Slarin Sleryrrlyn'dreskel - Espada pályázat

Tárgy: Slarin Sleryrrlyn'dreskel - Espada pályázat Vas. Nov. 15, 2009 2:38 am

Engedély: van ^^
Pályázat tárgya: 5. Espada

…:::Egy megviselt füzet frissen teleírt lapja:::…

Újonnan igencsak meg fog változni az életem.
Igen, már elég rég írtam ide. Az utóbbi hetekben egyáltalán nem foglalkoztam a naplóval, se a képregénnyel. Hiányzott, és itt az ideje bepótolnom azt, amit az elmúlt időszakban elmarasztaltam. Ám megérte; hiszen ha nem fordítottam volna szinte minden erőmet az edzésre és a fejlődésre, akkor most nem tartanék ott, ahol. Na jó, nem húzom tovább a szót – nem mintha bárki is olvasná ezeket a sorokat. Ha valaki mégis meg meri tenni, azzal megetetem a zanpakutom. Bár nem hiszem, hogy most, espadaként bárki is merne velem kötekedni.
Nem is értem, miért is írok le ennyi marhaságot ebbe a füzetbe… Talán csak megszokás. Szóval, azt hiszem, végre ideje feleslegesen pazarolnom a lapokat. Inkább belefogok abba, hogyan is kezdődött el ez az egész.
Nem is nagyon vettem észre, mennyit fejlődtem az utóbbi időben. Csak azt tudom, hogy a bosszúvágyam kihozta belőlem az erősebbé válás vágyát. Egy-két hétig persze csak emésztettem magam; már nem is tudom, minek, igazán túl tehettem volna magam rajta hamarabb is. Bár most, hogy így visszagondolok, mindig is beletelt egy kis időbe, míg valamit feldolgozok. Például ha az életem gyökeresen megváltozik. Néha teljesen elzárkózom a külvilágtól – úgy, ahogy most is. Csupán azért, hogy átgondoljam és megértsem a saját helyzetemet. Senki se tudja rólam, hogy mennyit tudok rágódni egy helyzeten. De jobb is így. Annál kevesebb gyenge pontomat ismerik. Én igenis szándékosan mutatok mást a kívülállóknak, mint ami vagyok. Vagyis igazából az is én vagyok… Énem egy része. Önvédelemnek is nevezik ezt egyes lélektani könyvekben.
Na jó, szóval ott tartottam, hogy bosszú. A vereségem és megaláztatásom után mindent megtettem, hogy nagyobb erőre tegyek szert. Felül akarok még kerülni azon a nyomorékon. Teszek róla, hogy fülét-farkát behúzva húzzon vissza Soul Societybe a többi nyomoronc közé.
A fejlődésem rengeteg edzéssel kezdődött; Ryuunosuke nem csak kiváló edző partner volt, akinek ezt a hirtelen szintlépést köszönhetem, de az egyetlen társammá vált, akinek kicsit jobban meg is nyíltam, mint szerettem volna. És persze nem felejtem el a harcot Mayával sem. Gondolkodásra késztetett, hiszen ő az első shinigami, akit nem utálok. Nem szeretek begyöpösödött nézeteket vallani – teljesen ki tud idegelni a szűklátókörűség. Utálom és kész.
Szóval, pár hét edzés. Jó pár hét. A napok már szinte összefolynak, és a részletekbe nem is nagyon mennék bele. Amikor egyedül mentem el, akkor annyi lelket szívtam magamba, amennyit csak tudtam. Lehet, egy kicsit elkeseredettnek tűnik ez a módszer, de működött. Persze ezt nem kötöm még Slagi orrára sem. Az arrancarok többsége már túl büszke ahhoz, hogy a „régi módszerrel” táplálkozzon. Csak akkor használják, ha nincs más választásuk. Sznobok. Már attól is félnek, ha piszkos lesz a ruhájuk. Na jó, igazából Zilbi is kiakad, ha csak egy kicsi gyűrődés keletkezik a nadrágján, és ettől néha komolyan érzem a késztetést, hogy megneveljem egy kicsit. Nem értem, miért kell emiatt annyit agonizálnia, hisz ez csak egy ruha. >< Jó, igaz, engem is érdekel valamilyen szinten, hogy mi van rajtam. Például ne legyen szoknya és ne lógjon ki belőle a mellem. Így is elég nagyok, nem tudom takargatni őket, de ez nem jelenti azt, hogy közszemlére is teszem őket.
