Yukimori Dante

Tárgy: Yukimori Dante Csüt. Ápr. 16, 2009 10:02 am

Név: Yukimori Dante

Kaszt: Bounto

Nem: Férfi

Kor: 745 (19nek néz ki)

Kinézet: Hosszú fekete haj, egy vastag fehér csíkkal az elején, körülbelül 213 centi magas, élénk kékes-zöld szeme van. Általában egy sötét színű inget hord, kigombolva, valamint egy fekete nadrágot és bakancsot.

Jellem: Általában jókedvű, de igen ingerlékeny fajta, imád káromkodni és imádja a nőket.

Felszerelés: A bábja és nagy mennyiségű fű (nem a kerti gyep xD)

Báb neve: Naga & Meduza (ez egy báb!)

Parancsszók: (mindhárom egy azon báb csak máshogy hívja elő, és épp ezért más a képessége és az alakjuk is.
-Ziege Dich Naga
-Ziege Dich Meduza
-Ziege Dich der Schlange - Ez a legfőbb támadása, amit csak a végső esetben használ

Báb előhívása: Dantetől függ, hogy melyik szeméből jön ki a könnye. (igen könny^^"", az elősztoriba meglesz magyarázva Smile

)

A báb formái:
Naga:
https://media.photobucket.com/image/naga/xoBluex/Anime/nagaclothes.jpg?o=14

Meduza:
https://2img.net/h/i181.photobucket.com/albums/x18/shippo281/Naga.jpg

der Schlange:
https://media.photobucket.com/image/fantasy%20snake/sandrilenefatoren/Dedicated%20to%20Fantasy/1161819042554.jpg?o=25

Előtörténet:

745 évvel ezelőtt születtem egy szegény paraszt család első szülött gyermeke ként. 2 évvel azután, hogy megszülettem, megszületett a húgom is, Momiji. Átlagos életünk volt, szegények voltunk bár, de mi ketten húgommal többre vágytunk. Pont aznap mikor a húgom betöltötte a 18. születésnapját, egy közeli kastély ura arra járt, hogy egy szép hölgyet válasszon magának. Mi csak kint voltunk egy kútnál, mikor megérkezett hozzánk a sötét úr. Zord és rideg arcától mindenki félt, ráadásul az arca a belsőjét is tükrözte, romlott és szívtelen ember volt. A mocsok seggfej szemet vetett a gyönyörű húgomra, megragadta a kezét és magához rángatta. Én megpróbáltam leütni, de az őrei lefogtak és semmit sem tehettem. A köcsög elvitte őt a várába, majd bevetette egy sötét és üres szobába, ahol szinte még ételt sem kapott. Persze a szüleim csak örültek, hogy kaptak érte aranyat, nem is keveset. De engem ez nem érdekelt, csak egy cél volt a szemem előtt, hogy visszaszerezzem a húgomat, attól a fasztól. De ez így esélytelennek látszott. Tudtam, hogy én is egy Bounto vagyok, de ezt csak a szüleim és a húgom tudta szerencsére, rajtam kívül.
Egy éjszaka megszöktem otthonról és megpróbáltam fölkeresni valakit, aki tudja, hogyan kell bábot idéznem és kiképezne. Napokig csak bolyongtam az erdőben, mert terjedt egy olyan hír a kis faluban, ahol éltünk, hogy él az erdőben egy igen erős Bounto, aki már sok más Bountot tanított. Már vagy három napja mászkáltam abban a szaros erdőben, de egy lélekre sem leltem. Végül összeestem a kimerültségtől és elájultam. Mikor fölébredtem meleg tüzet éreztem magam mellett és megpillantottam valakit, aki éppen egy irgalmatlan nagy vadkant cipelt a vállán.
-Jó reggelt, kölyök!-szólt hozzám, miközben lerakta az óriási állatot a tűz mellé.
-J-Jó reggelt!-köszöntem vissza neki, majd körbe néztem abban a barlangban, ahol voltam.-Te biztosan az a Bounto lehetsz akiről a falubeliek mesélnek.
-Így van, de miért olyan érdekes ez? Hiszen te is Bounto vagy.
-Ezért is kerestelek föl.-mondtam miközben fölültem.-Azért kutattalak föl, mert szeretném a kitanítanál engem.
-Miért szeretnél te harcolni?
-Mert vissza kell szereznem valakit, aki fontos a számomra.
-Még is kit?
-A húgomat. Elvitte az a tetves nagyúr és bezáratta. Nem nyugszom én ebbe bele!
-Hát ez tényleg nemes indok. Viszont, ha tényleg azt akarod, hogy én tanítsalak, akkor készülj fel rá, hogy vért fogsz izzadni!
-Nem érdekel! Ha megéri a nehéz munka, akkor nem számít!
-Hát legyen, akkor...egyél most, majd menny aludni...holnap hajnalban megkezdjük az edzést, úgyhogy szükséged lesz az energiára.
Kora reggel, fölkeltett, majd azonnal megkezdtük az edzést. Kimerítő és borzalmas volt, tényleg majdnem vért izzadtam. Egy heti felkészülés után az öreg úgy döntött készen állok arra, hogy saját bábom legyen. Ideje is volt már, mert ha nem jutottam volna hamarosan hozzá kitekertem volna a fickó nyakát.
Részletesen leírta, hogy mit kell csinálnom, mert ha elrontom, akkor az az életembe is kerülhetett volna. Végül sikerült megidéznem a saját bábumat, habár eleinte csak egy báb volt valamiféle vízben lévő kis pici állatnak, viszont a vízízben lévő kis sejt szerű gömböcske valamilyen oknál fogva kettévált és a vízben két darab kis élőlény úszott.
Az öreg megtanított arra, hogyan harcolhatok a bábommal, de a nagy részére nekem kellett rájönnöm, mivel teljesen különbözött az ő bábja az enyémtől. Viszont nem volt erre túl sok időm, mivel másnap hajnalban lett volna az esküvő, ami előtt ki kellett szabadítanom Momijit. Megköszöntem a segítséget az öregnek, majd azonnal a kastély felé vettem az irányt. Jól tudtam hangtalanul közlekedni, senki sem vett észre viszont minden őrrel végeztem szépen csöndben, a bábommal egyszerű volt.
Mikor elértem végre a toronyhoz, ahol Momiji raboskodott, beszöktem az ablakon és odasiettem hozzá. Szegény sírva aludt, nem volt szívem fölkelteni, de mégis meg kellett tennem. A lány eleinte nem tudta mit mondjon, hogy sírjon vagy nevessen, annyira örült, hogy láthatott. Már pont fölkaptam volna őt, hogy megszökhessünk, de a fáradságtól összeestem és elaludtam és olyan mélyen, hogy még Momiji sem bírt fölkelteni, aztán ő is elaludt.
Reggel már hallottuk, amint az a mocskos fasszopó tetű csörtet föl a lépcsőn. Nem tudtuk abban a pillanatban mit tegyünk ugyanis rengeteg ember volt oda lent, mikor kinéztünk láttuk őket a kastély udvarán. Ekkor a bábom megszólalt.
-Gyorsan!
-Igyál meg minket!
-Mi?!
-Ne kérdezz csak igyál meg minket, hogy eggyé válhassunk veled.
-Hidd el, hogy sokkal jobb érzés lesz! Csak külön kell kimondanod a nevünket és már hívhatsz is bennünket!
-Háát...nem tudom...nincs az ínyemre ez a dolog, de nincs más választásom.-fölvettem a kezembe a bábom, majd megittam a két lény körül lévő vizet és őket is. Éreztem, hogy a víz nem megy le egészen a gyomromig, hanem fölszívódik bennem. Tényleg sokkal jobb érzés volt. Már épp betörni készültek volna az ajtót, mikor fölkeltem és vártam, hogy szembe találjam magam azzal a büdös köcsöggel. Pár pillanat múlva kinyílt az ajtó és ott volt a szemét állat.
-Üdvözletem!...Ziege Dich Meduza!-kiáltottam, majd egy könnycsepp folyt ki a szememből és a földre hullva átváltozott egy hatalmas félember, félkígyó teremtménnyé. A lény egy pillanat alatt átdöfte a mocsok szívét a kezével, majd az egész lépcsőn feljövő őrségen áttarolt. Mikor leértünk a lény már várt ránk, majd mikor intettem neki, hogy térjen vissza felém kúszott és vízformájában visszatért belém. A tömeg minket bámult, de nem foglalkoztatott, csak szimplán kifutottunk és elrejtőztünk a nép elől. Végül újra fölkerestük a remetét, hogy tanítsa ki a húgomat is. Megtette és körülbelül öt héten belül már ő is kezelni bírta a maga bábját. Mi is az erdőben maradtunk, hogy ne keljen a többi emberrel nagyon találkoznunk. Majd száz évvel később előjöttünk és beilleszkedtünk a nép közé. Azóta bujkálunk az emberek közt és most Karakura Townban élünk, együtt a húgommal.

Tárgy: Re: Yukimori Dante Vas. Ápr. 19, 2009 7:41 am

Hm... szép előtörténet, tehát elfogadom.

Lélekenergia: 4000
Ryou: 4000
Szint: 1.

Jó játékot! ^^