Név: Ayashi Ume
Kaszt: Shinigami
Rang: 13. osztag(nem igazán tudom,hogy ezt meglehet-e adni,de ez igazán tetszetős ^^)
Nem: Nő
Kor: 18 év
Születési dátum: IV.26.
Kinézet: 175 centi,sportos alkat,hosszú derékig érő fekete haj(zárt egyenes fu-fru),bájos vonások.
Ruházata: rövid shinigami öltözék (kényelmesebb^^), fehér obival a melle alatt, getával a lábán.
Jellem: félénk (főleg a férfiakkal szemben),de nagyszájú "ami a szívén az a száján"típus .Kissé hangulatember,rossz alvó, ezért ha nincs teendője a legképtelenebb helyeken is képes elaludni. Megpróbálja mindig a legjobbat kihozni a helyzetből, próbál mindenki felé pozitív energiákat pumpálni. És babonás...
Zanpakutuo:
Zanpakutuo neve: roumingu no sora ni (égenjáró)
Zanpakutuo kinézete: klasszikus katana, lila markolatal
Zanpakutuo fajtája: levegő
Zanpakutuo shikai-ja:
Tansoku roumingu no sora ni (sóhajts,égen járó!)
Kimondása után, a kard átváltozik egy legyezővé. A legyező segítségével uralhatja az időjárás bizonyos elemeit (hőmérséklet, szélerősség, villámlás).
Nageru no sora ni (suhints,égen járó!) Légáramlatokat lök az ellen felen.
Előtörténet:
Élete/a halála körülménye:Ume gyerekkora óta központi szerepet töltöttbe az iskolai atlétika-körben. Minden idejét a sport és a tanulás töltötte ki. A kimerítő edzések mellet sose jutott ideje semmire. Mikor középiskolába került leigazolták egy sportklubba ahol kimagasló teljesítés nyújtott. Bár nem csoda, hiszen nem csak tehetséges volt, de rengeteget is tett az ügy érdekében. Középiskolai tanulmányai után azonnal kimerítő edzésbe kezdet, hogy kikerüljön az olimpiára. Élete legboldogabb pillanata volt, mikor a csapat mentora bejelentette, hogy ő és 4 társ indulhat a megmérettetésen. A probléma(mert az mindig van) ott kezdődött,hogy az 5 fős csapatból az egyik lány ,Cho, évek óta a legnagyobb riválisa,és ahogy csak tudott ott próbált meg a lánynak keresztbe tenni. Így volt ez a bajnokságon is. Ume a viadal végére annyi ponttal előzte meg Cho-t amit már nem tudott behozni. Mérgében meg akarta leckéztetni egy életre Ume-t. Cho tudta, hogy a lány allergiás a méhcsípésre, az öltözőbe ruhájába rejtet egy rovart,ami elérte a kíván hatást,Ume-nak allergiás rohama lett. Csapattársai nem voltak az öltözőbe ezért nem tudtak neki segíteni. Mindenki gyászolta és sajnálta a fiatal lányt, akit pont a karrierje és élete kezdetén érte a tragikus halál. Soha senki nem jött rá, hogy Cho gyilkolta meg társukat.
A roham után, rá kellet ébrednem, hogy meghaltam. Szellemként végig kellet néznem, ahogy az aranyérmet átveszi a családom a nevemben. Sokan gyászoltak, ami valamilyen szinten megnyugvást jelentet a lelkemnek. Az átadási ceremónia után megjelent mellettem egy fekete kimonós férfi, és csak annyit mondott:
- Most már ideje lesz indulnod,nem kell félned…
A különös találkozás után,egy igen különös helyen ébredtem. Mintha visszamentem volna a 150 évvel ezelőtti Japánba. Utána tudtam meg, hogy meghaltam és egy Lelkek világa nevű helyen vagyok a Rukongai 32. kerületében. Ez a hír először sokkolt, de volt egy család, aki befogadott és vigyázott rám. Boldog voltam! A pótcsaládommal szegény, de boldog életet éltem, amire mindig is vágytam. Nem voltak kötöttségeim és edzéseim, azt csináltam, amit akartam, először "életemben". Sosem voltam éhes, de egy nap úgy 3 évvel a halálom után, napról-napra éhesebb voltam. Nem értetem, hogy miért, és a családomnak se mertem szólni, nem akartam rájuk ijeszteni. Egy nap az éhségtől összeestem, és mikor felébredtem a falu úgy nevezet „bölcse” talált rám. Elmondta, hogy azért vagyok éhes, mert magas lélekenergia szinttel rendelkezek és létezik egy hely, Lélektovábbképző Akadémiának hívják. Ott sok hozzám hasonló van, akik azért tanulnak, hogy utána megvédjék az ártatlan lelkeket. Döntöttem! Tanulni akartam, hogy utána megvédhessek mindenkit! Az akadémiára bejutottam, és elkezdődött a tanítás. Az órák nagyon tetszetek, főleg (a jó kondim miatt ^^""") mikor mozogni és harcolni kellet. A démoni mágiák már nem mentek olyan könnyen, ezért nagyon meg voltam ijedve. De az első hollow elleni harcom során felfedeztem a kardom második alakját,ami segítségével le tudtam győzni a szörnyeteget. Nem régéiben fejeztem be tanulmányaimat, és most várom, hogy melyik osztagba kerülök.