Látom, megint csak össze-vissza irogatok… Vissza a témára. Megint.
Bár én nem vettem észre, hogy valóban többet fejlődtem, mint gondoltam volna, Aizen-sama előtt nem maradt sokáig titok. Hiába, az ő hatalmának nem lehet ellen szegülni. Ám arra én se számítottam, hogy egy tesztsorozatnak vet alá.
Azon a napon is csak edzeni indultam. Ezúttal egyedül, a Menosok erdejébe. Már többször megfordultam itt – sose merészkedtem be túl mélyre. Igen, tartok attól, hogy felülkerekednek rajtam. Nem szeretem alábecsülni az ellenfelem, még ha csak egy rakat bamba menosról is van szó.
Nem emlékszek minden részletre pontosan, de megpróbálok mindent a lehető legalaposabban leírni. A süvítő és jellegzetes hangot viszont tisztán hallottam, s egyből elugrottam. Talán csak ösztön volt, vagy megszokás. Kiderült, hogy jól is tettem – azon a helyen, ahol pár másodperce álltam, sok baara lövedék csapódott be. Biztosan ott hagyom a fogam, ha nem lépek félre.
A szemeimmel próbáltam azt a helyet keresni, ahol a merénylőm tartózkodhat. Nem emlékeztem pontosan, hogy honnan jöttek a lövedékek, ám hamarosan újabbak érkeztek, valahonnan a magasból. Azonnal követni kezdtem, ám a menosok sem akarták megkönnyíteni a dolgomat. Az egyik a lábam után kapott, s kis híján lerántott a földre, ám még időben megakadályoztam ezt egy gyors vágás keretében.
A támadómat sokáig nem láttam; már nem is figyeltem, merre megyek. Csak az idegen lélekenergiát követtem. A semmiből néha újabb kisebb merényleteket intézett felém az illető, és újabb menosokat hergelt fel az egyenlőre csak egy irányú harc. Még emlékszem, milyen érzés volt, ahogy a szívem a torkomban dobogott, s a képemen az a vigyor terül szét, amit csak a halálos ellenségeknek tartogatok. Persze csak ha egyértelmű fölényben vagyok.
Az egyik bokám kicsit megsérült, miután az első menos majdnem lerángatott vele a földre. Amikor végre megláttam a merénylőmet, majdnem pofára estem miatta. De akkor is tovább vicsorogtam arra a nőre. Fel is ismertem, hiszen egy arrancarnak illendő az espadákat ismernie. Alegra Armada pedig az 5. volt.*
- Szóval így állunk. - szóltam a lehető leghanyagabb és leglezserebb hangnememben. Az, hogy egy espada rám támadt, biztosan jelent valamit. Bár igazából nem jöttem rá arra, hogy mit. Valahogy volt egy olyan érzésem, hogy Aizen-sama is figyel minket. Na persze nem úgy, hogy valamelyik menoson ücsörög, szép is lett volna… Csupán tud a dolgokról. Nem mintha előle bármit is el lehetne titkolni, ami Hueco Mundoban történik.
Nem tűnik valami beszédesnek, ráadásul az a nemtörődöm pofa különösen irritált. A fehér hajszíne is különös volt, azonban nem volt sok időm arra, hogy ezen elmélkedjek.
A támadása sokkal kifinomultabb volt annál, amihez hozzászoktam, s a gyorsasága is lenyűgöző. Kis híján kettészelt, de szerencsére még időben kivédtem a támadását. A legtöbbet persze a szerencsének köszönhetem. Na meg a menosoknak, akik mindig közbeszóltak a csatába. Nem mintha komoly ellenfélnek számítottak volna. Ám amikor többen gyülekeznek egy helyre, azért az elég durva tud lenni.
