Rika lak

Tárgy: Rika lak Szomb. Május 08, 2010 12:41 am

A ház kívülről

Rika lak Japanese%20house%20008

A nappali

Rika lak 3037251585_9710112a97

A konyha

Rika lak Greenteakitchendesign

A hálószoba

Rika lak Japanesebedroom

A fürdőszoba

Rika lak Japanese-neptune-tokyo-tub-from-the-onsen-collection

A folyosó

Rika lak Como-loft3

Tárgy: Re: Rika lak Szomb. Május 08, 2010 1:28 am

Váratlan vendég ~ Kellemes ismerkedés?

Némán álltam fel a könyveim mellől, és a rendezetlen asztalra néztem. Mekkora kupleráj van itt... mintha egy alantas féreg férkőzött volna be fejedelmi házamba. Ez egyszerűen nem engedhető meg! Nem holmi utcai söpredék leszármazottja vagyok én, aki könnyedén bemocskolja azt a házat, melyet kemény munkával szerzett meg! Manapság már annyira elsekélyesedett a világ, hogy az efféle eszmei értékek tökéletességgel kivesztek belőle. A szánalom, amit eziránt a dolgok iránt éreztem, és érzek a mai napig is, csak mélyült az olyan semmirekellők láttán, akiknek van képük a környezetüket szennyezni! Semmirekellő félnótások, balga idióták! Akik csak magukra gondolnak, bele sem éreznek abba, mait tehetnének a világért! A sok pazarló szellemtelen marha, akik eldobják az utcán a szemetüket... Megérdemelnék, hogy a fenekükbe dugjam, és megbillentsem őket a tűsarkú cipőim egyikével! Tant d'idiots, pourrirait! Dühösen csattogtam el a papucsomért, és amint megláttam az egyik kanapé mögött a kék sarkat kikandikálni, azonnal irányt váltottam. némán vonultam át a konyhába, és közben összevontam a szemöldököm. Csupán pár száz oldalt kell még ma átolvasnom, az minden bizonnyal menni fog. Feljebb toltam az olvasószemüvegemet az orromon, és kihúztam a kukás zsákot a kukából. Összekötöttem, és megindultam vele a ház előtt parkoló, hatalmas kuka felé. Errefelé minden ház előtt volt egy kuka, ami nem a festői összkép rontására volt hivatva. Éppen ellenkezőleg, ha már szemetet termeltünk, legalább a kukába tegyük bele! >< El sem lehet képzelni, mennyit fáradtam azért, hogy legalább az én lakóhelyemen bevezessék ezt a rendszert. Ha már a szülő és az idősek tisztelete olyan erős Japánban, akkor ez is legyen az! A környezetünk az életünk, bizonyos értelemben...
Amint kiléptem a ház ajtaján, kinyílt a szám a csodálkozástól. Meghallottam azt a jellegzetes, rekedt üvöltést, és körbefordultam. Szerencsére nem voltam most túlöltözve a hollowok üldözéséhez, a kék szoknya és a fehér top még a munkahelyemről maradt rajtam. Igen, megint hajnalban értem haza, de hát... egyszerűen lehetetlenség volt otthagyni azt a kismillió, káprázatos könyvet, melyek java része történelemmel voltak telve! Több ezer, több millió betű, melyek mindegyike a csodálatos történelemmel voltak telve! Számomra magát a Mennyországot jelentette, hogy ott dolgozhattam. természetes hát, hogy szigorú voltam! Mindent és mindenkit utasítottam, hogy csendben dolgozzanak, különben csökkentek a fizetésükön. Az elmúlt egy hónapban ugyanis történt némi változás... előléptettek engem. Nem lepett meg, mit is mondjak. Hiszen várható volt... szigorú vagyok, gyorsan tanulok, és hibátlanul végzem a munkám. A nyelvtudásom pedig csak előnyömre vált. Ki tudta volna megmondani, hogy érdemes lesz Millaut és az ottani életemet nem elfelejteni? Alighanem, annak köszönhetem, hogy ma itt állok. Illetve... nem, nem a kukánál, hanem munkaügyileg. Mély sóhaj szakadt fel a mellkasomból, miközben a zsákot beletoltam a kuka üresen álló, tátongó szájába. Ekkor már közelebbről éreztem a hollow jelenlétét, így hát elindultam felé. Csak szépen, lassan, felesleges lett volna Hyrenkiakuval a nyomába eredni, amikor úgyis megtalál. A hollowok alighanem a világ legostobább és oktondibb teremtményei voltak. Igen, pár perc múlva meg is jelent. Ismét elnyerte igazságát az az örök érvényű mondás, mely szerint: " Ha Mohamed nem megy a hegyhez, a hegy megy Mohamedhez." Materializáltam az íjamat, és egy lövéssel elintéztem. ez a hollow a megszokottnál is gyengébb, satnyább volt. Néha már komolyan kezdett bosszantani, hogy ennyire bemocskolom velük a kezem. De ha azok a drágalátos shinigamik egyszerűen túl lassúak és hülyék ahhoz, hogy időben megérkezzenek egy ilyen lényt megfékezni, kénytelen vagyok én felvenni velük a harcot. Gúnyos mosoly játszott a számon, miközben hosszú hajamat hátracsaptam a kezemmel. A házam előtt elhatároztam magam, és leültem az előtte levő padra. Hónapok óta - mióta teljesen belefeledkeztem a munkámba- nem ültem itt. Talán ennek a kis közjátéknak köszönhetem azt, hogy a fehér hajú alakot megláttam hozzám közeledni. Felálltam, karba fontam a kezem, és rájöttem, hogy valahonnan már ismerem. Nem is ez lepett meg, hanem a belőle áradó reiatsu. Csak nem az a fehér hajú kis mitugrász shinigami lenne, akit nem is olyan rég láttam? Vagyis, inkább együtt teáztam vele. De ez már lényegtelen. Végigmértem, és közben igyekeztem emberibb arcot magamra erőltetni. Nem ment. Így hát maradtam a megszokott, szigorú pillantásomnál, és mikor elém állt, véglegesen rájöhettem, hogy igen, ő bizony Tamachi Yukezo.
- Dieu saint, pour que moi?! - mormogtam, és felszegtem a fejem, hogy lássam az arcát. nem voltam túlzottan alacsony, sőt, a japánokhoz képest még magas is voltam - nem volt megszokott náluk ugyanis a 170 cm-hez közeli nő. Kaptam is érte pár csodálkozó, tartózkodó pillantást. Igen, itt kifejezetten az alacsony, pici kezű és lába, törékeny teremtetések voltak azok, akikre azt mondták: szép. Ha jól emlékszem, akinek negyvenes a lába, az már szégyen. Régen úgy érték el, hogy ne nőjön a lábméretük, hogy nagyon kicsi cipőket raktak a lábukra, és hiába nőtt már bele, nem vehették le. Igaz, így nagyon fájt nekik a járás, de nem nőtt a lábméretük. Mi mindent megtettek a szépségért régen!
- Régen láttalak, Yukezo. Mi járatban vagy erre? - kérdeztem, és most már sikerült egy mosolyt is mellékelnem a mondandóm mellé.

Tárgy: Re: Rika lak Szomb. Május 08, 2010 2:29 am

//Egyiptom. A csodálatos varázslatos ország,//

melynek múltja visszanyúl az ismeretlenségig. Én jelenleg most itt tartózkodtam. Mélyen a föld egy eddig teljesen elrejtett sírkamrában telepedtem le, és kutattam a hajdani kapitányaink történelmét. Jó ötlet volt ide dugni őket az őseim részéről. Ekkor eszembe jutott az a szőke hajú leányzó. A quincy. Még arra is emlékszem, hogy mit ittunk akkor a teázóban. Arca mind máig úgy élt bennem, mint szent dolog. Megmutathatnám neki ezt a helyet, ugyanis még megígértem neki anno, hogy elhozom egy ilyen helyre. Aztán elfogott egy szörnyű érzés. Tűpárnát fog belőlem csinálni, ha megtudja micsoda semmire kellő figura vagyok T_T. Most rögtön meg kell látogatnom... najó egy picit még ráér a dolog. Még elviszem innen az archivumokat hozzánk a pincébe. Ezzel az elhatározással megragadtam Zanpakutom aktív alakját, és felmarkolva a papírokkal eltűntem erről a helyről. Páncélom ismét napok óta volt rajtam. Beköszöntem fivéremnek, majd sebtibe leötlöttem magamról a védelmi öltözetet. Őőő tizenöt perc alatt megvolt >>REKORD<< . Éppen hogy... Naszóóval, felvettem valami szép öltönyt, amit nem sajnáltam. Sötétkék zakó, világos kék nyakkendő, mélyfekete ing, fekete nadrág. Egy térképet még a kezembe raktam és uzsgyi! Éppen sétálgattam a ház felé, mikor hollowok jelentek meg. Úgy tíz tizenöt, ebből kettő erősebbnek látszott. Kihúztam a kardomat, és nekik estem. Az egyik elmenekült, míg a többit gyorsan kardélre hánytam. Az egyik majdnem megcsípte a zakómat ><. Nem hagyhattam. Egy kidouval kisütöttem a fejét, majd szétoszlott az éterben. Nos... mit találjak ki a lánynak akinek a neve... izé... akinek a neveeee... valami Rika. Jóóó. Akkor ezzel meg is volnánk. Emlékeztem rá, hogy könyvtáros, így azokat elemezve tudom mi kell nekik. Három ősi tekercs jó lesz neki Very Happy

