Név: Eisei Oki
Kaszt: Shinigami
Rang: 12. osztag 3. tiszt
Nem: Férfi
Kor: 105 kinézetre 19
Felszerelés: Zanpakuto illetve egy vállöv tele fiolákkal
Kinézet:190 magas szikár szálkás alkat , szokványos Shinigami öltözet, nyakában egy tarkó védő, amiből egy lemezekből álló rész lóg le (extra könnyű páncél lemezekből). Ez egyben a Zanpakuto hüvelye is. Csápszerű haj, barkó résznél erősebb szőrzet (haj és szakáll egyveleg) hajszín:kék, de maga az arc is kékes színű és piros tetovált csíkok vannak rajta.
Zanpakuto: Hidora sokkaku (Hidra csáp)
[img]
[/img]
Típus: Hosszú fegyver, méreg
Kinézet: tsuba résznél 5 kiugró rész a penge felé és ezzel szimmetrikusan 5, a kézfejt védő funkcióval
Kard lélek kinézete: Áttetsző test, ahol látni a szívet és az érkeringést illetve a nyaknál két méregmirigy is látható, ruhája pedig egy kék és piros sáv váltakozású hakama (A kard lelkének a tiszteletére tetováltatta a fejét hasonló színűre) és egy díszes keikogi, vállig felhúzott ruhaujjal.
Kard előhívás: Mavaru ha hidora (pörögj penge hidra)
Shikai forma: a tsuba rész 5 kiálló eleme enyhén meghosszabbodik, a penge pedig a hosszabbodási pontoknak megfelelően 5 részre ágazódik, s a markolat központjában egy kis lyuk tátong.
Támadások:
Nami doku sokkaku (hullámzó méreg csáp): a pengék hullámzó mozgást végeznek, míg a kis lyukból méreg anyag terjed szét a pengéken. A méreg intenzív idegrendszeri átkódolást végez, ami olykor az ellenfél átmeneti mozgásképtelenségéhez vezet, vagy a végtagok mozgásának megzavarását hajtja végbe(bal láb helyett jobb kéz mozog, bal kéz helyett bal nagylábujj,stb.)(Eisei immunis a méregre)
-
Varu ha (osztódj penge): ez a támadás alkalmas a pengék hosszának megkétzsereződésére, így nagyobb távolságba is bevethetőek, vagy a pengék szélessége változik így alkalmas egy alkalmi pajzsként szolgálni.
Jellem: Laza, humoros, szolgálatkész, de ingerlékeny
Történet Eisei a tengerpart közelében nőtt fel. Apja halászként dologzott, anyja a háztartásnál segített, illetve a halak árusítását is ő végezte. Eisei tehát igazi kikötő gyerek volt. A világháború után nehéz sors várt a családra, s az apját megviselte a sok munka, így Eisei is besegített neki. Egy nap Eisei a tengerben látott valamit. Hirtelenjében nem tudta megállapítani, de vélte, hogy két kiálló emberei kart lát a vízben a parttól úgy 100 méterre.
-Apám azt nézd, valaki bent van a vízben.-Ne bolondozz fiam, nincs ott...-mondta az apja, de ekkor ő is észrevette a két kar szerű dolgot.
-Maradj itt fiam, megnézem.-De apám!-Csak maradj itt, és húzd be a hálót. Az apa beúszott. Eisei látta, ahogy közeledik a két karhoz. Már csak centikre járt, amikor a két kéz megfogta apját, s lerántotta a vízbe. Eisei rohant, ugrott a vízbe, s alámerült a helyen, ahol apját életében utoljára látta, de sehol semmi, csak pár hal úszkált a közelben. Kijött a vízből s órákig várta apja megjelenését, de ekkor tudta, hogy már sose fogja őt látni. Anyját ezután ő látta el, minden nap kiment és halászott, valamint gyűlölködve várta, hogy újra megjelenjen az a két kéz. Már öt év is eltelt, amikor egy éjszaka újra meglátta a két kiálló kezet. Gyorsan magához vett egy szigonyt, s beúszott. Közelített, de még a cél előtt lebukott a vízbe. A víz alatt viszont nem az várta, amit elképzelt. Egy nagy fehér fejű szörnyet látott, hatalmas orrszerű tüskével a fején, s teste kis csápokból állt. Biztos egy kappa, gondolta a helyi rémtörténetek elbeszélései alapján. Ám cselekvésre kevés ideje volt, a lény felé mozdult és szorongatni kezdte, majd a fenék felé úszott vele. Sikerült a szigonyt az egyik csápjába szúrnia, majd ugyanezt a csápot le is vágta, de a szörny nem engedte el, sőt mintha kacagott volna.
-Oh, kit látok,csak nem annak a múltkori halásznak a korcs kölykét?? Hát ez nagyon érdekes!Hahahaha!-nem kellet több, Eisei fejét belepte a vörös köd, s kezeivel ütötte, de eredménytelenül.
