Kert/park

Tárgy: Kert/park Hétf. Ápr. 13, 2009 5:51 am

A 7. osztag legnagyobb területét -a többi osztaghoz hasonlóan- egy kert teszi ki, ami magába foglal egy hatalmas füves területet, néhány kellemes árnyékot adó fát, és egy szökőkutat.
Ideális piknikek, kisebb összeruccanások megtartására.

Jó szórakozást/pihenést!!

Tárgy: Re: Kert/park Hétf. Ápr. 13, 2009 6:30 am

Egész hamar odaértünk a kertbe, ahol fantasztikus illat volt a sok cseresznyefától és a virágoktól. Nobu elég rendesen kikente a hasát, de még így is felvette a tempót, amivel haladtam. A kikövezett út egy kisebb tisztásra vezetett, ahol ott ágaskodott a szökőkút. Ahogy a napfény megcsillant a vízcseppeken, és apró szivárvánnyá állt össze. Lágy szellő fújt, ami az apró, permetszerű cseppeket felénk fújta.
-De szupeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeer!! -tört ki belőlem máris a gyerek, és a szivárvány felé futottam. Beletrappoltam a vízbe, és a lábammal rugdosni kezdtem.- Na mi az? Te nem jössz?
-Ki nem hagynám!! -nekifutott, és egy hatalmasan seggelt a vízbe.- Váhá, de jó! -rázta meg fejét, és a hajából kicsapta a vizet.
-Naah! -tartottam ki az arcom elé a kezem, hogy ne sok víz érjen, de látva a reakciómat, csapkodni kezdte rám.
-Ne mondd, hogy nem esik jóól!! -csapkodta még serényebben.- Na, vedd el a kezed!
-Már így is csurom víz vagyok, nem kell, hogy a hajam is az legyen!! -ültem le a szökőkút szélére.
-Várj egy picit, hidd el, meg fog változni a véleményed! -pattant ki a fűre, és elszaladt!
~Ez meg hova a fenébe megy? -néztem utána, de úgy döntöttem, majd visszajön.

Tárgy: Re: Kert/park Hétf. Ápr. 13, 2009 7:12 am

Nem volt nehéz megtalálni a kertben lévő szökőkutat. Eleve már régóta lehetett hallani, ahogy csobog a víz,másrészt hamar fel is bukkant a fák között. Természetesen Hinode mint egy gyerek úgy rohant oda a megtalált játékszerhez. Ezen Nobu csak egy jót nevetett. Tulajdonképpen ő maga is egy nagyra nőtt öt éves volt, emiatt nem kellett noszogatni, hogy bemásszon a vízbe.
Persze a nagy sietségnek meg is lett a következménye. Gyönyörűségesen megcsúszott a csúszós felületen, így beleseggelt a vízbe. Ha már ő tiszta víz lett, úgy gondolta a másik se ússza meg. Rá is kezdett csapkodni rá a szökőkút tartalmát. Természetesen a lány kérette magát rendesen, de Nobu nem adta fel. Egészen addig pancsolt, amíg eszébe nem jutott az előbbi tippje. Valószínűleg már is teljesen idiótáknak nézik őket, akkor meg a két gumimatrac fel se fog tűnni senkinek se.
Jó szokásához híven kipattant a 'medencéből' és elrohant minden magyarázat nélkül. Sajnos, ha neki valami eszébe jut, csak megiramodik és a tervezett dolog van a fejében. Utána meg kézzel lábbal kérhet bocsánatot a rövidzárlatáért. A mostani kirohanását elnézve sem lesz máshogy.
Shunpo-val száguld végig a szobájáig vezető úton. Egyúttal meg is szárítva saját magát és lefröcskölve az arra járókat. Végül állat módjára esik be az ajtaján és lihegve kezdi el feltúrni az átmeneti rendet. Megtalálva a keresett holmikat elereszt egy öröm kacajt. Hóna alá csapva az összehajtogatott színes vackokat és egy pumpát viharzik vissza a szökőkúthoz.
-Háháá!-rántja elő a szerzeményeit, boldogan megmutatja Hinode-nak.-Ha már gyereknap! Legyen tényleg az!-nyújtja felé az egyik színes gumimatracot.-Melyik színt szeretnéd? Majd én felfújom őket! Jaj, és az eltűnésemért, bocsánat!-teszi le a két neonszínű csodát és kezdi el keresgélni a szelepet.

