Ikoda Seshou
Hueco Mundo kopár sivatagában egy Minotaurusz szerű Hollow barangolt, egy félig maszk nélküli lény, ő volt a 44. Arrancar, akit egy Shinigami irányított. Felhasználta a saját módszerüket, és elvette a testét. Bejutott a sivatagba és Aizent akarta megmerényelni. A követői biztosan nem hagyják ezt, vagy ha valaki még is biztosan lessz valaki aki végez a betolakodóval. Úgy tudják hogy az Arrancar csak a Bara nevű technikát birtokolja, de lehetnek meglepetései.
Ha lehet ilyet akkor egyedül szeretnék megcsinálni.(Meg persze egy GlobMod)

Ichimaru Gin
Las Noches komor, fehér épületéhez érve hasztalanul kiabálta Aizen nevét, de reakciót nem kapott, így dühöngve rontott be az épületbe. A szűk folyosók labirintusában rendületlenül haladt előre, egész addig amíg valaki...vagyis helyesebben szólva egy arrancar útját nem állta.
Az áll "arrancar" döntés előtt áll. Harcba bonyolódik vagy menekülőútat keres a végeláthatatlan folyosó egyikében...

Ikoda Seshou
Seshou rohant a palotába amint megtudta a hírt, és Aizen Samat kereste. A falak közt bukkant rá az ellenfélre majd egyből felhelyezte a Maszkot az arcára így megnövelve az erejét.
-Na szóval, te a mi urunkat akartad megmeényelni, MOCSOK! Azt hiszed kegyes leszek a testtel mert közénk való, hát NEM!
Szinte kiabált az Espada mikor előrántotta a kardját és az ellenfélre támandt.
~Nem hagyom hogy tovább jusson, és esetlen találkozhasson Aizen-samaval.

Ichimaru Gin
A támadó meglepetten konstatálta, hogy egy ilyen magas rangú espada-t küldtek a nyakára. Végül a harc felvétele mellett döntöt, hiszen ha képes legyőzni a 2. számú espada-t talán Aizen ellen is van esélye.
-Igeeen! Ez a szándákom!-készült fel az espada támadására.
"Ingerült...ha én higgadt maradok, ki tudom játszani."

Én is! én is! *kicsit visszafogja magát*

én is szeretnék jelentkezni!

Ha kell én jelentkezzek arrancar vagyok.

Elvállaltam a mentőakciót, minden vele járó kockázattal együtt. Szétnéztem a többiek között, mindenki lesütött fejjel bámult maga elé, látszólag nem akarták egy ilyen veszélyes küldetésben az életüket kockáztatni, ezért nem is hibáztattam őket. Mikor a többi 11 kapitány távozott, a főkapitány elmondta az kritériumokat. Hát azt hittem, hogy ott helyben leszédülök a földre, mikor meghallottam, hogy engem is simán halottnak nyilvánítanak, ha kell. Nem riadhattam meg, mert valakinek segítő jobbra volt szüksége, így a főkapitánynak megköszöntem az információkat, meghajoltam, majd távoztam. Az osztaghoz visszatérve elmondtam az itt maradóknak, hogy miket kell majd megtenniük, amíg én távol leszek, és azt is megmondtam, hogy mit tegyenek, ha nem térnék vissza élve...

Reggel mikor felkeltem Renji kapitány úr elküldött hogy vigyek egy üzenetet Shoko kapitány úrnak. Hosszas kutakodás után megtaláltam a kapitány úrt, az utcán sétált valószínűleg a küldetésére tartott. Miután mögé értem megszólítottam.
- Jó napot Shoko kapitány úr! Merre tart?
- Egy küldetésre, de te mit akarsz tőlem?
- Ja igen, ezt Abarai kapitány úr küldi önnek - Avval Shoko kapitány úr elvette a borítékot. A levélben ez állt: "Helló! Szeretném ha veled tartana ez a ficko nem túl nagy segítség ezért is tudom nélkülözni. Mondd neki hogy kövessen és nyugodtan el tudod vinni a küldetésedre anélkül hogy bármit sejtene elégé hülye ahhoz"
- Rendben köszönöm! kövess!

