Lélekdonor 2.0

Tárgy: Re: Lélekdonor 2.0 Vas. Nov. 24, 2013 2:14 am

Csodás! Itt vagyunk egy marhanagy városban, egy gyerekgyilkost hajhászunk, aki az egész lakosság kedvét tönkrevágta, de ennek ellenére nem, nemhogy otthon maradnának a kedves szülők, akik úgy aggódnak gyermekükért, hogy majd összeroppantják a kezüket, de nem ám, hanem kint kóricálnak velük, hadd legyen nagyobb a pánik-ráta. A hab a tortán pedig az, hogy Semmit se tudunk! Itt rostokolunk egy pattanás utánig feszült légterű városban, és most kell találgatni. A kis eper a hab tetején pedig az, hogy Szombat van! Ember, szombat van! Ilyenkor nem melózni, hanem pihenni kell! De nem, dehogy is, egy ilyen morál-degradáló küldetésen kell részt vennünk. Mikor odaértünk az örsre, egy kiütött portás nézett velünk hullaszemet, szegényt brutálisan lepankrációzhatták, és még csak fel se tehettem a székére, legalább ne legyen olyan gyanús. Én magamtól semmit nem akartam tenni, ezért vártam az utasításokra.

Tárgy: Re: Lélekdonor 2.0 Csüt. Dec. 26, 2013 8:11 am

A gyanús elemek keresése közben, néhány fős társasághoz keveredtem, aki egyértelműen jól érezték magukat, így mindenképpen rájuk gyanakodtam, aminek természetesen rögtön hangot is adtam!
- Jó estét felebarátaim, maguk itták meg az italaimat? – Kérdésemre azonban nem érkezett válasz, mi több, az urak még rám sem néztek. Így hát újból megszólítottam őket, immár erélyesebben. – Alkoholista Társaim! – Ismét csak semmi eredménye nem volt szavaimnak, ami már gyanút keltett bennem. Túllépve eredménytelenségemen egy fiatal hölgyet szólítottam meg. – Elnézést kérek szemtelenségemért, maga lát engem? – Ő sem vett észre, amiből levontam a helyes következtetést.
Szellem vagyok! Egyértelműen láthatatlan és hallhatatlan! Elképesztő, most megtehetek mindent, amit eddig akartam! Példának okáért megvizsgálhatom a májamat! Kezem süvítve indult az említett szerv felé. A hasamról azonban a kezem kíméletlenül vágódott vissza, aminek következtében azonnali gyomorrontás jött rám. Megsimogattam a fájó részt majd elindultam a valamerre, hisz fogalmam sem volt, hol találok egy jó csehót.

Tárgy: Re: Lélekdonor 2.0 Pént. Feb. 07, 2014 1:01 am

Nishi:
Naaaaagyon eltévedtél, hajrá! Neutral

xD

Keisuke & Suzume:
Igen figyelemre méltó az, ahogy a gyerekeket óvják szüleik, az állatsimogatóban pedig minden megtalálható, amit csak kisgyermek kívánhat, hogy megsimogasson. Kivéve a tigris, az sajnos nincs. :/ Ahogy Suzume egyértelműen a bárányok felé veszi az útját, ahol még kisbárány is van, felfedezi, hogy az egyik kisfiú, aki nála kicsit idősebbnek tűnik, a többiekkel ellentétben nem az anyukája mellett tartózkodik. Ha ez nem lenne elegendően gyanús, mintha követne valamit, amit még Suzume és Keisuke sem lát, és az állat simogató sarkában, mintha csak a tankönyvből látnák egy Garganta képét, ami felé tart. Már túl közel van hozzá, így nem tudja egyikük sem elhúzni onnan, egy kinyúló női kéz megfogja az ő kezét, és egyszerűen átsegíti. A kapu még néhány pillanatig nyitva van, Suzume pedig elég közel van ahhoz, hogy akár utána is menjen, ha így döntene.

Shouko:
Ahogy a testhez érsz, szinte azonnal özönleni kezdenek nem csak az emlékek, de az érzelmek is, mintha eddig bele lettek volna sűrítve. A gyereket látod, először, ahogy sír, majd egy felnőtt férfi, akitől nagyon fél újra és újra megüti. Ez többször is bevillan, és mindig nagyon mély, zsigeri félelem kíséri. Aztán mintha valami teljesen éteri nyugalom járta volna át, egy nő kezet szorít, de nem néz fel, csak az alakja látható, az arcát nem lehet kivenni, homályos, csupán hosszú, fekete haja az, ami teljesen élesen kivehető. Az érzésekből tudod, hogy ez a nő nem az anyja, mégis elmegy vele, bár azt ő sem tudja, hova. Az utolsó kép az, hogy a nő altatót énekel neki, amitől egyre álmosabbnak, és álmosabbnak érzi magát, de nem úgy, mint mikor kimerült, hanem inkább, mintha jótékony köd borulna az elméjére. Ezután minden elsötétül, nincs több emléke.

