Miután elvégeztem az akadémiát a 9. osztaghoz kerültem majd felküzdöttem magamat a 3. tiszt rangjára (hála annak, hogy hadnagyunk a 6. osztag kapitánya lett a z előző 3. tisztünk pedig a hadnagya). Már az első napon jól éreztem magamat elégé barátságosak a 9. osztag tagjai. Boldogan teltek a napjaim mivel rengeteg barátra tettem szert. Szinte minden nap eljártunk Kenpachi ivójába, és jól szórakoztunk ott. Az egyik napon egy pokollepke szállt be az ablakomon, amikor felébredtem az üzenetben az állt, hogy azonnal menjek a 9. osztaggyülekező helyére. Én, ahogy az üzenetet megkaptam felöltöztem és elindultam a gyülekező hely felé. Ott volt majdnem az egész osztag. Majd miután megérkeztem körülbelül 10 percre rá Renji kapitány úr megszólalt.
- Tegnap este a kapitányi megbeszélésen a főkapitány úr ránk, azaz 9. osztagra bízta azt a feladatot, hogy az egyik nagy nemesi családot védelmezzünk. Különféle veszélyes támadások érik mostanában a vezetőjüket. 3 csoportra oszlunk, az egyik csoport reggel hattól délután négyig védelmezi a mások délután kettőtől este tízig a 3. pedig este tíztől reggel hatig. Akik a 3. csoportba kerülnek, azoknak azt ajánlom, hogy amikor nincsenek szolgálatban, pihenjék ki jól magukat. A csoportot, amely a nemesi családot támadja, támadásaik közben próbáljuk meg elkapni. – Ezután a kapitány úr elkezdte beosztani a csoportokat. Ekkor léptem le tudtam, hogy habár a terv jónak tűnik eléggé sok időbe fog telni mire végül a banda vezérét is elkaphatjuk. Ezen idő alatt több társam is életét vesztheti, ezért úgy gondoltam elmegyek a főkapitány úrhoz beszélni az esetről. Mivel az biztos, hogy a 46-ok tanácsához nem mehetek be. Megpróbáltam feltűnés nélkül betörni a főkapitány úrhoz. Ezért este indultam el hozzá az irodájába szerencsére még ott volt, amikor elmentem hozzá. Miután álmos szabadot mondott beléptem.
- Jó napot főkapitány úr a nevem Sorikaze Komoki a 9. osztag 3. tisztje!
- Helló! Mondd miért kerestél fel ilyen kései órán? - Mondta a főkapitány úr.
- A 9. osztag küldetéséről lenne szó!
- Igen és mi bajod van vele?
- Semmi csupán azt hiszem, hogy jobb lenne, ha belülről próbálnánk, az ellenfelet legyőzni ezért szeretném megkérni magát hogy, engedélyezze, hogy beépüljek közéjük.
- És miért gondolja, hogy az ön terve jobb, mint Abaraié?
- Hát tudja Abarai kapitány úr terve valóban jó, de szerintem csak rövidtávra, amíg mi itt egyre kevesebben leszünk, és az embereinket ölik, addig ők egyre többen lesznek és végül az egész banda fog támadni és nekünk fogalmunk sincs, hogy milyen erősek lehetnek és mennyien vannak.
- Valóban igazad van, de miből gondolod, hogy te vagy a legalkalmasabb a feladatra?
- Én az utcán nőttem fel már ránézésből megmondom, hogy ki a bűnöző, és hogy kitől lehet megtudni valamit!
- Ezt megértem, de miért gondolja egyáltalán, hogy az utcán valamit megtudhat?
- Úgy gondolom, hogy ott megtudhatok, valamit kérem, engedje, meg hogy beépüljek közéjük.
- Rendben, de jobb, ha tudja, ha bármi balul üt, ki a tervén nem vállalok felelősséget magáért.
- Értetem, és köszönöm. – Avval maghajoltam és kimentem. Ezután kiszöktem Seireteiből és a peremvidéken kerestem magamnak helyet. Mivel az utcán nőttem fel tudtam, hogy kiktől lehet információt megtudni már ránézésből is. Körülbelül a 3. napon épp az utcán beszélgettem egy alakkal, amikor hatalmas lélekenergiát éreztem a közelemben körülbelül 3 utcányira lehetett tőlem. Ekkor a lélek energia felé indultam villám lépést használva maximum fél percembe telt mire odaértem akkor vettem észre, hogy a 9. osztag tagjai harcolnak a nemeseket támadó bandával. A banda sima katanákkal harcolt, de mindegyiken volt valamiféle jel. Ekkor a zanpakutomat elrejtettem a ruhám alá és puszta kézzel csatlakoztam a harchoz. A társaimat puszta kézzel támadtam, de semmilyen sérülést nem okoztam nekik direkt. Még szerencse hogy elmentem fodrászhoz új frizurát csináltatni és új ruhát is vettem magamnak különben felismertek volna. Mikor a harcvéget ért a bandának menekülőre kellett fognia és én is velük tartottam. A harc alatt valószínűleg nem tűnt fel hogy segítettem nekik. Ezért körül belül fél úton lehettünk a szállásuktól, amikor megálltak és szembe fordultak velem.
