Liu rock lak ^^ .

Tárgy: Liu rock lak ^^ *.* Kedd Jún. 16, 2009 8:41 am

Azt hiszem nem mutatom be az egész házat csak a fontosabb helyszíneket. Bár ha már így belekezdtem, akkor végigmagyarázom a házamat. Nos… kétszintes házat képzeljen el maga előtt mindenki. Ahogy bemész a bejárati ajtón egy kis folyosóra lépsz, ahol kötelező levenned a cipődet, mert nem szeretnék sarat pucolni mindenhonnan. Ha kicsit beljebb mész, akkor elérkezel a nappaliba ahol van sok-sok bambuszom *.*, kicsit furcsán van berendezve, de ha már a berendezésnél tartunk, akkor közlöm, hogy az egész ház furcsán van berendezve, hiszen csak én lakok itt. Így olyanra terveztem az egész házat ahogy nekem tetszik. De térjünk vissza a házra… a földszinten találod még a konyhát, az ebédlőt, és egy vendégszobát. A fürdő és a konyha úgy van berendezve ahogy azt bekell rendezni. A nappali bal fölső sarkában találsz egy csigalépcsőt ahol felmehetsz az emeletre. Nos ott van a hálószobám ami szintén az én ízlésem szerint van berendezve, a piros-fekete-arany színek keverednek itt. Az ágyam fölött van egy nagy tükör, továbbá találsz bent egy dohányzó asztalt rajta különböző díszekkel, az asztal körül egy sarokülőt. Továbbá ezen az emeleten találsz még egy fürdőt és egy zeneszobát ahol a gitárjaimat tartom és ahol gyakorolni szoktam. Nos lényegében ennyit kell a házamról tudni.

Nappali (az ágy helyett ott egy kanapé van ^^"):
Liu rock lak ^^ *.* 39b2131c

Vendégszoba:
Liu rock lak ^^ *.* 0ede3a0d

Az én hálószobám:
Liu rock lak ^^ *.* 38e5bb78

Zeneszoba:
https://2img.net/h/i258.photobucket.com/albums/hh280/WGT53/IMG_2353.jpg