A kellemesnek nem mondható ismerkedés után Yuusuke kapitány rögtön egy feladattal is megbízott. Bizonyára jobbnak látta, ha nem rontom nála a levegőt. Értesülései szerint a másik frissen kinevezett kapitánynak, Suzumiya Shoko-nak egy olyan küldetésre kell mennie, ami előtt érdemes életbiztosítást kötni. Mivel Shoko és Yuusuke jó barátok voltak, így szükségesnek találta kisegíteni, ám elmondása alapján éppen fáj a hasa, így engem küld erősítésként.
~Az a kétszínű alak! Ezzel próbál meg távol tartani magától és ha nem térnék vissza az sem lenne számára nagy veszteség. - forrongtam még mindig magamban.
Battyogtam tovább a 6-dik osztag felé és tovább dühöngtem magamban. A kapitányi iroda ajtajához érve gyorsan még végigfutott az agyamon, hogy milyen "tanácsokkal" látott el a kapitányom, majd bekopogtam.
-Szabad!
Határozott léptekkel belépek az irodába, majd érkezésem okának ismertetésébe kezdek.
-Üdvözletem Shoko kapitány! Először is szeretnék gratulálni a kinevezéséhez, bár nem ebből a célból érkeztem elsősorban. Sierashi Yuusuke kapitány küldött az Ön megsegítésére, mert arról értesült, hogy egy veszélyes küldetésben van kulcsszerepe. Azt is mondta, hogy csak akkor nem követhetem Magát, ha előtte megöl, szóval minden áron az Ön sarkában kell, hogy járjak. Kérem tekintsen rám hadnagyaként! -kicsit elgondolkodtam, hogy mindent elmondtam-e, amit üzentek velem.
-Jah, még valami! Yuusuke kapitány üdvözletét küldi, a maga stílusában. - jegyeztem meg kicsit összehúzva a szemöldököm.

A küldetés előtt még természetesen jól bepiáltam, habár ez nem nagyon látszott meg rajtam. Mikor a senkai kapuhoz értünk egy szót se szólt se Katai úr se pedig Shoko kapitány úr. Mikor átértünk rögtön egy pár Hollowal futunk össze. ~Micsoda fogadtatás ez a Hueco Mundotól. Hát nem örül a vendégeknek?~ Gondoltam magamban miközben Shoko úr pár Byakurayyal próbál rendet tenni köztük. Ezután a hollowk körbevesznek minket. Úgy gondolom én inkább leszek tartalék, úgyhogy elővettem kardomat, és vártam az esetleges támadásokat, vagy ha társaimnak segítségre lenne szükségük. A harcban úgy tűnt, hogy mind a ketten vissza tartják az erejüket. Még a shi-kai-ukat se alkalmazták, biztos nem akartak erősebb lényeket idevonzani. Eközben egy hollow
megtámadott, én kitértem támadása elől és kezét levágtam, ha már mellettem volt. Ezután tovább figyeltem társaimat, na meg az ellenséget.

/Remélem jókor írtam, de hogyha Elmira jönne akkor csak egy PM kell és törlöm, csak kicsit bezavar. hogy Abarai úr javasolja és így nem tiszta nekem, hogy a sorrend megváltozott-e?
Sorikaze Komoki 9.osztag 3.tiszt/

