Név: Shouboushi Naraku
Kor: 201 (35 körülinek látszik)
Nem: Férfi
Kinézet: 188 cm magas, 71 kg. Vékony testalkata, beesett rideg arca van. Haja hosszú, szemei érzelemmentesek.
Rang: A különleges kutató osztag volt vezetője akik a Soul Society feltérképezését végzik, A 9. osztag tagja
Zanpakuto: Nagini
- Parancsszava: Shion
- Shikai: Egy duplapengéjú kard, azonban kettéválaszthatóak(Okiro Nagini!), középen a használó lélekenergiája által alkotott lánc tartja ilyenkor össze őket. A ”lánc” mérete akár 3 méter is lehet. Az eléréséhez azonban muszáj felébreszteni Naginit, egy kis harccal, mivel a zanpakuto az előhívásakor még félig alszik.
- Lényegesebb Shikai támadások: - Shoukyaku! Felkiáltásra a duplapengéjű kard szétválasztásakor egy erőteljes a lánc hosszúságával megegyező vörös színű sugarat lő ki.(A Getsouga Tenshouhoz hasonlít hogy könnyebben eltudjátok képzelni.)
- Bankai: Sensi no Okami Habi
https://bleachszerpjatek.hungarianforum.com/palyazatok-f26/shouboushi-naraku-bankai-palyazat-t792.htmElőtörténet:
Kölyökkori kincseim mind ellopták…
A féltett gyermek álmok oly nagy csodák. Ám engem nem hagytak a felnőttek… tiszta ésszel, keménységgel fertőztek. Fontos ember lesz belőled, ezt mondták. A Soul Society érdekében kell hogy harcolj hát. Családom a Shouboushi család a 4 nagy nemesi család után következett a ranglétán. 15 generáció óta valamennyi családtag részesült shinigami képzésben. Hárman kapitányi rangik, kilencen hadnagyi rangig, huszonnyolcan pedig harmadik tisztségig vitték, így minden családtag vállán nehéz súly volt. Rajtam, mivel a szokásosnál nagyobb lélekenergiával születtem, még nagyobb hiszen belém fektették bizalmukat, s ennél nagyobb teher nincsen.
Családom útját követve 25 évesen iratkoztam be a Shinigami Akadémiára. Tanulmányaim során végig arra törekedtem hogy hasonló szintre fejlesszem magam mind a 4 stílusból azonban talán alkatomból is adódóan a különböző táncok, többek közt a Shunpo volt az egyik olyan technika amit a többieknél is jóval magasabb szinten sikerült elsajátítanom. Nem mondom hogy a Kido technikák rosszul mentek volna, de nehéz helyzetben sokkal inkább támaszkodtam mindig is a sebességemre mint ezekre a technikákra. A kardvívás sokáig jóval gyengébben ment mint másoknak. Aztán eljött az a pillanat ami sokaknak csak később, vagy soha sem. Megismertem a zanpakutomat. Tisztán emlékszem még most is arra a napra. Végzősként gyakorlatozni vittük ki az újoncokat. Szokásos kis ál-hollow gyilkolásnak indult amikor hirtelen több nagyobb erejű Hollow is feltűnt. Az őrszemek akiknek figyelniük kellett már halottak voltak addigra, így három társammal a gólyákat próbáltuk menteni és feltartóztattuk a Hollowokat. A sebességemet kihasználva kitudtam kerülni a támadásaikat, azonban a kardforgatási hibáim miatt nem voltam képes megsebezni őket. Ekkor az egyik egy erős csapást vitt be nekem ami egy falnak csapott, majd szabályosan ketté harapta az egyik társamat. Mérhetetlen düh árasztott el. Úgy éreztem hogy a pokol tüzeinél is forróban ég bennem a vér.
- Isszmerj fel!
Hirtelen elsötétült minden. Meghaltam. A hollow elkapott. Ennyi volt hát a nagyreményű Shouboushi Naraku.
- Isszmerj fel!
