Név: Tamachi Yukezo

Kaszt: Shinigami

Nem: Férfi

Kor: 217

Felszerelés: A zanpaktoja, a fehér nemesi köpenye, és még egy katana, mert az egyik támadás elveszi a zanpaktoját. Ha az Emberek Világába kell utaznia, a külön neki kifejlesztett módosított lelket hozza magával, amit egy kis kocka alakú dobozban tart. A szandáljának van egy külön kifejlesztett betéte, ami tompítja a shunpo használatának a kínjait.

Születési dátum: július 21.

Kinézet: Fehéres szőke haj, lelóg róla fehér nemesi köpenye, zanpaktoját az övén tartja.


//ez az avatarom, a kard szelleme, és a kardom Shikai formája//

http://kepfeltoltes.hu/090421/Shinigami_avatarom_www.kepfeltoltes.hu_.jpg <- ez lenne az avatarom, ha valaki beteszi nekem, megköszönöm.

Karizmatikus tekintete… vagyis a vérfagyasztó tekintete sokakat rávesz akármire.

Jellem: Az unalmas ábrázat mögött egy érdekes fickó lapul. Ritkán lehet felbosszantani, de ha sikerül, akkor kénytelen elővenni zanpaktoját. Csak akkor hozza magával, amikor úgy tervezi, használni fogja a támadást. Utálja használni, és nem is szereti igazán a túl könnyű harcokat. Pontos szeret lenni, és ez félelmetes gyorsasága miatt elég könnyen megy. Nem szereti, ha megkülönböztetik származása alapján. Bár ha már annyira lenézik, akkor elkezd hencegni vele, és leordítja azokat, akik a pórnéphez merték hasonlítani őt. Bár ezt így ő tényleg csak ritkán használja.

Zanpakto neve: Paragon (tudom nem japán, de direkt van ez így)

Zanpakto típusa: Villám

Zanpakto képességei: Az alap képessége nem más, mint a teleportálás. A kardja amivel érintkezik berántja egy dimenzióba és leteszi ott, ahol Yuke akarja. Ez a másodperc töred része alatt játszódik le. Tehát az ellenfelet is elteleportálhatja ahová gondolja, feltéve, ha hozzáér. Természetesen Yukénak is érintkeznie kell a karddal, máskülönben semmit nem ér az egész. Ez az elsődleges képessége. Yuke már elérte azt a szintet, hogy ez fordítva történjen meg. Dimenziót elnevezte a kard szelleme alapján: Paragonnak, mivel a fantáziája elég gyenge, és annyira nem érdekelte. Egy nagy hátránya, hogy a markolat oldalán van egy sárga csík. Ha az lemerül a kard nem képes semmire. Yuke beosztotta a csíkot egységekre, amiket jelölt is rajta. Egy egység egyenlő egy teleportálás árával. Minden támadás a csíkba kerül neki.

1. támadás: Jelenj meg, Paragon!

Amikor kimondja ezt, a kard hegyénél kezd szétterjedni a dimenzió maga. Sötét lila színe van, és amit elnyel, az bekerül oda, ahová Yuke is. Persze, ha megszünteti a dimenzió gömböt, akkor mindenki kikerül onnan, aki nem Yuke. Yuke bennmarad, addig, amíg ki nem akar jönni onnan. Ott benn egy olyan helyre kerülnek, ahol egy áttetsző talaj, és sötét lila ég van. . Yuke is bejöhet ide, csak egész egyszerűen be kell sétálnia. Yuke itt elveszti a kardját, mert idebenn nem létezhet két dimenziókészítő, és épp ezért teleportálni sem tud idebenn. És végül is ez az ő dimenziója. Tehát aki ide bekerül… az nagyon megszívta. Amit elképzel az megtörténik. Ellenfelenként 2 egységbe kerül neki, de ha lenullázódik, akkor még nem szünik meg a portál, és igazából bármennyit képes beszívni a gömb, csak egy ideig ez neki a csíkjába kerül. Ezt úgy kell felfogni, hogy mínuszba is tud menni ennél a támadásnál. Bár idebent nincs sok esélye az ellenfélnek, de sebaj! Egyszerűen csak nem kell benézni. A létrehozása 1 egységbe kerül, mert ezt tanulta meg először.

