KAPITÁNYI IRODA

Tárgy: KAPITÁNYI IRODA Vas. Jún. 23, 2013 8:37 am

Véletlen sem árulná el, Masa keze munkája lóg az ajtóra akasztva. Űrhajós parafatáblán a következő utasítások olvashatóak:

1. Zöldség az ellenségünk!
2. Vak és kicsi lovaknak tilos a belépés! Kifejezetten PanaLónak!
3. Hallgassatok Iszlám hadnagyra! Nincs papírmunka! Vigyetek mindent a 10. osztaghoz!
4. Poroltókat átveszek!*.*
5. PSP-re gyűjtök! Adakozhattok az ajtóra függesztett Thor perselybe!
6. Nem tudok a nyuszikról semmit! Egy ajtóval odébb érdeklődj, Michi fun-taichou-nál!
7. Bármikor zavarhattok…kivéve, ha nem vagyok itt!
8. Vigyázz a zöldség csapdákkal!
9. Tomo hadnagy kérdez: Nem tudunk semmit!

Saját testi épségre bármikor lehet írni, elsősorban a hetedik osztag új és régi tagjainak, valamint az eltévedt halálos isteneknek.

Tárgy: Re: KAPITÁNYI IRODA Szer. Jan. 29, 2014 11:19 am

Hogy, mi, mikor?! O_o

Sürgősen halaszthatatlan dolgom támadt, amit mindenképpen el kellett intéznem, mielőtt még megtámad, szóval nagy sebbel-lobbal, meg síppal,dobbal, nádi hegedűvel csörtettem keresztbe, át, görögve mindenfelé az osztagban, hogy hát megtaláljam az irodámat, aminek a közelében Nobu-chan irodája is volt, mert hát vele kellett volna, hogy megbeszéljem, amit el akartam mondani, mert hogy ez kicsit sem várhatott, és mert Gyár, és szegény nyuszikák, és szóval katasztrófa. °O°!
Mindennek egy volt a vége, kicsikét nem nagyon eltévedtem, és aztán úgy volt, hogy megkerültem, de aztán csak megkergültem, és szóval már egészen úgy volt a dolog, hogy nem fogom megtalálni magamat sem, és hiába nézelődtem, és hiába gülükéztem a szemeimmel, és igazából ismerős volt a hely, de hát minden folyosó teljesen egyforma volt, szóval nagyon de nem alapozhattam csak erre, szóval inkább arra fordult, és így pont háttal voltam magamnak, és előre jött az ajtó, és ott volt, pont ott az orrom előtt. Very Happy

Sikeremen felbuzdulva rontottam neki teljes egyenest, hogy aztán hatalmas lendülettel beessek a küszöbön, átguruljak valami izén, és nekiessek egy másiknak. Olyan kicsit nagyon furi volt a szoba, mert mintha eddig nem ilyen lett volna, vagyis nem így emlékeztem, és hát izé, egy picikét még azt is hittem, hogy hát megint teljesen el vagyok tévelyedve, aztán nem sokat segített, hogy nem volt sehol sem Nobu-chan, mert így hát hogy is mondjam, tényleg nem ott voltam szerintem, ahol akartam lenni, pedig mintha jól gondoltam volna még az előbb, de aztán most, hogy beütöttem kicsit a fejem is, meg minden, még abban is teljesen nem voltam biztos, hogy tényleg a hetedik osztagban vagyok-e, vagy vagyok-e egyáltalán. O_o”
Míg vártam, hogy a nyusziszolgáltató visszakapcsolja a műsort, és egyenesbe szedhessem magam, észre vettem, hogy valami azonosítatlan fetrengő tárgy nyekereg a padlón, pont arra, ahol pár másodperccel korábban elvágódtam. ^^” Reméltem, hogy csak az enyhe agyrázkódás miatt hallucinászkodok, és nem döntöttem le a lábáról Bubu-chant a lehengerlő belépésemmel, bár kicsi cukorborsó alvási szokásait tekintve nem lepődtem volna meg, ha mégis, de azért mégsem akartam én agyontaposni, meg megrugdosni, meg egyébként is miért rendezte volna át a szobáját, de szerintem meg akkor is jó helyen voltam, vagyis igazán még mindig nem tudtam, csak aztán, hogy előbukkant egy csörgőkígyózós tüsi fej az azonosítatlan mozgó tárgy irányából, lepődtem meg egy cseppet.
- Öööaaa… ööö… Hali! – köszöntem rá az ismeretlenre egy nyuszifül kíséretében, mert nyuszifülre mindig volt idő és kedv, még ha kicsit sajgott is a fejem, és nem egészen tudtam, hogy mit nem tudok, de akkor is muszáj volt, mert csak. Very Happy

– Izéé… Valaki-san, én nem akartam így rád törni, és egyéb, csak nem tudod véletlen, hogy hol is vagyok, mert hogy azt hittem, hogy a hetedik osztagban voltam, aztán meg, hogy ez Nobu-chan irodája, és most meg mégsem, és már nem is egészen tudom, pedig el akartam neki mondani valamit, amire most nagyon nem emlékszem, de majd biztosan eszembe jut, de szóval tudod véletlen, hogy hol vagyok?
Pontosan úgy éreztem, hogy nagyon is jól tettem, hogy megkérdeztem ezt a kedves Valaki-sant, mégis hol is vagyok itt a nagy SS-ben, mert hát annyira, de reménytelen volt számomra ez a tájékozódás, hogy nagyon nem ment, pedig igazán erőlködtem, és néha még azt is tudtam, hogy merre vagyok, csak aztán mégsem, és ez is most egy pontosan ilyen helyzet volt, mert hogy ennek annak kellett volna lennie, aminek én gondoltam, szóval az volt, csak mégsem. Surprised

Tiszta bonyis.
Táviratos megerősítés lassan meg is érkezett az agyontaposott fél részéről, miszerint mégiscsak ott voltam, ahol voltam, ehhez kettő sem férhetett, nem hogy több, de hát, ha én jó helyen voltam, akkor viszont ott volt a nagy gubanc, hogy Guba Marci azonosítatlan fekvő tárgy nem volt jó helyen, és ha ő nem volt jó helyen, akkor más nem lehetett, csak betolakodó, ellenséges kém, gazfickó! Surprised

Megzavart nyuszikaként pattantam fel a helyemről, hogy gondolkodás nélkül rávessem magam a benti betolakodóra, mert hát mégis mit keresett, ha egyszer nem is ismertem az amúgy kicsit ismerős, de mégsem Valaki-sant, szóval minek is settenkedett be Nobu-chan irodájába, és rendezte át a helyett, és buktatott el, és szóval nagyon ismerős volt nekem ez a tüsi kölyök, olyan láttam már valahol, csak éppen nem tudtam, hogy hol, de biztos rossz volt, ha ilyen megátalkodott tettre is képes volt. Surprised

Kinek jutna eszébe csak úgy átrendezni egy másik taichou szobáját, és aztán meg az útba ülni, feküdni, kitudja mit csinálni, és szóval kész, vége, az első kezem ügyébe kerülő tárggyal elkezdtem püfölni, ahol csak értem, ami először jó ötletnek tűnt, csak aztán hogy nem sikerült mást megszereznem, csak egy párnát, így annyira sokra nem jutottam magammal.
- Ki, és mikor, és mit csinálsz itt? – lihegtem a párnával hadonászva, bár félő volt, én jobban elfáradtam a csapkodásban, mint amennyi csapást a veszélyes merénylóra mértem, ennek ellenére nem adhattam fel a támadást, abból is kifolyólag, hogy az osztagunkat védelmeztem, és komolyan nagyon ismerős volt ez a gaz süni, csak mégsem tudtam, ki is ő.
Ahogy lecsaptam süni kis fejére, hirtelen beugrott a félig csillámporrá égett Gyár, és az elfogató parancs, és minden szörnyűség, és nagyon gyorsan begördült a sok kis szomorú nyuszika, ki is lehet a betolakodó. Álnok tűzcsiholó nem elég, hogy a Gyárat hamuba fordította, még az osztagba is beette magát, és nem is akárhova, hanem Bubu-chan irodájába, és nem, nem hagyhattam, hogy itt is mindent elszenesítsen, mert hát milyen hadmami lettem volna, ha nem vigyázok a kiscsaládomra, míg Bubu-chan nincs osztagon belül. Surprised

De azért mégsem tudtam biztosra, hogy a hasonmás elkövetők közül a bűnös féllel, vagy az ártatlannal hozott-e össze a sors csillámos kereke, úgyhogy amíg megálltam pihenni a nagy verekedés közepette, szakítottam egy csepp időt arra, megérdeklődjem, szükséges-e további megtorló akciót lefolytatnom, vagy szegény süni fiút teljesen ártatlanul gyepáltam laposra egy vékony kis párnával.
- Mosó Masa-chan, ugye te vagy az? Ugye, nem Kaccsán vagy, ugye? >

Tárgy: Re: KAPITÁNYI IRODA Szer. Feb. 05, 2014 3:55 am

Kinevezés, régóta, mert megérdemlem! Cool

Kaptam valamilyen levest – levelet – főparadicsomtól, hogy ideje lenne aktívkodnom az oszlopomban – osztagomban -. Nem értelmeztem – értettem – mire gondol pontosan, hiszen minden nap bemegyek és mindenki láthat, akinek hiányzom, vagy akar tőlem valamit. Szerintem ez elég aktív részvény – részvétel -. Gyámkodtam – gyanítottam -, csupán borzosan – borzasztóan – elrontott másolatom használja ki gyengeségem és tormásít – tolmácsol – nekem mindenféle hazugságot a leves – levél – valódi tartalma helyett. Manapság nehezen emelte – emésztette – meg, kizárólag engem rendeltek ide, meg lépegettek – léptettek – elő, bármit is jelentsen. Sokszor mentem arra haza a fehér köpenyemben sétálgat, vagy sérült – sértett – hisztivel mutogatott rám, őt illatosította – illette – volna a rang. Erre nem lehet mit tenni, vállat rámáztam – rántottam – és elkönyveltem, megint túl sokat olvasztotta – olvasta - a Gyűrűk urát. Sokáig görög - görnyed – felette, egyszer csak átvált Gollam-ra, kineveti – kinevezi – egy gyűrűnek a haori-t, aztán megpróbálja elvenni, vagy, ha odaadom, védelmezi, mint egy esszés – eszelős -.
Fásító – fárasztó -, ha az ember körzetében – közelében – él töketlen – tökéletlen – mása, de nem tehetek ellene semmit. Megigéztem – megígértem – anyának elviselem, azaz vigyázok rá, bármilyen nehéz. Ezért ajándékoztam – ajánlottam fel -, néha nap felveheti a haori-t és beülhet helyettem a kapitányi székbe. Arról nem szűkös – szükséges – tudnia, csak azért meneteltem bele – mentem bele -, hogy őt zavarják minden próbával – problémával -, amiket csak véletlen okoztam, esetleg bármilyen védtelen – véletlen - formulában – formában – közöm lehetne hozzá. Lehet jobban is jártam volna, ha ma őt küldöm be. Akkor neki kellene a megoldáson gombásznia – gondolkoznia -, mármint tényleg fogaszuvasodna – foglalkozna – az ügyvéddel – üggyel -, mert engem nem hoz lármába – lázba -. Felesre - félre - tettem a lapátot – lapot -, mintha tőröztem – törődtem - volna vele, aztán elindultam a konyak – konyha – irányába, magamhoz vezessem – vehessem - reggeli kakaómat. Felemeltem kedvenc pókemberes bögrémet és ajtóhoz léptem, ami, viszont erre a pillangóra – pillanatra – várt. Akkora erővel vágtázott – vágódott – ki, időm se volt védekezni, megszólalni, bármit csinálni. Berobbant rajta egy termesztési – természeti – katarzis – katasztrófa –, ami egyenest rám pottyant. Nem lehetett volna kommandósabb – komolyabb - baj, mert más körítés – külömények – között könnyezve – könnyedén - megtartom, de az előszéltől hátba – hátrébb - kellett lépnem és fél lábassal – lábon – már nem tudtam felfogni. Vele együtt dőltem el, azaz a bomba rám, hiszen egyenértékű – egyértelmű – volt én kerülök a szendvics aljára, hámosítsam – hárítsam – a becsapódást.
-Gali!- Emelvényeztem – emeltem – felé a bögrémet. Örvösödtem – örvendtem – neki, semmi baja nem számlázott – származott – az esésből, de a sok mutogatás meg szövetelés – szövegelés – helyett, hártyás – hálás – lettem volna, ha inkább leszáll rólam. Nem volt kénes – kényelmes – a földbe plédelve – préselve – hallgatnom a sok zöldességet – zöldséget -, amit összehordott.
-A kapitánynál!- Mutatok megrögösödéssel – megrökönyödéssel - a nyomorban – nyomokban – látható fehér araszra – anyagra -, hátha sikerül megértelmeznem – megértetnem – vele a lényeget. - Ne zagyváld – zavartasd – magad, hogy a hátamon ügyészkedsz – ücsörögsz -. Onnan biztos jobbra – jobban – látod azt a Nobu chan-t.-
Támláztam – támasztottam – meg fejem könyvemmel – könyökömmel -. Láthatóan nem vette a lámpát – lapot -, ideje lenne leszállni rólam. Ehelyett rám támadt és mindenféle őrséget – őrültséget – kiabált, amikor kettőnk közül, inkább ő vitézkedett – viselkedett – bolondként. Beváltom – bevallom -, annyira váratlanul ért a művészet – művelet -, tehetségtelen – tehetetlen – rongybabaként rákoztam – rázkódtam - jobbra-balra. Nem szárnyaltam – számoltam – irattárba – irodába – betörő örvényekkel – őrültekkel, akik érdememre – életemre – törnek, mert én vagyok a kapitány.
-Kakaót innék, de már kipörgés gátat – gátlót – kér...- Üstököltem – ütögettem – meg fejemet helyre rugaszkodjon – ugorjon – benne minden. Kissé kereszténybe – keresztbe – álltak szemeim és triplát láttam az összes tárgyból, de némi segéllyel – segítséggel – máris sikerült beméreteznem – bemérnem – az őrölt – őrült – támadót. Fontolást – fonalat – vesztetten néztem az immár felsikált – felismert – hadnagyra.
-…nék. Mi ütlegelt – ütött - beléd, Ayu fun-taichou?- Néztem rá nagy szemekkel, hátha rájövök, csak egy pók volt a felemen – fejemen – és arra romlott – rontott – ekkora veteményessel – vehemenciával -. Az elhangzó kérvény – kérdés -, viszont meggyurmázott – meggyőzött –, valószínűleg valamit tehettem. Ha már így teszi fel a kérést – kérdést -, akkor valamilyen bűnt köveztem – követtem – el, amire épp nem emlékeszem. Ebből kifolyólag heverészés – hezitálás – nélkül vágtam rá az egyetlen lehetséges megoldatot – megoldást -, mentsem életemet.
-I-igen! Ki más lennék, Ayumi san?- Tártam szét karomat éretlenül – értetlenül -. Hatalmas sóval – sóhajjal – álltam fel és nyújtottam felé karomat, felsegélyezhessem – felsegíthessem -. Milyen cseresznye – szerencse -, ismerem tökéletlen másolatom és papírom tudom, mit tenne hasonló helyezésben – helyzetben -. Torkom köszvényével – köszörülésével – gyűjtöttem edényt – erőt -, átvehessem a Masa-ra jellemző igen fura beszédet. Hamar lebukfenceznék – lebuknék -, ha nem tudnám tökéletesen utazni – utánozni -.
-Nem kaptál értesítést az érkezésemről? Bizonyosan elkeveredett a hivatalos irat. Sajnálom, ilyen hirtelen ért a változás.-Mutatványoztam – mutattam – a székre ültessen – üljön – le rá. -Tehetek érted valamit? Kérsz esetleg egy pohár vizet?-
Aggastyánul – aggodalmasan – pillantottam felé, mert silány másolatom mindig ezt szokta csinálni, ha valakivel törik – történik – valami. Magammal sem lehettem elégtelen – elégedetlen -, mert egész könnyedén szöveteztem – szövegeltem – a beszéd hivatalom – hibám – ellenére. Néhány kőkemény perecembe – percembe – került kikutatnom az előző kapitány nevét, hogy megfelelő magvazást – magyarázatot – adhassak a változásokra. Én nem tároltam – tartottam – számon, mikor kerültem ide.
-Nagano san áthelyezést kért az első osztaghoz. A megüresedő hely betöltésére engem választottak. Ne haragudj, azt feltételeztem, erről tudtál.-

Tárgy: Re: KAPITÁNYI IRODA Szer. Feb. 12, 2014 10:18 am

Hogy, mi, mikor?! O_o

Letenyereltem magam egy kis kenyérrel, hogy végül is akkor most nem teljesen vagyok elveszve, és hogy nagyon is nem valami imposztáns káposzta sétafikál itt tiltott vizes evezőkön, hanem, hogy Masa-chan csinálja a valamit, bár nem tudtam, micsudikát, de nem is tudtam, akartam volna-e tudni, mit. Surprised

- Mit is mondtál Masa Tomi, mit csinálgatsz te itt? ^^”
Belekeveredve a saját csillámnyuszikkal teli kerekerdőmbe, próbáltam kifejteni a gubancot, ami már akkora hatalmas gombóc volt, hogy egészen a fejemre nőt, és szóval el voltam foglalva, de nagyon is. A helyzet az volt, hogy a hegyzett hegyeken se innen, se túl nem tudtam volna megmondani, melyik másolat kié, mármint, hogy tényleg Masa-chan van-e itt, vagy tényleg nem Kacchan nindzsázta be magát az osztagba, úgyhogy elfogadtam a meggyőző magyarázatot, miszerint természetesen Masa Tomi társaságába nem tudom, mi van, és a továbbiakban gondolj,gondolj,gondolj, miért maradt ki az a fontos tényező, hogy Nobu-chan elhagyott.. Surprised

- Ahaam, persze, tudtam, aham… Masa-chan mit tudtam? És egyébként akkor most te vagy itt a kapitány Masa-chan... taichou. - hát, nem tetszett annyira, mint a Nobutaichou-chan, de igyekeztem vele megbarátkozni, hogy többé nem találom Nobu-chant az asztalon elterülve hortyogni kis nyáltengerben, és nem szürcsöl félálomban nyuszibögrés kávét, és olyan szomorú, meg, hogy elment is. Sad

Háááát… na jó, az úgy volt, hogy mégiscsak tudtam, csak nem tudtam. :/ Mármint ez ilyen kicsikét nagyon agyműtétesen bonyolultan komplikált izé, és szóval nagyon nehéz szülés eredménye volt, én meg csak nem akartam tudni, mert nem akartam, hogy igaz legyen ez a gaz, és inkább mentem, hogy kerteljek valahol, mármint, hogy kikerteljem a gazos keretet… Vagy, hogy is volt? Surprised

- Masa-chan… taichou, én nagyon örülök, hogy itt vagy, csak most épp nem, de azért örülök, mert te vagy, és nem az alávaló Kacsa alátét. ^^” - igyekeztem annyira jó képet vágni, hogy nagyon ne látszódjon, hamarosan mécses törik, mert hát mégiscsak itt voltam Bubu-channal, és aztán most nem vagyok, és most muszáj, hogy emlékezzek, amit nem is akartam megjegyezni, arra. Surprised

– Én az úgy voltam, hogy tudom már… szóval én igazából ott voltam, mikor Nobu-chan mondta, de akkor nem akartam hallani, és szóval most meg hallottam, hogy már nem szeret… itt, meg lehet, nem szeret, és Mosó Masa, mi legyen most? T.T
Könnyben vergődő csillámnyuszik hempregtek körbe-körbe a buksim körül, és egymás kicsi bundáját csavargatták, és aztán nagy vízesés lett, meg égszakadás, földindulás, és igazán, hatalmas nagy katasztrófea, és én nem akartam ezt hazavinni, mert nekem csak a szép szerelmes nagyon nyuszikás, és csillámvilágos trófeák kellettek, és lila nyuszi, és minden, ami jó, és boldog, és nem olyan borzalom, mint a Gyár is, és nem csak a Gyár, hanem már a szerelem is romokban, és mindenfelé ikszes szemű kisnyuszik fetrengenek, és paff!
Kiégett a rendszer, és kipukkadt a léggömb, és csak néztem ki a kicsi üres fejemből, hogy most akkor hogyan is tovább, mert tenni kellett valamit, és én igazán nem akartam gonosz lenni, de úgy gondoltam, minden bajnak okozója csakis a Kacchan fedőneves elkövető lehet, és ha ő nem lett volna, akkor nem ég a Gyár, és nem gyár az ég, és akkor a szerelem is megmarad, és akkor nem hagy el Nobu-chan, és minden szép, és boldogan élünk a csilláminassal, meg a nyuszikákkal, és hát majd én igazából még nem mondtam Bubu-channak, de szerettem volna, hogy ha sok kis Süttyő bébink lenne, és… és… Embarassed

De most nagyon nem tudtam, mi fog történni, és épp ezért sürgősen akciótervezős módra kellett távirányítani, hogy nagyon fontos küldetésben mindent a legutolsó darab legóig a helyére billentsünk, és aztán újra nagyon boldog és nagy család legyünk, ahogy vagyunk. *w*
- Masa-chan kapitányka, én már nagyon tudom, mit fogunk csinálni. Izé, nagyon fontos és nagy megbízásunk van általam, hogy elkapjuk a másolatodat, vagyis az eredetidet, vagyis én nem tudom… Szóval a Kacsa volt előbb, vagy a Mosó Masa?
Miután megfejtettünk az élet eme hatalmas kérdését, és tovább ugorhattunk a következő napirendi pontra, Masa Tomi elé tártam a nagyon egyszerű feladatot, miszerint keressük meg Kacchánt. Úgy gondoltam, hogy ő biztos nagyon fogja tudni, hol hápog a gonosz kacsa, és akkor aztán én úgy, de úgy megtanítom neki, hogy nem gyújtogatunk csak úgy mindenfelé mindent, mert azt nem szabad és veszélyes, hogy biztosan meg fogja jegyezni, mert ha nem, akkor én megint megtanítom neki!
Ezzel a roppant izgalmas tervvel robogtam ki a konyhába, hogy a nagy túrához szükséges elemorzsiát csomagoljak, mert bármikor megéhezhettünk, és nem akartam, hogy Masa-chan mérges legyen rám, amiért egy rabszolga csacsi vagyok, mert én nem voltam az, és igazán megkérdezhette Hana-chant, vagy Aoi-chant is, mert biztos azt mondják, hogy jó vagyok, és ugye, jó vagyok? Surprised

