Hollow túra

Aizen-sama egy kisebb küldetést bíz rátok. Hueco Mundo nagy része még előtte is feltérképezetlen, pedig bizonyára sokkal többet rejteget a sivatag annál, mint amit ti is ismertek belőle. Három arrancar vállalja önként a feladatot, hogy egy kis kirándulás keretében kutassák fel Hueco Mundo ismeretlen területeit. Ez akár több heti gyaloglással is járhat, ugyanis nem a szomszédba fogtok menni. Erről persze titeket is felvilágosítanak, legalábbis Gin utalgatásai valószínűleg tisztázzák előttetek a helyzetet.
A kijelölt találkozóhely az egyik toronynál van. Innen fogtok tovább utazni, s valami érdekeset találni, ami kielégíti Aizen-sama kíváncsiságát.

---

Résztvevők:
- Hrafn Zuniga
- Delora Hernandez
- Zia Ametru

Írás sorrendje az első postok alapján dől el. Remélem, elégedettek lesztek a kalanddal. ^^

Ismét egy újabb eseménytelen nap. Fekszem a szobámban és azon gondolkodom, hogy valamit csinálni kéne, mert meg fog ölni az unalom. Erről nem tehetek, hetek óta nincs egy normális küldetés, vagy feladat a számomra. Aztán mintha meghallotta volna valaki a gondolataimat, kopogtak az ajtón.
-Gyere be. - mondtam hanyagul fel sem kelve az ágyamról. Mikor odanéztem egy alacsony Arrancar esett be lihegve.
-Aizen-sama keresi önt. - mondta. Erre egyből felpattantam és kiviharzottam a szobából, majd rögtön Aizen-sama trón terme felé vettem az irányt. Amikor odaértem nem találtam senkit. Félve beléptem, majd szembe fordultam Urammal, előhúztam a wakizashimat, majd fél térdre ereszkedtem, miközben a kardom hegyét a földnek szegeztem.
-Szolgálj velem Uram. - mondtam ki tiszteletteljesen.
-Állj fel Zia. Feladatom van a számodra. Szeretném feltérképezni Hueco Mundot, és erre nem akarom az Espadát kiküldeni. Te leszel az egyik aki elküldelek, a társaid már várnak téged. - mondta Aizen. Felálltam és meghajoltam, majd elindultam a találkozási ponthoz. Amikor odaértem már ketten álltak ott. Köszöntöttem őket.
-Ha jól értesültem, akkor Delora és Hrafn ugye? - kérdeztem.
-Zia Ametru. - böktem oda a nevem és vártam mi lesz ezután.

Mesélés

A következő körülbelül két hét az unalom jegyében telik el. Miután találkoztatok a kijelölt helyen, megcélozzátok a végtelennek tűnő sivatagot. A lelkesedést az idő próbára teszi, hisz immáron nem a kényelmes, Las Noches-i ágyatokban vagytok kénytelenek aludni. A két hét többnyire eseménytelenül telik el; ahogy egyre messzebb juttok a megszokott s ismert tornyoktól, egyre több hollow-t láttok. A táj is mintha elvadultabb lenne, mint az általatok ismert Hueco Mundo-i területek. A hozzátok képest gyenge hollow-k nem nagyon foglalkoznak veletek; egyszer-kétszer fordul elő, hogy néhány botor rátok támad, de nem jelentenek számotokra igazi fenyegetést. Valamint nagyon ritkán figyelhettek meg szervezettséget a hatalmi és túlélési harcukban; ami a leginkább jellemzi őket, az a káosz. Akik tegnap még közös erővel fogtak össze, hogy egy erősebb fajtársukat tiporják a földbe, ma egymás riválisai, s egymás életére törnek.
Egyik éjjel épp lefekvéshez készülődtök. Már valószínűleg mindannyian nyűgösek vagytok azért, mert nem történt semmi ilyen hosszú időn keresztül, s talán még örültök is annak, hogy alvás közben gyorsabban telik az idő. Egyszerre, ugyanabban a pillanatban mintha egy gondolat akarna befurakodni a fejetekbe. Egy szúró fájdalmat éreztek a homlokotok közepén, tényleg csak egy szúnyogcsípésnyit, ám az üzenet tartalma nem jut el hozzátok. Hrafn, te egyből felébredsz, s ha sikerül kicsit éberebb állapotba kerülnöd, észreveheted, hogy a távolban rengeteg hollow gyülekezik egy pont felé – s mások is oda tartanak. Egy pár kilométerre lehet az a pont, ám ami a leginkább zavar, hogy egy ösztön azt súgja neked, hogy te is menj oda.
Delora és Zia, ti szintén érzitek ezt a késztetést, miután felkeltek – s amíg alszotok, egy kidőlt torony homályos képe jelenik meg előttetek.

