Név: Takeshiro Shiffer
Kaszt: Arrancar
Nem: Férfi
Kor: 63 éves
ember: 20
Hollow: 43
Felszerelés: Zanpakuto, kis füzet jegyzetekkel és térképekkel a hátuljában.
Születési idő: Július 16
Kinézet: hosszú fekete haj, zöld szemek, Arrancar ruha, kb. 178 cm magas vékony testalkatú, maszk a fejem tetején.
Zanpakuto neve: Diablo Dios (démon isten)
Zanpakuto fajtája: energia
Kinézete: átlagos katanának néz ki.
Parancsszó: Divino Enfado (isteni harag)
Ressurection: Ha ki mondom, a parancsszavakat, a kard eltűnik, démon szárnyak nőnek a hátamon, két szarv a fejemen és erős tüskék a kezemen, amikkel harc közben tudok védekezni. A Fuego Fatuo-t többször is tudom használni. De ugyanakkor a Cerot is szívesen használom, mivel nem szeretem a közelharcot.
http://enigmaraziel.deviantart.com/art/Demon-Within-49286683Saját képesség: Fuego Fatuo (lidércfény)
Rengeteg lélekenergiát gyűjtök a kezembe és azt egy fényes szürke sugárban lövöm ki az ellenség felé. Ezt emberi alakban csak kétszer-háromszor tudom használni.
Előtörténet:Emberként: Emberként a XX. század közepén születtem egy átlagos családban. Gyermekkoromban igen tehetséges voltam a sportban és a tanulásban egyaránt. Az általános iskola befejezése után egy magasabb szintű gimnáziumban folytattam a tanulást. Nem sokkal az érettségi előtt, egy hétfői napon iskolába indultam. Ahogy kiléptem az ajtón el kezdett szakadni az eső. Már akkor éreztem, hogy nem ez lesz életem legjobb napja. Ahogy sétáltam az útszélén a mellettem elsuhanó autókból csak a reflektor fényét láttam. Az eső egyre jobban esett és azt hittem már soha nem érek az iskolához. Hirtelen egy teherautó bukkant fel a homályból és jobbra- balra cikázott az úton. Meg álltam és figyeltem, hogy mi fog vele történni. Az autó felém közeledett, ekkor nagyon rossz érzés kapott el és nem bírtam mozdulni. Utoljára csak a kocsi fényére emlékeztem. Amikor magamhoz tértem az autót már sehol sem láttam és az eső is el állt már. Indultam volna tovább, de észrevettem, hogy a testem ott fekszik mögöttem és nem mozdul. Nagyon meg ijedtem és nem tudtam, hogy mi történhetett. Ott álltam magányosan és gondolkodtam, hogy mit tegyek. Egy hatalmas szörny jelent meg előttem, fehér nagy maszk borította az arcát és kb. három méter magas volt. El kezdett közeledni felém én pedig futásnak eredtem. Teljes erőmből futottam, de a lény csak közeledett és vérfagyasztóan üvöltött. Beszaladtam két lakóház közé és ott elrejtőztem. Csöndben figyeltem, de a lényt nem láttam sehol. Kicsit meg pihentem és észrevettem, egy láncot, ami a mellkasomból lógott ki. Hitetlenül fájt, ha rángattam a mellkasomból kilógó láncot. Hirtelen a semmiből meg jelent a lény, ott állt előttem és nem mozdult, ekkor vettem csak észre, hogy a lánc elkezdett fogyatkozni.
Hollowként:A szörny csak bámult rám és nem csinált semmit, szerintem arra várt, hogy a lánc teljesen elfogyjon. És amikor tényleg elfogyott, hitetlenül sok energia szabadult föl bennem. De ugyanakkor iszonyatosan fájt. A lánc helyén egy lyuk keletkezett és az arcomat valami fehér anyag borította be. Ekkor a lény rám támadt, de én könnyedén elugrottam előle. Sokkal erősebbnek éreztem magam, mint valaha. És egy ütéssel szét törtem a szörny fején lévő maszkot és az eltűnt. Először egy pocsolya tükörképében láttam meg az új alakomat. Rajtam is egy fehér maszk volt és a testem sokkal nagyobb és ijesztőbb lett. Ettől teljesen meg vadultam, nem tudtam irányítani a testem és lelkeket kezdtem enni. Két- három évvel az át változásom után találkoztam az első shinigamival rá támadtam és nagyon ízlett a lelke ezután még több shinigamit és élő lelket fel faltam. Majd egy csapat magamfajta Hollowwal egy Hueco Mundo nevű helyre mentünk. Ez egy kopár sivatag volt, és volt egy Las Noches nevű épület a felszínem. Alatta pedig a Menosok erdeje található. Ebbe a sivatagba kerültem én is. Itt nem voltak emberi lelkek, így a Hollowok egymást ették. Én is egy ideig a gyengébb Hollowokat ettem, majd mikor már meg erősödöttnek éreztem magam, neki támadtam egy Adjuchasnak. Elég sok sérülést szenvedtem, de végül legyőztem és felfaltam. Sokkal erősebbnek éreztem ettől magam, majd lesből egy csapat hollow támadt rám, de nem tudtak meg sebesíteni. Könnyedén legyőztem őket. Nem sokkal később én is Adjuchassá váltam. Sok óriás Hollowot és Gilliantot faltam fel ezután. Teltek az évek és egy Arrancarral találkoztam. Nagyon magabiztos voltam már annyi győzelem után, úgyhogy egyből rá rontottam.
Arrancarként: De ő egy kézzel könnyedén meg állította a támadásaimat. Majd a földre kényszerített és a kezével a maszkom nagy részét széttörte. Ekkor váltam én is Arrancarrá, újra emberi alakom lett és egy Zanpakuto hevert mellettem. Ő azt mondta:
- Mostantól az én szolgálatomban állsz és hűséggel tartozol nekem. Mi a neved?
-Takeshiro, azt hiszem.
Néhány évig a szolgálatában álltam, de aztán megszöktem és azóta a saját utamat járom.
