Egy átlagos Hueco Mundo-i napon Elindultam edzeni egyet mivel más dolgom úgy se akadt. Las Noches - ből kiérve az előtte elhúzódó sivatagban találtam magam.
~ Fene ebbe a helybe, sosem fogom megszokni ezt a hőséget s a kopás sivatagos tájat...~
Majd tovább Indultam minél messzebb Noches-től, a kéretlen szemek elől. Kezemet zsebre rakva haladtam s a homok sercegésének köszönhetően ami a fülembe kúszott, borsózni kezdett a hátam. A szél kissé feltámadt, neked oldalasan fújt és lebegtette köpenyemet. Kisebb gyaloglás után hátranéztem és szememnek majdnem örömteli látvány fogadott, Las Noches képe lassan kezdett halványodni, szinte már el is tűnt. Visszafordultam s folytattam utamat pár Sonídott is belevíve így gyorsítva a még távolabbi kerülésemet attól a helytől amit nem igazán szeretek. Az utam vége egy Kvarc fánál állt meg. A sivatagnak ezen a részén ez nagyon ritka így tökéletesen alkalmazható útjelzőnek is vagy viszonyításnak is.
~ Innen már nem messze van az a hely ahova járni szoktam, már nem kell sietni elég gyalogolni ~
Érintetem meg a fa csúcsát majd elindultam tőle balra. A szél erre erősebben fújt és az eddig lágyan lengő köpenyem egyre jobban megfeszült a szélben ami immár velem szembe fújt s a homok szemeket a szemembe fújta. Kezeimmel megpróbáltam eltakarni a szemeimet a bántó homok elől, de nem sok sikerrel. Egy körülbelül harminc percnyi séta után végre elértem azt a helyett ahol rendszeresen szoktam gyakorolni. Ezen a helyen a szél sose támadt fel csak lágyan cirógatta arcomat, a homok valamivel lágyabb és puhább volt, a lépteim a homokon nem egy eltorzult fűrész hangját keltették. Úgy döntöttem a gyakorlás előtt lepihenek egy kicsit s mentálisan felkészülök rá. Azonnal leültem s a homok kicsit felkavarodott körülöttem. A meditálásom vége felé két különös szellemi energiára lettem figyelmes nem messze tőlem. Furcsállottam, hogy külön külön jelentek meg, kis idő eltéréssel.
~ Mi lehet ez? Shinigami jellegű a az energiájuk...ha igazam van mi a fenét kereshetnek itt? Ezt meg kell nézzem ~
E közben lassan felálltam a homokról ahol eddig ültem. Tekintetem a baljós energiák felé fordítottam majd elindultam felé. Pár Sonídóval közelebb mentem és úgy döntöttem biztonságosabb gyalog folytatni az utat. Nem sok idő telt el azóta, hogy érzékeltem a szellemi energiákat talán csak pár pillanat. Amint azon hely közelébe értem ahonnan éreztem az idegen Reitsu - kat megdöbbentő látvány fogadott. Két Shinigami állt előttem egymástól kicsit messzebb elhelyezkedve.
Az egyik aki nem messze tőlem állt megszólalt:
- Üdv Arrancar, az én nevem, Ashigaka Shikamazu, és téged hogy hívnak Arrancar? - feleli kissé rideg hangon
Testmagassága az átlagosnál kicsit magasabbnak mondható, testalkata átlagosnak mondható, Barna haja válláig ér ami alól barna szempár nézett rám. Tekintetem a másik Shinigami felé fordult akinek gesztenye barnás színű volt a haja állán szakáll szerű valami lehet, a másikkal ellentétben neki zömök a testalkata és vállán egy kendő van. Visszafordulok az első Shinigamihoz aki az imént megszólalt.
- A Nevem Akki Enzeru és nektek semmi keresni valótok itt. Ha nem tudnátok ez egy olyan hely ahova nem léphettek, Kérlek azonnal távozzatok. - feleltem nyugodt és udvarias hangon és közben bal kezemet a jobb oldalamon hordott Katanámra tettem. Még ez a rész ahhoz a területhez tartozott szerencsére ahol a szél nem ment át kaotikus viharrá hanem csak lágyan szelte a tájat így kicsit feletette a nagyobb hőmérsékletet legalábbis számomra. Figyelmem nem lankadt ugrásra készen álltam egy esetleges támadás hárítására vagy ki hátrálása elől.