Nem értettem, miért támadt rám egy espada. Biztos, hogy oka is volt rá. De ami a legmegdöbbentőbb, hogy a legtöbb csapást sikerült hárítanom – még el is találtam egyszer-kétszer. Szerintem abban a pillanatban tudatosult csak bennem, hogy valójában mekkora fejlődést mutattam az edzések által. Ryuunosuke ezek szerint pontosan tudta, hogy mit csináljon, amikor edzésekre került a sor. Hiába, espada volt valaha. Ezek után biztosan nem nézem le. Na jó, azért megejtek majd néhány csúnya nézést, ha megint valami nyálas dologról kezd el nyavalyogni. >_>
Akkor döntöttem el, hogy használom a resurrecciónomat, amikor észrevettem, hogy a sebei sokkal hamarabb begyógyulnak. A menosok már inkább akadályoztak, mint segítettek, a mocsaram viszont ezen is segített. Ide nem lehet kívülről betörni, legalábbis nem olyan erővel, ahogyan a menosok próbálkoznak. Viszonylag fedett tér és fülledt levegő; a fák rejtekéből észrevettem, hogy ellenfelemnek nehezére esik az új környezethez alkalmazkodni.
Most én lettem a vadász, és én voltam az, aki rejtekhelyéből támad rá az áldozatra. Az Estrelle Fugaz megtette hatását; éreztem, hogy lecsökken a lélekenergiája. Viszont kicsit én is megszédültem. Nem tudtam, mitől.
Amikor ellenfelem az indák szorongatásában vergődött, amik erőteljesen szívták a lélekenergiáját, hirtelen én is nagyon rosszul lettem. Megnyertem a csatát – vagy még se? Nem tudtam, miért, de úgy éreztem, mintha én lennék az espada – vagyis hamarosan már bukott espada – helyében. A nyakamnál felhorzsolódott a bőröm, s kis híján kinyomta valami belőlem a levegőt – ám nem volt seb a nyakamon, s semmi se szorongatott. Ideáig tartott, mire ráeszméltem, hogy miről is van szó. Empátia alapú képesség – igencsak irritál, hogy úgy érzem, mintha én lennék most a földhöz szegezve, s az én nyakamat horzsolta volna meg egy kiálló tüske. A szédülés pedig elviselhetetlen volt – de tudtam, hogy hiába. Csupán koncentrálnom kell, és ezzel megnyertem a csatát. Képes vagyok elviselni a fájdalmat, hiszen sokkal nagyobb kínt is elviseltem már ennél.
Az indák engedtek a szorításokból. Nem volt bennem gyilkos szándék. Nekem már annyi elég volt, hogy sikerült legyőznöm. Nem mintha ebből bármit is felfogtam volna. Főleg ennek a jelentőségét.
Belül nagyon riadt voltam, amikor Aizen-samához állítottam be a kérésére. Sokkal riadtabb, mint amikor valamilyen vereségről kellett beszámolnom. Ám a megszokott alázatosságot mutattam. Hiszen ő számomra egy Istent testesít meg.
Elmondta, hogy nem kicsit megdöbbentette az eredmény, ám hogy nem bánja, hogy a dolgok így sültek el. A szívem hevesebben dobogott, mint amikor a menosok elől futkostam az espadát kergetve. Mintha egy álomba csöppentem volna, ám tudtam, hogy ez a valóság. A valóság, amit még mindig nem fogtam fel. Bár hogy az egyes szám le lett véve a lapockámról, hogy csak az 5-ös maradjon meg… Azt hiszem, ez elég bizonyíték. Már „csak” meg kell védenem ezt a pozíciót. Hiszen bármikor letaszíthatnak engem is a trónról. Első lépésem biztosan az lesz, hogy én magam mesélem el az egészet annak, aki fontos számomra. Nem akarom, hogy Zilbi mástól tudja meg. Na meg ajánlom, hogy rákoppintson néha a fejemre, ha úgy érzi, túl beképzelt lettem.