Tárgy: Re: Kert/park Hétf. Ápr. 13, 2009 11:21 pm

Amíg vártam Nobura, néhány shinigami haladt át a kerten, akik árgós szemekkel figyelték, hogy mire készülök, de látták, nincsenek öngyilkos szándékaim, így továbbmentek. A lábammal rugdostam a vizet, közben néha-néha felpillantottam, hátha jön a játszópajtásom, de még semmi jele nem volt.
Egyszer aztán berobbant a kertbe, neonszínű gumimatracokkal. Én csak szájtátva álltam, próbáltam kideríteni, komolyan gondolta-e.
-Melyik színt szeretnéd? Majd én felfújom őket! Jaj, és az eltűnésemért, bocsánat! -vette elő a pumpát, és elkezdte őket felfújni.
Ekkor jöttem rá, komolyan gondolja.
-Semmi gond. -néztem rá nagy szemekkel, de őt ez egy cseppet sem zavarta.- A narancssárga fehér pöttyös -vagy milyen-, azt kérem. Meghagyom neked a zöldet.
-Ó, köszi! -vigyorgott, mint a tejbetök, miközben pumpálta a matracokba a levegőt.
-Ezekkel vonultál végig az osztag területén?
-Nálam már megszokott, hogy valami furát csinálok, így szerintem ezt se sokan csodálták.
-Értem..
-Na kész is a tied, parancsolj! -nyújtotta át a levegőtől duzzadó gumicsodát.- Nem fújtam teljesen tele, nincs olyan sok víz a szökőkútba.
-Így is tökéletes lesz, köszi! -szemléltem meg.
~Csúcs ez a fazon.. Képes volt matracot hozni egy SZÖKŐKÚTBA! Azt hiszem, jó társaságba keveredtem... -mosolyodtam el, miközben ó még mindig a fújtatással volt elfoglalva.
-Na ez is kész! Irány a víz!! -kapta fel a földről, és belevágta a vízbe. Belelépett, és hasra feküdt.- Gyere!
-Ok, ok, máris megyek! -tettem én is a víz tetejére új játékszeremet, és ráfeküdtem.
Néhány percig csak feküdtünk a matracon és bámultuk egymást, persze mind a ketten vigyorogtunk, hogy ekkora dedósok lettünk.
-Te.. ennek mi értelme van? -kérdeztem, hiszen csak egy helyben lebegtünk.

Tárgy: Re: Kert/park Pént. Ápr. 17, 2009 9:44 pm

Nem sok időt hagyott a ledöbbent Hinode-nak bámulásra. Befutása után azonnal kérdésáradattal támadta le és türelmetlenül topogott, amíg kapott rájuk választ. Segítve a gumimatracok közötti választást mindkettőt szétszedte és úgy lengette a másik szemei előtt. Közben azért a megnyerő szélesvásznú vigyoráról sem felejtkezett el. Tényleg egy hatalmas gyereknek nézett ki.
A döntés után előbb a hölgyét fújta fel. Majd belehalt az akcióba. A lustaságának határozottan nem tett jót a mai nap, bár a cél lebegett a szemei előtt. Ha kész a melóval fetrenghet a kényelmes gumibigyón.
Elkészülve a komoly fizikai erőt igénylő akcióval, elégedetten megtörölte a homlokát, mintha csak szórakozásból viselkedne maratont lefutott félhullaként. Végül nem bírva a stresszt belevágódott a szökőkútba és kiterült az egyedi matracán. Percekig csak bazsalygott a vele szemben lévő lányra. Neki felettébb tetszett a heverészés, bár valami még gyerekesebb marhulást el tudott volna viselni. Hát igen...ha ilyesmiről volt szó, Nobu nem ismerte a fáradtság szót.
-Te.. ennek mi értelme van? -
-Semmi...-vakarta meg a fejét, miközben teli torokból elkezdett röhögni.- Nah...várjá!-tápászkodott fel a saját matracáról. Hinode háta mögé lépett és óvatosan megfogta a matrac szélét.
-Hopplááá!-lökte meg a matracot arra azért ügyelve, hogy ne fusson zátonyra a lendülettel együtt. Dolga végeztével visszatrappolt a saját neonzöld vackára és rávetődve kezdte el csapkodni a vizet.
-Mit csinálsz mögöttem?-
-Mingyá beérlek evezve! Vigyázz! Jön a cápa és megesz!-zendített rá az ilyen katasztrófa, thriller, horror vagy valami hasonló műfajú filmekből ismerős zenére. Erősen koncentrált útközben, hogy ne nevesse el az egészet, bár így is belepukkadozott párszor a bonyolult 'szövegbe'.
-Jaaaaj! Akkor rá kéne kezdenem a kétségbeesett sikítozásra és menekülésre?-
-Nem ártana!-
-Rendben!-megköszörüli a torkát.-Nah, akkor kezdem! Előre szólok, hogy kiváló színésznő vagyok!-
-Oh, az remek! De azért ne csődüljön ide egész SS! Még a végén feljelentenek szexuális zaklatásért!- vágott ártatlan képet és fékezett be. -Türelmetlenül várom azt a híres alakítást!-vonogatta a szemöldökét még mindig letörölhetetlen vigyorral az arcán.

