Nowa Shouryou vs. Akki Enzeru avagy egy jót fagyizunk

Éppen egy póttestben ültem az egyik fagyizóban Karakura városban közel a nagy 100 emeletes bildingek közelében. Rajtam szinte minden csupa barna volt, meg fekete színű. Az itt létem alatt a strandnak nevezett parton elég jól lebarnultam, hogy a bőrömhöz passzoljon a ruha.
A fagyizóban szépen megettem a kelyhemet, szépen lassan, ilyet Seireiteiben úgy sem kapni. Az utolsó desszertnek egy tölcséres fagyit kértem: puncsot és vanilliát 1 tölcsérbe két adagot.
Amikor elvettem a kedves, fiatal fagyis lánytól a fagyimat, energia anomáriát éreztem a közelben.
- Visszarakja ezt nekem, légyszi, sietnem kell. - ránéztem az órámra és egy fontos tárgyalásra hivatkoztam.
A barna hajú vállig érőhajú lány nem szívesen de visszarakta, de kedve nem tört meg.
- Arigatou! ^^ Viszlát! Még jövök! ^^
- Heló!
Boldogan elváltak útjaink és siettem gyorsan egy sikátorba. Nem is kellett messzire mennem. A bűzös sikátorban, ahol tele van szeméttel kibújtam a póttestből, s azt valahova el kellett vinnem. Az egyik 100-as tetejére sok snupoval felkerültem és ott fektettem le a póttestet.
Shinigami egyenruhámat megigazítottam és próbáltam érzékelni az anomária irányát és helyét, de az egy percbe sem került, hogy megtaláljam, vagy inkább mondjam úgy, hogy inkább az talált meg engem?

Úgy mint mindég meguntam Las Noches kopár és egyhangú táját és területét így elindultam Karakura városba, megnézni mi történik ott. Az igazat megvallva tudtam, hogy ha nem is történik semmi sokkal derítőbb látványt nyújt nekem mint Moundo. A Falak közül kiérve a sivatagos tájon uralkodó meleg és érdes szeleg megcsapták arcomat.
~ Ezt mindennek lehet nevezni, csak simogatónak és lágynak nem! ~
Majd Mogorva tekintettel elindultam minél messzebb Las Nochestől. Pár Sonídóval el is értem a számomra megfelelő helyett s egy Garganatán keresztül átértem az emberek világába, Karakura városba. Mielőtt átléptem volna rajta visszanéztem a kihalt tájra. ~ Nem tudom miért szeretnek itt lenni a többiek. Nekem ez nem okoz örömöt, de hát nem mindenki egyforma ~ És az emberek világában találtam magam, miközben mögöttem bezárult az átjáró. Tekintetemet előre fordítva szívemnek kellemes látvány tárult szemem elé. Egy parkban álltam, rettentő hőségben ami teljesen különbözött az otthonom melegétől...ez szív melengető volt. Balra pár hinta nyikorgott amint a gyerekek hintáztak rajtuk és mosolyuk őszinte és tiszta volt ahogy az előttük álló emberekre néztek. Jobboldal a homokozóban játszó gyerekek hangját lehetett hallani s velem szemben egy padon ülő szerelmes pár lágy duruzsolását hallgattam egy darabig. Ezután szemem becsukva fejemet az ég felé fordítva élveztem az élőknek megadatott élvezeteket. Miközben a lágy szellő bele-bele dúrt hajamban és simogatta arcomat egy kisebb energiára lettem figyelmes.
~ jaj...ilyen szép napot egy buta harccal eltölteni nem valami jó dolog...bár ha belegondolok egy szép napon egy jót harcolni nincs jobb...~
majd a még mindig becsukva tartó szememet kinyitottam és ahogy szép lassan kinyílt arcomra egy halovány mosoly is ült.
~ Szóval arra felé van...úgy látszik ő is észre vett és elindult...nem volna jó itt harcolni itt minden békés...~
Közben tekintetemet az érzékelt Reitsu felé fordítottam, majd lassan komótosan elindultam felé. Lában alatt a lágy fű ropogása teljesen felemelő volt, szívemet egy kisebb melegséggel töltötte el és boldoggá tette lelkemet eme nyugodtság. Lassan kiértem a parkból és éreztem, hogy aki felé elindultam megállt legalábbis egy helyben toporog.
~ nem volna jó ha megváratnám, egy szép napot várakozással tölteni nem a legmegfelelőbb valamint ha nem akarna harcolni nem indult volna el felém.~
Majd pár Sonídóval arra felé mentem amerre őt gondoltam. A Háztetőkön ugrálva haladtam az érzékelt energia központja felé. Nem messze tőle megálltam egy magasabb tetőn. Tekintetem rámeredt az előttem álló alakra aki éppen valamit tartott a kezében. Nem akartam siettetni így csak álltam ott kezeimet elől összekulcsolva élvezve a nap és a szél kellemes kombinációját a bőrömön. Tekintetemet nem vettem le róla végig követtem, amíg elrendezi a dolgát, nehogy meglepetés szerűen támadjon. bár nem tűnt olyan típusnak, de sose lehet tudni.

~Beborult az ég, lehet, hogy esni fog, remélem nem, mert még a strandra le akarok ugrani. ~ - Neki támaszkodtam a párkánynak - ~ Kellemes ez a gyakori enyhe szellő. Még ötven évesen is meglep ez a világ, még ha már nem is vagyok már részese, akár a hátam mögött álló Arrancar. ~ - Szemem sarkába mozdítottam az íriszem, de a vállam felett nem néztem, majd az eget kémleltem. A gyönyörű kék eget különböző alakú, szürke felhők lepték el, ezért sokat nem lehetett látni a tető nyújtotta kilátásból. Jobban megnéztem a párkányt és észrevettem, hogy bütykök állnak ki belőle. Megfogtam a párkányt és előre lendültem, közben próbáltam elrejteni a lélekenergiámat úgy, hogy még halovány szikráját se érezzék meg. Csupán fogódzkodnom kellett, ezért könnyű volt a lélek energiámmal törődnöm, viszont érzékelni más LE-ját, azt aligha tudtam volna ebben a helyzetben, csupán a hangok azok, amikre hagyatkozhattam. Hallottam a cipők csoszogását és végül az ujjak koppanását a párkányon. Minden izmomat egyszerre befeszítettem és a lábam már felfele haladt a levegőben. Karjaim nem csuklottak össze, hanem szépen kinyomtam magam. Snupozni akartam, de ezt már pár pillanattal ez előtt kellett volna megtennem. Vajon Akki állkapcsába szálltam bele, vagy ez kiforratlan terv volt, és jobb, ha el se kezdtem volna?

Az előttem álló Shinigami még mindig pakolászott láthatólag kicsit nehezen és esetlenül kezelte azt a valamit a kezében és közben az égen esőfelhők kezdtek gyülekezni.
~ Nha már csak ez hiányzott, innen nézve nem lesz egy rövid zápor ha az megtisztel minket figyelmével.~
tekintetem egy pillanatra az északról előtűnő feketés felhőkre szegeződött. A szél megváltozott...kis mértékben csupán, de aki figyeli az észre veszi. Kicsivel páradúsabb és erőszakosabb lett. Tekintetem vissza szegeződött a Shinigamira aki nekem háttal állva épen támaszkodva kényeztette magát ebben az időben. Láttam, hogy a Shinigami felém fordul majd leveti magát a tetőről.
~ Csak elkezdődött ~
Vontam fel kicsit szemöldökömet és arcomra halvány mosoly kúszott miközben néztem a Shinigamit, ahogy a házakból kiálló kis rudakon közelít felém. Kicsit közelebb mentem a háztető széléhez, hogy jobban lássam a mozgását. Kezeimet még mindig egymáson pihentettem.
~ Ez így sokáig fog tartani...ugyan mit akarhat? ~
Tekintetemet kicsit lejjebb szegezvén a földre ahol az élő emberek alakja nem sokban különbözött a hangyák sokaságától amint éppen a bolyban szaladgálnak fel és alá. Meguntam őket nézni így végig néztem az előttem elterülő épületeken ahol a Shinigami is ugrált. Eközben a szél erősebben fújt. Ahogy néztem a az előttem ugráló alakot aki már elég közel ért, egy furcsa mozdulatot tett, majd a vállamon éreztem a testének súlyát. Teste kicsit zömöken festett s a ruhája hétköznapinak mondható. A vállán a nyaka körül egy kendő volt ami a szélben lebegett akárcsak a rajtam lévő köpeny. Szememet felé fordítottam, kicsit összébb húzva majd megszólalok
- Hé, maga ! Megkérhetném, hogy szálljon le rólam? Valószínűleg nem így tervezte a földet érést. Természetesen ha poénnak szánta, nekem ez nem jött be, ha fel akart idegesíteni annak megint nem a legjobb módját választotta. -
A hangomból semmi sem szűrődött ki, nyugodt maradt. Eközben a szél jobban feltámadt, a nap is néha eltűnt. Ugrásra készen álltam, minden érzékszervemmel a még mindíg a vállamon álló Shinigamira összpontosítottam.

