[mesélés]

Tadeo: Delora valahogy elkeveredett, talán túl gyors volt számára a sebességed, ám nem érsz rá ilyen kicsinyes dolgokkal foglalkozni. Végül is tud magára vigyázni.
A kinti káosz bent sem sokat változik, néhány klón egyből utadat állja, ám nem jelentenek kihívást számodra. Azonban amikor egy erősebb lélekenergiát megérzel, már gyaníthatod, hogy nem lesz minden ilyen egyszerű. Ahogy haladsz befelé a toronyban, a kinti csatazajokat talán teljesen figyelmen kívül hagyva, meg is látod a közeledő, csontvázszerű, barna hajú alakot, kinek ruházata szinte csak rongyokból áll. A szemeiből az anorexiásokat megszégyenítő testalkata ellenére életkedv sugárzik. A fiú nem lehet több látszatra 14 évesnél, bár volt időd megtanulni arrancar léted során, hogy nem minden az, aminek látszik.
- A Próféta behatolt behatolt. Az arrancar tudatát tudatát teljesen manipulálták manipulálták. Nekem kell kell kiiktatnom kiiktatnom. - *hasít feléd néhány penge, majd az ellenfeled egy sonido után mögéd kerül, és egy kacajt hallatva próbálja levágni a fejed.

Hrafn: A klónok nem sokat törődnek a sértegetéseiddel, bár látszólag fel se fogták mindazt, amit mondtál. Magyarán mintha a falnak beszélnél, ők pedig gépiesen indulnak meg feléd. Támadásod által az egyik ellenfeled összeesik, sikerült egy szép lyukat alkotnod a fejére, a többiek pedig csak egy jelentéssel gyászolják meg sértett társukat. A hátad közepén pillanatnyi fájdalmat érzel, amit azonnali szédülés követ. Az egyiküknek sikerült a fullánkjával egy mély sebet alkotnia rajtad, és minden bizonnyal valami mérget is fecskendezhetett a testedbe. Egy másikuk már emeli is a fegyverét, hogy a végső halálba taszítson, ám végül mint a sorkatonák, félrehúzódnak az utadból. Vagyis valaki más útjából. A közeledő lélekenergia elemeiben más, mint ezeké a klónoké. Sokkal erőteljesebb, s egy veszedelmes ellenfelet sejthetsz mögötte.
- A behatoló behatoló nem áll a Próféta hatása hatása alatt. - jelenik meg az egészen emberinek tűnő alak. Ruhaként gyakorlatilag csak rongyokat hord, a 14 éves forma kisfiú csontos ujjait pedig feléd emeli, míg közeledik. Az imént véresre vert Raneos elég groteszk látványt nyújthat, hiszen bár ereje alig, még így is képes visszacsoszogni a díszsorba.
- Rantai'ir mester látni látni akarja akarja. - hangzik el az utasítás. Ezután eszméletedet veszted, ami valószínűleg a méregnek köszönhető, ám talán még így is fel tudod idézni a csontvázszerű arcot, amivel szöges ellentétben állnak életkedvtől viruló szembogarai.
Egy szék támlájához kötve ébredsz fel, a köteleket pedig valami erős, lélekszemcsékből álló, fehéren világító anyag alkotja. A két oldalról körbevévő, négy klón talán fel se tűnik neked először, csak a trónon ülő, előregörnyedő alak. Ápolatlan külseje alapján nehéz időkön lehet túl, és nagyon hasonlít arra a csontvázszerű, nagyon vékony, rongyokban mászkáló alakra, akit a legutóbb láttál. A férfi bal csuklóján a 8-as szám szerepel, talán ad valami támpontot kilétére.
- Most beszélj. Ki küldött és miért, ha nem a Próféta. - tér a lényegre. Amennyiben ellenkezel, az egyik klón egy hatalmas ütéssel jutalmaz, és képesek lennének addig folytatni, míg olyan választ nem adsz, ami elégedetté teszi őket. A torony tetején lehetsz, innen egész szép kilátás nyílik a sivatagi éjszakába, valamint a torony előtt hadakozó seregre. Utóbbiak közt tengernyi Raneos-t, valamint egyszerű hollowkat is felfedezhetsz, s talán még egy-két arrancar is ott van köztük.