. Onnan húztam be abból a síremlékből, vagy palotából vagy mi az. Áh mindegy. Szóval ez a három tekercs jó lesz neki. Akkor még mi legyen. Virág. Jó ötlet. A kertemben kinéztem pár szép kardvirágot, amit lenyeshetnék... nemjó. Nincs szívem lenyesni őket hamár ilyen szépen kinőttek a fűbő'. Berohantam, és összeszedtem néhány kardvirág hagymát. Ha elülteti, akkor szépen nevelgetheti őket *-*. Zsebembe beletosztam a zacsit amiben tároltam, és úgy indultam neki a dolognak. Gigaiban voltam, így ezzel letudtam ezt a problémát is. Üdítő parfümöm kellemesen áradt ki belőlem, végülis ez is egy bónusz. Hamarosan egy villanást látok, és annak a hollownak a reiatsuja is eltűnt, ami megszökött. Tehát itt van. DEJÓÓÓ. Odasiettem, majd megelégedve láttam, hogy újra tanul. Mikor meglátott morgott valamit. Megértettem szavait, csak a jelentését nem. Francia??? WTF?! Na nemár! Mindegy, a hangulatom ez most nem rontotta el. Végül köszöntött egy érdemlegesebb nyelven is, mire én nem igazán adtam viszonzást, csak hónaljam alól kivettem a három tekercset.
- Huhh... Ezek már nehezek voltak. Amúgy meg... Szia!- köszöntem végül neki. Előhalásztam a növény hagymákat, és még odabiggyesztettem. Érdekes. Nem erre számít egy lány, ha ajándékot hoznak neki, de hát könyörgom. Ez hol egy átlagos eset na ><. Vártam a reakcióit a tekercsekre. Ő biztos tudta hogy mik ezek. Reméltem.
- Egy múzeum sokat kérne érte, de engem jobban meggyőzödt az, hogy neked adjam. Meghálálásul a múltkoriért, hogy nem rugdostál ki annyira a házadból. Szerintem értékelni fogod... Jut eszembe. Áll még az a kis túra az ókori egyiptomba, ahová még ember nem tette be lábát?- mosolyogtam, és leültem mellé. Közben azt néztem mit olvas... egy kukkot nem értettem belőle, de hát most nem is ezért jöttem. Talán most teszem meg az első értelmes lépést Nazo szerint Maya óta. Annyira hasonlított rá.
- - Nem iszunk valami teát? Vagy most inkább ne dobjak össze semmit?- tettem fel a lényegi kérdést. Ha szereti azt a teát, amit Mayának szokott volt csinálnom, akkor kipipálva a dolog. Ha nem, akkor is megkeresem az ő íz világát. Ha béinvitál a házba, akkor neki is állok a citromfüves gyümölcsös mentás teámnak, amit mostanában tökélyre vittem. Némi akácmézzel. Nyami.

Tárgy: Re: Rika lak Szomb. Május 08, 2010 3:48 am

Váratlan vendég ~ Kellemes ismerkedés?

Szinte tökéletesen értetlenül néztem az előttem álló férfira, aki hagymákat és tekercseket nyomott a kezembe. Néztem először a növényekre, aztán a tekercsre, utána vissza az ősz férfira. Nem értettem közöttük az összefüggést, egészen addig, amíg tekintetem a zanpakutuojára nem tévedt. Azt hiszem, valami térugró képessége van... Egyiptom *.* Szinte azonnal felcsillant a szemem, amint megéreztem a pergamenek finom illatát, és izgatottan kezdtem el pislogni.
- Oh, mon Dieu! - motyogtam, és nem bírtam levenni a szemem tekercsekről. Szinte el sem jutott az agyamig a mondanivalója, annyira el voltam ájulva a kezemben tartott kincsektől. A hagymákkal jelenleg feleannyit sem foglalkoztam, mint azzal a gondolattal, hogy mekkora csodát adott a kezembe. Ahhoz képest, hogy csak egy idióta mitugrász, aki ráadásul shinigami. A legaljább faj, amit a világ evolúciója létrehozhatott. Legszívesebben orr-ráncolva húzódtam volna arrébb, de nem tehettem meg. Méghozzá azért, mert ajándékokat adott nekem, aki ráadásul teljesen ismeretlen vagyok a számára. Nonszensz ez a shinigami... a fajuk úgy megveti az enyémet, hogy megpróbálta teljesen kiirtani. erre ideáll, és igyekszik felborítani a róluk kialakított nézetemet... Nem, nem fogom neki hagyni! Ő is ugyanaz a savanyú féreg, mint az összes többi... Ugyanaz az arrogancia csörgedezik az ereiben, egy kétszínű dög, aki biztosan meg akar ölni. >.> Mert mi másért jött volna házhoz? >.>
Miután ilyen jól meggyőztem magam arról, hogy egy féreg áll velem szemben, felhúztam az orrom, és előbbi zavartságomnak már nyoma sem volt. Maradok önmagam továbbra is... még csak arra lenne szükség, hogy egy ilyen semmirekellő kibillentsen az egyensúlyomból!
- Nekem adni? Ez igazán... meglepő. - motyogtam, és tőle elfordulva szorítottam magamhoz a tekercseket, meg a hagymákat. némán indultam el a ház felé, és a hagymákat leraktam a kis padomra. Úgysem fogják innen elvinni, hiszen ezek csak hagymák... kinek lenne rá szüksége? Más lenne a helyzet, ha a biciklimet kellene kint hagynom. Nem lettem volna benne biztos, hogy másnap reggel is megtalálom-e a kis járművemet.
Az ajtómból visszafordultam, és tekintetemet az ősz shinigamira függesztettem. Vajon hány éves lehet? Némán álltam egy darabig, utána felsóhajtottam. kötelességem viszonozni a kedvességét, ráadásul most ajánlotta fel, hogy elvisz Egyiptomba.
- Az előbb főztem teát, gyere be nyugodtan, csak a cipődet vedd le, kérlek. - mondtam, és besiettem a nappaliba. Lepakoltam a kis asztalra a tekercseket, és felszaladtam a könyveimért a szobámba. Igaz, hogy a tekercseknek szükséges helyet azzal biztosítottam, hogy a jegyzeteimet lesöpörtem, de a tisztaságmániámat most elnyomta a láz, amit a tekercsek ébresztettek bennem. Csillogó szemmel dobtam le egy talán ezer oldalas könyvet az asztalra, ami nagy csattanással ért földet. Aztán átmentem a konyhába, elővettem két csészét, teletöltöttem teával, tálcára raktam, és némi rágcsálni valót is mellékeltem. Mosolyogva raktam le a tálcát Yukezo elé, és én is leültem.
- Nagyon köszönöm a tekercseket, nem bánod, ha beléjük nézek? - kérdeztem csillogó szemmel, és felnyitottam az elsőt. Ősrégi volt, szinte már foszladozott az ujjaim között a pergamen. Első látásra azt tippeltem volna, hogy talán Tutanhamon korából származhat, és mohó mosoly villant fel az arcomon. Szinte faltam a szememmel a hieroglifákat, de nem láttam mindet elég jól, ezért motyogva másztam át a shinigami mellé, a szemüvegemet keresve. Miután megtaláltam, elégedetten nyomtam az orromra, és tértem vissza rendeltetési helyemre.
- Tudtad, hogy az egyiptomi nép igazi istennek vélte a fáraóit? És hogy azt tartották, hogy az emberek egykor szerződést kötöttek az istenekkel, és ennek a szerződésnek a tovább élésének, az állam jólétének és a hatalom megmaradásának záloga a fáraó volt? - kérdeztem lázasan, miközben ujjaimat húztam az ősrégi pergamenen. Másoknak meg sem adatik, hogy egy ekkora kincse lássanak, én pedig megérinthetem, hála egy... igen,hála egy mocskos shinigaminak. Mert maradjunk csak az alapvető nézeteknél!
- Ez a tekercs a tizennyolcadik dinasztiából való, méghozzá Ehnaton fáraótól! Tudtad, hogy ő volt mind között a legfurcsább? - lázasan néztem rá, még ki is pirultam. Valószínűleg látszott rajtam, hogy mennyire szerelmes vagyok a munkámba, és magába a történelembe... De nem számított nekem egy csöppet sem. Végtelen csodálattal néztem a három tekercsre, és óvatosan letettem őket az asztalra. Nem, itt még sincsenek jó helyen. Ki tudja, mikor törnek be hozzám? Nem hagyhatom itt őket.. Félősen felkaptam őket, és felsiettem velük a szobámba, és eldugtam őket az ágy alá, persze előtte egy lepedőbe csavartam őket. nem akartam megkockáztatni azt, hogy esetleg sérüljön a felületük... Aztán lesétáltam a shinigamihoz, és mielőtt megszólaltam volna, megpróbáltam nyugalamat erőltetni magamra.
- Tényleg... képes lennél elvinni engem Egyiptomba? - néztem bele a szemébe, és idegesen babráltam az ujjaimmal. Valamiért feszélyezett az, ha belenéztem a szemeibe. Furcsa volt, mert eszembe jutott az a közös hollow irtás, amit régebben rendeztünk. Azt hiszem, akkor kaptam tőle egy puszit, ha jól emlékszem...
- Kérsz enni valamit? Lassan ideje lesz, hogy hozzákezdjek főzni valami vacsorának valót... -motyogtam, és a konyha felé kezdtem hátrálni.