Tárgy: Re: Kert/park Szomb. Ápr. 18, 2009 5:45 am

Nagyon meglepett azzal, hogy meglökött, de szerencsére nem zúgtam a vízbe, hanem lassan himbálóztam előle. Nobu mögöttem csápolt, és félelmetes hangokat adott ki, miközben lemoshatatlan vigyor ült ki az arcára. Elővettem színésznői tehetségemet, és halk sikoltozásba kezdtem.
-Segítség, egy cápa, meg akar ölni! -hajtottam magam a lábammal, miközben kétségbeesett fejet vágtam, amit elég nehéz volt Nobu fejét látva.- Valaki mentsen meeeeg! -eveztem egyre gyorsabban, de Nobunak ez sem jelentett akadályt, se perc alatt beért.
-Muhaha, és most összeroppantom a csontjaidat! -fogta meg a lábamat, én pedig kicsit csapkodtam, mintha menekülnék.
-Ne, rágós a húsom és kemény a csontom! Ne tedd! -szipogtam hitelesen, majd megpróbáltam kihúzni a lábam.
Ennek az lett az eredménye, hogy leestem a matracról egyenesen a vízbe.
-Valaki mentsen meg! -tettem úgy, mint aki mindjárt megfullad a fél méteres vízben.
-Nem menekülhetsz! -mászott ő is a vízbe, és felém közelített.
-Segítség! -úsztam le egy távot a vízben, de Nobu még mindig mögöttem volt.
-Megvagy! -kapta el ismét a bokámat, és visszahúzott. Rettenetes volt, a fejem a víz alá került, amikor meghúzta a lábam, és most tényleg megijedtem, ezért felordítottam.
-Segítség! -ült ki a rémület az arcomra, miközben egy liter vizet nyeltem.
-Ne olyan hangosan! -engedett el Nobu, így sikerült valahogy a víz föle emelnem a fejem.
-Jó, csak eléggé megijedtem, mert a fejem a víz alá került! -köhögtem.
-Jajj, ne haragudj, nem vettem észre! Azt hittem, ez a színészkedés része. El is csodálkoztam, milyen jó vagy. -sietett mellém, és megveregette a hátam.
-Ennyire azért nem vagyok benne a szakmában. -mosolyogtam rá, mert ő is eléggé megijedt, nem csak én.

Tárgy: Re: Kert/park Vas. Ápr. 19, 2009 4:38 am

Nem ő lett volna, ha nem jön bele túlzottan a játszásba és nem esik le neki, hogy az utolsó segélykérés nem megjátszás volt. Kissé elragadtatta magát, ahogy mindig. Lesápadt arccal ácsorgott a lány előtt és legszívesebben kiásta volna saját sírját szégyenében. Várt valami lehordást, esetlegesen egy pofont, de egyik sem érkezett Hinode részéről. Bamba fejjel nézett rá és próbálta kitalálni, miért nem a megszokott reakciót kapta a szerencsétlenkedésére.
Mivel a másik még mindig köhögött a sok víztől, gyorsan kiverte a fejéből gondolatait és mögé állva megveregette finoman a lány hátát. Szörnyen sajnálta a helyzetet. Na meg azt is, hogy így ellátta a baját és valószínűleg a jókedvét is elvette arra a napra. Azon se lepődött volna meg, ha ezek után kétszer meggondolja Hinode, hogy szóba álljon vele.
-Ennyire azért nem vagyok benne a szakmában. -
-Leeshetett volna nekem is...-állt hátrébb és nyújtotta oda a kezét, remélve el is fogadják tőle a segítséget. Meglepetésére egy könnyed mosoly után landolt is Hinode keze. Némi szünet után pedig fel is segített a vízből.
-Azt hiszem mellékelni kéne ezek után a pancsolást...-vakarta meg a fejét zavarában.
-Lehet nem fog ártani.-erőteljes bólintás Nobu részéről. Az elhatározás után a vízben tocsogva összeszedte a két gumimatracot, majd nem leütve velük az épp kiszállni készülőt. Szerencséjére megúszta. Még csak az hiányzott volna, hogy hátsón billentse az előbbi műsora után.
-Irány a szobám! Ezután a sokk után kijár neked egy jó meleg fürdő!-
-Nagyszerű ötlet! De nem fogsz elkésni?- töprengő fejvakarás Nobu részéről.
-Maximum, majd becsuksz, ha átveszed a szobádat. Ha megjöttem elkérem a kulcsomat és probléma megoldva!-mosolyodott el megnyerően, de észbe kapott, hogy gyakran elhúzódnak ezek a "próbák". Gondolatban máris próbálta memorizálni állítsa be a telefon emlékeztetőjét. Nem lenne tőle szép húzás hajnalban kiverni az ágyból Hinode-t.
-Rendben! Még egyszer köszönöm!-
-Nincs mit! Én is köszi, hogy bezársz! Azt hiszem kvittek is vagyunk!-nyitotta ki kisebb szerencsétlenkedés után az ajtót és engedte be maga előtt tisztjét.