Elindultunk. Összesen hárman. Nem sok, de nem lehet akkora veszély a sivatagban, hogy ne legyen elég három erős Arrancar. A Las Noches-i szobákat felváltotta Hueco Mundo érdes homokja. Két nap után, már a tököm tele volt, hogy folyton homok meg minden ruhadarabomba és még tovább. Két hosszú hétig bolyongtunk a sivatagban. Eseménytelenül. Nem sok értelmét láttam ennek az egésznek és nagyon azon voltam, hogy fittyet hányok a dologra, visszafordulok és itt hagyom a másik kettőt. Ismét eljött a lefekvés ideje, természetesen megint a homokban. Remek. Végre álomra hajtom a fejem és alig telik bele pár perc szúró fájdalmat érzek a homlokomon. Nem nagyon aludtam még, így gyorsan oda csapol, hátha valami undorító rovarszerűség, már ha van egyáltalán olyan Hueco Mundoban. Na szóval, éreztem ezt a szúró fájdalmat, fel is keltem rá, hát persze. Körül néztem és egy hollow csoportosulást vettem észre a távolban. Ilyen nincs. Mi a fene történt ott? Már épp indulnék megnézni, mikor meghallom Hrafn hangját:
-Zia, hol van Hrafn? - úti társamra nézek, majd a harmadik Arrancart kezdem el keresni. Sehol senki. Csak mi ketten vagyunk.
-Na bakker. Már csak ez hiányzott. - akkor ismét a hollowok felé pillantok.
-Biztos elment lakomázni. Nem lehetnek olyan erősek. Nem nézzük meg? - kérdeztem Hrafn-t.

[mesélés]

Hrafn: Pár perc séta után azt látod, hogy rengeteg hollow, talán több százan is lehetnek, egy szabályos kör alakban gyülekezik. A legtöbb számodra gyengének tűnik, de akadnak magasabb reiatsuval rendelkezők is. Az biztos, hogy ha egyszerre támadnának rád, nem sok esélyed lenne, pláne úgy, hogy a két társadat magadra hagytad. Szokatlannak tűnik számodra, hogy nem támadnak egymásra; végtére is, volt időd ebben a két hétben ismét megtapasztalni a hollow-k életét. Ám ők csak békésen gyülekeznek, mintha csak teapartyra készülnének.Valamint ha balra nézel, talán 2-3 km-re a gyülekezők csoportjától, meglátsz egy tornyot. Nagyon hasonlít a Las Noches-ben megszokottakra, azonban biztos vagy benne, hogy elég messze vagytok Aizen-sama bázisától. Kicsit talán romosnak is tűnik; tény, hogy renoválásra van szüksége. Te döntesz, hogy melyik irányba indulsz. S ismét érzed a szúró fájdalmat a homlokod közepén, s vele együtt érzed a késztetést, hogy te is a gyülekezők közé vetődj. Azonban sikerül ellenállnod, s talán ebből le is esik, hogy valaki manipulálni akar. Vajon a gyülekezők közt találod az illetőt, vagy a toronyban bujkál?

