Név: Hiashin Kaikomaru
Kor: 67 éves (Külsőre 17 évesnek tűnik)
Kaszt: Shinigami
Nem: Férfi/fiú
Rang: a 7. Osztag tagja
Zanpakutou neve: Nekohime (Cicadáma)
Zanpakutou fajtája: Fény
Zanpakutou formája, külseje és képességei: Nekohime szelleme egy gyönyörű, ősz hajú lány, aki hasonlít Kaikomaru elhunyt nővérére. Mikor a Zanpakutou Shikai formában van, a kard pengéje fehér lesz és izzik, és körülötte vibráló kék fény válik láthatóvá. Képessége hogy képes könnyebben átvágni vele dolgokat, más szóval olyan erős lesz, mint egy pallos. A súlya azonban nem változik.
-Tenshi Isshi (Angyali Nyílvessző): egy támadás. Ezt Kaikomaru hatszor képes végrehajtani egy huzamban. Ezután legalább tíz percre van szüksége, hogy ismét használhassa. A kardot az ellenségre fogja, és fényből készült nyílvesszőket lő az ellenségre, amik átdöfik azt. A támadás csak Shikaiban használható.
Parancsszó: Naku, Nekohime! (Dorombolj, Cicadáma!)
Előtörténet: Kaikomaru Rukongai 4. Kerületében látta meg a napvilágot, ez jómódú család második gyermekeként. Mikor Kaikomaru betöltötte negyvenedik életévét (kb. ötéves emberi kor) akkor a nővére, Hana jelentkezett a Shinigami Akadémiára. Kaikomarunak hiányzott a nővére, és nem tetszett neki hogy csak hétvégenként találkozhat vele. Ahogy nőtt, egyre inkább tartotta ostobaságnak ezt az egész Shinigami dolgot. Véleménye akkor sem változott, mikor a nővérét beválasztották a 7. Osztagba.
Évekkel később egy Shinigami látogatta meg a családot, a 7. Osztag egyik tagja, aki elmondta nekik, hogy Hana meghalt. Az emberek világában egy közveszélyes Hollowt akartak elkapni a csapattársaival, akit már évek óta kerestek más Osztagok is. Azonban a lány áldozatául esett a bestiának, és bár a végén sikerült elpusztítani a Hollowt, a lány halála elkerülhetetlen volt. Nem tudtak rajta segíteni. A szülők természetesen rosszul viselték a lányuk elvesztését, de a legtovább Kaikomaru szenvedett. Hónapokig maga alatt volt. Aztán egy éjjelen különös álmot látott. Egy gyönyörű, ősz hajú lánnyal találkozott egy nagy, fehér-fekete szobában. A lány kísértetiesen hasonlított Hanára, így Kaikomaru bizonytalan volt vele szemben.
-H-Hol vagyok? – kérdezte megszeppenve a fiú.
-A saját elméd rögös termében. –felelte sejtelmesen az ősz hajú lány.
-Mond csak te… Hana vagy?
-Nem. Nem a nővéred vagyok. A nővéred meghalt, mikor az a Hollow végzett vele.
-Akkor… ki vagy te?
-Hogy én ki vagyok? Azt neked kéne tudnod, Kaikomaru. Engem kéne ismerned a legjobban. Jobban, mint akárkit magad körül.
-És… nem mesélnél magadról? Akkor talán rájövök.
-Majd mindent megtudsz rólam, ha Shinigami leszel. –Kaikomaru szemei elkerekedtek.
-Shini…gami?
-Így igaz. A nővéred halála miatt olyan lelki állapotba kerültél, ami végül ahhoz a szintű Reiatsuhoz segített téged, hogy te most itt beszélgethess velem. Amit látsz nem álom.
-Miért lennék én Shinigami?
-Hogy olyan legyél, mint a nővéred.
-Veszítsek egy harcban, amit sehogy sem tudnék megnyerni?