Tárgy: Re: Rika lak Szomb. Május 08, 2010 4:31 am

//Egyiptom. A csodálatos varázslatos ország,//

Az izgalom amit a tekercsek nyújtottak számára, azonnal a pillanat hevét hozták el számára. Oda sem figyelt a hagymákra. T_T . Sőt lenézte őket. Én imádom a virágokat. Mi a fenének hoztam én a tekercseket, ha a virágok csak így elmázolódnak mellett. Azért felkapta őket berohant vele a házba. Tulajdonképpen oda-vissza pattogott, kicsit érdekes volt. Láttam rajta, hogy Shinigami létem zavarja őt. Végülis jogos. Ő egy ember, én meg az ő szemében egy halott lélek. Elhatároztam, hogy koromat még egy darabig titokban tartok előtte, majd hidegzuhanyként megkapja, hogy talán tízszer idősebb vagyok nála. Megrántottam a vállamat, majd utasításait követve letisztított cipőmet levettem a bejáratnál. Kiegyensúlyozott puha léptekkel haladtam, közben felmérve a környezetet. Régen jártam már itt. Utoljára akkor, mikor először találkoztunk. A teába belekóstoltam, és nem látszott az arcomon, az a mennyei érzés. Hajjaj. Itt gondok lesznek... most is valami elcseszett kombinációval próbálkozott, de egész jól helyre pofozta. Ebben a pillanatban nagyon csodáltam őt, dehát nincs mit tenni. Na nézzük mivel is lehetne feldobni a dolgot. Nem akarok a konyhájába így azonnal beletúrni, de úgy látszik nincs mit tenni. Felpattantam a kényelmes kanapéról, majd odafáradtam a teás kannával a pulthoz. Megnézegettem a tárat. Miközben ő nagyban magyarázott nekem a szerződésekről, kicsit felvontam a szemem.
-Ezt még nem is tudtam- jeleztem csodálatomat, majd a bekaptam lélekkapszulámat és kiváltam a testemből. Hihetetlen gyors shunpoval haza mentem. Csak akkor tudná követni akárhogy is ezt a tempót ha ő lenne a rejtett klán vezére... Szerintem nem az, így nem féltem lelépni. Otthon összeszedtem a tea-szettemet, és menta levelekkel meg gyümölcsös aromákkal tértem vissza. 0.764 másodpercemben tellett a dolog. Leraktam majd nekiláttam a teát újrafőzni. Alágyújtottam, majd kiváncsi voltam, hogy vajon észreveszi-e, hogy itt pofátlankodom. Valószínüleg egy sallert lekever, vagy kiakad, de ezt a teát befejezem. Életem egyik főművét láttam benne. Ha nyilakkal lövöldözik rám, akkor is megcsinálom. Eredetileg valami gyümölcsös rettenet volt az alapötlete, így gyorsan beledobtam egy tojásnyi hibiscust tovább főződni, majd összemorzsoltam a menta leveleket, és citromfűveket, majd egy új forralni való vízbe beledobtam. Ananászt és kókusz darabkákat is tettem hozzá, valamint az ananászos aromát is belevágtam. Nem koktélt akartam csinálni belőle, így feketetea keveréket adtam még hozzá, amitől kicsit erősebb jellegű lesz az egész állaga. Közben a vegyes gyümölcsös borzadáj is kezdett vörösödni, és az egész némi hibiscus beütésű lett, a gyümölcsös mellék ízzel. Isteni. Számomra. Reméltem, hogy ezzel ő is így volt. Mikor Ehnaton fáraót még befejezte egy hümmögést megejtettem, hogy jelezzem figyelek na ><. Mikor felvitte a tekercseket, akkorra már készen is lettem. Kivittem az újabb tálcákat, és mire visszatért, az ananászos tea sárgás beütésű színezett füstös kannát bónuszként láthatta, és különleges teázó szettemet némi mézzel, cukrokkal, füvekkel és egyéb kanállal, szalvétával, teasütivel. Nagyából ennyi a szet, amit egy hordozható kinyitható táskában tárolok. A speciális poharakba beletöltöttem nekünk a nedűt, majd a következőket mondtam.
- Ha nem ízlik nyakamba öntheted forrón az italt, majd szétlőhetsz mint mocskos Shinigamit, de remélem egyiptomi kalandunk után már nem általánosítasz azokhoz a patkányokhoz. Bármily meglepő én utálom őket szintúgy mint te. Kicsit képletesen, de a hatalomvágyuk megölte a családomat- fejeztem ki másságomat azokkal szemben, akiket úgy megvet. Tudom nem fog azonnal megnyílni nekem, és a legféltettebb titkát kiszórni nekem, de könyörgöm az engem még nem érdekel. Csak az, hogy élvezze a társaságomat. Ha látom hogy ízlik neki, akkor belekezdek nagy hirtelen a dolgokba.
- Tudod ahogy neked a történelem, nekem úgy a természet. A teafüvek, nyugalom, rend, béke. Nekem ezek jelentik a fő mérvadót, és ha már így léleknek teremtett meg az ég, hát láss csodát, ahhoz akarok tartozni, ami ugyanazt a célt szolgálja, amit én akarok. A nyugalmat, a rendet..., és a békét- itt magam elé meredtem. Ezt sosem fogom elérni. Eszembe jutott, hogy Maya Aizenhez hasonlított búcsúnkkor. Ökölbe szorítottam a kezem. Apám gondolatai is megrohamoztak, meg azok az álomképek. Kicsit remegett a kezem, majd behunytam bal szemem és eltakartam, amiben valószínüleg a körök megjelentek.
- Bocsi, csak a múltam amit otthagytam néha visszaköszön. Amúgy meg nem igazán vagyok éhes, ha akarsz együnk, és utána... szerintem indulhatunk is a nagy kalandunk felé Very Happy

Tárgy: Re: Rika lak Szomb. Május 08, 2010 10:42 pm

Váratlan vendég ~ Kellemes ismerkedés?

Némán néztem, ahogyan a teával vesződik, és a legelképesztőbb dolgokat pakolja bele. Nem, nem szerettem a túlízesített, fűszeres teákat. Csak a tiszta, kamillatea ízét. Csak azt, ami természetes. Sokszor még cukrot sem teszek bele, feleslegesnek érzem. Miért kellene túlbonyolítani egy olyan egyszerű dolgot, mint egy csésze tea? Természetesen abba nem volt beleszólásom, hogy ő hogyan szereti az innivalóját. Kissé orr-ráncolva néztem az ananász, a kókusz és mi egyébbel megrakott készletet, és bizalmatlanul néztem a csészére, amit a kezembe nyomott. Lopva beleszagoltam, és megállapítottam, hogy tetszik is az illata ,meg nem is. Elmenne egy lakásillatosítónak, mondjuk, vagy esetleg egy füstölőnek. Belekortyoltam, és erőnek erejével lenyeltem. Nem, ez továbbra sem az én ízlésvilágom. Egyszerűen nem szeretem, ha a teában keverednek egymással az ízek. Ezt, a sok egyéb mellett, nem vagyok hajlandó elviselni.
- Bien cela vraiment terrible... - mormogtam, és leraktam a csészét az asztalra. Utána levettem a szemüvegem, és beleraktam a tartójába. Ami engem illetett, nem voltam éhes. Még. Ha belemerülök a munkába, órákon át elvagyok étel nélkül, de a testemnek szüksége van tápanyagokra. Így hát átsétáltam a konyhába, és felraktam serpenyőben rizst, egy másikban húst, egy harmadikban meg zöldségeket. Igen, ha Egyiptomba megyek, szükségem lesz az energiára.
- Én sem vagyok most éhes, de ha tényleg eljutok Egyiptomba, akkor ahhoz kellene fog az energia. - szóltam ki neki, és felkötöttem a hajam. Ki szereti a haját húzgálni az ételből evés közben? Úgy van, senki. Ráadásul kénytelen leszek ennek a koravén egyénnek is készíteni egy adaggal, mivel ismerem az illem szabályait. Nem, rám senki sem mondhatja, hogy nem ismerem az illemet! Különösen, mivel francia vér csörgedezik az ereimben! A franciák pedig az illem mesterei, a csábítás királyai! Nem mintha ebben az esetben szó lenne bármiféle csábításról is, ez csupán egy apró példa volt.
Nem, nem volt értelme neki tovább mesélni arról a csodálatos világról, amely egykor uralkodott Egyiptomban. Láttam rajta, hogy csak félig figyel. Ezt pedig csak annak lehet elmesélni, aki hajlandó a megtanulására, a megértésére. Hiszen egy egy egész kultúra fejlődött, pulzált ott úgy, mint egy hatalmas növény, vagy szerv...
- Kérsz majd belőle? Nem tudom, kedveled-e a csípős ízeket. Ha nem, akkor nem teszek bele semmit sem... Csak majd a végén, magamnak. Szerintem isteni az, ha csíp az étel. - magyaráztam, és megkóstoltam a párolódó zöldséget. Lejjebb vettem a gázt, és a konyharuhát ledobtam az asztalra. Szépen kisétáltam, összeszedtem a csészéket, azután vissza a konyhába. Miután elmosogattam, elővettem két ételhordót, amibe majd a kaját teszem, és amit majd a hátizsákomba rejtek el. Utána szépen felmentem a szobámba, és elővettem a szekrényemből egy nagy, bőröndnek tűnő táskát. Kinyitottam, és csillogószemekkel végigsimítottam a benne heverő különböző méretű ecseteken, vésőkön, és egyéb precíz, finom eszközökön. Nem is tudom, mikor spóroltam rá össze a pénzt. Azt hiszem, még első félévben. Most pedig végre használhatom majd! Elégedett mosollyal vonultam hát a szekrényemhez, és vettem elő belőle egy rövidnadrágot, meg egy trikót. Úgyis meleg lesz, feleslegesen pedig nem fogok felöltözni. Míg átöltöztem, halkan szitkozódtam, mert belerúgtam az ágyam lábába. Némi kínlódás után a tipikus régész ruhát egy nyakba kötött kendővel nyomatékosítottam, és már tényleg úgy éreztem magam, mintha egy vérbeli főhősnő lennék egy Indiana Jones filmből. Aztán a hátamra vettem egy hátizsákot, a közepes bőröndömet meg a jobb kezembe véve letrappoltam a lépcsőn, és lepakoltam Yukezo elé. Valószínűleg meglepte a kis arzenálom, de hát ez van... egy jövőbeli egyiptológustól ne várjon mást senki sem.
Átsiettem a konyhába, és gyorsan összekészítettem az ételt. Aztán beleraktam a kis tálkába, és két villával, meg egy-egy ásványvízzel együtt belepakoltam a táskába.
- Na hát akkor, szerintem indulhatunk is! - mondtam egy szemfelcsillanás kíséretében.