Delora, Zia: Sikeresen elkerülitek társatokat, s elindultok a gyülekezők felé. Út közben még több hollow csapódik mellétek, s ezt teljesen természetes tényként veszitek tudomásul. Elkap titeket egy furcsa érzés, miszerint ti is a többi hollow közé tartoztok, s társként fogtok támaszkodni a nagy harc során. A racionalitást kezditek elveszíteni, s mire a gyülekezők felé indultok, az olyan kérdések, miszerint miért is jó ez nektek, már egyáltalán nem fontosak.
A többi hollow nem támad rátok, csupán egyszer végignéznek rajtatok. Talán százan is lehetnek, erősek és gyengék egyaránt.
A kör közepén egy emelvény áll; sikerül helyet kapnotok az emelvény előtt, miközben az álmotok egyes jelenetei újra és újra felrémlenek. Gyűlölet és izgatottság keveredik bennetek, ahogy a toronyra gondoltok, s kezd kiélesedni a kép is. Bár a személyiségetek megmarad, nem éreztek késztetést a tiltakozás iránt. Ti szeretnétek a nagy harc részesei lenni – bármit is takarjon ez.
A tömeg morajlása csak tovább fokozza az adneralin szinteteket. Mindenki a Prófétáról beszél. Különös, ez a név legalább annyi lelkesedést önt belétek, mintha Aizen-samáról lenne szó. Különben is, ki a fene az az Aizen, és mégis miért jutott eszetekbe ez a furcsa szó? Csak egy mocskos shinigaminak lehet ilyen neve, nem igaz?

Elindultunk Hrafne után és ahogy haladtunk folyamatosan hollowok csapódtak hozzánk és kerülgettek minket. Erősek és gyengék egyaránt. Minél közelebb értünk, annál furcsább érzés fogott el. Minden gondolatot kitöröltek a fejemből és amit tettem, azt önkéntelenül tettem. Hamarosan megpillantottunk egy emelvényt, ami körül a hollowok összegyűltek, majd egy torony képe kezdett be-be villanni a fejemben. Mintha láttam volna már ezt a tornyot. Legalábbis hasonlít rá. De tudtommal Hueco Mundoban csak egy épület van tornyokkal. Las Noches. Az pedig eléggé messze van ide. Egyre közelebb értünk és szóba került valami Próféta is. Talán nem Aizen-sama lett elnevezve Prófétának, de milyen Próféta lenne ő? És ki is ő valójában? Mintha már hallottam volna ezt a nevet, de fogalmam nincs, hogy kicsoda az az ember. Shinigami? Akkor mihamarabb végezni kéne vele.
- Harcolni fogok a Prófétáért. - Delora után én is önkéntelenül mondtam ki a mondatot, majd még párszor elhagyta a számat ez az egyszerű mondat. Még mindig azon gondolkodom, hogy ki lehet a Próféta. És hol marad már ennyi ideig?
- Sosem akar elő bújni a rejtekhelyéről? - kérdezem. Aztán valami bevillan amivel elő lehetne csalogatni.
- Talán fél, megijedt, hogy ennyi hollow veszi körül? - a hangsúlyra is figyeltem, hogy minél szemetebb legyen. Ha erre sem jön elő tovább próbálkozok.

[mesélés]

Delora: tudod, hogy bármelyik pillanatban megérkezhet a Próféta, és te felettébb jó színben akarsz feltűnni előtte. Szinte már együtt kántál a tömeg, azonban az izgalmas várakozást félbeszakítja valami, amire sose gondoltál volna ezelőtt. Külön szégyen, hogy ráadásul személyesen is ismered az illetőt, aki a Próféta nevét mocskolta be. Tudod jól, hogy a Próféta bőven felettetek áll, és nem fog megijedni tőletek – hisz ti inkább a Próféta oldalára állva szeretnétek harcolni. Ám ez úgy, hogy van köztetek valaki, aki semmibe veszi imádott, ám még ismeretlen vezetőtöket, nem fog menni. Benne nem él annyira a vágy a győzelem iránt. Provokálni akar valakit, aki nálatok sokkal felsőbbrendű. Egy Istent pedig nem lehet csak így kigúnyolni. Most kell megállítanod, hisz a Próféta bármelyik pillanatban megérkezhet. Nem lehet köztetek senki se, aki csak fél szívvel adja át magát neki, halállal kell lakolnia. Még a végén befeketítené a Te hírneved is.

Zia: több száz arc fordul hirtelen feléd; a Prófétát ezek szerint nem tudod ilyen könnyen provokálni, sőt! A többi hollow jó sokáig gyilkos szemekkel méreget, azonban nem mernek támadni. Még. Végül három kisebb – és nálad jóval gyengébb – hollow az, akik elsőként neked ugranak. Nem okoz nagy gondot neked a likvidálásuk, azonban hamarosan valaki más is rád támad. A próféta még sehol, s a saját útitársad támad rád. Hirtelen bevillan Aizen-sama képe, de nem tudod mihez társítani az arcot. Összezavaró lehet, hisz bár először emlékszel erre az arcra, mégis mintha már régóta ismernéd… Delora és a több száz hollow pedig egyértelmű erőfölényt jelentenek. Talán még ki tudod magad magyarázni. Vagy pedig menekülőre kéne fogni a dolgot?