Tárgy: Re: Kert/park Csüt. Aug. 20, 2009 7:47 am

Este volt. A hold az égen a kissé megnőtt hajamat világította. Én árnyékban ültem. Felálltam, és kiálltam a sötétből. A Hold tisztán megvilágított. Az egyetlen dolog ami mutatta, hogy itt vagyok, az a reiatsum. Rég jártam erre. Itt mondta meg nekem Komamura-dono a Bankai relytéjeit. Már 72 éve volt az is. Chizuki Mayára gondoltam épp. Már egy hónapja, hogy felkutattam vele a bátyját, és ezzel jelentőset könnyítettem rajta. Az utána kapott csípős kaja emléke könnyeket csalt a szemembe. Nem az érzelmek, neeeeem. Az soha. HANEM A FÁJDALOM AMINT ELSŐ KANÁL UTÁN A SZÁMBA KERÜLT!!! Húú. Olyan jót még nem ettem. Meg kéne látogatnom őt. Kidőltem a fűre. A szokásos hideg ábrázat. Öltöny volt most rajtam. Igazából. Gyerek korom óta. Ő az első barátom, akire gondoltam is. És ő az első barátom, akinek még tudom egy hónap után a nevét. Félre húztam a számat. Nem értettem mi van velem. 219 éve élek már ezen a világon, vagy valami hasonló. Kellene egy kis társaság, de mivel csak egy barátom van, így az esély, hogy ő ide jöjjön, 1 a 250.000-hez. Remélni azért szabad nem? Ahogy beledőltem a fűbe, a felső ruháim teljesen eláztak. Bakker. Gyorsan levettem, majd a vállamra vetettem. A hegek látványa nem lepett meg. Az izomzatomat sok shinigami megirigyelné. Ha a házban egy emeletet szánnak a kondíciónak az nagy előgy a test építésben. Valamint a lábam az még, ami szinte lehetetlenül izmos. Hiszen mindenfelé futkározok. Végül kitört belőlem.
- Maya... most jó lenne a társaságod- mondtam, lehajtott fejjel. A főépületben is sötét volt. Én voltam itt egyedül. Visszajövök ide, és még csak nem is köszönnek, de ez most nem zavart, mint ahogy soha sem zavar, ha semmibe vesznek. Sőt. Felnéztema Holdra. Behunytam a szemem, és vártam a percek örökké valóságának a múlását.

