Zealot, a Hollow vs Tamachi Yukezo, a Shinigami fight

Az emberek világában bóklásztam. Egy lelket kerestem, valahol a Japán hegységekben. Egy sziget volt csupán, de a lélek egyedül élt itt. Élt? Ez enyhe túlzás. Csak ide van kötve. Meg kell találnom az okát, hogy miért ragadt itt. Már kiküldtek egy Shinigamit az osztagomból, de az eltűnt, ezért a taicho egyik tisztjét küldte ki. Mivel az ilyenekbén én vagyok a legjobb, így végülis nekem kellett kimennem az élők kis kalitkájába. Mikor átjöttem a senkaion, 7 órába tellett megtalálnom csak a láncot. Most azt követem. Nagyon variációsan választja a helyet ahol van. Erdőkön, és mezőkön kellet már átmásznom. Aztán egyszercsak elérek a végéhez. Egy pusztára jutottam. Dög szaga csapta meg az orromat. Egy Nap szárította hullát találok, és abból egy lándzsa letört vége nyúlt az ég felé. Amikor megközelítettem a célpontot, legyek kisebb csoportja hagyta el az aszott testet.
- Ó hogy a hollowok kapják el, ezt a mocskot, hogy tudott hozzá láncolódni egy rohadt hullát, hogy nekem miért kell egy ekkora szigeten megkeresnem egy darab lelket!- kiabáltam. Lerogytam a fűre, majd rágyújtottam egy cigire. Elfáradtam. Már több mint 12 órája kutyagolok. Vártam tíz percet, majd eltemettem a tetemet.
-Mióta lehetet már itt?- kérdezem költőien, majd megunom az egészet, és elkezdem a láncot izomból húzni. Egy jó háromnegyed órát húzom a láncot, majd ledöbbentem. A lánc végén nem volt lélek. Csupán egy csonk. Letört a lánca. Szóval felszabadúlt. Vagy Hollow lett belőle. És inkább az utóbbira tippeltem. A lánc emésztette önmagát. De hogy? Nem az én irányomból kéne emészteni magát? Aztán egy hörgős hangot hallok, valahonnan a távolból majd egy hátborzongató sikoly.
- Sajnálom, én megpróbáltam megtenni mindent- mondom, majd előveszem a kardomat. Megdörzsölöm a halántékomat, majd egy viszonylag nagytestű ragadozó test bukkant fel a mező széli erdőből. A maszkja nagyon hasonlított egy... kacsára. Én ott helyben úgy elkezdtem röhögni, hogy kiesett a cigi a számból. Nem érdekelt a csikk, de ez a teremtés...
- Lehetetlen, hogy megsebezzen. Hát ez iszonyú. Nem hiszem el- röhögök, majd nekem ugrott a lidérc.
- Héé srác, azért figyelj magadra- mondom, miközben kitértem. Alig tudtam ezt megcselekedni. Viszonylag gyors volt. Többször megtámadott, de én röhögő görcsök közepette kitértem. Aztán odaléptem gyorsan, és levágtam a fejét. Ennyi. Több időmet nem szerettem volna rápazarolni. Elővettem a telefonom, majd mikor épp telefonálni akartam, akkor meglepődtem. Egy nagy erejű hollow tartott felém...