-A győzelem és vereség csak illúzió. Nem az a fontos hogy harcolsz… hanem hogy miért adnád az életed? Mi az amit te az életed árán is meg akarnál védeni? A nővéred az emberek, a családját Soul Societyit és a saját büszkeségét tartotta annak a célnak amiért az életét adta a Hollow elleni harcban. A te örökséged ez. Ha tiszteled azt, amiért a nővéred élt, és harcolt, akkor elfogadod azt, amit a sors neked adott. Shinigaminak lenni nagy adomány. Élj hát vele…
És élt is. Kaikomaru jelentkezett a Shinigami Akadémiára, ahol már konkrét elképzelései voltak azzal kapcsolatban, hogy mi lesz vele és mit, hogy fog majd csinálni. A haladó csoportba jutott és ott is tanulta a Bakudou és a Hadou mágiákat. Azokat a mágiákat, amiket minden Shinigami elsajátít. Azonban Kaikomaru a kardhasználatban is tehetséges volt. Azonban nem elégedett meg csak a tehetségével. Keményen edzett, tanult, szinte minden szabadidejét gyakorlással töltötte. Erőssé akart válni. Erősebbé a társainál. Így természetesen nem szerzett valami sok barátot, azonban nem kezelte ezt úgy, mintha hátrány lenne. Sőt, mi több előnyt kovácsolt belőle. Amikor az utolsó tanév végéhez közeledtek a dolgok, különös erőnövekedést tapasztalt magában. Miközben éjszaka edzette a mágiákat, és a kardvívást, különös látomás kerítette őt karjaiba. Ismét az ősz hajú nőt látta a fekete-fehér szobában. Ez már a sokadik alkalom volt, hogy találkozott vele. Az Akadémiai évek alatt rájött, hogyan utazhat el a nő saját kis világába, és beszélgethetett vele. Általában arról beszélgettek, milyen kihívások várnak a Shinigamira, ha kikerül az Akadémiáról. Azonban most ismét a nő jött el hozzá, és nem fordítva.
-Mit szeretnél tőlem?
-Úgy beszélsz velem, mintha nem is ismernéd a nevem.
-Nem, nem ismerem. Azt mondtad, ha Shinigami leszek, meg fogom tudni. A záróvizsgák itt vannak mindjárt, és nem tudom a neved.
-Pedig a nevem ismerete nélkül nem tudod elérni a Shikait. –Kaikomaru szemei kitágultak ismét.
-Shi…kai? Az meg mi?
-A Zanpakutouk erejét két szinten lehet kiengedni. Az első lépés neve Shikai. A második neve Bankai. A Shikainál létfontosságú, hogy ismerd a Zanpakutoud nevét, Kaikomaru.
-A Zanpakutoum… nevét? Akkor ezek szerint… te vagy az én…
-Igen, Kaikomaru. Te már képes vagy arra, hogy használd a Shikait. Hisz mikor megtanultad, hogy utazz az én világomba, már elnyerted a tiszteletemet és a tapasztalatod is megvan.
-De… akkor… az osztálytársaim miért nem beszéltek a Shikaiukról?
-Ne feledjük, hogy te állandóan dolgoztál, még akkor is, ha szünet volt. A többiek a szünet ideje alatt pihentek, míg te keményen edzettél Kidout és kardhasználatot egyaránt. A Reiatsud erősebb az övékénél. Bár nem fölényesen. A nevemet pedig hamarosan megtudod. Ha hajnalig edzel, és nem alszol, már eléggé tisztelni foglak téged ahhoz, hogy eláruljam a nevem.
És így is lett. Kaikomaru pirkadatig edzett, fáradhatatlanul és végül sikerült meggyőznie a Zanpakutoját arról, hogy méltó arra, hogy megismerje a kardja nevét. A nőt jelképes módon Nekohimének hívták. Kaikomaru gyakran hívta így a nővérét, amikor az pimaszkodott vele. Kezdte úgy érezni, hogy nem véletlenül hasonlít Nekohime Hanára. Hanem Hana halála segített felébredni Nekohimének. Kemény ár, de végül csak ez segített azon, hogy Kaikomaru Shinigami lehessen. A vizsgáról majdnem elkésett, hisz igen durván elaludt. De végül sikeresen zárta az évet, és jelentkezett a 7. Osztagba – tisztelegve a nővére emlékének - ahová jó jegyei miatt fel is vették. Azonban senkinek nem szólt arról, hogy ő már képes volt a Shikai létrehozására. Állandó edzéseinek köszönhetően az alatt a három év alatt, amit eddig eltöltött az osztagnál, sikerült megalkotnia a Tensgi Isshi nevű támadást a kardjával, persze ezt is titokban. Ha nem voltak küldetésen, akkor állandóan edzette tudását. Meg akarta ismerni saját ereje határait. Tudja hogy többre képes annál, mint amit jelenleg tud.
