Hokorashii Hito & Ken Aruya vs Retsu Aigoro

Tárgy: Hokorashii Hito & Ken Aruya vs Retsu Aigoro Vas. Júl. 19, 2009 3:35 am

- Retsu-kuuuun ébredj! – nyomta le a kedvenc fracciónom a torkomon a kezét, de sikertelen ébresztés volt.
- Na! Baszott gyorsan kelj fel Lajhi! – kezdett el rugdosni Azura, de hasztalan volt. Az arrancar, már olyan szinten feldühödöt, hogy elkezdett egy bara-t tölteni, amit felém lőtt. A kis energiagömböt követte még három, amik miatt sikerült felkelnem.
- Mi a francot akarsz Azura-chan? – néztem rá bamba fejjel.
- Gyere Lajhára-sama, Aizen hívat! – mondta. Én csak egy bólintással jeleztem, hogy rendben mindjárt megyek, ezért ő kiment a szobámból és hagyott öltözködni. Természetesen visszaaludtam. 30 perccel később Azurának kezdett gyanús lenni a helyzet, ezért ismét benyitott. Mikor meglátta, hogy alszom a vérnyomása az egekbe szökött. És már mindent bevetett, ezért segítségért ment. Kis idő múlva megjelent Alegra fracciónjaival, Lala-val és Lily-vel. Természetesen a két szörnyeteg azonnal akcióba lendült… 5 percen belül sikerült felébreszteniük, majd számítva arra, hogy ismét visszaalszom nem mentek ki a szobából, hanem inkább megvárták amíg minden ruhámat felveszem. Viszonylag gyorsan sikerült magamra erőltetnem fehér ruhadarabokat, majd elindultam Aizen-samahoz.
- Elnézést Aizen-sama a késésért, de Azura elfelejtett felébreszteni. – hajoltam meg az ex-shinigami előtt. Szerencsére fracciónom nem volt jelen, mivel ha ott lett volna a teremben, akkor biztos a torkomnak ugrott volna…
- Küldetésem van számomra. Menj el Karakura-ba és néz utána egy ismeretlen lélekenergia forrásának. – mondta szokásos nyugodt hanján.
- Értettem! – mondtam, majd egy Gargantana-t megnyitva eltűntem a sötét átjáróban… Karaku város szélén értem földet, majd igyekezve minden lélekenergiámat elrejteni elindultam a számomra ismeretlen reiatsu forrásához…

A mai napom eléggé szelíden kezdődött. Az elektronikus ablakom lassacskán ébresztett a fényével, mely vidéki tájat mutatott. Csodálkozom, hogy a folyosón nem is volt hangzavar, sőt kísértetiesen csendes volt. Kikászálódtam az ágyból, s nyújtózkodni kezdtem. Ilyen jó kelésem ritkán van. Elmentem fogat mosni, majd egy tiszta törülközőt, a Zanpakutoumat, némely kaját, ásványvizet raktam egy nagy sport táskába, valamint egy plédet is, hogy tiszta törülközőben törülközzek meg, ne földesbe. Vígan dudorászkodtam miközben egy rövidnadrágba, és egy bő, fehér ujjatlanba bújtam, s egy tangapapucsot vettem a lábamra. Elindultam biciklivel a partra s ott kényelmesen elhelyezkedtem. A plédet leterítettem a fehér, kő nélküli homokra. Senki sem volt a parton, amit nagyon furcsálltam, hiszen majdnem 30° van. Ez nem is volt hátrány, de annyira nagy előny sem. Azon gondolkodom, hogy a többiekkel mi lehet, tegnap este jól kibuliztuk magunkat, igaz én annyira nem álltam neki tombolni, úgy lazán vettem az egészet, akár itt a tenger parton.
~ Nagyon kellemes a szél, s a vizet ki sem próbáltam még. Ez kell nekem… egy jó strandolás… ~ A víz szinte azúr kék színű volt, s a madarak hangzavara messze elkerülte az itteni csendet. Egy szóval tökéletes. A közelben egy faházat láttam, valami büfé lehet az a fa kunyhó. Összepakoltam a holmimat és bementem. A pultnál ledobtam magam mellé táskám. A rendelésemet egy vörös hajó, kicsit alacsony termetű, nagy mellű lány vette fel.
- Egy Ice Tea-t kérek, valamint meleg szendvicset.
- Rendben, egy pillanatot kérek. – a lány elment a fagyasztóhoz és az italommal visszatért. – Tessék, az asztalnál várjon, a meleg szendvicsére.
- Arigatou! – s le is ültem a legközelebbi padhoz.
- Ishida! Egy sonkás meleg szendvics rendel!
~ Furcsa ez a lány, és a szakács, érdekes a lélekenergiájuk. Csodálkozom, hogy hollowok még nem kerültek elő. ~
- Chad! Hozol még egy rekesszel Ice Teából?
- Hai! – a nagy darab fickó el is indult. Én csak végig figyeltem, hogy ennek a lélekenergiája is különbözik a többi emberétől.
~ 3 különleges lélek… remélem egy hollow se bújik elő Hueco mundo-ból.~ gondoltam magamban, s egy csengő hang ütötte meg a fülemet. A meleg szendvics illatát már éreztem is és meg is jött a nyálam is, ahogyan a szendvicsem is az asztalra, amit a vörös hajú lány hozott ki.
- Köszönöm, tetszik az a 6 ágú csillag a hajadban, valahogy érdekes az energiája. Hogy hívnak?
- Köszi a bókot, vagy micsodát… Én Inoue Orihime vagyok.
- Hokorashii Hito vagyok. Várjunk csak téged szoktalak látni a narancssárga hajú Vaizard kölyökkel.
- Honnan tudod?
- Ahogyan Ichigo, úgy én is az vagyok ami.
- Kérlek, rejtvényeket ne.
- Ok! Úgy rémlik, hogy ők ketten is harcoltak az Arrancarok ellen itt Karakurában, ha jól emlékszem.
- Igen.
- Ők kicsodák?
- Ishida, és Sado.
- Egy Quincy és egy erős ember. Fogadok, hogy Chadnak még a vasrúd sem ártana.
- Meg se kottyan neki. – mondta full komoly hangon.
- Micsoda?
- Már megtörtént egyszer.
- És nem halt bele… Hát kész Adonisz ez az ember.
- Kérsz az én különleges fagyimból?
- Miért ne? ~ Remélem megbánni nem fogom.~