Tárgy: Re: Kert/park Csüt. Aug. 20, 2009 8:06 am

Sikeresen belepakoltam egy kis dobozba az ételt, ami még forró volt. Én már jót ettem belőle, és most egy epres nyalóka elfogyasztásán munkálkodtam. Gondolkodtam, hogy kinek is vihetném el. Régóta ki sem mozdultam a rámszakadt munka miatt. Sokan azt hitték, már rég belefulladtam a felhalmozódott papírmunkába... Ekkor bukkant fel előttem Yuke arca. Persze! Odaadom neki a csípős kaját. Hisz ő úgyis szereti... Mosolyogva zártam be apró lakásom ajtaját, és indultam útnak a 7. osztag felé. Őszintén szólva még sosem jártam ott, és abban reménykedtem, hogy valahogy mégis eltalálok Yuke szobájába. bár tény, hogy éjfél is múlt... Nagy az esélye annak, hogy simán kivág mert aludni akar. Kissé szorongva Shunpoztam be a 7. osztag területére. Tiszta, felhőmentes éjjel volt: ráadásul telihold. Felmosolyogtam a Holdra, és azon gondolkoztam, mennyire megkedveltem Yukét. Kétségtelenül fontos személy lett a számomra. A dobozka még elég meleg volt, ami arra utalt, hogy még nem hűlt ki a házi csípős főztöm.
- Maaah, hogy miért nem látok az orromig sem... - motyogtam, miután egy fa kiálló gyökerében sikerült majdnem hasra esnem. Magamban dohogva vánszorogtam tovább a főépület felé, amikor valamiben vagy valakiben megbotlottam, és elterültem a fűben. A dobozt akartam menteni: erősen magamhoz szorítottam, de így is jó nagyot estem és megütöttem magamat alaposan. - Gyaboooo... ez fájt. - mondtam szenvedő hangon, és lemásztam az illetőről. Ismerős reiatsu volt... - Yukee? - kérdeztem izgatottan. Miután meggyőződtem róla, nyakába vetődtem és megölelgettem alaposan. - Sziaaa! Ezt neked hoztam! Házi csípős kaja. Én főztem! - mondtam izgatottan, és Yuke kezée nyomtam a meleg dobozt.

Tárgy: Re: Kert/park Vas. Aug. 23, 2009 9:40 pm

Meghallottam, hogy valaki mögöttem valaki bukdácsol. Odafordultam, és elindultam felé. Így mikor beértem abba az árnyékba, ahol voltam, át is esett rajtam valaki. A fényre bukott ki, láttam, hogy Maya volt az. Nem tudtam utána kapni, de azért felsegítettem. Amint felismert, rögtön a nyakamba ugrott.
~ Hát nem érdekes személyisége van? XD~ gondoltam, majd én is átöleltem, nehogy lecsússzon rólam, és megint zakozzon egyet.
- Mizu?- kérdeztem, mire a kis dobozát dugta az orrom elé.
- Sziaaa! Ezt neked hoztam! Házi csípős kaja. Én főztem!- Ígyhát elvettem tőle a dobozt és belenéztem. Elmosolyodtam, és kinyögtem egy köszönömöt. Nekem soha nem adnak szinte semmit. Ritkán mondom, hogy köszönöm, az istenit.
- Hogy vagy? Látom rajtad, hogy mégis csak sokat segítettem rajtad, mint amennyire gondoltam volna. Egy hónap után, a szemeid nem változtak- néztem a szemeibe, ahol láttam, azt a fajta boldogságot, amikor segítek az embereknek, ilyen téren. Ez ment nekem. Ha már el akart engedni, akkor én is elengedtem, majd letettem. Felnéztem a Holdra.
- Ha szerezhetnék valami spéci ruhát, akkor elmehetnék a Holdra, Paragonnal. Tuti, hogy téged vinnélek magammal- mosolyogtam, mejd hátradőltem a fűbe. Nem voltam elfáradva, pláne most, hogy valamilyen okból kifolyólag Maya is itt van velem.

Tárgy: Re: Kert/park Vas. Aug. 23, 2009 9:55 pm

Miután alapos ölelgetésben részesítettem Yukét, szépen leültem a fűbe. Igaz, hogy a fű nedves volt, de az előbbi attrakcióm után már úgyis vizes voltam. Akkor meg nem mindegy?
- Hogy vagy? Látom rajtad, hogy mégis csak sokat segítettem rajtad, mint amennyire gondoltam volna. Egy hónap után, a szemeid nem változtak. - mondta, utánna a szemembe nézett. Aztán fel a Holdra, majd megint megszólalt: - Ha szerezhetnék valami spéci ruhát, akkor elmehetnék a Holdra, Paragonnal. Tuti, hogy téged vinnélek magammal. - ezen muszáj voltam mosolyogni.
- Nem is tudom, annyira sokat nem változtam, szerintem. Csak valamivel vidámabb vagyok. Persze jó és megnyugtató érzés tudni hogy a bátyám jól van... - én is felpillantottam a holdra, aztán elnyúltam a fűben. Úgyis vizes vagyok már, úgyis meg fogok fázni.... - Veled mi van? Nem akartalak zavarni, azért nem jöttem előbb. Otthon minden rendben? Jól vagy? Meg gondolom, ha a palotátoknál akartalak volna felkeresni, rövid úton ki lettem volna hajítva... - néztem rá. Tényleg aggódtam érte, bár azt még nem sikeredett megfejteni, hogy miért....

