Név: Kagari Zekka
Kaszt: Quincy
Kor: 18
Szint: 1
Felszerelés: Quincy íj
Kinézet: Félhosszú világos haj, vörösesbarna szem,átlagos gimnazista öltözködés

Törénet:
Az emberek világában élek. Teljesen átlagos gyerekkorom volt, átlagos barátokkal problémákkal. És nem utolsó sorba átlagos szülőkkel, gondoltam én. Rendesen elvégeztem az áltlános iskolát, majd felvettek a helyi gimnáziumba és jelenleg is ott tanulok. az életem azonban egy napon visszavonhatatlanul megváltozott. Úgy 15 éves lehettem, talán egy évvel azután történt hogy bekerültem a középiskolába. Édesapámmal és édesanyámmal együtt épp hazafelé tartottunk, és már jócskán esteledett. Ez a séta semmiben sem különbözött azokól amiket eddig tartottunk, addíg amíg szörnyű üvöltésre lettem figyelmes. Apám észrevette rajtam a rémületet és megkérdezte:
-Zekka te hallod ezt? -mikor bólinottam,meglepetten nézett rám. A szemében örömöt és csalódást láttam egyszerre. Majd anyámra néztem akinek a szeme szintén ezeket az éréseket tükrözte.
-Mi ez apa, anya? -kérdeztem meglepetten, ám mielőtt választ kaptam volna kérdésemre, egy szörnyeteg termett előttünk. Apa és anya viszont nem voltak annyira meglepve mint én. Hirtelen egy íjíat materializáltak a kezükbe és megtámadták a szörnyet.
-Zekka menj haza! Ott várj meg miket! Ne aggódj!-kiabált hátra apa
-De apa! -kiabáltam
Azonban a szöny nagyon erős volt, és apáék támadása nem pusztította el. Félrelökte őket és elindult felém. én megbénultam a félelemtől. Azonban olyan energiát kezdtem érezni magamban amilyet még soha ezelőtt. Éreztem hogy ez a z erő a kezemben összpontosul, és amikor odanéztem egy íjat láttam materializálódni benne.Azonban ez más volt mint a szüleimé. Sokkal erőteljesebbnek tűnt. Én ugyan nem tudtam mit tegyek de összeszedtem magam, behunytam a szemem és kilőttem egy nyilat. Mikor kinyitottam a szemem azt láttam hogy a szörnyeteg szertefoszlik és feltűntek a háttérben a szüleim. szerencsére semmi bajuk nem volt. Én lerogytam a földre és az íjat szorongatva kérdőn néztem a szüleimre.
-Azt hiszem magyarázattal tartozunk neked. -nyújtotta a kezét apa hogy felsegítsen a földről- Útközben elmesélek mindent, de most menjünk haza!
És ettől a naptól fogva már nem voltam átlagos gimnazista lány. Quincy harcos lett belőlem.

Szép előtörténet! ^^
Tehát Elfogadom! Az adataid a régiek maradnak.