Szia Slarin! :3

Nos, nekem nagyon tetszik a pályázatod, és mivel mind a két részről megkaptad az engedélyt, ezért természetesen elfogadom. ^^

További kellemes játékot!

Pályázat témája: 2. Espada rang
Engedély: van

- Hikiiiiiiiiiii… – nyöszörgöm ezen az újabb csodálatos reggelen kedves szomszédom tudtára adván, hogy továbbra sem tolerálom a reggeli kis orgona próbáit. A fenébe már, hogy pont ehhez a gyökérhez rakták a szobám! Surprised

Szegény nem ért a szép szóból, hisz annyira el van telve önnön nem létező fenségességétől, hogy azt hiszi, bármit megcsinálhat, pedig nem is! Surprised

Ha nem lennék elfoglalva a fejfájásommal, már biztos átlyukasztottam volna a köztünk lévő falat ezáltal egy új bejáratot generálva hozzá. Persze, értékelem én a zenét, de a tegnapi után kell egy kis nyugi. Meg hát, meg voltam hívva, és annak ellenére, hogy amúgy Fatal Errorék irtózatosan pocsék és nyálas és klisés dalokat énekelnek, azért valahogy csak sikerült leküzdenem a stílus iránt érzett előítéleteimet (bár néha Gabi is elszórakoztatott a Gueacamoléjával, vagy mi a franccal). De hát nem lehetek egy tapló paraszt, pláne, hogy Ikari-kun meghívott. Úgy tűnik, nem csak az én időmben volt divat, hogy valami abszurd névre változtasd a sajátodat, amikor elmész egy bandába énekelni, bár kétlem, hogy Umi megszökött volna otthonról, hogy kőkemény politizálásról szóló dalaival okítsa a népet. Bár legalább Slagi élvezte. Legnagyobb megdöbbenésemre még táncolni is hívott. Azért nem volt egyszerű megoldani, hogy ne támadjanak egymásra Patkány-kunnal. Mert hogy ő is ott volt. Nem, nem én hívtam el. Kisebb megerőltetés árán sikerült csak magamra erőltetni egy ~~vérszomjas~~ kedves mosolyt, hiszen talán nem Mitsu előtt kéne széttépnünk egymást. Na ja, szegénynek sokkoló lehetett, amikor csak úgy hirtelen megjelentem a semmiből és részt vettem az esküvőjén, hiszen a fene gondolta volna, hogy legnagyobb ellenségem egyben egy jó barátnőm vőlegénye, azaz most már férje is egyben. Szegény Mitsu. :/ Nem tudom, mit tud szeretni azon a kihipózott homokzsákon.
Sosem fogom megérteni, mit lehet szeretni ezeken a dalokon, de a jó társaság végül is képes volt feledtetni velem azt, hogy amúgy rühellem ezt a zenét. Meg aztán Mayát is odahurcolhattam Ryuunosukéhez bemutatni. *.* A rasszizmus azért befigyelt s kezdtem magam úgy érezni, mint valami diplomata, aki a shinigami-vaizard-arrancar barátságért felelt. Mégis ki hallott már ilyenről? Én, mint diplomata. Röhejes, marha vicces. Majd ha valami halandó tata veszi át az uralmat a világ felett és ügyvédnek öltözött démonok rohangálnak az utcán. -.-
Miután Umi is kiélvezhette a koncert után a megnyomorgatásomat és bezsebelhette a „nagyon szép volt, köszönjük” címletű gratulációmat, valamint sikerült megakadályozni, hogy Cephi és a nagyapám kis híján valami rossz shounen ai jelenetet rendezzenek, azért valahogy csak hazakerültünk, hogy azután az ismét jelenetet rendező Laly és Tui trió tegye csodálatossá az estét. Tehetek én róla? Folyton egymásnak ugranak. Arról nem is beszélve, hogy Lalyék újonnan kitalálták, hogy Tui az apjuk, márpedig amennyire én tudom, ez genetikailag lehetetlen, ugyanis Lalyék már több száz éves lolik. Áhh, mindegy, oldják meg maguk. Nem értem, miért mindig engem kell nyaggatni a bajaikkal, amikor egy ilyen nem éppen tökéletes, de azért kellemes este után már tényleg csak arra vágyok, hogy aludhassak egy sort. Azt sem értem, hogy egyáltalán hogy van szívem meghallgatni a nyűgeiket, de már mindegy. Nem mintha olyan sokat kellett volna győzködni, hogy azért igyak meg még egy-két sört. Persze Tui jól pofán röhögött, amikor elmondtam, milyen koncertre mentem, amiért persze jól tarkón is basztam mondván meg voltam hívva. Különben meg nem mondhattam nemet Uminak, mert… nem. Ez volt a köszönet ajándéka, amiért vigyáztam rá, megvédtem őt a nedves tinilányok hadától és még haza is kísértem. Amúgy aranyos srác, csak ráférne egy-két pofon, mert kicsit el lett kényeztetve és azt hiszi, minden az ölébe hull. Még ha így lenne. Rolling Eyes

Szóval hivatalos lehettem egy újabb látogatásra kedves, mélyen tisztelt, végletekig rajongott jó szomszédomhoz, hogy szívélyes vendéglátását élvezhessem kellemes zenéje kíséretével. Értsd: eltulajdonítottam a konyháját, meghívattam magam néhány szendvicsre és egy kávéra, közben pedig az orgonája tönkretételével és a tökei levágásával fenyegettem. Eléggé félvállról vette mindazt, amit mondtam neki, pedig nem kéne, mert komolyan mondtam ám mindet. :/ Meg aztán, amióta Slagival együtt vagyunk, a konyhám tele lett mindenféle édességekkel, azonban én nem vagyok rászorulva a cukorra, és mégis csak kellemesebb egy olyan szomszédomon élősködni, akit amúgy imádok. ♥ -.- Mondjuk mióta a „tanonca” vagyok, azóta egész elviselhetőbb a feje. Jót tett neki a változás, végre képes smink nélkül is kidugni a pofáját az ajtaján. Egy pasi, aki sminkeli magát, ecsém… Rolling Eyes