2. támadás: Nemesek haragja!

Amikor kimondja, ugyan úgy, mint előbb a kard hegyénél megjelenik a dimenzió gömb, csak kissebbe. Maximum egy a kard átmérője lehet. Ezt egy csapással elküldheti, és egy kicsit, még a pályáját is tudja befolyásolni. Ha talál, akkor ugyanúgy beszippantja a célpontot, csak utána kapásból megszűnik, de az áldozat benn marad egészen addig, míg a zanpakto vissza nem változik az eredeti formájára. Akkor megjelenik a gömb és kitaszítja a bennmaradtakat is. Semmi bajuk nem eshet odabent. Gömbönként egy egységbe kerül.

3. támadás: Mindent vágó penge!

A két penge között végig húzódik egy dimenzió lap. Amikor vág vele, a dimenzió lap automatikusan beszippantja a legközelebb lévő dolgot. Egy kardot is beszippanthat, ha a lapjával támad a kardra, de akár ketté is vághatja. Ha beledöf az élibe. Az egész létrehozása és fenntartása összesen 7 egységbe kerül.

Ezeket a támadásokat ritkán használja, még annál is ritkábban, mint shikait. Szerinte ez unfair…


Előtörténet:

A Tamachi ház már több száz éve harcol Soul Societyért, és végtelen béke városának tartotta egy darabig. Utána szembesült a Rokungai egyes nyomornegyedével. Épp ezért elkezdték őket segíteni. Bár jelentősen csökkent emiatt az érdekük. A nemesek konoksága, és önbecsülések nagysága miatt, a Tamachi ház vesztett az érdekéből. A nemesi házak kijelentették, hogy ha továbbra is a Rokungait segítik, akkor megvonják a nemesi címet a Tamachiaktól. Mivel az önbecsülés volt a nemeseknél az első szinte a Tamachi ház azonnal visszavonta a segítséget a nyomornegyedektől. Így ismét tönkre mentek, de ez már senkit nem érdekelt. Így született meg egy derűs napon Tamachi Yukezo, aki fiatal kora miatt, teljesen el volt ragadtatva attól, hogy ő nemesnek született, és szinte 3 évet sem élt, már éhezett a körülötte lévő lélek energiától. Szülei shinigamik voltak. Így ritkán látta őket, de nagyszülei mindig szívesen álltak neveléséhez. Békességre és türelemre tanították őt, de ezt csak 8 éves korában kezdte értékelni. Nagyapja fegyveres harcra is tanította őt. Az ifjú Yuke nagyon élvezte, de egy kicsit furcsállotta, hogy minek kell neki fegyvert forgatnia, amikor a békéért szeretne élni. Erre egy egyszerű válasszal letudta nagyapja, unokája kérdését.
- Azért fiacskám, mert Shinigami lesz belőled, és szüleid révén láthatod majd, hogy mennyi időt kell a kardjuk mellett tölteniük.

Így is lett… Bekerült a lélektovábbképző akadémiára 20 éves körül. Az első évben csak az elmélettel szenvedett. És hamar rájött, csak azért mert nemes, azért nem lesznek barátai. Így kialakult egy személyiség, amit ma már Tamachi Yukezonak hívhatunk. Így sikerült neki pár baráttal átvészelni az első két évet. Utána a szülei egyre többet foglalkoztak vele. A szabad idejük is több lett, és végül is volt egy 20 éves fiúk, akinek még nem volt zanpaktoja. Anyja nem akarta sürgetni a dolgot, de az egyik edzésen apja kegyetlenül meggyúrta. Ki akarta szedni belőle a kardot. Apja szabadon engedte a kardja erejét. A fia ellen. Egy olyan ostor alakja volt, ami kis penge láncszemekből volt összetéve, és ezeket a lélek energiájával tudja szétszedni, és külön irányítani. Nagyon magas szinten áll. A hetedik osztag 4. tisztje. Gyakorlatilag a sok sérülés miatt életveszélybe került. Majd egyszer csak megállt körülötte az időt, és egy szobában találta magát. Ahogy körülnézett, egy nagy szobában találta magát. Egy felpáncélozott csajt látott maga előtt. Egyenesen a szemébe nézett a srácnak.



