szint: 1
Lélekenergia: 3000
Kezdőtőke: 4000ryou

Jó játékot! ^^