A fentebbi emeleteken dolgozók fejéből könnyű szerrel kiolvashatod, hogy egy közeli réten találták meg a testet, ami teljesen fel volt öltöztetve, és úgy nézett ki, mintha csupán aludt volna. Azok a külső sérülések, amik láthatóak voltak, már régebben keletkeztek. Ráadásul azt is megtudod, hogy a családnál voltak kint többször is, mert a szomszédok riasztották őket a zajongás miatt, egy alkalommal a gyerekhez a mentőket is hívni kellett, bár a szülei azt mondták, hogy a lépcsőn leesve törte el a karját.

Masaki:
Ha követed Shoukot feltűnik, hogy a bent tartózkodók tudomást sem vesznek róla, csupán neked köszönnek, majd megkönnyebbülve teszik le a jegyzeteiket, és adják át neked a terepet, azt híve, hogy te vagy a váltás. Az egyik még együttérzően meg is paskolja a válladat, aztán mindent hátra hagyva mennek ki, miközben arról beszélnek, hogyan is igyák le magukat egy ilyen nap után. Azt is látod, ahogy Shouko épp a hulla körül legyeskedik.

Shinigamik:
A kapitányságra érkezve felfedezitek az őrt, de jól látható, hogy nem halott, csupán eszméletlen. Nem lát titeket az épületben senki, így akár az egyik falón lógó épület felosztását ábrázoló képről is megtudhatjátok, merre is keressétek a hullaházat. Lefelé haladva az egyik szobából beszélgetés hallható, ez a pihenő, itt a korboncnokok fújhatják ki magukat, tovább haladva pedig el is érkezhettek a hullaházhoz, ahol Shouko és Masaki is van.

Végre elindultunk, még integettem egy utolsót Suzzucchan után, mert azért hiányozni fog nekem. T^T Félre billentett fejjel néztem a portást, de mivel a hasa emelkedett és süllyedt, így biztos voltam benne, hogy csak egy mumus kábíthatta el, vagy az álommanó eltévedt! Surprised

- Rendben, és most merre kellene mennünk? – Tettem fel a kérdést a többieknek, miközben egy térképszerűséget vizslattam, ám arra az volt írva, hogy tűz esetén, és most nem volt tűz.
Lehet megváltozik a hely képe, ha tűz van? o_O Nálunk is mindig megváltozik, de csak a tűz után, például a hadnagyi iroda napfénytetőt kapott! :oVagyis Keisuke~sama azt mondta, hogy az külön neki lett kialakítva a napozáshoz, tehát ez biztosan így van.
- Én nem tudok ebből kivenni semmit, szóval talán meg kellene érdeklődnünk! – Azzal kerestem is valaki, aki egyenruhát viselt, bár nem olyan szépet, mint mi, és elé álltam, hogy most aztán kikérdezem, de rám se nézett! T_T Micsoda tiszteletlenség! >.> De még időben eszembe jutott, hogy nem is láthat engem, mert nem vettük fel a gigaikat. .__. – Oké, B terv?

SorrySor:

Tárgy: Re: Lélekdonor 2.0 Pént. Feb. 07, 2014 1:11 am

Kutattam, kerestem, bolyongtam, na meg persze a többieket elvesztettem. De nem is baj, amúgy is hátráltatták, dicső küldetésemet.
Több gyanúsitottat is találtam, mire egy különös helyhez értem.
Nem volt az, sem kocsma, sem italbolt, sőt még szeszfőzde sem, mégis felkeltette érdekődésemet!
Egy egyszerű árvaház volt az. Ahogy beléptem az ajtón, mert a felettem álló különös késztetés erre kényszerített, bevillant minden.
Gyermekkori emlékeim, melyeket mélyen elmém legzugába rejtettem egyként törtek elő. Ahogy az a kellemetlen magányos szorongoás, a fizikai bántalmás, és egyéb itt ért attrocitások újból felelevenedtek, negatív érzés töltött el.
Rettentően megkomolyodtam, s kivételesen szent feladatomról is elfeledkeztem. Mindeddig egyáltalán nem érdekelt, hogy mi történt a múltamba, most azonban, hogy a rejtély megoldásának kapujában állok, célommá tűztem ki a felderítését a kölyökkoromnak!