[mesélés]

Tadeo: Akárhogyan is nézed, ellenfeled gyakorlatilag egy gyerek. Mintha csak a kicsinyített, testileg talán kissé leépült mása annak a személynek, akit a Próféta emlékeiben megláttál. A gyengének tűnő testhez viszont iszonyatosan nagy erő tartozik, támadását felmérve pedig biztos lehetsz benne, jól tetted, hogy nem nézted le.
A pengét sikerül kikerülnöd, a fiú eszelős nevetése hallatán pedig bárki, akibe szorult egy kis emberiség, verejtékezni kezdene a riadtságtól. Nem olyan mű a félelmet hozó nevetése, mint valami olcsó horrofilmben; érződik rajta, hogy önbizalmának az oka a talán nem is olyan hosszú ideje megszerzett hatalmas ereje, melyet felhasználva ellened támad. A bara-k, amikkel ellenfeled eltalálod, kisebb sebeket alkotnak a gyereken; döbbenetre adhat okot, amint a szemed előtt gyógyulnak be a sebei, beszívva a lélekszemcséket maga körül. Még az átlyuggatott hasa is pillanatok alatt beforr, a lény pedig egy kedves mosoly kíséretében vágja beléd kését, s érzed a fájdalmat az oldaladnál. Ruhádat is kicsit szétszaggatja, és láthatóvá válik a rangodat jelző tetoválás, mire a kisfiú arca csak még nagyobb mosolyt láttat. Majd kihúzza kését húsodból, s testalkata ellenére egy hatalmasat lök rajtad, mintha csak egy rongybaba lennél, és a földön terülsz ki hamarosan.
- Egy Espada Espada… Érdekes. Rantai’ir örülni örülni fog. - közeledik feléd, hogy a fejedre taposson, megszállott vigyora nem sok jót sejtet. Észreveheted, hogy a többi klón is ott van a közelben, bár mintha kevesebben lennének, mint néhány perccel ezelőtt.

Hrafn: A klónok nem szívesen fogadják első válaszodat és egy hatalmas ütéssel jutalmaz ezért egyikük. Az orrod megtelik vérrel, valószínűleg sikerült betörnie ezt annak a Raneosnak, aki az ütést adta. Rantai’ir ismét felteszi számodra a kérdést, hogy miért vagy itt, és ki küldött, és amikor úgy látja, hogy hajlandóságot mutatsz a válaszadásra, int egyet a kezével, mire a Raneosok kicsit több teret adnak, nem mintha megkötözve lenne esélyed elmenekülni, vagy rárontani bármelyikükre.
A trónoló alak drámaian felsóhajt, kezét pedig beletúrja a hajába, miután meghallgatta ittléted okát. Átható tekintetét rád függeszti, bár valami megmagyarázhatatlan keserűség és évszázadok bölcselme is sugárzik szemeiből.
- Én is azon vagyok, hogy szétrúgjam a seggét. - vigyorodik el hirtelen, s a kötélként funkcionáló energiasugár egy kicsit mintha lazább lenne, bár még mindig elég jól szorít ahhoz, hogy ne csinálhass semmi ostobaságot.
- Ez itt az, ami voltam. - emeli fel kezét a karfáról, és mutatja meg a csuklóján lévő nyolcas számot.
- Ez pedig az, amivé váltam. A Próféta miatt. – tárja szét karjait, mintha csak a birodalmát mutatná körbe, hiszen valóban arról van szó. Egyértelművé válik számodra, hogy ezt a tornyot és a hadseregét ő állította össze, valami rejtélyes képességének köszönhetően.
- Ez az Espada, aki szintén a toronyban van… Gondolom, a főnököd. Ugyanúgy a Próféta befolyása alatt áll, mint annak idején én. Azt hiszi, én vagyok az ellensége. Pedig valójában ő a mi közös ellenségünk. Ahogy a tiéd is. Mit gondolsz? Az ellenséged ellensége a barátod. Összefoghatnánk. - áll fel a trónjáról, és tesz pár lépést feléd. Már nem az a zavarodottság és megtörtség sugárzik a szemeiből, mint pár perccel ezelőtt, ehelyett egy pillanatra meglátod azt a személyt, ki régen tiszteletet parancsoló, jó kiállású Espada volt, s talán még lenne is, ha szavainak igazat adsz.

[mesélés]

