Név: Arimoari Katekarin
Kaszt: Shinigami, 6. osztag 8. tisztje
Nem: Férfi
Kor: 30
Tulajdonsága: Magányos farkas, aki szereti a veszélyt. De ha szükséges segítőkész és mindenkit meg tud nevettetni.
Születés: 1979. Augusztus 8-án
Kinézet: A magassága 170cm barna hajú néhol világos barna tincsekkel. A szeme színe vöröses, a zanpakutója a derekára van kötve. Családjának ismertető jele a ball vállára van tetoválva egy sárkány.
Zanpakuto: shimo (jégvirág)
Zanpakuto fajtája: Jég
Képessége: ha kiengedik a kard shikaiát, akkor a kard jéggé változik és ahányszor az ellenfél kardjával érintkezik, annál jobban megfagyassza végül ketté töri a kardot.
Zanpakuto kinézete: Alap formában: egy egyszerű, hagyományos katana
Shikai formában:
http://kepfeltoltes.hu/090406/kard_www.kepfeltoltes.hu_.jpgZanpakuto parancs szava : gekiretsu shimo (tombolj jégvirág)
Technikák:nincsenek
A perem vidéken nőttem fel, a szüleimmel éltem. Öt éves voltam mikor a szüleim meghaltak egy hollow támadást követően, depresszióba estem, amiből csak a bátyám tudott kigyógyítani. Az ő kedvessége és ereje adott erőt nekem az életem folytatásához. A bátyám egy shinigami volt, emiatt sokszor rossz szemmel néztek rám az emberek, mert azt hitték, hogy kivételezett vagyok. Egy nap otthon voltam, mikor a bátyám hazatért és így szólt:
- Katekarin! Gyere te is shinigaminak, nem fogod megbánni.
Meglepődtem a szavain, nem gondoltam volna, hogy pont ő kér majd meg erre.
- Miért jó shinigaminak lenni?
- Megvédheted az embereket, segíthetsz a gyengéknek!
- Ez most váratlanul ért, még gondolkodom rajta…
- Rendben, remélem jó döntést fogsz hozni.
Felállt és kilépett az ajtón, de még visszanézett rám. Majd mosolyogott és elment. Pár nappal később egy látogatóm volt. Kiderült róla, hogy ő a 9. osztag kapitánya és rossz híreket hozott.
- A bátyád egy küldetés során elesett, de utolsó leheletével is Soul Societyt szolgálta. A zanpakutóját elhoztam neked, te biztos nagyobb hasznát veszed. A kapitány távozott. Dühös voltam és szomorú, de nem felejtettem el, hogy a bátyám sosem adta fel, így az emlékeiből merítettem újra erőt. Igen, már tudom, hogy mi leszek, egy shinigami, mégpedig a legerősebbek egyike! A kapitány beajánlott engem a lélek továbbképző akadémiára, ahol sikeres eredményeket értem el. Nap, mint nap edzettem és tanultam, hogy a bátyám nyomdokaiba léphessek. Jó eredményeimnek köszönhetően gyorsan lépkedtem a ranglétrán és rövid időn belül már elsősöket vezettem kisebb gyakorló küldetéseken. Az egyik küldetés viszont nem ment terv szerint… Néhány elsős eltévedt és hollowok támadták meg őket. Összetereltem a többieket és értesítettem a 13. őrosztagot a vészhelyzetről. Elindultam, hogy felkutassam az elveszett tanulókat. Nemsokára rájuk is találtam, éppen a hollow elől menekültek.
- Siessetek, gyorsan ide!- kiáltottam és előrántottam a kardom. Az elsősök elfutottak mellettem a többiek irányába, én pedig készen álltam a harcra. Tudtam, hogy valószínűleg én vesztenék egy összecsapásban, ezért nem akartam leállni, harcolni. Egy ideig egymást méregettük, végül megindult felém. A gyors mozgásommal is csak felületesen sikerült megvágnom, sokkal erősebb volt nálam. Aztán egy erős ütés hátrarepített és nem volt erőm felkelni. A bestia megállt előttem és lesújtott rám, de egy hirtelen megjelenő alak egy vágással megölte. Felismertem, hogy ki az. Suzumiya Shoko kapitány úr személyesen jött a megmentésemre. Felsegített és elindultunk vissza a többiekhez.
- Katekarin, bátran küzdöttél. A bátyád büszke lenne rád, hogy mások védelme érdekében, akár az életed is kockára tennéd. Azt szeretném, ha az akadémia elvégzése után az én osztagomhoz csatlakoznál.
- Köszönöm kapitány úr, ez megtiszteltetés!
Így is történt minden, az akadémia után csatlakoztam az osztaghoz és most is ott szolgálok, hogy erősebb és tapasztaltabb legyek…