...Lassacskán kezdtem kinyitni a szemem, majd mikor már elég erőm volt ahhoz, hogy felemeljem a fejem, akkor feltápászkodtam. Az irodámban voltam, és egy papírlap volt a párnám. Nem sok mindenre emlékszem, csak rengeteg papírra, ami már a "kész" kupacban szerepelt. Ezen is rajta volt az aláírásom, hát eltettem ezt is. Nyújtóztam egyet, majd úgy gondoltam, nem ártana kicsit átmennem Karakurába. Kisétáltam az irodámból, majd bekopogtattam a hadnagyoméba.
-Genni?-semmi válasz
-Genni!!!-megint semmi. Megint kiabálni akartam ekkor valaki hátulról rám ugrott, és mindketten felborultunk.
-Óóóó jó reggelt kapitány úr ^^!-persze, hogy a vidám, bár furcsa természetű leányzó volt, akit kerestem.
-Szevasz! Na, szóval csak annyi, hogy kicsit elmegyek, de nem leszek sokáig. Addig remélem el tudsz rendezni mindent?
-Persze!
-Rendben van, akkor én indulok is.-de mielőtt elindultam volna, levettem kapitányi ruhámat, csak a sisakom vittem magammal, még a maszkom is lehúztam....

...Karakurában a part felé vettem az irányt, ahol kicsikét sétáltam, majd leültem, és bámultam a vizet. Milyen szép volt gyermekkoromban. Ezután tekintetem egy büfére szegeződött, mert több furcsa lélekenergiát éreztem.
~Nem is ettem semmit mielőtt eljöttem, úgyhogy legalább reggelizek~Gondoltam, majd feltápászkodtam, leporoltam magam, majd lassan odasétáltam. Egy nem túl magas lány vette fel a rendelést. Gyomrom egy hangos korgással jelzett, mielőtt megszólalhattam volna.
-Egy meleg szendvicset kérnék.
-Máris hozom!-majd leültem egy üres asztalhoz, mert ahogyan elnéztem, nem csak én vagyok itt. Annyira gondolkoztam, hogy lélekben teljesen máshol jártam, csak testben voltam ott. Nem tudom, mi idegesített jobban, hogy Gennire hagytam az osztagot és eljöttem, vagy a furcsa lélekerő ezeknél az embereknél. Nem tudom, mennyi ideig törtem ezen a fejem, de mire ismét a valóságban jártam, már hozták kifelé a kajám.
-Köszönöm szépen!
-Szívesen, jó étvágyat!-mosolygott rám a lány, én pedig lassan elkezdtem falatozni.

Egy rövid séta után megtaláltam a különleges lélekenergiák forrását, ami egy kis tengerparti büfé volt. Úgy gondoltam fölösleges ajtóstul rontani be, így lesétáltam oda, majd beléptem. Furcsa módon az eddig érzett lélekenergiák mellé még társult egy Shinigami reiatsu és egy Vaizard is. Mit sem törődve velük besétáltam, majd leültem egy asztalhoz és körbenéztem. Meglepetésemre a vaizard lélekenergia forrása egy ismerős volt, Hito… Megfigyelésemet egy alacsony lány szakította meg.
- Elnézést, hozhatok valamit? – kérdezte. Először az döbbentett meg, hogy lát engem, majd az, hogy nem fél tőlem, hisz még is csak egy arrancar vagyok.
- Nem, köszi! ^^” – válaszoltam, miközben csalódottan az asztalra tettem a fejem.
~ Hát ennyi lenne a küldetés? Ezért kellett a Segunda Espada –t ide küldeni?! Aizen-sama én nem értelek… - sóhajtottam, majd elkezdtem összeszedni az információkat, amik fontosak lehetnek.
~ A reiatsu forrásai emberek voltak, akik látnak minket… És egy quincy! – pillantottam egy szemüveges férfira, majd morogva felálltam és elindultam kifelé.
- Viszlát! – köszöntem el. Már a homokot rugdostam kint a parton, mikor megjelent mellettem Hito.
- Lám, lám… Csak nem visszavágót akarsz kérni? – néztem rá.
~ Kíváncsi vagyok, hogy mennyit fejlődött. – gondolkoztam, miközben megkaptam a választ.
- Rendben. Akkor tőlem kezdhetjük is. – mondtam miközben felugrottam a levegőbe.