Tárgy: Re: Rika lak Vas. Május 09, 2010 3:59 am

//Egyiptom. A csodálatos varázslatos ország//

Láttam, hogy nem ízlett neki a teám. Akkor vágnak ilyen fejet, amikor túl tömény maga az ital. Mindenesetre örültem, hogy nem öntötte a nyakamba. Drága az öltöny >< .Gyorsan készített valami finomat. Erősen helyeseltem a csípős étel mellett. Nagy kedvencem volt amúgy is. Megint felszaladt a szobájába összecuccolni. Valószínüleg eszközökért ruháért ment. Nekem nehogy alul öltözzön, mert a föld alatt kétségtelenül hideg van. Mikor leért már késő volt. Lemondóan sóhajtottam.
- Fázni fogsz... A föld alá megyünk jó 1000 méterrel, vagy mi. Fogalmam sincs még sosem mértem ki, annyi szent nincs annyira meleg- ha föl megy átöltözni ha nem, és egyszerűen csak óvatosságból is megemeltem a bőröndjét. Eléggé nehéz volt, nyilván tele cuccolt mindenféle kellékkel. Na nézzük csak. Előrántottam a zanpakutomat, ami tündöklésével meg melengette a szívemet. Körbe néztem, majd levontam a következtetést. Najó, most nem szeretném azt megcselekedni, amit anno Mayával tettem. Megragadtam a kezét és kivonszoltam a kertjükbe. Itt is megvizslattam mi a helyzet. Itt kényelmes lesz a teleport. A szomszédok most nem igazán figyeltek, mert valószínüleg aludtak. Hajnal volt és már a lámpák is kikapcsolódtak. Némi szellemenergiát koncentrátlam magamba.
- Ébredj, Paragon- mondtam határozottan és szikrázva megjelent a shikai forma. Gyönyörű kardom volt, számomra, de ezt más nem igazán értékelné. T_T. Egy pillanatra megragadtam a szeme bűvöletében. Nagyon elragadóak voltak. Mély tekintete nem az ártatlanságot sugározta. Erős jelleme meglátszott lélektükrein is. Igazán tetszett ez nekem. Na mindegy. Óvatosan átöleltem.
- Tudom ez nem tetszik neked, de te is szorosan ölelj át. Nem szeretném, hogy ott ragadj a két sík között, mert akkor nehezen találnálak meg, ja és fújd ki a levegőd, amikor én is megteszem- suttogtam gyengéden a füleibe és talán szőke haja nem fedi annyira a hanghullámokat, hogy ezt meg is hallja. Elképzeltem a kis lángocskámat a célpontomra, majd kifújtam a levegőmet, lazán, hogy ő is észrevegye, és BUMM! A lánynak annyi látszik, hogy ott is vagyunk a sötétségben, ahol a nyomott levegő, némi régiességet tükrözött. Nekem lejátszódott az egész menet, ahogyan leáll az idő, és végig repülünk villámsebesen a világon, a föld alá, ahol már a lángocska lesöpörte rólunk azt a tejszínes krém szerű anyagot. Ő neki egy villanásig már a helyszín is láthatóvá vált. Vártam míg stabilan nem állt, aztán még egy picit vártam, és elengedtem. Óvatosan lehajoltam, vigyázva, hogy ne érjek hozzá, majd felvettem a földről az itt hagyott fáklyákat. Meggyújtottam az egyiket, majd a kezébe nyomtam. Hadd kezelje ő. Előkaptam egy térképet, ami szerint esélyes, hogy ne tévedjünk el. Az egész épület a régi csonka kúp alakot ábrázolta, a régi szokásos temetésekhez jellemző fajtáját. Most egy folyosón voltunk, ahová még bemehettek a népek. Vagyis egy bejárat szerű helyen. Díszes falak voltak, és ha előre mentünk egy bő 50 métert, akkor az első csarnokba léphettünk. Hatalmas volt néhány szoborral. Az igazi nagy szobrok a fal mögött voltak, és ezt az a néhány kis rés jelezte, ami arra volt számon tartva, hogy az istenek onnan figyeljék a szertartást.
- Bocsi, hogy félig figyeltem amikor a teát csináltam, nekem az szent dolog. De megfogadtam, hogy kitalálom milyet szeretsz, úgyhogy ne áruld el. El akarom készíteni álmaid teáját jó? És most. Mesélj! Hol is vagyunk pontosan, és mit tud ez a dolog. Várj csinálok egy kis fényt... Soukatsui!- és a kidou nevére tüz gömböket lőttem ki a fáklyák helyére. Már fejből tudtam, hogy hol voltak azok. Többször jártam erre. Ekkor láthatóvá válik néhány régi kori bénázásom, amikor mellé lőttem. Szerintem hamar kiderül számára, hogy én voltam ^^

Tárgy: Re: Rika lak Vas. Május 09, 2010 9:12 pm

Váratlan vendég ~ Kellemes ismerkedés?

Vajon honnan veszi a bátorságot ez a félnótás hogy ide-oda rángasson?! Mégis mit képzel magáról, ki ő nekem? Senki... Csak egy idióta shinigami, aki a világfájdalma miatt azt hiszi, hogy ő egy isten, pedig csak egy nevetséges bohóc, aki semmi mást nem érdemel, csak azt, hogy jól felképeljék, minimum. Nem megmondtam már a múltkor is hogy ne merjem hozzám érni anélkül, hogy megkérdezné, lehet-e? Mit képzel magáról ez a féreg?! Valami hősnek hiszi magát, aki kivétel a szabályok alól? Ha igen, rohadt nagyot téved.... Le dernier ver vaniteux vil, un idiot pitoyable, pas quelqu'un d'autre...
Kirántottam a kezem az övéből, és egy gyilkos, fagyos pillantást vetettem rá. Visszamentem a házhoz, egyenesen be a kulcsomért, és bezártam az ajtót.
- Komolyan azt képzelted, hogy tárva-nyitva itt lehet hagyni a házat? Imbécile... - morogtam dühösen, és megfogtam a táskáimat. gondolom, azt mondanom sem kell, hogy mennyi kedvem volt ahhoz, hogy megöleljem- még a hideg is kirázott tőle. Undorodtam a shinigamiktól. Még ha nem is a személye ellen lenne kifogásom, akkor sem bírnék tenni semmit sem az ellen, hogy összeránduljak, ha hozzám ér, és elhúzzam a fejem, amikor a fülembe akar suttogni. Mit képzel, mik vagyunk mi? Szerelmesek? Szánalmas... és mérhetetlenül gyerekes. Az egész valója annyira gyerekes volt. Egy gyerekként megőszült ember... remek. Semmi jellemfejlődésre nem képes, még csak nem is udvarias. Igazán remek. Miért egy ilyet kellett kifognom? >.>
Amint a talpam alatt éreztem a talajt, azonnal arrébb mentem tőle.
- Föld alá ezer méterrel? Jézusom.... Te ennyire nem ismered a piramisok építésének folyamatát? 1km-rel a föld alá?! - legszívesebben egy hatalmas facepalm-ot produkáltam volna, vagy kínomban lefejeltem volna a falat. Amatőr. Hogy lehet ekkora... áhh, nem éri meg. Az egész úgyis csak azért zajlik, hogy itt lehessek. Megjegyzését, mely a tea-ízlésemre vonatkozik, válasz nélkül hagyom. Gyűlölök mindent, ami más, mint a tiszta kamillatea íze. Nem lehet megérteni, hogy nem bírom elviselni ha elcseszik a teámat?
Az adrenalinszintem már a többszöröse volt a megengedettnek, és komolyan tartottam attól, hogy ha tovább folytatja a hülyeségeit, még felképelem. Egyszerűen nem fért a fejembe, hogy hogyan érezhetem magam mellette ennyire iszonyatosan kényelmetlenül, rosszul... Szánalmas. Nemcsak ő, az egész helyzet. Még én is...
Komolyan tartottam a szívrohamtól, amikor megláttam, hogy hogyan vannak felsértve a falak. A rémült nyögés még csak a kezdet volt, amikor pedig odaértem a falhoz, és jobban szemügyre vettem az egész rongálást, szép káromkodást eresztettem el franciául.
- Tisztában vagy vele, hogy ha a támpillérek akár egyetlen, büdös fél centimétert is elmozdulnak, az egész piramis összeomlik?! - mordultam rá. Labdázik a tűzzel... megáll az eszem. Az ilyet kellene karóba húzni, amiért van képe így báni ezekkel a csodálatos építményekkel. Az ókori építők szinte felfoghatatlanul pontosan kiszámították ezt az egészet, z az amatőr meg... édes istenem...
Inkább otthagytam a fenébe, és felkaptam a cuccaimat. a hátizsákot föl a hátamra, a kis ecseteimet tartalmazó bőröndöt meg vittem kézben. Igyekeztem nyelni a mérgemet, és nem figyelni a mögöttem jövő idegenre. Egyszerűen nem akartam róla tudni... fogalma sincs, mennyire rontott nálam az esélyein azzal, hogy azt művelte ezzel az építménnyel.
Minden egyes lépés előtt gondosan körülnéztem, nem lehet tudni, hogy milyen csapdát hol rejtettek el. Az ilyen idióták, mint ő, el vannak telve a sebességük iránti bámulatuktól , attól a tudattól, hogy milyen nagyszerűek. Hát nem azok. Biztos úgy vannak vele, hogy mindegy, ha csapdára lépnek, vannak olyan okosak, meg gyorsak meg ügyesek és nagyszerűek, hogy időben eltűnjenek onnan, ha valamit helyrehozhatatlanul elrontanak. Ki a fenét érdekli az ő testi épségük?! Engem sokkal jobban elszomorítana az, ha egy szobor törne előttem össze, mintha ez a shinigami előttem halna meg. -.-
- Vigyázz hová lépsz... Nem kívánok meghalni azért, mer elindítasz egy csapdát, és nem fogok elrohanni veled, ha valami balul sül el. Még csak az kellene, hogy még több olyan "baleset" legyen, mint amit az előtérben láttam... - mondtam dühösen, még mindig a megrongált falak miatt. Hihetetlen alak...
Elméletileg a sírkamráig ég pár terem hátravan, és több száz csapda is. Annyira kíváncsi vagyok, hogy milyen sírfeliratot raktak a fáraó sírjára! Meg hogy mi minden lehet mellette...

