Unottan támasztottam fejemet a kocsi ajtajának üvegéhez, és bámultam a kint elsuhanó világot. Nem tudom mi az istenért ragaszkodott hozzá Honey, hogy autóval vigyenek el ezúttal, én tök jól megvoltam gyalog is. Nem olyan baromi nagy ez a város. Bár jó-jó oké, sokat gyalogolni utálok, mert hamar elfáradok. Tök mindegy, mennyit edzettem, egyszerűen képtelen voltam az erőnlétemet elfogadható szintre tornászni Szívtam is vele már eleget, korlátokba ütközök koreográfiák vagy koncerthossz terén, hogy a sulis tesiórát ne is említsem, az még az extra rémálom kategória. Egy mázlim van, Himeji mellett nem tűnök annyira bénának legalább ott Passzolom, hogy mi az istenért van ez, de már engem is kiakaszt, hogy mióta csak az eszemet tudom, hamarabb kifulladok mint mindenki más. Mármint na, tudom hogy van velem valami gebasz, de sose jegyeztem meg mit duruzsoltak a fülembe a dokik :/
Hogy megmondjam az őszintét, fogalmam sincs mibe rángattak bele éppen, és nem is vártam túlságosan derűsen a találkozót valami bonyolult nevű gaijinnal. Viszont egy előnye volt a dolognak, el tudtam magam foglalni valamivel és menekülhettem a gondolkozás elől. Ki a franc akarja azon járatni az agyát, hogy mennyire béna és hogy képtelen segíteni még a legjobb barátnőinek is? Mert én nem, szóval nem is akarok gondolkozni, hogy ha csak ilyen hülyeségek születnek meg a fejemben. Igenis, én mindent megpróbálok mindig, csak... csak nem segít, a fenébe >.> Márpedig én ilyenkor tök szarul érzem magam, meg még haszontalannak is, meh...
Hál' istennek hamar megérkeztünk valami irodaépület elé, szóval a további önmarcangolást elkerülve kibányásztam magam a taxiból és megköszöntem a sofőrnek, hogy elhozott. Naná, hogy megtette, elvégre kifizettük, ez a dolga Annyi hülyeség van ebben az udvariaskodós viselkedésben... Mindegy... eto... előkapartam a papíromat, hogy lássam, egyáltalán hány emeletet kell megmásznom, aztán sietősen beszambáztam az épületbe, mielőtt megfagytam volna a csípős késő őszi időjárásban. Alaposan felcsavarták a fűtést, szóval gyors tempóban lekaptam magamról a sapkát meg a sálat, sőt még a kabátomat is megnyitottam nem sokkal a belépés után. Míg megmásztam a lépcsőket, megigazítottam a hajamat is. Egyre többet gondoltam arra, hogy hagyom a francba ezt a twintail stílust, annyira már nem érdekelt az imázs-kopi, ahogy az animék sem kötöttek le olyannyira mostanában... Némi keresgélés után megtaláltam a megadott irodát is, és különösebb szöszmötölés nélkül kopogtam és benyitottam. Arcomról magabiztosság sugárzott, ahogy mindig, ha biznicről volt szó és megengedtem magamnak egy édes mosolyt is. Ahogy mindig.
- Konnichiwa~ Eto... Bureiku-sanhoz van szerencsém? Nakano Kanade vagyok, tudtommal ön kereste meg a menedzseremet egy munkaajánlattal kapcsolatban :3 - fogtam bele az udvariaskodós szövegelésbe. Formális nyelvezet meg stb, vááh, hideg kiráz tőle :/ Csak sajna muszáj jó képet vágni mindenhez, mg cukiskodni... Mondjuk utóbbi nem zavar, max akkor, ha valami nyomorékkal kell jópofizni, ez a krapek meg nem tűnt olyan vészesnek. Ráadásul lerítt róla hogy külföldi, a külföldiek meg csak menők lehetnek :3 Mondjuk egy dolgot nem vágtam most. Meg kéne hajolnom, vagy a kézfogásos cucc lenne az illendő?

- Semmi gond, gondolom az akcentusom is elég furává teszi a beszédemet. Bocsássa meg, még barátkozom a nyelvükkel. ^^”- játssza a bohókás, kedves külföldit, miközben leginkább a gyomra tartalma akar kifordulni ettől az egésztől. Ám ha már belekezdett, akkor végigviszi, és a legtöbbet fogja kihozni belőle, vagy még annál is többet. Aki Earlel társul, az számíthat a sikerre, és miután haszontalan lett, akkor a hátában egy késsel fogja végezni. Viszont ezek a gondolatok nem ültek ki az arcára, továbbra is barátságosan mosolygott, és kedvesen csillogtak a szemei.