Tadeo: Ellenfeled egyensúlyát vesztve esik el, feje nagyot koppan a kőpadlón, melyet hamarosan a lény vére színez vörösre. Egy-két másodpercig nem mozdul, ezután pedig lélekenergia szemcsék látható formát öltve suhannak felé, a földön fekvő fiú regenerációját megsegítve. A szemed sarkából még a robotszerű lényeket is megpillanthatod, közülük az egyik egyszerűen elkezd „oszlani”. Világossá válhat számodra, hogy a klónok is csak lélekenergia részecskékből állnak, és magyarázatot találhatsz a gyors regenerációra is.
A fiú szemei azt sugallják, hogy cseppet sincs megrémülve attól, hogy sakkban tartod, azonban szemöldökeinek felhúzódása azt jelzi, hogy talán meglepted őt „ajánlatoddal”. Nem zavartatja magát, talán még csak nem is érzi úgy, hogy főlényben vagy, és nem is igyekszik lefejteni magát szorításodból. Bár lehet, könnyedén kiszabadulhatna szorításodból.
- Úgy volt, hogy likvidállak likvidállak. Veszélyt jelentesz jelentesz a bátyámra bátyámra. Talán te ezt ezt nem tudod tudod, de a Próféta az igazi igazi ellenséged. – jelenti ki már-már cseverésző hangon, azonban a Próféta iránt érzett, megfogalmazhatatlan hűséged nem igazán engedi, hogy higyj szavainak és kisfiús mosolyának.
- Rantai’ir segíthet neked neked visszaváltozni azzá azzá, aki ezelőtt voltál voltál. De ha hozzáérsz hozzáérsz, meg kell öljelek öljelek. – vázolja fel neked a helyzetet, de a furcsa kötelék, mely a Prófétához köt, nem hagyja, hogy ilyen könnyen eltántorítsanak célodtól. Azonban kizárólag rajtad múlik, hogy elfogadod-e „ajánlatát”. Választhatsz úgy is, hogy megpróbálsz végezni ellenségeddel, de dönthetsz úgyis, hogy úgy teszel, mintha elfogadnád az ajánlatát.

Hrafn: Fogva tartód elégedetten dől előre székében, egyik kezével a fejét megtámasztva s rákönyökölve kőtrónjának karfájára, míg másik kezével egyszerűen csettint egyet, mire a kötélként funkcionáló lélekenergia sugár feloszlik. Int még egyet a kezével, a Raneosok pedig elhelyezek egy széket a trónjával szemben, és – legnagyobb döbbenetedre – egy sakktáblával egészül ki a köztetek lévő tér (xD). A trón miatt Rantai’ir még mindig kicsit magasabbnak tűnik nálad, mintha csak azt akarná sugallni, hogy ő még mindig fölényben van. Bizonyára kényelmesebb a széken ülni, s vendéglátód láthatóan cseppet sem érdekli, hogy szeretsz-e sakkozni, vagy sem, igaz, még csak a bábukat kezdi el a megfelelő kockákra helyezni.
- Ha számít neked az Espada élete, akkor segítesz. Jelenleg a Próféta uralja az elméjét, és nem több egy szolgánál, aki azt teszi, amit Syadvaadin mond neki. – hezitál a király és a királynő elhelyezésénél, mintha nem tudná, hogy melyiket melyik kockára kell ráhelyezni. Régen volt már alkalma ezt a játékot társasággal játszani, hisz a mentális kapcsolat közte és Az Utolsó Parancs között azt az üzenetet hozza, hogy hamarosan a vörös hajú Espada is csatlakozik hozzájuk, aki talán kiváló partner lenne számára. Valójában neki szól a sakktábla, természetesen, hisz a másik arrancar vulgáris megjegyzéseiből Rantai’ir hamar rájött arra, hogy leendő „társa” nem éppen a gondolkozó típus. A saját magából készített klónjai, a Raneosok nem rendelkeznek akkora agykapacitással, hogy méltó ellenfélnek bizonyuljanak ebben a roppant izgalmas játékban, egyedül utolsó, s egyben mindennél erősebb klónja, Az Utolsó Parancs az, aki képes élvezni vele együtt a játékot. Az egyetlen igazi társaságává vált az évek során, s mivel szinte teljesen megegyezik Rantai’irral – leszámítva, hogy nem fejlődött ki teljesen, ezért inkább tűnik egy anorexiás, gyerek másának, mint igazi klónnak - , ezért nem is igazán számított játékaik során, hogy most a király helyezkedik el a saját színén, vagy a vezér. Viszont most fontos vendégre tehet szert, aki igaz, hogy valószínűleg meg akarja ölni, viszont ketten együtt utolsónak létrehozott klónjával könnyedén feltarthatja tervében.
- Syadvaadin a Próféta igazi neve. – néz fel a sakktábláról a szemeidbe, s teszi hozzá a magyarázatot, majd végül úgy dönt, hogy biztos a királynőt kell a saját színére tenni. Milyen rég is volt, amikor a Próféta őt, a 8. Espadát manipulálta oly könnyedén, mintha ő is csak egy lenne a sok, közönséges Hollow közül. Esze ágában sem lett volna Aizen-sama ellen fordulni, ám akkor nem volt más választása, hisz mesterségesen ültették bele a gondolatokat. Tán még most is az Espadak sorai közt lehetne, ha nem találkozik Syadvaadinnal. Bár még a Tres Cifras-ban is jól érezné magát. Bárhol jobb, mint ebben az önkényes száműzetésben.
- Két választásunk van. Vagy megöljük az Espadát, és megvárjuk az alkalmat, amikor biztonságos az út vissza Las Nochesbe, vagy pedig megöljük a Prófétát, és így az Espada ismét képes lesz szabadon gondolkozni. Segítséget adhatok, bármelyiket is választhatod, egyik klónom könnyedén végezhetne az Espadával. Azonban lenne egy feltételem. – fonja össze kezeit és támasztja meg bennük állát.
- A Tres Cifras tagjává szeretnék válni.