Hrafn: ahogy eltávolodsz a gyülekező hollow csordától, úgy halkul el azoknak kántálása. A torony pedig egyre inkább kimagasodik előtted. Cseppet sem olyan magas, mint Las Noches-i társai, s közelebb érve észreveszed a szembetűnő különbségeket. Legalábbis számodra szembetűnő. Hiszen mégis csak Las Noches-ben laksz.
A torony mintázata és stílusa merőben eltér az általad ismertektől, s sokkal kisebb és több ablak van rajta.
Amikor már egészen közel érsz a bejárati ajtóhoz, érzed, hogy valaki a hátad mögé ugrik. Az ösztöneiden és az ügyességeden múlik, hogy kikerülöd-e a fejet irányába érkező, nagy erejű csapást. Egyértelműen a tornyot őrzi, különben lehet, nem támadott volna rád. Ha nem talál el, és sikerül megfordulnod, hogy lásd, kivel állsz szemben, akkor egy skorpiószerű lényt látsz. Nagyon hasonlít külsőben az arrancarok resurrección formájához, mégis hiányzik belőle az, amitől arrancarnak nevezhetnéd. Konkrétan a maszk s a hollow lyuk hiánya, ami elég feltűnő.

[mesélés]

Tadeo: Aizen-sama kérése teljesen világos előtted, miszerint keresd meg fracciónjaidat a sivatagban. Azonban a fejed kiürül azon a napon, amikor a próféta hívása téged is megtalál. Hogy ki is az az Aizen-sama, és valójában miért is jöttél ide, lényegtelen dolgokká válnak, amikor a hatalmas tömeg részévé válsz, s rájössz arra, hogy te csak a prófétának élsz.
Az emelvényen meg is jelenik a próféta; hosszú, fehér köpenye éppen csak súrolja a földet, széles mellkasa s értelmet sugárzó tekintete egy igazi vezető képét vetítik eléd. Egy igazi Isten, kinek tervei csak valami felsőbb jót szolgálhatnak! Mintha a rangod is kezdenéd elfelejteni… Dereng még valami Las Nochesről, s persze arról, hogy espada vagy, mégis úgy érzed, hogy mindez most nem fontos – kivéve persze, ha a próféta annak tartja.

Delora: Zia pimaszsága nehezen hagy nyugodni, de úgy tűnik, hogy sikerül éreztetni vele, hogy ilyet nem kéne mondani. Viszont az, hogy nem támadsz rá, a többi hollowt is megnyugtatja; mindannyian megkegyelmeznek szánalmas kis életének. Elég nagy büntetés az neki, hogy a tömeg hátrataszítja őt, hogy minél messzebb legyen majd a prófétától.
Ekkor a nép elcsendesedik, s mindannyian az emelvény felé tekintenek. Akit most látsz, az nem fogható semmilyen látványhoz. A félistennek tűnő alak hosszú, fehér köpenyében magasztos tekintettel néz végig az összegyűlt tömegen, kiknek most egyszerre dobban a szívük, ugyanarra a ritmusra. Hosszú, keskeny arcát sátorszerűen keretezi vállig érő, fekete haja, macskás mozgása s hosszú, nyúlánk végtagjai leginkább egy párducra emlékeztetnek. Nem érted, hogy mi az, ami annyira magára vonja a figyelmedet, de ha körülnézel, észreveheted, hogy mások is ugyanilyen élményben részesülnek, mint te.