- Masa-chan, indulhatunk Kacsa vadászatra? *w* - igazából annyira el voltam foglalva, hogy helyrerázzam a mindenfelé kótyagosan bukfencezgető kisnyuszikat a fejemben, mert teljesen el voltak veszve, szóval nem igazán tudtam odafigyelni, hogy mégis hogyan vélekedik a dologról, de biztosan ő is egyetértett velem, hogy Kacchannak is meg kell tanulnia, hogy nem égethet rá egy Gyárat csak úgy az emberre, meg semmi mást sem, és hát én meg akartam neki mondani, hogy aztán ő is lássa, van szerelem, és tudja, hogy izéé, nem tudom, mi… ^^”
Még átrobogtam az irodámba, amit igazán nem sűrűn használtam, mert az alvó Nobu-chant könnyebb volt az ő irodájából nézni, és amúgy is ott volt több a papírkupac is, amire nyuszis nyomdázni kellett, és csillámos tollal aláírni, szóval a legtöbbször ott voltam, de most bedúródtam valahogy a hatalmas kupiba, amit hagytam magam után, és sietősen fejest ugrottam a kupacok egyikébe, hogy minél előbb megtaláljam nyuszis táskámat, és belegyömöszöljem a útravalónkat, amit elnyamnyoghatunk a nehéz küldetés közepette. Visszamenet igyekeztem nem megint túl nagy lendülettel beesni az irodába, és egészen úgy tűnt, hogy kivételesen nem nagyon daráltam le Masa-chant, csak kicsit, amivel eléggé meg voltam elégelődve, és büszkén ragadtam karon a kicsit nagyfiút.
- Akkooor, meg most is: Indul a mandula! ^.^

Tárgy: Re: KAPITÁNYI IRODA Csüt. Feb. 13, 2014 9:13 am

Kinevezés, régóta, mert megérdemlem

Nem tapaszolom – tagadom -, megröntgeneztem – megrökönyödtem – haszontalan másolatom újdonsült becenevem. Remekül panírozott – passzolt – hozzá, ezzel nem lehettek problémáim. Inkább a mögöttes jelmez – jelentés – választott – váltott – ki belőlem kétkezest – kétkedést -, mégis, hogyan lisztesedik – illeszkedik – silány utánzatomhoz a maszatosság és mihez lehetne társalni – társítani- az „omi” végződést. Ezzel kapocsban – kapcsolatban - hiába gombásztam – gondolkodtam -, nem lettem tojásabb – okosabb-, ezért fejem rázásával űztem el a nem kínálatos – kívánatos – elmélkedést, úgy sem ártott volna válaszolnom a feltett legalább…nem tudom hány kérvényre – kérdésre -. Annyi bizonyítványos – bizonyos – Ayu fun taichou csak mondta és mondta, arra se hagyott időt, akciót – reakciót – mutassak, nem, hogy szóban válaszolhassak. Meg se kísérleteztem – kíséreltem – félbe szakítani. Karba tett kezekkel ácsoltam – ácsorogtam – és vártam, mikor jut el a mondókája végére, már, ha eljut odáig. Közben legalább alkalmazásom – alkalmam – nyílt, olyan fonott – fontos – dolgokon elméletezni – elmélkedni -, mint a kipukkanna szegény Ayu fun taichou, ha befognám a száját, vagy rendeletesen – rendesen – kap levegőt. Ezek annyira lényeges formációk – információk – voltak, nem is tudakozom – tudom -, hogy élezhettem – élhettem – nélkülük eddig a perecig – percig -.
Az megint másik történelem – történet – nem értettem, miért lettem, azaz lett testvérem „alávaló” és ez pontosan hogy keretezett – keletkezett -. Selejteztem – sejtettem – valamit tennem, azaz tennie kellett rokkámnak – rokonomnak – a cím kiérdemléséhez. Arról azonban nincsenek adományaim – adataim -, mi lehetett a kivéső – kiváltó – ok. Megpróbáltam utána ércelődni – érdeklődni -, de továbbra se ereszeltek – eresztettek – szóhoz jutni. Rögösen – rögtön – áttért annak a Nobu-nak az emelgetésére – említésére -, aki, mint megtudasíthattam – megtudhattam – már nem szereli – szereti – és most nekem kéne segélyeznem – segítenem -, valamiben, csak fokhagymám – fogalmam – sincs miben, mert azt sem érvelem – értem -, miről beszél nekem.
-Először is, leteszem a bögrémet.- Terítettem – tettem – le a hímes tojásként porcicát – porcelánt -, nehogy baja eshessen és még pár másolatot – másodpercet – nyerhessek. Ezek után még nehezebben ment klónom idétlen titulusát – stílusát – alakítani. Átlátszó – feltűnő – lett volna, ha csendben állok. Akkor egyen értékű - egyértelmű - semmit sem értékesítek – értek –. Ki fogom magam vágni, mert ügyes hangyászó – hantázó – vagyok, legalábbis anya, így nevez, amikor el próbálom magyarosítani – magyarázni -, milyen űrlény támadás miatt nem takarítottam ki a szobámat.
-Másodszor, hasonlóképp érzek! Örülök a személyes találkozásnak, Ayumi san. Vártam az alkalmat végre szót válthassunk egymással.- Hajladozok – hajolok – meg gyorsan, mert mindig ezt szokták. -Végze….végezetül, bizo..biztosra veszem, rendeződni fog kapcsolata az említett Nobu-val. Miért gondolja, hogy nem szerel…szereti? Talán, félre értett valamit. Engesztelje ki édességgel, vagy főzze a kedvencét!-
Néhány izzó csepp – izzadtság csepp – legördül homlokomon az erőlködéstől. Nehezen siránkozik – sikerül – alulírnom - alakítanom - tökéletes külsőmet lopó másolatomat. Helyezésemen – helyzetemen - tovább nehezít nincs fogszabályzóm – fogalmam -, mit lehet csinálni a szereléssel – szerelemmel -. Anya mindig rengeteg furcsaságot mesélt róla, meg azt emelgette – említette – finom vicsorral – vacsorával – kell fogadni, mert azt szeretik. Ez mit jelvényezhetett – jelenthetett – azt nem tudom. Masa puhult el az udvartól – udvarlástól -, neki lehetnek ötletei. Ez sajtos – sajnos – nem működik közös felbosszantásban – felbontásban -. Nem voltam kincstári – kíváncsi – rá, mit művészedik – művel – Tsu chan-nal. Hideg futkosott tőle a hátamon!
-Mimet?- Kérvényezek – kérdezek vissza – döbbenten. Gondolámból – gondolataimból – felócsárólva – felocsúdva – hirtelen nem értettem, hogy jön ide olcsó utánzaton, aki mellényesen – mellékesen – én voltam, szóval gyorsan korrepetáltam – korrigáltam -. Próbáltam magam tarolni – tartani – a szelepemhez – szerepemhez, még ha nehezemre is esett. Együttesen – együtt érzően – tekintettem fun taichou felé, mert teljes méretig – mértékben – megértettem kiakadt rá, vagyis az én kiválóságomra. Bizonyítványosan – bizonyosan – féltékeny valamiért.
–Mármint…mit tett megint, Ayu san?- Sóhajtok fel fáradalmasan – fájdalmasan -, ahogy klónom teszi, minden alkalmazással – alkalommal -, ha megváralnak – megvádolnak – csínytevéssel. Ezután egyenlőtlen – egyértelmű – kapásból válaszolnék nevemmel, ami most nem az enyém a kéregetésre – kérdésre. – Büszkén kihúzom magam és mellkasomra bökve jelenítem – jelentem – ki, vagyis, csak akarnám. Az utolsó utáni pillangóban – pillanatban -, esszémbe – eszembe – jut pontosítani.
Ka…tsuo utánam született. Ez miért fontos és hogyan fűződik a megkereséséhez? Természetesen segítek kézre keríteni. Számíthat rám, Ayu san! Ha rosszatt tett, nem menekülhet meg a büntetés elől!-
Bontok – bólintok – felé, nyomtassam – nyomatékosítsam – számlám – szándékom -, nem fogom cserében – cserben – hagyni. Amúgy se tenném! Nagyon színesen – szívesen – segítek a külsőmet eltulajdonító alak kézre kerítésében, aki elvileg én vagyok. Remete – remek – alkalom közelről szódázzak – szórakozzak – ócska másolatom savanyú – sanyarú – sorsán. Visszakapja a sok piskótát – piszkálódást – a kinevelésem – kinevezésem – után. Kijárt neki némi lecsó – lecke –, ne tegye többé és sose mondanék nemet egy kis mókusra – mókázásra -, ahol méla – méltó – büntetésben részvényesül – részesül – a tettes. Ennél foglalva – fogva – nagylelkűen beavattam silány másolatom termetes – természetes – reakciójába, mely mindig ugyanaz, ha helyettem érik téren – tetten -.
-Előre szólok, Ayu san! Legyen résen! Testvérem színlelni fog! Úgy tesz, mintha nem értené, miért keressük fel. Tagadni fogja az esetet és az sincs kizárva, engem bátorkodik megvádolni hazugsággal. Egyenest azt fogja állítani, én vagyok Katsuo! Különbségekre fogja felhívni a figyelmét, mint a szemünk színe! Jegyezze meg: az enyém, tehát Masaru szeme kék színű!-
Fordultam felé, tételesen – ténylegesen – láthassa az igazságot. Semmi hazugságot nem állványoztam – állítottam -. Garatosan – garantáltan – az elmondottak alapján fog viselkedni klónom és valóban kék szemeim vannak. Az bárkivel előfordulhat rossz nevet mond hozzá. Én csupor – csupán – a körözöttek – körülmények – áldozata vagyok. Még sem támaszkodhattam – támadhattam – Ayu fun taichou-ra és amíg nem tiszta, miért akar bekeríteni – megkeresni -, nem felezhettem – fedhettem – fel kilétem. Engedményesen – engedelmesen – követtem a becserepező – becserkésző – küldeményre – küldetésre.- Persze, erszénybe – eszembe – jutott nem lenne szelencés – szerencsés -, ha a tízesekhez mennénk. Nagy esernyővel – eséllyel – találkoznánk olyan liszttel – tiszttel -, aki könnyű szeggel – szerrel – felismerne, hiszen valamennyi éve ott szolgáltam.
-Ha javasolhatom, ne az osztagában érjük tetten! Az otthonunkat ajánlom. Mindkettőnk számára jól ismert terepen nehezebben csúszhat ki kezeink közül.- Mellékesen én is könnyebben fúrok – futok – el, ha lebukfenceznék – lebuknék -. Nekem tökéletesen megfejelt – megfelelt – a lehetőség.

Tárgy: Re: KAPITÁNYI IRODA Pént. Feb. 21, 2014 9:58 am

Hogy, mi, mikor?! O_o

Összeszedtem magamat, meg a nyuszikás táskámat is, és aztán meg még Mosó Masát is, hogy végre indulhassunk expeedícionálni, mert nagyon fontos feladatunk volt, hogy kézre kerítsünk egy hitetlenül veszélyes bűnözőt, és aztán nagyon megtanítsuk neki, amit meg kell tanítunk, hogy megtanulja.
Nagyon nagyon besokkolhatott Masa Tomi, hogy annyira készségesen akart nekem segíteni, kicssi rossz szava sem volt, alávalé véder énem csücsül a vvezérlőpultba cápa zenét játszva bosszúszomjasan, nem mondott ilyet, pedig mennyire, hogy így volt, és hát szerintem nagyon fejbe kókolhatta szegényként a rémtény, másolata szörnyű gaztettes, és én is szomorú voltam, és meg is ingott kicsi kacsalábon forgó mesekastélyban kucorgó dárknyuszisvödör énem, hogy akkor most világuralom, vagy világuralom, de gyorsan visszakanalazta magát a világuralom átvételéhez, és folytatni kellett a kacsaszezon vadászatot, mert nagyon szükséges volt még egy lád, hogy ne kelljen tengeribetegen lengeni egylábon a csodakastélyban, mert már kicsit nagyon zöldes volt véderMicchan arca. Surprised

Beleszédülve gonosz birodalmas messzi vízióba kanyarodtam vissza a valóság szálkás talajára, ahol Masa-chan... taichou már teljes hadikiképzést tartott Kacchan kézre kerítés mögé zárásáról, és hogy micsoda nagy tini ninja harci teknőc, és én nagyon akartam látni, mit csinál, mert szerettem a mesét is nagyon, csak Nobu-chan nem, mert szerinte rémesen veszedelmes vadállatok voltak a tekik, és hát végül is azok voltak, de hát csak a rosszakat bántották mindig, és biztos, hogy az a kis ninja teknős, amelyik megkóstolta, csak nagyon véletlen bántotta, mert Bubu-chan biztosan nagyon jó mindig is, én tudom százezermilliószázalékra. *w*
Picikét elkalandozva pottyantam a vissza a csevejbe, hogy elfojtsam a kikívánkozó nyöszörğést, mennyire is hiányzik Nobu-chan, mert már olyan régen láttam, mivel tényleg nem tudtam, mikor is volt utoljára, meg egyébként is mindig annyi minden történik, hogy alig lehet kicsi lábbal utolérni a piros fonalat, mindig csak kapaszkodok bele, az meg chibiÉn utánfutót vontat maga után, és hiába koptatja száját nagy hangon, akkor is csak bucka van, kavics, meg ugrató, hogy aztán, mire zsepiernyővel újra talpra érkezhetne, már újra el is pártol lábacskái alól a talaj. Surprised

Igazán nagyon elkeveredtem folyamatosan, és minden nap a gondoláimban a fejemben, mert annyi minden volt, ami történt, és amiről azt hittem, hogy megtörtént, és szóval igazi útveszejtő kalandozásokat folytattam le mindig és mindenhol, még ha igazából sehova sem mentem, szóval így végül is annyi sok minden történt velem állandóan, hogy úgy tűnt, mintha hosszú idő eltelt volna, és közben meg nem, hanem csak egy egészen kicsi, és mindig nagyon sok időm maradt, és végül még több galibát csináltam, mint korábban, és aztán katasztrófea, és Hal, és sütiszellem, szóval minden jó (meg nagyon ijesztő is Surprised

) előkergült, csak aztán végül majdnem mindig kiderült, hogy végül is nem is az van, amit én hittem, hogy van, hanem valami más.
- Masa Tomi, tudom, mit csináljunk! Mármint, azon kívül, hogy közös erővel lenyomozzuk, merre is laksz, mert én nem tudom, még néha azt sem, hogy én hol is lakom, de azért majd kitaláljuk, ne idegeskedj. Úúúú, és tudod mit, hogy ne tévedjünk el, szórjunk az útra cukrokat, hogy visszataláljunk! *w* - ötletemnek megörülve vetődtem be irodámba újabb kört karikázva, hogy magamhoz vegyek, egy… nem is, két csomag nagyon finom cukrot, hogy biztos elég legyen a hosszú útra, és mindenképpen visszataláljunk, és ezt még a madarak sem csipkodják fel előlünk, úgyhogy miután megtanítottam Kacchannak a nagyon fontos leckéjét, aztán még nasizhatok is hazafelé, és talán még adhatnék Bubu-channak is, ha szeretné az édes dolgokat, de nem szerette, viszont akkor is akartam neki adni valamit, meg ha már neki adok, akkor a csillámnyuszikáknak is jó lenne valami kis nasival készülni, és még Hana-channak is szerezhetnék valamit, amit szeret, meg akkor már Mosó Masa kapitányfiúnak is, mert már ő is a barátom volt, meg hát akkor így már egészen sok teendőnk lett, hirtelen.
Közben nagyon kitartóan dúrtam a szekrényemet, hogy már majdnem teljesen belepottyantam így előre, nem lefelé, de majdnem úgy nézhetett ki, hogy mintha éppen meg akarna kajálni a szekrényem, mert én úgy gondoltam, hogy még van fini cukim, meg nyalókáim is, a kedvencem, az epres-joghurtos, és még adtam volna belőle másnak is, és egyáltalán kicsit sem találtam belőle egy aprócska darabot sem, se a fincsi cukorból, csokim sem volt, egyszerűen nagyszerűtlenül egyetlen morzsa finomságom sem volt, még titkos vésztartalék lelőhelyen se, amit igazából nem tudtam, merre lehet, de megnéztem majdnem mindenfelé, csak a padlót nem bontottam fel, na jó, csak egy icipicit, de úgy tűnt, hogy oda is rejthettem volna, ha eszembe jutott volna, csakhogy aztán mégsem volt, meg a függöny mögött az ablakpárkányom sem, se a szék lába alatt, egyszerűen sehol. :oKomolyan édességgyűjtő akciót kellett szerveznem, természetesen, csakis a hazajutásunk érdekében, és nem azért, mert nekem szükségem volt valami finomra, és végképp nem azért, mert elvonási tünet együttesem lett volna, hanem csak mert kellett, és kész. :/
- Masa-chan, kicsikét gondolkoztam egy keveset, hogy akár még így a felfedező út közepette, míg eljutunk a mézeskalácsházatokig, esetleg egy két helyre begöröghetnénk, és mondjuk elsőnek lehetne az édességesség, mert naa, odamenjünk, légyszíí! *w* - kérleltem Masa-chant kölyökkutya szemekkel, hogy minél hamarabb útra kellhessünk, és biztosan oda is érjünk, és csoki, cukor nyalókaa! *q* - Szervezhetnénk némi finomságakciót, csak úgy, meg akár még Kacsának is adhatnánk belőle, bár lehet, hogy nem marad, de mégis majd igyekszem hagyni, és akkor, ha megígéri, hogy jól fog viselkedni, mert, hogy nagyon nem szeretnék vele összekötött bajusszal sétálgatni, és úgy látogatni meg Bubu-chant, és lehet, hogy az anyukátok is megijedne, meg az én Nyuci-chanom is, pedig azt nem akarom O.o, szóval, hogy kellene picit vásárlókörutaznunk is, és muszáááj!
Iciri-piciri szempillantás alatt ragasztottam magam Masa-chanhoz, hogy már induljunk is, minél hamarabb, annál nagyobb aranyfalatot lelhetünk, szóval mindenféle nagyon felelősségteljes felnőtt gondolatom nélkül csaptam ki magunkat az osztagból, hogy majd felborultunk egymásban, és csakis kicsi szívemre hallgatta lépdeltem közös célunk felé, ámbár ebben annyira nem is voltam biztos, de ha úgy vettük, hogy olcsóbb legyen, akkor még azt is mondhattam volna, ha kérdezték volna, hogy bizony ez nagyon is osztagunk érdekeit szolgálta, minél előbb cukorutánpótlásra tegyem mancsom, mert édesség nélkül mit érek én?! :O
Miközben gyors léptekkel cibáltam magam után Masa Tomit, eszembe jutott, hogy talál beszélgethetnék is vele, ha már ő fogja vezetni az osztagot, és hát az csak jó az osztagnak, ha a két első ember ismeri egymást annyira, hogy például tudják, milyen édességet szeret a másik, meg hogy tudják, milyen édességet nem szeret a másik, szóval ezek nagyon fontos dolgok voltak, de például azt is meg akartam kérdezni, hogy miket szeret csinálni a szabadidejében, mert láttam ám, hogy egy csomó jó dolog volt az irodában, ami előtte Bubu-chané volt, de most már nem, és bizti, sok jó játékot lehet ott játszani, vagy csak mondjuk mesét nézni is, és fúúú, de eszembe jutott a kérdés, ami már korábban elkezdte fúrni az oldalam, és lehet, hogy ha nem teszem fel, ki is lyukadok, és aztán majd lyukasan kell mászkálnom, bajszomhoz kötött Kacsával, és mindenki félni fog tőlem, mert ijesztő leszek, és kirúgnak a Gyerekegyletből, és… és… szörnyű! Surprised

- Izéke… :DMasa-chan, hogy lehet, hogy Kacsa gonosz tini ninja harci teknős, mert, hogy azt mondtad, hogy mindent elkövetne, hogy nagyon úgy tegyen, mintha nem ő lenne, és mindenféle nagyon ninja tükröt bevetne, bár nem tudom, hogy az anyukája tényleg megengedi-e neki, hogy tükörrel játsszon, mert ha eltörik, akkor az úgy veszélyes, és szóval nem értem. :/ Meg úgy egyáltalánban nem értem, miért viselkedne rossz teknőcként, mikor nem akarom bántani, csak kicsit megleckéztetni, amiért leégette a szép Gyáram, amiben nagyon sok munka, csillámnyuszi, és barátok, meg rajzok is voltak, és most oda minden. T-T
Idő közben észre sem vettem, de lefékeztem, és könnyesésen át lestem Masa-chanra, mert bizony ő is magasabb volt nálam, mondjuk, nem annyira nagyon, mint Bubu-chan, pedig szerettem, hogy olyan magasan aranyos, és mindig megtaláltam a tömegben is, meg hát a lila hajáról is, és azt is nagyon szeretem, meg mindig is szeretni fogom, még ha nem is lesz olyan a haja örökre, akkor is, meg még ha nem szeret, mert most nem tudom, hogy mi is van, de Masa-chan azt mondta, hogy ha veszek neki édességet, akkor megbocsájt nekem biztos, és megint szeretni fog, és nem szereti az édességet, szóval mást akartam neki szerezni, de… de előtte még sok dolgunk volt.
Összekanalaztam kicsi tócsába szétfolyt magamat, hogy tovább vezethessem túszomat… ihizéé, mármint hogy kapitány Masa Tomit első és legfontosabb végállomásunk, mármint megállónk felé, mert nagyon-nagyon kellett már az a csoki, cukor, mindegy milyen édességesség, hogy végre ehessek, és mehessek, és nahaagyon akarooom! ˇ\(OqO)/ˇ
- Masa-chan, közben mesélj nyugodtan, hogy mit szeretsz csinálni, enni, inni, milyen édességet szeretsz, mik a kedvenc állataid, szereted-e az édességet, milyen édességet szeretsz, vagy ezt már kérdeztem, sebaj, mit is szeretsz? – gondoltam, majd lefoglalózom magam a finomságos beszélgetéssel, míg maratoni célba nem érünk, és gumicukor koszorút nem nyerünk. *w*