[mesélés]

Tadeo:: Lehet, a különös lény még csak fájdalmat sem érez, életteli mosolya eddig még egyszer sem kókadt el találkozásotok során. A csuklóján a seb szinte azonnal beforr, a lélekenergia szemcséket mintha mágnesként vonzaná magához, és egy fejbiccentés kíséretében fogadja el a fegyvered. Hisz anélkül talán tényleg nem tudnál ártani Mesterének.
Végig kell nézned, amint a fegyvert az egyik klónnak átadja megőrzésre, de biztosít róla, hogy amikor már nem jelentesz veszélyt Mesterére, visszakapod kardod, és nem fognak kárt tenni benne. Szavakra persze nincs szüksége ahhoz, hogy közölje a többi klónnal, vagy magával Rantai’irral érkezését, hisz mindannyian a Privaronból születtek. Az új élet születésével pedig megszületett az új kommunikációs hálózat is. Mentális síkon, csupán a gondolat erejével képesek megüzenni egymásnak gondjaikat. Legalábbis, Rantai’ir és Az Utolsó Parancs, kik egy magasabb szinten állnak a többi klóntól, nem használnak szavakat ahhoz, hogy megértessék magukat egymással. A köztük lévő köteléket senki sem lenne képes igazán megérteni és felfogni.
Miután Az Utolsó Parancs megkér téged, hogy kövesd, s nem törődve a kinti csatazajokkal indultok fel a legfelső emeletre. Lépcsősor lépcsősort követ, s ahogy egyre magasabbra juttok, az ablakon kitekintve a még mindig harcoló lidércek és klónok egyre kisebb pontoknak tűnnek, egyre távolibbnak hat az egész. A legutolsó lépcsősor, egy szűk csigalépcső megmászása után pedig egy díszes kilinccsel és kopogtatóval rendelkező ajtóhoz értek, azonban hamarabb kinyílik, mielőtt még hozzáérhetnétek Belépésetek után még egy pillanatra láthatod fracciónod, aki egy klón társaságában a veled ellentétes irányba indul el, kifelé a középkorias jellegű, piros bársonyfüggönyökkel díszített teremből.
- Üdvözletem, már vártam Önre. Kérem, foglaljon helyet. - int a lehető legnagyobb lazasággal az előtte levő székre, és bár látszik, az idő kicsit megsínylette külsejét, mégsem tűnik személyesen annak a szánalomra méltó, megtört, magányos alaknak, akit a Próféta mutatott meg emlékeiből. Azonban nem feleded itt léted valódi célját és látogatásod szándékát. Ha mégis a feladat be nem tartására kezdesz el gondolni, iszonyatos fejfájás tör rád egyértelmű jeleként annak, miszerint a Próféta továbbra sem engedélyez számodra teljesen önálló gondolatokat.
- Bizonyára nem szükséges bemutatkoznom. Az Önök „prófétája”, Syadvaadin ”barátom” már biztosan felvilágosította Önt kilétemről. Természetesen tisztában vagyok szándékaival, azonban teremtményem – itt kísérődre, a rongyokba öltöztetett kisfiúra mutat – már biztosan meggyőzte Önt, hogy itt Mi vagyunk azok, akik erőfölényt élveznek Ön ellen. Egy sakkjátszmát? Már régen volt alkalmam játszani. Az utóbbi évtizedekben elég magányosan töltöm szabadidőmet. – hív meg egy játszmára elővéve szimpatikus modorát. Természetesen tisztában van azzal, hogy meg akarod ölni, azonban Az Utolsó Paranccsal oldalán, ráadásul a fegyvered távollétében bízok – talán túlságosan? – abban, hogy nem kell merénylettől tartania. Egyébként is, ha még valaha is szeretne ismét emberibb életet élni ennél a kényszerű száműzetésnél, szüksége van rád.