A Próféta megjelenését a kis csend és ámulat után üdvrivalgás fogadja. Persze az senkinek sem tűnik fel, hogy az, ki ekkora ámulatot vált ki belőletek, mindenkinek másképp jelenik meg. Hisz ez egy olyan dolog, amiről felesleges beszélni - egymásra néztek, és értitek, mit gondol a másik. Kapcsolódtok egymáshoz, a Próféta összeköt mindannyiótokat.
Kezét lassan felemeli, hogy csöndre intsen benneteket, s a nép hallgat rá, teljesítik kérését. Feszülten figyel száz meg száz szempár egy irányba; a Próféta szólni kíván.
- Társaim! - kezdi el beszédét, hangja végtelen bizalommal önt el benneteket.
- Fivéreim és nővéreim! Las Noches alapítása óta először hagytuk lebomlani védőfalunkat! A rend felbomlott, s néhány szökött shinigami az, akik megmondják, mit tegyünk!
Szavait hőbörgés kíséri, ahogyan mindenki Aizen-samáékra gondol. Eszetekbe is jut az arc, s egy pillanatra tán még a szégyenérzet is elkap benneteket, amiért az Ő parancsára jöttetek ide. Ám ha nem így történt volna, akkor sose szabadultok fel a rabszolgaságból - hisz most az egyszer végre tényleg szabadok vagytok.
- Társaink szenvednek, a régi espadáink pedig bukott csillagokként sínylődnek. Egy olyan háborúba vezettek minket, amihez nekünk nincs közünk; eszközökké, egyszerű sakkbábukká változtattak minket az erő s a hatalom ígéretével! Bárhová nézek, szenvedést látok. Kínoznak és megölnek, ahogy a szeszélyük diktálja.
A Próféta most hatásszünetet tart; egy-két gyengébb arrancart is megláttok a tömegben, akiknek ujjai automatikusan kardjuk markolatára fonódnak. Ők is szeretnének végre kitörni ebből a csapdából; végre önálló életet akarnak, amihez nincs szükség Aizen-samára.
- Ám ennek nem így kéne lennie! Bosszút állunk rajtuk! Mindent ezerszeresen kapnak vissza, s ők lesznek a mi szolgáink!
A nép felbömböl, s ti is érzitek, ahogy a mágikusan előidézett undor vérszomjba csap át. Hisz tenni kell ez ellen. A Próféta pedig hamarosan biztosan kitér arra, hogy mit is tudtok tenni a három megátalkodott shinigami ellen.

Hrafn: A skorpió szerű lény egy erőteljes csapással válaszol a kérdésedre; üveges tekintetét rád mereszti, járása pedig inkább emlékeztet valami robothoz. Kicsit talán lomhának tűnik a mozgása, ám ez nem jelenti feltétlenül azt, hogy alá kell becsülni ellenfeled.
Végül megszólal olyan hangon, mintha csak egy beprogramozott gép lenne. A szemeiből csupán az üresség sugárzik, s szavai is a teljes jellemtelenségre utalnak.
- Raneos az Raneos, a 329. kiadás. Az idegent jeleztem a hálózatnak. A Próféta behatolni készül. Raneos nem hagyja ezt. Raneos megakadályozza.
Az érthetetlen zagyvának tűnő bemutatkozás után a lény a fullánkjával próbál beléd marni; valószínű, hogy erős mérget tartalmaz a fullánkja, és nem lenne jó, ha egy ilyen dolog miatt végződne a kalandod itt, a semmi közepén...

//Zia helyét Tadeo veszi át, mivel jelezte, hogy nem ér rá. A történet pedig ott folytatódik, ahol az előbb abbahagytuk. A sorrend annyiban változik, hogy Tadeo ír először. Jó szórakozást a kalandhoz! ^^//

[mesélés]

