Név: Genki Kouga

Kaszt: 25. Arrancar

Kor: 200 (20- 23 évesnek nézek ki)

Nem: Férfi

Felszerelések: Zanpakuto

Születési dátum: Június 28.

Kinézet: 175 cm magas vagyok közepes test alkatú. Barna hajam és barnássárga szemem van.
A maszkom a fejemen van két szárny formájában. A jobb vállamon van egy lyuk és arrancar ruhát viselek.
A számom a 25 ami a bal vállamon van.

Zanpakutó neve: Myuga Kohaku (madár karmok)

Fajtája: regenerálódásra specializálódott


Parancsszó: Noboru Sora Fenikkusu (Szárnyalj égi főnix)

Ressurection: Ha kimondom a parancs szavakat, akkor mögöttem egy hatalmas főnix jelenik meg, amelynek a lékekenergiája hatalmas. A fejemen elhelyezkedő két kisebb szárnyból a hátamon keresztül lenő egy csontburok amely, nagy védelmet biztosít. A karomon viszont két kisebb szárny jelenik meg amely közelharcra való, a csuklómtól a könyökömig húzódik.

Előtörténet:

Ember:
Egy nyári reggelen születtem Karakura városban. Szüleim normális városi emberek voltak, ahogy az illik. Testvérem nem volt, így a szüleim megadtak mindent amire csak vágytam, sőt néha túl sokat is, de ne szaladjunk túlságosan előre. 7 évesen már könyveket olvasgattam a repülésről és a sok-sok repülőről. Nagyon érdekeltek az égi járművek, de nem is maguk a gépek, hanem maga a repülés gondolata foglalkoztatott.
Ezután beiratkoztam iskolába, ahol inkább különc voltam, mint sem társasági ember. Az osztálytársaim elvoltak melettem, de komolyabb barátokra nem tettem szert. 15 évesen középiskolába iratkoztam be, itt is eseménytelennek bizonyult az életem, semmi különös dolog nem zavarta meg az unalmas mindennapjaimat. Az iskola után 18 évesen munkába álltam és majdnem minden nap dolgoztam, hogy megkönnyítsem a szüleim anyagi helyzetét. A világ számomra csak egy romlott hely volt, tudtam, hogy többre vagyok hivatott, viszont senkinek sem mondtam el, hisz csak az anyám és apám voltak azok a személyek akikben megbíztam. 23 évesen megfordult az életem és vele együtt az egész gondolkodásom is. Kiskori álmom volt, hogy repülhessek, de felnőtt koromra egy kicsit extrémebb fajtába csapott át. Máris egy repülőn találtam magam, ahol pár emberrel együtt vártuk azt a bizonyos zöld lámpát, hogy megvillanjon és végre kiugorhassunk a repülőből az ejtőernyővel együtt.
A zöld fény megvillant, s máris sorbaálltunk az ajtónál. Sorban ugrottunk ki majd a végén én következtem és kivetettem magamat a mélybe. Kiskorom óta erre vágytam, erre a felszabadulásra, onnan föntről minden baj semmivé lett csak az adrenalin fokozódását lehetett érezni. Hirtelen a számláló vészesen közeledett az ejtőernyő kinyitásához, de végül a kezemet nem mozdítottam. Olyan gondolatok áramlottak bennem, amit egy normális ember talán fel sem foghat. Az élet borzalmai, és véres háborúi túlságosan fájtak ahoz, hogy elviseljem, majd becsuktam a szemem és hallottam egy utolsó hangot amint a földbe csapódtam, de rögtön meghalltam.

Hollow:
Hueco Mundo-ba kerültem. A testemet egy üvegszerű kövön figyeltem meg, mivel tükör nem igazán volt nálam. A testem egy madár, de inkább főnixhez hasonlított. Nem igazán tudtam, hogy mi vagyok, vagy hogyan kerültem ide, viszont ösztönösen cselekedtem és leszálltam az emberek világába, az egykori gyarló helyemre. Elkezdtem az emberek lelkét falni, olyan módon, mint egy állat, hisz nagy mértékben az is voltam.
Hirtelen hatalmas lélekenergiát éreztem és máris leakart csapni egy shinigami, de még akkor nem tudtam, hogy ő arra szentelte az életét, hogy hozzám hasonlóakat pusztítson. A bőröm rendkívül kemény volt így megvágni nem tudott, viszont én a húsáig hasítottam a kezemen lévő csontos szárnyakkal. A shinigami meghalt s tovább folytattam a lelkek kiszívását.

Arrancarr:
Teltek az évek és egy furcsa változáson mentem keresztül, mivel Arrancarrá alakultam és a maszkom ami egykoron a teljes fejemet benőtte csak két szárnyá zsugorodott össze, ami a fejemen helyezkedik el. Rengeteget harcoltam és sok ellenséggel számoltam le az utóbbi időben. Fejlesztettem a képességemet, de egyvalamire rájöttem a tökéletes védelemre építek ugyanis gyorsan vagyok képes regenerálódni és a bőröm is keményebb a többi arrancarhoz képest. Végül Yoshizawa Kodama alá osztottak be fracciónnak...