Hrafn: Rantai’ir szemeiben gyermeki félelem, pillanatnyi riadalom csillan, amikor azt mondod, hogy te nem tudsz tenni érte semmit. Pedig biztosan… Ha bebizonyítaná, hogy még képes hasznos szolgálatot tenni Aizen-samának, és ez az arrancar, meg a másik espada meggyőznék őt, akkor biztosan visszafogadnák. Nem bírna elviselni még több magányos évet, elég volt belőle, azonban az életösztön még elég erős benne ahhoz, hogy meghalni se akarjon. Még sem hagyhatja el a tornyot, amíg Syadvaadin feje a porba nem hullik, viszont a Próféta személyesen nem merészkedik túl közel a toronyhoz. Ördögi körforgás, hisz a klónok nem hagyhatják el a torony közelét, ugyanis maga a torony az, ami összetartja a lélekrészecskéket.
Hirtelen áll fel a trónjából, és az egyik ablakhoz közelít. Kis híján sikerül is ledöntenie egy bábut a sakktábláról, azonban nem foglalkozik vele. Aggodalmaskodva, önmagával vívódva tekint ki a szabadságot aligha rejtő, ám legalább önálló gondolatokat biztosító torony ablakából. Bármi jobb ennél a vegetatív életformánál. Bármi.
- Kérlek, próbáld meg. A szerződés így… megköttetett. – tapsol egyet, mire két Raneos felállít a székből, lefognak, hogy ne tudj mozdulni, egy harmadik pedig belemarja a még ép válladba hatalmas méregfullánkját.
- Bocsáss meg érte, a te védelmed érdekében tettem. A méreg hatása pontosan egy óra. Nem fogsz belehalni, esetleg kicsit fájhat, azonban így Syadvaadin nem lesz képes majd manipulálni. Trükkös fazon, azonban mindig is gyáva volt, mások képességeiből élősködik. – magyarázza még mindig az ablakon kifelé bámulva, és csendben tűri, hogy kidühöngd magad. Persze, enyhe ferdítésnek érezheted, hogy kicsit fájhat, hisz a szúrás alatt mintha égni kezdene a bőröd, és szépen, lassan elkezd terjedni az agyad felé, mintha csak parazsat ültettek volna belé. Végül a fájdalom csillapodni kezd, és ismét tiszta – nagyjából tiszta – fejjel tudsz gondolkozni. Cseppet talán idegesítő lehet, hogy szinte felhangosítva hallod füledben véred lüktetését, ám bíznod kell Rantai’ir szavaiban, ha valaha is túl akarsz lenni ezen az egészen.
- A klónjaim nem hagyhatják el a torony 300 méteres körzetét, de odáig elkísérnek. Mostantól számítva egy órád van, hogy végezz a Prófétával. Valószínűleg megpróbál majd behálózni. Sok szerencsét. Ha jól sejtem, máris megérkezett a következő vendégem. – ül vissza a trónjához, még utoljára megigazítva egy bábut a táblán, s egy bizalomgerjesztő mosoly elhintése után már engedi is, hogy az egyik Raneos kikísérjen. Az ajtó nyitódása után meg is látod Teo-samát, azzal a csontvékony fiúval, aki téged is olyan könnyen elintézett.
- Raneos, a 23. kiadás szeretne bocsánatot kérni az előbbiekért és érdeklődik hogyléted felől. – szólal meg gépi hangján az a Raneos, akinek valószínűleg az orrtörést valamint a szúrást is köszönheted, szemeivel viszont kizárólag előre tekint. Pár perc lépcsőzés után el is juttok a földszintre. A csatának még mindig nincs vége, elég hallhatóan, és amikor az ablakokon kitekintettetek, felfedezhettétek, hogy már több lidérc áll talpon, mint klón. Azonban ki kell jutnotok, át kell verekednetek magatokat a háborúzók között lehetőleg úgy, hogy a hollowk ne pont téged szemeljenek ki célpont gyanánt.

[mesélés]