Tárgy: Re: Rika lak Hétf. Május 10, 2010 4:04 am

//Egyiptom. A csodálatos varázslatos ország//

Gyorsan kioktatot meg letorkolt, amire én csak egy szokásos fapofát vágtam. Nem mintha éredekelne mi fog történni ezzel a kócerájjal. Mindenesetre ő is csak a feszültséget generálta. Megfordult bennem, hogy itt hagyjam őt elrohadni, de sajnos ez nem tartozott bele a turisztikai programomba. Mindent úgy fogok tenni, ahogy ő mondja, hisz kettőnk közül ő jártasabb az ilyenekben. Csapdák. Ha nem aktiváltam volna már 50-et mióta itt vagyok, akkor egyet se. Najah. Volt rá fantáziuk, hogyan védjék meg magukat az ilyen kis sírnyitogatóktól, mint én. Igaz hozzá sem nyúltam azokhoz, ami komolyabb jelentőséggel bírnának, csupán az itt lévő archivált iratokért jöttem. Láttam rajta a durcit azokért amit tettem, de sajnos most el kell viselni, mint embert, nem mint shinigamit. Akkor sem akarok vele olyan kapcsolatot táplálni, ami egymás élete ellen lenne. Azt hiszi nem lenne nekem akkora nagy probléma az egész Quincy írtás? Tulajdonképpen meg van az eszközöm ellenük. A teleport hatalmas előny az íjászokkal szemben. Pillanat alatt elvághatnám a torkukat úgy, hogy észre sem vesznek. Persze a reiatsut érezni fogják... de az már késő. Ott és úgy jelenek meg ahol akarok. Hát ez van. Hagytam, hogy egy kicsit feloldódjon a dolog kettőnk között. Elfeküdtem a földön, és behunytam a szemem. Ha itt hagy, hát így járt. Én már lassan fejből tudom a szerkezetét ennek az épületnek. Amúgy az 1 kilóméteres saccolásom nem volt annyira pontatlan, mert úgy van. Tulajdonképpen az a lépcső, amit a homok már beterített a bejáratnál jó mélyre vezetett. Na mindegy. Had tudja már jobban! Kardom szintúgy mellettem pihent. A támpillérekkel igaza volt, ezt még én is tudtam. Ezért fokozom le a reiatsum egy kezdő amatőr szintjére. Egy löket és szétküldhetem az egész kócerájt. Arroganciám a jelen esetben eléggé jogos volt. Nem biztonságos a magam fajtáknak itt járkálni, így csak néha jövök erre. A mostani nyugalom jól esett. Ő nézeggette a termet. Szőke haja álomként libbent az ide-oda pattogásától. Egy kicsit ez is csak meséssé tette a dolgot. Mikor megláttam, hogy indulni készül felpattantam, és követtem. A következő folyosó lapkövekkel volt padlózva. Hmm... ez egy csöppet csapda gyanús. Ennyit már tudtam róluk. Megtorpantam, és egy éles fájdalom nyilalt a vállamba. Ez is csak egy emlék okozta jelenés volt. Itt ráléptem egy olyn kőre amire nem kellett volna, és egy jó 10 centis nyíl került a húsomba. Még a lukat is megtaláltam, ami itt volt... meg a véremet a talajon. Ajj de utáltam ezt is.
- Ha ez örömet okoz, ez itt az én vérem- mutattam a földön lévő kisebb cseppekre, meg nagyobbakra. Aztán a nyílra ami még bennem is megfordult. Nem kedvelem ezt a helyet igazából, de ez szerintem örömet fog neki okozni. Hamarosan eljutunk egy következő terembe. Ez kisebb volt, a fáklyánk fénye mégsem tudta teljesen beborítani. Itt csupán egy harc nyomai láthatóak. Karom nyomok a falakon. Kardé egy csöpp sem. Itt már vigyáztam a falakra, mert számomra információk voltak elrejtve. Számok. Még én sem tudtam micsodák. Talán koordináták, esetleg évszámok. Jelentéktelennek tartottam őket. Ha rámnéz, én csak azt jelzem, hogy nem én voltam. Ha itt is elidőzünk hát jó, de sok minden nem derül ki innen. Csak az, hogy több hollow is megjelent itt, így szinte olvashatatlanok már a falra festett jelek. Ha tovább haladunk akkor egy hosszabb út áll előttünk egy elágazással. Én tudtam, hogy merre van eltemetve a tejhatalmú uralkodó, kiváncsi voltam, hogy erre ő is rájön. Jobbra kéne menni, és miután rájön, arra megyek tovább. Hamarosan egy falnak kellene előttünk lenni, ami lezárja a követlező nagy termet. Én ezt az akadályt gondosan eltávolítottam... őőő... annyira nem gondosan, de már nem volt előttem és ez volt a lényeg. A következő terem már nagyon díszes volt.
- Ez a hely nagyon érdekelt engem is. Te biztos többet tudsz... Mesélsz nekem pár dolgot a helyről?- kérdeztem gyorsan. Érdekelt is. Vajon ez mire volt jó.

Tárgy: Re: Rika lak Hétf. Május 24, 2010 9:26 pm

Váratlan vendég ~ Kellemes ismerkedés?

Útitársam szerencsétlenkedése csak olaj volt a tűzre, pedig nem mondanám magamról azt, hogy könnyen fel lehet bosszantani. Íme, a hős megmentő, az ún. hiró, akiért olvadozni, sikítozni kellene? Annyira őrjítő elviselni azt, amit tett ezekkel az érző, gyönyörű falakkal. Minden építménynek lelke van, és ezt sajnálatos módon csak kevesen vették észre. Vajon miért van az, hogy ennyire idióták az emberek? Illetve... a shinigamik. Mert természetesen mindegyik egy arrogáns, öntelt idióta, aki istennek hiszi magát. Ráadásul ebben az egy példányban kismillió shinigami negatívumai egyesülnek. Egy kis mitugrász... Öntörvényű! Borzasztóan öntörvényű, és még ha hagyja is, hogy másnak legyen igaza, akkor is csak sértődve. egyszerűen a falra akartam tőle mászni, kínomban meg belerúgni az első szoborba, amit meglátok. Nem tehetek róla, egyszerűen rosszul vagyok a shinigamiktól. Miattuk vesztettem el a számomra legfontosabb embereket, és ezt soha nem fogom megbocsátani. Sötét pillantást vetettem rá, és dühös szusszantás kíséretében léptem tőle arrébb.
Míg áttértünk egy másik terembe, kezemben görcsösen szorongattam a fáklyát, és néha-néha megálltam feljebb tolni orromon a szemüvegem. Nélküle nehezen láttam volna a falba vésett hieroglifákat, és sajnálatos módon nem ismertem mindet, úgyhogy elhatároztam magam: amint megérkezünk a következő terembe, előveszem a szótáramat. Ennél a gondolatmenetnél meg is akadtam, mivel gyanús reccsenés hangja ütötte meg a fülemet. Ez az idióta egy csapdára lépett... Hyrenkiakuval gyorsan arrébb mentem, csak hogy pár másodperc múlva visszamenjek mellé. A fáklyával rávilágítottam a sebére, és a vastag nyílra. Kijelentését egy fagyos pillantással jutalmaztam, majd felegyenesedtem.
- Légy boldog, hogy nem mérgezett a nyíl. Nagyon ügyes méregkeverőik voltak a fáraóknak, és különös kegyetlenséggel szerettek volna végezni azokkal, akik uralkodóik későbbi nyughelyét zaklatják. Dandy d'enfant... - hátat fordítottam neki, és kihúztam lófarkamat az arcomból. Eszem ágában sem volt a nyakába borulva siratni a sérülését, elvégre is hazavágta a terem falát, milliós károkat téve ezzel benne. miközben némán lépkedtünk, újabb rongálásokra lettem figyelmes, és megrovóan fordultam felé. Ez nem egy játszótér, ahol mindenki kénye - kedve szerint kiélheti magát! Mégis, mit gondol ez az őrült ősz hajú hím?!
Mielőtt azonban ráronthattam volna egy újabb megrovó kijelentéssel, jelezte, hogy nem ő volt az. Mély, sajnálkozó sóhajjal fordultam hát vissza utam felé, majd jobbra kanyarodtam némi vacillálás után. Aztán ahogyan eltávolította előlünk a falat... egyből a szívemhez kaptam, és lerogytam a kisebb terem egyik alapkövére. Míg a trikómat markolásztam, halálra váltan nyúltam bele a zsákomba egy fél literes vízért, és ledöbbenve kortyolgattam belőle.
- Becsüld a körülötted levő helyeket. Ne játssz velük. fogalmad sincs, mekkora értékük van - nem anyagilag- és hogy mekkora kárt teszel bennük. Az, hogy shinigami vagy, nem jelenti azt, hogy mindent jogod van magad körül porrá zúzni. Óvatosan, és tisztelettel... - néztem felé mintegy könyörögve, majd elővettem az ételt rejtő dobozokat. Bár felettébb felmérgeltem magam a vandalizmusán, igyekeztem nem felrobbanni. Ezzel csak magamnak ártanék, mert őt valószínűleg rohadtul nem érdekli, hogy velem mi van. De ha még egyetlenegy karcolás is esik ezen a piramison, vagy bármelyiken... Erőviszonyok ide-vagy oda, kap egy hatalmas pofont, és soha többet nem fog engem látni, az az egy már biztos. -.-
- Ez a hely... Sokszor akarják a fáraókat megvédeni egy-egy ál-kamrával, ahová ugyan pakolnak be kincseket, és egy múmiát, de mégsem ez az igazi. Ahhoz, hogy a fáraóhoz el lehessen jutni, rejtettek el valamerre egy kulcsot, amit meg kell találni. Igazán érdekes játékok az ilyenek. - kaptam be a pálcikáról egy rizshalmot, majd a fáklyát is megtámasztottam az alapkőnek.