A parancs szerint pontban hajnal kettőkor kell találkozni a déli senkai kapu előtt a küldetés résztvevőinek. Bevetés előtt még szerettem volna egy keveset pihenni, de féltem, hogy elalszom a találkozót és az igalom egyébként sem hagyott volna nyugton pihenni. Így maradt a plafonbámulás és a várakozás. Fél órával a találkozó előtt elkezdtem készülődni és magamhoz vettem a legfontosabb felszereléseket. Kétszer is megbizonyosodtam, hogy felvettem-e a nyakláncomat, mert nagy hasznát vehetjük a lopakodásnál. Az ellenség minél később fedez fel bennünket annál jobb. Legjobb lenne, ha egy kardcsapás nélkül végigrohanhatnánk és húznánk ide vissza...
-De az élet sosem ilyen egyszerű... - mondtam ki hangosan, magamat is meglepve.
Kissé elmosolyodtam, hogy az izgalom és a félelem milyen furcsán hat rám. Egy nagyobb kapucnis köpenyt magamra terítettem és hadnagyi karjelzésemet hátrahagyva indultam meg a senkai kapu felé.
~Remélem senkinek nem lesz egy rossz szava sem, hogy a karjelzést otthon hagytam.
Az út viszonylag rövid volt, így gyorsan megérkeztem. Meglepve tapasztaltam, hogy mindenki halál pontos volt és mindannyiunkra rátelepedett a síri csönd.
~Hm... kezd elegem lenni ebből a kripta hangulatból. - jegyeztem meg magamban.
Az egyetlen dolog, ami mosolyt csalt az arcomra, bár ezt inkább próbáltam leplezni, a Komoki iszonyatosan erős szájvize. Ha más nem ezt tuti kivégzi a lidérceket. Aztán felmerült benne, hogy lehet nem is szájvíz, hanem sake, de ezt az ötletet inkább elvetettem.
~Ha iszik küldetés előtt, akkor én ölöm meg... Szóval szájvíz! - bizonygattam magamnak.
Átlépve a kapun végre Shoko megtörte a csendet.
-Ne feledjétek, a feladatunk egy fogoly kiszabadítása... - közölte az instrukciókat újra, majd Las Noches felé indultunk.
Rövid ideig meneteltünk hármasban, mikor feltűnt, hogy néhány, akarom mondani jónéhány hollow bekerítő akcióba kezdett. Meglepő volt, hogy ilyen összeszedetten gerilla módszerrel támadnak, mivel a lidércekre nem volt jellemző az ésszerűség. Inkább az állatias ösztönök hajtották.
~Mintha valaki irányítaná őket. - gondoltam magamban. ~De az csak akkor lehet, ha tudják, hogy itt vagyunk és akkor komoly baj van. - folytattam a gondolatmenetemet, amit egy hollow támadása szakított félbe.
Egymást fedező pozíciót vettünk fel és visszafogott reiatsuval kezdtünk a hollowok levadászásába. Eleinte csak kidouval, de amikor egyre többen lettek már muszáj volt kardot rántanunk. A lidércek nem voltak túl erősek, de elég sokan voltak, hogy gondot okozzanak. Már éppen kezdtem belemelegedni a harcba, mikor egy kezet éreztem meg a vállamon.
-Nyugalom! Fogd vissza magad Siru! - figyelmeztetett Shoko kapitány, azon a baráti hangon, amit még akkor használt, amikor mindketten hadnagyok voltunk.
Egy röpke pillanatig az egekbe szökött a pulzusom, de szerencsére fölöslegesen. Halán kissé túlságosan is belevetettem magam a hollowölésbe. A zanpakutomról egy chiburival takarítottam le a küzdelem nyomait, majd visszacsúsztattam a két pengét egymásba. Miután megbizonyosodtunk, hogy a teljes "fogadóbizottságot" eltakarítottuk, tovább folytattuk utunkat a fehér tornyok felé...

Miután legyőztük a hollowkat, én maradtam volna ott egy kicsit harcolni még. Ám mivel a többiek is elindultak nem tehettem mást.Mikor odaértünk Shoko kapitány úr egy tervet akart felvázolni előttünk, viszont egy darázsféleség szakította félbe. Valószínűleg erősek lehettek, és valamilyen képességgel is rendelkezhettek. A kapitányok nem szoktak csak úgy rovarok elől mászkálni. Majd miközben menekültünk utána sem akarta befejezni a dumát, valami figyelemelterelésről zagyvált. Aztán rájöttem, hogy a darazsakat kéne megzavarni. Ők pedig valamilyen tervet kitalálnak miután lepattantam.
- Hülye vagyok a tervek kitalálásához, és nincs sok kedvem a terveket hallgatni se. Úgyhogy vállalom. - Avval hátra arcot csináltam, és 2-3 darazsat megpróbáltam kettévágni. Nem tudom, hogyan sikerült mert rögtön egy shunpoval a darázshad másik végébe kerültem. Majd egy kicsivel több lélekenergiát engedtem szabadjára, hogy biztosan kövessenek. Majd abban reménykedve hogy a dögök követni fognak elfutottam, és vártam egy ellenfelet.

Miután az idegesitő, zümmögő és oriás darazsakat magam után vonzottam, utána észrevetem valami furcsaságot. Ha egy keresztezödés következett volna, akkor az egyik utat elállta folyton egy kisebb darázshad. Nem volt nehéz egy shunpoval kitérni előlük, de idegesitett, hogy úgy érerztem ők irányitanának. Ezután mivel elégé gyorsan futotam a falba kapaszkpdva megálltam és szembe álltam a zümmögő haddal. Ezután kisebb meglepetés ért. A fal része, amelyhez hozzá értem besüllyedt. Ezután kötelek jelentek meg a semmiből és rántottak fel egy magasabb emeletre. Azt hiottem a falnak akrnak dobni, de tévedtem az utolsó pillanatban egy ajtó nyilt ki.Az ajtó bezárodot utánam én pedig elégé rosszul érkeztem. Majd miután földet értem, felálltam és körbenéztem. Az oldalam egy kicsit még mindig fájt, viszont biztos voltam benne, hogy vár itt valaki engem.