- Te teljesen meg vagy zakkanva?!- csattant ki teljesen- Nehogy már meghaljál itt nekem. Gyorsan! Húzz elő a tarsolyodból, és szedjük le őt!- Yuke nézett. Nem értette, mit akar ez a nő tőle. Alig volt több 20-nál.
- Ki vagy te?- kérdezte hát végül. Erre a csaj valami zagyvaságot mondott válaszul.
- Mi? Nem értem. Mondanád még egyszer?- kérte, de a nő ugyanúgy valamit halandzsázott. - - Najó… látom, még nem állsz készen erre. Különben is csak most ismertél meg. Végülis nem lehetsz már kapásból ilyen gyorsan shinigami. Bár mégis. Segítek ki volnék én. Én vagyok az, aki harcaidban mindig melletted lesz, és akkor segítek neked, amikor akarod, de természetesen az én erőm sem végtelen. Nos. Lássuk készen állsz-e, arra, hogy egyáltalán megkapj- csettintett egyet. Leszakadt a padló, és leesett valami folyadékba. Rengeteg kardhüvely jelent meg, mindegyikben egy-egy kard. A nő kacaját a fejében hallotta.
- Azt hitted olyan könnyen a tied lehetek? Találj meg, aztán meglátjuk- Yuke behunyta a szemét. Egy kard villant fel neki. Kinyitotta a szemét, és elkezdett úszni. Sorba kihúzta a kardokat, majd rájött ezzel semmire nem megy. A levegője is fogytán. Aztán gondolt egyet, és megragadta a legszimpatikusabbat. Azt, amelyik a legtöbb erőt, és magabiztosságot nyújtotta számára. Kihúzta és fény tört elő belőle. Majd újra apjával talált magára. Csak az ágyában a sérüléseivel. Csak álmodta volna? Felkelt ágyából. Fájt mindene. Apja rendes sebeket ejtett rajta. Mégis nem hagyta nyugodni, amit álmodott. Aztán meg úgy érezte, hogy egy kard lóg az oldalán. Pedig semmi nem volt ott. Megragadta a markolatát és kihúzta a kardot. Nagy fény és szikrázások közepett megjelent egy kard, és annak hüvelye.
- WOW!- kiáltotta, majd leszaladt szüleihez, akik nagyon meglepődtek a kard láttán. Megszerezte zanpaktoját.
Ahogy teltek az évek, úgy lassacskán egész szép kis rangot szerzett magának az akadémián. Majd eljött az utolsó év, és a vizsgáknál tartott. Barátai vele egy szinten álltak, hisz együtt edzettek minden nap. Aztán eljött a nagy nap, és vizsgáznia kellett. Nem hazudtolhatta meg a nemesi feljebb valóit. A kitűnőre hajtott. Épp ezért rengeteget tanult. Miután megérkeztek a vizsga értesítők Yuke örömmel nézte bizonyítványát. Kitűnőre vizsgázott. Bár a kidou gyakorlat egy kissé rosszul sikerült, de ez nem rondított bele a többibe. Nagyon megkönnyebbült. Apja nagyon büszke volt rá, de ezt nem mutatta, bár Yuke emberismereti tudása alapján tudott érzéseiről.
Shinigamivá vált. A 7. osztaghoz sorolták be. Barátai a 3. és 9. osztaghoz kerültek. A 7. osztagnál gyorsan teltek az évek. Új barátokra talált, és szerette kapitányát. Elkezdte magát tovább fejleszteni. Minimum hadnagyi címet akart elérni. Igaz kardja nevét sem tudta, de a gyengébb hollowok, akikhez kiküldték őt, nagyon felbuzdította. A kedvenc kidouja szinte minden shinigaminak alapból tudnia kell, de mégis megragadta őt. A Shunpo. Az évek során tökéletesítette magát shunpo terén. Már szinte nem