Tárgy: Re: Rika lak Kedd Május 25, 2010 9:13 am

//Egyiptom. A csodálatos varázslatos ország//

Mérgezett nyíl? Nem ártana nekem... max egy kicsit csípne, de nincsen hatással rám, az effajta próbálkozás. Aztán megint kioktatott... De miért folyton így T_T. Nem tetszik a hangneme. Csak mert pár shinigami megölte a családját, attól még nem mindegyik ugyanolyan. És különben is.
- Ne hasonlíts a Seireitei kutyákhoz, mert bosszús leszek- morogtam hűvös hangon- Nemes vagyok. A tisztelet az első, és hidd el nekem, nem puszta szórakozásból rántom elő reiatsumat a békés állapotából- hűvös hangom, most meglepheti, mert eddig csak egy kölyök módjára viselkedtem. Teljesen elfagyott arccal mentem tovább a fáklyát tartva. Szóval kulcsot keresnk. Rendben. A logikát kell használnom ismét. Egy teljesen üres terem itt-ott egy két kincses halommal, ami valószínüleg értéktelen. A múmiát már kilopták innen, vagy nem is volt. Ha nem volt, akkor egyértelműen innen kell menni a megnyugodott felé. Vajon mi lehet a terem megoldása. Na nézzül sorra. Van pár kincs, ami nyilván jelentéktelen jelen helyzetben, hiszen ha valaki elakarná őket lopni, az kishitű. Mivel még mindig itt vannak, így nem ez volt a fő motívum a kincs keresésében. Kell lennie valami jelnek, hogy bizonyos részek kitüremkedhetnek. Odaléptem a falhoz, és megnéztem alaposan a falrajzolatokat. Finoman kézzel végig húztam az ujjaimat, mikor egy kis rést véltem felfedezni. Elfújtam a port, majd megnéztem hol a titkos átjáró. Szép nagy volt, de mindenesetre bezúzhatnám, de akkor elrontom a játékot. Most effajta cselekedetek nélkül kell végig menni ezen a rejtélyen. 0 érzelemmel álltam a fal mellett, és figyelő szemeim a megoldást kutatták. Behunytam szemeim, majd a reiatsut vizsgáltam. Semmi. Őseim nem hagytak nyomot. A fáklyát kellő, de vigyázó távolságba raktam, majd megvizsgáltam a képjeleket. Egy-kettő kitüremkedett.
-- Nézd ezeket a kitüremkedett feliratokat! Olvasd el, és menjünk tovább kérlek- jegyeztem meg, és folytattam az unalmas semmitmondó hangomon- Valószínüleg lesz itt valami, ha nem is a nagy kripta, de legalább valami.- megrántottam a vállamat, és arrébb másztam, hadd végezze a munkáját. Kardomat a falhoz támasztottam, majd leültem mellé összekuporodva. Mikor kieresztettem a látókörömet reiatsu szempontjából mégis éreztem valami amögött a fal mögött. Mintha valami réges régi gonosz aura venné körül ezt az egész helyet. Vajon a fáraó melyik utat választotta... vagy ő tényleg az istenekhez ment? Kitudja. Mindenesetre én nem értek ezekhez az írásokhoz, így esélyem sincs, hogy ott legyek segíteni. Meg különben sem akarom fusztrálni a környezetemmel T_T. Lehet kicsit el is bóbiskoltam, mire végzett, és a válaszától függően odamentem, hogy megnézzem a dolgot. Nyilván kinyitotta már, okos lány volt ő. Előre engedtem, miközben léleknélküli zanpakutom tokjával kitámasztottam az ajtót. Remélem nem csukódik be. Minek a macera. Óvatosan lépkedtem, mikor észrevettem, hogy egy kiélezett drót felé irányult a lába, ami közvetlen előtte nyílt ki. Megragadtam hát őt, és néma csendben mutattam a lába elé.
- Néha a profik mellé is kell egy ilyen kezdő, mint én- mondtam továbbra is fagyos hangomon, majd átléptük a drótot... legalábbis én először, hogy megnézzem az utána lévő kő nem-e csapda. Gyakori, hogy a drót csak buktató, vagy álca, hogy ha átléped belelépsz az aktiválóba. Jelen esetben is így volt. Remek! Levettem zakómat, és rátekertem a lélek nélküli kardomra, majd megcsómóztam a végén. Tuti tönkre ment, de nem érdekelt, most a játék volt a fontos számomra. Kivetettem a "kötelet", majd felmértem milyen messzire kell menni. Sajnos a folyosó belmagassága alig volt 220 centi, és a szélesség 3 méter, de megoldom. Először is háromszor bocsánatot kértem, majd izomból beleállítottam a kardomat amin a zakó volt a falba... így ez egy lépés. Pont annyi, hogy megússzuk a csapdát. Ráugrottam, fejemre vigyázva, majd tovább léptem, kikerülve mindent. Stabil kövezetre léptem. Huhh. Visszafordultam, és mutattam, hogy segítek ha kell, de úgyís megcsinálja magától. Max ha elesni próbál még átkarolom septibe, hogy ne tegye. Ezzel mentünk tovább, a kardomat kihúzva a falból. A következő terem kicsit érdekesen nézett ki. A padlózat hiányzott, és a meglepetés erejét kicsit sem kihasználva, nyársak égtek ki onnan lentről. Át teleportálhatnék, és ezt ő is tudja, de most direkt nem használom semmilyen képességem. Nah itt mit kezdjek. Előre merevedt tekintettel vizslatom a területet. Összesen 6400 dárda... 80 x 80-as területen. Tehát egy bizonos felületen hmmm... Paragon tokját is lehúztam, majd a hideg pengét magamhoz rögzítettem más módon. A tokot ráhúztam egy dárdára, ami közel volt még hozzám. Ráálltam, és megnéztem elbír-e. Bizony elbírt. Meggyötört zakóm ujjára egy hurkot kötöttem, majd átvetettem a következő nyársra, majd gyorsan meghúzva szorítottam rajta. Maga a halálos hegyek egy kúp alakban záródtak a földig, így lent semmilyen rés nem maradt. Akár lent is végig mehetnénk, csak túl mély, hogy a végén felmásszunk. Hájáj. Ráléptem a ruhából készült hídra, ami olyan erős volt, hogy megtartott. Jó anyagból készült. Körbe néztem így fixen, majd megállapítottam, hogy kettőnket ezel a módszerrel nem tudom átvinni. Tanácstalanul tekintettem a lányra. Aztán eszembe jutott. Kardommal kettészedtem a felső ruházatot, majd lábam köré tekertem. Vízszintesbe "feküdtem" a nyársakkal úgy, hogy két kezemmel kettőt fogtam erősen, lábammal meg meg tudtam támaszkodni a hegyén, mert kipárnáztam azt.
- Lépj rám, és egyensúlyozz!- addig ismételgettem, amíg meg nem teszi, majd előre másztam, óvatosan. Amikor a végére értünk, ő felugorhatott könnyedén. Most én következem. Félretoltam lábaim, majd szépen megtaláltam, a pontot, hogy felálljak. Mikor már éppen ugrottam volna, megcsúszott az egyik nyárs. Fenébe. Nem akartam reiatsut használni, így akár még meg is halhattam volna. Már lassult az idő, mikor keze elkapott engem, majd így feltudtam húzni magam. Vagy nem kap, és akkor szétzúzok minden lent. Szemébe néztem, és ugyanazzal a hűvös gonosz tekintettel:
- Köszönöm szépen. Az életemet mentetted meg- kifejeztem hálám úgy, mint régen. Maya óta nem tudok visszagondolni a szép életre. A régi Yuke visszatérni látszik. Ezen filóztam, mikor a következő rejtély terembe értünk. Jeleztem neki, hogy villogjon egy kicsit ő is, mert tele van hieroglifával a szoba, és a titok nyitja bennük van. Ráadásul egy kis serkentőként bezárultak az ajtók.
~ Hajrá Rika én bízok benned~ gondoltam egykedvűen.

Tárgy: Re: Rika lak Szer. Jún. 23, 2010 7:08 pm

Idegőrlő kiskalad -> Egyiptom

Mély sóhajt hallattam, és a plafonra emeltem szemeim- ha már az ég nem volt elérhető. Egyszerűen irritált az ostobasága, és kész. Nem bírtam elviselni, hogy ennyire amatőr módon pusztít... Minden lépésével csak rombol, egyszerűen nem tud figyelni a környezetére. Elég ránéznem, és a vérnyomásom máris az egekbe szökik.
Elővettem egy üveg vizet, és belekortyoltam, közben pedig gyerekes visszavágását hallgattam. Ezzel nyilván azt kívánja elérni, hogy azt higgyem: a kisgyerek mögött ott rejtőzik az igazi férfi. Az én szememben ezzel csak rontott a helyzeten, hiszen semmi mást nem mutatott még felém, csak hisztit. Úgy csapongott az érzelmei között, mint egy labilis bolond.
- Bosszús leszel? Ide figyelj... Engem nem érdekel, hogy otthagytad Seireteit valami indok miatt, ami valószínűleg csak neked lényeges. Shinigami vagy, ezt nem tagadhatod le. Az én szememben pedig ennyi elég ahhoz, hogy undorodjak tőled. - vágtam hozzá jegesen, és felemeltem a táskámat. Őszintén szólva már kezdtem megbánni, hogy eljöttem vele ide. Még ha le is tudtam volna nyelni azt, hogy micsoda ő valójában, akkor is... Képtelen vagyok szemet hunyni afelett, hogy milyen ocsmány módon bánik ezzel a mérhetetlenül csodálatos épülettel. Egyszerűen szerelmes voltam a munkámba, legalábbis még csak a történelembe, tekintve, hogy nem volt a kezemben a diploma...még. Nem kell hozzá pár év, és egy leszek a frissen végzett, szépreményű egyiptológusok közül. Remélem, akkor majd soha többé nem kell ilyen amatőröket elviselnem, mint ez a Yukezo... Amatőr? Mintha lenne bármi köze is mindehhez... Egyszerűen csak betelepedett ide, ebbe a piramisba, és máris azt hiszi, hogy ő valami profi. Nevetséges.
Ahelyett, hogy továbbra is rajta mérgeltem volna magamat, egy dühös levegő kifújás kíséretében a falhoz mentem, és ecsetjeimmel igyekeztem eltüntetni a homokot a hieroglifákról. Mély levegőt vettem, és felsóhajtottam. Bár lehunytam a szemem, így is éreztem a felém áradó shinigami reiatsut,amitől elfogott a hányinger. Ezek a férgek...
Homlokomat a falnak támasztottam, és úgy döntöttem, most hagyom magam sodródni az eseményekkel. Ennek persze az lett a következménye, hogy a végén megmentettem Yukezo életét. Mérhetetlen bűntudat öntött el, amiért egy shinigaminak segítettem.
- Csak hogy tudd, nem érted tettem... Nem akartam, hogy még valamit összetörj a piramisban.- mondtam kissé kétségbeesve. Akaratomon kívül is jót teszek ezzel a hímmel... A végén még a nyakába is beleborulok, ha így halad tovább az érzelmi kilengésem. Ezen végkifejlet elkerülése végett megszaporáztam a lépteimet, és besiettem az előcsarnokba, ugyanis oda kerültünk. Ezután jött a sírkamra, ahol az egykori fáraó múmiája pihent. Belépés előtt célzatosl esz maszkot felvenni...
- Esetleg van még valami egyedi terved, amit mindenáron meg akarsz valósítani? Most még a belenyugvó fázisomban vagyok, úgyhogy jobb, ha most állsz vele elő... - kérdeztem mintegy közömbösen, majd kihúztam a hajamat az arcomból.