A kellemes társaságot (as known as kultúrált módon folyamatosan anyázzuk egymást Hikivel) néhány kellemetlen sparklefly szakítja meg; a nyomorék kis rinyacica pillangók is tuti csak azért jelentek meg, hogy engem idegesítsenek. Hiki falát így néhány elnyomott rovarral díszítem s nem foglalkozván fellengzős kikéremmagamnakhogyazéntökéletesfalamatrongálodjával húzok inkább valami jobb elfoglaltságot keresni. A rejtélyes körülmények között, megdöbbentő módon primérává avatott Raúl még biztos alszik, Slagi szintén, Tuit meg valami elmebeteg törpe kergette egy beszélő varjúval a vállán Carllal együtt – már ha jól láttam - , szóval majd csak lesz valami hozzáállással gondoltam, teszek valamit azért, hogy a nap hátralevő részét kicsit kellemesebbé tegyem. Mondjuk egy kis edzés biztosan helyreállítaná az állapotomat. Enyhe másnaposságra pedig nincs is jobb egy kis felesleges vérontásnál. Persze, persze, nem vagyok egy elmebeteg, vérmániás, pszichopata állat, de espada vagyok, kötelességem rendesen edzeni, amikor épp szükségét látom! Surprised

A menosok erdejében található gilliantömeg nem mintha elég méltó ellenfelem lenne rá, de lévén Mayának most a gyerekére kell vigyáznia, nincs igazándiból jobb ötletem. A helyzet mégis adja magát, amikor a sokadik agyatlan hollow elpusztítása után egy olyan lélekenergiát észlelek a közelben, ami egészen kitér a helyi lakosokétól; shinigamik.
Bolond voltam, amiért hagytam, hadd áradjon belőlem a reiatsu, s immáron biztos vagyok abban, hogy ők is felfedezték ittlétem. Arcomon széles vigyorral nyugtázom, hogy talán mégis számíthatok hozzám méltó ellenfelekre. Ráadásul hazai pályán vagyok – percek kérdése csupán, hogy kegyetlen vadászatom elkezdődhessen. Botor dolog volt szétválniuk és kisebb csapatokra oszlaniuk, bár végül is oly mindegy, hiszen akkor is könnyedén megfoszthatnám őket életüktől, ha egyszerre támadnának rám. Így viszont be kell látnom, hogy túl könnyű ellenfelek számomra. Gyerekjáték.
Vigyoromból az iszonyatos fejfájásom ránt ki; oké, hogy tegnap megittam néhány sört, de ez azért már kicsit túlzás. O.O