A feszültség egyre csak nőtt a levegőben. Egy darabig farkas szemet néztem az előttem álló és olyan harcias Shinigami - val.
- Menjünk el? még csak most érkeztünk nem rég, akki!
Hangzott Ashigaka felől a hang ami ridegen hasított bele a környékre nehezedő néma csendbe. Tekintete megváltozott mintha valami történt volna. Energia áramlása kicsit megugrott ami azt jelezte, hogy támadni akar.
- Gyorsan végezni fogok veled, nem foglak kímélni és mindent beleadok!
Hangja még mindig rideg volt azonban a hangneme és súlya teljesen megváltozott. Az eddigi nyugodt és udvarosnak mondható hangnemet felváltotta az kapkodás és az ordítozás. A katanáját előhúzva mögém shunpoval mögém került s kardjával átakarta szúrni a szívemet. Tekintem a másik Shinigami felé fordult aki láthatólag földre huppant, nem akart harcolni.
- Itt a vége arrancar, ha egy kicsitt is figyeltél volna jól elszórakozhatunk volna!
Szólal meg a hátam mögött miközben katanája a szívem felé közeledik.
- Sajnálom, de ne légy önelégült. Attól, hogy nem reagálom re rögtön a mozdulataidat, nem azt jelenti, hogy nem tudok ellene mit tenni. - felelem neki nyugodt hangon majd egy Sonídóval messzebb mentem tőle. Kardomat előhíztam, s vártam mi lesz a következő mozdulata.
~ Nagyon sietősre akarta venni a dolgot. Vagy erős vagy szimplán magabiztos. Mindegy. Nem akarok addig komoylan harcolni míg a másik Shinigami nem száll be a harcba, bár nem úgy tűnik, hogy Ashigaka sok választást hagyna. ~ és közben balkezembe gyűjtögettem egy kisebb mennyiségű energiát majd Ashigaka felé lőttem.
~ nha lássuk , hogy csak a szája-e jár vagy tud is valamit. ~ Gondoltam miközben a Barám felé száguldott a homokot kissé felkeverve maga előtt és után. Közben megpróbáltam magam védeni amennyire csak tudtam.

Amint eleresztettem a Baramat fölkavarta körülöttem a békésen szendergő homokot, de nem olyan mértékben, hogy beterítse a környéket és ezáltal csökkentené a látási viszonyokat. Ahogy repült a Bara Ashigaka felé utána egy kis csíkban félre tolódott a homok. Tekintetem a másik Shinigami felé fordult aki láthatólag jobb elfoglaltságot talált, mint az éppen zajló harccal foglalkozni.
~ Jobb nem vele foglalkozni, láthatólag hidegen hadja ez a harc és igen nagy hátrányban lennék ha ő is becsatlakozna a harcba. ~
- Bakudou 39: Enkosen!- hallottam Ashigaka felől mire vissza csaptam a fejemet, hogy lássam mire is készül. Egy körpajzs jelent meg előtte amivel a Barámat kivédte. A por hirtelen felcsapódott és majdnem ilyen gyorsan le is ülepedett az eddigi helyére.
- Hé Nowa! Nem akarsz segíteni? Beszállhatná te is, így nem unatkoznál, nem gondolod? - hangzott ismét felőle miközben tekintete a másik Shinigamira fordult.
~ Szóval Nowa - nakhívják a másikat. De ezt a Barát egy Kidouvak kivédeni...meglepődtem. Nem volt benne nagy erő simán kikerülhette volna, de ehelyett így védte ki ~
Közben vissza eresztett rám a tekintettét és újra megszólalt:
- Alábecsültelek, ez többet nem fog előfordulni, bakudou 1. sai!
Evvel a technikával sikeresen meggátolta a mozgásomat. De nem mutattam erőlködést, kíváncsi voltam mire készül.
- Ó, Nagyúr a hús és csont burka,minden teremtmény, szárnyak suhogása,Te, ki az Ember nevét hordozod,Pokol és Zűrzavar Tenger hullámzó akadálya,Indul dél felé. Hadou 31: Shakkahou! - miközben elmormogta arcomon egy halovány mosoly jelent meg meg.