Tadeo, Delora:
A Próféta egyetlen szavára a tömeg megmozdul; mindannyian ugyanabba az irányba indulnak, ám egy égbekiáltó felszólalásával magához int benneteket ezzel jelezve számotokra, hogy külön feladatot szán nektek. Bevillan a fejetekbe a torony képe ismét, ami előtt rengeteg, skorpiószerű lényt is láttok. Mintha valami mutánsok lennének, százával vagy ezrével várakozva a Próféta hadseregére.
Az emelvényen várakozik rátok, és bár arról már volt alkalmatok megbizonyosodni, hogy nincs szüksége szavakra ahhoz, hogy megértesse veletek a helyzetet, most mégis lealacsonyodik arra a szintre, hogy ismét szólni kívánjon. Csak ti ketten és a Messiás, aki elhozza az igazi napfényt Las Noches városára.
- Tán feltettétek magatokban a kérdést, hogy vajon hogyan is képzelem el a mesterien kieszelt tervem, melynek Ti vagytok a kulcsszereplői. – produkál mellé egy drámai mozdulatot, áhítatot keltve ezzel bennetek.
- Én az igaz ügyért szolgálok, és Las Noches felszabadításáért. Ezt a legtöbb közrendű hollow még nem tudná teljesen felfogni, ám megértik, hogy szükség van rájuk, és örömmel áldoznák fel magukat a magasabb jó érdekében. Viszont ti… nektek méltóbb feladatot szánok. - *suhint egyet kezével előttetek, és lelki szemeitek előtt meg is jelenik nektek célpontotok. Szánalmas teremtmény, aki egy sötét szobában ücsörög. A kép kissé homályos, nem olyan tiszta, mint amikor a tornyot mutatta meg nektek, ám a lényeg, a célpontotok arca emlékezetekbe ivódik.*
- Valaha a társam volt, és együtt építettük fel tervünk miszerint igazi, shinigami mentes birodalmat építünk szeretett városunkból. Ám elárult, engem és a közös célunkat is. Amíg nem végzünk vele, a Nagy Terv vesztésre van ítélve. Kérdéseitek, ha vannak, hallgatom. A sereg eközben már ostromolja a tornyot. – mosolyodik el, és várja a kérdéseitek, ha vannak. Tekintetét nem emeli le rólatok, az isteni teremtmény most minden figyelmetek rátok szenteli.

Hrafn:
A skorpiószerű lény a kérdésedre már nem válaszol; hogy azért, mert nem akar, vagy nem tud, már nem derül ki, hisz legutolsó támadásod során Raneos lélekszemcsékké oszlik szét ezzel jelezve, hogy neki már vége van. A távolból mintha egy hollow üvöltését hallanád, ám rajtad múlik, hogy megnézed-e, mi volt a hang oka, vagy sem.
A tornyon egy ajtót fedezel fel; amikor megközelíted, a talpad alatt mozogni kezd a homok. Ha elég gyors vagy, sikerül bejutnod a toronyba, ahol némi világítás is látható.
Csupasz, komor falak, néhol egy-egy ablak egészíti ki a monotonságot. Az egyetlen folyosón járva pedig idegesítő hangokat hallasz, mintha valami járna a falon. A csoszogós hang végül megszűnik, ám rendesen felhúzhat a tény, hogy hirtelen egy ugyanolyan skorpiófajzat terem előtted, mint amivel a torony előtt is küzdöttél.
- Raneos, a 612. kiadás megtalálta a behatolót, amit Raneos, a 329. kiadás jelzett. Raneos 329 nem ad életjelet. Jelentem, a behatolót megsemmisítem. - *támad rád, és ha nem vigyázol, méreggel telített fullánkja válladba mélyedhet. Még az arcvonásai is ugyanolyanok ennek a Raneosnak, mint annak, akit nemrég elintéztél.

[mesélés]

Tadeo: Kérdésedre az alak sejtelmes mosolyra húzza ajkait, értelmet sugárzó szemeit pedig a te íriszeidbe mélyeszti. Suhint egyet a kezével a fejed előtt, s iszonyatos fejfájás kerít hatalmába, amitől ordítani is tudnál. Különböző emlékképek villannak át agyadon, bár egyértelmű, hogy a Próféta az, aki ezeket az emlékeket megossza veled.
A képeket úgy látod, mintha valami drog hatása alatt lennél. Az egyik pillanatban minden csendes, amit hirtelen felváltanak a vibráló fények, elmosódott képek, majd ismét minden nyugodt. A hangok visszhangzása csak még kínzóbbá teszik a fejfájást, azonban a Próféta nyugtató szavai mintha gyógyír lennének a fájdalomra.
Látod Las Nochest, a Prófétát, s azt az alakot, akit nemrégiben megmutatott a Próféta, s célpontnak nevezte ki számodra. Meggyötörtségnek jelenleg nyoma sincs szemében, inkább az elhatározottságot, s ugyanazt az áhítatot látod tekintetében, ami Delorát is uralja. A bal csuklóján a 8-as szám szerepel, ami igencsak aggodalomra adhat okot.
Látod a tökéletesen kivitelezett tervüket, a szökésüket, s ahogyan a Próféta híveket szerez, hogy Aizen ellen törjön. Megtudod az emlékképekből, hogy ez a Rantai'ir nevű alak, az áruló képes saját magáról egyfajta másolatokat, klónokat létrehozni, s ezzel akarta erősíteni a seregét, s a Prófétával közösen valóban egy hatalmas hadtestet toboroztak és kreáltak, mindezt a nagyobb jóért, s az arrancarok szabadságáért, Aizen eltiprásáért. A kép újra és újra megváltozik, emlékfoszlányok jelennek meg elmédben, s a renegát Rantai'ir ama szándéka, miszerint vissza akar menni Las Nochesbe, miután megöli a Prófétát, egyértelmű számodra. Saját, skorpió kinézetű klónjait a Próféta ellen fordítja, miközben a józan észről prédikál. Egyértelmű tehát, hogy amíg Rantai'ir él, addig a bálvány nem képes előre haladni terveivel.