lépett shunpo nélkül. Bár az állandó ugrálás azért jelentősen betett a lábának. Szülei készíttetettek neki egy lélek energia lefogót, hogy ne tudja olyan jól használni a shunpot, és csak a sima egyszerű sebességet érje el. Aztán évek múlva visszatért ahhoz az eszetlen tempóhoz. Közben a kardjával csak harcolt és harcolt, és gyakran beszélgetett azzal a nővel, akit a kardja előtt látott. Már a nevét is tudta. Paragon. Csak nem fogta fel, hogy a csaj az igazából a kardja. Azt hitte a segítője valahol a tudat alattijában. Persze a nő nem tájékoztatta erről. Aztán évek után apja odajött hozzá és feje vágta.
- Fiam! Már évek óta megvan a kardod, és még csak a nevét sem tudod. Egy shikait sem tudsz produkálni. Gyerünk már. Szedd össze magad!- erre fia lehajtotta a fejét.
- Apám... tudom, hogy azt szeretnéd, hogy minimum tiszti szintre jussak, de én még nem vagyok rá képes. Nem tudom, hogy hogyan tudjam meg a kardom nevét.
- Hát fiam, ha van zanpaktod, akkor ismered a kardod alakját. Amikor előkerült... emlékezz vissza. Kit láttál?
- Igen? Ő lenne a kardom szelleme? Viszont... akkor- itt várt egy kicsit. Felidézte saját magának a kardja szellemét. A nő - Hmm. Gyere hozzám, Paragon!
És ebben a pillanatban a kard hosszába kettévált, és felvette shikai alakját.
- Már régóta tudod a nevét, csak nem tudtad, hogy ki ő, te!- és tarkón csapta.
- Aú ez fájt!- mondta, de nem figyelt a fájdalomra utána. A kard alakja megbabonázta őt. Tetszett neki, hogy így szétáll.
- Megmutatom a barátaimnak!- mondta, és a barátja lakására gondolt, meg hogy ő már ott van, és henceg keményen. Erre a következő pillanatban, mintha fordult volna a világ, ő oda termett a barátja házához, a szobájába. Azonnal elszédült, és hátra esett. Barátja ott volt, és még idejében elkapta.
- Ho-ho-hogy kerültél ide???- kérdezte meglepődve.
- Én sem tudom- mondta Yuke. Egy kicsit gondolkodott, majd rájött- Ez Paragon képessége- végig gondolta mit tett az előbb. Nem jött rá.
- Elindultam felétek, és közben ... azon gondolkodtam, hogy mit is mondjak neked... és aztán... idekerültem. Tehát ha,…- gondolkodott hangosan- ugyanezt megcsinálom visszafelé, akkor...- és shunpoval gyorsan eltűnt az ablakon keresztül, közben a kardjával csapkodott a levegőben.
- Mi lesz már!- ordította és pár perc múlva, már a házuknál volt. Apja értetlenül nézett, de nem mondott semmit. Aztán megragadta vállánál fogva, majd bevonszolta az edzőterembe.
- Na most nagyon gyorsan jöjj rá, hogy hogy csináltad, ezt az iméntit.
- Nem tud...- aztán meglátott valamit. Egy kis lila lángocskát. Mindig odakerült, ahová gondolta.
- Van egy ötletem- mondta Yuke, majd odagondolta magát a lángocska helyébe. Azonnal oda is került. Ugyanúgy elszédült- Rájöttem!- mosolygott, és megismételte párszor- Tehát ha odaképzelem magam valahová, akkor a kard odateleportál. Zsír- mondta, és a szobájába gondolta magát, és oda is került. Egy kicsit sokat teleportált, és az érzés, meg a szédülés, viszont látatta vele az ebédjét.

