Név: Aori Yuusuzumi
Nem: Nő
Kaszt:Shinigami
Rang: Az ötödik osztag 3.tisztje
Kor: 125 év
Felszerelés: Zanpakuto-> Neve: AraiGufuu(Vad hurrikán)
Fajtája:Levegő
Shikai: Négyágúvá alakul, eldobva hatalmas szélvihart kavarva sebzi meg az ellenséget. A hurrikánt irányítva tárgyakat emelhetek fel. Mindig visszatér a kezembe.
Parancsszó: Sarau!AraiGufuu!(Söpörd el vad hurrikán!)
Szint:1.
Vagyon:4000 ryou
Lélekenergia:5000
Pontok:5
Történetem:
-Maga miatt halt meg! Gyilkos! Ezért most követni fogja!
-Uram, a felesége halálos beteg volt, megtagadta az újraélesztést.
-Hazudik-ordította a férfi önkívületi állapotban-Maga hazudik nekem!!! Szeretett engem, soha nem hagyott volna itt! HAZUDIK!!!!
Ezt hallottam legutoljára mielőtt a mellkasomba fúródott a hűvös fém. Eszméletem utolsó másodperceiben még láttam ahogy a férfi üvöltve térdrerogy és a fejéhez emeli a fegyvert. Rajongásig szeretett felesége távoztával már ő sem kívánt tovább élni. Hatalmas dörrenés...majd átölelt a csend.
Orvosként nem féltem a haláltól, hiszen rengeteg formában találkoztam már vele...de mégis ami ezután következett, arról álmodni sem mertem volna.
A Peremvidéken kötöttem ki, bolyongtam nap nap után míg végül össze nem akadtam egy különös kis öreggel. Ö volt Apó-merthogy mindenki így hívta, aki ismerte. Apó a gondjaiba vett, és mivel ő rengeteget látott bölcs volt, az én kíváncsiságom pedig kimeríthetetlen, csak mondta és mondta a történeteket villámléptű Yoruichi kapitányról, aki macskává tud változni vagy éppen Akiyama Akane kapitányról, aki a Peremvidékről küzdötte fel magát a kapitányok sorába, természetének azonban még vezetőként sem tud mindig parancsolni, bár emberei még így is nagyon tisztelik és szeretik.
-Benned is megvan az erő lányom-mondta egyszer hirtelen.
-Nade Apó...ne vicceljen!
-Bár viccelnék, akkor még sokáig itt maradnál velem, de te többre vagy hivatott, minthogy egy vén fecsegését hallgasd....de azt gondolom érzed ezt már te is egy ideje.
Ezeken a szavakon még sokáig rágódtam, de végül belevágtam a nagy kalandba. A felvételi nehéz volt, de azért bekerültem. Végig keményen dolgoztam, egyre elszántabban. Még az sem tört le, amikor belémkötöttek a származásom miatt. Kedves és segítőkész természetemmel végül sok barátot szereztem.
Egy napon ami ugyanúgy indult mint az összes többi, a 13 osztagból tisztek jelentek meg az Akadémián. Az egyik így kiáltott: Halljam, ki lesz közületek olyan bátor hogy velünk mer tartani egy küldetésre? Szinte elsőként emeltem magasba a kezem. Tudni akartam mit értem el, és bizonyítani magamnak, hogy megérte belevágni, és küzdeni. Amikor először megláttam a hatalmas lidércet, hirtelen azt sem tudtam mit tegyek, a lidérc pedig csak közeledett felém, nekem pedig a legnagyobb igyekezetem ellenére sem mozdult se a kezem se a lábam.
-Te lány!!!Mozdulj meg!Hallod? Látom nem vagy képes rá...
-De képes vagyok Uram, meg akarom csinálni!
-Ne ámíts engem, de főleg ne magadat...hazudsz. Hazudsz....
Ez a szó mint a penge vágott belém: Nem...soha...mégegyszer nem történik meg velem....Söpörd el vad hurrikán!(Sarau!AraiGufuu). Kardom négyágúvá vált, megnőtt és én egy csapással széthasítottam vele a lidércet. Ezen felbátorodva megállíthatatlan lettem. Soha többé nem torpantam meg, hisz tudtam ahogy orvosként a fonendoszkóp és a tű, itt a kardom és a gyors cselekvés ment meg életeket...a társaimét, barátaimét és másokét is. Nem sokkal később az 5.osztaghoz kerültem Akiyama Akane Kapitány irányítása alá, kitartásom meghozta gyümölcsét, most az ötödik osztag harmadik tisztje vagyok.
Így nézek ki:http://kepfeltoltes.hu/080714/my_sHiNigA....ltoltes.hu_.jpg
A kép kisebb méretben:http://kepfeltoltes.hu/080714/478467914shingami_www.kepfeltoltes.hu_.jpg