Delora: A Próféta egy gyönyörű mosollyal jutalmaz válaszodért, s innen megbizonyosodhatsz arról, hogy elégedett a válaszoddal. Ezután végignézed, amint a Próféta szóbeli válasz helyett suhint egyet a kezével Tadeo-sama arca előtt, s hogy pontosan milyen kínokat él át, azt nem vagy képes megmondani, hisz nem tudod, csak sejtheted, hogy pontosan mi történik. Hiszen hasonlóképp mutatta meg neked is a renegát arrancar szánalmas alakját.
Egy pillanatra ismét érzed a homlokod közepén a szúrós fájdalmat, s látod, amint a célpontod Syadvaadin-nak hívja a Prófétát. Aztán a Próféta alakja megváltozik, csupán a fehér köpeny marad meg a számodra mutatott külsejéből, a macskás kinézet viszont eltűnik, s egy széles vállú, jó kiállású, határozott, s magából erőt sugárzó, barna hajú férfit látsz a helyén, egészen megváltozott arcvonásokkal. Majd ismét megváltozik a külseje, s a rém, aki a helyén van, nem fogható azokhoz a dolgokhoz, amiket eddig megtapasztaltál. A kép csak pár pillanatra jelenik meg a fejedben, ezután minden elmosódni látszik, s ismét azt a félistent látod, aki előtt állsz.

- Ha nincs több kérdésetek, akkor utatokra engedlek. A híveim megkezdték a támadást, csupán kövessétek őket, majd elvezetnek titeket oda, ahol az áruló tölti szánalmas napjait. - *emeli fel ismét a hangját a Próféta, s látszólag úgy tűnik, mintha nem venné észre, hogy véletlenül sikerült Delorával is megosztania azokat az emlékeket, amiket inkább titokban tartott volna.
A fájdalom pillanatok alatt elmúlik mindkettőtöknél, s ha valóban nincs több kérdésetek, akkor elindulhattok. A távolban még látjátok a hollow csorda végét, s ha elindultok, néhány perc séta után meg is pillantjátok a szinte álombéli tornyot. A seregetek Rantai'ir klónjaival hadakoznak, s elég egyértelmű, hogy esélyük sincs bejutni a féltve őrzött épületbe, se szétrobbantani azt. Azonban ti erősebbek vagytok ezeknél a gyatra kis hollowknál, rajtatok múlik tehát, hogy hogyan is akartok bejutni a toronyba. Persze nehezíti a dolgotokat, hogy amikor már egészen közel érkeztek a csatamezőhöz, négy klón már rátok is támad, akik gyakorlatilag a földből jönnek elő.

Hrafn: Ez az ellenfeled sem olyan szívós, mint az előző, sikerül időben kitérned a támadása elől, majd levágnod a fullánkját. Fülsértő üvöltése megrázza a termet, kétség kívül nem ilyen borzalmas vonyításra számítanál egy ilyen kinézetű lénytől.
A levágott végtag lélekszemcsékre foszlik szét, Raneos viszont itt még nem adja fel, hanem egyszerűen egy hatalmasat csap a gyomrodra, te pedig a következő falnak repülsz. Aggodalomra, vagy inkább idegösszeroppanásra adhat okot, hogy a folyosó, ahova innen remek kilátásod nyílik, még több, feléd közeledő Raneossal van tele, körülbelül hatan lehetnek, s pillanatok alatt ott teremnek melletted, hogy végezzenek veled. Ha jól megfigyeled őket, akkor a tarkójukon láthatsz egy három jegyű számot is, s talán megmagyaráz egy-két dolgot.