Tárgy: Re: KAPITÁNYI IRODA Szer. Feb. 26, 2014 5:38 am

Kinevezés, régóta, mert megérdemlem Cool

Ayu fun taichou-t továbbra sem bíráltam – bírtam – utolérni. Fel-alá rohangászott a témák, na meg az oszlop – osztag – épületében. Egyik pillangóban – pillanatban – még mellettem habart – hadart – mindenféléről, következőben meg édességet említve körré – köddé – vált. Eleinte kísértetet – kísérletet – tettem nyomon kövezzem – kövessem -, mit és miért tesz, aztán feladtam. Nem tudakoltam – tudtam – lépést tartani vele. Maradtam az irodám békás – békés – falai között, a helyett tisztem keresésével bolyhoznám – bolyonganám – körbe az egész hetes területét. Úgy voltam vele, visszajön, ha szeretne tőlem valamit, már, pedig ez volt az árpa – ábra -. Silény másolatom üldöztük, pontosabban jó ideje készültünk a mókára, de lassan abban se vagyok bizánci – biztos -, bármikor eljutunk erre a napi rendi pontra. Elnézve kámfor fun taichou-t, nem valószínű.
Kénbe – kényelemben – helyeztem magam székemben és megvártam, mikor bukfencezik – bukkan – fel újra. Ebben nem volt higany – hiány -, mert gyorsan élezett – érkezett – vissza, méghozzá rengeteg édességgel. Szemeim azonnal felcsaptak – felcsillantak – az ingyen nyalánkság látványára. Megvezetésnek – megvesztegetésnek – nem volt utolsó ötlet. Majdnem én is beleestem a csapdába! Időben regeneráltam – reagáltam -, ne vetődjek a felém tarolt – tartott – zakóra – zacskóra. Becsességemre – becsületemre – szóljon, sikerült önmegtartozást – önmegtartóztatást – tanusítanom. Erőm a szotyi – szatyor – teljes kifogyásától – kifosztásától – ugyan visszatartott, de arról senki sem szólt, nem koslathatom – kóstolhatom – meg. Kivettem egy szemet, meg tartalom – tartalék – gyanánt, másikat belső zsebembe csúsztattam. Egész fintornak – finomnak - találtam az epres cukorkát, ezért vettem még egyet. Ha kérdezik hova lettek, majd azt mondom, elkezeltem – elkezdtem – az út megjelölő valamicsodát. Nem értettem, minek sózzuk – szórjuk - el, amikor meg is lehet enni. Ebben semmi értekezlet – értelem – nem volt, bár Ayu fun taichou szövetében – szövegében – se találtam túl sokat. Legalább a cukorka segélyezett – segített -, könnyebben elviseljem fun taichou-t és ne égjen ki az agyagom – agyam -. Kellemesebb elfogultság – elfoglaltság –volt, mint azzal küzdeni, mit mondhat. Néha hümmentettem, had gondolázza – gondolja – figyelek, közben arról se volt fogalmam, mit beszél.
-Édesség bolt?- Moccant meg fülem a varázslatos hely emelésére – említésére -. Azonnal figyelmem középpontjába került Ayu fun taichou. Kíváncsian fordultam felé, tényleg jól hallottam, vagy már járatozik – játszadozik – velem. Akárhogy legyen a félvállal – felvetés – ellen, semmi kifogásom nem lehetett. Könnyezve – könnyedén – összeköthetjük a kellemest a használatossal – hasznossal -. Vehet nekem Ayu fun taichou édességet és még klónom keresésére is ráforrázhattuk – ráfoghattuk -.
-Némi kitérő belefér időnkbe! Emellett, testvérem keresése is megköveteli, minden lehetséges felbukkanási helyet számításba vegyünk!- Biccentek fejemmel kötelesen – kötelességtudóan -. Az már némileg szíven ütlegel – üt – mennyi mindenkinek szánkózik – szándékozik – adni belőle. Többség ellen nincs kiflim – kifogásom -, de silány másolatom említése mélyen felbátorít – felháborít -. Nem vagyok hajlamos – hajlandó – részemből áldozni neki. Különben is, helyettem, mármint joghurtosan – jogosan – bűnhődik. Nem járt neki a vásárolt édességből, maximum nézhette, ahogy esszük.
–Azt nem javaslom, Ayu san! Nem tanulja meg soha a leckét, ha édességet ad neki! Arra kérem, legyen következetesebb! Nevelő szándékkal lépjen fel! Nem fogja Önt komolyan venni, ha bűnéért édességben részesül.-
Való igaz, én magam se indáznék – ijednék – meg, egy olyan nénitől, aki néhány irgumburgum szó után kezembe nyom egy zakó – zacskó – édességet. Megköszönném, mert anya erre nevelt, de egyáltalán nem gondoznék – gondolnék – bele, amit tettem rossz lenne. Nem mintha bármit művelnék, amit nem szabadna. Eddig még arra se dermedt – derült – fény, Ayu fun taichou ellen mit könyveltem – követtem – el. Lassan azaz érmém – érzésem –, semmit, csak szerény - szegény - már maga se tudja, hol van és mit akar. Lehet korai érmeszelésben – érelmeszesedésben – szenved, aztán összetévesztett valakivel, aki még régen bántotta valamivel. Mindenesetre, amíg nem jön rá, hogy én nem az vagyok, akit keres és, akinek hitt, addig semmi póréhagyma – probléma -. Nem hiába mentem utána teljes lelki nyugágyban – nyugalomban -.
Más kérvény – kérdés -, hiába említett Tini ninja teknőcöket, nem - értelmeztem - értettem honnan hova szeretne kilyukadni. Egyedül az a reszelék – részlet – maradt meg gyár és leégés. Most, hogy szószba – szóba – került, már haloványan derült – derengett -, mintha jártam volna valamilyen gyurmában – gyárban -, ahol az volt a felekezet – feladat – tüzet gyújtsak az ott hagyott lapokból. Viszont, így végérvényesen nem értettem mi baja Ayu fun taichou-nak, amikor azt tettem, amire kértek.
-Szóval a gyár…-Jegyzem meg halkan.-…mármint…-Köszvényezem – köszörülüm – meg torkom. -Leégette a gyárat?-Feltételezem – fejezem – ki mélységes döccenőm – döbbenetem – kikerekedő szemeimmel.-Milyen gyárat, ha szabad megkérdeznem, Ayu san? Ilyen fontos volt önnek?-
Meneteljünk – menjünk – száraz – száz – százalékra az ügyelettel – üggyel – kapcsolatban. Azt hitelezem – hiszem -, már sajtolom – sejtem – miről lehet szó, de azért nem árt pontosan körbe járni a történetet. Türelmetlenül vártam válaszoljon a feltartott – feltett – kérdéseimre, miközben engem is elárasztott néhánnyal. Feltűnő lett volna, ha ingesen – idegesen – kérem, előbb ő fejtse ki vetését – véleményét -. Beletúrtam fekete hajamba és számlára – számba – vettem, miket szeretek, mármint szeretünk közösen pocsék másolatommal. Cseresznyémre – szerencsémre – nem ismerte klónom, így bármit mondhattam. Hirtelen az is erszényembe - eszembe - jutott, mivel bosszanthatom tovább utánzatom. Széles mosollyal dögönyöztem – dörzsöltem – össze tenyerem, micsoda lehetőséget tálaltam – találtam -, amivel szemrebbenés nélkül élni fogok.
-Mindenféle édességet szeretek, de csak mértékkel! Nem mehet az egészségem rovására! Fejlődésben álló szervezet vagyok, Ayu san, ezért sok zöldséget fogyasztok! Kifejezetten sok brokkolit eszem! Ha Ön nem szeretné, bármikor adja nekem! Szívesen fogadom!-
Ki van zálogosítva – zárva -, bármikor megegyem a zöldességet – zöldséget -. Majd úgy intézem, mindig klónom legyen a fehér köpenyben, ha brokkolit hoz Ayu fan taichou. Ne legyen túl feltáró – feltűnő – némi igazolványt – igazságot – is belefűzök mesémbe. Nem árt, ha valós alapok – adatok – kerülnek szavaim közé.
-Ezen kívül szeretek olvasni. Jelenleg a kidou-kat tanulmányozom mind gyakorlatban, mind elméletben! Édesanyámhoz hasonlóan, nagy démonmágia mesterré kívánok válni! Ön szereti ezt a fajta harcmodort, Ayu san? Esetleg mást részesít előnyben?-
Nem árt tutajoznom – tudnom – kivel állok szemben. Ha lesz fogalmazásom – fogalmam – arról, milyen technikában erős, nagyobb az estélyim – esélyem – elmenekülhessek előle. Felkészülök a lehetőségre, távoli jövőben lebukom és kénytelen leszek visszavonulni. Nem megfutamodni, hanem újra szelvényezni – szerveződni -. Egyértelmű arra játszom, ha egyszer sikerült becsapnom, többször is fog. Ennek érdemében – érdekében – mindent elkövetek és kedvesen sétálok vele az első állomásra.
Belépve a bolt ajtaján, utam egyenesen a szuperhősöktől hemzsegő kártyás állomáshoz - állványhoz - vezetett. Hétköznapi cukorkás dobozok voltak, benne kincset érő kártyalapokkal. Gyűjtöttem már egy ideje, de még nem értem a végükre. Hiába töltöttem hosszú pereceket – perceket – a válogatással, sokszor megesett ugyanazok a hősök lapultak a dobozokban. A feleséges – felesleges – példányokat eltettem cserére, de rajtam kívül senki sem vette. Azért megtartottam mindet. Elrejtettem párám – párnám – alá a superman-es ételhordóba. Általában egyet verhettem – vehettem -, mert többre nem kaptam pénzt, de most Ayu fun taichou fizetett, ezért összeválogattam néhányat (legalább húszXD). Kezemben a példatárakkal – példányokkal – indultam felkeresésére és tettem bele a nála lévő kosárba.
-Nagyon köszönöm a meghívást, Ayu san! Igazán kedves öntől!-
Hálásan mosolyogtam rá, hátha nem jut eszébe nemet mondani egy boldog gyereknek. Elvégre lehettem volna profán – pofátlan -, mindenféle szemem elé kerülő édességet beledobálok a kézi bigyulába.

Tárgy: Re: KAPITÁNYI IRODA Hétf. Márc. 03, 2014 11:03 pm

-- Szolgálatra jelentkezek --

--- avagy végre megtaláltam a Kapitány irodáját ---

Miután végeztem Ayumu Fukutaichonál már nem próbáltam eljutni a Kapitányhoz. Ki tudja milyen ügyben ment el és meddig tart azt elintézni, így inkább arra jutottam, hogy másnap majd újból megpróbálkozok találkozni vele, s elintézni a formaságokat. Mivel hogy még a hivatalos részek az átkerülésemnek nem voltak teljesen elintézve, ezért hazafelé vettem az irányt. Mai nap beértem azzal, hogy az osztag második emberével tudtam beszélni. A nap maradék része hamar elszállt, az a néhány órás meditációban annyira belemerültem, miképpen észre sem vettem mennyi idő telt el. Hamar eljött a másnap reggel és újból elindultam az osztagomhoz, hogy végre találkozhassak a Kapitánnyal. Sierashi Taicho nemrég vette át a posztot Nagano Nobu Taichotol… akarom mondani Ex-Taichotol. Az egyike azon keveseknek, akik fiatalon elérték a Kapitányi rangot és Bankai szintet egyaránt.
~ Mi az talán féltékeny vagy a sikereikre? Talán zavar, hogy ők hamarabb elérték azt a szintet, mit még te nem? – szarkasztikus hangjától nem idegesítettem fel magam, tisztában voltam vele, hogy ha eljön az idő, elérem a Bankait.
~ Nem, nem vagyok féltékeny! ~ válaszoltam rá nyugodtan ~ Egyszer úgy is elérem, szép lassan megismerlek téged és te is engem, majd ha jónak látott megosztod velem az erődet. Nem erőltetek semmit, van még hova fejlődnöm! – magyaráztam el miképp is érzek ezzel a témával kapcsolatban.
~ Ezt vártam tőled, pontosan ezt a feleletet! ~ kacagta el magát a végén.
~ Sejtettem. ~ mosolyogtam. Tegnap rákérdeztem arra, hogy milyen is a Kapitány, az alapján, amit a Hadnagy mondott, felkeltette az érdeklődésem. Alapból kíváncsi voltam, mert halottam szóbeszédeket a koráról és miegymásról, ám azok alapján nem tudtam megítélni őt. A személyes jelenlét mégis csak jobb.
A folyósokon most nem tévedtem el, tegnap mondjuk úgy nem voltam magamnál. Mikor a Kidoushuu kötelékébe kerültem és az első nap találkoznom kellett a Kapitánnyal, ott egyből megtaláltam a irodáját. Céltudatosan haladtam végig a folyósokon, mert már tisztában voltam merre keresem a helyiséget, meg valamennyire szégyelltem magam a bambaságom miatt. Előzőnap mikor kijöttem a Hadnagy szobájából, akkor kapcsoltam, hogy nem kérdeztem meg az irányt, csakhogy kifelé jövet a barakkból rákérdeztem.
Most itt álok a vezetőm ajtaja előtt és készülök belépni rajta. Dejavu. Tegnap ilyenkor Ayumu Hadnagy szobája előtt várakoztam. Kopogtatás után bentről hallatszott a „Szabad” szó, benyitottam és a szoba közepén megálltam.
- Tiszteletem, Sierashi-Taichou! Kyougetsusei Ittousai Houou Toudou, a Kidoushuu egykori tagja vagyok, a 7. osztagba való áthelyezésem ügyében jelentem meg. – hajoltam meg.
~ Már megint ez a dejavu érzés, mintha már megtörtént volna valamikor.

Tárgy: Re: KAPITÁNYI IRODA Kedd Márc. 04, 2014 5:04 am

- - - Készülj a harcra és vele a nyuszi kudarcra! (Felvéve ) - - -

Nagyon rosszul indult a nap. Előttem hatalmasnál hatalmasabb felhőkarcoló papír halmazok – halmok – sorakoztak és silány utánzatom sehol sem volt. Megbirkózhatatlansága – megbízhatatlansága - kezdett boszorkányos – bosszantó – méreteket öltöztetni – ölteni -. Manapság nem kérvényezhettem – kérhettem – tőle semmit, mert vagy nem ért rá, vagy nem ért rá, vagy nem ért rá. Folyósan – folyamatosan – a Merlin képzésére hivatkozott, hogy minél nagyobb varázsló lehessen Középföldén. Remete – remek – dolog, támogattam benne, de itt meg soroztak – sorakoztak – a kitöltetésre, azaz rá vámoló – váró – iratok! Nagylelkűségem jelvényeként – jelenként – engedtem neki beugorjon néha helyemre, erre nem él vele, pont, amikor kéne. Felesleg – felség – árulása egyértelmű kivásárolta – kivívta - mérgemet. Unottan doboltam az asztal tetején, szokásos kakaóm társulásában – társaságában -. Adtam neki még néhány orcát – órát – beérkezzen, mert én nem csinálom meg a részvényét – részét -! Ha nem jön, viszem a papírokat mumusűzésre. Utána morzsolom – mosom – kezeim. Én mindent elköveztem – elkövettem – az ügy - ételében – érdekében -. Senki sem hámozhatja – hányhatja – szememre nem vártam türelmesen felbukkanására, hogy átolvassa a lapokat, aztán fogadja az új liszteket – tiszteket -. Ez a munkamegoszlás – megosztás – teljesen kormányos – korrekt – módon lett kidolgozva és semmi köztere – köze – ahhoz, továbbra se boldogulok az olvasás fás – fárasztó – macerájával, amire amúgy sincs szükségem. Kiválasztottan – kiválóan – boldogultam – nélküle…
Némi irgalom – izgalom -, azért átfutott elememben – elmémben -, mi lesz, ha főtt kapitány fülön csíp, de beugatott – beugrott – mindenki átverhető, csak ügyeletesen – ügyesen – kell csinálnom. Mindent ráfogok haszontalan másolatomra, aztán gyorsan futok! Egész használható traktornak – taktikának – látszódott, ami egészen nyugalmazott – megnyugtatott –ahhoz, teljesen ellazulva hortyogjak - kortyoljak - bele kakaómba. Az édesség azonban alig került számba, máris kalapáltak – kopogtattak – az ajtón. Nem voltam szívbánatos – szívbajos -, de innivalómat sugárban köptem az iratokra. Azért a letelepedésnek – meglepetésnek – is vannak határai! Nem ért, csak úgy rám dörrenni – dörömbölni -, amikor eljátszom a gombával – gondolattal – rám ront főtt kapitány! Nem hiteleztem – hittem – ténylegesen ő lenne, mert akkor már nem lenne az ajtó helyzetén – helyén -. Ettől még napnál vitorlásabb – világosabb -, kényelmetlen – kellemetlen – pillangót – pillanatot – okozott! Főleg, ha a barna foltokban bugyogó lapokra néztem.
-Hoppáré!-Töröltem meg számat, mert most nem evezhettem – eshettem – pánikba. Amúgy se tettem volna. Fogtam az egyik haloványt – halmot – és ráborítottam. Felitaloztattam – felitattam – velük a kakaó nagy részvényét – részét -, így már nem szólhattak, miért viszem a tízesekhez. Sejtes – selejtes – papírokat, minek tartanánk meg?! Mi csak tisztán – tisztességesen – dolgozunk.
-Szabad!-Kiáltottam ki, szegény kopácsoló – kopogtató – ne ácsoljon – ácsorogjon – ökör valóságig – örökké – odakint. Papírok miatt, épp álltam, úgyhogy anya nem lehet rám vérmes – mérges – illetlenül viselkedem. Azzal nem tudakoztam – tudtam – mit kezdeni, átjelentkezés miatt értekezett – érkezett -. Nem foglalkoztam a papírokkal, úgyhogy nem igazán volt mit válaszolnom.
-Hő…mármint jó napot! Örültem, Kyougetsusei san! Kakaót?- Emelvényeztem – emeltem – felé legújabb nyulas bögrémet, hátha kér. Arra még nem jöttem rá, hova bújtatta batman-es példámat – példányomat – Ayu fun-taichou, de nem panaszkodhattam. Megfejelt -megfelelt - az ivásra, még, ha nem is illatozott – illett – hozzám a cuki nyusziktól hemzsegő spenót - zöld - bögre.
-Ayu san-nál már járt? Nem integette el – intézte el – a papírokat?- Csóváltam meg fejem, milyen fertőzetlen – felelőtlen – hadnaggyal vagyok összezárva. Viszont erszényembe – eszembe – jutott, ha már itt van, vele cipzározom - cipeltetem - át a papírokat. Még se az osztriga – osztag – vezetője dolgozzon, amikor vannak befogható lisztek – tisztek -.
-Segélyezne – segítene -? Megnézné, van azokon a papírokon piros pecsenye – pecsét -? Ha igen, tegye ezek alá! Miután vérzett – végzett – fogja az egész hagymát – halmot – és jöjjön utánam!- Mutatványoztam – mutattam – rá, hogy a bal oldali struccot – stócot – tegye a jobb alá. Mindenképpen visszük az egészet, de ha akad rajta főtt kapitány jelvény – jelzés -, akkor azt gonoszan – gondosan – elrejtjük. Kifogása se lehetett a csapat munkám ellen, mert kinyitottam neki az ajtót. Sőt, elkísértem – elkísérem -, nehogy összefusson útközepén – útközben – Tomo hadnaggyal.
-Kérvényezik – kérdezik -…-Tettem a halom tetejére az extrán kakaós lapokat.-…hibás indákat - iratokat - viszünk megsemmisítésre.-
Felőlem indázhattunk – indulhattunk -, már csak a lisztre – tisztre – vártam, előttem hagyja el az irodát. Még se lépcsőzhettem - léphettem - elé, mert akkor ki zárja be az ajtót, hogy ne mehessen be Ayu fun taichou újabb meglepetéseket elhelyezni? Fő a bizonyosság – biztonság – és inkább magam csuklom – csukom – be. Rám se legyen reklám – reklamáció -, igyekeztem beszélgetést kezdeményezni.
-Nem emelvényezem – emlékszem – a papírjára…miért került hozzánk? Sajtos – saját - kérés? Elárverezné – elárulná – az okát?-
Érdekelt, miért vásznazott – választott – minket, ha önkényesen – önkéntesen – jött. Ha meg pont az ellenkezője, akkor, miért ránk sorozták – sózták -. Kellett valamilyen képesítésének – képességének – lennie, mármint az átlagos bigyókon kívül.

