*Nevem*Hitomi Shuuhei //Igen...Nem csalás, nem ámítás, én vagyok Hisagi és Hana lánya ^^//
*Nemem* Lányka ^^
*Korom* *számol a kezén* ....5!!^^
*Kasztom* Shinigamicska ^^
*Rangom* Én lennék a 3. osztag 5. tisztecskéje^^
*Kinézetem* Hosszú fekete haj, elég alacsony (mivel gyerek xD), barna szemek, egy vöröses-lilás színű kimonót hordok.
*Jellemem* Nagyon vidám vagyok, folyton játszok vagy anyukám mellett vagyok. ^^
*Zanpakutom* Szensu Nekocsan (Játékos Cica)
*Parancsszó* Haneru, Szensu Nekocsan! (Ugrálj, Játékos Cica!)
*Shikai* Egy rózsaszín pamut fonal, ami nagyon hosszú. Az egyik kezemben szokott lenni általában a gombolyag része a fonal végén lévő kisebb buzogánnyal hatalmasat tudok csapni. De, ha úgy tartja kedvem, akkor a gombolyagot is kiengedem, aminek szintén egy buzogány van a végén. Tehát csak vigyázat^^.
*Felszerelésem* Ümm...Hát lássuk csak...Rengeteg cukorka, virágok, amiket magam szedek és persze a Zanpakutom^^.
*Előröténetem*
-Ümm... -*erősen gondolkozik, mivel nem nagyon emlékszik és nincs is nagyon min*-Hmm...Ez nekem nem megy! Szólok anyunak ő majd tudni fogja!-szaladtam máris anyuhoz, hogy megtudakolhassam tőle milyen is voltam az előtt.
-Mamiiiiiiiiiiii! -toporzékoltam, ahogy az tőlem megszokott volt, miközben cibáltam anyu ruháját, Aki éppen apucimmal beszélgetett valamiről. -Anyuuuu! Anyuuu! Anyuuuuuu! Segíííts kérleeek!
-Mi az egyetlenem? -mosolygott felém kedvesen.
-Nem tudom megírni ezt a leveleeet! Rokuci azt mondta készítsünk magunkról kis önéletrajzot vagy micsudit...De nekem ez nem meeegy!
-Várj kincsem, segítek.
-Jóóóóóóóó! -vigyorogtam vissza és ugráltam örömömben, majd gyorsan magam után ,,húztam" anyumat a kis asztalkámhoz. -Akkor mit írjak?
-Hmm...Hát kezd talán ott, hogy a mi lánykánk vagy.
-Rendbeeen! -kezdtem el gyorsan ,,írogatni", majd miután megnéztem mit is firkantottam oda, csak akkor jutott picinyke agyamba, hogy én nem is tudok írni.-Nyűű T-T ...
-Ó drágaságom ad csak azt a tollat, megírom én neked!
-Köccönööööm! -kaptam föl fejecskémet, majd ismét ugráltam. Anyu kezébe nyomtam és leültettem, én pedig letérdeltem és a fejemet az asztalkámra tettem.
Anyuci egy pöppenet alatt leírt vagy négy sort, én is csak tágra nyílt szmmel bámultam. De egyszerre csak megállt.
-Hmm...Elakadtam. -nézett felém kicsit kínoskás arcocskával. Ekkor bejött apu is és rögtön megrohamoztam. Jól meg ölelgettem, majd őt is azonnal cibáltam, hogy segítsen.
-Mi az? Mit csináltok ti itt? -kérdezte apu, majd anyu fölszólt neki.
-Önéletrajzot írunk a drágámnak. Segítesz?
-Sziasztok! -majd azzal a lendülettel, ahogy bejött ki is viharzott a szobából. Kicsit csalódtam apuban, hogy nem akart segíteni nekünk, de inkább visszamentem segíteni anyunak.
-Na? Na? Na?
-Mindjárt kész.
-Jéééj! -visongtam ismét, majd csak vártam mikor lesz készen.
Pár perc elteltével anyu fölállt és kiment a konyhába valamiért. Míg ő kint serénykedett én kíváncsian átnéztem a papírt. Nem volt valami hosszú ezért úgy láttam jónak, hogy még rá kéne rajzolnom. Szerencsére a rajzolással nem akadtak gondjaim. Köztudottan én voltam az egész Seretei legjobb rajzolója. Rajzoltam rá mindent ami csak tőlem kitellett és így már nekem is tetszett a papírka. Bár még sajna így sem bírtam elolvasni.
Ekkor visszajött anyu egy borítékkal a kezében. Gyorsan fejjel lefelé fordítottam a lapocskámat, majd, mint egy kis angyalka álltam ott a kis asztal mellett. Anyu csak mosolygott felém és anélkül, hogy megnézte volna a papírt összehajtotta és beletette a borítékba, majd átadta.
-Köccönöööm még egyszer mamii! -kiáltottam miközben kifele rohantam a levéllel a kezemben egyenest a kapitányi iroda felé. Berontottam Rokucihoz, ahol is gyorsan az asztalra vágtam a levelemet és izgatottan vártam, hogy fölbontsa és elolvassa.
-Nos Rokuci mi a véleményed? Hm-hm-hm?
-Hát Hitomi...Ha nem tudnám, hogy nem tudsz írni, akkor valószínűleg nem tudnám eldönteni, hogy ezt te vagy édesanyád írta-e. Még a rajzolásotok is stimmel. -azonnali toporzékolás és sírás, majd fölugrottam az asztalra és csapkodtam Rokuci bácsi fejét mindkét tenyeremmel, majd végül lepattantam és egy nyelvnyújtással távoztam.
~Csak tudnám mi lehetett abban a levélkében...~gondolkodtam el magamban hazafele menet.