A kérésének eleget tettem, lesnupoztam Akki válláról. Szépen leültem a tető peremére.
- Milyen szeszélyes az időjárás… akár az ember. Egy pillanat alatt megváltozhatnak a dolgok. na mindegy. – felkeltem és átnéztem a vállam felett az Arrancar felé. – Az én nevem Nowa Shouryou a 13. osztag 4. tisztje. És te ki vagy?

//Bocsi, igaz nem sok, de ihlet szűkében vagyok mostanában. confused

//

A Shinigami gyorsan le is pattant a vállamról és a tető szélén leült nekem háttal.
~ Mi a szösz...elég nyugodt, talán ma nem lesz harc esetleg hülye vagy beképzelt, hogy hátat fordít egy Arrancarnak. ~
- Milyen szeszélyes az időjárás… akár az ember. Egy pillanat alatt megváltozhatnak a dolgok. na mindegy felelte miközben felállt onnan ahol eddig ült és tekintete átsuhant a válla felett. Barna szemei mint az élettelen talaj hatottak rám. Nem sokkal ezután folytatta:
– Az én nevem Nowa Shouryou a 13. osztag 4. tisztje. És te ki vagy? - hangjában az eddigi kellemes sztrécselős jellem eltűnt és helyébe egy harctól tüzelt érzet járta át.
Sokan nem gondolkodva, válaszoltam. Nem akartam ilyenekkel húzni az időt. Jobb kezemet Katanámra helyeztem tekintetemet teljes egészében rá irányítottam.
- A Nevem Akki Enzeru Numéros 90.- a hangom szintén nyugodt marat. A távolban pár villanás jelezte, hogy az égből már cikáznak a villámok, azonban hangjuk még nem ért ide. A szél erősebben fújt és néha-néha hajam néhány szálát szemem elé fújta.
- Mi járatban vagy erre felé Nowa - san? Kétlem, hogy konkrétan keresett volna valakit, mert akkor nem itt és ilyen módon helyezte volna el a pót testét. Vagy tévedek? - hangomon a tisztelet és a kíváncsiság kombinációja hallatszott.
Kardomat előhúztam majd magam mellé helyeztem, úgy hogy a hegye a talaj felé mutatott. Bal kezemmel levettem a köpenyemet és rákötöttem egy kis antennára ami nem messze tőlem állt. Míg vártam a válaszára tekintetemet nem vettem le róla. A sötét felhő egyre csak közeledett. Láttam a tekintetéből, hogy valami nyomassza így bátorkodtamm ég egy kérdést feltenni:
- Ha nem tetszik ez a helyszín egy esetleges harcra, kereshetünk másikat is ha gondolja. - feleltem miközben bal kezem ujjával egy távolabbi helyre mutattam.

- Soul Society terheit pihenetem ki. És te? ... Felőlem mehetünk.
Odasétáltam Akki mellett heverő póttestemhez és összehajtogattam s elraktam az egyenruhámba, mint az egyik reklámban a férfi a csaját.
- Azt hittem, hogy talán tovább mész és addig kényelmesen felkészülhetek, de észrevettem, hogy igencsak közelítesz felém, ezért rakom csak el most. – a mellettem álló Arrancarra mosolyogtam. – Akkor mennyünk, fúúúú nem is tudom. A tenger part fele szinte tiszta az ég, szerintem mennyünk oda.
Neki lendültem az útnak, s közben elgondolkoztam.
~ Már milliárdszor megölhetett volna, ezek szerint nem az a bérgyilkos fajta, aki meg se mondja a nevét és a harc neki annyiból áll, hogy szúr és vág. Ki tudja, még az is lehet, hogy szívből meggyűlöljük egymást és a valamelyikünk halott lesz tisztességes harcban. Meglátom mi lesz. ~
Ahogyan végig futottunk az esőn, az emberek szemével olyan lenne, mintha egy üstökös hasítana az égen. Az esőcseppek szabályosan eltolódtak, ahogyan a helyszínre repültünk. Néha-néha villámokat kellett kikerülnünk, de az nem volt gond egyikünknek sem.

// szerintem a másik befuccsolt, mert Ashigaka teljes IP bannolást kapott. Szal azt sztem lezártnak tekinthetjük, mert ez most olyan lenne, mintha 2 topicot nyitottunk volna 1 harchoz. És Balcsin leszek 1 hetet, ma indulunk.//

A kérdéseimre megkaptam a választ gy nyugtáztam, hogy a feszültség kicsit oldódott, igaz sokkal okosabb nem lettem a válaszoktól. Kicsi tétovázás után mosolyogva elindultunk a tengerpart felé, oda ahova a Shinigami gondolta. Háztetőkön ugrálva haladtunk s az eső is elkezdett esni valamint a vihar is elég közel ért hozzánk.
~ Hamarabb is eldönthette volna, hogy merre induljunk. Így most csurom vizes leszek és ráadásul így a tengerparton lévő homok biztos rám ragad...ohh már megint a homok! ~ Gondoltam miközben megráztam a fejemet a gondolatok elhessegetése megkönnyítésére. Az arcomon közben végig folyat az eső víz ami a hajamból eredt. A Háztetők igen csúszósak voltak így csak óvatosan közlekedtünk. Az égen lévő felhők teljesen befeketedtek és a környék is sötétségbe borult és csak a néha felvillanóvillámok keltette fény világította meg a környéket.
~ Ugyan miért bízik meg ennyire bennem? Elől halad én meg hától...akármikor meg támadhatnám és szinte esélye se volna védekezni. Szerencsére nem vagyok olyan ~ t ekintete fel az égre majd hirtelen irányt váltottam ~ Frac ! Ez nagyon közel volt...veszélyes ilyenkor közlekedni! ~ néztem vissza hátra ara a házetetőre ahova a fényesen cikázó villám becsapott. A becsapódás helye körül fekete korom keletkezett amit az esőcseppek lassan kezdtek elfakítani. Tekintetemet vissza fordítottam az előttem haladó Shinigamira és tovább követtem. Kis idő múlva megszakítottam a köztünk lévő némaságot.
- Mondja, messze vagyunk még attól ahova tartunk? Kezd elegem lenni ebből az időjárásból. - Hangom a tiszteletet sugározta és nem volt nehéz benne fellelni a sürgetést sem.

