NÉV: Ueda Tomoko
NEM: nő
KASZT: shinigami, 9. osztag (hadnagynak szeretne pályázni)
KOR: 83 év, de 25 év körülinek néz ki
FELSZERELÉS: zanpakuto; egy mappa egy beletűzött tollal, amiben különböző jegyzeteket és jelentéseket tart (ezek általában kapitányának munkarendjét, saját kötelességeit és különböző szabályzatokat tartalmaznak); zsebeiben mindenféle cetlik
KINÉZET, JELLEM: Átlagos magasságú (170 cm), kissé férfias testalkatú nő. Haja sötétbarna, vállig érő, mindig gondosan kifésült, szemei pedig majdhogynem feketék, ami még jobban kiemeli szúrós tekintetét és szigorú megjelenését. Fényre sötétedő szemüveget hord, és shinigami egyenruhája semmiben sem tér el az átlagostól. Lerí róla megszállott rend- és szabálymániája (bár néha eléggé „egyedi” felfogásban értelmezi utóbbiakat, ha éppen így tud magyarázatot találni valamelyik tettére). Általában „kegyetlenül” nógatja kapitányát – és bárki mást is az osztagból -, hogy végezze el minél hamarabb feladatait. Ha pedig éppen nincs ilyen, akkor keres neki – bármit, legyen az egy edzés felügyelete vagy éppen egy elkóborolt macska megtalálása… Emiatt rendszeresen vitatkozik is vele, azonban egyértelműen látszik rajta, mennyire tiszteli felettesét. Utál harcolni, ezért általában messze elkerüli a konfliktusokat, ha pedig harcba keveredik, igyekszik minél gyorsabban befejezni. Rendkívül precíz, mindent észben tart, általában mások helyett is és szeret túl hivatalosan vagy éppen túl magasröptűen fogalmazni.
ZANPAKUTO: „Seirei” („Szitakötő”)
PARANCSSZÓ: „Tobikakeru!” („Szárnyalj!”)
TÍPUSA: víz
KINÉZETE:
https://2img.net/r/ihimizer/img168/930/jwt39201.jpghttps://2img.net/r/ihimizer/img407/7016/jwt39211.jpghttps://2img.net/r/ihimizer/img2/7058/jwt39212.jpghttps://2img.net/r/ihimizer/img168/8626/jwt39203.jpgZANPAKUTO LELKE:
https://2img.net/r/ihimizer/img14/8498/byakurenbyuglybakagirl.jpgSHIKAI: A katana külsőre nem sokat változik, egyedül a penge oldalán jelenik meg egy vékony, aranyszínű csík. Amikor azonban suhint egyet a karddal, ez a sáv eltűnik, Tomoko és ellenfele körül pedig sűrű köd jelenik meg, amiben ő ugyan jól tájékozódik, a célpont azonban valószínűleg már kevésbé. Ennek hatása nagyjából 5 percig tart, utána lassacskán feloszlik a köd, mialatt a pengén lévő sáv ismét elkezd feltöltődni. Amikor ez a folyamat véget ér, Tomoko ismét képes használni zanpakutójának speciális képességét. Jelenleg azt gyakorolja, hogy tudná minél későbbre kitolni a köd feloszlásának időhatárát.
ELŐTÖRTÉNET:
*Seireitei egyik ivója. Az egyik nagyobb asztalnál láthatóan jól összeszokott társaság iszogat és nevetgél. A pult mellett pedig egy mogorva nő olvas és jegyzetel egy pohár víz mellett… Az asztaltársaságnak sem kell több, rögtön megvan a témájuk.*
- Nézzétek, már megint itt van az a buzgómócsing…
- Hogy is hívják? Ueda?
- Csak tudnám, mi a fenét keres egy ilyen szórakozóhelyen!
- Ezt nem hiszem el… Vizet iszik!*A bölcs megállapításokat követően a megjegyzések hada hangos röhögésbe fullad, amire természetesen a szóban forgó személy is felfigyel. Tolla, amivel az előbb még írni készült, megáll a levegőben, Tomoko maga pedig fülét hegyezve igyekszik minél többet elkapni a beszélgetésből. Nem is kell csalódnia, csakhamar folytatják is a társalgást… Lopva hátrapillant, és felméri a terepet.*
- Hány osztagot is járt már meg?
- Vagy ötöt biztosan… Mindenhonnan kirúgták, azt mondják.
- Nem csodálom… Elég ránézni, és egyértelműen látszik, milyen karót nyelt alak…
- Mint valami öregasszony.
- Akkor már inkább öregember!*Kiált fel harsányan a csapat „vezetője”, utalva Tomoko nem túl nőies megjelenésére… A sértett ezalatt bosszúsan kortyol poharából. A társaság is iszik, annyi különbséggel, hogy piruló arcaikon egyre jobban látszik az elfogyasztott alkohol mennyisége…*
- Hány éves és hova valósi amúgy?
- Ilyen külsővel biztos a Rukongai egyik rosszabb negyedéből származhat…
- Dehogyis! Csak a nemesek lehetnek ilyen ellenszenvesek!
- Köszönöm…*Fortyan fel az egyik shinigami, és ezzel egyértelműen elárulja, hogy ő bizony nemes valamilyen szinten. Tomoko most már halvány mosollyal követi tovább az eseményeket.*
- Azt hallottam, az Akadémián is éltanuló volt.