~ Nézzenek oda, képes a Shakkahou-t használni? Nagyon érdekes. ~
Majd elindult felém a tűzgolyó. Ashiaga körül a homok kicsit felszállt majd ahogy elindult tenyeréből maga előtt két irányba, egyenletesen szét dobálta a homokot ami mint egy hullám hullt is alá. Éreztem, hogy Energiája eltűnt onnan ahol eddig állt és mögém került, de a másik Shinigami is mozgásba lendült, energiája megemelkedett és hirtelen megjelent valami körülöttem majd a Shakkahou felakadt rajta és hatalmas robbanással eltűnt az akadálly szerűséggel együtt. hatalmas fény jelenség követte ezt a jelentett és a becsapódás helyén fél körbe az akadály vonalába egy kisebb kráter keletkezett. Ezután arra lettem figyelmes, hogy kát lább pihen a vállamon s a hozzá tartozó test éppen Ashigaka - val beszélget. Mivel még mindég fogságban voltam semmit nem tudtam vagyis nem akartam semmit tenni ellene. Kíváncsi voltam mire készülnek és miért avatkozott közbe ilyen módom a Másik Shiningami akit feltehetően Nowa-nak hívnak.
~ Az a szemét... ~
Gondoltam miközben lábait levette rólam majd láttam, hogy egy szaltóval közeledik felém a másik Shiningami lába ami annyira volt erős, hogy eltávolítson arról a helyről ahol eddig álltam.
Arcomra kisebb mosoly kúszott.Nem messze álltam meg tőlük, s éreztem, hogy az iménti mozgásgátlás hatása teljesen megszűnt. Kardomat kéz kézbe fogtam majd védekező állásban álltam. Közeb az eddig nem harcoló Shinigami felém intézi mondandóját.
- Gome, Arrancar! Egy rejtély nyomában járunk, azért vagyunk itt Hueco Mundoba, mert 3 tisztünk eltűnt, s a kapu érkezési helye itt Hueco Mundoban van. Sajnálom, hogy engedélyt nem tudtunk kérni, de ez számunkra fontos ügy. Talán még segíthetnél is. - eközben körbe néz - Ahogyan látom eljöttél ide messze… edzeni? Gondolom igen. Mit szólnál, ha edzőtársak lennénk erre a pár pillanatra, s az meggyőzne, hogy segíts, hogy minél előbb eltűnjünk Heco Mundoból…
~ Hehh? Ez hülyének nézz engem ? ~
Gondoltam és értetlen arc kifejezést vágtam.
- Üdvözöllek - kardomat bal kézben fogtam és bal vállamra fektettem, hogy átérjen a jobb vállamra is - kicsit túl barátságosan szólítasz meg...még be se mutatkoztál és ráadásul el is mondod miért vagytok itt. Engem ez nem érdekel. Azt mondod segíthetnék is nektek, annak ellenére, hogy az imént oly barátságtalanul megrúgtál. Nézd meg most itt a talpad helye...- rámutattam oda ahol megrúgott - Ezek után remélem magad sem számítottál arra, hogy örvendve mosolyogva mondom " hogy dehogy nem!" ? Ahhoz, hogy meg mit csinálok itt semmi közöd nincs. Még egyszer megkérlek titeket, hogy hadjátok el ezt a helyet és térjetek vissza oda ahonnan jöttetek, mert nem edzőtársak leszünk ha nem így tesztek. - Feleltem udvarias, de utasító hangon. Közben a szél tovább simogatta arcomat, mintha az imént semmi se történt volna. Kardomat lassan levettem a hátamról és újra két kézbe vettem és védekező állásba álltam várva mi fog történni. Valahol tudtam, hogy úgy sem fognak elmenni és örültem a társaságnak...nem...az edző társaknak. Eközben halvány mosoly még jobban megerősödött az arcomon, köpenyemet levettem és egy nem messze álló kvarc fára dobtam eközben a szél is csendesedett.

Abban a hőségben ami körbe vett minket itt, teljesen őrjítő volt, de ezt az érzetet csillapította az egyre erősebben fúja szellőcske. Eközben az Ashinaga néven bemutatkozó Shinigami a társának valamit oda ordibált, de nem figyeltem oda, mivel más vonta el a figyelem.
~ ha most ezek egymásnak esnek akkor elvonulok innen, de minden esetre megpróbálok kettő ellen harcolni itt nincs mit tenni. ~
Majd a bal kezemben egy kevéske reitsut gyűjtöttem. Eközben Ashinaga valami kidou-t használt amivel eltűnt a szemem elől. Már harcoltam ezelőtt is Shinigamik-kal és volt szerencsém ilyet látni.