Tárgy: Re: Lélekdonor 2.0 Pént. Feb. 07, 2014 2:00 am

Mikor odaértünk a bárányocskákhoz és Kepapi megengedte bementem a simogatócskába. Bárányocskák! *o* Olyan szépecskék és ők a rokonaik az égen lakó bárányocskáknak.
- Kepapi, Kepapi, adhatok a bárányocskáknak enni valamicskét? - megyek vissza Kepapihoz lelkesen, annyira szeretném megetetni a bárányocskákat és itt én úgy tudom szabad! Ha kapok, ha nem kapok eledelecskét, amit a bárányocskáknak adhatok visszamegyek a kisbárányocskához, mert van kisbárányocska is, hogy azt is megsimogassam. Ekkor megláttam egy fiút, aki picikét magasabb volt, mint én, olyan Yu-kunnal egy magas, csak ő nem Yu-kun volt, hanem más. Nem láttam a mamáját, vagy a papáját, pedig itt mindenki valakivel jött és a mamák nagyon nem engedték el a gyerekecskéket maguk mellől, bár az én mamám engem elengedett, lehet, hogy őt is. :oIgaz, nekem ez küldetésecske, meg kell védenem Kepapit! Lehet, hogy eltévedt? Vagy elvesztett valamicskét, mert ha jól látom keresgél valamit, lehet, hogy pont a mamáját!
- Hé, várj! - Kiáltok utána, majd követem, hogy megkérdezzem, a mamáját keresi-e?
- Kepapi, találtam egy elveszett fiút! - szólok hátra Kepapinak, csápolva, hogy merre ment a fiúcska és én is hamarosan merre fogok elmenni, majd tovább követem őt. Kepapi biztos utánam jön majd, de nem szeretném elveszíteni, mert akkor az már egy láncocska lenne! Kisfiúcska keresgél valamit, Suzume keresgéli a kisfiút, Suzumét meg keresi Kepapi!
- Ha? Azt nem szabad, veszélyes! -figyelmeztetem a kisfiút, mikor meglátom és az Akadémiácska könyvecskéiből látott kapucska mellett. Az a lidércecskék kapucskája és nem szabad belemenni. De valaki behúzta őt. Lehet, hogy veszélyecskében van? Tétován toporgok, számat harapdálva, ruhácskámat gyűrve hátra-hátra pillantva, hogy Kepapi jön e már? Mert ő okos, ő biztos tudja, mit kell tenni ilyenkor. Végül mielőtt a kisfiúcska teljesen eltűnne, megfogom a szabad kezét, hogy visszahúzzam.

Tárgy: Re: Lélekdonor 2.0 Pént. Feb. 07, 2014 5:25 am

Kitűnő! Találtunk egy kiütött őrt, és meg vagyunk áldva egy térképpel, ami éppen kapóra jött. A szőke shinigami nő, akit már ismertem, elkezdte vizslatni a térképet, ám azzal a lendülettel elutasította a megértést, és ennek hangot is adott, majd elindult keresni valakit, aki útbaigazíthatja, de utánaszóltam:
- Rosui~san! Ez a térkép segíthet lejutni a hullaházba, én pedig ebből kiindulva talán meg tudom találni a helyet. Normális környezetben elég jó tájékozódó vagyok.
Mondtam, hiszen csak elég volt visszagondolni gyerekkoromra, amikor az elég bonyolultnak mondható csatornarendszerben se tévedtem el egyszer sem. Ha leértem a hullaház ajtaja elé, bevártam a többieket, ha egyáltalán jöttek, ha nem is jöttek, akkor bementem. Elég követhető tempóban jöttem és elég feltűnő vagyok akkor is, ha késve indulnak meg.

Tárgy: Re: Lélekdonor 2.0 Pént. Feb. 07, 2014 9:05 am

Ez a kölök aztán rendesen beoltott. Majd összeszartam magam az ijedtségtől. Úgy telibe fostam a hózentrógerem szememet körbe forgattam nagy rémületemben és véletlen sem a neveletlenség kurvára agyamat baszó decibelétől ráncoltam a szemöldököm. Kijárt volna a hugyosnak egy istenes atyai pofon, hátha beerőlteti magát. Még az én tahó barométerem is betanulta az évszázadok során, idősebb kérdez, kuss a bunkóságod neve, nem játszod a sértett dívát, hanem rittyentesz valami elkúrt válaszféleséget. Erről, meg a szülőkről ennyit.
-Tod, Liluska! Lehet nagyra tápolt az anyátlan humusz, de a mazsidba tuszkolj még illemanduszt, mert marha pofátlan fruska vagy.-
Benyomultam a retkes terembe, oszt lesz, ami lesz. Bekészültem valamelyik széjjel hagyott lommal kongatom le a bent terpeszkedő népeket, de a csóringerek úgy betéptek a műszak lependítéstől, hippi szigetekre evezett enyelgéssel passzolták le a tetves frigó kulcsot. Nekem okés a szitu, mehettek a faszomba. Felmarkoltam az aktákat és levágtam hullakupac meg az őt matató colos Lilla mellé. Átnyálaztam a szaros fecniket, miről szól a kurva nagy cécó, amiért ide kellett tolnom a seggem. Az megest más tényállás, mi a fene ez a Milka boci. Bebaszott, hogy a foggyer köpenyesek elügettek mellette, mintha itt se virítana az orchidea pofikája.
-Csicseregj, pipacska! – Dobbantottam le a retkes fémkonténerre a bla-bla halmot. -Miben sétafikálsz? Köhintenél némi morzsát, mit tarháltál eddig össze? Kinek a milyen szép bandzsa mosolyáért gürizel? Egy ladikban vesződünk, ne basztass a némasági hisztivel.-

