Név: Higeo Yurie

Kaszt: Ember

Nem: Férfi

Kor: 16

Felszerelések: a képességemre támaszkodom

Születési dátum: 12.14.

Kinézet: Kék haj és szem, nem egy izmos testalkattal rendelkezem... egy pulcsi ami elég díszes... a kedvenc felsőm; hozzá párosul egy bő szárú nadrág is, ami kék színű és a bokámig ér.

Jellem: Egy kedves, aranyos fiú. Nem vagyok gyáva sem vakmerő, bármikor megemberelem magam.

Előtörténet:
Egy japán kis falucskában születtem Nagojában. Ez egy kis halászfalu. Innen 1995-ben költöztünk fel egy nagyvárosba Shanghai-ba, ekkor én három éves voltam.
Az oka, amiért ide kellet költözni az hogy Mika az édesanyám elvégezte végre az egyetemet és itt kapott munkát, mint ügyvéd! Apámat (Honataro-t) kicsit megviselte a költözés, hiszen születése óta faluban nevelkedett és idegen neki ez a sok ember. De! Szerencsénkre talált magának egy jó barátot... Haku-t akinek a szülei véletlenül pont ott laknak ahonnan mi jöttünk. Amikor tíz éves lettem az apám meghalt! Leugrott egy háztetőről... a rendőrség szerint öngyilkos lett, de az lehetetlen pont jól ment minden! Talált munkahelyet egy halászattal foglalkozó cégnél és pont azon a napon kellet volna mennie az első munkanapjára! Miért ölte volna meg magát? Miért hagyta volna itt a családját? Ezekre a kérdésekre nem kaptam választ... Anyám és én teljesen össze roppantunk; akkor mikor apám meghalt anyu csak 28 éves volt. Fájdalmát italba fojtotta és gyógyszerekbe. Haku a család legjobb barátja mellénk állt! Neki hála Mika leszokott az alkohol és gyógyszer fogyasztásról... Haku... szerette az anyámat... ez eleinte zavart engem.
Haku és Mika összeházasodtak, boldogan éltek, én is kezdtem megszokni a nevelő apámat és a szomorúság is kezdett enyhülni, amit apám halálakor éreztem... amíg egy nap Haku felhívott engem! Én ekkor épp az suliban voltam! Közölt egy szörnyű hírt mégpedig:
- Mika-t kórházba vitték. Megtámadták az utcán! Siess a Minhang-i kórházba!
Ahogy tudtam a kórházba siettem, de már késő volt. Mire odaértem anyámat már elvitték. Haku kint ült és engem várt, láttam rajta, hogy kisírta a szemeit, én próbáltam visszatartani a könnyeimet, de nem tudtam. Előtörtek és nem akartak elállni...
Haku oda jött és átölelt és közben halkan azt súgta a fülembe:
"Minden rendben lesz."
Csak 13 éves voltam, de tudtam, hogy most már elhagyott mindenki... csak ő maradt! Így elhatároztam, hogy bármi áron megvédem! De mindig is maradt egy üres űr a szívemben... az elhagyatottság és a magány! Amit a szüleim halála váltott ki, hogy nem lehettem mellettük utolsó pillanataikban... ez szörnyű érzés volt.