Tárgy: Re: KAPITÁNYI IRODA Kedd Márc. 04, 2014 9:15 am

Hogy, mi, mikor?! O_o

Egy picikét nagyon belekalandoztam, hogyan is fejthetném felfelé a meglevőt, hogy Kacsa miféle gonosz harci teknős, aki most nagyon tini és biztos lázad Szecska mester ellen, pedig ő egy igazán aranyos patkány, bár annyira nem szeretem a patkányokat, mint a nyuszikákat, mert nem tudom, meg hát a patkányok mégiscsak rágcsávóbbak, mint a nyuszikák, de a legeslegjobban mégiscsak inkább a nem rágcsávóktól félek, hanem a békáktól, meg a pókoktól, mert olyan ijesztőek, hogy nagyon, de komolyan. Surprised

Egyszer még a szobámból is kiüldözött egy béka, mert csak nézett azokkal a nagy fekete szemeivel, és igazából ez ilyen kicsi és zöld volt, és annyira még nem is para, minta nagyok, amik fura színűek, és rejtőznek, és ilyen kommandósbékák, szóval egy leveli békakirályfi foglalta be a szobámat, és aztán szerencsére elköltöztem az osztagból, mert mindig nagyon féltem ott, hogy majd egyszer rám veti magát a kis nyavalyás valahonnan, és majd úgy nyálkázni fog, meg ragad, meg lepisil, és csak néz a nagy fekete szemeivel, még most is a hideg ráz tőle. Surprised

Szerencse borzongató emlékem gyorsan elkergette Masa-chan aggódó kérdése, miféle Gyár, és mi történt, és mindenki jól van-e, vagyis nem biztos, mindenféle ilyesmiket is kérdezett, de most már nem volt visszaút, ha egyszer beszélgetni szeretett volna velem, én nem voltam soha semmi jónak kicsike elrontója, bár történtek néha balesetek, de azok csak nagyon véletlenek voltak, és igazán nem akartam én semmi rosszat, meg sohasem akarok, és a jövőben sem engedem, gonosz VéderÉn átvegye a világhatalmat uralommal együtt, vagy mitet is. ^^”
- Óóó, Masa-chan, hát az nem lehet, hogy még nem hallottál a Szerelemgyárról, ami a Nyusziperenciás tengeren is túl, a Répa-hegyen is túl van, ott, ahol a csillámnyuszik minden jóban fürösznek, ahova egyedül sétál be az ember, és végül kis segítséggel párra talál. *w* Egészen addig nagyon is jól működött, míg egy nap Kacchan be nem sétált, és lángba nem borította a gyárat, aminek építésére Nyuci-chan is ráfizetett, és nagyon sokat dolgoztunk Kupidával, és Aoi-chan is segít, mint kihelyezett őrség, hogy mindenkit szerelmetes kisnyulakká változtassunk. Igazán nagyon szerettem ott Michiwonkázni, és sok szép szerelmes nyuszisrajzot csinálni, és boldogságot vinni mindenkinek mindenhova, hogy ők is annyira rózsaszínben lássák a világot, mint én a lila hajú nyuszikámat, bár lehet, hogy ő már nem úgy lát, de megígérem, hogy kiengesztelem, és igazán könnyebben menne, ha Csilláminas nem halálozott volna el a komoly tűzesetben, de ránk robbant a ház, és egyelőre képtelenség mindent kijavítani, és nem egyszerű munka, és addig is mindenki szomorú marad, egyedül. ToT Én igazán nagyon szeretném, ha mindenki örülne, és mindenkit szeretnének, és nem akarom én bántani Kacsát sem… nagyon, csak egy kicsit, de tényleg, csak…
Annyi minden jó dolog volt a Gyárban, és az a sok-sok dolog csak úgy füstbe ment, annyira elszontyolodtam, hangos sírásba kezdtem, hogy még az epres-joghurtos cukorka sem tudott boldogítani, és még majdnem, hogy ki is pottyant a számból, csak éppen hogy csak nem történt meg a katasztrófea, de végül kivédtem, és ahelyett, pazarlásom bűnös tudtával kellett volna leélnem hátralevő életem, Masa Tomi után kaptam, és beszuttyongattam, mint egy édes kis plüssnyuszikát, gondoltam, biztosan ő is épp annyira elkeseredett a történtek hallatán, mint én, hiszen nagy fiú már, és teljesen átérzi, miféle borzalmon mehetnek most keresztül a kis nyuszikáim is, akiknek az osztagban nyomorogva kell tölteni a napjukat, és mindig csak uncsi van, és semmi szerelem, és boldogság, happy end. T-T
Végül aztán felszáradtam, ahogy Masa-chan életmentő úszógumit dobott nekem, végül is regélni kezdte, miféle édességes finomságokért repes a kicsi szíve, és hát végül is nem igazán bonyolódtunk bele a bűvös részletekbe, mert jobban lekötötte, mindenféle zöldséget hordjon össze halomra, amit aztán elnyamnyoghat. Látszott rajta, nem rossz fiú ő, és biztosan nagyon jól kijönne szőrpamacs kis csillámnyuszikáimmal, akik ugyancsak nagy rajongói zöldnek, sárgának, lilánk, majdnem mindennek, amit a zöldség fedőnévvel illetnek, annak ellenére is, hogy nem zöldek, bár én személyem szerint nem értettem, miféle logikásak csavart menetet követ a fifika, hogy így lettek elnevezve a mindenféle színek, de ha egyszer valaki így akarta, akkor aztán mindenki így akarta, és aztán csak úgy lett a dolog, biztos.
- Masa-chan, rám bármikor számíthatsz, mindenféle nem finomat átszállítok hozzád, csak a répát nem, mert az az én kedvencem, és a nyuszikáké is, meg az enyém is, de van még másféle zöldséges is, amit szeretek, és nem zöld, szóval nem értem ezt a dolgot, nagyon kicsit sem, de azért még mindig áll, amit mondtam, bármi is legyen az.
Úgy egy fél pillantásig azt is hittem, itt vége van a szeret, nem szeret résznek, bár még igazán erőltettem volna, hogy meséljen az édességekről minden nyálcsorgás legbecsesebb cseppjére, de semmi ilyesféle félszólalás nem érkezett részéről a témában, csak, hogy elfoglalt az olvasással, ami igazán aranyos volt, de kicsit sem gumiamcis olvasóélményeiről mesélt, vagy Nyúl úrról Sütiországban, szóval egyik fontos történelmi cukorpillantot sem említette meg, sőt… nagyon is elkanyarodtak a dolgok egy olyan távoli pontra, hogy majdnem megtévedve kerekedtem másik útra, ami nem az édességeshez visz, pedig szent célom volt oda eljutni, de végül is aztán mégsem sikoltott ki kis vonatom vágányáról, hanem tartotta magát az úti cél felé, meglassulva bár, de törve nem.
- Mosó Masa, hát én úgy igazán nagyon nem szeretek ilyesmiket csinálni, mármint, hogy nem szeretek senkit sem bántani, mert hát biztosan mindenki nagyon aranyos, kivéve, aki nem, mint például egy kicsit Kacchan sem volt az, de majd igyekszem neki megbocsájtani, hogy aztán tudja, hogy jó gyerek lesz, ha egyszer az lesz, és ez sem bizti, de ha meg nem, akkor majd meglátja, mit kap, és hát izé… bigyó, miről is volt szó? ^o^ - valahol elmerültem gondolataim édesen ragacsos limonádé tengerében, és kicsit sem bugyborékoltam felfelé, annyira finomságos volt, hogy nem igazán akartam visszatalálni sem kicsi matracomra, felfeküdve sütkérezzek szivárvány-nyalóka fényében.
Már éppen készültem is feladni a reményt, valaha édességes közelébe érünk, hisz negyven éjjel, és negyven napja már, útra keltünk, vagy legalábbis negyven perce, vagy nem tudom pontosan, mert nem látom sehol sem az órás kis fehér nyuszit a mellényében, pedig ő most biztosan kisegítene, de a lényeg, hogy nagyoon sokáig tartott, mire végül célt értünk, és beroboghattam a sok közül az egyik nagyon kedvenc helyemre az egész világon, mondjuk, tényleg sok nagyon kedvencem volt, de ez is egyike volt azoknak a helyeknek, mert megismerhettem Bubu-chant is, meg egyébként is édességes!!4!, szavak nincsenek rá, mennyire nyami hely.
Boldogságban úszva libbentem be az ajtón, és egyből hipnotikus csavarozásba kezdtek szemeim hirtelen cukor túladagolástól, mennyi minden akadt, amit meg kellett volna vennem, és igazából mindet meg is vettem volna, ha lett volna annyi pénzem, mert hát volt valamennyi, de egy egész édességest azért még én sem tudtam volna felvásárolni még akkor sem, mikor a Gyár teljesen fénykorában volt, és nem arra kellett volna spórolnom, és spóróltam is volna, de ahogy megláttam a sok finomat, és aztán meg már nem is hallottam semmit, és szóval teljesen kikapcsolt képernyővel léptem egyik csomagtól a másikig, vegyes cukor, epres-joghurtos nyalóka, selyemcukor, és kimérős sós perec, mert az kellett, hogy Bubu-chant kiengeszteljem, amiért nem tudom, hogy mit nem tudok, szóval úgy lehet, hogy mindenért. Surprised

Addig-addig pakoltam a kosaram, majdnem teli lett, vagyis, hogy igazából nem is azzal lett teli, amit én cibáltam bele, hanem amit Masa-chan válogatott össze, és hát én nem bántam, mert édesség, de azt mondta, hogy annyi sokat nem ehet, és hát ennyi sok pénzem meg nem is volt, és ami még szörnyűbb, hogy nem akartam, hogy az anyukája mérges legyen RÁM, mert én soha senkit nem akartam, hogy mérges legyen, csak aztán mégis úgy lett, de szóval, hogy nem lehetett, hogy ennyi sok mindent megvegyek neki, mert aztán még valaki azt is hiszi, hogy én olyan rossz szándékú maci vagyok, pedig igazán semmilyen rokoni kapcsolatot sem ápoltam semmilyen mackókkal, még ha cukik is voltak, és néha Mackótesóztam, meg gondolj-gondolj-gondolj-koztam egyet a mézescsuprom fölött, de akkor is igazán vérbeli csillámnyuszibébi voltam még kismacska koromban is. Surprised

Pillanatara elgondolkozva kaptam fonalat, hogy mégis hogy is, vagy mint is keveredtem ennyire messzire attól a dologtól, hogy teljesen teli kosárral – amin már púp is volt, annyira fejbe kólintotta szegényt a súlyos rakomány – ácsorogva tanácstalankodom, mit évő legyek, vagy mi tévő legyek, mert végül is ez most mindegy is volt, és nagyon csak azt nem tudtam, hogy akkor most szabad, vagy nem szabad, és aztán ahogy jobban megfigyeltem a dobozkákat, már nem is agyaltam.
- Úúú, azta, ezek meg micsudik? *w* - kaptam egyet kezembe, közelebbről is meglessem, miféle holmit sodort elém Masa-chan szele, mármint, reméltem, nem szelel ide, az mégiscsak kicsit furi lett volna, de ha nem lehet másképp, hát mégiscsak megeshet az emberrel, ilyen a vészeset, a piros villogós jelzés, de hát azért csak rendületlenül reméltem, nem durrant ki a dolog. – Masa Tomi, szereted a szuperhősöket? ^o^ Én igazából nem vagyok nagyon szakértelmes a témában, meg úgy egyébként sem, de attól még néha én is szoktam róluk hallani, meg látni valamiket, és biztos nagyon jó lehet ezeket a kártyákat gyűjteni. :)Sok van már? Lehet velük játszani is? Biztos a többieknek is nagyon tetszik ez a játék, én is szeretek kártyázni, olyan Fekete Pétereset szoktunk, meg néha a csillámnyuszi memóriát is szoktuk nyomatni, bár azt nagyon nem szabad, mert még csak olyan poronty típusa van, ami nagyon szakad, és csak óvatosan lehet, de majd ha veszek karton lapot is, akkor már bomba biztosat is tudok majd csinálni.
Nézegettem egy darabig a dobozkákat, mire leesett a kókuszdió, majdnem le is döntött a lábamról, hogy hát ennyi mindent akkor sem szabad megvásárolnom, ha akarom, ha nem, és hát hogy muszáj is megmondanom Masa-channak, hogy azért valamennyit vissza kell raknia, mert mást nem tudok zálogban itt hagyni az szuperhősökért cserébe, csak őt, és lehet, hogy a hősök is tudják az utat a házukig, de az is lehet, hogy nem, és akkor nem találnám meg Kacsát, és akkor nem tudná meg, hogy nem szabad tüzeskedni, és nem adhatnék neki cukrot, mert hát azért egy szemet akkor is adok neki, majd amikor Masa-chan nem látja, meg lehet, egy nyalókát is, mert azok is nagyon finomak, de tényleg csak ennyit, hogy nehogy lebukkanjunk, és aztán Masa Tomi megdorgáljon, meg az anyukájuk is, hogy rossz szándékú mackó vagyok. Surprised

- Masa-chan, én igazán nem akarlak megbántani, de ennyi mindent nem tudok megvásárolni, meg az anyukád is biztos megharagudna, ha ennyi sokat rád tukmálnék, és hát, ha nagyon szeretnéd, még máskor is veszek neked majd, mert jönni fogunk még az édességesbe tutira, ezerszázmillió százalék, szóval most ne legyél szomorú, de ha szeretnéd akkor veszek neked…. őőő… hát, öt csomaggal, és majd a többit meg másik máskor, jójójó? ^o^ - nyuszi szemekkel lestem fel a fiúra, mert hát még mindig nem ment össze, bár nem volt baj, hogy nem, szóval nagyon reméltem, hogy nem lesz szomorú, amiért nem veszek neki több mindent, de biztosan nagyon is be fogom tartani a szavamat, mert én egy csillámlovag voltam, és felesküvőztem magam a nyuszis becsületkódexre, hogy minden képen tartom magam, meg a szavamat is, és ezt soha, de soha nem fogom visszavontatni.
Miután lerendeztük a dolgot, és megvásároltam a beígért hőskártyákat, gyorsan kitereltem magamat és Masa-chant, de legfőképp magamat az édességes bűvköréből, hogy ne költsem el azt a kis pénzem is, ami nem maradt, szóval spóroltam a Gyárra, hogy mindennél előbb újra szerelmes csillámnyuszikákkal szórhassam körbe a bolygót.
Kimenekülve egyik legkedvencebb helyemről vettem a mély levegőket, kiűzzem a ragacsosabbnál is édesebb illatot orromból, ami mindenképpen fejembe kúszva akarta gumicuki agyamat csöpögőssé olvasztani, mentsem meg őket a pocakomba, vásároljak még, és rejtsem el az akármiféle rejtekhelyre, amit csak ki tudok nekik találni, hogy senki másnak, csak nekem jusson mindenféle nagyon finomságból. *w* Bezzeg a sós dolgok nem sikoltoztak segítségért, pedig hát én mindet elvittem volna Nobu-channak, csak nagyon szeressen engem, pont annyira, mint eddig, vagy ennél is jobban, és a Gyárat is rendbe hoztam volna, csupa édességből befoltoztam volna, és egészen olyan sütiházikóm lett volna, mint a Jancsi és Juliskában, csak én nem gonosz banya voltam, vagyis hát hogy nem akartam az lenni, és reméltem is, hogy nem vagyok az, mert én igenis is csillámlovag voltam.
Gyorsan vetődtem fejessel a cukros zacskómba, minél előbb úrrá lehessek elkámforosodott elmémen, ami teljes cukorhiányos állapotában majdnem nem funkcizió... izé.. nált, de aztán mégis, ahogy már hörcsögpofival körbeszemlélve, fél zacskóval a fejemen ledermedtem, majd ”oson, szimat, fél”, és hipp-hopp, már ott is termettem a bolt sarkán, hogy üdvözöljem Nobu-chan és az én kis sütiszörnyemet, kinek élete alig kezdődött el, a kegyetlen világ máris elragadta, vagyis hát hogy inkább meg sem született még, de már nem is létezett. ToT
Elmorzsoltam egy-két incifinci egér cseppet, és zavartan pislogtam körbe teljes hiányérzetemben, hogy valamit nagyon, de elfejelhettem, mert annyira kongott kicsi búrám az ürességtől, sehol sem volt kis kanóc villanykapcsoláshoz, teljes képzavar, világégés! Meglátva Masa-chant egyből bevillant az ezer wattos neon tábla, elfelejtettem kicsi taichoumat, pedig biztos, ha nem vigyázok rá, soha többé nem jöhet majd kapitányolni, és aztán egyes egyedül fulladozhatok papírmunkában, és senki sem szereti majd a nyuszikáimat, mikor én nem érek rá, és aztán még a csillámtollak is kifogyhatnak, és neeeeeem!, ez soha nem történhet meg, mert én aztán biztosan nem hagyom, hogy még egyszer is valamikor elveszítsem szem elől Mosó Masát, kivéve, ha mégis, aminek azért mégiscsak lehet hangyabolynyi esélye, de azért csak nem. Surprised

- Masa-chan! - robogtam vissza puskából kilőtt kisnyusziként, azonnal Masa-chanra tapadhassak, egy milliméternyit sem veszíthessem el a szemem elől, és úgy vontattam magammal Süttyő színe elé, mert én még igenis akartam ajándékot is adni a cukor kis sütiszörnynek, tudja, hogy gondolok rá sokat, és nincs egyedül. T.T
Lassan bevontattam a helyszínre Mosó Masát, hogy ő is láthassa, mire is fel ez a nagy hajcipőzés, de nem úgy tűnt, nagyon leesett neki, hol is, mit is kell figyelni, bár annyira nem baj, mert biztos fájt volna, ha leesett volna, és én nem akartam, hogy fájjon a buksija a nagy felismeréstől, szóval úgy döntöttem, teljesen megkíméleteskedem rajta, elmesélem, mi is, hogyan is, mikor is. Smile

- Masa-chan, látod ezt a kis buckát? - mutatok rá édes Süttyő végső fekhelyére. - Itt álmodik öröket a sütiszörny, akit Nobu-channal együtt építettünk, és itt is ismerkedtünk meg, és képzeld, rajta volt a kapitányos haorija, mert valamiért éppen akkor nem felejtette el, és nagyon aranyos volt, mert ő mindig aranyos mindenkivel, és baleseteztünk, és aztán kitaláltuk, hogy csináljunk sütiszörnyet, és nem mert előtte cigizni, hogy nehogy megfüstöljön, és Masa-chan, meg kell keresnünk Nobu-chant! – adtam ki a parancsot, bár nem akartam én parancs lenni, meg az olyan izé, és én nem szeretek izé lenni, de oda kellett adnunk a perecet Bubu-channak, hogy még nagyon sokáig szeressen, mert én is nagyon sokáig szeretem, mindig.
Tapadtam, mint szokásosan, hogy szegény Masa Tomi már matricagyűjtőnek érezhette magát, de mindenképpen muszájban voltam, hogy nehogy véletlenül direkt elhagyjam valahol, mert nem akartam, csak hát megtörténhetett, hogy mégis megteszem, mert mindig úgy elkalandozok, hogy nagyon, és azért aztán csak megyek a fonal után, mégis hol is van az eleje, vége, meg úgy egyáltalán, hol is van, és mindig nagyon el vagyok tévelyedve. :oSzóval elindítottam díszmenetünket, pontyosan úgy, hogy HAL *w*, de nem egészen tudtam, merre is úszkál az én kicsi lila vidámságos halacskám, szóval minden előzetes megfontolás nélkül róttam a terepet egy picike pillanatnyi gondolkodás nélkül, mikor vészféket rántott be irányítópanales chibiÉn, merre, meddig megyünk, amitől komolyan le is dermedtem egy fél másodperecre, de aztán mindenképpen le akartam szállítani a perecet, mert az nem várhatott, és így csak mentem, mendegéltem.
- Mosó Masa, mit is mondtál, melyik osztagba is költözött Nobu-chan? – fordultam segílyért kapitánykámhoz, ő vilángolja fel megtévedt fejecskémet, és nagyon reméltem, nem olyan, mint hajlóvadászati célpontunk, Kacsa, aki bizonyosan megvillantaná a felismerés lángját az orrom előtt. O___o Minél előbb oda kellett érnünk Nobu-chanhoz, hogy aztán még annál is előbb odaérhessünk Kacchanhoz, hogy megtanulja, amit nem szabad, azt nem szabad. Surprised

Tárgy: Re: KAPITÁNYI IRODA Kedd Márc. 04, 2014 10:58 pm

-- Szolgálatra jelentkezek --

--- avagy végre megtaláltam a Kapitány irodáját ---

- Köszönöm nem kérek! – utasítottam vissza a kakaó ajánlatát. Néhány lépés közelebb léptem az asztalához, mégis mit mondana, ha három lépés távolságra tartózkodnék. Még talán azt hinné, hogy félek a közelébe menni, esetleg leprásnak vagy valamilyen fertőzött betegnek gondolom. A távolságtartás nem mindig jó, ahogy a túl közelség sem, meg kell találni az optimális távolságot, ami az egyiket sem sérti. A Kapitány asztalán elhelyezkedő papírhalmok azt mutatták, hogy nincs nagyon oda a papírmunkáért, netán az elmúlt időben elhanyagolta az átnézését a fontosabb ügyek miatt. Ami egyből megragadta a figyelmemet – a szoba elrendezésén kívül – az a irathalmok között felfedezhető barna színű papírok. A barna foltokat okozó dolog kísértetiesen hasonlított a bögréje tartalmára. Hanyag dolog volt tőle, hogy nem figyelt eléggé mikor az asztalra tette a pohár és kiborította.
~ Öhhh az a bögre… hát… izé… valahogy… hogy is mondjam, hogy meg ne sértsem… ~ Tennou nem találta a szavakat a látottak miatt, megértettem, nekem is nehezemre ment megtalálni a kellő szavakat. ~ Azok a nyuszik….
~ És a spenót zöld szín… ~ mutattam rá az állatok mellet arra, ami még feltűnővé tette. A szín még nem lenne gond, de a kettő kombinálása meglepő, sőt letaglózó egy hasonló korú fiú kezébe. ~ Elég furcsa összképet mutat a Kapitánnyal! ~ fejeztem be a mondatát, úgy ahogy saját magam gondoltam. Habár még fiatalnak mondhatja magát, akkor is ez a nyuszis bögre nem igazán passzol hozzá.
~ Pontosan. Én sem fogalmazhattam volna jobban! ~ helyeselte.
- Igen, jártam már a Hadnagynál és a legtöbb hivatalos dolog el lett intézve, de mikor hazaértem Ayumu-santol, otthon várt még néhány hivatalos dokumentum, min a Kapitány aláírása szükséges. Valahogy elkeveredhetett az 1. osztagnál, hogy nem egyszerre kaptam készhez őket. – magyaráztam el a dolgot, nem szerettem volna, ha azt gondolja én hibámból keveredtek el.
- Persze! – azon nyomban elkezdtem átnézni a lapokat, miszerint találok-e rajta piros színű pecsétet. Nem igazán tudtam miért is kell átnézni és kiválogatni az irományokat, és azt sem értettem miért kell a piros pecséttel ellátottakat az aljára helyezni, habár a pecsétek ismerősek voltak. Lap-lap után néztem át őket, néhányat találtam és úgy tettem ahogy mondta, alátettem azok alá, amelyikre nemrég mutatott. Végezetül a bal oldali halmot a jobb oldali alá raktam. Felkaptam a stócot és elindultam az ajtó felé, amit volt oly szíves és Sierashi-Taichou kinyitott.
- Ha megkérdezhettem hová visszük ezeket? – néztem a kezembe lévő papirosokra – Ezek hivatalos papírok, amik kitöltésre várnak még, minek visszük el? – érdeklődtem tovább. Rögtön meg kaptam a választ, megsemmisíteni visszük és a szavai végén a kakaóval befestett lapokat a tetejére helyezte.
~ Csak nekem tűnik úgy, hogy azért akarja eltüntetni, mert túl lusta ahhoz, hogy elolvassa és kitöltse ezeket? ~ kérdezett rá a nyilvánvaló dologra.
~ Nekem is úgy tűnik.
- Kapitány, nem lesz ebből baj ha csak úgy „megsemmisítjük” ezeket? – kíváncsiskodtam. Arra a kérdésére, hogy miért kerültem az osztagába kicsit meglepődtem. - Hááát… nem tudom! Miután felépültem és visszahelyeztek a szolgálatba, a papírokra az volt írva, hogy itt folytatom tovább a munkát. Eddig ahányszor lebetegedtem és meggyógyultam mindig ugyanoda kerültem vissza, a Kidoushuuba. Fogalmam sincs mi okból helyezett át a vezetőség engem. A Kidou osztagban egy rang nélküli shinigami voltam, tudomásom szerint nem volt baj velem, sőt még ha nem kerültem volna kényszerpihenőre, tiszti rangra is kerülhettem volna.