Az esőben cikázva kerülgetnünk kellett pár villámot. A ruhám elnehezedett, mert teljesen elázott, ezért a tiszti lepelemet letekertem a nyakam körül és hagytam, hogy lebegjen. Tudtam, hogy az Arrancar követ és a „sálamat” bármikor elkaphatja és merényletet követhet el ellenem, de nekem nem úgy tűnik, hogy ez az Arrancar egy tisztességtelen fattyú lenne, ezt már bizonyította a tetőn. Látni akarom, hogy mit tud, de persze tisztességes küzdelemben. Nem hiszem, hogy minden Arrancar egy utálatos állat, és egy jót nem lehet velük beszélgetni, habár ez fordítva is igaz a Shinigamiknál. Ahelyett, hogy egymást meghallgatnánk, inkább egymást öljük egy téveszméért. Legalább is én így gondolom, de a gondolat menetelemet Akki megzavarta.
- Mondja, messze vagyunk még attól ahova tartunk? Kezd elegem lenni ebből az időjárásból.
- Inkább tegezz, annyira nem vagyok még öreg. – mosolyodtam el, amikor egy villám közénk csapott, és észrevettem azt… - A TISZTI LEPELEM A URVA ÉLETBE!!! Bakker… Nem kell sok! – mondtam kissé dühödten, de leginkább szomorúan.
Amikor odaértünk a tengerparthoz, mind a kettőnk csodálkozott, hogy a tengerparton nem esik, csupán idő kérdése talán, de én már el is tűntem Akki elől egyenesen a Büfébe érkeztem, ahol kértem műanyag pohárba jégkását, aminek fele eper, a másik fele puncs volt. Amikor épp kihoztam volna, Enzeru megtalált.
- Itt a tied. ^^”” – odaadtam az egyiket, de mire észbe kaptam, az Arrancar kettészelte vízszintesen. Engemet a csodálkozás kapott el, hogy hol a jégkása fele. – Na jó, odaadom az enyém, úgy is jobban szeretem a puncsot, mint az epret.

//Bocsi, hogy ilyen sokáig tartott, de mostanában egyre inkább nincs kedvem semmihez, talán mert közeledik a suli ^^"""//

Amint haladtunk az esőben ami már kezdett egyre jobban szakadni és életveszélyessé válni a villámok sokaságának cikázása következtében Nowa válaszolt, hogy ne magázzam, hisz nem annyira öreg még, majd hirtelen egy óriási fényjelenség jelent meg és Nowa szitkozódásából leszűrve elkapta az egyik ruhadarabját. Én éppen hogy csak kikerültem és az ártó fény hatására becsuktam a szemem és mire kinyitottam láttam is, hogy a lepel ami rajta van kicsit megperzselődött és láttam egy kis fényt a horizonton majd megkönnyebbült sóhajtással nyugtáztam a látottakat. Amíg el nem értünk a tengerparthoz eseménytelen volt és unkommunikatív. nem kicsit meglepődtem, hogy a tengerparthoz érve meleg van, süt a nap és jele sincs semmiylen viharnak. Körbenéztem és elcsodálkoztam az előttem elterülő látványban és a talpam alatt recsegő homok hangjában. Sokkalta másabb volt mint oda haza. a szél lágyan cirógatta arcom és teljesen elfelejtkeztem a Shinigamiról akivel idejöttem.
- Itt a tied. - feleli a hátam mögött amivel kizökkentet a bambulásomból és teljesen félre értelmezve szándékait, felé fordultam és kardommal félbeszeltem ami a kezébe van. ~ Huppsz ~ közben arcomra a megdöbbentség és a sajnálat ütött tanyát. Ellenben Nowa - san kínálta a másikat mintha mi sem történt volna.
- Köszönöm nem kérek, hülyén jönen ki ha a semmiben lebegne, nem? - felelem udvariasan s helyre tolom a kardom. - Ha jól látom, te most élvezkedni akarsz az ízek világában, szólj ha meguntad én ott leszek a parton annál a sziklánál - ujjammal a vízből kiálló kisebb sziklára mutatok - rendeben? - felelem s egy fejbólintást követően a szikla tetejére sonídoztam és hanyatt vágódtam rajta. Kezeimet a fejem alá tűrtem bal térdemet félig felhúztam és kémleletem az égen áthaladó bárányfelhőket, élveztem a nap éltető sugarát és vártam az ellenfelem jelentkezését.

- Hát jól van, ahogy gondolod!
Vállat vontam és egyenesen a kuka felé vettem az irányt, de mielőtt kidobtam volna egy szőkés-barna 7 éves kislányt láttam meg, aki egy jégkását akart enni, de nem volt elég pénze. A kislány szomorkodását látva a sértetlen poharú puncsot a padjára raktam, miközben ő a karjai közt sírdogált. A fél poharas epret gyorsan elrejtettem és megkopogtattam az asztalt. A lány felnézett a könnyező szemeivel és az arca átváltott örömmel teli boldogsággá, és már szívta is a puncsot jó kedvvel. A pultos lány elmosolyodott a szőke, barna szemű kislányon, majd rám nézett és bólintott Orihime. Az ajtó közeléből elővettem az epres jégkását és szívni kezdtem. Ahogyan kiérten észrevettem, hogy egy másik Arrancar beszélget Akkival, és felemeli a hangját. Igaz még nem értettem semmit.
~ Megérkezett a kötelesség? ~
Az ismeretlen Arrancar eltűnt, amikor rám nézett és már támadásra számítottam. Ahogyan szívtam a finomságot a kardom markolatát fogtam és szemöldökömet rángattam, hogy most mi is történt valójában.

A sziklán feküdve nézegettem a felettem átfutó felhőket, a közöttük átszűrődő fényeket. A lágyan fújó szél a kissé sós érintésével teljesen megnyugtatott és elaludtam.
Egy udvariatlan hangot hallok mellettem aki kiordibálja a lelkét is és egy kisebb fájdalmat éreztem a bal lábamban amire már kinyitottam a szemem. Először azt hittem, hogy a shinigami próbál felkölteni, de gyorsan felfogtam, hogy nem így áll a dolog. Egy jóval felettem álló Arancar osztotta a fejemet, hogy mit képzelek én, hogy itt szunyálok mikor nem messze tőlem egy shinigami járkál és mit lehetek ilyen béna, hogy nem vettem észre és a mondandója vége felé abba az irányba mutatott ahol a Shinigami volt. A tekintetem végig szökdelt a parton, a játszadozó gyerekeken, a ksiebb Napernyők tömkelegeken, de nem láttam meg hol is lehet.
~ Már csak ez hiányzott, jobb lesz ha lekoptatom, mert ha kiderül hogy nem látom akkor megüthetem a bokámat és semmi humorom néző közönség előtt harcolni. ~
- Jól van, nha, nem vagyok én se különleges se erős Arrancar így remélhetőleg elnézi ezt nekem. Már is Indulok. - felelem neki álmos hangon. Ő ezt összehúzott szemöldökkel és kielégült vigyorral nyugtázta majd egy garganatát nyitva eltűnt. A garganata hülye hangja teljesen kiverte a szememből az álmot, de még semmi kedvem nem volt harcolni, valahogy lejjebb nyugodtam. Miután teljesen bezárult az átjáró, jobban szemügyre vettem az alattam elterülő embertömeget és kiszúrtam Nowa-t ahogy egy bódé előtt feszülten figyeli az eseményeket és úgy szürcsöl valamit, mintha a kiszáradás fenyegetné. Jobb kezemmel a buksim hátulját vakartam, a megszeppentség jeleként, bal kezemmel pedig leporoltam magamat. Fejemmel kisebbet biccentettem a Shinigami felé, hogy induljon el ide hozzám. Majd vártam miként cselekszik.