~ heh? evvel itt nem sokra mész, ez itt homok, itt élek s nem tudsz elbújni...de legalább nem kettő az egy elleni meccs lesz az elején...~ Gondoltam miközben A másik Shinigamira néztem aki eddig Zanpaktou-ján támaszkodott és válaszolt a tárának. Amikor az eltűnt A Shinigami aki még mindíg nem mutatkozott be hozzám fordúl és így szól:
- Ahogyan az arckifejezésed látom, biztos, hogy harcolni akarsz. Számítottam, hogy Hueco Mundoban harcolni fogok, de ilyen hamar… Még nyomot sem találtunk. Hát jó.
- Hát nem is tudom mit gondoltatok amikor idejöttetek. Nem fogtok harcolni és szinte észrevétlenül császkálhattok itt? sajnálom, de akkor ez az elmélet itt megtört. - feleltem neki udvarias ám kicsit gúnyos hangon. Eközben ő a bal kezébe vette kardját majd átvette a jobba és a nyaka körül lebegő sál izét levette és elengedte a szélben ami egyre jobban hűsítette a környéket. Amint végzett kardját úgy fordította, hogy a hegye a fölfelé mutatott markolata pedig a feje irányában állt.
~ Nha végre, hogy rászántad magadat ~ - és egy kis mosolyt engedtem az arcomra. ~ Sajna attól, hogy egy ellenféllel harcolok még nagy hátrányban vagyok, mert a figyelmemet így is meg kell osszam. Mit kellene csináljak. Abból a pózból arra következtetek, hogy támadni akar. Meg kell előzzem, mert ahogy látom a szeméből nem akarja elnyújtani a dolgot. ~ Majd testhelyzetet cseréltem ami félig támadó és félig védekező testhelyzetnek mondható. Jobb kezembe vettem a kardom a balt pedig magam előtt tartottam ökölbe szorítva, könyöknél behajlítva. Közben lassan bal kezemet a Shnigami felé fordítottam.
- Bara!- szóltam a nagy csöndbe közbe vágva hirtelen és elindult a a fényes gömb.
Közben mögé sonídoztam és kardommal felülről próbáltam lecsapni rá. Tekintetem a másik Shinigamira is ki-ki tért, de koncentrációm az éppen alattam állóra összpontosult!

A Bara közeledett irtózatos sebességgel, szemeim kikerekedtek és máris egy Kidou hagyta el a számat.
- Bakudou 39: Enkosen! ~ Túl nagy a kör, itt van. Nincs előttem, akkor fölöttem. ~
Ahogyan néztem felfele és tolódtam jobbra Akki kardja az arcomtól pár centire volt. A helyezkedésemnek hála, a lepel tartón lecsúszott a kard, de a leplet kettészelte, és a karomat is megsebesítette hosszában. Alulról az egyik kezemmel megfogtam Akki kezét és egy újabb Kidout meséltem, de most Akkira.
- Bakudou 9: Geki!
Akki teste vörösen kezdett el világítani, s borzalmas kínok gyötörték. Tudtam, hogy ez nem tarthat sokáig, hiszen ez a kidou a Bakudou-k között első 10 közé tarozik. Akki, pedig gyakorlott harcos, ahogyan visszagondolok a harc menetelére.
Úgy tudom, hogy általános hollow technika nem sok van, ezért óvatosabb kell legyek, mert sajátos technikái is lehetnek.
- Nimmeg, szegény tiszti lepelem, nem voltam képes néhány másodperc alatt a támadásodat kikerülni teljesen, talán Shunpoval sikerült volna, de kicsit későn vettelek észre. – hozzá guggoltam. – Nem rossz haditechnika, csak ezzel az a gond, hogy a Shinigamik is gyakran így intézik el a vadászó hollowot. Hátulról, mert a maszk mikor eltörik az emberi arc egy része vagy teljes része láthatóvá válik és a felgyűlő emberi érzéseket alig lehet elbírni, már akinek… Mennyit fecsegek…
Felálltam, a karomon a sebet bekötöttem a kettészakadt lepellel, és készültem a kivégzéshez, de a kötő mágia hatása vagy elmúlt, vagy Akki kierőszakolta magát belőle. Sejtettem, hogy Akki megragadja a lehetőséget, ezért előbb támadtam, hogy megelőzzem Enzerut. Ebben biztos voltam, hogy Akki kivédi, de nem is vártam mást.