S az a furcsa csengés a fülemben pedig eltér a menosok kedvelt, monoton nótájától. Biztosra veszem, ez már valami rejtélyes képesség hatása lehet. A dolgok viszont akkor kezdenek rosszra fordulni, amikor az egyik ellenfelemben kedvenc művészettörténet tanáromat pillantom meg. Igazán nem áll szándékomban ártani Mori-senseinek, még akkor sem, ha amúgy rengeteg gyökérséget szokott összehordani az óráin, és tuti színvak, az biztos, ám hogy mit is keresne itt egy karakurai állampolgár, azon csak akkor kezdek el gondolkozni, amikor az oldalamon egy gyönyörű sebet ejt az egyik kis csicska katanája. Az a kis féreg, aki az imént még úgy nézett ki, mint az a tanár.
Észből szerencsére megadatott nekem elég, de hiszen miért is ne adatott volna meg, hiszen én tökéletes mériszú vagyok, ráadásul szexi erpégé gád. Kikövetkeztetvén, hogy egy mocskos elmemanipuláló, valamiféle illúziókeltő képességről van szó, már kicsit nagyobb magabiztossággal veszem célba ellenfelem – aki ezúttal pont úgy néz ki, mint a majdnem gyermekem majdnem apja.
- Anyádat… – hőkölök hátra, hiszen erre igazán nem számítottam. Legalább a fazon az egyik szerettem alakját vette volna fel, akinek nem merek ártani, de áhh… Persze, szívesen belemártanám a pengém ebbe a nyomorék gyökérbe, de a meglepetés ereje sajnos hatásos. Az újabb sérülés azonban súlyosabb, mint azt vártam volna; A penge éppen csak elkerüli a fontos belső szerveimet, a bordáimon áthatoló kard pedig olyan sérüléseket biztosít számomra, amik bizonyára nem csak egy-két pillanat alatt fognak begyógyulni. Pedig hierromon egyszerűen le kéne pattannia eme gyenge, huszadrangú halálisten fegyverének. Ám hamarosan mégis több sebből vérzek néhány társa közreműködésének köszönhetően. Nem túl kellemes a saját bátyád dühtől eltorzult arcát látni, miközben téged támad. S ez a csilingelő hang továbbra sem engedi, akár egy kicsit is képes lehessek ésszerűen gondolkozni.
- Slarin… Pont időben. Talán pont rád van szükségünk. – lép elő a bábmester, aki viszont legnagyobb meglepetésemre még véletlenül sem tartozik a kapitányok, sőt, a shinigamik közé sem. Maszkja álarcszerűen takarja el arcát, bájgúnár vigyora pedig megerősíti bennem azt a tudatot, hogy egyből beverném a fejét valami keménybe.
- Egy arrancar, aki shinigamikkal szövetkezik… Na szép – emelkedek fel a földről s örömmel állapítom meg, hogy legalább kicsit elhallgatott ez az idegesítő csilingelés. Így már könnyedén összeköthetem a zajt és a fejfájást ezekkel a különös hallucinálásokkal; az engem körbevevő shinigamik most újra igazi arcukat mutatják ahelyett, hogy mindenféle ismerősöm képét vennék fel.
- Bagoly mondja verébnek… Te sem vagy jobb nálam. Te is halálistenekkel barátkozol… Én pedig szövetséget építek. Ugyanazon az oldalon állunk. Hagyd ott az Espadát és csatlakozz hozzánk. – teszi fel az ajánlatot, s be kell látnom, valahol tényleg igaza van. Csupán… én nem szövetkezem velük. Számomra barátok. Maya is, Mitsu, és mindenki más, akit megismertem, fajra és erőre való tekintet nélkül. Talán az érzelmeim és emberségem miatt valóban elgyengültem, különben ez a mocskos kis trükk, ami minden bizonnyal az arrancartól származott, hatástalan lenne irányomban. Azonban én nem vagyok gyenge. Gyűlölöm Aizent és azt, amit tett velünk. Társadalmunk teljesen kifacsarták s Isteneket játszanak. Manipulálják életünk és gyakorlatilag a saját mintájukra formálták magukat. De én nem vagyok gyáva. Nem leszek olyan gyenge, mint Adán, ki csak egyszerűen gondolt egyet és ott hagyta a primeraságot… mindent, amit kemény munkával elért. Még Mr. Antiszocban is csalódtam, amiért feladta, pedig nagy tetteket vihetett volna végre. Nem Aizenért, saját magáért. Hiszen mi, arrancarok, voltaképpen ugyanarra törekszünk. Vissza akarjuk szerezni a rég nem látott, elveszettnek s halottnak vélt emberségünk. Újra emberekké szeretnénk válni.
- Egy rozzant, anarchista csőcselék kevés ehhez… Megnyugtatlak, ha lesz rá lehetőségem, saját kezűleg végzek a zsíros pofájúval és barátaival. Azonban ehhez másképp van rád szükségem. – ejtek meg egy újabb vigyort, hogy zanpakutom a magasba emelvén mondjam ki parancsszavát. A változás, az viszont valahogy más… Bár ugyanúgy érzem azt a felszabadult állapotot, mint akkor, s a gondolkodásom is ugyanarra a hidegvérű vadászra utal, a szokásos mocsár nem jelenik meg, ehelyett azonban egy kardsuhintással eddig ismeretlen erőket szabadítok fel. A mozdulatlan célpont pedig mindannyian tudjuk, milyen egyszerű préda. Persze, egy-két shinigami túlélte a csapást, ugyanis volt annyi eszük, hogy elmeneküljenek, ám a renegát arrancarok és a legtöbb halálisten nem úszta meg végzetét. Bár csak napok múltán jut eszembe, hogy az, aki az ikertestvérem alakját vette fel, mintha akkor is hasonlított volna rá, amikor már nem szólt a fülemben az idegesítő csengés…
Aizen-sama nem volt túl boldog, amikor összevéreztem a tróntermét, de ebben a helyzetben kénytelen voltam jelentést tenni az áruló csapatról és a shinigamikról. S hogy mi a jutalmam? Egy ingyen jegy a tetováló szalonba, ahol valami úton-módon lekaparták rólam az 5-öst, s vállamon a 2-es szám helyezkedik el. Persze, a házirend kicsit változott, ugyanis rókakoma Vukocska volt szíves kifejteni nekem, amit amúgy eddig is tudtam. Nincs resu Las Nochesben, blablabla… Mindegy is, egyszer még úgyis kiűzöm innen holmi szedett-vedett, erőtlen társaság nélkül is.

Zanpakuto

Zanpakuto neve: Intención de demonios (démoni szándék)
Parancsszava: Itsuryuu chishio! (ontsd vérüket!)
Resurrectión: Maszkja szarvakként helyezkedik el Slarin fején, Slarin pedig hatalmas szárnyakat növeszt, így akár a levegőből is képes támadni. Karmai is nőnek, amik önmagukban is hatásos fegyverként működhetnének, ha Slarinra jellemző lenne a cicaharc stílus. Bőre néhol vörös színű, halvány, áttetsző pikkelyekkel fedetté válik. Sebessége sokszorosára növekedik, hierroja pedig szinte áthatolhatatlan. Kitartása és tűrőképessége is megváltozik.