- Nem probléma, jobban szeretek magával az ügyféllel tárgyalni, és kihagyni az összekötőket. Nos, talán ha sikerül egyezségre jutnunk, akkor mégis megkínálom egy pohárkával. Remek italom van, skót whisky, a legjobb fajtából.- játékosan rákacsintott a művésznőre, és bár megmérgezné azt az italt, mégse teszi. Mert szüksége van hobbira, és a másik, hogy azon kevés dolgok egyike az alkohol, amit a férgek jól tudnak előállítani. Kár lenne elrontani holmi egészségre káros szerrel. Bár jobban belegondolva, a féreg reakciója igazán arra utal, hogy márpedig megérett a méregre. Hogy merészel így viselkedni? Legszívesebben a torkánál ragadná meg Earl, és kidobná az ablakon, ám csak sokat tudóan mosolyog.
- Biztosíthatom, kamerák még nincsenek. A biztonsági rendszert még most építik ki.- és talán majd mást is, ha talál egy megfelelő személy, aki némi védelmező rúnával is körbeveszi a helyet, akkor minden csodás lesz. Ténylegesen nem lehet betörni, habár sokra nem mennének az itt találtakkal. Mindent leírt Earl, csak éppen a saját anyanyelvén. Nem hiszi, hogy bárki képes lenne megfejteni.
- A személyem garantálja, hogy nem fog elbukni ez a vállalkozás. Kegyed csak az egyik fogaskerék a gépezetben. Már megszeretem rengeteg seiyut, akik boldogan kaptak az alkalmon, és még vehetek fel újakat, csak meg kell neveznie azokat, akikkel dolgozni akar. A következő héten elkezdődnek a reklámozások, a lehető legtöbb médiában. Internet, rádió, óriásplakátok, versenyek, és milliárdok, amiket ebbe az üzletbe öltem. Japán némileg más piac, de ugyanazt kapják, mint mások. Szórakozást a felsőfokon. És miért menne tönkre a pályafutása? Ha elfogadja az ajánlatunkat, akkor a plakátokon szerepelni fog, a reklámarcunk lesz. S’ még nem is indul be a csatorna, addig mindenki megismeri a nevét, ami kíváncsivá teszi őket, hogy ki is az a Nakano Kanade, ami oda vezet, hogy utánanéznek, meghallgatják a zenéjét, megveszik a lemezeit, és éppen dobni fog a pályafutásán, nem rombolni azt. Ebből csak jól jöhet ki, és nem beszélve a remek fizetésről. Nem kell félnie, van tapasztalatom abban, hogyan is érjem el, amit akarok, és sikeres csatornát akarok, dolgozzon itt, és meglátja, 2 év, és az ország három legnézettebb csatornáinak egyike lesz. Ha nem, akkor az elvesztegetett idő miatt fizetek… a dupláját annak az összegnek, amit a legsikeresebb koncertjéért kapott. És persze még mindig áll az ajánlat, hogy beleszólhat a dolgokba. Boldogan fogadjuk a segítségét.- az ajánlatát elmondta, már csak a válaszra vár. Vele, vagy nélküle, de megcsinálja a csatornáját, és sikeres lesz, nem csak a pénze miatt, és nem csak azért, mert jó a tömegek manipulálásában, hanem mert szükség esetén talál rá megfelelő mágiát.

Bár Shizune külsőre igen is megváltozott, úgy tűnik belül még mindig ugyanolyan volt, mint legutóbbi találkozásunkkor. Legalábbis eddigi reakciójából erre tudok következtetni és remélem, hogy nem tévedek. Abban viszont biztos vagyok, hogy a Tasu iránti nem tetszése még mindig meg van, hiszen láttam, ahogy ránézett. Ezen már szerintem nem fog változtatni, ahhoz valami nagy csodának kéne történnie. Tényleg, nem is tudom, hogy miért bánik, így Tasuval, mert eddig sosem mertem megkérdezni. Talán majd egyszer ennek is eljön az ideje.