Tárgy: Re: Kert/park Hétf. Aug. 24, 2009 5:14 am

Visszagondoltam arra, amikor megpróbált pár merénylő megölni, dobozzal a kezükben. Ha jól emlékszem a testőröm zanpakutoja a Rokungaion túl repítette. Persze akkor még kicsi voltam.
- Tudod, nem hagynám, hogy hozzád érjenek a testőreim. Hamarabb érezném a jelenléted. Már csak azért is, mert az elmúlt kalandunk után, én egészen megkedveltelek. Lehet, hogy miattad van, mert szép vagy, jó hangulatot hozol, és kiemelsz az embergyűlöletemből, hogy van akiért megéri élni, meg talán azért is, mert te vagy az első barátom, akivel tényleg szóba tudok keveredni. Ott van persze Sierashi taicho is, de ő egészen más. Mi ketten nem barátok vagyunk, inkább bajtársak. Érzem, hogy ő is érzi... nem ide való. Én is csak azért vagyok még itt, mert békét szeretnék teremteni, és itt van egy biztos pontom, de te valahogy megbolygattad a rendemet. Megfeledkeztem a terveimről, és úgy gondolom, hogy ami van, az úgy jó. Vagy nem?- fejeztem be a mondandóm, és odafeküdtem mellé, a szemébe néztem. Vártam hogy reagál erre.
~ Az olyanokat, mint te, eddig gyűlöltem, de most pont kedvellek~ gondoltam magamban

Tárgy: Re: Kert/park Hétf. Aug. 24, 2009 5:21 pm

Miközben Yukét halgattam, kicsit össze is zavarodtam. Míg beszélt, igyekeztem előkaparni a hangomat valahonnan, hátha szükségeltetik valamiféle választ adnom neki. Cégülis igazam lett- egy mély lélegzetvétel után meg is szólaltam:
- Ennek nagyon örülök ... - ami azt illeti, eddig nem sokan örültek a viselkedésemnek, szépnek meg pláne nem sokan tartottak.... én sem magamat, de az egoproblémáim most nem igazán tartoznak ide... - Én is megkedveltelek téged, és örülök, nagyon, hogy a barátodnak tartasz. - mosolyogtam egyet rá, és megpusziltam. - Viszont nem szerettem volna megbolygatni a rendet... sajnálom. - mondtam neki bocsánatkérőn, és elgondolkoztam. Kicsit hallgattam, és kutattam a megfelelő szavak után. Ez meglepett, mert eddig nem nagyon kellett keresgélnem a szavakat. Mindig kimondtam amit gondoltam, de most valahogy nem akarnak az eszembe jutni még a gondolatok sem.... - Béke... annyira elérhetetlennek tűnik ez a számomra, mint innen a csillagok.... Furcsa módon eddig egyszer sem gondolkoztam el rajta, hogy mi lenne az én célom. Csak teljesítettem a parancsokat, és igyekeztem fejlődni - egyre magasabb szintre lépni... de azt nem tudtam miért. Talán úgy fogalmazhatnám meg, hogy... szeretném, ha elég erős lennék ahhoz, hogy meg tudjam védeni a szeretteimet. Vagy legalább harcolni tudjak értük... - mondtam, és rápillantottam Yukére. Hát igen... - Az ő listájuk pedig még egy személlyel bővült. - mosolyodtam el. Reméltem, hogy érti a célzást. Majd megint felnéztem az égre, és tuudatosodott bennem, hogy csurom víz vagyok. Legközelebb, ha ilyen vad ötleteim támadnak, hozok valami köpenyt, és azt fekszem szét... de most még ezt sem bántam. örültem, hogy itt voltam, és hogy megtaláltam, akit kerestem.