- Biztosan, amilyen stréber… Még szemüvege is van!
- A tanárok kedvence…
- De vajon miért vált mindig osztagot?*Teszi fel egy másik alak a költői kérdést, ezt meghallván pedig Tomoko némán feláll az asztaltól, jegyzeteit összepakolja, majd a baráti társasághoz sétál.*
- Ha tovább folytatjátok, akkor hamarosan megtudjátok rá a választ…*Villan szemüvege baljóslatúan, ahogy végighordozza tekintetét a négy jómadáron.*
- Mi a fenét képzelsz magadról, hogy csak így idejössz?!
- Úgy gondoltam, van némi beleszólási jogom, ha már én vagyok a téma…
- Hát, akkor ezt elrontottad. Éppen most lettünk a 9. osztag 17. tisztjei! Jobb lesz, ha vigyázol…
- Ó, micsoda teljesítmény! Remélem, nem töröm össze érzékeny lelkivilágotokat, ha megosztom veletek, hogy előzőleg a 3. osztag 4. tisztje voltam…
- Higgyünk is neked?!
- Nekem az se baj, ha bolondnak néztek. Ti fogjátok meginni a levét…*Sóhajt fel beletörődően, ahogy észreveszi, hogy a négyes éppen készülődik felállni az asztaltól, és kardjaik markolatát szorongatják… Ekkor már Tomoko is előkészíti sajátját, majd egy shunpóval kikerüli az egyik rátámadót.*
- Ja, igen! Nem bánnám, ha Ueda negyedik tisztnek hívnátok inkább… Vagy pedig Tomokónak.*Újabb shunpo, majd nemes egyszerűséggel belekönyököl a mögötte megjelenő halálisten gyomrába, és kigáncsolja – ezzel a mozdulatsorral kiiktatva a négy tiszt egyikét, a legrészegebbiket.*
- Egyébként kereken hat osztagban szolgáltam eddig, ez a hetedik. És mindig én kértem az áthelyezésemet… Ezen kívül pedig idén töltöm be 83. évemet, valamint Rukongai egyik jómódúbb részében nőttem fel...*Lassan előrántja zanpakutóját, amikor látja, hogy a másik három ellenfele is megteszi ugyanezt. Egyelőre azonban csak hárítja a támadásokat, néha pedig a fegyver hüvelyével oldalra csap.*
- Mi iránt is érdeklődtetek ezeken kívül? Ó, igen! Az Akadémián teljesen átlagos eredményem volt mindvégig, bár a démonmágia sosem ment igazán… Egyszer majdnem meg is buktam belőle.*Folytatja mondókáját, majd úgy gondolja, ideje lenne minél gyorsabban befejezni az egész küzdelmet…*
- Na, ezért hagytam ott mindegyik osztagot… Tobikakeru, Seirei!*Suhint fegyverével nagy ívben maga körül, ezzel sűrű ködöt előidézve. Csak a többiek hangos káromkodását hallja és a nagy zajokat, amikor egyikőjük feldönti az asztalt és a székeket… Ezalatt pedig Tomoko elegánsan elintézi a három maradék támadót úgy, hogy minél kevesebb kárt tegyen bennük. Mire teljesen feloszlik a köd, szótlanul körülnéz a helyiségben, és visszacsúsztatja helyére kardját. Ekkor hall meg háta mögül egy ismerős hangot…*
- Ez nem volt semmi!
- Jó napot kívánok, kapitány úr!*Hajol meg mélyen, majd kiegyenesedik és kérdőn néz felettesére.*
- Nem hittem volna, hogy ilyen jól bánsz a karddal…
- Köszönöm!
- Eh… Mit szólnál egy hadnagyi előléptetéshez? Úgyis olyan vagy, mintha valami titkárnő lennél… És most azt is megmutattad, hogy az erőd is meglenne hozzá.
- Ööö… Nagyon szépen köszönöm ezt a megtiszteltetést!*Hajlong ismét egy sort, és folytatja a hálálkodást is szüntelenül. Egészen addig, amíg a pult mögül meg nem hallja a tulajdonos hangját… Azt viszont nem tudná megmondani, hogy került elő ilyen hirtelen, mivel már jó ideje nem látta…*
- Kisasszony… Ha ilyen szerencse érte, kifizethetné a káromat is…
- Majd kifizeti Abarai kapitány úr!
- MICSODA?!
- A rang felajánlása nélkül a tulajdonos úr minden bizonnyal a négy tiszttel fizettette volna meg a bútorait, akik kiprovokálták az egész összetűzést, így viszont nekem kellene megtérítenem az okozott kárt… Egyrészt azonban hadnagy lettem emiatt, másrészt pedig otthon hagytam a pénztárcámat. Ebből logikusan következik az, hogy a felettesemnek kellene kisegítenie, ahogy azt én is tenném fordított esetben…*Igazítja meg orrán szemüvegét diadalittasan. Igaz, hogy magyarázata elég összefüggéstelen, de remélhetőleg elég meggyőző volt… És amúgy is olyan gyorsan hadarta el, hogy már az is teljesítmény, ha valaki kihámozza a mondatok értelmét…*