- Gyermeki logikát használva azt mondom, hogy én kérdeztem előbb. Szóval mi történt veled? - mivel Shizune kitért a kérdésem elől, így vissza kellett vágnom neki, mert én akkor is tudni akarom, mitől lett idősebb. - Ha nem akarsz hosszú történetet mesélni, akkor egy rövidebb változat is elég, de legalább valamit mondjál. Ennyit azért már csak megtehetsz a családodnak. - attól még hogy külön élünk, szeretnék róla tudni dolgokat és ez, hogy hirtelen idősebb lett, nem olyan apróság, mint mondjuk mi a kedvenc színe, vagy mit szokott szabadidejében csinálni.
- Tasu ránk hagynád ezt a dolgot Hajimével. Remélem nem haragszol meg, hogy ezt mondom, de Shizune könnyebben megnyílna, ha csak velem és Hajimével beszélne. Ugye megérted? - bár nem szívesen küldtem el Tasut, ha a feladatunkat teljesíteni akarjuk, akkor így nagyobb az esélyünk a sikerre. Szerencsémre Tasu is megértette ezt, bár nem nagyon örült neki, így még mielőtt elment megöleltem. - Majd később mindent elmesélünk Hajimével. - suttogtam a fülébe, hogy ő sem fog lemaradni semmiről. Amúgy sem kell olyan messzire mennie, a távolból figyelhet minket és utána együtt mehetünk majd haza.
- Nem lesz semmi szükség erőszakra, nem harcolni jöttünk, csak beszélgetni. - csillapítom le Shizunét, aki akár egyből ránk is támadt volna, ha azt mondtam volna, hogy elfogni jöttük. Bár fő feladatunk egy szövetség elősegítése, attól még én ki akarom használni ezt a lehetőséget, hogy többet megtudjak a lányomról. Ha már eddig nem volt időm meglátogatni és most tálcán kínálják a lehetőséget, minden percét ki akarom használni, mert mért ne tenném.
- A jövetelünk célja még várhat, inkább mesélj, mi van veled, azon kívül, hogy idősebb lettél. - további kérdésekkel traktálom Shizunét, mert aggódom érte, hogy jó sora van-e. Lehet, hogy neki nem nagyon fog tetszeni a sok kérdés, amitől akár úgy is érezheti magát, mintha egy kihallgatáson lenne, de hát egy szülőnek az a dolga, hogy aggódjon a gyerekei miatt és én pont ezt teszem. Különben ő is bármikor visszakérdezhet, hogy mi van velünk, bár mintha tudnék szolgálni valami érdekes történettel, mert igazából nem történt semmi különös.
- Akkor rátérek a lényegre. Shizune, nem akarsz minden következmény nélkül hazajönni? - tettem fel a kérdést teljes komolysággal, hiszen ha nem is ez a közvetlen célunk, akkor is ezt jelenti számunkra a szövetség létrejöttét. Pontosabban mondva a szabad átjárást jelenti anélkül, hogy rájuk vetnék magukat a 2. osztagosok és elfognák öket, de akár végleg haza is költözhetne. Ha kell minden követ megmozgatok, hogy elérjem célomat, persze ha Shizune is ezt akarja. Nem fogom rákényszeríteni, ha nem akarja, de olyan jó lenne, ha megint egy család lennék és ismét egy asztalnál ülhetnénk, miközben ebédelünk vagy vacsorázunk.

Hú, szkeptikus látásmódom nagyon arra sarkallt, hogy ilyen hiperlaza testtartásokat vegyek fel, mint aki nem figyel, de megpróbáltam türtőztetni magam és normálisan ülni a székemen, miközben hallgattam a válaszait. Nagyon próbált jópofizni, itt egy mosoly, ott egy kacsintás... nagyon kellhetek neki, de miért pont én? Nem is vagyok még kifejezetten befutott idol, nem vagyok hülye, tudom hogy csak egy vagyok a sok közül. Passzolom, hogy a csávesz most csak kiemelt egy random csinos csajszit a tömegből, vagy mi? Lehet pont az én képem nézett szembe vele elsőnek valami újságba, vagy ilyesmi. Mindegy is, akár mázli (?), akár tudatos, most engem töm ezekkel a dumákkal, csak peche van, mert én nem az üresfejű idol vagyok, akit elkábíthat a grandiózus szövegeléssel. Gondolom azért is szeret személyesen az "ügyféllel" tárgyalni, mert könnyebben beveszik a sódert, mint egy menedzser. Csak most azt nem tudtam eldönteni, hogy át akarnak vágni, vagy ez a gaijin konkrétan tényleg tökre nem ért az egészhez, csak simán naiv, és a kedvessége is ebből fakad?