Tárgy: Re: Kert/park Hétf. Aug. 24, 2009 8:46 pm

Elmosolyodtam a célzásra. Csak néztem az eget, és azon gondolkodtam, hogy mik történtek az elmúlt hónapban. Eléggé aktívan éltem mostanában.
- Néha... én sem értem miért kell a béke. Néha már-már feladtam a nemeseknél a küzdelmet. Aztán rájöttem, hogy az ellenszenveskedés okoz minden harcot, és az, hogy valami van az embereknek, ami hollowá alakítja őket. Urahara-sannal ezt az okot kutatjuk, de valamiért ő nagy szakértelemmel beszél a hollowwá alakulásról. Mintha már foglalkozott volna vele- gondolkodtam hangosan- Egyépként mindenkinek van egy célja. Ezekből amit mondtál, az derül ki, hogy már elveszítettél pár embert azok közül, akiket szeretsz, vagy pedig megismerted a világ veszélyeit, és aggódsz. Árva lévén, szerintem az első az, ami jobban illik rád. Meg akarod védeni azokat, akiket fájna elveszíteni, tehát ezt valahol mélyen hatalom éhségnek nevezik. Csak kérlek vigyázz magadra, nehogy a pusztítás okozta győzelem mámor elvegye ezt az erényed- osztottam az észt, majd végül észrevettem, hogy elázott teljesen. Mivel nem volt rajtam már a felső ruhiám, így azok kezdtek megszáradni. Mivel nem akartam ezt javasolni Mayának, mert nem vagyok perverz, így jobb jutott eszembe. Odanyújtottam a kezemben szorongatott öltönyöm felső részit.
- Ezt terítsd magad alá. Teljesen jólfogja a vizet, és a melegétől megszáradhatsz- Mivel a magam 191 centijével túl nőttem a célon, simán elfért a fejével együtt a felső teste is. Ha elveszi, akkor mosolygok, ha nem, akkor csak úgy eldobom valamerre.

Tárgy: Re: Kert/park Hétf. Aug. 24, 2009 9:08 pm

Yuke szavain nagyon meglepődtem, és mondhatni azt is, hogy nem is estek annyira jól. Elszomorodva mondtam neki válaszképpen:
- Tudod, még egyszer sem mondták rám hogy hataloméhes vagyok... őszintén szólva nem is éreztem ezt... nem tudtam hogy ilyen undorító vagyok... - mondtam elszomorodva, szinte már majdnem sírva. Yuke kabátját magunk alá terítettem, én nem feküdtem vissza, inkább ülve maradtam. Szóval tényleg hataloméhes vagyok... tényleg olyan lettem, amilyenné soha nem akartam válni... a célomban ott rejtőzik ez... végülis igaza van... - Bárcsak... nem lennék. - mondtam elkeseredve. Felnéztem az égre, azon belül a Holdra, és azt kívántam, bárcsak eltűnnék. hirtelen nem akartam semmi mást, csak hogy tűnjek el... hogy ne tudjak tovább fejlődni... vagy szűnjek meg létezni... - Semmit sem gyűlölök jobban, mint a pusztítást... amikor valaki életét el kell venni... mindenkinek ugyanannyi joga van az élethez. Egyszerűen nem tudtam, hogy engem így látnak... - mondtam halkan. Lassan kezdtem sírásközeli állapotba kerülni... Végképp nem értettem, hogy miért így reagálok Yuke szavaira. Ha más mondaná ezt nekem, valószínűleg kap egy nagy pofont- minimum. De hogy miért sírom el magam...

Tárgy: Re: Kert/park Hétf. Aug. 24, 2009 9:27 pm

- Nem fejeztem be- mondtam hideg hangon. Felültem, és átöleltem hátulról. A sírás közeli állapota érdekes volt, de nem akartam megbántani.
- Te a kivétel lehetnél, azt hiszem. A hatalom éhségbe beletartozik a pusztítás, és nem veti meg, ha erősebb lesz tőle. Ezekből a szavakból... te ha akarnál sem lennél képes a hatalomért pusztítani. Figyeltem minden támadásodat, amikor együtt harcoltunk... mindig meggondoltad tényleg belé csapj-e. A belsőd nem akarta engedni, de mivel muszály volt, így mégis csak megcsaptad. Ezek olyan gyors események, hogy te magad észre sem vennéd a lassulást a támadásban, de én mindig meglátom, ha változik a sebesség. Én képes vagyok egy belső időt teremteni a gyors futáshoz, amikor lelassulnak az események, és könnyen tudok ragálni az eseményekre. Ez csupán pár másodperc, de igazából többre nincs szükségem- ahogy láttam, hogy szenved nekem is előtörtek valahonnan mélyről a gyengéd érzések.
- A világért sem bántanálak meg téged Chizuki Maya!- mondtam hangosabban. Lehet a fülébe kiabáltam, de igyekeztem ezt megoldani, hogy ne.