Akki tovább relaxált a sziklán, úgy tűnt, mintha engemet várna. Szívesen odakullogtam volna, de valami zavaró energiát éreztem, az idegenét. Kicsit kínosnak véltem ezt az egészet. Nem tudtam mire készülhet Akki, viszont biztos vagyok benne, hogy ő is érzi, hogy figyel minket az a mániákus. Nekem nem volt más választásom, támadnom kell, vagy ha csak bájcsevegek, akkor az idegen Arrancar egy óvatlan pillanatban megöl. Nem habozhatok jó kedvemben, muszáj lesz valamit csinálnom. Kihúztam a kardom és Enzeru fölé Shunpoztam, miközben lefele vágtam. Reméltem, hogy Akki kivédi, hisz nem olyan gyenge lény 100 %. Ahogyan toltam fele erőmmel a kardom, Akki fülébe súgtam.
- Érzed? Itt van… Csináljunk egy műsort neki.
Hátrébb kényszerültem ekkor.
- Készülj Arrancar! - üvöltöttem el magam.
~ Kezdődhet a Folklór műsor! ~ Gondoltam magamban. Támadásba lendültem, ahogy csak tudtam. A levegőben csatáztunk, az emberek nem sejtettek semmit, számukra, mintha meg se történt. Amikor holtpontra jutottunk, újra az ellenfelemhez súgtam valamit.
- Jó kis edzés lesz. – kacsintottam és elmosolyodtam.

A sziklán állva várva Nowa reakcióját, nem győztem egyik lábamról a másikra állni, hogy elűzzem az unalmamat.
~ Vajon meddig várat még? Jobb lenen ha mihamarabb elkezdenénk, mert ha jól érzem még mindig a közelben van a másik Arrancar ami túl sok jót nem jelenthet számunkra. ~
Az óceán felől fújó szél kicsit felerősödött és nekifeszült a testemnek, majd ott kettévált és a sziklán lévő finom homokszemeket és egyéb, kisebb törmelékeket elsöpörte előlem. Ruhám lengébb darabjai előkelően lebegtek, az víz morajló hangja ahogy a parthoz és a sziklákhoz ér teljesen bejárta a környezetemet.
~ Végre elkezdődött. ~
ült ki arcomra a mosoly miközben kardomat előrántva sikeresen kivédtem Nowa felülről érkező kardcsapását. Az egymáshoz erő pengék csattanó hangja vegyült a víz morajával és a szél hangjával. A Shinigami kcisit ráerősítve fizikai erejével elkezdte felém tolni a kardját. Arcán látszott egy kisebb erőlködés, de ez gyorsan tova is tűnt, Zömökebb testén látszottak megfeszülni az izmok miközben a karja egyre közelebb ért hozzám. Amikor pár centire volt a kard az arcomtól egy sonídóval akartam próbálkozni, de mielőtt megtehettem volna a Fülembe suttogott. halovány mosollyal nyugtáztam az észre vételét és az egyetértés jele képen a jobb kezembe tartott kardot erősebben megmarkoltam majd meglegyintve ellöktem magamtól. Kicsit erősebbre sikeredhetett mint szerettem volna esetleg ő nem készült fel eléggé, de a löket kcisit hátrébb kényszerítette, majdnem a szikla pereméig. Amint csúszott a sziklán, pár kisebb darabka leszakadt és egy kevés port kavart amint a szél egyenesen felém hordott. Szerencsére nem volt akkora a por mennyisége, hogy teljesen beterítsen, de a derekamtól lefelé igen kellemetlen érzést sikerült okoznia. Egy üvöltő hang zökkentet vissaz a valóságba ami Nowa-tól származott.
~ Istenem, Kicsit túl spilázza a szerepét...ekkora idiótát... ~
megpróbáltam elrejteni minden érzelmemet amit ez az apró jelenet élesztett fel bennem, kisebb - nagyobb sikerrel.
- Ha úgy gondolja támadhat. - hangomon a szokásos tisztelet hallatszódott és közben kardomat magam elé tartva két kézbe vettem és vártam mi fog kisülni belőle. Arcomra kisebb mosoly húzódott miközben a Shinigami megiramodott felém. Ahogy kardunk megint egymáshoz ért kicsit meglepődtem, két - három csapás után felkényszerültünk a levegőbe és még csak támadni sem tudtam.
~ Hát nem egészen így képzeltem el a színjátékot. Kicsit más szintre kell juttassam a tudásomat ilyen téren is. ~
Gondoltam miközben a levegőben a folytattuk a harcot. A környéket a kardok összepattanó és a néha egymásnak feszülő éles hangja járta be a környéket. egyikünk sem próbált meg " sötét mágiát" használni, egyszerűen csak lengettünk a kardunkat. Az alattunk lévő emberek szinte semmit se vettek észre a felettük folyó párviadalról, valószínűleg a néha megerősödő szelet és az evvel érkező kisebb homok felhőket a szél mókázásának tekintették. Csupán csak pár perc telt el, de kis pihenőt tartottunk.
~ Nem számoltam arra, hogy ilyen nehéz lesz ellene védekezni. A testalkatától teljesen eltérő erővel bír harcolni és kétlem, hogy csak ennyi lenen benne, de valószínűleg ő sincs sokkal jobb helyzetben ~
Néztem a Shinigami arcára aki nem sokkal volt jobb bőrben nálam és eközben a ismét a fülemben suttogott.
- Hát az biztos, hogy nem lesz sétagalopp. - Elkezdett hatalmába keríteni a harci láz. - Remélem felkészültél egy komolyabb harcra ? - kérdezem tőle, azonban a hangomon már érzékelhető volt az izgalom. Kardommal kcisit ellöktem magamtól kardját és Hátrébb Sonídoztam és egy Barát töltöttem be a bal kezembe. Amint megérkeztem a kiszemelt helyre előttem felé a barát.
- Bara! - és a zöldes fény beborította a tenyeremet majd az ebből létrejött gomb egyenesen a shinigami felé tartott.
* Megpróbálom kiszámítani, hogy merre tér ki és megtámadom a kardommal, ha esetleg ő is egy támadást indítana el felém, megpróbálom kikerülni esetlegesen kivédeni. *

Miután visszatolt kényszeresen egy hátra szaltóval ugrottam vissza a szikla pereméhez, de csak a látványosság kedvéért. Remélem, van a másik Arrancarnak popcornja és Kólája nagy kiszerelésben, mert ez el fog tartani egy ideig. Ahogyan földet értem a sziklából tört le egy kis darab, és a port a szél aljas módon ránk fújta.
- Még ne gondolkozz el az életeden, majd amikor haldokolsz, akkor mindent jobban átlátsz!
- Ha úgy gondolja, támadhat.
~Ez a stílus, ez az érzelmetlen megnyilvánulás, mint akkor…~
Egy emlék tört fel belőlem még anno akadémiai pályafutásomkor, amikor először kellett egy sinaival legyőznöm a Dojoban az ellenfelem. Az ellenfelem egy magas, lányok szempontjából férfi ideálnak megfelelő előkelőség. Az rám mosolygott és a szakállam révén magázni kezdett gúnyosan, pedig lesütött rólunk, hogy egy idősek vagyunk. Ő is ugyanezt mondta, mintha hagyná magát, de Akkinál más volt a helyzet, ez a két esemény nem ugyanaz, de mégis borzasztóan hasonló. Mélyen belül rühellem a nemeseket, mert mit tudnak az élet balkezéről?
Visszatérve a valóságba a komoly arcot a nagy, széles vigyor váltotta fel. Szemeim kitágultak és a szél fúvása is egyre bátorított Akki irányába. A tenger morajlása a szikla tövében meg az összecsapásra ösztönzött. Shunpoval előre törtem és észre sem vettem, oly könnyedén suhintottam jobbra, balra, majd fejre. Majd ahogy a következőnél holtpontra jutottunk ívesen feltoltam a levegőbe. A harci modorom, jóformán hasonlíthatott a maszkos hollowokéra. Élveztem a harcot, testemet nem féltve küzdöttem tovább. Viszont megszólalt bennem a józanész és a fagyos mosoly letört, csupán egy kicsit vesztettem az iramból, de ésszel csináltam, tudtam, hogy egy kezdetleges barátot sodrok veszélybe, de egy Vasto Lordot nem kell félteni. Zanpakutommal próbáltam számára előnytelenebb helyzetet teremteni, de a kardok csattogtatásával sokra nem mentem. Volt mikor átgurultam a hátán mikor lehajolt és az érkezés után egy alulról közelített támadást intéztem, de nagyon sok haszna nem volt, viszont meglepettséget bőven okoztam neki. A folyamatos adok-kapok vívás után Shunpoval mögé kerültem, igaz sok hasznom nem lett volna.
- Ezt nevezem, nem vagy könnyű eset.
- Hát az biztos, hogy nem lesz sétagalopp. Remélem felkészültél egy komolyabb harcra?
- Durvább szint? Legyen, lepj meg!
Ahogy elüvöltöttem magam a kardom már mozgásba lendült is, amiből újabb holtpont lett. A kardokon visszasugárzott a Nap. Tisztán láttam ellenfelem arcát, és a kardja pengéjén az enyémet. Ő higgadt volt, de én… belőlem újra előtört a „Kenpachi” mód és egy jó harcot akartam vívni, de nem életre, halálra. Az később fog megtörténni, máskor más helyen. Egyszer csak elvesztettem a kontrolt. Akki hátrált és energia anomáliát éreztem felőle. Nem habozhattam semmi kép, ideje hogy szerepet osszak a Kidouknak. Balkezemet előre nyújtottam ki az Arrancar felé, kardomat merőlegesen rátettem a lapos felével.
- Hadou 4:…
- Bara!
- … fehér villám!
Ahogyan a varázslat elérte a másikat, s egymást kioltották, de én egynél nem álltam le. Shunpoval új irányt vettem fel újabbat és újabbat Fehér villámokat kiáltva utánuk egy komplett körként. Ezután aktív lett bennem a Kendo mód. A bal lábamat hátrébb toltam egy kicsivel, bal sarkamat felemeltem és kivártam mit lép az ellenfelem. Közben a kardomat mindkét kézzel tartottam magam előtt. Ha hátulról jött volna a bal lábam lett volna a tengelyem és gyorsan egyből támadásból lendültem volna. A kendo lábmunkában nincs olyan, hogy keresztlépés és ilyesmi, hanem mindig azzal a lábbal indítasz, amely irányba mész, és a bal lábaddal, nagyerővel nekirugaszkodhatsz a támadásban/védekezésben. Vártam mikor foglya el őt a harci láz.