- Sajnálom, tényleg nem ihatok alkoholt :3 - hárítottam az ajánlatára, hogy azért tartsam valamelyest az imázsom. Nemtom mit erőltette, ilyen munkás dolgoknál tuti nem fogok inni, ez nem hétvégi házibuli. Ha már nagykorú lennék, tök más lenne, mert akkor abszolúte normális lenne a dolog, sőt az üzletkötéshez még hozzá is tartozik, hogy a felek megisznak egy sört vagy szakéznak, vagy ilyesmi. Benézte volna a szokást talán, vagy nyugaton kínálgatják a tinilányokat így? Váh, nem igazodok én ki ezeken a külföldieken, pedig tök menő dolognak képzeltem, ha valaki nyugati, és az is! Szívesen összejönnék egy helyes nyugati pasival <3
Most azonban azon pörgött az agyam, hogy kisilabizáljam, mennyi hitelt adhatok a szavainak. Folyton kritizáltam magamban: noname vagy lecsengett seiyuuk, hirdetések a gagyi lapok legeldugottabb szegletében, óriásplakátok a forgalommentes helyeken meg stuff. Szerintem amúgy fogalma sincs, mit kér tőlem, ha ebbe belemegyek, azon tényleg a pályafutásom fog múlni, és az a 4-6 év, ami előttem áll még lecsökkenhet mondjuk kettőre. Nem hangzik nagy cuccnak, de nekem baromira nem mindegy, hogy jövök ki ebből az egészből, ha utána is kezdeni akarok magammal valamit.
- Szóval akár olyan nagyágyúkat is ki tudna szakítani a szerződéséből, mint Kamiya Hiroshi, Ono Daisuke, Mizuki Nana vagy Ogura Yui? - kérdeztem, mondjuk nem haboztam elrejteni benne egy kettős csapdát, hogy lássam, mennyire van tisztában a dolgokkal. Arra tippeltem, hogy csak dobálózik a dolgokkal minden alap nélkül, és ami azt illeti, a dumán kívül még semmit sem mutatott, szóval jogosnak érzem a hitetlenkedésem.
- Mennyi időm van átgondolni az ajánlatot? - kérdeztem meg végül némi töprengés után. Nem tagadom, időt akartam nyerni, megbeszélni ezt az egészet Honey-val, utánanyomoztatni a fickónak, meg sötöbö, mert perpill úgy éreztem, hogy vakon ugrok bele egy sötét verembe, ha igent mondok, ha meg nemet, akkor ezen fogok tépődni heteken keresztül.
- Oh, megbocsát egy pillanatra? Muszáj fölvennem :3 - mosolyogtam rá, mikor észrevettem, hogy rezeg a telóm, és hogy pont a menedzserem keres. Felálltam, és egy picit odébb sétáltam, hogy felvehessem. Picit megcsapott valami tompa fejfájás és bekómáltam, de gondoltam csak azért, mert nem aludtam ki magam, szóval ha egy kicsit bágyadtan is, de válaszolgattam a kérdésekre és szóltam arról is, hogy mit várjon, ha újra találkozunk pár órán belül. Felsóhajtottam, mikor összecsaptam a telefonom, és visszafordultam a fazon felé. Ám az első lépés után hirtelen töksötét lett minden és iszonyatosan zúgni kezdett a fejem. Éreztem, hogy elesek, de csak a következő pillanatban fogtam fel, hogy a földön kötöttem ki. Baromira szédültem, azonban gyorsan kitisztult a tudatom.