Eisei reményt vesztve feltekintett a vízfelszínre, ahol a hold fényénél egy sötét foltot látott átsuhanni, majd egy nagy fénysugár törte meg a felszínt és a szörny fején keresztül a mélybe tűnt. A szörny sikított egyet, majd eloszlott. Eisei eddigre igen kimerült volt, s a szörny is elég mélyre levitte magával. Kalimpált, próbált feljönni, de nem maradt több levegője. Eszméletét vesztette. Amikor kinyitotta a szemét még mindig a vízben volt, s egy emberi kéz megfogta, s kihúzta a vízből. Az illető sötét ruhát viselt, derekán egy díszes kard ékeskedett.
-Hát öcskös, van egy rossz hírem.. -mondta az idegen
-Ki ön? Mi volt ez a lény? Mi volt az a fénysugár? Mi tör...-Lassabban, ilyen gyorsan nem tudok válaszolni. - Eisei erre megnyugodott, mivel a válasz lehetősége igen kecsegtető volt.
-Szóval. Én egy halálisten vagyok, a nevem Toshiro Kisamishi,a Lelkek világában a 12. osztag 7. tisztje. A szörny pedig, amivel küzdöttél egy hollow volt, afféle rossz lélek, ráadásul egy igen érdekes példány. A rossz hírem pedig az, hogy már nem tartozol az élők világába, sajnos túl mélyre levitt magával az a bestia, és már nem tudtam segíteni rajtad. Most viszont annyit tudok segíteni neked, hogy ne ebben a világban tengődj mint kósza lélek. Eisei így került tehát Rukongaiba. Ott léte óta éhség kerülte, amit a helyiek azonnal tudták, hogy magas lélekereje miatt van ez. A helyi körzeti halálisten tanácsolta neki, hogy jelentkezzen a Lélektovábbképző Akadémiára. Azonnali felvételt nyert, eredményei az évfolyamelsők közé sorolták. A kardvívás volt mondhatni a gyengéje, vagyis a többi kiemelkedő tanonchoz képest. Viszont kidou technikákból magasan kiemelkedett.
Az akadémia által szervezett tesztpályán kiváló pontszámot kapott, s minden tanára jó esélyt látott, hogy hamar bekerül egy osztagba. Képességei miatt két osztagot, ajánlottak neki:a 4.-et és a 12.-et. Sokat hezitált, de egy nap a 12. osztag kapitánya, Kurotsuchi Mayuri kezdett felé érdeklődni, és amolyan nyílt nap szerűen beengedte őt az osztag szállására, ami e tekintetben első élményként, igen nagy hatással volt rá, s volt megmentője is ebből az osztagból való volt. Nagyon érdekelte a laborban látottak, még élő korában is sokat \"játszott\" a partra vetődött teremtményekkel. Így tehát a 12. osztaghoz került. A kapitány rendre látogatta az új kedvencét, aki egyre jobban alávetette magát olykor egyik másik kísérletnek. A bőr színe is ettől változott kékessé. Az osztagnál többnyire a primitívebb hollowk befogását végezte, s azok megfigyelését. Kedvencei azok voltak, amik valamiféle méreganyagot bocsájtottak ki magukból.
Így történt az is, hogy egy igen érdekes példányt is ő rá bíztak. Osztagából még két társát rendelték mellé.
A befogandó példány is a kedvenc típusa közé tartozott, csak ez már nem volt annyira primitív. Karakura város egyik épületének a tetején találták meg a lényt.
-Lám, lám , hát ezt is megéltem, hogy kivételesen három halálistent szabadítottak rám. Hát nagyon érdekes. - a hollow arra emlékeztette, amelyik anno az életét vette.
-Mi az, hogy csak három halálistent? Az információink szerint mi vagyunk az elsők, akit ezzel bíztak meg.-Hát akkor valaki félreinformált.. A múltkor is hmmm úgy 5-6 halálisten érkezett, de nem volt mit tennem, túl gyengéknek bizonyultak. Valószínűleg akkor tanulták meg, hogy én nem afféle primitív gyenge kis lelkecske vagyok. És valaki még mindig elég ostoba lehet nálatok, hisz egyre csökken a létszám.-Az nem lehet, hogy ennyi társunkkal végeztél már. -kiabálta társa, de ekkor a hollow már támadott is, s halálos sebet ejtett rajta.
-Pedig megtörtént-sziszegte-és most ti következtek. Hahahahaha!-s a hollow nekirugaszkodott és gyomorszájon fejelte Eiseit. Az hátra esett, a földön még egy métert csúszott, s gyorsan a kardjához nyúlt. Közeben társa egy vágással sikeresen eltávolította a hollow bal mellső lábát. De ekkor új dolgot tanultak mind ketten. A hollow levágott lába helyére kettő nőtt vissza.