Amint sikeresen ellöktem magamtól Nowá-t és a barám-mat sikeresen el tudtam ereszteni felé, tekintettemmel szúrósan figyeltem mit fog lépni. Nem egy rutintalan és meggondolatlanul cselekedő Shinigaminak ismertem meg így biztos voltam benne, hogy amit tesz nem fog nyom nélkül eltűnni. Eközben a környék hihetetlenül nyugodt volt, minket leszámítva. Abszolút nem illetünk bele ebbe a nyugodt és vidám környezetbe, habár a jó kedélyű lehet nem teljesen igaz. Ahogy a bara komótosan haladt a célja felé a vele szemben mozgó lég áramlatoknak háta egy kisebb örvény keletkezet habár valószínűleg ezt csak én láthattam mivel még szinte az orrom előtt volt még a támadásom. Furcsa hangokat véltem hallani.
~ Valószínűleg az előttem kavargó levegő hatására torzulnak el a hangok és nem tudom kivenni mit is jelentenek az értelmetlennek hallatszott szavak. Valószínűleg nem fog kitérni előle szóval védekezni fog. Hát jó...nézzük mennyire jó a reflexe. ~
Közben Nowa felől egy furcsa támadás indult el. Ahogy összetalálkoztak kisebb robbanást keltve eltűntek és helyükben egy kisebb füst felhő keltezett ami teljesen belepett. Kezeimmel az arcomat védtem a lökéshullámmal megérkező tömény füst elől.
~ Azért nem pont erre számítottam, a fene enné meg az ilyen helyzeteket. De egyre jobban kezdem élvezni... ~ arcomra egy haloványabb mosoly ütött tanyát amit nem tudtam lehervasztani és érdeklődve vártam mi fog ezután következni. ~ Nem teljesen hülye, de nem értem mi értelme van majdnem vaktában lövöldözni. ~ közben szabályosan egy körformában hatoltak be a füst függönybe a támadások amiket megpróbáltam elkerülni.
~ Mi a ...~ Egy égő érzést éreztem a bal lapockám felett. ~ Ejj lehet még sem vaktában lövöldözött vagy csak véletlen talált el? A lényegen nem változtat ezt megéreztem. ~ Kaptam a vállamhoz és tovább figyeltem a körülöttem cikázó támadásokat. agyam elkezdett járni, hogy miként tudnám viszonozni ezt a szívességet.
~ valószínűleg nem akar megölni, mert ez a támadás nem volt hozzá elég erős, de az tény, hogy ha volt valami terve vele, az most valamilyen szinten összejött. Meg kell próbáljak egy gyors támadást indítani felé, még ha nem is jön össze megtudom milyen reflexekkel bír és milyen a gyorsasága. ~ közben pár villám szerű nyalábot még sikeresen elkerültem. Amint a támadás abba maradt sokat nem tétlenkedtem és szinte azonnal elindultam az utolsó helyről ahonnan jött a támadás. Közben bal kezemben egy Rairin Hero-t összpontosítottam mivel az a kezem most hátrányban lenne közelharci eseményeknél. Pontos időzítést próbáltam kihozni a dolgokból így mikor már majdnem elértem a füst felhő szélét egy Sonídóval próbáltam a háta mögé kerülni. Amint sikeresen elértem a Nowa hátát ő egy erőteljes kardcsapással üdvözölt amit sikeresen hárítottam a jobb kezemben lévő kardal.
- Nem volt rossz az előbbi támadásod, sőt kifejezetten meglepett. Ha nem gond viszonoznám az iménti cselkedetedet. Rairin Hero! - irányítottam a támadást Nowa végtelenül hagyott bal hasfalára és Hátrébb Sonídóztam mielőtt becsapódott volna a támadásom.
~ Remélem azért eltalálom még ha nagy kért nem is okozok benne. Csak nem teríti le ez a támadásom. ~ Gondoltam miközben kardomat jobb kézben tartottam vízszintesen magam előtt és vártam egy esetleges vissza reagálást.

Akki lélekereje közeledett felém, éreztem, hogy nagyon gyorsan, és így tudtam, hogy Sonidozhatott. Hátulról számítottam a támadásra és be is vált, csak a hirtelen fordulás utáni szúrás nem jött össze. Akki kitolta a kardomat a sajátjával és az a vörös gömb. Nem tudtam mire való, de sejtettem és tudtam, hogy nagyon fájni fog. Szemeim kitágultak és végig a bal kar lendülését néztem, semmit sem tehettem volna. Körpajzsot akartam állítani, de ahhoz túl késő volt. Szembe kellett néznem a problémával. Ahogyan elérte a hasamat a támadás repültem egy jó nagyot. Ha lenne ilyen verseny, akkor Akkinak tízből tízet adnának hajításban, olyan messze kerültem el a helyszíntől. Egy sziklán érkeztem, ami még inkább nem volt kellemes. Ahol fetrengtem pokol mintára égni kezdett a böszmeteg szikla. Felálltam levegőt zihálva. Egy apró mosoly jelent meg az arcomon. A felsőtestemről leégett a ruha egy része. A bal vállamat, a fél hasamat és a fél hátamat egy égett ruhadarabka takarta. A Hakama aprán égett meg, de nem vészesen. Ahol pattantam, mint kacsázáskor a kő ott homokfelhők kavaródtak fel sűrűn.
- Most én jövök ebben az Adok-kapokban! – Kezemet beállítottam, mintha buthista lennék. - Bakudou 30: Shitotsu Sansen! – Mögöttem egy hálószerű, 5 ágú dolog jelent meg. - Hadou 1: - ujjammal magamat vettem célba - Shou!
Hihetetlen erővel lökött bele a feszületbe a Hadou, de nem szórakozásból lőttem el magam, mert a Csillagot csúzlinak használtam. A Shou kétszeresével száguldoztam Akki felé.
- Hadou 50: Rei no kuron! – Az egyik porfelhőben megidéztem halkan egy klónt és a terv készen állt.
Ahogyan belőlem az egyik, nevezzük X Nowának ahogyan elérte repülve az ellenfelet egy hatalmasat belecsapott kardjával, amit könnyűszerrel ki lehetne védeni, de a következmény ugyanaz: Akki a vízbe landolt, ahol kezdődött a part, szóval még megfulladni sem tudott volna az Arrancar, ha úszni nem tudna. Az Y Nowa egy másik útvonalon megkerülte őket és a megfelelő pillanatban Akkiék mögé került. Az X Nowa Enzeruhoz Shunpozott és kardját a torkához szegezte. Abban a helyzetben Akki végtelen módon elintézhette volna az Y-t, ha az X Nowa nem jelent volna meg a fekvő fejénél és fegyvere nem az ő szeme közéhez szegezte volna. A két Nowa egymásra mosolygott és egyszerre mondták, hogy „na, melyikkőjük az igazi?"