Tárgy: Re: Liu rock lak ^^ *.* Kedd Jún. 16, 2009 10:00 am

§~Rémisztő véletlen találkozással fűszerezve~§

Szó mi szó kezdtem nagyon fázni a vizes göncömben így rákezdtem a tüsszögésemre is a hidegrázásom mellett. Tadeo sebét nem ápolgathattam tovább hiszen szépen megkért, hogy hagyjam abba már biztosan elég lesz, én meg szótfogadtam neki és elhúztam onnan a kezemet. A további hallgatására nem szóltam semmit, hiszen jobb ha már én is hallgatok. Az eddigi szövegemmel megdöntöttem az évi beszédmennyiségemet. A következő tüsszentésemnél ismét megszólalt.
-Egészségedre! Megengeded, hogy most én segítsek rajtad?
Az ajánlaton elég nagyot néztem, hiszen hogyan tudna nekem segíteni egy szellem, szerintem szinte sehogy.
-Elkísérlek valami fedett, száraz és legfőképp meleg helyre. Mielőtt újra megharapnál! Oda megyünk ahova mondod és utána ígérem békén hagylak!
A kis információ nem sokat árult el, hogy mi a terve velem, bár lehet, hogy csak biztonságba akar helyezni, ha már kezdek megfázni egy kissé. Hirtelen nem tudtam eldönteni, hogy mit mondjak neki meg azt sem tudtam, hogy hova mehetnénk ekkora esőbe, mert nem szeretett volna elállni sehogy. Már éppen válaszolni akartam, viszont ő megelőzött.
-Egy valamit tudnod kell, ha elfogadod az ajánlatom! Nem közlekedem lassan, de egy szó és megállok.
Nézte még mindig az arcomat, de nekem rettenetesen furcsa arckifejezése volt. Mintha semmin sem tudna meglepődni, mintha nem érdekelné semmi csak a csend és a magány fogalma. Nem tudtam, hogy elmerjem-e vállalni ezt az ajánlatot, mert nem voltam benne biztos, hogy igazat mond vagy sem. Szörnyű érzés volt úgy előtte állni, hogy nem tudtam neki rögtön választ adni. Ha azt mondom, hogy rendben elkísérhetsz akkor lehet, hogy azt hiszi félek tőle és nem merek neki nemet mondani, viszont ha elfogadom akkor ki tudja, hogy mibe keveredek. Bár rólam tudni kell, hogy én szinte mindenre igent mondok vagy helyeselek, hogy minél előbb nyugtom legyen. Így egy kicsit elmosolyodtam és beszédre nyitottam a számat.
-Rendben van! Menjünk!
Próbáltam határozott lenni, aztán kinéztem az esőbe, mintha dézsából öntötték volna. Már attól fáztam, hogy belegondoltam nekem kikell mennem ebbe a hideg esőbe. Felnéztem a kísérőmre, majd megtettem az első lépést. Ahogy kiértünk a fedett helyről, ezernyi esőcsepp rohamozta meg a testem ami már így is eléggé átvolt fagyva. A hajamnak nem kellett két perc már ronggyá volt ázva, hiába ráztam meg párszor a fejemet csak vizesebb lett.
Amint kiértünk a vidámparkból Tadeo nagyon belehúzott. Hát ebben nem hazudott, valóban úgy meg tud lódulni mintha valaki ostorral kergetné, pedig egy teremtett lélek sem volt az utcákon csak mi ketten. Elég érdekes volt, már egy jó ideje csak ketten vagyunk, csak mi álltunk a vidámparkban, csak mi sétálgatunk az utcákon, de valamiért nem féltem. Kételkedtem benne, mert szellem volt és bennük valahogy soha sem sikerült megbékélnem, de ő talán megérteti az agyammal, hogy nem minden lény ugyan olyan. A hatalmas csendet csak az esőcseppek csattanása a tócsában és a karkötőim összecsörrenése törte meg. Mi egy szót sem szóltunk csak néztünk előre, mintha bűn lenne egymásra nézni vagy legalább megölnénk egymást a pillantásunkkal. Viszont félúton nem bírtam tovább a hideget így kicsit közelebb férkőztem hozzá, hogy legalább a karunk összeérjen és a súrlódástól keletkezett kis hőből nyerjek energiát. Igaz ekkor összenéztünk, de én gyorsan egy tócsába néztem ami még jócskán előttünk volt. A terep kezdett ismerős lenni, jól tudtam már csak egy sarokra van a házam, viszont nem tudom miért, most eszembe jutott, hogy vajon csak ennyi lesz a találkozásunk, hogy bemegyek az ajtón ő pedig elbúcsúzik és elmegy. Lehet, hogy soha többet nem látom, pedig most hogy ennyi információt összegyűjtöttem róla, szeretném egy kicsit jobban megismerni, hátha feltudja nyitna a szemem, hogy nincs mitől félnem. A gondolkozásom alatt nem vettem észre, hogy elérkeztünk a házam elé így majdnem tovább mentem, de aztán lefékeztem. Miközben egy hatalmas sóhaj hagyta el a számat ránéztem a házamra. Az ajtóig elmentünk, de ott viszont hirtelen megállt és nem jött tovább.
-Nem… öhm… nem jössz be? Az előbb azt mondtad, te is érzed a hideget… ne próbáld bemesélni nekem, hogy nem fázol, mert úgy sem hiszem el… tisztára eláztál te is.
Léptem vissza én is az esőre, majd felnéztem rá. Kicsit viccesen éreztem magam, mert jócskán nagyobb volt tőlem és eléggé megkellett döntenem a fejemet. A válaszra ismét várnom kellett így végigpásztáztam őt addig. Az ő testén is sietve szaladtak végig az esőcseppek sokasága, viszont most, hogy rátapadt a ruha kivehető volt egy kicsit a testalkata. Hát mit ne mondjak, na jó bevallom őszintén tetszett a látvány, de ekkor ugrott be, hogy akkor az én vonalaim is jól kivehetőek. Alig észrevehetően összefontam magam előtt a karjaimat és próbáltam elrejteni azt amit nem szabadna látnia.
-Azt hiszem inkább távozom.
-Kérlek legalább addig amíg megszáradsz.
Fogtam meg hirtelen a kezét és tettem egy lépést hátra. Ám ekkor mintha az eső is elállt volna, nem hallottam semmit csak az ő kezét éreztem, semmi mást. Viszont ahogy jobban megfigyeltem még mindig ugyan úgy esett az eső, de ebben a pillanatban még a hideget sem éreztem, sőt még azt sem hogy rámhullanak az esőcseppek.

