Las Noches hangos volt a hibámtól, amiben vesztettem Retsu ellen és elvesztettem a helyemet. Mindenki arról beszélt, hogy mikor fogra Aizen ellenem küldeni a többi espadat, hogy kiküszöbölje a csorbát és eltöröljön engem. Én viszont tudtam, hogy ez nem fog bekövetkezni. Túl fontos vagyok neki a terveihez és túl fontosak a képességeim. Aizen pár nappal később a tróntermébe is hívatott, ami kongott az ürességtől. A trónusán foglalt helyet amiről közömbös pillantással nézett le rám.
-Gondolom tudod, hogy nem vagyok rád büszke, de még megvan az esélyed.
Figyeltem, hogy mit kér tőlem Isten a bűnöm eltörlése érdekében. Igen ez hatalmas bűn volt, hogy megfoszthattak helyemtől és én nem vettem elégtételt érte. Elvégre nem vagyok senki.
-A feladatod mindössze annyi, hogy felküzdd magad a szánalomra méltó helyzetből a felső ötbe és akkor megbocsájtok. Most menny!
Meghajoltam Aizen előtt majd távoztam is a trónteremből. Ez után rögtön azon járt az agyam, hogy hogyan, s melyik pozíciót szerzem majd vissza. Fentről haladtam a ranglistán lefelé. Luchoval nem volt semmi bajom, ezért őt nem akartam kitúrni. Retsu viszont nagyon idegesített, amiért átvette a helyemet. A tervemben viszont az szerepelt, hogy nem foglalom vissza azonnal pozíciómat, hanem engedem neki, hogy egy kicsit élvezze a hatalmat. Cielo és Sierra női espada létükre nagyon jól megállták a helyüket, így nem szándékoztam keresztbe tenni nekik. Ott volt még Alegra is, akivel viszont sosem volt túl jó a kapcsolatom. Ő volt az aki most le fog esni az érdekemben.
Felkerestem hát szobájában és elmondtam neki, hogy mit kell tennie, ha tovább akar élni. Ez nagyon feldühítette és egyből rám támadt. Én is szoktam ugyan forrófejű lenni, de meg tudom őrizni a hidegvéremet. Ebben a helyzetben is ezt kellett tennem. Alegra meggondolatlansága miatt számomra egyértelmű volt a helyzet. Nagyon gyorsan bevetette ütőkártyáját, de képes voltam gyorsaságomat kihasználva kivárni, míg elhasználja az erejét. Hála a gondolatolvasásra képes tekintetemnek, amit képességemmel egy másik arrancartól másoltam tudtam mit fog tenni Alegra, így nem volt nehéz. Mikor elhasználódott már szinte minden ereje én is elkezdtem a harcot. Kard kard elleni harcot választottam ami nem tartott túl sokáig. Alegra vereséget szenvedett és kómába zuhant. Ezután Aizen utasításának hála én ítélkeztem róla. Las Noches celláinak egyike lett az övé, amiben eltéphetetlen lélekláncok és csak meghatározott személyek által átjárható ajtó található. Biztosítani akartam, hogy ha valaha is kilépne a kómából ne próbálhassa meg visszakapni ezt a helyet. Aizen tudta, hogy mit akarok tenni ez után, ezért gyűlést hívott össze. Kőtrónusán foglalt helyett mellette pedig a 9 espada állt.
-Mint tudjátok megüresedett a quinta espada posztja. Kijelölök 5 kiváló harcost, akik megközdenek egymással a helyért.
Aizen felsorolt négy nevet majd rám nézett. Tudtam mi a dolgom. Ők voltam azok az espadak akik a legengedetlenebbek voltak Aizen seregében és ők terjesztették rólam a pletykákat is. Volt ok az elégtételre. Nem kellett hozzátennie, hogy csak egy maradhat, mivel ez számomra egyértelmű volt. A harc elején a leggyengébb támadott rám, őt egy bala is a semmivel tette egyenlővé. A következőnek már egy cero kellett, míg az utolsó kettő egymással viaskodott. Az, akit a harc előtt kinéztem magamnak győzedelmeskedett, ezért velem kellett harcba szállnia.
-Ugye tudod, hogy ma megöllek! Azt sem tudjuk miért vagy itt. Azt hiszed elhisszük hogy az előző segunda espadat!
Lepörgött rólam amit mondott, a nagy sértegetési próbálkozásban nem is vette észre, hogy egy karnyújtásnyira vagyok már csak tőle, hála a sonído technikámnak. Kardom úgy siklott át a testén, mintha csak köd lenne. Élettelen halottként omolt a kőpadlóra, míg én meghajoltam Aizen-sama előtt az arrancarok nagy többsége pedig éljenzett.
-Nem kérdéses, hogy mától te vagy a quinta espada.-mondta Aizen majd Ginnel és Tousennel együtt távozott.