-Oh köszönöm, már ideje, hogy csak négy lábon élek, de sikeresen segítettél nekem, nem is vagy olyan haszontalan, játszok még veled egy kicsikét.-a hollow ellökte a társát, vállán komoly sérülést okozva.
A hollow a plusz végtagnak köszönhetően sokkal gyorsabb lett. Eisei elszánta magát, s a vállövéből kihúzott egy fiolát. A 12. osztagban sok érdekes dolgot találnak ki, ennek a fiolának tartalma is e közé volt sorolható. Afféle adrenalin volt, ami az izmok működésének javítását szolgálta, így Eisei sebességben már felvette a harcot. Társa és a hollow közé rohant. Próbálta megsebezni a hollowt, de annak regenerálódási képessége igencsak megnehezítette a dolgát. Ahol megvágta, onnan is karok nőttek ki, így a hollow már hátra esve is talpra esett. Eisei kezdett fáradni, s újabb fiolát ürített ki. A hollow viszont nem fedte fel minden képességét, s ezt Eisei is tudta, hisz az információk szerint is méreganyaggal rendelkező példányról volt szó. A hollow támadott, s Eisei a földre került, majd a hollow kacagott egyet és leköpte a mérges váladékával a társát. Eisei próbált neki segíteni, de a hollow őt is telibe találta egy adag váladékkal. Eisei egész testét beborította a váladék, s régi emlékeit látta újra, de a méreg halucinogén hatása miatt, minden barátját és ismerősét torzítva látta, mind rémisztő alakká vált, s egytől egyig kardot fogva rohantak felé. Eisei!
Eisei! Folyton csak a nevét hallotta, amit már nem tudott hova sorolni. Elvesztette az eszméletét.
Kinyílt a szeme, s körbenézve látta,hogy valahol máshol van. Igen, vízben úszott, körülötte mindenhol hatalmas vízinövények álltak, néha egykét buborék is fel-fel jött a mélyből.
-Nem tudod, hogy hol vagy, jól sejtem? -hangzott egy hang valahonnan a közelből.
-Ki vagy te? Hol vagyok egyáltalán? Mi ez a hely?-Ejnye, régen nem tanultad meg, hogy ilyen gyorsan nem tudnak válaszolni neked? -Ekkor az egyik növény levelén megjelent a hang tulajdonosa.Áttetsző teste volt, s látszottak az erei, a szíve is. Öltözéke csak egy hakama volt. Kék és piros sávok váltakoztak a textilián.
-Túl kíváncsi vagy, de sebaj. Ha tudnád, hogy ki vagyok, akkor nem lennél ekkora bajban most egy ilyen kis szánalmas lénnyel szemben.
-Gondolom hallottál már a kard lelkéről? -folytatta. -
Hát én volnék az. - igen, Eiseinek eszébe jutott, hogy az osztag tisztjei már mondtak ezt azt arról, hogy hogy sikerült a shikai formát elérniük.
-Gondolom azt is tudod, hogy hogy tudnálak kisegíteni, de először magadon segíts, ennyi a feltételem.Eisei tudta a választ, hirtelen minden eszébe jutott, ott volt a nyelvehegyén minden. Bólintott. Ekkor teste a mélybe süllyedt, de ő nem kalimpált, csak becsukta a szemét és kinyújtott a karját.
Újra kinyitotta,s ekkor már azt látta, hogy testét befedi a zöld váladék, a hollow teste pedig az övé fölé tornyosul.
-MAVARU HA HIDORA!!!!!!!! -kiáltotta, s Zanpakutója felvette új formáját. A kardon található lyuk elnyelte a váladékot és a pengék átszúrták a hollow testét, majd a hátánál összezárultak és a lyukhoz szorították a testet.
-NAMI DOKU SOKKAKU! -ordította Eisei, s a kard lyukából méreganyag ömlött a hollow testébe. A méreg lebénította, majd Eisei széthasította a testet, majdnem egészen a hollow fejéig.
-Franc..ba -nyögte a hollow és elporladt. Eisei még egy percig nézte kardjának új formáját, majd visszatette azt a hátán található hüvelyébe. Gyorsan társa segítségére futott, kardjával eltávolította a váladékot. Visszatértek az osztaghoz, ahol azonnal bemutatta új tudását. Kurotsuchi el volt bűvölve a méreganyag láttán, s Eiseit azonnali kutatásokra biztatta az anyag képességeiről. A hollowról szerezett téves információkért az osztag 9. tisztjét állították elő, akit lefokoztak. Helyébe Eisei került, aki megkezdte igazi karrierjét az oszatgnál. Képességeinek köszönhetően hamar lépkedett a ranglétrán, s így most a 3. tiszti pozíciót foglalhatja el.
Most gyakran látogatja a 4. osztagot is, hisz kardjának mérge sikeres az idegroncsolások elleni szérum előállításában. Ám az anyag más tulajdonságokkal is bír, amit osztaga és ő maga is még titkol.