...

Évek teltek el, és Yuke a kardját, már egész jól használta. Darabra gyilkolta vele a Hollowokat. Már tiszti rangot elérte. A hetedik osztag 5. tisztje. Az apja alatt közvetlenül. Tisztelték őt. Már körülbelül 55 éve van a világon. Aztán kapitányától kapott egy küldetést az emberek világába. Felkapta a kardját, a nemesi köpenyét, és a már meglévő kedvenc kis módosított lelke. Najureinek hívta. Miután átlépett a kapun, az emberek világába került. Valami kis Japán falucskába küldték őt. Egy betegség ütötte fel a fejét, és felszaporodott a lelkek száma, és ezzel arányosan a Hollowok is. Miután már 7 lelket eltemetett, megjelentek az első Hollowok, akiket itt talált. Leszokott, már a shikai használatától. Elég gyors ő teleportálás nélkül is, és szereti a küzdelmeket. Vagyis a harcot, mint magát a becsület, és a bizonyítás életben tartójának tartotta. A békének a fenntartója, és egyben az elpusztítója. A harcok örökké tartani fognak, ameddig csak létezik ember a világon. Az első pár nap után megjelent egy hatalmas Hollow is. Úgy zabálta a lelkeket, mint valami porszívó. Oda shunpozott elé, és odakiáltotta.
- Hé, te barom!- a Hollow odafigyelt rá- Megérdemled, hogy megtekintsd a zanpaktomat. Ritka alkalom, nagyon figyelj!- és már csak szinte suttogóan kimondta- Ébredj, Paragon- a kard azonnal felvette az alakját. A Hollow jó 4 méter magas volt, de elég távol is.
- Elég nagy vagy barátom, szóval kipróbálom rajtad, hogy működik az egyik támadásom. Jelenj meg, PARAGON!- Szikrázva, nagyon gyorsan kezdett szétterjedni a gömb. Miközben nőttön nőtt Yuke már rég bekerült, a dimenzióba.
- Talán ez a hátránya ennek a támadásnak. Kint nő a gömb egy darabig, és az ellenfél vagy bekerül vagy, nem- És akkor a dimenzió falán beolvadt a Hollow is.
- Üdvözöllek ez itt Paragon, az én világom. Ha bekerültél, esélyeid a nullára csökkentek- mondta, és elképzelte, hogy megjelennek a klónjai, úgy 2000 elég is lesz. Előhúzta tartalék katanáját, a klónok közül egyet megtartott, és a maradék 1999 klónt ráküldte. Engedte a Hollowot harcolni, de nem sokáig bírta. Teljesen harcképtelenné tették. Yuke abbahagyta a támadást, és megszűntette a gömböt. Mindketten kikerültek Paragonból. A Hollow ott feküdt, míg Yuke ott állt előtte. Zanpaktoja a kezében, majd oda shunpózott hozzá, és kettévágta a maszkját. A harc utáni pár napig még temette a lelkeket, majd megjelent egy fenyegetést jelentő Hollow. Lélekenergiája elsöpörte a lelkeket. Akkora volt, mint Yuke, és egészen emberiesen nézett ki.
- Most véged Shinigami!- kiáltotta, és neki támadt. Yuke kiugrott előle, és indította egy támadást a Hollow ellen. Aki egész egyszerűen eltűnt előle.
- Ébredj, Paragon!- kiáltotta, és a zanpakto engedelmeskedett. Yuke nem érezte a Hollow szellemi energiáját. Aztán hirtelen a gonosz aura megcsapta. Mögötte volt. Yuke előre ugrott egy nagyot a levegőbe.
- A teleportálásom ellen, semmit nem érsz Shinigami. És most még csak játszottam veled.
- Igen? Csak hogy tudd. Én a 7. osztag 4. tisztje vagyok, Tamachi Yukezo. Vagyis az ismertebb nevemen: A Villámvándor.
- És akkor mi van? Nem ér semmit a gyorsasá...- és Yuke kénytelen volt félbeszakítani a mondatát. Szó szerint. Igaz már csak az látszott, hogy Yuke teszi el a kardját, de a kedvedért beadok egy flashbacket, úgy animésen.
- Neeem ééér seeemmit aaa gyooorsaasáá...- és ebben a pillanatban, Yuke odateleportál a Hollow mögé, és a feje búbjától a derekáig végig vágta, majd vissza teleportált, megszakította a shikai formát, és eltette a kardját, majd a Hollow eltűnt.
- Lassú voltál- mondta, és elsétált. Eltemette az összes lelket, meg leszedte az összes Hollowot ameddig, a járvány meg nem szűnt. Igaz az egész falu szinte kihalt, de ez van. Yukét különösebben nem érdekelte.