Tárgy: Re: KAPITÁNYI IRODA Szer. Márc. 05, 2014 8:00 am

- - - Készülj a harcra és vele a nyuszi kudarcra! (Felvéve ) - - -

Nem mulatom – mutatom – ki, érzékenyen érint a későn befulladó – befutó – iratok emelvényezése – említése -. Elfojtom a kitörni szánakozó – szándékozó – fintorom és teljes közönnyel teregetek – intek – levegőbe. Semmi kenderem – kedvem – foglalkozni velük, ahogy át se tudnám nézni. Mármint biztosan felismernék néhány betűt, hiszen a nevemet már profin leírom, de a többi még mindig csak firka. Erről lisztemet – tisztemet – nem szűkös – szükséges – értesítenem. Nem vetne rám jó lényt – fényt -, ha első napon kiderülne az egyértelmű igazság, nem tanultam meg olvasni. Anya eleve azt mondta hat éves kortól ajándékozott – ajánlott -, addig meg van két érven – évem -. Ráértem még ezzel a feleselős – felesleges – dologgal foglalkozni.
-Hagyja csak az asztalon! Később átfúrom – átfutom – és hónalj – holnap – bejöhet érte. Ott lesz Ayu san-nál. Nálunk ő kencézi – kezeli – a papírmulatást – papírmunkát -.- Cseppentek – csettintek – a levegőbe, ahogy eszmémbe – eszembe – jut erről még egy apróság a jövőt illetékesen – illetően -. Nehogy félre érettségibe – értésbe – essünk már a jelenet – jelentkezés - legelején.
-Ha valamilyen hivatásos – hivatalos – ügyeletben – ügyben – kéne eljárni, szintén Ayu san-t keresse. Nálunk ő fortélyozik – foglalkozik – az admirálissal – adminisztrációval -. Jelenések – jelentések -, panaszok és minden papiruszt – papírt – neki kell leadni.-
Elfeleztem – elfelejtettem – ezt a részvényt – részletet – megbeszélni Ayu fun taichou-val, de azt hiszem elvárható kövezés – követelmény -, ezzel a feladat körtével – körrel – segítse az osztriga – osztag – gördülékeny ügyvédjét – ügyintézését -. Na, meg plusz terrort – terhet – vegyen le vállamról, hogy jusson időm az egyéb teendőim elvérzésére – elvégzésére -. Elfontolt – elfoglalt – vagyok a látomás – látszat – ellenére. Sok dolgom van, például meg kell döntenem a legutóbbi rekordom psp-n.
-Mumusű…khm…közepes - közös - megegyezés alapján a tízes oszlatás – osztag – kekszesedik – kezeskedik – a feltétes – felesleges - iratok megsemmisítéséről, úgyhogy oda! Ezekre már nincs szüret – szükség -. Ami kell Ayu san-nál piknikezik –pihen -.-
Válaszolom bükkösen – büszkén -, ebből a kínzó – kínos – helyezésből – helyzetből is kivágtam magam. Lényegében erről volt szó, azon túl, hogy minden papírt oda küldök, ami véleményesen – véletlen – hozzám kerül. Nem vagyok hajlamos – hajlandó – velük vesszőzni – vesződni – és ha eddig nem vitték el, akkor megy a tízesekhez. Felárazzák – feláldozzák – a nagyobb célért, hogy ne árverezzék – árasszák – el a gotei-t a mumusok. Pontosan én se érveltem – értettem – a történetet.
-Felépült? Beteg volt, Kyougetsusei san?- Választok – váltok – gyorsan témát, ne bontogassuk – boncolgassuk – tovább a papírégetési szoknyáinkat – szokásainkat -. Amúgy se hangzott valami kelengyésen – kellemesen -. Sose szerettem beteg lenni, mert mindig ágyban kellett mandarinolni – maradni -, pedig nem akartam. Tiszta nyűgös voltam a sok feketétől – fekvéstől –, mivel anya nem engedte bárhova menjek. Még a játékaimat se pakolhattam szét, csak néhányat vitézhettem - vihettem - az ágyba, amiket megengedett nekem. Azt mondta, veszélyes, ha túl sok minden van körülöttem.
-Örülök, jobban van! Ne agancsosodjon – aggódjon -, innen nem megy sehova! Magam kezeskedem róla, itt mindig szabatosan – szabadon – legyen helye!-
Keresztbe teszem két ujjam esetem – esküm – megerősítésére, nyilvánossá – nyilvánvalóvá – tegyem, nem csak a termoszba – levegőbe – beszélek. Minden mozaikra – mozdítható – lisztre – tisztre – szüksége van az osztrigának – osztagnak -, ahogy mindenki ugyanolyan fonott – fontos – is benne.
-Ahogy a nyulaknak is… Remélem nincs szőr aligátora – allergiája -. Ayu san-nak érdekes hobója – hobbija – van, ha lehet annak nevezni. Ne lepődjön meg, ha rövidesen nyuszis bögrét tálal – talál - szobájában.-
Fürkészem – fűzöm – hozzá kínos tarkó vakarással. Ayu fun taichou nyulait, azért nem szánnám – számolnám – bele a Prométheusz – promóciós - csomagba, de elfontam – elfogadtam – jelenlétük. Egy szavatosságom – szavam – sincs, míg nem kezd el minden lisztre burmás – bundás – állatokat bízni és nem árasztják el az egész oszlatást – osztagot -.
-Ha már tiszti raklap – rang – szóba került. Útközben elmondaná, mit tartósít – tart – képességei közül erősségének és mit gyékényének – gyengéjének -? Mivel tudná segélyezni – segíteni – az osztriga – osztag – hatékonyságát?-
Kihasználnám az alkonyatot – alkalmat – kipuhatoljam szemelvényét – személyiségét -. Még sem sétálhatott felénk rang nélkül. Biztosra vettem tálalunk – találunk – megfelelő számot, bár erre eszembe jutott egy remek megoldás. Egész jól bolondultam – boldogultam – a beszéltetéssel, hogy ne menjünk sírós – síri – csendben az égetésre.
-Megnézném élelmes – éles – helyzetben is, hogyan kezeli a fésűltséget – feszültséget -. Küldetés? Mondjuk…holnap?-
Vágtam rá csónakból – csípőből -, annak ellenére, nem volt tudományom – tudomásom -, semmilyen elvégzendő teendőről. Majd szólok Ayu san-nak kerítsen nekünk valamilyen feladatot.

Tárgy: Re: KAPITÁNYI IRODA Csüt. Márc. 06, 2014 4:42 am

-- Szolgálatra jelentkezek --

--- avagy végre megtaláltam a Kapitány irodáját ---

A papírmunka kipipálva. Holnap megkapom a dokumentumokat és már minden papírmunka el lesz rendezve, ezzel együtt tudtomra adta azt is, hogy ha valamilyen adminisztrációs feladatom van, azt a Fukutaicho-nál kell elrendeznem, sőt minden hivatalos dologgal öt kell zaklassam. Szegény Hadnagynak nincs könnyű dolga egy ilyen feljebbvaló mellett, aki a saját feladata javarészt átpasszolja a rangban alatta lévőnek. Ezért volt az a sokpapíros a hadnagynál, ilyen nyomás alatt persze, hogy nem nő magasabbra, ha az a sok elintéznivaló folyton visszahúzza. Ahogy egyre többet beszéltünk, egy jobban megismertem, néhány tényt már le tudtam szűrni a kapitányomról, például azt, hogy nem szereti a papírmunkát. Ezt megértem, az ö korában biztos rengeteg más dolog köti le a figyelmét, mintsem az unalmas adminisztrációs feladatok. Sok ember van, aki nem szeretnek ezekkel az ügyekkel foglalatoskodni. Régi osztagomban is sokszor halottam panaszkodni olyanokat, akik ilyen feladat elvégzésére kaptak utasítást, állandóan azt hangoztatták, hogy elegük van már, torkig vannak tőle. Szokásaiba és a személyisége is sikerült valamennyire belátnom. Személyes beszélgetés sok mindent elárul a másik félről, ezért is kell odafigyelni arra, hogy hogyan viselkedsz, és mit mondasz.
Azt már előbb megtudtam miért visszük el és most azt is tudtomra adta hova visszük, a Tizedik osztaghoz kell eljuttatjuk, kik vállalták az iratok hatályon kívülre helyezését - hogy mondjuk szép szóval. Habár belekezdett valamibe, azonban nem monda végig, így nem értettem mit akart közölni velem.
- Igen, ez elég hosszú sztori. Messze vagyunk még a Jubantai épülete, van időm elmondani. Az Lélektovábbképző Akadémián kezdődött az egész, harmadik évemet töltöttem ott, mikor elkaptam egy betegséget. Ez a betegség annyira komoly volt, hogy ágynak estem tőle, és rengeteg időt töltöttem ott. Lassan gyógyultan, túlságosan is lassan az osztályom, amivel kezdtem feljebb lépett egyel, én meg új osztályba kerültem. Mikor felépültem keményen kezdtem tanulni, ami a még betegség miatt legyengült szervezetemnek nem tett jót. Szövődmény alakult ki, mi a fizikai állapotomra hatott: lefogytam és elvesztettem addig felhalmozott erőmet. Ettől a naptól kezdve vannak olyan alkalmak, mikor az egészségem nem úgy szolgál, ahogy azt kéne, vannak olyan alkalmak, mikor annyira legyengít, hogy még az ágyból sem vagyok képes kikelni. Az ilyen alkalmak nem szoktak sokáig tartani, legtöbbször egy nap alatt kiheverem, néha két nap. – magyaráztam el állapotomat, jobb ha tisztában van vele.
Csak mosolyogni tudtam azon, ahogy azt mondta az osztagában mindig lesz helyem.
Ahogy elkezdett a nyulakról beszélni megtudtam, miszerint a hadnagynak ők a hobbija – amit már sejtettem, már tegnapi találkozáskor feltűnt az a tömérdek jószág – és hogy valószínű a közeljövőben gyarapodni fogok egy tapsifülessel ellátott pohárral. Ha már a pohárról van szó, lehet, hogy az a bögre, amit a Taichou kezében láttam nem is az övé volt, hanem Ayumu-sané.
~ Így már világos miért volt nála! ~ állapítottam meg, hogy mi állhatott a nemrég még meglepődést okozó dolog hátterében.
~ Most már más véleményem van az ifjoncról! ~ változott meg kardomnak is a véleménye az osztag vezetőjéről.
- Észrevettem, tegnap elégé meglepett a látvány, ami a Hadnagy irodájában fogadott. Meglepő és egyben érdekes hobbija van az már szent igaz! – nem igazán volt vele bajom, nem voltam allergiás rájuk és nem is zavart a jelenléték. Egy többnyire elfogadható szabadidős tevékenységnek gondoltam. – Ha ennél a témánál tartunk, megkérdezhetem mi az ön hobbija kapitány? – kíváncsiskodtam.
Arra a kérdésére, hogy mit tarok az adottságaim közül az erősségemnek és mit tartok gyengeségnek picit elgondolkoztam. Már vártam ezt a kérdést, egy kapitánynak tisztában kellet lennie az emberei erősségeivel és gyengeségeivel. Nem akartam elárulni, miszerint már régóta gondolkozom ezen.
- Az általános készségeimmel kezdeném: először is egy olyan családba születtem, minek minden tagja valamilyen dologban tehetséges. Építészet, festészet, szobrászat, főzés, zenélés, írás és még sok más dolog, amit most nem említenék. Én ezek közül a rendkívüli hajlamokkal megáldott emberek közül is kiemelkedek… - tartottam némi hatásszünetet a beszédem közben – Lehet, hogy amit most mondani fogok, attól majd nagyon beképzeltnek fogok tűnni… - én is annak hinném az embert, ha valaki csak úgy ezt mondaná - Én mindenben tehetséges vagyok… legalábbis voltam! – nem szerettem ezzel dicsekedni, ám ez volt az igazság. Mikor festeni tanultam vagy a szobrászat művészetét sajátítottam el, egy év alatt olyan szintre jutottam, mint akik évekig gyakoroltak. – Néha áldás néha átok ez az isteni tehetség. – mondtam lemondóan. – Azt hiszem ennyi elég az általános dolgokról, akkor lépjünk át a harcban bevethető képességeimre. Az Akadémián elég jól ment a kidou tantárgy, ezért is kerültem a Kidou osztaghoz, mondhatjuk ez az erősségem, ebben vagyok jó. Gyengeségeim közöl a két legnagyobb az a kardforgatás és a pusztakezes harc. Ez a kettő az, ami igazán nehezen megy, na meg a gyenge fizikai erőmet is ide venném. Azt hiszem mindent elmondtam. – azt az elvett vallottam, hogy egy embernek tisztában kell lennie saját adottságaival, ekképp tudja fejleszteni gyengeségeit.
- Amúgy már vártam ezt a kérdést, kíváncsi voltam mikor teszi fel! Egy jó vezetőnek tisztában kell lennie vele! – miközben meséltem neki magamról, arra jutottam mégsem tartom titokban, sőt még feljebb lépek egyel. – De nemcsak egy vezetőnek kell tudnia, hanem az alatta szolgálóknak is, ha tisztában vannak azzal mire képes a vezető, akkor sokkal jobban megbíznak benne! – néztem a szemébe. – Emiatt én is felteszem magának ugyan azt a kérdést: mit tart a képességei közül az erősségének és mit a gyengéjének? Mivel tudná elérni azt, hogy az emberei annyira megbízzanak magában, hogy rábízzák az életüket önre? – hangom halásosan komoly volt.
Mindenképp tisztában akartam lenni ezekkel a dolgokkal, harc közben bármi megtörténhet és ezek az információk akar a küzdelem kimenetelét is eldöntheti.
- Miért is ne, úgysem voltam már jó ideje! – egyeztem bele, legalább élesben is láthatom Sierashi-Taichou erejét – Kapitány mesélne az osztagról, kíváncsi vagyok milyen közösségbe kerültem!

Tárgy: Re: KAPITÁNYI IRODA Szomb. Márc. 08, 2014 8:41 am

- - - Készülj a harcra és vele a nyuszi kudarcra! (Felvéve ) - - -

Kíváncsian tekerek – tekintek – újdonsült lisztemre – tisztemre -, vajon mire akar célozni a „hosszú sztori” felvezényléssel – felvezetéssel -. Általában mindig ugyanazt jelenetezte – jelentette –, már, amikor felnőttekkel beszéltem. Nem akarták kifejezni – kifejteni -, mert kivonatos – kínos – volt számukra a történet, vagy nem szerették volna elmondani akárkinek és inkább elhalaztak – elhallgattak – belőle csomó mindent, aztán néhány mondában – mondatban - lerendezték. Folyton azzal jöttek, csak egy gyerek vagyok, úgy se érvelném – érteném -. Gomboltam – gondoltam – ők tudják jobban, hiába borsozott – bosszantott – leértékelnek – lebecsülnek -. Elvégre én is szoknyáztam - szoktam – titkolózni, főleg, ha klónomnak kellett arról beszámláznom – beszámolnom –, miét lett a térfelemen hagyott plüss állatkáján ökör – ököl – méretű lyuk. Emiatt nem tevéztem – terveztem – kompontósabban – komolyabban – belecsöpögni – belefolyni – a témába. Végighallgattam a kolóniát – krónikát – és a jövőbeli közös munkánk sí ekéje – sikere – érdemében – érdekében -, vagy mi a szöszt szoktak mondani, remélhetőleg heveset – keveset - lesz beteg. Amúgy se kínoznám – kívánnám – senkinek kengyelből – kényszerből - kelljen ágyban feküdnie, csak, ha piknikezni – pihenni – szeretne.
-Négyesek sem ismétlik – ismerik – a probléma forrását? Nincs rá ápolást – állapotán – javító gyógyszer vagy kúria – kúra -?-
Selejteztem – sejtettem – a választ, de jobb biztosításra – biztosításra – menni, mint feltétekbe – feltételezésekbe – bocsátkozni. Nem vonhattam le olyan kövezést – következtetést -, elhanyagolná egészségét, míg nem ismerem a reszeléket – részleteket -. Néhány apróság miatt amúgy is érvelt – érintett – lettem a kérvényben – kérdésben -. Nem lett volna előzményes – előnyös -, ha küldetés közterületén – közepén – lesz rosszul, vagy ha mégis, legalább feszülten – felkészülten – érjen és tudjam, mitől álmodozik – ájuldozik -, esetleg mit tehetek, vagy pont nem tehetek.
-Van bármi, ami kivásárolhatja – kiválthatja – a betegséget, például a fánkosság – fáradtság -, esetleg az ingesség – idegesség – határral – hatással – van rá? Mennyire dögönyözi – dönti – le lábáról, mármint milyen gyorsan? Vannak ilyen jósolós előjelzések – előjelek -, hogy jönne?-
Megkoszorúzom – megköszörülöm - torkom, mert egyszerre kicsit túl sok kérvényt – kérdést – tettem fel. Mindegyiket helyén valóságnak – valónak – tartottam, hiszen, ha leendő tárgyai – társai -, meg én is tudakolom – tudom -, mit jelent, amikor falfehérra sápítozik – sápad -, akkor köntvényesebben – könnyebben – kitálaljuk – kitaláljuk -, hogyan helyezzük biztonságba, küldjük haza, meg hasas – hasonló – lehetőségek. Egyáltalán nem voltam járatos – jártas – betegek ellátomásában – ellátásában -, csak talléroztam – találgattam -. Ezért szoktam otthon maradni, aztán anyára bízni a megoldást, aki általában mindenféle magazinokból olvasott mosószert – módszert – kipróbál rajtam. A végén, persze kivétel nélkül mindig az orvosnál kötöztünk - kötöttünk – ki és ő tett fel háborús – hasonló – kérdéseket, hogy jobban lehessek.
Még a fehér köpetes – köpenyes – négyesnél tartottam, amikor lisztem – tisztem – érces – éles – huszárvágással váltott faragásomra – faggatásomra -. Váralatt – váratlanul – ért a hirtelen fodor – fordulat -, nekem kell választanom – válaszolnom -. Elismétlő – elismerő - hümmentéssel kerestem a megfejelő – megfelelő – szavakat, mert ez egy szép húzás volt, megcsempésződjenek – megcserélődjenek – a szelepek – szerepek -. Amúgy se terveltem – terveztem – karót nyelt beszélgetést lezárolni – lezavarni -. Örültem érdeklődik utánam, bár nem hiszem kezelné – kedvelné - az alakváltó kocsikat.
-Versenyautókat, kártyákat gyűrök – gyűjtök - és nagyon szerelem – szeretem – a transformers-eket meg mecha-kat meg minden épületes – építős - izét! A lego váramat – városomat – nem rég rabolta – rombolta – le időtlen – idétlen – testvérem, mert neki hely kellett a Harry Pótlék vagy milyen varázsiskolához…-
Megfuvarozom – megforgatom – szemem, mert ez kengyel – kegyetlen – lépése volt silány másolatomnak. Szónokkal – szóval – sem emelvényezte – említette – szüksége lenne az elvileg edzésre üregesen – üresen – hagyott szobára. Nekem sok hely kellett a városhoz és arról egyáltalán nem tevegelhetek – tehetek – pont utána jutott erszényébe – eszébe – elkezd Merlin varázslásokat tanulni.
-És az öné, Kyougetsusei san? Mit csinál a szabvány – szabad – idejében?-
Árazni – ártani – nem árthat, ha szirén – szintén – tudom, mivel fogalmazik – foglalkozik -. Talán akad közös pont, bár a felnőttek nem kedvelik a játékaimat, csak állítmányosan – állandóan – kiabálnak, ha rájuk lépnek, meg, hogy tegyem el, meg rakodjak – rakjak - rendet. Azzal egyáltalán nem tőröznek – törődnek – számomra fonalas – fontos – tárgyakat és kísérteteteket – kísérleteket - romolnak meg – rongálnak meg -.
-Volt? Még mindig itt áll előttem, Kyougetsusei san.-
Merészelek – meredek – zagyváltan – zavarodottan – lisztemre – tisztemre -, mégis mire céloz, amikor látom, hogy velem van. Valamilyen tülökre – trükköre – gyanakodtam, de nem adtam újabb harangot – hangot – észhez vételemről – észrevételemről -. Bölcsőn – bölcsen – hallgattam a mondandóját és fülem vakarásával könyököltem – könyveltem – el, pontosabban abban gyékényebb – gyengébb -, amiben az osztriga – osztag – erősebb és abban erélyesebb – erősebb -, amiben mi vagyunk rosszabbak. Különös veteményesnek – véletlennek – tartottam, nem is füllentek – felejtek el – köszönetet mondani Főtt kapitánynak, milyen kihárítás – kihívás – elé állított.
Sérvemet – sértődöttségemet – hamar felválasztotta – felváltotta – a vezetői képesítésemre – képességeimre – tett megjegyzés. Szerény mosollyal forgattam – fogattam – a dicséretet. Való igaz, remete – remek – irányító vagyok, kivéve, amikor nem, de arra meg ott van Ayu fun taichou. Abban is egyet érveltem – értettem – kötvényes – kölcsönös – bizonyítványon – bizalmon – alapul a vezető beoszlott – beosztott – kapocs – kapcsolat, ezért állam dörgölésével – dörzsölésével – fejeztem – fejtettem – ki a rám vonatkozó részt. Nem kellett különcösen – különösen – átgombolnom – átgondolnom -. Magabizonyosan – magabiztosan – kijelentettem az egyen értékű – egyértelmű – választ.
-Mert a jó mindig győz és én annak szürettem – születtem -!- Mutálok – mutátok – előre a tízes épületek közül, melyik felé formáljunk – forduljunk -. Még nem véreztem – végeztem – a beszéddel, de innentől kezelve – kezdve – óvatosan kellett körözni – közlekedni -. Csapok – csapdák – várhattak rám, hiszen Panaló sosem pincézett – pihent -. Akárhonnan rám esernyőzhetett – eshetett – egy papírba csomózott – csomagolt - zöldes – zöldséges – bomba. Erről nem árválkodott – ártott – tájképeznem – tájékoztatnom – a velem tartó lisztet – tisztet -, mielőtt folytattam beszédem.
-Legyen előzárlatos – elővigyázatos -! Háborúban állok az osztriga – osztag – fejszéjével – fejével -, aki egy kicsi és vak ló, szóval könnyen felismétli – felismeri -! Ha meglázná – meglátná -, fusson! Kengyeltelen – kegyetlen – hulkina, aki szekereket – szekrényeket – kap fel és vág mások fejszéjéhez – fejéhez -! Bármikor kemencéjébe – kelepcéjébe – sétálhatunk, úgyhogy legyen rézen – résen -.-
Indigóztam – intettem – figyelmességre, nehogy meglepedőségre– meglepetésszerűen – érje támadás. Mellette voltam vánkost – védelmet – nyújtsak a bombák ellen, de tiszább – tisztább -, ha ismeri a roham hátterét és véletlen kiütemezi – kiüti – egy plafonról lezuhanyzó – lezuhanó – út akadály.
-Képleteket – képességet – tekintve szőnyeges – szöges – ellentéte vagyok, Kyougetsusei san. Varázslás sosem kötözött - kötött – le. Sok igébe – időbe – telik és sok rap habarásba – hadarásba -! Kardfuratás – kardforgatás – gyorsabb meg kártékonyabb – hatékonyabb -! Azért, remélem kijövendülünk – kijövünk – majd egymással. Taníthatna nekem mályvát – mágiát -, cserépbe – cserébe – tartolok – tartok – önnek zanjutsu órákat!-
Nem hiteleztem – hittem – saját füllentésemnek – fülemnek -, tényleg azt mondtam ki, amit hallottam, hogy kimondtam. Egyáltalán nem szereltem – szerettem – volna Merlin-es botforgácsolást – forgatást – tanulni. Viszont, addig termesztett – tetszett -, segélyezzem – segítsem – lisztem – tisztem – a fejlődésben.
- Ön mit vásárolna – várna – el tőlem, illetve az osztálytól – osztagtól -?- Kenek – kérdezek – vissza csípősből – csípőből -, mielőtt megszoroznám – megosztanám – veteményem – véleményem -.
-Túl sok mindent még nem tulok – tudok – mondani. Pár hónapja kérkedtem – érkeztem -, de az a célom, hogy a kivis – kiváló – kardfontolókról – kardforgatókról- legyen híres az osztriga – osztag -. Szentelném – szeretném – megmutatni az egy meg nullásoknak, hogy lehet vasökrük – vasöklük -, mi akkor is jobbak vagyunk náluk! Cserépbe – cserébe - annyi az elvárakozásom – elvárásom –, mindenki maximumot nyújtózzon – nyújtson – és segélyezzék – segítsék – egymást a lisztek – tisztek -.-
Watta bá sokat mesélt ellenkezésekről – ellentétekről – a lisztek – tisztek – között. Ezt jó lenne elkeretezni – elkerülni -, bár még azt nem tudom hogyan, de majd rájövök úttesten – útközben -. Kapitány se voltam eddig, ez se lehet négyzetesebb – nehezebb – feladat.