Amint a Sonídom-mal végeztem és megálltam, tekintetem az éppen becsapódó támadásomra koncentráltam. Kardomat magam elé húztam vízszintesen állítva, hogy az esetleges ellen támadást ki tudjam védeni. A támadásom minden akadály nélkül becsapódott Nowába, ami egyszerre megdöbbentő és elégedett érzéssel töltött el.
~ Nha a gyorsasága nem éppen a legjobb, a reflexén is van mit csiszolnia és ez az előnyömre válhat. ~
Tekintettem Nowa repülő teste után, ahogy a támadásom hatására keletkezett kisebb füstfelhőből kilökődik és egy kevés ideig a füst követi, mintha egy repülő Kondenzcsíkja lenne. a repülése olyan ívet írt le, hogy egy tőlünk messzebb sziklába csapódott be és evvel egy időben egy nyekkenő hangot is adott ami ilyen távolságról is tisztán hallatszott. Amint a szikla alatt elterülő homokos részre érkezett pár szikla mellé esett és ha a szemem nem csalt akkor pár el is találta és kisebb homok kavarodott fel. Csupán egy pillanatig feküdt a földön, de lehet még annyit se és látványosan kapkodta a levegőt.
~ Kicsit váratlanul érhette ez a kombináció, de az is lehet kicsit több Reitsut raktam bele mint kellett volna. Eddigi ismereteim alapján, valami örült támadásba fog kezdeni kevés logikával fűszerezve. ~ Mérlegeltem a helyzetet miközben egy bárány felhő suhant el fölöttünk és kicsi sötétséget hozott a tájra pá pillanatig. Kezeimet kicsit ellazítottam nehogy begörcsöljön. Egyszer csak egy furcsa, Nowa háta mögött megjelenő tárgyra lettem figyelmes.
~ Mi lehet az? ezt a technikát még nem láttam. ~ Szegezem tekintetemet irányába, hogy meglessem miként is használja és mire is való ez a technika. Ahogy kiért az általa keltett homok felhőből egyenesen felém tartott valami rettenetes sebességgel.
~ Hogy az a ! ~ emeltem fel kardomat, hogy hárítsam a felülről érkező csapást. Ahogy egymáshoz értek a kardjaink egy pillanatra fülsértő kard csikorgás terítette be a környéket , kisebb szikrák keletkeztek, majd úgy zuhantam alá mintha egy 200 kilós betonba öntötték volna a lábamat és belevetettek volna a vízbe, Amint elértem a talajt, mint ahogy éreztem is, kicsit lejjebb süppedtem és körülöttem a víz felcsapódott 1-2 méter magasan, a vizes homok, pedig a fél testemet betakarta és akaratlanul egy kisebb nyekkenéshez hasonló hangot adtam ki magamból.
~ Szerencse, hogy a homokban landoltam, mert ez a vizes homok az esésem nagy részét felfogta. ~
tekintetemmel elkezdtem pásztázni a környéket Nowa után, de ő hamarabb talált meg mint én és a kardját a torkom felé irányította. A jobb kezemet felemeltem és vele a vizes homok is csapódott és a még körülöttem lévő víz is vele csapódott amelyen a nap sugari megcsillantak és gyönyörű színekben pompáztak. Sikeresen hárítani tudtam a kardommal a támadást és egy vissza támadást próbáltam indtani a hasa fölé, de ekkor egy másik kardot pillantatom meg a szemeim között.
~ Hogy a jó ... mi a fene folyik itt? ~ arcomra a teljes meglepődés és értetlenség rajzolódott ki amint a homlokomnak feszülő kard gazdájára pillantottam. A meghökkenésemet tovább fokozta, hogy megszólaltak.
- na, melyikkőjük az igazi? - lágy nevetés övezte a mondandójukat.
~ Teljesen jó kérdés. Nem csak a Kinézetük, a Reitusjuk és az erejük teljesen azonos, hanem a hangjuk is. Most megleptek, de kell legyen valami hátránya is a technikának... ~ Majd arcomra egy moyloy húzódott az eddigi kétségbe esés helyett.
- Csodálatos és egyben hasznos technikát tudsz használni, fogod őszinte elismerésemet. azonban gyanítom, hogy van valami hátul ütője is a hasznosságából ítélve, - kezeimbe kisebb reitsut gyűjtöttem
- szerintem teljesen mindegy melyikőtök az igazi, ha az egyikőtök megsérül a másikotokon is kell legyen valami nyomot hadjon... - felelem nyugodt hangon, a meglepődöttség már teljesen eltűnt belőlem. sikerült megnyugodom a mondandóm végére és elkaptam az egyik Nowa bal lábát aki a szemem közt hadonászott a kardal a másik felé fordítottam a kardomat és avval céloztam meg.
- Estrella fugaz! - szóltam s megvártam míg a kezemből az összes csillag rátapadt a lábára és a kardom hegyéből elindult a többi a másik felé, majd el sonídoztam és próbáltam magam minél jobban védeni. Nem sokkal mellettük értem földet és kíváncsian vártam az események miként alakulását.

Ahogyan álltunk Akki felett alig vártam, hogy miféle trükkel fog meglepni minket. Ahogyan ellenfelem arcát néztem, az semmilyen érzést nem mutatott ki, még azt sem, hogy gondolkodna és már kezdtem elszomorodni, hogy nem is lesz semmi. Abban az óvatlan pillanatban megérintette a lábunkat egyikünknek kezével, a másikunknak a saját kardjával.
- Estrella fugaz!
Kis csillagocskák rakódtak le a lábunkra Akki kezéről, kardjáról felugrálva. A meglepődöttségről teli voltam, de a látványosságra csak 10-ből 6-t adhatok. Éreztem, hogy a hollow technika egyre jobban szívja ki belőlem a reitsut. Fogalmam sincs, hogy vajon korlátlan idejű ez a mágia, de ha így szívja tovább és nem tok némileg visszatölteni, akkor még, ha a shikaiomat használom, én olyan állapotba kerülhetek, hogy nem leszek képes kezelni rendesen a Zanpakutomat. A klónom mosolygott, mintha ez lenne a jel, hogy zavarná, mert én parancsot nem adtam, hogy mosolyogjon. Minél előbb beszüntettem a mágiámat, miután Akkira visszatettem a kardom hegyét, ha nem merengtem volna el. Ahogyan a figyelmemet úgy a kardomat is összevissza tettem, nem tudtam, hogy melyik irányból kapok, így elshunpoztam, hogy felmérjem hol is lehet. Ez remek alkalom lehet Akkinak a szadulásra.

