Hűvös, téli reggel volt. Mélyet sóhajtva nyitottam ki az ablakot, és beszívtam a téli levegőt. A lábamnál valami jelezte egy halk mordulással, hogy ki kíván lépni az utcára.
- Mit akarsz? - néztem nagy kegyesen felé. A sárga bundájú kölyökfarkas megszólalt:
- Sétáljunk! Csodás reggelre ébredtünk, ne is vesztegessük az időnket itthon! Irány a kávézó!
Mosolyogva felvettem kabátomat, és kesztyűmet. Felemeltem és kezemben tartottam a bábomat, majd elindultam lefelé a lépcsőn. Hamarosan az arcomba csapott a hűvös levegő, és az utcán lépkedve azon törtem a fejem, hogy hogyan valósíthatnám meg a teremet. Már egy jóideje azon gondolkoztam ritka, magányos óráimban, hogy hogyan tudnék csatlakozni Soul Society egyik osztagához. Hallottam már más Bountokról is, akik ugyanezt megtették. Az én esetem azonban kissé bonyolult, hiszen még egyszer sem volt alkalmam shinigamikkal beszélni. Az is helytálló következtetésnek bizonyulhat majdan, hogyha valamiféle csodával sikerül valahová bekerülnöm, a shinigamik állandó megvetésétől és szurkálódásától tartanom kell; mi több, le is kell majd nyelnem. Nos, ezzel meg fogok birkózni... Végülis életem elmúlt 719 évében mást sem tettem, csal nyeltem. A beilleszkedés után majd lazábbra engedem a pórázt...
Gondolataimból kizökkentett a közeli parkból érkező többfajta reiatsu. Gondolkozás nélkül útirányt változtattam, és megindultam új célom felé. Olyan gyorsan rohantam, ahogyan csak tudtam, a karjaimban szorongatott báb pedig méltatlankodott:
- Mégis hova rohansz, te zakkant?
Válaszra sem méltattam, hiszen ő is pontosan olyan jól tudja, mint én, hogy hová megyünk. Úgy fél percnyi őrült rohanás után megérkeztünk a Parkhoz. Illetve annak romjaihoz. Néhány shinigami jópár hollowwal vívott küzdelmet, és nem úgy festettek, mint akik nyerésre állnak. Egy hollow egy nőt közelített meg, akihez közelebb voltam én, mint a shinigamik. Bár nem úgy tűnt, hogy észrevették. Leengedtem a karom, melyből kipottyant a bábom, és egy elegáns ugrással a nő és a hollow közé állítottam magamat. Nem vártam meg míg magyarázatába belekezd, beletérdeltem a hollow képébe, ami hátracsúszott, megragadtam a nőt, és felrántottam a földről. Egy óvatos lökéssel útnak indítottam, majd gondolkozás nélkül megszólaltam:
- Ziege dich, Sakrisch Wolf!- az ennivaló apróságból egy másodperc alatt hatalmas állat lett, szép nagy fogakkal és karmokkal. Mostmár én is feltűntem a harcolóknak, és egy shinigami tanácstalanul pislogott felém. Valószínűleg azt latolgatta, hogy kinyírjon-e, vagy mégse. Bár valószínűbbnek tartom azt, hogy azon elmélkedett, megtámadjon-e. A hollow megkönnyítette döntését: zöld labdacsokat köpdösött felé, melyeket felrobbantott. Utasítottam Sakrisch Wolf-ot, vagyis Deze-t, aki tüskék áradatát zúdította a hollowra- mely megadta magát és elpárolgott. Bábom a shinigamik segítségére sietett, és még két hollowot küldött a megsemmisülésbe. A shinigamik így már győztek, és egyikük kivont zanpakutuoval jött felém.
- Te egy bounto vagy. Mégis miért segítettél nekünk?
- Nem állt szándékomban végignézni a halálotokat. Ezenfelül, segíteni akarom a munkátokat. - valószínűleg megdöbbenthettem a shinigamit, mert nagy szemekkel nézett vissza rám.
- Mégis miért? Mi, shinigamik nem sok jót tettünk értetek, és ez fordítva is igaz. - már hogyne lenne igaz. Azonban én hiszek a szövetség erejében. Ráadásul...
- Én nem tettem ellenetek semmi rosszat. Nem akarok tovább egyedül harcolni, mert ez így nem jó. Nem akarom, hogy végül Aizen nyerjen. Mert ha ez megtörténik, a bountokat is eltörli a föld színéről, ebben biztos vagyok. - néztem elszántan a shinigami szemébe. Lehetséges, hogy a mögöttem álló, előhívott bábom kellő nyomatékot adott nekem, mert így szólt:
- Rendben van. Én a 8. osztagban szolgálok, és mi sem szívleljük Aizent. Talán meg tudok győzni valakit, hogy idejöjjön, és beszéljen veled. - szólt. Én pedig ott állva néztem, amint Senkai kaput nyitnak, és visszatérnek otthonukba. Oda, amely remélhetőleg, és hamarosan az én otthonommá is válik. Bábom már visszaminősítettem a kis szőke farkaskölyökké, de még így sem félt nekem rontani.
- Mi a frászt művelsz? Beállnál közéjük? Minek? Az első adandó alkalommal kicsinálnak! Akkor aztán homokká válsz, és Sayonara örök élet!- Szomorúan, megfáradva néztem Deze-re, és egy egészen más hangon válaszoltam neki, mint ahogyan eddig beszéltem vele.
- Tudod, belefáradtam abba, hogy egyedül küzdjek hollowok ellen. Tényleg szeretnék csatlakozni hozzájuk...
Deze elcsendesedett, és lassan elindultunk visszafelé. Ezúttal nem vettem fel a bábom - mögöttem jött, csendesen. Talán azon elmélkedett, amit az előbb mondtam neki. Hazaérvén némi meleg kaját szereztem be, és tovább elmélkedtem azon, hogy mivel próbáljam majd meggyőzni azokat, vagy azt a személyt, akit az a shinigami majd talán idehív.