Tárgy: Re: Lélekdonor 2.0 Pént. Feb. 07, 2014 11:17 am

- Szerencsétlen ember, ne segítsünk rajta? - Kérdeztem a portásra nézve.
Odabent megveregettem Raimaru-san vállát.
- Látom sokat járt az emberek világában, most jött a tapasztalata, szerintem kövessük az ifjút! ^^ - Mondtam úgy, minthogyha én magam olyan hű, de öreg lettem volna, bár már száz év fölött vagyok, viszont az Soul Society-ben nem sokat számít.
Odalent magas reiatsuju embereket érzékeltem, vagyis egy embert, meg valami shinigami szerűt, kinek kicsit hasonlított a lélekenergiája Sierashi-sanéra, bár nem úgy, minthogyha rokonok lettek volna.
- Itto, idelent vannak, akik szerintem meg is láthatnak. - Osztottam meg észrevételemet azokkal, akik lejöttek velem és Raimaru-sannal, a hullaházba.

Tárgy: Re: Lélekdonor 2.0 Szomb. Feb. 08, 2014 3:17 am

A hullákból csak annyit tudtam meg, hogy gyerekeket bántalmazták, majd egy nő vitte el őket és valószínűleg ő felelhet a halálukért is, bár ez nem sok információ, hiszen a nőről nem tudok semmit.
A korábbi fickó meg követett engem és balszerencsémre a bent lévő dolgozók mind kimentek és itt hagytak vele kettesben. Nem akarok vele egyedül lenni, mert félelmetes és ijesztően néz rám, pedig nem csináltam semmit.
- Nem vagyok semmilyen hajón magával és nem is akarok. Én a Daitenshihez tartozom, és nem vagyok köteles magának segíteni, mert nem is tudom, ki maga. - mondtam el a véleményemet a fickónak, de mindenképpen meg kellett említenem a Daitenshit, talán így békén hagy. Már el is ment a kedvem ettől az egésztől, ki is mentem az ajtón, mivel érzékeltem a közeledő shinigamikat, talán ők megvédenek, ha még is rám akarna támadni az a fickó.

Tárgy: Re: Lélekdonor 2.0 Csüt. Feb. 20, 2014 7:37 am

Sosem volt nekem való az apaság. Bizonyítja ezt a tényt, hogy csak egy pillanatra fordultam el, s nem foglalkozván a tilos dohányozni táblával kaptam elő egy koporsószeget, hiszen meghalni már úgy sem tudok, lényegébe véve halott vagyok. Kettőt pislogok, és máris nincs mellettem Suzu-chan. O.O

Szuperhallásom segítségével sikerül csak kivennem a jól ismert Kepapi szót, remek megnevezés, csak olyan nagypapás, de tényleg. Fordulok abba az irányba, amerről hallom, s még a gyújtó is kiesik a kezemből, amikor azt látom, hogy Suzu-chan ekószál. Ami viszont nem tetszik, hogy nyilvánvalóan emberi dolognál nagyobb balhéról van szó. Félreértés ne essék, szeretem a balhét, de csak a kocsmában és a 12. osztagban. Így valahogy nem fekszik az egész.
- Suzu-chan, el ne kószálj nélkülem... >.> - lélekcukorkával válok ki a póttestemből, s atommód sprintelek a kis szőke után. Akkor érek oda, amikot Suzume már a gyerek kezét fogja. Megragadom mindkettőt, vagyis a fiúnak a kinyúló kezét, és minden erőmet bevetve hiróskodok, hogy kihzzam őt az átjáróból. Nem lenne ez jó nekünk, ha oda bekerülnénk. Ha sikerül, akkor pedig lélektelefonon majd értesítem is a csapat másik felét.