Tárgy: Re: Rika lak Pént. Jún. 25, 2010 12:28 am

//Egyiptom. A csodálatos varázslatos ország//

Már megint sikerült egy olyan mondatot összehoznia, aminek aztán tényleg semmi értelme nem volt. Belegondolva, hogy mennyi embernek fájt az, hogy elmentem, és mennyinek hozott boldogságot. Csak nekem számított? Nem, nem igazán. Vajon érzi néha, hogy milyen sértőket mond?
- Úristen, mit tettek veled a shinigamik. Te nem azért utálsz minket, mert shinigamik, hanem azért, mert belekeveredtél a harcba, amit végül nem sikerült megakadályoznom-suttogtam magam elé, ha meghallja, ha nem, nekem mindegy. Maximum újból letorkolna, így ennek megkerülése képett a következőt mondom, ha meghallja- De ne mondj semmit, mert rohadtul semmi közöm sincs az életedhez tudom, bocsánat- remélem egyelőre elég. A túloldalt ott voltak már, a nagy sírkamrák. Jeleztem neki, hogy én nem megyek be vele. Úgyis csak kárt tennék benne, és nem kívánt dolgok következnének. Meg maszkom sincs hozzá, hogy a mérgező gázokat túléljem. Leültem valahol tisztes távolságban, és figyeltem, ahogy eltűnik. Folyton kerestem a reiatsuját, hogy történik-e valami. Úgysem kóborol el messze, mindenképpen megkeres, hiszen csak én tudom innen kijuttatni. Miközben kiszélesítettem az érzékeimet, valamire felfigyeltem. Egy gonosz reiatsu él idelenn. Nem, ez nem hollow. Akkor mi a franc. Démon? Talán az istenek sem nézik jószemmel, hogy gyermekük nyugvóhelyét a családom galád módon kihasználta? Cöh. Nemérdekel, hogy istenek. Velük is lehet beszélni, ha nekem jönnek. Mindenesetre egy újabb reiatsut véltem felfedezni. Egy kisebb lidérc.
~ Várjunk csak? Ez nem egy. Egy tucat eddig. Fenébe. Hueco Mundo megtalált engem, és nyilván elakarnak tenni lábalól engem. Fenébe, fenébe, fenébe!!! Rikának szólni kéne~ fakadtam ki magamban, és a Quincy utánkerestem. Most még őt is elvesztettem. Nem mehetek utána, mert az megöl engem. Nem ereszthetem el a kardomat, mert összedől az épület, nem használhatok nagyobb kidout, mert összedől az épület, és a Bankai szóbe sem jöhet... hogy miért? MERT MEGSEMMISÜL AZ ÉPÜLET!!! Rika megölne, vagy meghalna idelenn. Hiszen csak egy ember. Most mitévő legyek. Menekülnöm kéne? Csak az a gond, hogy én utálom már lassan ezt az épületet.
~ Az emberiség magva itt is megtalálható. Miért is ne pusztítanám el Rikával együtt? Hiszen ő is csak egy Quincy. Gyülöl azért, mert Shinigami vagyok. Rasszista. Hát én miért tenném azt, amit anno tettek őseim. Miért ne tehetném meg?~ szememben izzott a piros körök. Reiatsum kavarta a port körülöttem. Ökölbe szorítottam a kezemet. Maya képe villant fel előttem, amikor álmomban megöltem, és most Rikává változik. Könnyes lett a szemem, én meg térdre estem. A fejemet fogtam. Most Shinigami voltam egy pillanat erejéig. Megkéne oldanom ezt. Egy morgást hallottam onnan, ahonnan jöttünk. Zanpakutomat elővettem, és összehúztam a szemem. Egy gyors shunpo és már ott is voltam előttük. Csatakiáltás, egy erős vágás a maszkra, tuti halál. Dühömet próbáltam szegényen kifejezni. Pechje volt. Következő áldozatom sem tudott több ideig élni. Három-néggyel végeztem, mikor még több jött. Jó, hát egy darabig elvagyok én ezzel, de Rikát is megkéne találni.

Tárgy: Re: Rika lak Vas. Jún. 27, 2010 12:44 am

Idegörlő kiskaland -> Egyiptom

Ó, ha őfelsége azt kívánja, hogy ne mondjak semmit se, akkor hallgatok! Még majd pont ő mondja meg, hogy mit csinálhatok, és mit nem! Eddig senkinek nem engedtem meg, hogy irányítson, neki meg majd azonnal a lábai elé borulok, és "Rendelkezz velem, Uram!" felkiáltásokkal vergődök, mi?! Koravén, beőszült idióta.... >.>
Még jó, hogy nem jött be velem, bár isten tudja mit talált ki magának... biztos azt hiszi, hogy egy idegbeteg kismajom ráugrik, és leborotválja a haját, ha belép. Kivolt a nemlétező tököm is az összeesküvés-elméleteket gyártó hímektől... elég a főnökkel megbirkózni a könyvtárban, aki mindent jobban tud- hozzáteszem hogy nem, csupán öregebb, és ezért neki kell az okosabbnak lennie.... -.- Morogva és szitkozódva ültem le egy szobor lábára, és felsóhajtottam. Rohadtul elment a kedvem attól, hogy itt nézelődjek, szívesebben mentem volna haza. Az egész élményt elrontom, mert szerencsétlen Yuke tényleg semmi rosszat nem tesz, csak én nem bírom elviselni azt, hogy ő egy shinigami. Mély sóhajjal keltem fel, és poroltam le a nadrágomat, majd belepakoltam a táskámba egy-két szobordarabot és edényt, majd elkezdtem keresni Yukét. Nem ő nyírta ki a nagyit és papát, ő erről nem tehet... Én meg túl rasszista vagyok, és ezt mindig is elítéltem. Elég elszomorító a tény, hogy ezt ilyen későn veszem észre. Valószínűleg sosem leszek az a hűde nagyon nyugodt alak, bár ezt nem is bántam. Az én személyiségemet csak ne törje meg holmi szabadidős Télapó -.-
aztán megreztem a lidérceket is, és majdnem felnevettem. Lám csak, még a lidércek is szeretnek üdülni Egyiptomban! Megszaporáztam a lépteimet, és hamar ráakadtam Yukéra. Kicsit sajátos kinézete volt szemében a körökkel, és az őt körüllengő reiatsujával... A hollowok pedig megindultak felé... Nem őt féltettem, hanem csak egyszerűen reflexből léptem mellé és kezdtem el őket öldösni. Egyik nyilam szállt a másik után, és feszültségemet csak összevont szemöldökeim árulhatták el. Nem akartam tovább itt maradni, el akartam menni... Az egész csodás, misztikus hangulat odalett, mert hülye picsa módján járattam a számat. Gratulálok... Mondjuk még mindig nem éreztem bűntudatot, csak egyszerűen keserűséget.
- Vigyél haza... Elegem van. - markoltam meg a kezét, mikor a hollowok megsemmisültek. Hirenkyakuval kimentem az épület elé, és leültem a homokba. Fejemet a térdemre hajtottam, és felidéztem az utolsó napot, amit a szeretteimmel töltöttem. Tökéletesen depressziós hangulat lett rajtam úrrá, és nem szerettem, ha látnak akkor, amikor ostorozom önmagam. végülis, nemcsak a shinigamik hibája volt, hanem az enyém is... túl gyenge voltam akkor, nem tehettem semmit sem...
A Hold magasan felettünk járt, és fénye erősebb volt a szokásosnál, így még én is láttam a combjaimra hulló könnycseppeket.
- Melyik a rosszabb? Shinigami, vagy Quincy? - sóhajtottam, és a karjaimra hajtottam a fejemet.

