Név: Ryuunosuke Thorbjörn Zilberschlag
Kor: nem tudni
Nem: Férfi
Kaszt: Privaron Espada, 104.
Szül. idő: 07. 29.

Kinézet: Magas, kb 210 cm, testsúlya 70-90 között mozog, leginkább azért, mert túl sokat nasizik. Haja felül rövid, alul hosszú, kék színű, hajában hajpántként helyezkedik el a hollowmaszkjának töredéke. Szeme felemás, egyik kék, a másik pedig piros. Fülében jó néhány fülbevalót hord.

Jellem: Nehezen jön ki a sodrából, viszont ha a mégis sikerülne valakinek, ott kő kövön nem marad. Néha, rossz napjain azonban egy szó is képes kirobbantani nála az Apokalipszist. Ha valaki édességet, vagy könyvet visz neki ajándékba, az máris belopja magát a szívébe, hiszen imádja a nasikat, és könyvet olvasni. Számára az a legjobb időtöltés, hogy elterül az ágyon, és a kedvenc csokoládéja szopogatása közben, olvassa kedvenc könyvét. Ha azonban valaki nem tudja, hogy milyen módszerrel is kenyerezhetné le Ryuunosukét, akkor nehéz dolga lesz, hiszen elég nehezen barátkozik, de ha valakit meg kedvel, akkor azért képes bármit megtenni. Tudni kell, hogy rendmániája határtalan, valamint elég sok fóbiája is van (Pl, nem lép rá a padlón a repedésekre, minden oszlopot megérint… stb.)

Zanpakuto: http://fc07.deviantart.com/fs14/f/2007/089/6/d/Anima__Katana_study_by_Wen_M.jpg

Neve: Lagarto Enérgico (Fürge gyík)
Parancsszava: Dirigido! (Fuss)
Ressurection: http://fc01.deviantart.com/fs27/i/2008/093/e/2/lizard_man_by_atlantisdesetoiles.jpg

Képesség:

• Alap gyorsasága megkétszereződik
  
• Képes a szervezete olyan szert létrehozni, amely képes bármit egymáshoz ragasztani, pillanatok alatt
  
• Bőre olyan anyagot tartalmaz, hogy képes meggátolni a shinigamiknak, hogy előhívják zanpakutojukat, természetesen csak akkor, ha azok bőre közvetlenül érintkezik az övével

Előtörténet:

A mai napom is ugyan olyan izgalmasan telt, mint a többi. Először is, felkeltem, és kitakarítottam jó alaposan a szobámat. Mindent áttörölgettem vizes, és száraz ronggyal, kimostam az ágyneműt, új függönyöket tettem fel, és még a falat is lemostam. Kicsit beleizzadtam, mire végeztem, ezért elmentem lefürödni. Tudni illik, hogy nálam a fürdés órákig tart, mert mindig viszek magammal egy doboz bonbont, és egy izgalmas könyvet, amit a fürdés alatt ki is olvasok. Ma sem tettem másképp. Amint végeztem a fürdéssel, máris rendbe kellett tennem a fürdőszobát is, hiszen csak nem hagyhattam szanaszét a holmijaimat a fürdőben, de ekkor halk kopogást hallotta. Kicsit késve ugyan, de kinyitottam az ajtót, majd morogtam egy sort, mikor megláttam, hogy ki is érkezett látogatóba.
- Áh… Gin…Mi járatban?
Talán ő az a személy, akit a legjobban rühellek Hueco Mundoban. Egyszerűen képtelen vagyok elviselni a folyamatos vigyorgását, és a behízelgő modorát.
- Nahát, kedves Ryuunosuke-kun, már el is felejtetted, hogy ilyenkor szoktalak meglátogatni? Megbeszéltük, hogy ma folytatod eddig életed elmesélését.
- Ma lenne, az a nap?
Vontam fel hirtelen a szemöldököm csodálkozva. Őszintén szólva fogalmam se volt, hogy van ilyen nap kijelölve számunkra, hiszen folyton akkor tör rám a vén rókaképű, amikor a legkevésbé számítok rá.
- Foglalj helyet, kérlek.
Kínáltam hellyel, majd miután helyet foglalt az egyik fotelban, én is leültem a kanapéra, nem messze tőle.
- Nos, rendben…
Mondtam megadóan, majd egy halk torokköszörülés után bele is fogtam.
- Sokáig bolyongtam Hueco Mundo végtelen sivatagában, és sorra ettem az utamba kerülő hollowokat, hogy csillapíthassam szűnni nem akaró étvágyamat. Egy napon azonban találkoztam Aizen-samával.
- Ó, igen! Emlékszem arra a napra… Épp egy újabb áldozatodat faltad fel. De erről már beszéltünk az előző alkalommal, vagy nem rémlik, kedves Ryuunosuke-kun?
Kérdezte mézesmázosan, amitől már legszívesebben a plafonra másztam volna, de igaza volt. Most, ahogy megemlítette, nekem is eszembe jutott, hogy az előző látogatásakor is ugyan itt kezdtem el a történetem.
- Azt hiszem, igazad van. Viszont ha jól rémlik, akkor arról, hogy hogyan váltam Espadává, még nem beszéltem. Ugye eltaláltam?
Kérdeztem, amire helyeslő választ is kaptam. Hirtelen izgalom fogott el, hiszen ezek voltak eddigi életem legizgalmasabb napjai.
- Nos, akkor az Espadává válásom… Egy nap, Aizen-sama elküldte az akkori Espadákat, hogy derítsék fel az emberek világát, hiszen szeretné ismét megpróbálni feléleszteni a Hougyokut, azonban néhány Espada találkozott az arra járőröző shinigamikkal. Mondanom se kell, hogy azonnal összecsaptak, és balszerencsénkre – nekem mondjuk épp szerencsémre – volt, aki ott hagyta azt a csepp fogát is, ami még volt. Az akkori 4. Espada is életét vesztette, így Aizen-sama engem tett meg a 4. Espadává.
- Számodra örömnap lehetett, Ryuunosuke-kun, hiszen végre az Espada tagjává válhattál. Aizen-samának is ez volt akkor a legjobb döntése.
Szólt közbe hízelgő hangjával Gin, amitől kicsit fel ment bennem a pumpa. Sosem szerettem, ha megakasztják épp folyó gondolatmenetemet.
- Igen, lehet, hogy igazad van. Ha megengednéd, folytatnám.
Folytattam nyugodtságot tükrözve, azonban belül ordítani tudtam volna a segítségért, hogy ne kelljen vele egy levegőt szívni.
- Végre Espadává váltam, és akkor úgy éreztem, hogy nincs nálam boldogabb Arrancar a világon. Jó néhány év telt el így, hogy tagja voltam a 10 legerősebbnek, és sok küzdelmen voltam már túl, melynek egy része sajnos vereséggel zárult. Valószínűleg – vagy épp más miatt – Aizen-sama úgy döntött, hogy levált engem, és másvalakit tesz a helyemre. Sosem voltam annál feldúltabb. Heteken keresztül takarítottam, és fertőtlenítettem a szobámat, és valószínűleg emiatt is vagyok most olyan, mint amilyen vagyok. Naponta többször vagyok képes takarítani, és fürödni, valamint egyre inkább úgy érzem, hogy allergiás vagyok a környezetemre, hiszen legszívesebben folyton a szobámban kuksolnék, és távol tartanám magam az összes itteni élőlénytől. Nos, azt hiszem, hogy ennyi volt.
Fejeztem be végre a történetem. Úgy éreztem, mintha már vagy száz éve mesélném életem történetét Ichimaru Ginnek.
- Nahát, kedves Ryuunosuke-kun! Nagyon eseménydús életed volt, de ahogy látom, megbocsátottál Aizen-samának, és közöttünk maradtál. Nagyon helyes. Aizen-sama később még meg is jutalmazhat hűséged miatt.
Mondta, majd felállt, és elindult az ajtó felé.
- Én ezt valahogy kétlem, Gin. De mint ahogy mondani szokták: „A remény hal meg utoljára.”
Nyitottam az ajtót, majd miután elbúcsúztunk, ledőltem egy kicsit, hogy végre kipihenjem a takarítást, és a Ginnel való társalgát. Szemem lassan lecsukódott, majd mély álomba estem, és álmodtam az Espada-ként eltöltött éveimről…