Tadeo: Önkéntelenül is kiül a már-már gyermeki izgatottság célpontod arcára; hosszú idő telt el, mióta igazi társasága lehetett, sőt, mióta egyáltalán történt vele valami, leszámítva Syadvaadin időszakos támadásait. Ám a torony és az általa felállított sereg megvédte, még ha ez azt is jelentette számára, hogy nem hagyhatja el a tornyot, ahogyan a klónjai sem, különben visszabomlanak lélekrészecskékké. Csapdába esett, ugyanis ha elhagyja a tornyot, a Próféta végez vele, vagy egyszerűen ismét átveszi a tudata felett az irányítást, és nincs, mi megvédje, s inkább választotta a kényelmes száműzetést a halálnál vagy a rabszolgaságnál. Legalább szabad akarata és önálló gondolatai maradhatnak.
Semmiképp sem kívánja elmondani „foglyának”, hogy mi célja a másik arrancarral, akit a Próféta után küldött. Nem mintha lenne bármiféle esélye is Az Utolsó Parancs, a legerősebb, ám kétség kívül kifejletlen klón ellen, hisz amíg elég energia pótláshoz jut, semmi sem okozhat benne komoly kárt. Még sem kíván egy ilyen idilli sakkjátszmát elrontani, hisz rég volt rá ekkora lehetősége. Bár egyébként szimpatikus, igaz, kicsit megviselt arcvonásai mögött még ott kattognak agytekervényei azon aggódva, hogy talán mégis a királyt kell a saját színére tenni. A játszma kimenetelével nem igazán foglalkozik, látszik, csupán a szórakozás végett invitálta meg vendégét a játékra.
- Azt hittem, beszédesebb társaságom lesz. Tévedtem, amikor azt feltételeztem, hogy megannyi kérdést szeretne feltenni nekem, bár jelenlegi helyzete miatt most épp azt hiszi, meg akar ölni, pedig valójában én vagyok az, aki az Ön javát akarja, és talán még sikerül is megmentenem mostani igencsak szorult helyzetéből, igaz, azt nem tagadom, hogy önző érdekek vezetnek. Hiába, Syadvaadin mindig is értett az agymosáshoz. Ami azt illeti, csak ahhoz értett. Na meg remek stratéga, jókat sakkoztunk annak idején. Esetleg megkínálhatom egy teával? Ne aggódjon, nem mérgezett, amíg klónjaim fullánkja hozzá nem ér. – folytatja a legtermészetesebb hangnemben, láthatóan egy cseppet sem tartva attól, hogy esetleg megpróbálsz merényletet indítani ellene. Gondolati úton már utasítja is egyik klónját, hogy szolgáljon fel egy-egy csésze teát.

Hrafn: A klón láthatóan elszontyolodik az Ubul név hallatán, talán mégis csak képes magára venni minimális mértékben a sértéseket, ám a megtorpanása után már folytatja is az útját az ajtó elé. A csatazajok nem jelentenek jót, és nincs időtök arra várni, hogy vége legyen a harcnak, minél hamarabb ki kell szöknötök, és el kell érnetek a Prófétát. Kiérve már közelebbről is láthatod az elkeseredetten harcoló klón hadsereget, valamint a még mindig özönlő hollowkat, akik egy bizonyos irányból érkeznek meg a torony felé. Elképzelhető, hogy a Próféta is arrafelé bújhat meg menedékében, a háttérből irányítva a sereget. Ziát és Delorát is megpillantod a seregben, akik egy-egy klónnal hadakoznak, már nem kevés sebesülést elszenvedve.
Több hollow is támad rád és kísérődre, ám végül sikerül egy távolibb helyre jutnotok a toronytól, alig pár száz méterre kiinduló pontotoktól.
- Raneos, a 23. kiadás nem képes távolabb menni a toronytól. – torpan meg hirtelen, és kíván még sok sikert a további kalandjaidhoz. Innentől egyedül vagy kénytelen folytatni az utadat, pár kilométer után pedig valóban meglátod azt a lidércet, aki egyértelműen különbözik a többitől. Bár alakja emberi, csúf, torz arca, és tüskeszerű maszkja nem ad rá kétséget, miszerint erről a Syadvaadinról, egy újabb arrancarról van szó. Jelenleg behunyt szemmel koncentrál, mintha csak egyszerűen aludna, állandó őrsége, négy hollow éberen figyelnek, nehogy bárki is meggondolatlanul merényletet merjen tervezni vezetőjük ellen. Bár még nem vettek észre, egy óvatlan lépés elég arra, hogy mindez megváltozzon.

[mesélés]