***

Néhány nap elmúltával kezdtem föladni a reményt, és már majdnem igazat adtam Deze-nek, mely szerint csak ámítás volt minden szó - de végülis nem kellett csalódnom a shinigamikban. Ismerős reiatsut éreztem meg, és körülnéztem a parkban. Az elmúlt pár napot az éjjel kivételével szinte mind itt töltöttem, céltáblájává válva néhány utcai huligán, részeg, és erőszakoskodó egyénnek. Ők jelenleg móresre tanítva fekszenek a legközelebbi kórházban... Persze rámakadt két hollow is, amin nem is csodálkoztam már lassan. Őket a számukra nem, de számomra boldog megsemmisülésükbe továbbítottam.
Megpillantottam a park másik végén megnyílt senkai kapuból kilépett shibigamit, és meg is indultam felé. Azért óvatosan, mert Deze-nek sikerült bogarat ültetnie a fülembe. Mi van, ha mégis azért jöttek, hogy megöljenek? De a megnyugtató, kedves mosoly a shinigami arcán valamelyest eloszlatta a kételyeimet. Megálltam előttük, és pillantásom a többi shinigamira tévedt. Mint kiderült, köztük volt a 8. osztag hadnagya is, bár a kisugárzásán és a tartásán láthattam, hogy mindenhova inkább ment volna, mint ide. Én azért hálás voltam a megjelenésüknek, és a kérdéseikre buzgón válaszoltam.
- Nem akarok bajt okozni. Csupán mindennél jobban segíteni szeretném Soul Society munkáját. Ráadásul nem én lenék az első Bounto, aki szövetségre lép Soul Societyvel, vagy tévednék netán? HA valamit nem úgy teszek, ahogyan kell, akár ki is végezhetnek. - igykezetem megnyerő, magabiztos kisugárzást áramoltatni a velem szembenállók felé. végülis úgy tűnt, meggyőztem őket. Elvittek a 46-ok tanácsához, és ott hosszas kikérdezések, vallatások után engedélyezték csatlakozásomat Soul Societyhez. Próbaidőszakra a 8. osztaghoz kerültem, és el is határoztam: minden tőlem telhetőt megteszek, és nem fognak rám panaszt hallani.

Üdvözletem Youko!

Tetszett a pályázata, így nem látom akadályát, hogy további karrierjét a 8-dik osztag tisztjeként építhesse tovább. Külön öröm számomra, hogy a volt osztagomat fogja egyéniségével színesíteni.
A csatlakozási pályázatot ELFOGADOM.

Sok sikert a próbatételhez!

Tisztelettel:
Kyouraku Shunsui, ex-kapitány