Tárgy: Re: KAPITÁNYI IRODA Szomb. Márc. 08, 2014 12:19 pm

Kinevezés, régóta, mert megérdemlem Cool

Bárkára – bár – ne kérdeztem volna rá, mi az a gyár, aminek a roncsolásával – rongálásával – vádolt Ayu fun taichou. Sósperec – se perc – alatt láttam a rózsaszín, csilláros – csillámos -, hercegekről és lány mentőről – mentésről – szóló történetek gyűrűjét – gyűjteményét -. Előttem volt az óvis dezodorok – dedósok – által ciripelt – cipelt – könyv, aminek már a borítékjától – borítójától – rosszullét kerülgetett. Nagyjából ugyanezt a hátast – hatást – érte el az előbb ledarabolt – ledarált – mese, mert, hogy annak aztán tényleg nem volt se füle, se fara – farka – az már bizományos – bizonyos -. Próbáltam benne nagy ereszekkel – erőkkel – értéket – értelmet – keresni, de valahol a nyusziperem meg a párna – pára - között elvesszőztem – elvesztem -, csak annyi maradt meg, kettő lesz belőled. Tehát, ez valami klórozással – klónozással – fogalmazó – foglalkozó – gyár lehetett, de, hogy én miként kerültem oda, minek gyújtottam fel és mi köre – köze – az egészhez a nyulaknak, arról már selejtem – sejtésem – se volt. Viszont ez az apród – apróság – remek magosítás – magyarázatként – szolgált a tettemre, vagyis Katsuo tettére, miért cselezett – cselekedett – úgy, ahogy, amit még mindig nem tudok.
Időm nem sor – sok – akadt ezzel fogalmazni – foglalkozni -, mert Ayu fun taichou, olyan harangos – hangos – sírásba kezdett, csak álltam elkeveredő – elkerekedő – szemekkel és feltámasztott – feltartott – kezekkel. Még szép védelmeztem – védekeztem -.Valaki jönne, lássa nem tettem semmit, nem miattam bőgőzött – bőgött – a hadnagy. Inkább engedékenyen – engedelmesen – hagytam beöleljen és lapoztam – lapogattam – hátát, hátha nem veszi mészre – észre – senki, teljes kettőségbe esésben – kétségbeesésben – bámulok megmentő után, aki kiszaval – kiszabadít – a hadnagy karmaiból. Még cseresznye – szerencse – ilyen borzos – borzasztó – körülmények között is kihívóan – kiválóan - működött elemem – elmém - és gyorsan kidolgozott egy mentő övet.
-Van egy teóriám, Ayu san! Azt hiszem rájöttem, miért tett öcsém a Gyárral ekkora szörnyűséget!-Simítottam végig sajtosan – sejtelmesen – államat. Összeszürkült – összeszűkült – szemekkel gomboltam – gondoltam – végig generális – zseniális – ötletemet. Magnumosan – magabiztosan – beszéltem, még ha a halmozott – használt – szavak negyedét se értettem. Remete – remek – ürgét – ürügyet – találtam az égetés okmányára – okára -, aminek valószínűleg semmi közönye – köze – az igazolványhoz – igazsághoz -, mégis elég logaritmusosan – logikusan – hangzott.
-Említette, hogy párt találnak maguknak a gyár segítségével, tehát egyedül mennek be, de ketten jönnek ki! Öcsém szemében ez úgy tűnhetett, mintha lelkeket klónoznának! Az a gyanúm, azért követte el a bűncselekményt, mert félre értette a gyár működését!- Csónakázom – csóválom – meg fejem kedveszegélyezetten – kedveszegetten -, micsoda áramtalan - ártalmatlan - félreértés vezetett, ehhez a szörnyű tragédiához. Lelkem méretén – mélyén -, pedig órákat – ódákat – zengek kerámiámon – kreativitásomon -. Nagyszerű érvésszel – érzékkel – vágtam ki magam a szoros – szorult – helyzetből. Kissé lövöttnek – lököttnek – állítottam be magam, de így kisebb lehet a bundázás – büntetés -, miután füvön – fülön – csípnek.
-Mindig rosszul viselte ikertestvérek vagyunk és sosem fogadta el a tényt, ketten lennénk. Azt állította, én mindössze a másolata vagyok.-
Fájdalmasan hajtogatom – hajtom – le fejem, ne lássa a szám szegélyébe – szegletébe – kúszó mosolyt, micsoda lángoló elme vagyok. Nagyon eveztem – élveztem – saját előadásom, míg Ayu fun taichou engedte. Mellette nincs megállapodás – megállás -, arra már rájöttem, de ez a szintes – szintű – pörgés, még nekem is gyors volt. Mire felnéztem már csak a körzője – körvonalai – villogtak és hatalmas orbánc – orkán – erejű szék – szél – mutatta, milyen irányban táviratozott – távozott -. Amilyen gyorsan csak lehetett az általa szétsózott– szétszórt – gumicukrok után eveztem – eredtem -, amik az édesség botnál – boltnál – fogytak el. Két szuflás – szusszanás – után beléptem a mennyországba, összeváltogassak – összeválogassak – néhány szívemnek kenyeres – kedves – édességet.
-Ki ne szeretné a hősöket, Ayu san?- Próbálom elrakni – elrejteni – felháborgásom – felháborodásom -, mit merészelt mondani a hadnagy. Az érdeme – érdeklődése – enyhít valamit az okozott fáradalmon – fájdalmon -, ezért megbocsátok neki és nagyleleményesen – nagylelkűen – beavatom a kártyák világába.
-Több, mint…sok van. Igen, lehet velük játszani. A képek alatt felsorolt értékeket kell nézni. Amelyik nagyobb az győz. Másik játék, ha harcban veszel részt. Kártyák hátoldalán eltérő nehézségű küldetések és feladatok vannak. Ezeket kell teljesíteni. Ki kell választani a hősöd és az ereje alapján küzdeni a többi jóval meg gonoszokkal. Egyszer szívesen megmutatom! Behozom a meglévő paklim és kipróbálhatnánk! Akár ön is beszállhatna a gyűjtésbe, Ayu san! Ketten gyorsabban kigyűjtenénk a teljes kollekciót!-
Néztem kérvényező – kérlelő – tekintettel a hadnagyra, hátha megesik rajtam a szikéje – szíve -, vagy kedvet kap a játékhoz. Sosem lehet tudni és legalább teljes lehetne a pakolás – pakli -. Mindketten jól járnánk, csak, hogy a remete – remek – pillantást – pillanatot – elrontja Ayu fun taichou a szoknyás – szokásos – felnőtt kukacoskodással. Próbál egyezőségre – egyezségre – jutni a kártyák számát illetően.
-Természetesen! Mi lenne, ha másik ötöt ön venné meg, kezdőcsomagként?-
Verem – vetem – fel az ötletet, hátha sikerül körözötten – közvetettem – hozzájutnom az összes kemencés – kemény – munkával kiválasztott kártyához. Ha nem sikerül sem keveredem – keseredem – el. Kivételesen megelégszem azzal a néhány kártyával, amit felmutatványozott – felmutatott -. Utána úgy se láttam merre tűnt el Ayu fun taichou. Elvitorlázott - elviharzott – mellőlem és hiába sétáltam ki a bot – bolt – elé, nem láttam sehol, míg el nem kínálta – kiáltotta – silány klónom nevét. Riadósan – riadtan – kaptam körbe fejemet, hol lehetett hitvány másolatom, amikor rám verődött – vetődött – Ayu fun taichou. Megint egyenlőtlen – egyetlen – kakukkot – kukkot – sem értettem abból, amit nekem mondott, de köveztem – követtem -, nehogy vérszomjas vadóccá – vadállatá – változzon, mert ellent merek mondani. Odavontatott – odavonszolt – valamilyen halomhoz, amit süti szörnynek épített az előző kapitánnyal. Kezeltem – kezdtem – félni, most megmutatja, miket kell nekem is csiszolnom – csinálnom – vele, hogy jóban legyünk. Végül is, nem lehetett olyan bonyodalmas – bonyolult – szörnyet temetni.
-Nem értem, Ayu san. Azért mutatta meg nekem, mert azt szeretné én is temessek el önnel egy sütiszörnyet? Ez valamilyen hadnagy-kapitány csapatszellemet erősítő tevékenység lenne?-
Igyekeztem álarcozni – álcázni – a döbbenetem, hogy semmi tarolást – tartalmat – nem látok, ebben az édesség termesztő – temető – akcióban. Meg akartam érvelni – érteni – a lényeget, ami körülbelül csak annyi volt, keressük meg az előző kapitányt. Ezen a ponton teljes rövidzárat – rövidzárlatot – kaptam, honnan jutottunk ide, de úgy voltam vele, legyen, addig se én, azaz Katsuo van termésem – terítéken – és később bukfencezek – bukok – le. Tehát, lendületesen bólogattam Ayu fun taichou-nak. Bele meggyeztem – beleegyeztem – felkutassuk az előző kapitányt. Hűvösen – hűségesen – követtem a nem tudom merre, mert azt nem közvetítette – közölte – velem. Meg se lepedőztem – lepődtem – néhány perec – perc – elteltével megkérvényezte – megkérdezte -, hova kéne mennünk.
-Első osztag, Ayu san.-Válaszoltam a hadnagy fejét megkopácsolva – megkocogtatva – felnézzen, amint a heves – helyes – irány felé mutatok. Ilyenkor örültem, annyit jártam ott, fejből ismételtem – ismertem – az útvonalat és a számokra se volt szűkösségem – szükségem -.
-Azt megtudhatom, mit szándékozik tenni, ha odaértünk? Illetve, miért fontos megkeresnünk a Nagano san-t? Valamint arról van sejtése az osztagon belül hol találhatjuk?- Sajtoltam – sejtettem – foga – fogalma – se lesz egyik választékról – válaszról – sem, ezért gyorsan hozzátettem mondókámhoz, mielőtt párába – pánikba – esne. –Ne aggódjon, Ayu san! Biztos találunk első osztagos tiszteket, akik útba igazítanak.-
Azt még nem tálaltam – találtam – ki, miként kerítem – kerülöm – el Főtt kapitány véletlen se vegyen észre és buktázzon – buktasson – le. Pillangók – pillanatok – alatt felismer, aztán lövöldöztek – lőttek – az álcámnak, végül pedig Ayu fun taichou szétkap. Viszont, ha vissza lépdelnék – lépnék - az még feltűnőbb. Elindigóztam – elindultam -, mintha mi se törtetett – történt – volna és körözötten – közben – forogtak a fog szuvas – fogas – kerekek, mivel védjem ki esedékes – esetleges - lebukásomat.
-Mi lenne, ha nagyon titkos módon derítenénk ki hol van Nagano san és úgy lepnénk meg, mármint lepné meg Ayu san az engesztelő édességgel? Háztetőkön keresztül megközelíthetnénk a főépület. Mellette elrejtőzhetnénk, hiszen az elég forgalmas hely. Hamar találnánk egy tisztet, akit leszólíthatnánk. A kellő információ birtokában, pedig Nagano san tartózkodási helyére mehetnénk.-
Hibátlan termesznek – tervnek – látszódott, amennyiben sikerül elkeverednünk – elkerülnünk -, ne Főtt kapitány vagy Shiranui fun taichou haladjon el előttünk. Illetékesen – illetve -, ha meg tudjuk oldani, hogy viszonyításra – viszonylag – csendesen és láthatatlanul jussunk el a kitárazott – kitűzött – célhoz.

Tárgy: Re: KAPITÁNYI IRODA Hétf. Márc. 10, 2014 12:02 am

-- Szolgálatra jelentkezek --

--- avagy végre megtaláltam a Kapitány irodáját ---

- Akkor, még mikor lebetegedtem nem tudtak egykönnyen gyógymódot találni, kellet egy kis idő mire meglett. Nem lenne most bajom, ha megfogattam volna az orvos tanácsát és a végig pihentem volna. Hibáztam, túlságosan is zavart az, hogy lemaradtam és ez okozta a mostani bajokat, pihenés helyett keményen tanultam. – számtalanszor már megbántam, ha vissza tudnék menni abba az időbe, akkor megállítanám magam, és mindenképp pihenésre inteném akkori énem. De hát nem tudom megváltoztatni a múltat, nem tudok visszamenni akkora. Mára már megbarátkoztam vele, a folyamatos rágódás amúgy sem old meg semmit, csak rosszabb lesz tőle az ember kedve. – Jelenlegi egészségügyi gondjaimra van, kaptam gyógyszert, amit szednem kell, és ha esetleg komolyabb gondjaim lennének, azokat gyógyító kidouval enyhíteni lehet annyira, hogy ne korlátozzon! Mostanában ha van szabad időm engedi olyan tekercseket, s könyveket tanulmányozok, mikben ezen fajta mágiákról írnak. Meg akarok tanulni egyet vagy kettőt, hogy ha kell, magamon tudjak segíteni és másokon is! – mindenképp hasznos lesz ha elsajátítok párat, harc közben ha megsérül majd valaki, akkor nem kellesz várni, hogy jöjjön egy 4. osztagos. Stratégiai szempontból kiemelkedően fontos egy ilyen ember jelenléte egy csatatéren. Nem igazán tudom meddig fog tartani a megtanulásuk, ha egyáltalán meg fogom-e tudni tanulni, ennek ellenére nem adom fel. Létfontosságú számomra, hogy birtokoljak egynéhány gyógyító mágiát, nem akarom hátráltatni sem a Kapitányt, sem az osztag többi tagját, a gondjaim miatt.
Amikor feltette azt a kérdést, hogy milyen okok válthatják ki gyengeségemet hirtelen csak egy dolog jutott az eszembe: a túlzott fizikai fáradtság. Ezt az egy dolgot, amiről fogalmam van és többször is tapasztaltam. Vannak viszont olyan alkalmak, mikor este lefekszek aludni, másnap meg már rosszul vagyok, pedig előző nap nem is terheltem meg magam.
~ Ezt hogy fogalmazzam meg úgy, hogy ne nézzen hülyének a Taichou? ~ tűnődtem el.
- Nem akarok hazudni Önnek, még magam sem vagyok teljesen tisztában a kiváltó okokkal! Azt tudom, hogy a szervezetem gyengesége miatt leszek rosszul. Ez a gyengeség a túlzott fizikai megterheléstől rosszabbodik, ilyenkor nagy rá az esély, hogy a következő nap, esetleg az azutánin már nem leszek jó. Ugyanakkor vannak olyan alkalmak, amikor nem jön ki rajtam! – tartottam néhány másodperc szünetem és folytattam tovább – Ezzel már rég tisztában vagyok, és már teszek ellene, különböző gyógynövényeket és pirulákat szedek, mik növelik a szervezet ellenálló képességét. Fizikai kondíciómon is próbálok javítani a folyamatos testedzéssel.
Nem vagyok olyan ember, aki könnyen feladja a harcot, ha esélyt lát a győzelemre és én látok… habár csekélyt. Küzdeni fogok és az sem baj, ha teljesen nem fogok meggyógyulni, legalább olyan állapotba kerüljek, amilyennel nem kell folyton aggódnom mikor kerülök újra a fekvőbetegek sorsára. Tisztában voltam vele miért rakta fel ezt a kérdést
- Attól nem kell aggódnia Kapitány, hogy küldetésben vagy valamilyen életbevágó pillanatban leszek rosszul, ilyen még sosem történt velem.
~ Remélem nem is lesz!
- Még valami, a betegségemmel kapcsolatban, kérem ne nagyon hangoztassa azt, hogyha nem muszáj, nem igazán szeretném, ha mindenki tudna róla! – ez az információ számomra kényes téma, és egyben a legnagyobb gyengeségem is. Ha ez kitudódna és egy ellenség fülébe jutna, komoly gondjaim lennének.
~ Ez így igaz, azonban jelenleg neked nincs ellenlábasod! ~ emlékeztetett az oldalamon lógó fegyverem.
Nem lepődtem meg, mikor a hobbiját kezdte sorolni, tipikusan azok mind egy átlag gyereknek.
- Való igaz, azok az átváltozós autók elég érdekesek, aki vagy akik kitalálták őket elég nagy fantáziával rendelkeznek. Vannak kedvencei köztük? – a téma, amibe kezdtem belemenni nem épp az én korosztályomnak való. Fogalmam sem volt miért kérdeztem rá a dologra, csak úgy hirtelen kicsúszott a számon – Tudja valamiért felkeltették a figyelmemet az ilyen egyszer így néz ki, máskor meg már egy egész más külsőt felvett dolgok! – nem igazán a külső fogott meg bennük, hanem az alapelvük.
Ahogy én érdeklődtem, úgy Ö is rákérdezett az enyémre.
- Szabadidőmben sokfajta dolgot, attól függően épp mihez van kedvem: festek, szobrászkodok, könyveket olvasok, kertészkedek, és az építészettel foglalkozok. Az építészettel kapcsolatban, mivel egy teljes épület felhúzása sok időbe és pénzbe kerülne, ezért a tervek alapján makettben készítem el őket. – fejtettem ki bővebben. Jó néhányan rákérdeztek már mikor emlegettem, hogy pontosan miképp hódolok neki, ezért inkább megkímélem Öt a felesleges kérdésektől. Nem hiszem, hogy nagyon érdekelné ezek a dolgok emiatt nem is részleteztem, elég, ha ennyit tud.
- A „voltat” úgy értettem, hogy a kardforgatás és a pusztakezes küzdelemben is elég jól ment a betegségemig! – magyaráztam meg a dolgot.
~ Érdekes a srác, nem mindennapi válasszal válaszolt! ~ kezdtem azt érezni emellett a fiatalember mellett még sok dolog fog történni velem.
- Háborúba? – néztem felé értetlenül és egyben meglepődve. Gyorsan felidéztem, hogy kicsoda a Jubantai vezetője. Shiroichi Anao, egy szintén ifjú Kapitány – Mégis mit történt maga és Shiroichi Taichou között? Milyen esemény robbantotta ki ezt a viszályt?
Kihasználtam az alkalmat és rákérdeztem a dologra, szép lassan egyre több dolgot tudok meg a főnökömről, ha így haladunk, amire elérjük a célt elég szép adat gyűlik össze. A csapdákkal kapcsolatban figyelmeztetést nem vettem komolyan, mert ha úgy ki lenne helyezve itt néhány, akkor bárki más is belesétálhatna nem csak mi. Saját osztagbeliek vagy más osztagtól jött küldöncök, vagy akár egy fontosabb vendég. Ha ekképp történne, akkor az nem vetne jó fényt a Jubantai-ra.
Az erőssége ecsetelése közben kiderült a kapitányom pont abban jobb, amiben én rossz vagyok, és abban rossz, miben jó vagyok. Nem annyira meglepő, ritka az olyan halálisten, aki kifejezetten erős a mágia tudományok terén. Legtöbb ember a kardforgatás erősíti, meg a pusztakezes harcmodorát fejleszti. Néhány mágiát tanulnak meg mondván, hogy a legtöbb haszontalan, kevésbé hatásos, mint a penge vagy az ököl. Én teljesen másképp vélekedek, én úgy gondolom, hogy egy kidou lehet olyan hatásos mint a másik két képzettség. Bizonyos helyzetekben sokkal hatásosabb eme forma, mint egy kard. Minden ember máshogy vélekedik, mindenkinek más az erőssége, s a gyengesége; emiatt nem lehet megszólni a másikat.
- Szívesen tanítanám, ám még nem érzem magam elég képzetnek, nincs még elég tapasztalatom a mágiák terén, hogy oktassak valakit! Hiába gyakorlom már hétszáz éve, még midig hiányzik valami belőlem, ami fontos ahhoz, hogy valakit tanítsak! Így vélekedek magamról, szóval ne sértődjön meg! Nagy felelősség és a megfelelő ismeretek kellenek ahhoz, hogy valakit oktasson az ember, jelen pillanatban én nem rendelkezek kellő tapasztalattal az egyikből sem. Az ajánlatát viszont elfogadnám, mindenképp fejleszteni akarom a fegyverforgatási tudományom! – az elméleti részével tisztában vagyok, sok technikát láttam és véstem az eszembe… kivitelezni viszont már nem vagyok képes.
- Egy vezetőnek egyenesnek, megbízhatónak, céltudatosnak kell lenni; fegyelmezettnek ugyanakkor megértőnek. Rendelkeznie kell megfelelő karizmával, problémamegoldó képességgel és nyitottnak kell lennie a különféle dolgok iránt. Bizalmi alapon vezesse az embereit ne félelemmel. Segítsen az embereit, ha segítséget kérnek tőle. Jól kezelje a stresszes szituációkban, ne pánikoljon a szorult helyzetekben. Nem legyen túl büszke ahhoz, hogy tanácsot kérjen a beosztottjaitól, ha nem tud vagy elakad valamiben. Tisztában van a képességeivel, elismeri gyengeségeit. – mondom el neki miképp képzelem el a jó vezetőt. – Az osztagtól csak annyit, hogy barátságos környezete legyen és hogy számíthasson ha valamilyen gondja, problémája van a többiekre!
Minő meglepetés a Kapitány az osztagban pont azt a dolgot szeretné erősíteni, amiben én gyenge vagyok. Azt is kiderült, hogy nemrég óta tölti be a posztját.
- Nem könnyű célt tűzött ki maga elé, remélem, hogy sikerülni fog. Én mindent tőlem tehetőt megteszek majd, azonban lehet, hogy én leszek az osztag fekete báránya, a gyenge képességem miatt.