Tárgy: Re: Liu rock lak ^^ *.* Csüt. Júl. 09, 2009 6:48 am

- Rémisztő véletlen találkozással fűszerezve -

Habozás. Idegesítően hosszú várakoztatás. Persze engem semmiképp sem tudott kihozni a béketűrésemből. Úgy voltam vele annyi időt hagyok neki, amennyire csak szüksége van. Elvégre elég váratlan ajánlattal álltam elő és arcátlanul erősködtem az igazamért. Nem tehettem róla. Valami miatt muszáj volt őt elvinnem onnan. Ott motoszkált bennem egy rossz előérzet. Talán csak az aggódás vagy udvariasság, a másik eshetőségbe viszont bele se akartam gondolni. Természetemből adódóan nem fogadtam el azt a tényt, hogy miattam sérül meg vagy lesz beteg bárki is. Főleg ha a személy csupán a körülmények áldozata. Ez a magyarázat sokkal könnyebben elfogadható számomra.
Őszintén szóval nem reméltem a méricskélés és zavart tekintet után, hogy egyhamar ki fog magából préselni bármilyen szót is, az igenlő szavakat meg egyenesen el is utasítottam. Ki is ült a meglepődöttség halvány jele az arcomra, amit könnyedén észre tudtak volna venni, akik már egy jó ideje mellettem vannak. Viszont az a könnyed mosoly nyugtalanított. Nem azért, mert közönségnek gondoltam volna vagy olcsó trükknek, amivel megpróbál meggyőzni a rendíthetetlen bátorságáról, egyszerűen kiváltott bennem valamit. Határozottan érzékeltem, de a józan eszem nem tudott rá magyarázatot adni. Csődöt mondott a hatalmas agyam, mert fogalma sem volt róla milyen is az emberi szív, azt pedig már régen elfelejtette mit jelent a dobbanása.
Mire visszaráztam magam a parkba Liu már kint állt az esőben menetre készen. Ideje volt nekem is megmoccannom. Igaz a sebességemre nem fog ártani ha odafigyelek. Nem lenne szép faképnél hagyni a megszokásaim miatt. Ennek megfelelően arra koncentráltam, hogy a lehető legjobban visszafogjam magam. Ha beszéltetném a másikat csak még jobban kifáradna. Az emberi tüdő nehezen viseli a megpróbáltatásokat és szörnyen bánnám ha miattam esne össze a fáradtságtól. Egészen jól megvoltunk, de miután vészesen közeledett hozzám megfordult a fejemben az eltűnés gondolata. Hiába kedveltem, még mindig nem szerettem mások közelségét. Végül összekaptam magam és igyekeztem másra terelni a gondolataim. Ennek hála alig vettem észre, hogy megállt Liu. Illedelmesen elkísértem a bejáratig aztán törni kezdtem a fejem valamiféle búcsúzáson. Bár jobb lenne ha meg se szólalnék. A szép szavaim üres fecsegések, semmi sincs mögöttük.
-Nem… öhm… nem jössz be? Az előbb azt mondtad, te is érzed a hideget… ne próbáld bemesélni nekem, hogy nem fázol, mert úgy sem hiszem el… tisztára eláztál te is.-
-Én nem élem meg ilyen tragikusan. Inkább emlékeztet arra mit vesztettem el...Kellemes kínzás. Miattam ne aggódj.- és megint odalépett mellém. Én pedig megint hagytam. Kezd kiforgatni önmagamból. Na meg az eső miatt elém táruló látvány is kezdett roppant zavaró helyzetbe keverni. Vettem is volna felfelé a nyúlcipőt, de nem engedték. "Miért engedek neki?" Tettem fel egyre gyakrabban ezt a kérdést magamnak, miközben kézen lettem fogva és bent találtam magam egy különös berendezésű házban. Különös. Itt minden színes és egyedi, míg a hely ahol én töltöm a napjaimat fehér, ami köztudottan nem tartozik a színek kategóriájába. Ez is mutatta, semmi hasonlóság sincs bennünk. Miután becsapódott mögöttem az ajtó finomban kihúztam magam az ujjak szorításából.
-Szép lakás. Érdekes...-
-Ennyire rossz?-
-Nem, csak arra céloztam, hogy van egy sajátos hangulata.-
-Szóval nem tetszik.- lépet el tőlem és tűnt el valamerre a házba. Én még mindig maradtam az ajtóban. Ilyen vagyok, túlzottan is illedelmes, már-már idegesítően.