Tadeo: Az egyik skorpiószerű klón már ugrik is atyja parancsára, alázatossága pedig példázza számodra a hierarchiát Rantai’ir és klónjai közt. A gyerekképű, Rantai’ir fiatal másának tűnő alak derűs mosollyal őrködik továbbra is feletted, bár látszólag fesztelennek tűnik, hisz meggyőződése, hogy semmit sem árthatsz atyjának és mesterének.
A csésze mintázata erősen elkopott, ám Rantai’ir megtisztel téged azzal, hogy jó házigazda módjára nem a letört fülű, repedéssel tarkított csészével kínálja fel neked a teát, bár bátortalan mosolya arra engedhet következtetni, hogy tart attól, hogyan fogadod vendéglátását. Szemeiben mégis megcsillan valami megmagyarázhatatlan, mikor kérésed hozzá szegezed, s egy pillantásra esélyed van belemerülni abba a mély, kétségbeeséssel vegyített sötétségbe, mely ott lappang valahol vendéglátód és célpontod lelkének legmélyén.
- Szándékaim vannak Önnel. Jelenlegi patetikus helyzetemben Ön az egyetlen, aki képes segíteni abban, hogy ismét Las Noches társadalmának a része lehessek, még ha csak a Tres Cifras egy megvetett és szánalmasnak tartott tagjává is válok ezáltal. Persze, tudom, hogy meg akar ölni, de lássa csak be, ezen körülmények között ez lehetetlen. Meg fogja nekem köszönni azt, hogy – feltételezem – fracciónja által megmentem a bőrét. Jelenleg is csak segíteni igyekszem Önnek. Már ha előző vendégem képes teljesíteni a rá szabott küldetést. – dől előre a székében, hisz a sakkjátszmának már vége, s olybá tűnik, hogy nem kíván többet foglalkozni a játékkal. S egy egészen rövid pillanatra mintha felszállna elmédből az a köd, ami megakadályozza, hogy saját céljaiddal foglalkozz csupán. Csak egy szempillantásig tart, mintha egy parazitát szakítanának ki a fejedből, ám az nem akar engedni, s erősen kapaszkodik vissza kijelölt helyére. Fájdalmas folyamat részese lettél, ám nem tudod megtalálni a miértjére a választ. Ezután pedig elhatározásod Rantai’ir meggyilkolására megerősödik, s valahogy képtelenségnek tűnik számodra mindaz, amit vendéglátód elmondott számodra, különösen az a része, miszerint nem vagy magad ura és csak egy rabszolga lettél.

Hrafn Míg Teo-sama békésen teázgat célpontjával, te több megpróbáltatáson is keresztülmész, míg a Próféta tartózkodási helyére nem érsz. Syadvaadin fél szemét kinyitja és rád mereszti semmitmondó, üres tekintetét, majd egy kézintéssel jelzi két őrének, hogy intézzenek el – a másik kettő biztos, ami biztos alapon szorosan mellette maradnak, hiszen ha megpróbálnád megtámadni a Prófétát, bizonyára szüksége lesz rájuk. Nem adja jelét annak, hogy szeretne személyesen is foglalkozni veled, hiszen a beszólásoddal már így is sikerült kilendítened transzállapotából, pedig a jelenlegi művelethez rengeteg koncentráció szükséges; egy Espada irányítása talán minden energiáját felemészti, s ha most elbukik, akkor mindennek vége.
Két szolgája így rád veti magát, az egyik frontálisan támad, s a fején lévő csápokat próbálja a fejedre tapasztani, a másik pedig eközben mögéd sonidozik, s megpróbál lefogni, hogy társa az előbbi műveletet véghezvihesse. A csápok érintése rettentően fájdalmas és csípős, s arcodon elég csúnya hólyagok keletkezhetnek tőlük, emellett pedig a lélekenergiádat képes elszívni magába.

[mesélés]

Tadeo: Rantai’ir pupillái kerekre tágulnak a meglepődöttségtől, amikor utolsó mondatodat hozzáfűzöd, ám klónjai nem engedik, hogy atyjuk döbbenete a végzetévé is váljon. Az egyikük az önfeláldozás példáját mutatja be, ahogyan közted és a játékmester közé vetődik, még ha ez sajnálatos végét is jelenti. A lélekszemcsék viszont nem vesznek kárba, a test ugyan elporlad, ám az energia a legerősebb klón felé áramlik, s egyfajta porfelhőt alkot körülötte, amitől úgy tűnhet, mintha csak saját reiatsuját engedné szabadjára. Az utóbbi klón megpróbál hátulról megragadni, s erejével már volt alkalmad találkozni, tudod jól, hogy ő jelenti az egyetlen kihívást számodra az összes klón közül. Feltűnhet, hogy Rantai’ir önmaga nem bonyolodik harcba, csupán távolról szemléli az eseményeket, s meghunyászkodik a függönyök mögött hagyván, hogy gyermekei intézzék helyette a dolgokat, parancsainak és elvárásainak megfelelően. Trónjából legalább feltápászkodik, ám valószínű, hogy csak saját életének mentése a célja. Tekintetéből azonban eltűnik a barátságos fény, s felváltja a hűvös, tárgyilagos csillanás, melyben mintha ott lapulna a hataloméhségre utaló, arrancaroknál elég gyakori csillanás.
- A célpont célpont likvidálása megkezdődött kezdődött. – hallod visszhangozni a nagy erővel rendelkező, Utoló Parancs névre hallgató klónt, aki megpróbál a földhöz vágni, s ha ez sikerül neki – alacsonysága és nyeszlettsége ellenére mégis csak hatalmas erővel bír - , akkor a jobb lábadat ragadja meg, ami egy nagy reccsenéssel adhatja meg magát. Amennyiben sikerül elkerülnöd, hogy a földön, hanyatt fekve, kiszolgáltatottan állj Az Utolsó Parancs rendelkezésére, akkor az egyik oszlopba próbál beleállítani egy-két törött bordával gazdagítva, s az oszlop így nagyot remegve adja tudtotokra, hogy nem éppen a legmegfelelőbb területen vagytok egy csatához. Talán egyikőtök sem kívánja azt, hogy a törmelékek nehezítsék amúgy sem nehézségmentes napotok. Nem beszélve arról, hogy zanpakutod az egyik alsóbb szinten lehet, s bizonyára azt sem hagyták őrizetlenül. Igencsak zavaró lehet, hogy néha, egy-egy pillanatra megszűnik az elmédet jótékonyan takargató köd, s ismét a magad ura lehetsz – ám ezek nem tartanak tovább, csupán egy-két másodpercig.