Haku lett a nevelő apám, pedig intézetbe is rakhatott volna, de nem tette. Én mondtam:
- Nem kell elvállalnod! fiatal vagy!
De hajthatatlan volt és azt mondta:
- Megígértem a szüleidnek, hogy vigyázok rád!
Amikor ezeket a szavakat kimondta tudtam; ő is olyan elhatározott mint én!
Néhány év múlva én számítás technikát tanultam egy középsuliban. Szereztem sok barátot, Momo-t aki egy kedves lány. Kicsit még tetszett is. Shiba-t aki a legjobb barátom lett és mindenhova együtt mentünk... Ők ketten a legjelentősebb barátaim.
Éltem a mindennapi életem, iskolába jártam, tanultam főzni, hogy Momo-t lenyűgözzem! Egy nap kettesben mentünk haza Shiba-val, este volt és az eső is esett. Oda jött két alak és pénzt követeltek. Shiba egy erős alkatú fiú, nem riadt vissza semmitől. Határozottan nemet mondott! Én inkább a pénzt akartam adni, de nem gyávaságból, hanem mert láttam, hogy kés van náluk és féltettem a barátom... Az egyik a torkomhoz szegezte a kést és azt mondta, hogy megöl, ha nem kapja meg amit akar! Shiba nem tűrte oda vágott hatalmas kezével és a fickó össze csuklott és kést elejtette. A másik Shibával elkezdett dulakodni!
- Le foglak szúrni! Te féreg! - ezt kiabálta a talpon maradt férfi.
Shiba-nak a szeme sem rebbent! Kicsavarta a kést a kezéből és elhajította messzire! A támadónk nem adta fel, ütött-rúgott nehogy alul maradjon! A semmiből elő ugrott a másik fickó is akiről azt hittem elájult! A kés a kezében. Felénk iramodott! Engem vett célba, nem a nagydarab barátomat... már láttam, hogy szúr a késsel... a halálra is felkészültem amikor!
A kés pengéje eltörik! Nem bennem... hanem abban a furcsa gömb alakú dologban ami engem körbe vett! Enyhén ragyogott, de nem világított. Kékes színben pompázott. Lenyűgöző volt! De nem tudtam, mire véljem... Shiba felém fordult és meglepődésében bekapott egy jó nagy ütést az ellenfelétől! Kifeküdt és elterült a földön. Nem mozdult, tudtam hogy nem halt meg csak kiütötték... az a pajzs szerűség még mindig körül vett! De éreztem minél tovább tart annál gyengébb leszek. Tudtam tennem kell valamit! Mert ezek nem tágultak... meg akartak ölni!
-Te szörnyeteg! - üvöltötték a támadóim a pajzsot püfölve!
Az engem védő fal minden egyes ütéssel megrepedt, mint egy üveg. Már a sok repedéstől nem láttam ki! Betörték! Ahogy hullottak le az üvegszilánkokra emlékeztető kis darabok... úgy pergett le a szemem előlőtt az életem. De hirtelen egy hatalmas fehér maszkos lény jelent meg! Abban a pillanatban már nem az emberektől féltem, hanem attól az izétől. Rohanni kezdtem!

Akik megtámadtak... ott abban a pillanatban szörnyet haltak, amint futásnak eredtem... a lény agyon nyomta őket. Shiba szerencséjére őt átlépte.
Én közben futottam amerre láttam. Kiabáltam hogy:
-Segítsen valaki... meg akarnak ölni!
Erre oda jön hozzám egy férfi és megkérdezte:
- Mi történt fiam?
Először azt akartam mondani; hogy egy szörny, de rájöttem nem hinné el nekem
és bolondnak titulálna. Inkább elmondtam, hogy 2 férfi megtámadott. Megmutattam neki a helyet, ahol majdnem megöltek engem és Shiba-t.
Mindkettőnket bevittek a kórházba. Ott kikérdeztek engem és barátomat is! Előtte megbeszéltük, hogy amit látott ne mondja el, mármint amit én "csináltam".
Betartotta az ígéretét és felesleges magyarázkodást ezzel elkerültük!
Mondjuk amikor megtalálták a rendőrök a két holtestet kicsit értetlenül néztek...
Azóta a nap óta a Kagami Tateza-t (Tükör pajzs). Folyamatosan gyakorlom.
Sikerült tovább fejlesztenem a technikát, de az már nem a védelmet, hanem a támadást szolgálja! Aminek a neve: Haheno Umi (Szilánkok tengere). Ezt azért fejlesztettem ki, mert amióta láttam azt a lényt, aminek hosszas kutatás eredményeképpen egy Urahara vegyesbolt nevű helyen kiderítettem, hogy egy Lidérc, ami az emberek lelkét eszi meg, de minél erősebb egy lélek annál jobban vonzza az ezekhez hasonló furcsa teremtményeket! De ez még nem minden! Látom a halottakat vagyis a lelküket pontosabban, sokszor segítek neki átjutni a másik oldalra... de volt már rá példa, hogy előttem változtak Lidércé ennek az okát nem tudom... de van egy érzésem nem kell sokáig várnom rá!

Képességek:
- Szellemeket/lelkeket látok

- Kagami Tateza (Tükör pajzs):
A lélek energiámat egy gömb alakú védő falba összpontosítom, ami a támadások kivédésére és visszaverésére képes! Minél nagyobb a támadás erőssége annál több energiát igényel a fenntartása.

- Haheno Umi (Szilánkok tengere):
Amikor összetörik vagy akarattal összetöröm a pajzsomat, több ezer szilánkra esik széjjel, amit a kezem mozgatásával tudok irányítani.
A képesség lényege egyszerű! A szilánkok útjában álló tárgyakat felszelik/felvagdossák... használata közben az energia felhasználása a szilánkok mennyiségétől függ!!!