A technikám sikeresebb lett mint vártam, habár egy fontos ütőkártyát játszottam el vele. Mind a két ellenfelemet eltaláltam. Végignézve az arcukat két különböző reagálást láttam. Az egyik kárörvendően nevetett a másik kétségbe esetten nézet.
~ Nha ha külsőre nem is tudom megkülönböztetni melyik lehet az igazi és még ha evvel sem, legalább egy kiinduló pontot adott nekem. Magamból kiindulva ha hasonló technikát tudnák használni akkor kétségbe lennék esve vagy legalább is meglepődve, hogy mi történt velem. Ha jól sejtem a Klón nem tesz ilyet, hisz tudatában kell legyen avval, hogy ő csak egy Klón. Még ha tévedek is ebből tudok okulni. ~ Közben melléjük Sonídoztam kicsit közelebb mint szerettem volna, az esés valószínűleg kcisit bezavart a tájékozódó képességemben. Az idegesebb Nowa felém szegezi a kardját, majd arrább Shunpozik evvel is megerősítve a gyanúmat. Ő a valódi. Habár ez nem javítja az esélyeimet, de egy magabiztosabb tudatott adhat. Követtem a mozgását és láttam, hova ment.
~ Tapasztalt ellenfél, valószínűleg védekezni fog amint megérkezik, de még nem nyerhette vissza teljesen az energiáját így remélhetőleg hatékonytalanabb lesz a védekezése. ~ Majd utána indultam és kardomban egy kisebb energiát irányítottam és közben figyeltem a másikat, hogy leszűrjem a reakcióit és nem e támad meg és esetlegesen nem-e az eredeti Shinigami. A sonídom végeztével pont Nowa elé kerültem aki mintha meglepődött volna és szinte védtelenül állt. Kardommal pár csapást indítottam felé, hogy legyengítsem és kizökkentsem a ritmusból majd mikor elérkezettnek láttam az időt cselekedtem.
- Kisokutadashii Jiboujiki! - adtam ki a parancsot, majd mögé sonídoztam és újra egy támadást indítottam felé.
- Shinkirou! - és kcisit messzebb mentem, hogy ha nem talált volna egyik támadás se, legyen időm kétfelé figyelni.
~ az első támadás elvakít, a másik egy illúzióba kényszeríti. Erősebb annál, hogy ez a két támadás megölje, de vajon erősebb e annál, hogy ha a támadások eltalálják újra talpra álljon. ~ Merengtem miközben hallottam, hogy a sonídom által felkavart víz vissza csapódik a tengerbe ott ahol nemrég feküdtem. Nem éreztem azt, hogy a másik ellenfelem megmozdult volna és a távolság nekem elég arra, hogy egy esetleges támadást olyan mértékben hárítsak, hogy ne legyen életveszélyes sérülésem. vállamban még éreztem a nemrégen szerzett fájdalmat, de valamennyire enyhült a belenyilalló érzés és a gondolat menetem is egyre helyesebbnek és valósabbnak látszott így valamennyire megnyugodtam, de nem engedtem a figyelmemből és egy esetleges csavartól tartva jobban koncentráltam.

//Hali! Bocsi, hogy csak most írok. Úgy volt végleg elhagyom a fórumot, de visszatértem… 10.000-es vagy? Basszus, amikor utoljára láttalak, akkor 6000-es voltál. O.o gratula Surprised

//

Shunpozgattam ide-oda ahogyan csak tudtam, hogy erőm valamelyest visszatérjen, de ennyi idő alatt még a felét sem szerezhettem meg. Kissé zakatolt a lélegzésem, de éreztem némi bizsergést. Az egyik pillanatban elém vágott az ellenfelem. Arcomon ekkor gördült le az izzadság csepp. Kicsit meg voltam riadva, hogy mit fog velem tenni abban a szent pillanatban. Már nyúltam a kardomhoz, amikor eltűnt előlem és egy mágikus támadás suhant felém, majd éreztem, hogy a hátam mögött is jött még egy. Most nem volt időm, hogy törődjek az Arrancar figyelésére. Összekuporodtam, miközben vettem elő a kardom. Meg kell próbálnom azt, amit muszáj, még fele annyi lélekenergiával, de éreztem azt is, hogy lassan, viszont töltődik az energia.
- Shikai Teka… - suttogtam a kardomhoz.
A kardom egy pillanat alatt a végtagjaimra olvadt, és egy kicsi 2x2 méteres kis tükörszobában találtam magam, de az egy pillanat alatt darabokra tört, ahogyan a két támadás ütközött vele. Az is csoda, hogy ennyiből meg tudtam idézni rosszullét nélkül a „Tükör királynőt”. A tükör darabkákat egyre könnyebben és könnyebben irányítottam, s támadtam a felkészült Enzerura. A tükördarabkák tömege indult meg az Arrancar felé, majd amikor jónak láttam kézmozgatással gyorsabban mozogtak a darabkák. Bizsergett kezem-lábam, mintha Teka jól érezné magát, már pusztítani akar. Egyéb meglepetéseket későbbre tartogatok.

// nem gond hisz újra itt vagy Smile

köszönöm szépen, igyekszek egyre feljebb törni a "ranglistán" Very Happy

//

távolabbról figyeltem Nowa cselekedeteit és a döbbentség ült ki az arcomra amikor egy falszerű valamivel vette magát körül és evvel hárította a támadásaimat.
~ Ennyi Energiából is képes volt megidézni egy olyan védelmet ami ezt a két támadásomat sikeresen hárította? Jobb lesz ezekre felkészülnöm, mert ha nem figyelek az ilyesmikre akkor nagyon nagy bajban lehetek a későbbiekben. ~
Gyorsan fel kellett ébredjek a merengésemből, mert Nowa ahogy két lábra állt az össze tört darabokkal támadt felém.
~ Mi a fene? Úgy látom ez a harc izgalmasabb lesz mint amire számítottam. ~ Arcomra kisebb mosoly ült.
A támadások gyorsak voltak, de nem annyira, hogy pár sonidóval ne tudjam kikerülni őket. Épp egy ellentámadáson gondolkoztam amikor az ellenfelem a kezeit is mozgatni kezdte.
~ Mi a szösz? Most milyen támadást akar indítani felém? ~ rezzentem meg egy kicsit és gyorsan kivertem a fejemből az ellentámadás kisebb szikráját is.
A kis darabkák most gyorsabban jöttek felém. A meglepetés és a hirtelen sebesség változás következtében pár darabka eltalált. Egy kettő a bal vállamon, pár darabka a hátamba fúródott be. ezek után megpróbálgattam kikerülgetni őket a sonidómmal, sikerrel habár elég fárasztó volt egy idő után és felesleges energia pazarlás.
~ Ezt nem folytathatom a végsőkig. szerencsére úgy tűnik, hogy nem voltak mérgezettek azok a darabok, mivel semmi bénító és koncentráció rontó hatását nem érzem. Jó lesz hamar leszoktatni az ilyen támadásokról. ~
Sonidoztam kicsit messzebb a szilánkoktól, hogy legyen időm aktiválni a technikámat és annak legyen ideje kifejteni a hatását is.
- Tageisei Tate ! -dörmögöm az orrom alá.
éppen hogy csak sikerült aktiválnom mire hozzám értek a darabok. csak ekkor lettem figyelmes arra, hogy mintha tükör darabkák lennének, mert pár pillanatig mintha saját magam láttam volna az egyik darabkában. ezután a nap sugarai újra beterítették a darabokat és fényes villogással haladtak tovább. A védelmemben bízva az ellenfelem közelébe sonidóztam és egy újabb technikát használtam.
- Fusco fosa! - és egy sötét elzárt helyen találtuk magunkat. Sok időt nem akartam hagyni a Shinigaminak az eszmélésre vagy a gondolkodásra.
- Satsujin Ken - Legyintetem meg felé a kardomat és utána rögtön védelmi állásban álltam be és vártam miként fog véget érni a támadásom. Közben még kisebb Reitsut gyűjtöttem a bal kezembe.