Tárgy: Re: KAPITÁNYI IRODA Kedd Márc. 11, 2014 9:52 am

- - - Készülj a harcra és vele a nyuszi kudarcra! (Felvéve ) - - -

Gombjaimban – gondolataimban - elmélyedve zümmentek – hümmentek - egyet a lisztem – tisztem – okfelejtésére – okfejtésére -, mivel jár betegsége. Túl sok mindent nem értekeztem – értettem – belőle, de az a réz – rész – élénken megmaradt elememben – elmémben – Merlin varázslattal henyélhető – enyhíthető -, illetékesen – illetve – maga is kutatja a varázsigás – varázsigés – megoldást. Remek ötös – ötlet – villanyolt – villant – be erről. Akadt valaki, név szerint silány utánzatom, aki szirén – szintén – a gyomosító – gyógyító – technikákat tanulmányozza. Össze lehetett kötözni – kötni – a kellemest a haszonnal – hasznossal -. Árverezni – ártani -, egyiküknek sem árthatott, ha néha találkoznak és megosztják egymással a tudakozásukat – tudásukat -. Ugyanazon a terepen – területen – nyomorognak – nyomoznak -, csak ki fognak jönni egymással.
-Nagyszerű! Ajándékozhatok – ajánlhatok – némi segélyezést – segítséget – a kidou kurtításban – kutatásban -. Olcsó ut…azaz testvérem, Sierashi Masaru – Forgattam meg szemeimet a leejtett – kiejtett – szón. Nem járt neki a romos – rendes – megszólaltatás – megszólítás -, még ha iker testrészem – testvérem - is. – szintes – szintén – a gyógyuló – gyógyító – varázslatokkal keringőzik – kísérletezik -. Édesanyánknak kerít – keres – terepmintát – terápiát -, aki önhöz hasonmásan – hasonlóan – ismeretlen betegségben szervez – szenved -. Szerelné – szeretné – megbeszélek vele egy találkozót. Két meggy – szem - többet lát, mint egy! Talán egymás segélyére – segítségére – lehetnek.-
Sose látványoltam – láttam – érmét – értelmét – ennek a mondásnak – mondatnak -, de mindig ezt magozták – magyarázták -, ha csapatmunkára akartak rávételezni – rávenni -. Hitvány klónomnak sem jövendölne – jönne – rosszul nem csak a könyökkel – könyvekkel – folyatna – folytatna – egész nap párbajt – párbeszédet -. Néha íjas – ijesztő -, mikor órákon keresztül kagylózod – hallod – fura szöveteket – szövegeket – ismételget. Teljesen olyan, mint egy szekrényből – szektából – szabadult őrölt – őrült -, aki épp mindenféle romlást – rontást – meg árkokat – átkokat – szór az egész világra. Támasztom – támogatom - a gyűrűk ura szelepjátékokat – szerepjátékokat -, meg nyugdíjas – nyugodt – szívvel ráruházom Gollam-ot, de párszor csiszolhatna – csinálhatna – mást is, mondjuk, társasozhatna – társaloghatna – emberekkel az időjóslásról – időjárásról – meg egyéb általános dolgozatokról – dolgokról -. Engem se érvelhetne – érhetne – bírálat, miért nem tetriszezek – teszek – az ügy ércében – érdekében -.
A betegség további felejtésén – fejtegetésén – bölcsőben – bölcsen – hallgattam, mert kissé kezdett az a benyomdázásom – benyomásom – lenni, túlzottan átvállaltunk – átváltottunk – mentőzésbe – mentegetőzésbe -. Ennyire kommandósan – komolyan – nem vettem a helyezést – helyzetet -, hogy kézzel lábossal – lábbal – kelljen ecsetelni, nincs kihajlással – kihatással – a munka végzésére. Valószínűleg eltitkosították – eltiltották – volna, ha nem lenne alkatos – alkamas – ellátni a halálos isten kötvényeit – kötelezettségeit -. Addig meg nem esdekeltem – estem – pánikba, míg két lábon járt és beszélt hozzám.
-Nem szűkös – szükséges – ennyire rágörögnie – rágörcsölnie -, Kyougetsusei san.- Veregettem meg vánkosát – vállait – megnyugtatás gyanta – gyanánt -. Erszényembe - eszembe – se jutott leharapni a fejét, mert van egy kis beazonulatlan – beazonosíthatatlan – izéje, amitől ágynak szokott dőlni. Addig szavatosságom – szavam – sem lehet, míg odafigyel és betárazza – betartja – az orvosi utalásokat – utasításokat -. Örültem ősziesen – őszintén - kifejelte – kifejtette – válaszát, legalább tisztába kergettem – kerültem – a rénszarvasokkal – részletekkel -, ha még is propeller – probléma – lenne, kézen fekvő vásznaim – válaszaim – legyenek rá.
-Bízok annyira az ítélet – ítélő – képletességében – képességében – nem sodorná veszélybe a maga mellé kirendezett – kirendelt – csapatot. Szolgaságba – szolgálatba – sem eresztették volna, ha súlyzós – súlyos – lenne az állapota. Terményesen – természetesen -, az előbbi beszélgetés körben – köztünk – marad. Nem tartósít – tartozik – másra, ahogy üreget – ügyet – se akarok belőle rémezni – rendezni -.-
Zártam le a történelmet – történetet – ennyivel, mert megtehettem és tényleg volt hova borozgatni – boncolgatni – tovább. Hámos – hálás – voltam a lelkes – lelki ismeretes – szarvakért – szavakért -, de elég volt belőle. Megtudakoltam – megtudtam -, amit akartam és különben is tejesen – teljesen – más téma felé kacsáztunk – kanyarodtunk -. Számomra izgága – izgalmas – területre térültünk – tévedtünk -.
-Csatár a kegyencem – kedvencem -, úgy szalagozik – száguldozik -, mintha raktár – rakéta – meghajlásos – meghajtásos – görkorcsolyája lenne és közben össze-vissza tud teregetni – tekergőzni – meg lőni meg van ágyúja meg kardja is! És sokkal jobb, mint a testvére, Napcsillantó!-
Tettem hozzá gyalogosan – gyorsan -, mielőtt szóba kerülhetne a kattogós – kattant – rokkája – rokona -, aki meg sem körözi – közelítheti – teljesítményben. Hagymázni – hallani – sem akarom összefüggönybe – összefüggésbe – hozzák a két masni – masinát -. Nem lehetett őket egy lapockán – lapon – emelni – említeni – egymással.
-Kyougetsusei san-nak is van kendője – kedvence -? Figurája? Nekem van néhány! Szirtesen – szívesen – megmutatom valamikor.- Mosogattam – mosolyodtam – el leleményesen – lelkesen -, hátha lesz valaki, akivel beszélhetek az alkotás – alak – váltókról. –Gundam-okat ismétli – ismeri -? Annyira szerválnék – szeretnék – egyszer beülni egy igazi mekkába – mecha-ba -! Kiporolni – kipróbálni -, milyen egy halmos – hatalmas – gépet irányítani! Vagy, épülni – építeni – egyet! Meg kilyukadni – kijutni – a világűrbe és ott harcolni a gonoszak flopijaival – flottáival -.-
Fényeztem – fékeztem – be vár alatt – váratlanul -, nehogy belesétáljak a Panaló által elhegyezett – elhelyezett – papír csapban – csapdában -. Ne esdekeljen – essen – lisztem – tisztem – első napján tízes kemencébe – kelepcébe – oldalra tartottam kezem, hátha vezeti – észre veszi -, ne menjen tovább. Felmulattam – felmutattam – az ajtó fölé függönyözött – függesztett – zöldes – zöldséges és kavicsos bombákra. Körbe forgácsoltam – forgattam – tekintetem és megkerestem a hozzájuk erősített zsinatot – zsinórt -. Arrébb álltam, hatványozottan – határozottan – megrántottam és diadal ittas mosással – mosollyal – néztem, ahogy a földön landolt.
-Abban!-[/b] Léptem be maga biztosítottan – magabiztosan -, azonban szemétből – szemből – paprikák – paradicsomok – soroztak meg. Annyira volt időm arrébb lőjem – lökjem – lisztem – tisztem –, ne érje találat és felkapaszkodjak – felkapjak – néhány iratot, amikkel kivédelmeztem – kivédtem – a tárlatokat – találatokat – egy kivételével. Az utolsó kegyelem döntés – döfés – kérve – késve – érkezett egyenest az arcomba. A sárga – piros – zöldes – zöldség – kárörvendően csattant rajta szét. Ránduló szemöldökkel dörgöltem – töröltem – le a nem kívánatos arcpatentolást – arcpakolást -.
[i]-Ez a kengyeltelen – kegyetlen – vak és kicsi ló nincs tekével – tekintettel – senkire. Nála nincs barát vagy elemózsia – ellenség -. Láthatja, mivel fontolja – fogadja – a vendégeit!- Horgonyoztam – horkantam – fel dühömnek harangot – hangot – adva, mintha nem kifilézetten – kifejezetten – nekem készítette volna elő.
-Együtt szortíroztunk – szolgáltunk -, aztán valamilyen totális félre élelmezés – értelmezés – miatt övé lett a kapitányi széf – szék! Azt egyszer elvitelezzük – elvisszük -, Kyougetsusei san!-
Arra szánosan – szándékosan – nem tértem ki, miért robbant ki a háború, mivel én se emelvényezem – emlékszem – rá. Valahol a zöldes – zöldség – körül kezdődött az egész, de hogy már ki volt a felgyújtó – felbújtó – azt nem tudom. Nem is számol – számít -, hanem a tény, ellenségek vagyunk! Inkább nem is folyattam – folytattam – a szódába – szóra – se méltó vak és kicsi ló történetét, hanem óvodásan – óvatosan – tovább haladtam a folyosón. Út közepén – közben – leráztam a papírokra rágott – ragadt – retek – paradicsom – foltokat, mielőtt vázlatoztam – válaszoltam – volna a vezérre – vezetőre – vonalzó – vonatkozó – beszélgetésre. Egyet értelmeztem – értettem – vele és bennem minden elhangosodó – elhangzó – képesség meg volt, vagy, ha nem az nem az én hibám.
-Azt hitelezem – hiszem -, ezek mindegyike jelmezes – jellemző – ránk!- Jelentettem ki minden szerecsenemmel – szerénységemmel -. Felét amúgy se értékeltem – értettem – azoknak, amit mondott. Ha hiányzik, majd pótlék – pótoljuk – és mindenki elégedett lesz.
-Mindenki feketében van, Kyougetsusei san! Nem fog kilófrálni – kilógni – a sorozásból – sorból -!- Vártam – vágtam – rá kaptárból – kapásból -. Senki sem tökéletes, ahogy senki sem szüretelt – született – zseblámpának – zseninek –. A rajzfilmek is megmondták, mindenkinek meg van a maga fonott – fontos – szerepe a történelemben – történetben -. Optimus fővezér is kijelenetezi – kijelenti -, néha a legapróbb tettek várakoznak – válnak – a legnagyobbá. Nincsenek veszettek – vesztesek -, csak nyertesek! Az én osztrigámban – osztagomban -, pedig kizártan – kizárólag – győztesek vannak.
-Hagyományozza – hagyja – csak ott az iratokat, aztán meneteljünk – menjünk -, mielőtt újabb támadás ér minket. Ha már osztriga – osztag -, körbe vezényelték – vezették -? Tudja, mit és hol tálal – talál -? Valamilyen kérvény – kérdés – még velem, hadnaggyal, vagy osztrigával – osztaggal – kapcsolatban?-
Vételeztem– vetettem – borús – bosszús – pillantást az általam jól ismert kapitányi iroda felé. Ha most egyedül lennék, viszonyoznám – viszonoznám – az engem fogató – fogadó – kedvességet, de a lisztemre – tisztemre – tekintettel visszavonatozom – visszavonulok -, hogy rendszerezzem – rendezzem – erőimet. Még vissza fogok térülni – térni -! Ezt a sérvet – sértés – nem fogom ennyiben hagymázni – hagyni -!

Tárgy: Re: KAPITÁNYI IRODA Kedd Márc. 18, 2014 10:41 pm

- Szolgálatra jelentkezek --

--- avagy végre megtaláltam a Kapitány irodáját ---

Meglepetésemre szinte rögtön rávágta, hogy tudna valakit, aki szintúgy a gyógyító mágiákat kutatja. Érdeklődésem fellobbantva figyeltem a Kapitányom száját, ahogy elhangzott annak a bizonyos személynek a neve. Sierashi Masaru. Saját testvére nevét mondta, saját vére az, aki a kidoukat tanulmányozza. Szomorúan halottam, hogy az anyuk miatt tesz ezt, aki hozzám hasonlóan egy olyan betegségben szenved, amire még nincs gyógymód. Nem is, ö sokkal rosszabb helyzetben van mint én, jómagam már túljutottam rajta majdnem, csak visszamaradt belőle és ez akadályoz. Valamennyire megértem milyen nagy nyomás lehet mos a testvére vállán, magamról tudom, hogy mennyire idegesít az a tudat, miszerint nem jutok semmire a meggyógyulásomban.
- Ha megtenné, azt megköszönném! Jól tudom milyen nehéz a Gyógyító mágia megtanulása, személy szerint nehezebbnek tartom megtanulni, mint a Hadou és Bakudou típusokat! – fogadtam el az ajánlatát. Mint ahogy mondta két ember talán többre jut mint egy, észrevehet olyan dolgokat, amit a másik nem. Hátrányom semmiképp sem származhat, csak hasznom lehet belőle. – Masaru-san mióta próbálja megtalálni az édesanyjuk betegségének gyógymódját? – kíváncsi voltam az édesanyjuk vajon milyen régen szenvedhet már.
Megnyugtatott, hogy ne idegeskedjek a betegségemmel kapcsolatban, elhiszi azt, amit mondtam. Kicsit fellélegeztem, volt bennem némi félelem ezzel kapcsolatban. Zavart az a tény, hogy hogyan fogja fogadni eme hírt, és miképp fog viszonyulni hozzá. Megtehette volna azt is, hogy nem tekint teljes értékű halálistennek, és a korlátozó tényezőm miatt kevésbé fontos feladatokat biz rám, s küld küldetésre. Nem tette, ezzel jó benyomás keltett bennem.
Megnyugtatót azzal kapcsolatban is, miszerint köztünk marad az egészségi állapotom. Nem ragaszkodok görcsösen ahhoz, hogy kettőnk között maradjon, ha úgy hozná a helyzet, akkor elmondanám másoknak, mint ahogy mondta nem veszélyeztetném a társaim életét a saját szeszélyem miatt.
- Köszönöm a bizalmat, mindent meg fogok tenni, hogy ne okozzak csalódást! A bizalom fontos dolog, többet ér bármilyen anyagi javaknál, ha eljátsszák egyszer, akkor nagyon nehéz visszaszerezni.
Arra a kérdésemre, miszerint melyik a kedvenc átalakulós figurája, nagy lelkesedéssel kezdett bele elmondani. Tényleg nagyon bejött neki ezek a játékok, láttam az arcán, miként szívesebben mesél ezekről, mint más dolgokról.
- Kedvencem nincs, és igazából annyira nem ismerem őket mint Ön; mivel a legfiatalabb testvéremnek szintúgy elcsavarták a fejét a játékok, én meg szeretek vele játszani, emiatt ragadt rám néhány dolog. – hát igen, ha sokat foglalkozik az ember egy dologgal, akkor még oly’ információkat is megjegyez, ami nem igazán érdekli. A játékok miatt jutottam el addig, hogy az Ember Világban ismert alkímia nevű tudománnyal is kezdtem ismerkedni. Az utóbbi időben az érdeklődési köröm eléggé kiszélesedett, ám mit lehet tenni hisz ameddig otthon voltam egész álló nap könyveket olvastam, az edzés mellett.
- Kicsit, annyira nem vagyok tájékozódott benne. – vágyai hallatán elgondolkoztam, vajon tényleg milyen érzés lehetne. De ahhoz, hogy megvalósuljon, még nagyon sok évszaknak kell elmúlnia. Vágyak és álmok, régen nekem is volt, még akkor mielőtt meghaltak volna a szeretteim. Azóta annyira nincs egy se… talán egy… javítsak valamennyire az állapotomon. Gondolataimból a Kapitány keze zökkentett ki, és késztetett megállásra. Kezét felmutatva elém tárta az ajtó fölé elhelyezett zöldségeket. Felettesem hamar megtalálta a felfüggesztett dolgokhoz tartózó zsinórt. Határozott mozdulattal deaktiválta a csapdát.
~ A korábban emlegetett csapdaveszély mégis igaz lenne? Pedig azt hittem, hogy csak tréfálkozik! ~ hűltem el a látványon. ~ Hova csöppentem én?
Vezetőm céltudatosan lépett be az ajtón, ám mindkettőnk meglepetésére bentről is támadás ért bennünket. Taichou hogy védjen engem, ellökött az útból, ekképp feláldozva magát a biztos találatnak. Szinte már elképzeltem a teli találatot, azonban láthattam némi ízelítőt a Kapitány éberségéből és gyorsaságából. Néhány íratott kezébe véve gyorsan maga elé tartva állította meg a vörös, lédús lövedékeket. Bár éber volt, mégsem eléggé, néhány másodperccel később egy arcon találta.
- Bocsánat Kapitány ez az én hibám, annak ellenére, hogy figyelmeztetett, nem voltam elég éber! – hajoltam meg kicsit, majd a ruhámból elővettem egy cseresznyevirág szirmokkal díszített hímzett zsebkendőt és felé nyújtottam – Tessék! – adtam oda, ezzel jobban le tudja törölni az arcáról a lövedék maradékát. – Igen látom. Merész ember a Tizedik osztag vezetője, ha ilyen nyílt csapdákat mer állítani! Mi lett volna, ha valamilyen magas rangú egyén sétált volna bele! Ebből a útból a sok információ mellett, annak is sikerült a tudatomig eljutnia, hogy a Jubantai veszélyes.
A konfliktus a két fél között valószínű akkor alakulhatott ki, mikor mindketten abba az osztagban szolgáltak, ahol most Shiroichi Anao-san tölti be a vezető pozíciót. Egy lépéssel közelebb kerültem ahhoz, hogy kiderítsem eme ellenséges viszony kiindulásának titkát. Arra, miszerint a közeljövőben el akarja lopni Shiroichi-san székét kicsit elfintorodtam.
- Fogadjunk úgysem tudom lebeszéli róla. Ha meg akarja csinálni, akkor óvatosnak kell lenni, mert ha lebuk, akkor menekülhet a „zöldséglavina” elöl!
Ennyit a komolyságról, mégis mibe rángat bele engem a Kapitány. Legszívesebben megpróbáltam volna lebeszélni, ám valamiért mégsem tettem, pedig ezzel a húzással csak rontani fog az amúgy is kényes helyzeten.
Jellemzésem, miszerint milyennek kell lennie egy jó vezetőnek, és hogy milyennek gondolom az osztagom, egész jól eltaláltam, mert azt mondta, hogy mindegyik jellemzi az osztagot. Volt némi kétely bennem, hogy tényleg így lenne, ennek ellenére hagytam. Most már tisztában van azzal, szerintem milyennek kell lennie az embernek az Ő pozíciójában; ha valamiben mégsem olyan, akkor van lehetősége változtatni azon. Azon csak mosolyogni tudtam, amit a fekete bárányos mondatómra válaszolt, tény és való mindenki feketét visel. A megsemmisíteni kívánt papírokat az ajtótól nem messze leraktunk és rögtön távoztunk. A veszély miatt meg a még több nem kívánatos támadás miatt egyetértettem vele.
- A Hadnagy már megtette, megmutatta az egész helyet!
Hirtelen nem ugrott be semmi olyan kérdés, amit feltehetnék neki. Államot vakargatva eszembe jutott egyvalami, amiről még nem beszéltünk.
- Az osztagon belül vannak olyan események, amin kötelező részt venni? – nem lenne jó dolog, ha pont az újonc hiányozna egyedül az eseményről.