…

Évek teltek el ismét. Hosszú évek. Az évek alatt Yuke egyszer nem engedte szabadon a zanpaktoját. Aztán kapitánya odalépett hozzá.
- Öhm. Kapitány,- hajolt meg mélyen. Akkor még Komamura volt a kapitány. Fejfedőjén keresztül sárgás szeme, valakiben ellenséget, valakiben barátot látott. Yukéban, mint 5. tisztjében, a barátot látta. Így is állt hozzá.
- Gratulálok Yuke. Lehetnél akár a hadnagyom is, de azt nem kaphatod meg, mert én nem szeretném. Tudom, hogy ezt a célt tűzted ki magadnak, és félnék, hogy lankadna a lelkesedésed, hogy bizonyíts. A kardod ereje lenyűgözött engem, és azt is tisztelem benned, hogy épp a kardod erőssége miatt nem használod a shikai formát. Nos. Hadnagy nem leszel, mert nem engedem, az imént említett okok miatt, de kapitány még lehetsz. Ez legyen a célod. És most. Elmondom, hogy lehetsz majd kapitány. Megtanítom, hogyan használd a bankait. A kardod második szintjét. Évtizedekbe fog telni, mire egyáltalán használni tudod majd, és még évtizedekbe, hogy a mestere lehess. Ha megtanulod használni a bankait, én segítek neked, hogy kapitány legyél. Nos először is ki kell egyezned a kardod szellemével.
- Öhm...; Kapitány. Kérdezhetnék valamit?
- Nyugodtan.
- Ha kapitány leszek, önnel mi lesz?
- Ne félj, mire eléred a bankait, addigra már nem én leszek a kapitányod.
- Értem, és köszönöm- Előhúzta a zanpaktoját, és aktiválta a shikait.
- Paragon. Készen állunk, a bankaira?- kérdezte csak úgy. Aztán magától aktiválódott az egyik támadás. Amikor megjelenik a dimenzió. Azonnal beszippantotta Yukét. Most ott állt a semmi közepén, de ami furcsa volt. Ott volt Paragon szelleme is. A csaj.
- Idefigyelj! Megegyezhetünk. Ha én leszek a bankai formád. Ha a tudatunk és alakunk helyet cserél, akkor belemegyek. Vili?- és fenyegetően nézett hozzá.
- Igen, persze, ahogy óhajtod- mondta szinte mentegetőzve, utána komolyra fordította a szót- Rendben, felőlem rendben- Paragon elmosolyodott.
- Megengedem, hogy tudja teleportálni, és visszakapod a kardod is, ide benn, mert most az én dimenzióm, nem a tied. 100%-ot beleadok, szóval, ha halálos sérülést kapsz, azonnal visszakerülsz a normál világa, sértetlenül. Ha még egyszer próbálkoznál, csak idézz meg a shikaival.
- Rendben. Kezdj…- mondta, és mire észhez tért, már két penge állt ki a mellkasából, és a következő pillanatban kint feküdt, kapitánya lábainál.
- Látom, haladtál valamit- mondta a kapitány- A feladat adott, végezd el- és elment. Yuke végig gondolta, mi is történt igazából. Újabb flashback. Paragon a két karján lévő pengét kicsapta, és egy jóval hosszabb két penge lett. Úgy 1,75 méteres. Szikrázás kíséretében mögé teleportált Yukénak. Paragon volt helyén még mindig szikrázás volt. Miután mögékerült a Shinigaminak, Átszúrta a mellkasát. A többit meg már tudjuk. Yuke újra próbálkozott. Ugyan azon feltételek mellett Paragon ismét lezúzta. Most már reagált, és ő is teleportált egyet-kettőt, de nem sokáig húzta. És ez így ment éveken keresztül. Yuke már megtudta sebezni Paragont, de szinte mindig meghalt. Nagyon harcképzett volt a csaj. Rugásai fájdalmasak voltak. Aztán meg kérdezte Komamura tőle.
- Hogy halad a bankai?- kérdezte.
- Már 17 éve tanulom, vagyis, küzdök Paragonnal, de mindig ugyanaz. Legyőz. Bár tudom, sikerülni fog.