Faal lovaas sil

- Kamiya Hiroshi, 1975, január 28, díjai pedig 2008, a legjobb mellékszereplő a 2. Éves Seiyuu Díjkiosztón, 2009, a legjobb főszereplő és személyiség a 3. Éves Seiyuu Díjkiosztón illetve. Legjobb szinkronszínész a 2. Seiyuu Díjkiosztón Orihara Izaya szerepéért a Durararában, oh, és ha jól tudom, még énekelt is. A következő pedig Ono Daisuke, aki 1978-ban született, és megnyerte a legjobb seiyuknak járó díjat Sebastian Michaelis szerepéért a Kuroshitsujiból. Bár azért akadt más szerepe is, a Higurashi no Naku Koro ni, ott például Akasaka Mamoru szerepében hallatott magáról. Mizuki Nana 32 éves, 1980, január 21. Énekes és seiyu is egyben, hangját adta már játékokhoz is, de gondolom minket az animek érdekelnek. Fullmetal Alchemistben például Harag volt az egyik szerepe, és Lan Fan, esetleg egy másik anime, ahol egy Hinata nevezetű hölgynek szolgáltatta a hangját. Végül pedig, de nem utolsó sorban, Ogura Yui. Na, kicsit kilóg a sorból, elég fiatal még, 17 éves, 95-ös születésű az ifjú hölgy. Persze énekel is, ahogy az előző kollegája is. Eddig egy lemeze jelent meg, legalábbis a legjobb tudomásom szerint. A listája az eddigi szerepeinek elég rövid, bár a korát tekintve, ez talán nem annyira meglepő. Bár esetleg egy frissebb műt meg tudok említeni, The Ambition of Oda Nobuna, ahol Takenaka Hanbei volt rá kiosztva. Nos, azt megtudhatta, hogy a felsorolt személyeket ismerem, és a válaszom a kérdésére. Pénzzel minden lehetséges, még az is, hogy szerződéseket bontsanak, vagy éppen máshogy értelmezzék. Bármit állíthatnak, a legnemesebb lelkek is, mindenkinek meg van az ára, és ezekkel, a személyekkel szeretne közösen dolgozni, nos, megoldható.- nem rajong a vizsgáztatásért, legalábbis ha valaki vizsgáztatni akarja, és van egy sejtése, hogy most arról volt szó. Az arca továbbra is barátságos, pedig azt képzelte el, hogy az ujjai helyén ollók nőnek, és csíkokban metszi le a bőrt erről a szemtelen lányról. Kielégítő érzés volt.
- Nos, egy hét elegendő lesz? Talán addigra néhány plakáttal találkozni is fog. Ha kinéz az ablakon, akkor láthat pár üres helyet, oda fognak menni kezdetben, pár hét, és minden sarkon befordulva egy hirdetésembe fognak belefutni az emberek.- nem apróz el semmit, sikert akar elérni, és el is fogja érni, kerüljön akármibe. Ez is majdnem olyan, mint egy háború. Lesznek áldozatok, nem feltétlen halálos, de lesznek olyanok, akik úgy érzik majd, hogy mindenüket elvesztették. Zsarolás, vesztegetés, utalások, hírnevek besározása, mind-mind bevett eszköz. Earl pedig élni is fog ezekkel.
- Oh, csak nyugodtam.- intett a kezével, jelezve, hogy nem zavarja, addig is felállt a székből, és az ablakhoz sétált. Az előtte elterülő várost nézte, ahol az emberek már méretben is olyanok voltak, mint a férgek. Még a kis énekes telefonált, addig lefoglalta a városnézés. Majd valami puffanásra lett figyelmes. Lassan hátranézett, de nem látta az idolt sehol. Felvonta a szemöldökét, majd felvéve az aggódó ember külsejét, az asztal másik oldalára siet, ahol meg is találja a földön elterülő férget. Odasietett hozzá, lehajolt az oldalán fekvő lányhoz, és balját az arca alá csúsztatta, még jobbjával a kezét fogta meg.
- Jól van!? Mi történt!? Egyik pillanatban még telefonon beszélt, a másikban pedig már a földön kötött ki. Evett rendesen!? Jöjjön, segítek felállni, ott a kanapé, oda nyugodtan lefeküdhet, és ellenkezésnek nincs helye. Pihenjen egy kicsit, hozatok addig valamit enni, és inni, orvost esetleg hívassak, vagy ne?- orvost nem feltétlen hív, csak ha kérik, tudja, hogy milyenek ezek az idolok.
Egész jól adja az aggódó embert, nem csoda, nem volt túl nehéz, egyszerűek a férgek, nagyon egyszerűek. Ám most játszik tovább, hiába ellenkezne Kana, a kanapén fog kikötni, utána pedig Earl az ajtóhoz megy, kiszól pár embernek, azaz leadja a rendelést, majd visszamegy a kis idolhoz. Aki remélhetőleg nem terhes, mert akkor az üzlet lehet, hogy befuccsolt.
- Na, hamarosan itt lesz az étel, addig pedig ne nagyon erőltesse meg magát. Nehogy megint elkábuljon. Tényleg, történt már ilyen máskor is?- díjat érdemelne, a hangjában, a tekintetén, minden porcikájából áradt az aggódó emberi lény. Még szép, egy fiatal hölgy esik össze az irodájában, még jó, hogy ez felvett némi problémát, és még adott bele némi emberséget is, csak hogy megadja az ízét.

Istentelen forróság: avagy fesztiválozzunk!