Spoiler:

Képességek:
• Szemkontaktus által továbbra is képes paralizálni a célpontot, kardjának feloldása nélkül is. A hatás azonban öt másodperccel a szemkontaktus feloldása után szűnik csak meg.
• Kardja mérget tartalmaz, a méreg hatásai: lassabb reakciók, szédülés, elgyengülés, jelentősen gyengébb reiatsujú ellenfeleknél akár bénulást is okozhat.

Átváltozott alakban:
• Néhány méteres sugarú körben csapdába képes ejteni ellenfelét; sűrű ködöt idéz, ahol az ellenfél reiatsujától függően lesz nehezebb a mozgás és a légzés. Magasabb reiatsujú ellenfél esetén csak akadályozza a mozgást, az alacsonyabb lélekenergiájú ellenfeleket azonban egyből megbénítja. A köd emellett egyfajta méreg is egyben. A sebeken felszívódva juttatja el a hatóanyagot az ellenfélbe, ami folyamatosan roncsolja, súlyosan gyengíti ellenfelét. Néhány perc után a sebek viszketni, égetni kezdenek, iszonyatos fájdalommal járnak, tíz-húsz perc után (reiatsu függő) pedig a testrész bomlani kezd – akár egy végtagot is teljesen tönkre tud tenni ezzel.
• Kardjával képes a rezgéseket manipulálni; levegőbe mért csapásai egy hullámot indít az ellenfél felé, ami ha hozzáér, a belső szerveit szétroncsolja, egyszerűen felrobbantja azokat.
• Egy újabb technikájával reiatsuból álló, apró pengéket hoz létre, ezeket gondolati úton is tudja irányítani. A pengék csak felületi sérüléseket tudnak létrehozni ezáltal elősegítve a méreg szervezetbe való jutását.

Üdv!

Nem találtam kivetnivalót a pályázatban, engedélyed is van, természetesen ELFOGADOM.

Gratulálok az előlépéshez!^^

A következőekben nem képességmódosításokról, hanem új képességekről lenne szó. A 15.000 LP utáni új technikákat tenném közre, amik a resurrección képességekhez hozzáadódnak. Amennyiben probléma van bármelyikkel, akkor lehet szólni nyugodtan. Talán vépének tűnhet némelyik, azonban igyekeztem reálisan megalkotni őket, hiszen mégis csak a legerősebb Esadáról van szó, valamint a pályázatain kívül összesen kétszer alkalmazta csak resurrección alakját a kari. Szerintem eléggé megkötöttem mindegyik képességet, hisz nem az ész nélküli használatra vannak.

Ojo de Todover (A Mindenlátás Szeme): Resurrección alakjának felvevése nélkül képes megjelentetni a homlokán egy bizonyos harmadik szemet. Amíg csukva tartja, addig külső jele nincs, ha kinyitja, akkor pedig egy vörös színű írisz válik láthatóvá, amit a többitől függetlenül képes mozgatni. Passzív képessége van – a szem által képes látni mások auráját. Ez nem a lélekenergiát jelenti, hanem a környezetében lévők jelenlegi állapotát. Képes ezáltal megállapítani, ha valaki mérges, szomorú, csalódott, vagy szerelmes. Minden szín (és a színekben megjelenő „formák”) mást jelent. Kikötés azonban, hogy IC játék alapján kell megtanulnia a karakternek, hogy melyik szín mit is jelent, s így tapasztalat alapján fejlődik. Amennyiben a szemet resurrección alakjában nyitja ki, képes vele a valóságot látni (lévén a megvilágosodás szimbóluma, ezért csak az igazat látja vele). Kizárólag resurrección alakjában így képes semlegesíteni a legtöbb illúziótechnikát, így azok hatástalanok lesznek vele szemben.

Piel de Endriago (Sárkánybőr): Újabb passzív képesség; resurrección alakjában bőrét halvány, félig-meddig áttetsző, vörös pikkelyek borítják be. A pikkelyek hasonlóan védik a sebzésektől, mint hierroja, ez azonban a lélekenergia alapú támadásoktól (például kidouk, bizonyos zanpakuto képességek) védi. A támadások egyszerűen lepattannak róla, tökéletesen védve akár némelyik bankai támadástól is.
Rendszer:

69 alatti kidoukat gond nélkül semlegesít
70-es sorszámú kidouk esetében 60% eséllyel védi ki őket
80-as sorszámú kidouk esetén 40% eséllyel védi ki őket
90-es sorszámú kidouk esetén 20% eséllyel ússza meg bármiféle sérülés nélkül
Egyéb támadás esetén a nála egyenlő vagy alacsonyabb szintűeket képes kivédeni (resurrecciónra tett pontjaihoz mérten), amennyiben lélekenergia alapú képességről van szó

Garra de Endriago (Sárkánykarom): kis hatótávolságú telekinetikus képesség. Legfeljebb 5 méteres sugárban képes magához vonzani, vagy éppen eltaszítani tárgyakat vagy személyeket, legfeljebb 150 kg-os súlyig. A képesség használatához kezével kell intenie a hatás eléréséhez.