Megint ez a hang. Hátra néztem és szemeim elkerekedtek. Isten tudja milyen lénnyel volt dolgom. Első látásra egy nőnek tűnt, de persze nem mehettek el szó nélkül a mellett ahogy folytatódott hiszen a továbbiakban inkább hasonlított egy kígyóéra a teste.
- Ki vagy?
- Tudod te hisz iszmersz mióta asz eszedet tudod. Veled voltam mindig isz. Moszt érszem úgy hogy itt asz idő arra hogy még jobban megiszmerj. Meg kell hallanod nevem különben szoha többé nem lesz eszéjed rá.
Naraku zanpakutojának lelke: NaginiFura nyilallást éreztem a hasfalam tájékán. A fájdalomhoz hasonlított ez az érzés, azonban tompább volt. Behunytam szememet majd koncentráltam. Felidéztem társam szörnyű elvesztését, dühöm ismét elárasztott majd hirtelen egy név suhant át az agyamon. A sötétség eltűnt és láttam ahogy a hollow közvetlenül velem szemben van. A korábbi fájdalom felizott, éreztem hogy egy elég mély seb lehet a hasamnál. Azonban tudtam hogy cselekednem kell. Kihúztam a zanpakutomat a tokjából, majd felkiáltottam.
- Shion! … Nagini!
A katana átalakult egy duplapengéjű karddá, de éreztem hogy nem csak ennyiben nyilvánul meg az ereje. Éreztem hogy a fegyver és az én lélekenergiám együtt rezeg. Hirtelen ketté választottam a fegyvert a lélekenergiámból kovácsolt lánc segítségével, majd megragadtam a láncot és az egyik fegyvert a Hollow felé zúdítottam. Mint kés a vajat úgy szelte ketté Hueco Mundo gusztustalan teremtményét. Azonban további két hollow állt még velem szemben feltüzelve a vágytól hogy felfaljanak. Éreztem hogy ezzel a mély sebbel a hasfalamon nem tudom őket lefutni. Ahogy körbe tekintettem láttam hogy a másik társam is meghalt, bár még nem falták fel. Ekkor hirtelen egy lövés száguldott el mellettem ami egy csapásra végzett mind két hollowval. Hátra néztem, azonban senkit nem láttam ott, viszont magam mellől egy hihetetlenül magas reiatsut éreztem. Ott állt mellettem a 9. osztag nyugalmazott kapitánya, Shouboushi Akira. A dédnagyapám.
A Shinigami Akadémia elvégzése után az 5.-ik osztagba kerültem és 19. tisztté avattak azon nyomban aminél nagyobb elismerést nem igen kaphat egy újonc. Jó pár évtized telt el és ahogy teltek az évek úgy lépdeltem feljebb a ranglétrán. A 9. osztag 3. tisztje voltam, a hadnagyom pedig egy különösen nagy féreg volt. Imádott szemétkedni a beosztottjaival és mivel megfenyegette őket, így azok nem merték mind ezt jelenteni a kapitánynak. Nem mellesleg a 4 nagy nemesi ház egyikéből származott így a befolyása is nagy volt. De az én igazság érzetem még nagyobb. Arra tanítottak hogy mindig a Soul Society érdekét nézzem, és úgy láttam érdeke a világunknak hogy az ilyen férgeket eltöröljem. Kihívtam őt egy harcra azonban egy mocskos kis csaló trükkel legyőzött. Ha a kapitányom nem avatkozik közben, biztosan megöl.
A történtek után nem volt maradásom. A kapitányom szerencsére sokkal rendesebb volt, segített hogy bekerüljek az egyik expedíciós osztagba ami a Lélekvilágot térképezi fel. Teltek múltak az évek, sok tapasztalatot szedtem össze, sok mindent megismertem, végül én magam lettem az expedíció vezetője. Végül elértük célunkat, ám végül nem jött össze a várt áttörés, így vissza rendeltek minket. A Seireteibe visszatérve újfent csatlakoztam a 9. osztaghoz.
És a kérdésem: Megkaphatnám ismét az előző oldalon kapott ajándékomat? x)