- Ki vagy te?- Kérdezték tőlem. Kis ideig gondolkodtam, hogy mit mondjak majd csak utána szólaltam meg.
- A nevem Hirakusi Nookiji az evilági szüleimmel shinigamik végeztek „véletlenül” és ezért szeretném, ha közétek állhatnék.
- Rendben, de ahhoz meg kell mutatnod, hogy mire vagy képes. – Avval az egyik társára nézett mire az előrántotta a kardját. Majdnem én is elővettem a zanpakutom, és akkor jutott eszembe, hogy akkor rögtön lebuknék.
- De nekem nincs kardom! – Kiabáltam nekik.
- Szerencséd van, hogy segítettél nekünk. – És az egyik odadobta nekem a kardját. Vissza kellett fognom az erőm, hogy épp hogy csak legyőzzem ellenfelem, ha túl könnyen legyőztem volna, akkor feltűnt volna nekik, hogy edzettek azt pedig nem sok helyen lehet és valószínű, hogy egyből összeraknák, hogy az akadémiára jártam. Miután ellenfelem legyőztem megszólalt az egyik csávó.
- Rendben, látom eléggé ügyes vagy velünk tarthatsz, - majd halkan hogy én ne halljam, mit mond hozzátette – és a főnök eldönti, hogy életben hagy-e? – Ezután velük együtt a búvó helyükre mentem, ami elégé nagy volt nem is tudom, hogy nem tűnt fel az osztagoknak a hely. Majd mikor bementünk a csoport bement egy szobába először azt gondoltam, hogy eltévedtek mivel a szobában nem volt semmi. Majd az egyik fickó ismét megszólalt.
- Mehet? – Majd páran kiáltották, hogy igen. Ekkor felhúzták a pulóverük ujját és valamiféle jegyet érintettek meg mire az egész szoba átváltozott. Egy hatalmas ajtó tárult elém, amin a banda bement mintha mi sem történt volna. Az ajtón túl hatalmas szoba tárult elénk, amiben körülbelül 200 ember lehetett rajtunk kívül és a szóba túlsó végén egy közepes méretű sebzett arcú alak trónolt. Elé vezettek és az egyik férfi megszólalt.
- Segített nekünk a harcban és legyőzte Fojimarut. A szüleit shinigami gyilkolták meg és csatlakozni szeretne hozzánk.
- Rendben, - Tartott egy kis szünetet valószínűleg gondolkodott mit csináljon. – szeretnélek letesztelni, ha nem gond rendben?
- Rendben van. - Válaszoltam neki. Avval felállt és egy másik ajtót nyitott ki, ami jóval kisebb volt az előző teremnél bizonyosan itt tesztelte le az új tagokat. – Akkor most meglátjuk, mennyire bírod a lélek energiát. – Avval szabadjára engedte a reiatsuját az ereje megközelítette egy kapitányét engemet valószínűleg könnyedén lenyomna. Az erejétől annyira nem gyengültem le, de úgy gondoltam, hogyha nem borulok, térdre az erejétől rájön, hogy ki vagyok képezve. Majd körülbelül fél perc után befejezte a lélekenergiájának eresztését. Majd rövid idővel utána felálltam – Rendben csatlakozhatsz. A kardodat kérdd Hajitól, csak kérdezd meg a többieket és ők odavezetnek. - Úgy tettem, ahogy mondta felkerestem Hajit és a kardommal együtt egy ugyanolyan jegyet is kaptam, mint a többiek. Ekkor megszólalt a fickó.
- Ez a kard jelzi, hogy a bandánk tagja vagy a jegy pedig ahhoz szükséges, hogy be tudj lépni ide. De legalább 9 bandabélivel kell, jönnöd a portál kapu csak akkor nyílik meg, ha minimum tízen egyszerre érintitek meg a jegyet. – Ezután 2 napot ismerkedéssel töltöttem végül kiküldtek megtámadni a nemesi családot. Nem túl keményen harcoltam és senkit se sebeztem meg halálosan és közben a többieket is figyeltem. Szerencsére egyikük sem volt túl kemény. A támadás megint sikertelen volt. Mikor visszaértünk megtudtam egyest, mást például hogy a vezér nem nagyon szokott kimozdulni, és nem is szokott sokat beszélni. Az egyetlen ember, akivel a vezető többet beszélt az alvezér volt, akinek az ereje körülbelül egy 6. tisztnek felelt meg. Még szerencse hogy ezt a rangot harccal meg lehetett szerezni, úgyhogy kihívtam a fickót majd húzós küzdelemben erőmet visszatartva legyőztem. Ezután újabb 2 nap után a vezér az oldalamon és még 8 emberrel elhagyta a helyet. Egy szintén eldugott helyre mentünk ahol egyetlen fickó volt eléggé betegesnek tűnt nagyon öreg volt. Sok pénze lehetett, mert mindene aranyból volt. Majd megszólalt.