Teka erejében bízva próbáltam elérni az Arrancart, már majdnem meg volt, amikor elsonidózott, és egy közepes energia löketet kaptam a mellkasomba. A repüléssel nem volt gondom, csupán a vízbe való érkezésem idegesített, ahogyan megcsípte a vízfelszín a hátamat. Merültem lefele, de maximum úgy 6 métert, mert csak a parton „szórakoztunk”. Végre lecsendesedett minden, így a fejemben is a gondolatok. Egy kis idő múlva fellebegtem a víz felszínére, s úgy lépdeltem, mintha vízen járnék. Kicsit eufórikus állapotban voltam, akár a Zanpakutoum. Mindketten jól éreztük magunkat, már csak az adrenalin kiegyenlítése volt már hátra és a kardommal teljes mértékben meglenne a „legtökéletesebb összhang” Amikor felnéztem már körülöttem az egész tér egy sötét hellyé változott, majd eltaszított a helyemről egy mágia. Csatatéri mosolyom előkerült, s éreztem, hogy én következem.
- Teka, Tükör Szoba! – Mutattam az Akki felé, míg ő védekezésbe állt.
A tükör darab halom eltűnt. Az egész sötét vermet tükörfolyókból álló labirintus töltötte be. Én ajtóként hajtogattam a tükröket, de ezt csak annak engedi a tükrök királynője, aki velem van. S figyeltem lélekenergiát elrejtve az áldozatomat. Először meggyőződtem, hogy a harmadik személy nincs ebben a labirintusban. Megjelentem Enzeru előtt.
- Nincs itt. - állapítottam meg a 2. Arrancar helyzetét. - Eddig hogy tetszik az edzés? – kérdeztem az élet tisztelő ellenfelemtől.
- …
- Igaz-igaz! Nem időzhetünk túl sokáig. Mindent bele kell adnunk, had élvezze az a girnyó a küzdelmet. – Megrezdült az üveg jelezvén, hogy egy harmadik is megjelent a labirintusban. – Mennem kell. Hajrá! – megveregettem Akki vállát, s az egyik tükröt nyitottam ki, mint az ajtót. Már majdnem becsukva még volt egy kis hozzászólásom. – Remélem jó vagy fogócskában. De itt te nem leszel elhunyó, de igyekezz. Menekülj ki, ha tudsz!
Ezután becsuktam az ajtót, valamint a lélekenergiámat elrejtettem.
Egy kis idő múlva, amikor jónak láttam megjelentem az egyik tükörben. Átsuhanva villámgyorsan ellenfelem mögött belekarmoltam annak hátába. Ezt az út során háromszor sikeresen megcsináltam az ötből. Nem akartam, hogy idő előtt észrevegyen.
Később a hollow egy köralapú tükörszobába érkezett. A bejárat helyére egy tükör termett, s mindegyik tükör engemet mutatott ő helyett. Amint beszéltem volna az összes önképem mozgatta a száját.
- A tükrök nem hagyományosak, mi? De a darabkáik sem, szóval óvatosan!
Vártam mit reagál Enzeru barátom.

Amint védekező állásban álltam, várva ellenfelem reakcióját furcsa dolgot tapasztaltam. A technikámat rövid idő alatt a saját technikájára változtatta. az eddig sötét tér most tükör szobává alakult át. Kisebb neszeket hallottam amik egyre közeledtek felém, egyszer csak a hang elért hozzám és Nowa jelent meg előttem ahogy a tükröt egy ajtóvá alakította.
- Nincs a közelben, de valószínűleg csak olyan messze van, hogy érezze a reintsunkat és megtudja állapítani mi történik. Igen érdekes és tanulságos, elnyerte a tetszésemet. - Válaszolom a kérdésére udvarias hangon. Arcomra kisebb mosoly kúszott a cselekmények alaklása következtében.
Nem sokkal később megrezzent az üveg külső fala és Nowa jelezvén, hogy menni kell elindult. ahogy halad azon az ajtón kifelé amin bejött még elmondta a véleményét és az észre vételét majd az ajtó becsukódott ugyan olyan hanggal mint amivel kinyílt.
~ Huh...az vadászból most préda lett mi? Elégé meglepett ez a fordulat, de hogy meneküljek... kicsit lebecsül, habár jobb lesz vigyázni, mert a kint eltört tükröket is tudta irányítani valamint a reitusja is eltűnt. ~
Majd erősebben megmarkoltam a kardomat és lejjebb vittem a energiámat olyan szintre amilyenre tudtam. Ahogy haladtam a tükörből kirakott folyosókon hallgattam, hogy mikor mozog az üveg, hogy megtudjam a helyzetét. ahogy haladtam nem meglepő módon mindenhol saját magam arcképe nézett vissza rám.
~ Jobb lesz nem hozzá érni és eltörni egyetlen üveget sem, sose lehet tudni mi lehet a következménye ennek. ~ Haladtam kicsit óvatosabban egészen egy olyan helyig ahol egy kijárat félét pillantottam meg. Hirtelen kellemetlen érzés hatolt a zsigereimbe amik a hátamtól indultak. Ennek hatására megfordultam, de nem láttam semmit. Egy párszor ez előfordult azután abba maradt. Körbe néztem és az érzékeimmel is nyugtáztam, hogy nem próbálkozik többször ilyenekkel.
~ A kis mocsok tud utazni a tükrök között. ~ tettem észre vételt magamnak miközben erősen koncentráltam, hogy megtaláljam őt, de pár perces áldógálás után elindultam a kiszemelt helyre. Beérve nem éppen oda jutottam mint gondoltam, a kiút helyet egy kör alakú teremben találtam magam. ahogy haladtam beljebb a hátam mögött ismerős hangot hallottam. A bejárat eltűnt, egy tükör termet a helyére és evvel majdnem egy időben a Shinigami képei jelentek meg körülöttem. Mindegyik alak ugyan úgy nézett ki, hangjuk is egyforma volt és mozgásuk is azonos és egyidejűleg történt. ahogy befejezte a mondandóját, nem bírtam ki, hogy ne válaszoljak neki.
- Hát eléggé úgy tűnik, hogy nem hagyományosak. Próbálok óvatos lenni, de csak úgy cselekedhetek óvatosan hogyha nem csinálok semmit, ez meg nem megfelelő dolog lenen ebben a helyzetben, legalább is szerintem. - kisebb mosolyt engedtem meg magamnak - lássuk mi lesz ha ezt csinálom. - emeltem fel bal kezemet és fordultam a bejárattal ellentétes irányba.
- Rairin Shakkahou! - engedtem szabadjára a kezemben összegyűjtött Várva az eseményeket.
~ Amíg nem tudok semmi biztosat addig hülyeség lenen bármi komolyabbat csinálni mert megjárhatom. Lássuk mi fog történni ha becsapódik. ~ Gyűjtöttem nagyobb energiát magam köré.

//Istenem, kifáraszt a suli, ne bírok az írásra felfrissülni, de legalább így is megy ugyahogy.//

~Tényleg várakozni akar? Jesszus, a végén rászabadítom Tekagamieiki összes tükördarabját, és abból aligha lesz kiút. Ha csak a vermét meg nem szünteti. Végül is mindegy, így is, úgy is rá zúdítom. Kíváncsi vagyok mennyit ad a védelmére. ~ Gondolkoztam a háttérbe maradva, amikor végre történt valami. Lélekenergia anomáliát éreztem a terem közepén. ~ Akki valamire készül. ~ Felemelte ő a kezét, és egy erős, robbanó gömböt lőtt ki a kezéből. Az a kiszemelt tükröt felrobbantotta az egészet sikerült egy pillanat alatt. Először az érinettt tükör tört darabokra, majd a nyomás hullámként az egész szobára hatást gyakorolt egy pillanat alatt, s mindegyik tükör felrobbant. A tükör darabkák minden irányból egyenesen az Arrancar felé száguldoztak, s ha Teka markából ki is kerül, vajon utoléri a sötét veremben az egységesített erejű, törött tükör darab tömeg?
Én hol vagyok? Hát a nagy széttörés után Teka egyes darabjaival próbál elrejteni, s ha „egyesülnek” a darabok, akkor velük fogok repdesni középen elrejtve.