Hrafn: a két, csápos hollowt sikerül kiirtanod, így már csak a másik kettő jelent számodra fenyegetést. Sok eszük nem lehet, az egyikük a saját karját áldozza fel azért, hogy a Prófétát mentse, ám a másik ezután máris visszalök a homokba, s ismét mindketten rád támadnak. Az egyik csápos kifeszíti a bal karodat és kirántja azt helyéről (nem, nyugi, nem tépi le xD), a másik pedig megpróbál gyomron rúgni. Láthatóan mindent megtesznek azért, hogy a Prófétát életben tartsák. Feltűnhet az is, hogy a torony felől mintha a hollowk a ti irányotokba tartanának, ám még a leggyorsabbaknak is beletelhet jó néhány percbe, mire ideérnek.

[mesélés]

Tadeo: A törmelékek kisebb-nagyobb zúzódásokat okoznak, hierrod azonban megvéd a komolyabb sérülésektől. Jobban aggaszthat viszont fegyvertelenséged és a bármikor ismét felbukkanható klón. Zanpakutod hollétét lélekenergia útján érzed meg, hisz gyakorlatilag mégis csak a saját részed, a te erőd nagy részét zárták bele a zanpakutoba arrancarrá válásodkor. A legfelső szint beomlása nincs akkora hatással az alsóbb szintekre, csupán nehezebben járhatóak lettek ezáltal. A skorpiószerű lények megpróbálják utad elzárni egy tönkretett ajtó elől, körülbelül nyolcan lehetnek; ám átverekedve magad köztük, még több törmelék alatt megtalálhatod kardod, mellyel máris több eséllyel folytathatod missziódat. Egy ablakon kipillantva felfedezheted, hogy a hollowsereg nagy része arra az irányba vonul, ahonnan te is érkeztél, s a Próféta is arrafelé tartózkodhat, a torony előtt zajló csata pedig kezd lecsendesedni, bár néhány arrancarnak valószínűleg sikerült bejutnia a zajokból ítélve.
A nyomodba érő klón szavaiból csak az „épsége” kifejezést érted, ezután pedig egy nagy ütés kíséretében kihajít az ablakon, hogy a torony előtt landolj, majd ő is utánad ugrik. A torony környékén maradt hollowk láthatóan neked próbálnak segíteni, amikor ellenfeledre vetik magukat, ám szembesülniük kell azzal, hogy Utolsó Parancs túl nagy falat számukra. Ceroja halvány kékes izzással pusztítja el őket, s kétled, hogy hierrod ettől is megvédene. Külön zavaró tényező, hogy egyik pillanatról a másikra elszáll az elmédet borító köd, ezzel talán végleg elszakadva a Próféta uralma alól.

Hrafn: Nem kerül nagy erőfeszítésbe a másik két hollow legyőzése, s újabb sikerélményt könyvelhetsz el magadnak, amikor sikerül kettészelned a Prófétát. A feje még azelőtt lélekszemcsékké oszlik, mielőtt még földet érhetne, s egyidejűleg észreveheted a már közelebb érő lidércek hirtelen zavarodottságát, mintha mindannyian megtorpantak volna. Emlékezel arra, hogy Tadeo-sama még a toronynál lehet, így sonidoval vissza is sietsz felé, átverekedve magad a még mindig tanácstalanul, bambán nézelődő hollowk csapatát. Valamint már messziről megpillantod a fényes, világoskék cero-t, s az útjában álló Tadeo-t.