Tárgy: Re: Rika lak Vas. Jún. 27, 2010 2:43 am

//Egyiptom. A csodálatos varázslatos ország//

Láttam, hogy nagyon feldulja magán azon, hogy azt mondtam jobb, ha nem mond semmit. Ez egy idióta??? Minden ember utálja, ha rákérdeznek arra, milyen a magánélete. Persze, hogy semmi közöm hozzá! Rólam meg köztudott, hogy kitalálom a mondatából, milyen személyiségű. Nyilván valamilyen hozzátartozóját megölték a shinigamik. Cöhh. Majd később érdekelni fog, de most egyelőre teljesen szánalmasnak tartom. Nyilván felépített maga elé egy falat, ami miatt ilyen ellenségeskedő minden shinigamival. Hát szerintem ez ledönthető... Én aztán tényleg nem vagyok az a személyiség, aki egy ujjal is ártana a Quincyknek. De hát ezzel most nem tudok mit kezdeni? Ohóó van egy tippem. Hirenkyakuval távozott innen, és egészen meglepő volt a gyorsasága. Persze én kirántottam a kezéből az enyémet, mert megéreztem ismét azt a gonosz reiatsut. Mögöttem volt közvetlen. Feléfordultam hát és egy köpenyes úriembert láttam. Fejét eltakarta valami idétlen maszk, és különben is egy csuklya volt. Sóhajtottam egyet. Nem akarom elpusztítani eme épületet.
- Hát te ki a fasz vagy?- kérdeztem rá teljes nyugodsággal, de nem igazán volt hajlandó válaszolni. Megforgattam a szemeim, majd odashunpoztam, és vágtam. Már éppen hozzáért volt a kardon hideg acélos pengéje, mikor ledermedt a testem.
- Gyenge vagy- fűzte hozzá, majd elrepültem hátra egyetlen intésére. Beleremegett az egész sírkamra. Ajjaj! Itt nem harcolhatok ezzel a manussal. Nem aktiválhatom a kardomat, viszont megláthattam a karját. Kesztyű volt rajta. Számtalan elképzelés születhet arról, hogy kesztyű van rajta, de semmiképpen sem véletlenül. Miért gonolja vajon, hogy én gyenge vagyok. Igen... 90%-os visszafogottsággal az vagyok. Lehet kikéne csalnom az épületből. Futásnak eredtem, de újra megakadt a testem, és bumm visszarántott felé. Egy kardot vette elő, hát lehet, hogy ennyi volt nekem? Képes lennék meghalni csakis azért, mert nemvagyok hajlandó kárt tenni, az épületben? Hát bazdmeg! A fém a vállamba hatolt, mikor csúszva a lábaihoz értem, ekkor megpillantottam a mocskos Arrancar fejét.
~Háhááá... Így nem fogod a képességed használni, hogy a kardod bennem van!~ megragadtam hát a pengét, és felfelé döftem, csakhogy én egyenesen a mellkasába. Tapasztalat az már van bennem, és az is csak a következőket mutatja, hogy mennyire értékelem az épületet, hogy egy vágással a feje felé eloszlattam a manust az éterben. Már csak az nem stimmelt benne, hogy ő hamarabb eltűnt. WTF?! A kardja mély nyomot hagyott bennem, az biztos. Alig mozgott az égett karom. Feltápászkodtam, és ünnepélyesen észrevettem, hogy vérzek. Percekig tartott a kisétálás, mert a shunpo megerőltette volna a szívem, és akkor csak gyorsul a vérzés. Kidou táramban nincs olyan lehetőség, hogy meggyógyítsam magam. Szánalmas vagyok. Miért akarok ennyire kedves lenni ezzel a lánnyal. Miért nem pusztítottam el, az egész temetkezési helyet ahogy van. Páncélom pont most nem volt rajtam. Mire kitámolyogtam, már elég sok vért veszítettem. Odamentem a Quincy mellé, aki a homokban kuporgott.
- Figyelj, szeretnék bocsánatot kérni az itt nyugvó uralkodótól, hogy a családom kihasználta a temetkezési szokásikat, íly galád módon. Még én is kárt tettem a személyükben azzal, hogy lejártam ide. Egyszers mindenkorra békében szeretném őket tudni. És tőled is bocsánatot kérek a viselkedésemért. Nem voltam most sem az, aki szoktam lenni. Felkavarodtak bennem az érzések és a gondolatok. Remélem egyszer majd nyugodtabb körülmények között is megmutathatom ezt a helyet, hogy békésebb legyen- mondtam halkan szinte alig érthetően, de szerintem ő vette a lapot. Nem akartam, hogy teljesen elharagudott legyen kettőnk között a kapcsolat. Azt akartam, hogy elviseljen, és nem mint Shinigamit, hanem mint Yukezot. Remegett a kezem, az ájulás kerülgetett. Segítségre lenne szükségem, persze ha nem akar, akkor tök mindegy.
- Új lehetőséget ajánlok fel. Nem igazán rám tartozik mi történt veled, de az eléggé egyértelmű, hogy a fajtám tette veled. Ha bosszút szeretnél állni rajtuk, akkor csak tessék. Én itt vagyok. Oszlopos tagja voltam a hierarchiának, és nélkülem teljesen esélytelenné válna a békéjük. A halálommal rengeteg halált okoznál nekik, de csak hogy tudd... A bosszú bosszút szül. Nem kérem, hogy bocsáss meg nekik, csupán azt, hogy a múltad tiszteld, ne féldd. Ha úgy tartja kedved, itt és most megölhetsz. Csak rajta, nem védekezek- hát azért reméltem, hogy nem próbálja meg. Csúfos véget érnék. Úgyis elvérzek, ha nem segítenek. Az még rosszabb lenne. Legalább álljanak bosszút rajtam. Az teljesen korrekt halál lenne. Ha valóban semmilyen kárt nem okoz bennem, akkor felnézek a Holdra, és meglátok benne pár repülő pontot. Hollowok vannak ott is. Leszarom! Aktiválom a kardomat. Leülök mellé.
- Szeretnék engedélyt kérni, hogy megöleljelek... mert csak úgy tudunk teleportálni- hehh? Hatással volt rám ennyire? Na mindegy. Ha megadja, akkor úgyteszek, és a kardomba gyűjtöttem egy kis energiát.
- Most fújd ki a levegőd!- mondtam az instrukciókat, és a háza elé teleportáltunk. Neki nem tartott tovább 1 század másodpercnél, de nekem végig játszódott az egész folyamat. Direkt nem a házába mentem. Inkább mögé valahová a kertbe. Összevéreznék bent mindent, így most... nyugodtan összeeshetek ájultan. Így is tettem. Nyilván utálni fog ezért a lépésemért, de sajnos mostanra ez maradt nekem. Akárhol lát majd meg a napfény, //ha meglát// haza megyek. Ha Rika még ott volt, akkor elbúcsúzok tőle.

//Tiéd az utsó post, köszönöm a játékot//

Tárgy: Re: Rika lak Kedd Jún. 29, 2010 1:18 am

Idegörlő kiskaland -> Egyiptom

Mozdulatlanul hallgattam a szavait, nem volt hozzá erőm, hogy reagáljak. Lehunyt szemeim előtt még mindig képek pörögtek, újra és újra, szinte megállíthatatlanul - a szavai alig jutottak el hozzám. Így utólag már könnyű neki is bocsánatot kérni... Eléggé látszik rajtam, hogy mennyire imádom ezeket az épületeket, és nem szeretem ha abnormálisan viselkednek, de ő azért is csinálta. Nem baj, nem számít, úgysem fogom túl sokáig látni ezek után, nem igaz?
Még hogy rajta álljak bosszút? Ugyan már... Ő csak felbaszta az agyamat párszor, emiatt nem fogom megölni. Még arca sincs annak azoknak a shinigamiknak, akiket hibáztatok. Hiába tudom, hogy az ő feladatuk a hollowok megölése, nem lehetnek ott mindenütt... Talán ezért nem kellene utálnom őket annyira, de akkor is... könnyebb másokat hibáztatni, semmint szembenézni az egésszel. Egyszerűen nem akarom, és kész. Nem fogok megváltozni csak azért, mert bunkó vagyok hozzájuk...
- Nem veled van bajom. Nem rajtad fogom kitölteni a haragom... Il serait nécessaire seulement encore...- sóhajtottam fel, és felálltam. megtöröltem az arcom, és megköszörültem a torkom. Igazán remek, hogy pont előtte mutatom magamat gyengének. Már tényleg csak annyi kell, hogy megkergüljek, és a nyakába boruljak, hogy mennyire édes tőle az hogy magára vállalata volna a haragom.
Hátamra vettem a zsákom, és nyugodtan tűrtem, hogy megöleljen. Kifújtam a levegőt, amikor mondta, és pár pillanat múlva már a házam előtt is voltam. Mélyeket lélegeztem és kinyújtóztam - jól esett a friss, hűvös éjjeli levegő. Mintha most még több illatot is éreztem volna, mint ezelőtt- bár ez valószínűleg annak tudható be, hogy órákat töltöttem egy sötét, föld alatti helyen, ahol dohos, áporodott volt a levegő. Arról nem is szólva, hogy az illetéktelen behatolók bomló holttestének milyen vonzó illata van... Néha előnyére válik az embernek, ha az ellenfele egy hollow, vagy arrancar: megkímélődik a nem kívánatos szagoktól.
Miután elegendő friss levegőt juttattam a szervezetembe, a fehér hajú egyén felé fordultam, és végigmértem. Még mindig nem tudtam eldönteni, hogy mit kezdjek vele: kedveljem, vagy utáljam. Ráadásul ő is kettősen viselkedett, talán így nem is kellene erőlteti a dolgot, bár az udvariasság megköveteli tőlem, hogy tegyek valamit...
- Figyelj csak... Köszönöm, hogy elvittél oda. Van kedved valamikor... nálam vacsorázni? Nem kötelező persze... ciel doux!- sóhajtottam fel a végén, majd észrevettem, hogy kis kérdésem után összeesett. Nem lebegtem a boldogságtól, ami azt illeti... Nem szerettem játszani a Jótétleket, de most muszáj volt. Bementem az elsősegélydobozért, lemostam a sebét, bekötöttem, aztán hoztam ki neki vizet.
- Jobban vagy már?- kérdeztem tőle, aztán megvártam, míg biztosan fel bír állni. Majd, miután elment, besétáltam a házba. lepakoltam a holmimat, bezárkóztam, és a kádamat teleengedtem forró vízzel, és nem sajnáltam ki belőle a habfürdőt. Miután egy órán át áztattam magam, álmosan bújtam be az ágyba, és pillanatok alatt elaludtam.