Nem találtam problémát a technikákkal, így ELFOGADOM az új képességeket. Használd őket egészséggel Smile

Tudom, tudooom, már nagyon-nagyon uncsi lehet, hogy megint én, megint én, de olyan ehh... Nem vagyok elégedett a mostaniakkal, teljesen feleslegesnek vélem. :/ Tehát jóformán leszedáltam a mostaniakat (hármat hagytam meg közülük), s beleraktam egy dolgot (kettészedve), aztán heló, szia. Surprised

Ígérem, ez már az utolsó módosítás, na nem mintha olyan gyakran használnám őket egyébként, de ezután befogom jó hosszú ideig. Embarassed

Többi adat (zanpu neve, etc) marad a régi.

______

Parálisis (Paralízis) Szemkontaktus által képes paralizálni a célpontot, kardjának feloldása nélkül is. A hatás azonban öt másodperccel a szemkontaktus feloldása után szűnik csak meg.

La gravedad de manipulación (Gravitáció manipulálás): Bizonyos mértékig képes a gravitációt manipulálni, ekképpen például saját, vagy mások gravitációs pontját is megváltoztathatja. Első sorban zanjutsuját segíti vele, hiszen ezáltal képes lehet olyan manőverekre, amikre egyébként nem lehetne képes, vagy éppen ellenfelének okozhat meglepetést azáltal, hogy hirtelen erősebben húzza le a támadót a gravitáció.

Digestión (Roncsolás): Egyéni, zanjutsuval kevert resurrección technika. Kardjával képes a rezgéseket manipulálni; levegőbe mért csapásaival hullámokat indít az ellenfél felé, ami ha hozzáér, a belső szerveit szétroncsolja, egyszerűen felrobbantja azokat.

Resurrecciónban használt képességek:

Piel de Endriago (Sárkánybőr): Újabb passzív képesség; resurrección alakjában bőrét halvány, félig-meddig áttetsző, vörös pikkelyek borítják be. A pikkelyek hasonlóan védik a sebzésektől, mint hierroja, ez azonban a lélekenergia alapú támadásoktól (például kidouk, bizonyos zanpakuto képességek) védi. A támadások egyszerűen lepattannak róla, tökéletesen védve akár némelyik bankai támadástól is.
Rendszer:

69 alatti kidoukat gond nélkül semlegesít
70-es sorszámú kidouk esetében 60% eséllyel védi ki őket
80-as sorszámú kidouk esetén 40% eséllyel védi ki őket
90-es sorszámú kidouk esetén 20% eséllyel ússza meg bármiféle sérülés nélkül
Egyéb támadás esetén a nála alacsonyabb szintűeket lehet képes kivédeni (resurrecciónra tett pontjaihoz mérten), amennyiben lélekenergia vagy mágia alapú képességről van szó.

La opresión demoníaca (Démoni elnyomás): Végső esetben használt technika. Hatalmas nyomást helyez a környezetre, a gravitáció súlyával éri el, hogy az ellenfél egyszerűen összeroppanjon. Hátránya azonban, hogy őrá is ugyanúgy kihat. A nyomás hatására először a mozgás válik nehezebbé, egyúttal a légzés is egyre nehezebbé válik. Legvégül a célpont (de a használóé is) teste egyszerűen összeroppan, a csontok összetörnek, a mozgás pedig lehetetlenné válik.

Ejnye, ejnye Slarin-chan...hát szabad így nézni? Ne, ne ne nézz így rám! >.> *A szexy boltos megdermedt* xD Mindent egybe véve nekem tetszik a változtatás. ^^ Hibát nem találtam, ezért ELFOGADOM a képességmódosító pályázatodat. De, azért..ugye nem roppantasz össze? O.o" Meghívlak egy sörre! Surprised

További Kellemes játékot! Wink

Engedély: Yorutól van
Pályázat témája:

Espadaságról való lemondás
LNIS tagság

Pályázat: kijátszva

Most mondhatnám, hogy sajnálom, hogy újabb nagy alakja hagyja el az espada sorait, de mivel Slarin-chan marad Hueco Mundóban és nem is akármilyen terveket szövögetsz az LNIS bevonásával, így nem teszem. Inkább sok sikert kívánok az ellenmozgalom szervezéséhez! ELFOGADOM a pályázatot szőröstül-bőröstül, üdvözöllek, 102. privarón.