Amint A harcoló Shingami fölé értem ő motyogott valamit és a Barám az előtt robbant volna fel, hogy elérte volna őt. Kis robbanás keletkezett és a környéket ellepte a homok. De a kardom továbbra is felé tartott. A shinigami megpróbált elhajolni, ami sikerült is neki. A Kardom csak a leplét érte amit viszont ketté is vágott. Az arcomon meglepettségnek semmi nyoma, hisz nem gondoltam komolyan, hogy ez a támadás végzetes lesz számára, sőt nem mintha bármi kárrt is okozhatott volna benne. Ahogy haladt lejjebb a kardom egy támadást akartam intézni, de erős fogást éreztem a karomon és a Shinigami újra motyogott valamit:
- Bakudou 9: Geki! Hangzott felőle.
~ Mi a...? Nem tudok mozogni. A fene. ~ Közben mint egy élettelen és tehetetlen fatörzs zuhantam le a talajra. A homok tompította az esést így nem ütöttem meg magam. Megpróbáltam kiszabadítani magam, de az elején nem sok sikerrel. A Shinigami rám nézz és megszólal:
- Nimmeg, szegény tiszti lepelem, nem voltam képes néhány másodperc alatt a támadásodat kikerülni teljesen, talán Shunpoval sikerült volna, de kicsit későn vettelek észre. Nem rossz haditechnika, csak ezzel az a gond, hogy a Shinigamik is gyakran így intézik el a vadászó hollowot. Hátulról, mert a maszk mikor eltörik az emberi arc egy része vagy teljes része láthatóvá válik és a felgyűlő emberi érzéseket alig lehet elbírni, már akinek… Mennyit fecsegek…
Közben oda jött és leguggolt hozzám majd mikor befejezte felállt és a karján kelett kezett sebet kötözgette be.
~ Bolond...kit érdekel a lepled...mi az hogy nem rossz? ez egy közismert harcmodor, nem kellene hencegni a kivédésével... jó lesz...mindjárt sikerül mozognom. ~
Gondoltam miközben a Shinigamit néztem ahogy szerencsétlenkedik a sebe bekötözésével majd felálltam és jobban megfogtam a kardom és felé indultam, remélve ,hogy nem figyel. Azonban számíthatott erre, mert ő is gyorsan nekem indult a kardjával. Ahol össze találkozott a kardjaink a leülepedés közepén tartó homokszemek újra feljebb kavarogtak. A nemesfémek csikorgása belevegyült a szélbe.
- Nem volt rossz a szándék, de ne becsülje le az ellenfelét és ne hencegjen olyannal amit egy frissen avatott Shinigami is kikerült volna. Látom kicsit megviselte az a kis seb amit kapott. Még soha nem sebesült meg, hogy ennyire megpróbálja bekötözni ezt a karcolást? -
Közben teljesen egymásnak feszültünk és hol az egyikünk, hol a másikunk tolta a másikat hátrébb. A másik Shingami nem avatkozott bele a harcba még mindig rejtve volt. Még éreztem az iménti kötő mágia kiszabadulását követő kisebb fáradtságot.
~ nem kéne az erőt fitogtatni, hisz majdnem egyforma erdősek vagyunk és így ennek semmi értelme, csak jobban kifáradok és nem tudom a másik Shingami mikor fog támadni. ~
Majd kis mosolyt engedtem meg magamnak és a harc mámorától áthevült hangon folyattam:
- Ennyi nem lesz elég uram. Ha nem haragszik megpróbálom befejezni ezt.
Kardom közben kéken izzani kezdet majd mielőtt akármit is tehetett volna előhoztam a támadásomat.
- Amatsu Niou Assarishita - és egy láng csík hadja el a kardom ami az övének neki feszül és egyre hátrébb tolja. ~ nem állhatok tétlenül tovább, nincs időm. ~ Gondoltam miközben ujabb támadásom előkészületét befejeztem. Két kézzel felemelem a kardom és a még a tűzzel bajlódó Shinigami felé legyintek egyet.
- Kyouaku Kaze. Majd a homok kicsit felkavarodik ahogy halad felé. Kardomat közben magam elé állítottam és felkészültem egy esetleges támadásra.
~ Nha most kiderül, hogy csak a szája-e jár vagy tud harcolni is. A másik hol lehet? Nincs időm keresgetni. Ha nem kavarodik fel a homok akkor tudnám, merre van. ~