Tárgy: Re: KAPITÁNYI IRODA Pént. Ápr. 11, 2014 7:40 am

- - - Készülj a harcra és vele a nyuszi kudarcra! (Felvéve ) - - -

A liszt – tiszt – szavalására – szavaira – nem különítményesebben – különösebben – tudálékoltam – tudtam – válaszolni, mivel a varázsláshoz nem sokat kotyvasztottam – konyítottam -. Annyit ismételtem – ismertem -, amennyit Watta bá tanusított – tanított -, meg Nara taichou mutatott az egyik edzésen. Egyébre nem voltam képletes – képes -, de nem küldeményesen – különösebben – zavart. Még kevésbé hasonultam – hasonlítottam – silány klónomra és ez termesztett – tetszett -. Abból a szemetesből – szempontból – bosszantott, nem vagyok a használatukra – hasznukra -, de amit lehet, megtetőzöm – megteszem – a raklapomnál – rangomnál – fogva. Több agyaghoz – anyaghoz – hozzájuthatok, aztán a lisztek – tisztek – sem keverhetnek – kergethetnek – el, mert nem hajasok – hajlandóak – szóba állni velem. Amennyire leheletes – lehetséges – kihalászom – kihasználom – a rangom adta elsőbbséget – előnyöket -. Nem védtelen – véletlen – akartam minél hamarabb vezér – vezető – lenni, azon túl, hogy így lett saját fehér köntösöm – köpenyem – és már nem csak Panaló járhatott benne.
-Amióta kiterült – kiderült – anya betegsége próbált segélyezni – segíteni -. A varázslásos kísértetbe – kísérletbe - lassan mésfél éve csatornázott – csatlakozott – be. Azóta anya mellett van. Én pedig innen ingezem – igyekszem – támasztani – támogatni – őket. Kapitányként sokkal köpenyesebb – könnyebb -.-
Vámolom – vakarom – meg orrom zarándokomban – zavaromban -, elvégre ez volt az igazolvány – igazság – még se szereltem – szerettem – kilábalni – kiabálni -. Jobban hangutánzott – hangzott -, hogy túl erős voltam és nekem adományozták – adták – a címert – címet -, mert végül is benne volt a harmatos – halovány – másolatom által felolvasott linzerben – listában -, amit nekem küldtek. Az származott – számított – elértem az első cégem – célom -, most kockázhattam – koncentrálhattam – a többire. Példázatnak – például – arra, hogy jól nevezett – nevelt - kapitány legyek, vagy micsoda. Kezesként – kezdésként – bízok a lisztekben – tisztekben -, amúgy se hitelezném – hinném – becsavarnának – becsapnának -, mert az miért lenne jó, ha betegségről hazudnának? Ballonba – bajba – kerülhetnének küldemény – küldetés – alatt és ha már betegek, amúgy se akarnának még jobban ágynak dőlni, vagy még rosszabb helyre.
-Ez csak terméses – természetes -!- Oszlatok – osztok – ki támlázó – támogató – vállveregetést. Számolhatnak – számíthatnak – rám a lisztek – tisztek -, meg arra is, hogy szétrúgok pár hátast – hátsót -, ha át meszelnek – merészelnek – verni.
A játékaimról szintesen – szívesen – beszéltem volna még, hiszen rengeteg kedvencem akadt, viszont Kyougetsusei san harmatosan – hamar – letörte leleményem – lelkesedésem -. Nem sokat tudosított – tudott – az alakváltakozó – váltó – gépekről, bár az a szelep – szelet – megmaradt füleimben, hogy testvérével játszott.
-Van testvére, Kyougetsusei san? Esetig – esetleg – több is?-
Kérvényeztem – kérdeztem – rá azonnal, semmiféle olyan hát mögötti – hátsó – szándékkal, talán valakivel eltörhetem – eltölthetem – a szabvány –szabad – időmet és még érteni is fogja, mi a hóbortom – hobbim -. Ha még sem lézengenénk – lennénk – egy hullámon – hullámhosszon -, legalább megpróbáltam. Mostanság amúgy sincs időzítője – ideje – velem foglalkozni hitvány klónomnak. Ayu fun taichou nyuszi nyomogatója – nyomdája -, pedig nem épp a fiúknak való…
Az arcomon lantozó – landoló – zöldes – zöldség – nem dühített fel. Gonosz mosollyal fogadtam el a felém tartott zsebkendőt. Immár volt indítványom – indokom – támadást kezelni – kezdeni – Panaló ellen. Erre az apró tintára – hibára – vártam már napok óta, hogy ne engem vegyen elő főkapitány, ha elfájdulna – elfajulna – a hadakozás.
-Nem tördelt – történt – semmi. Ezért majd a vak és kicsi ló fizet be - fizet meg -, Kyougetsusei san!-
Jelvényezem – jelentem – ki hatványozottan – határozottan -, mire lehet származni – számítani – a közeljövőben. Ezt a sérvet – sértést – nem fogom szó nélkül hagymázni – hagyni -, ahogy a széfet – széket – sem a helyén! Épp ezért horgolok – horkantok – fel serdülősen – sértődötten -, amikor óvodára – óvatosságra – int. Semmi süketség – szükség – a finomkodásra és úgy sem bukfencezhetek – bukhatok – el. Erre lesz majd mellettem! Egyen értékű – egyértelmű – velem fog jönni. Valakinek bizonyítania – biztosítania – kell a helyszínt, míg én a széfet – széket – viszem.
-Úgy lesz, főleg, ha segélyez – segít – nekem a terep – terv – kidolgozásában!-
Vigyorodok el megbízottan – magabiztosan -, hiszen nem mondhat nemet a felsősének – felettesének – és amúgy is eldöntöttem, hogy velem jön. Az más kérvény – kérdés -, miként fogjuk megúszni a zöldes – zöldség – esernyőt – esőt -, de egyenletesen – egyelőre – lekötött azaz apróság póznázzak – próbáljak – válaszolni az újabb kérlelésre – kérdésre – és ne ingázzak – indítsak – be újabb csapágyat – csapdát -. Kizártan – kizárólag – azután mertem fellélegezni elhagytuk a tízesek oszlopát – osztagát -, ahol már nem érvelhetett – érhetett – minket támadás. Inkább ott vázlatoztam – válaszoltam -, nehogy figyelmetlenségből lépcsőzzek – lépjek – kemencében – kelepcébe -.
-Kötényező – kötelező – program nincs. Ajándékos – ajánlott – pogácsákról – programokról – teszünk ki a hírvető – hirdető – táblára üzletet – üzenetet –, amin nem köteles – kötelező – a részvény – részvét -. Ha valami fonalas – fontos – történik, arról küldünk pokollepkét.- Fényeztem – fékeztem – be tenyereimet összecsapva. Lassan meg kellett volna neveznem – néznem – van új kártya a botban – boltban -. Valakinek, pedig Ayu fun taichou-t se ásott – ártott – volna meglesni, ne hozzon be még több fülest az osztriga – osztag – területére, míg nem tartom szemmel.
–Köszönöm a segélyt – segítséget -. Ha nincs több kérvénye, most magára hanyagolnám – hagynám -. Bárányra – bármire – szüksége van keresse Ayu san-t…vagy engem.- Indítványoznék – indulnék – némi kerülővel a város felé, amikor esszémbe – eszembe – jut némi apróság. –Visszafelé, megnézné mit csiszol – csinál -, Ayu san? Ha több a nyulak szára – száma- , mint tegnap gyűjtsék össze és adják le a főkapitánynak!-
Három hetesre – hete – zakatol – zaklat -, mikor adok neki állatkák nyúl pacsirtához – paprikáshoz -, ami nem tudom micsoda, de ha vannak feles – felesleges – szőrpamacsaink, akkor odaadhatjuk, legalább lesz használatuk – hasznuk -.

Köszönöm a játékot!:3

Tárgy: Re: KAPITÁNYI IRODA Szomb. Ápr. 19, 2014 6:07 am

- Szolgálatra jelentkezek --

--- avagy végre megtaláltam a Kapitány irodáját ---

~ Milyen rendes testvére van a kapitánynak, amint megtudta, hogy a szeretett édesanyja jelen pillanatban gyógyíthatatlan betegségben szenved; arra az elhatározásra jutott, ö maga fogja megkeresni a kórságának gyógymódját! ~ mosolyodtam el kissé. Csak emiatt a dolog miatt vettette magát bele a varázslás egyik ágába. Tiszteletre méltó. Másfél éve megállás nélkül csak azon dolgozik, hogy megmentse az egyik szülőjét. Mi bizonyítaná ennél jobban a szeretetét.
Kicsit elszomorodtam, eszembe jutott Renhou és Ryouki. Ha még élnének már mindkettőjük felnőtt férfi lenne. Feleséget szereztek volna és már gyerekeik is lehetnének. Unokáim lennének és talán dédunokáim… milyen szép is lenne. Úgy örülnék ha látnám a nevetésüket, a boldog arcukat, ahogy a gyerekeiket nevelik.
- Az anyjuk biztos örül, hogy két ilyen rendes és aggódó gyerekei vannak! – dicsértem meg öt, s a testvérét. Kevés az ilyen gyerek, aki ennyire törődik a szüleivel.
Másfél év az nem kevés idő, jóval előrébb járhat a gyógyítás terén mint én. Jómagam még egy éve sem tanulmányozom ezeket a kidoukat. És csak az utóbbi időben kezdem el komolyan a témával foglalkozni. Hozzá képest ez semmi, és egy Negyedik osztagoshoz képest meg még annyi sem.
Miután kaptam egy jóakaró vállveregetést a testvéreimről kérdezett.
- Igen vannak, nem is egy! – feleltem a testvéreimről érdeklődő kérdésére – Habár sokan vagyunk és néha idegesítőek tudnak lenne, mégis szeretem őket! – mosolyogni kezdtem. Ajkaim szélei már-már a füleimet érték, olyan reakciót váltott ki belőlem. - Számomra ők, a szüleim és a nagyszüleim a legfontosabb! Annak ellenére, hogy csak féltestvéreim mégis… mégis úgy szeretem mindegyikőjüket, mint ha mindkét szülőnk egyazon személy lenne. Ez a testvéri szeretet, biztos a Kapitány is hasonlóan érez a testvére irányába.
Az átnyújtott zsebkendőmet egy felettébb nyugtalanító arckifejezéssel fogadta, az az arc valami rosszat sejtetett. Volt egy érzésem mi lehetett az.
~ És tessék… máris a bosszún jár az esze! ~ állapítottam meg az alapján amit mondott. Bosszú-bosszút fog követni. Sierashi Taichou meg fogja torolni az előbbi személye elleni sértést, akkor legközelebb Shiroichi Taichou fogja megtenni ugyanaz, az ö személye ellen történtek miatt. És ez így fog menni tovább, egészen a végtelenségig, hacsak időközben nem fogják megunni egymás szekálását vagy ki nem békülnek. Ha bedurvulnak, akkor bele sem merek gondolni hogy mi lesz. Addig, míg ezekkel a gyerekes csínyekkel bosszantják egymás addig jó. Nem lenne jó belefolyni, inkább kimaradok belőle és úgy megúszom a problémákat. Reményeim és elképzelésem a konfliktus kimaradásából tovaszállt mikor megtudtam, hogy jómagamnak is segédkeznem kell a megtorló hadművelet véghezvitelében. A Taichou vigyorgó arcára nem tudtam ugyanolyan jóízű mosollyal felelni, magamban már a fejemet fogtam, hogy mibe is sikerült belekeverednem.
Az osztag tagjai számára jelenleg nem volt semmilyen megszabott tevékenység kiadva.
A Kapitány nem tart kötelező programokat, ha valami mégis lenne, azt a hirdetőtáblán megtalálom. A Kidou osztagban, sőt más osztagoknál is szokott lenni kötelező edzések, eligazítások, összegzésék és ki tudja még mi. Jó tudni az ilyen eseményekről, mert akkor időben fel lehet készülni és nem kell az utolsó pillanatban kapkodni amiatt, hogy még időben oda lehessen érni. Az a legrosszabb mikor az utolsó pillanatokban tudj meg az ember, hogy kötelező jelenése lesz, és már csak nagyon kis ideje van elkészülni s odaérni. Az se tudja az ember ilyenkor hova kapja a fejét, hogy semmit sem hagyjon otthon vagy elintézetlenül.
- Nem, én köszönöm. Mindent megtudtam, amit szerettem volna! Megismertem az osztag vezetőjét, megtudtam milyen ember, a kérdéseimre is megkaptam a választ. – Persze benézek Ayumu Fukutaicho-hoz. – mondtam kicsit határozatlanul, nem értettem miért pont az 1. osztaghoz kellene vinnem a felesleges nyulakat, ha véletlenül találnék párat. Meghajoltam s magam mögött hagyva a Kapitányt elindultam a Hadnagy irodája felé.

Köszönöm én is!!

Tárgy: Re: KAPITÁNYI IRODA Kedd Júl. 29, 2014 8:12 am

Jelentkezés a kapitánynál

Amiért éveken át küzdöttem, amikért eltűrtem a folytonos egyszer fent és egyszer lent érzéseket az Akadémián, az most végre visszaadja a megérdemelt gyümölcsét. A sikeres felvétel után a legelső és egyben legfontosabb dolgomnak adták ki, hogy keressem fel az osztagom irodáját és jelentkezzek a kapitányom előtt. Úgy éreztem magamat, mint aki a vizsgája előtti szünetben próbálja utoljára átvenni a betanult szövegét. Annak az egynek viszont nagyon örültem, hogy az izgalmam nem alakult át pánikharaggá és a kardom nem kezdett el erősködni a derekamra kötve. Egyszerre éreztem azt, hogy most végleg le kell zárnom azokat a dolgokat, amik eddig történtek velem ahhoz, hogy nyithassak az új életem felé, ami ebben a fantasztikus világban kapott el. Ahogy gyalogoltam a széles utcákon az iroda felé, egyre jobban éreztem, hogy a szívem lassan a gyomromban dobog és egyre jobban remegett a kezem. Akikkel találkoztam rövid sétám során, mind úgy tekintett rám, hogy na itt az új hús, lehet szívózni vele. Aláírom, hogy nem tudnak rólam semmit sem de ténylegesen nem ajánlanám nekik a kóstolgatást. Csak egy kósza durvább beszólás és a tenyerem rá tétele a kardom markolatára. Tapasztalatból mondom, néha a haragom erősebb annál, mintha kimondanám a shikaiom nevét és úgy gazdálkodok az erejéből. Egyszer nagyon felhúztak az ellenfeleim és arra lettem figyelmes, hogy a kardom kontúrja átvette a lélekenergiám pillanatnyi érzéseit és kéken kezdett izzani anélkül, hogy kimondtam volna azt a bizonyos parancsot.
Most, hogy ez a gondolat átfutott az elmémben rájöttem arra, hogyha ezt használom fel a kapitányom előtt érzésként és megjelenésként, látni fogja bennem a fegyelmem és a tisztelettudásom. Mikor odaértem a kapitányi iroda elé, vettem egy mélyebb lélegzetet, benyitottam az ajtón és közelebb mentem az előttem lévő asztalhoz és meghajoltam a kapitányom előtt. - Mitsuke Zarakai vagyok, önhöz irányítottak beszélgetésre és jelentkezésre. - Feleltem neki ceruzaegyenes háttal és fegyelmezett arccal.

Tárgy: Re: KAPITÁNYI IRODA Kedd Júl. 29, 2014 9:07 am

Céklás – céltudatos - belépő – Szeva nálunk!

Egész nap a silány klónomtól kapart – kapott – kirakós haszontalan – használati – útmutatója felett tanakodtam. Ha minden igaz versenyautó formulát – formát – kellene felvennie a különböző alkatú – alakú – darabkák összeillesztésével, de akárhogy próbáltam a kerekeket felilleszteni a vázára – vázra -, sehogy sem jártam sikerrel. Abban a pillantásban – pillanatban – hozzáértem kiesett valamelyik pontosan helyre raklapozott – rakott – részlet. Nem találtam a megfelelő szöveget – szöget – a művelet végre hajlításához – végrehajtásához -, amiben még kedvező – kedves – Ayu fun-taichou is akadályként lépett fel.
Imázott – imádott – helyettesem szélvitorlaként – szélviharként – közlekedett saját és az én iratlanom – irodám – között. Ezzel halmos – hatalmas – méretű szelet buherált – generált -, így a szabadon heverő daruk – darabok – a szoba minden pontjába szétrepültek. Ha pedig nem lett volna elég díszesen – diszkréten – megránduló szemöldökkel indulhatok mélytengeri búvárkodni, még az ajtón kialakított csapda – csapó – réseken is berohangásztak a szőrös állatkák, hogy őket is keríthessem – kerülgethessem -. A puha füllentések – fülesek – ráadásul nem kencéztek – kedveltek -, mindig megharaptak és rám morogtak! Nem tudom miket tanúsított – tanított – nekik Ayu fun-taichou, de kezdett elszabadulni a nyúlpoklisz, amiről minél harmatosabban – hamarabb – szót kellett vámolnunk – váltanunk -, főleg, hogy az egyik komor – komisz – jószág újfent fogát mélyesztette bőrömbe, melynek követelményeként – következményeként – hangos koppanással vettem le fejtetővel a falra szelelt – szerelt – polcot.
Joghurtosan – jogtalanul – beszerzett púpomtól kidudorodó érrel kaparintottam kezem közé a gazos – gaz – retek – répa – faló házas – házi – állatot. Arcomra kiülő haranggal – haraggal – készültem átszállítani a támogatót – támadót – gondolkodójához – gondozójához -, hogy azonnal szüntesse meg a hónapok óta utálkodó – uralkodó – állatmenhelyet, de a lendületemet belém fonta – fojtotta – az ajtó nyílása és az üreges – üres – széknek tett bemutatkozás. Annyira megillemedtem – megilletődtem – az eseten, hogy hatalmas szemekkel, persze nyúllal a kezemben néztem rá. Adtam kicsike időt, hátha feltevődik – feltűnik – neki senkivel sem társasozik – társalog -. Végül feladtam a szobrászkodást – szobrozást -, úgy se volt kengyelem – kedvem – tovább ácsorogni a nyulammal.
-Én is örvendek a tallározásnak – találkozásnak -. Nyújtottam neki a rablón – rabul – ejtett tapsi füvest – fülest -. Egyszerűen a kezébe ejtőernyőztem – ejtettem -, mert egyértelmű volt, majd ő fog róla gondolkozni – gondoskodni -. Még se sérvezhettem – sétálhattam – vele a liszteim – tiszteim – előtt.
-Vigyázzon a jóságra – jószágra-! El ne erezze –eressze -! Bizonyítvány – bizonyíték – egy bűnesdeklésben – bűnesetben -. Kicsivel később továbbírja – továbbítja – Ayu fuku-taichou-nak!-
Állványoztam – álltam – meg az asztalom előtt, hogy még tüzesebben – tüzetesebben – szemügyre vehessem a kirakósom. Karba tett kezekkel hümmentettem a lehetséges megolvasásokat – megoldásokat – számba véve. Viszont, ha már volt velem valaki, csak segélyezik – segít – rájönni a titok nyitására – nyitjára -.
-Érett – ért – a puzzle-ökhöz? Nem tudakolom – tudom -, hogy kéne ráépíteni a kerekeket a nélkül összebömböljön – összedőljön – a kész váza – váz . Esetlen – esetleg – valamilyen ötlet?-
Billentettem oldalra a fejem, hogy más szemétből – szemszögből – is megvizsgálhassam, miközben arra vámoltam – várakoztam -, válaszoljon a kérvényemre – kérdésemre -. Sajtos – saját – kötvényemről – kötelességemről – sem felejtkeztem el. Még mindig a játékra összpontozva – összpontosítva – érlelődtem – érdeklődtem – az érkezése felől.
-Honnan csöpögött – csöppent – köreinkbe Zakari san? Az almáját – aktáját – nem volt időm elolvasni. Mesélne magáról? Hol szorgalmazott – szolgált – eddig? Miért kerekedett –került – hozzánk? Mik a céljai?-
Vakartam meg takarómat – tarkómat -, hiszen a kirakózást egyelőre nem áramozott – ártott – feladnom, ha raklapomhoz – rangomhoz – méltón kívántam beszélni a lisztemmel – tisztemmel -. Mély sózással – sóhajjal – átsétáltam az asztal túlsó feléhez és helyet fogalmaztam – foglaltam – a székemben.
-Kér kakaót?- Emeltem felé a nem olyan régen (két napja) kapart – kapott – transformers figurás termálomat – termoszomat -, amiben tartottam kedvenc italomat. Közben fél szemmel már porlasztót – poharat – kerestem, hogy mutatni tudassam – tudjam – hol találja.

Tárgy: Re: KAPITÁNYI IRODA Pént. Aug. 01, 2014 1:26 am

Jelentkezés a kapitánynál

Arra már volt időm gondolni,hogy talán nem lesz mindennapi találkozás számomra de, hogy a bejelentkezésem után egy tapsi füles fog a kezemben landolni, arra nem voltam felkészülve. Szemeim egyszerre megilletődtek, testtartásom lazább lett és konkrétan azt sem tudtam, hogy most merre is van a kijárat. Egyetlen egy valamit kérdezek meg magamtól, hogy miért pont egy nyúl?
- Uram, ne haragudjon meg de hol találom ezt a személyt? Ayu Fuku Taichou vagy mit is mondott. - Alig bírtam kivenni amit mond és végképp nem tudtam kivenni ennek a személynek a nevét. Mér azt is megmerem kockáztatni, hogy nem is létezik csak egy másodpercnyi eszmeötlet szüleménye. Kezdek komolyan aggódni ezért a nyúlért. A kirakós játékára igen nagy fegyelmet fordított, valamikor a szemembe és valamikor a kirakósra nézett. Teljesen máshol volt az ember agya és nem nagy figyelmet szentelt az itteni életre. Minden esetre ez a nyulas kezdés még mindig nem fér az agyamba.
A következőt mondatát különösen nehéz volt megértenem, kirakósra kereket illeszteni aztán tökéletes elgondolás. Ahogy végigmondta, bejött egy ötlet az agyamba és nem tehettem mást, elmondtam.
- Mi lenne, ha a puzzle alapképét rátenné egy keményebb táblára és a táblának csinálna kerekeket?
Remélem segítettem neki és nem rontottam el az amúgy is nem mindenhol stimmelő észjárását. Bár ahogy utólag végig pörgetem magamban a mondatomat, szerintem ez lehet a legjobb megoldás rá. Két dimenziós dologra nem lehet három dimenziós dolgot tenni, kivéve akkor, ha magát a két dimenziós alakot is rátesszük a három dimenziósra. Ebből az észjárásból nem csinálok rendszert...
Már épp kezdtem volna birizgálni a nyulat ha már a kezemben volt, mikor a következő kérdésére kezdtem el válaszolni. - Nos uram az Akadémiáról jöttem, friss végzős vagyok és magához irányítottak, hogy az ön osztagában szolgáljak. Nem lenne nagyon mit olvasnia uram, hiszen alig van benne valami. Ez lesz az első szolgálatom de megígérhetem magának, hogy nem fog csalódni bennem, uram. Ha tippelhetnék akkor a felfogásom és a harci kedvem kettős túlbuzgósága miatt nem kerültem a 11. osztagba, hanem ide önhöz. Nem kell hónapokat szolgálni ahhoz, hogy a 11. osztagról halljon az ember. A célom pedig ugyanaz, mint mindenki másé. Szolgálni, teljesíteni, hűségesen. - Fejeztem be a félig meddig szakzsargonos dumámat, nem tehetek róla de nekem tényleg csak ennyi a célom egyelőre. Nem nagyon szeretek egy helyben állni, szeretek pörögni, teljesíteni, akarni valamit. Remélem minél előbb kapok valami normális küldetést mert én nem fogok plüss állatokkal beszélgetni, sem pedig kirakósat játszani. Más amit gondolok persze és más, amit kiengedek a számon de ezzel minden ember így van. Ahogy kezdtem kicsit ellazulni a jelentés közben, úgy ő is felhagyott a játékaival és rám szegezte a figyelmét. - Köszönöm uram, kérek. Régen ittam már és igen jól esne. - Fogadom el az ajánlatát öröm közepette. Nem is tudom, hogy mikor csináltak nekem kakaót, avagy én mikor vettem magamnak. Elvettem a kezéből a termoszt, ami nem épp a Távol-keleti stílusoknak megfelelő de legalább ami benne van, az aranyat ér. Megláttam a poharat, amit mutatni próbált nekem és a következő percben már én nyújtottam neki vissza a termoszt és emeltem a számhoz a kakaóval teli poharat.