…

Aztán elküldték őt egy küldetésre, mint felmentő sereg. Vele együtt ment 20 osztag béli is, ő vezette a küldetést. Amikor átmentek a kapun, odakerültek, ahol a Shinigamik harcoltak egy Menos ellen. Csupán egy Gillian… csupán? Dehogy. Egy Menos Grande az Emberek Világában? Gyilkolja a Shinigamikat. Ezt még Yuke sem nézte le.
- Alakulj át, Paragon!- kiáltotta, és a körülötte lévő Shinigamik is aktiválták kardjukat. A Menos Grande rengeteg barátját megölte már. Yuke szinte alig tudta megsebezni párszor, már lecsapta. Ájultan feküdt a földön. Mikor észhez tért, éppen a legjobb barátját belezte ki a Hollow. Yuke azonnal felpattant, és kiáltott egyet.
- NEEEE!!!- csak a szokásosat. Szeméből könnycseppek gördültek le. Aztán olyan animésen csak a föld látszik, majd ráesik egy könnycsepp. Közelről Yuke arca, majd oldalnézetből távolabbról. Yuke lehunyta a szemét, és mintha valami irányítaná, előre tartotta a kardját, ami kirepült lassan a kezéből, és lassan Yuke felé fordult. Közben a Menos Grande, egy cerora készült. Yuke a tenyerét a kard felé fordította, ami előtte lebegett. A kard szépen ráolvadt Yuke karjára, majd végig folyt valami testén és teljesen beborította. A fekete színű maszlag teljesen beborította Yuke testét. Majd egy alakot vett fel. Paragonét. Mikor Yuke kinyitotta a szemét meglepődött. Egy nővé változott. Felismerte magán Paragon páncélzatát.



- Mondd ki- hallotta Paragon fejében a hangot.
- Bankai, Raiden Fuyuu Paragon (Villám vándor paragon)- és ebben a pillanatban a cero elsült, de Yuke már kívülről figyelte az eseményeket. Paragon hamarabb elteleportált onnan. Végig nézte, ahogy Paragon lezúzza a Menos Grandét. Paragon a két kicsapott pengével vágja darabokra a Hollowot. Aztán volt egy támadás, amivel végképp kivégezte. Leszúrta a földbe a két pengét, és végig villámok csaptak a földbe egy vonalban, és egy golyót hagyott maga után. A villámok vonala elérték a Hollowot, és lebénították, majd a golyók az elsőtől az utolsóig felrobbantak, ezzel darabokat robbantott ki a testéből. Majd Paragon odateleportált, és kettévágta a fejét.
- Peched volt, hogy kikezdtél Yukéval- majd Yuke ismét a testében érezte magát, és a páncél eltűnt róla. Yuke lihegett, majd miután felfogta mi történt, odasietett barátai holttestéhez, és sírva fakadt.

...

Évek teltek el ismét, és Yuke nem tudta többet előidézni a bankait. Továbbra is harcolt Paragonnal a dimenzióban. Most már használta ellene azt a képességet, amit Raiden Ochinak, vagyis Villám Vonalnak hív. Bemutatott neki egy másik képességét is. A Kanada Raident, vagyis az Egészséges Villámot. Ha a pengéjét beleszúrta ellenfele testébe, elszívta az életerejét zöld színű szikrák kiséretében. Ezt akkor alkalmazta, amikor ár majdnem legyőzte.
Már 50 éve tanulja a bankai előhúzását, és már érzi, hamarosan sikerülhet neki.

Köszönöm... báhíí