- Végeztetek már velük?
- Nem egyelőre nem. Azok az átkozott shinigamik közbeavatkoznak, de szeretném legalább a fizetség felét látni és én is belépek a harcba. – Mondta a vezér és az öregember egy széf felé ment, ami tele volt zsákokkal. Bizonyára pénz volt bennük öt darabot odadobott a vezérnek. Majd visszaült a helyére.
- Akkor holnap délutánra halottak legyenek! – Avval hazaindultunk és a vezér bejelentette, hogy reggel 8-kor támadnak, mindenki pihenje ki magát. Ez után én haza indultam a Seireteibe. Az osztagom megtámadott, mivel felismertek, hogy megtámadtam őket miközben védték az urat. Ekkor úgy gondoltam, hogy előtte bizonyára kihallgatnak és elmondhatom mit tudtam meg. Jól sejtettem Abarai úrhoz vezettek. Neki elmondtam mindent, hogy mikor fognak támadni mekkora sereggel, és hogy körülbelül mekkora erejük lehet ezek után Abarai segítséget kért a 6. osztagtól, és elengedett engemet mivel megkértem, hogy hagy beszélhessek a főkapitány úrral a főkapitány úr pedig tisztázott engem. A támadás, ahogy a vezér mondta reggel 8-kor sújtotta a nemesi családot erre az időpontra direkt olyan helyre mentünk ahol a seregüket könnyen körbe tudjuk venni, de a biztonság kedvéért megkértem Abarai kapitány urat hogy valakit álcázzunk a nemesi család vezetőjének. Amint a seregük megérkezett a 2 osztag körbevette őket.
- Adjátok meg magatokat! – Mondta Shoko kapitány úr a 6. osztag kapitánya.
- Amint végeztünk a… – és akkor vette észre, hogy akit meg kéne ölniük ott állt szorosan mögöttem, aki a nemesi család kocsijában ült az pedig levette az álruhát. Akkor felismert engemet is és rögtön nekem támadott. – Te… Te átvertél engem te szemét állat! – Avval nekem rontott én gyorsan előkaptam a kardomat és az utolsó pillanatban sikerült kivédenem, de nem bírtam sokáig visszatartani úgyhogy Renji kapitány úr a kardját a vezér nyakához szegezte, mire mindannyian megadták magukat. Ezután elvezettem a 2 kapitány urat a banda megbízójához, aki elmondta, hogy bosszúból bérelte fel a bandát ugyanis a nemesi család elutasította őt attól h a tanácsadójuk legyen. Az előző nemesi családból ahol pedig előtte volt tanácsadó még a kérés előtt kilépett. Miután az egész ügyet lerendeztük és az osztagunk szállása felé tartottunk Abarai kapitány úrral hirtelen megszólalt.
- Elégé agyafúrt vagy az ilyen. Ugye képes vagy a shi-kaira is?
- Igen, ha kell meg is mutatom – majd elővettem a kardom -Kakamau kyo Chimei Gonsou narabini ie Hu-Ja – és megjelent kardom shi-kai alakja.
- Remek akkor lennél a hadnagyom Sorikaze?
- Természetesen kapitány úr.
/ elnézést a káromkodásért és h nincsenek kiszínezve a párbeszédek/

Kész vok

Huh… hát… Van benne néhány helyesírási hiba, helyenként hiányoznak az írásjelek, valamint van benne néhány nyelvhelyességi hiba... Pl:

Sorikaze Komoki írta:

Akik a 3. csoportba kerülnek, azoknak azt ajánlom, hogy amikor nem vannak, szolgálatban jól pihenjék ki magukat.

Hát ez elég… érdekes mondat lett… Helyesen valahogy így hangzana:

Akik a 3. csoportba kerülnek, azoknak azt ajánlom, hogy amikor nincsenek szolgálatban, pihenjék ki jól magukat.

Maga a történet számomra kicsit furcsa… Jó, rendben, hogy beálltál a támadók bandájába kémkedni, de erről illett volna megkérdezni a 46-ok tanácsát, és a Gotei-13 kapitányait, mivel ha ilyen magánakciókat kezdeményezel, könnyen fej nélkül találhatod magad, vagy legalábbis jó alaposan lefokoznak valami aktakukaccá, szóval javítsd a sztorit.

Addig is a pályázatod elutasítom.

Javítottam remélem több probléma nincs vele de ha van akkor rögtön javítom.