Tárgy: Re: Kert/park Hétf. Aug. 24, 2009 9:46 pm

Mélyet sóhajtottam, amikor Yuke átölelt. Érdekes egy személyisége van... és félelmetesen hideg hangja tud lenni. Kicsit hangosra sikeredett a vége, és ilyedtemben össze is rándultam, de nem bántam. Még jól is esett ez a kedves ölelés. Lassan már többször ölelgettem meg, mint az én kedves fogadott átyámat, aki jelenleg a 10. osztag kapitánya... Beledőltem a karjaiba, és egy apróbb sóhajjal ki is jelentettem.
- De jó így lenni... - lehunytam a szememet, és érdeklődvee lestem ki a hajam alól. Aztán eszembe jutott a dobozka, ami tőlünk pár méterre hevert. Már biztos kihűlt... meg kell majd melegíteni. Érdekes... akár el is tudtam volna így aludni. Régóta nem voltam ilyen nyugodt... - Tudod, én sem akarnálak megbántanii téged. Remélem nem foglak, sosem. - mondtam halkan, de azért abban biztos voltam, hogy hallja. - Jó alapos megfázásban lesz részünk... - mosolyodtam el. Párás levegő, vizes talaj... Yuke kabátja már rég átázott, de mi aazért teljes lelki nyugalommal üldögéltünk. - Legalábbis nekem. Már ennyi is elég... de valahogy mégis jól érzem magam most. - csuktam le a szemem.

Tárgy: Re: Kert/park Hétf. Aug. 24, 2009 10:00 pm

Hátradőltünk. Egymással szemben voltunk most már. Paragon kacaja hangzott a fejemben.
~ Miért? Befogod a pofád, és örülsz, ha valaha előveszlek mégegyszer~ torkoltam le, és azon kaptam magam, hogy hirtelen felindulásból megcsókoltam. Meglepődtem magamon. Mindegy. Ha sikerült a kis akcióm, megpróbáltam kiélvezni a helyzetet. Félre tettem mindent, ami csak a dühömet hergelné fel. Elvégre eddigi életem legnyugodtabb, és legkellemesebb perceit töltöttem. Átfordítottam őt úgy, hogy rajtam feküdjön, mégse fázzon meg a kezeim között. Így most én voltam a tehetetlenebb, de nem zavart. Soha sem voltam irányító, vagy kezdeményező személyiség. Tudom erőteljes lenni, de ez az állapot volt az, amit már évek óta elakarok érni. Szinte a levegőben éreztem magam.
~ És milyen jó, hogy senki sem zavarhat meg minket~ gondoltam boldogan. Ha befejezzük, én csak mosolyogva nézek a szemébe.
- Tényleg jó lenni így- húztam félmosolyra a számat. Elbírtam a súlyát. Akár állhatna is rajtam, az sem zavarna. Most nem érdekel nagyon más, mint hogy Maya mellettem legyen. Az, hogy megkedveltem, az laza kifejezés. Úgy látszik bele szerettem. Nem hinném, hogy megbánnám bármi történjék is.

Tárgy: Re: Kert/park Hétf. Aug. 24, 2009 10:22 pm

Yuke megcsókolt, amit én hevesen dobogó szívvel viszonoztam. Közben pedig magára is húzott. Miután jó idő elteltével elszakadtunk egymástól, fejemet a mellkasára tettem, és próbáltam lenyugodni. Nem igazán voltam tapasztalt az ilyesmiben, de most ez határozottan nem tudott zavarni. Örültem, hogy itt vagyok, és hogy Yukéval vagyok. Átöleltem, úgy ahogy volt, és a nyakát is megpusziltam.
- Boldog vagyok... - mondtam, és hozzábújtam. Ez enyhén szólva is gyenge érzelemkifejezés volt... a szívem majd kiugrott a helyéből, és úgy remegtem, mint még soha. Ahogy belegondoltam, azért hiányozhatott nekem Yuke, mert kezdtem beleszeretni... vagyis... mert beleszerettem. Mosolyogva szálltam le róla, és ellibentem a dobozkáért. - Jéggé fog fagyni a kaja... nem akarod megenni? - piilantottam rá, és elindultam felé.

Tárgy: Re: Kert/park Hétf. Aug. 24, 2009 10:37 pm

Kezembe vettem a dobozt, és a bal kezem tenyerét alá tartottam.
- Ha jól koncentrálok, akkor... Shakkahou!- mondtam a kidou nevét, és egy apró lángocska melegítette a kajámat. Végül mikor már majdnem felgyulladt a doboz, abba hagytam a lélek energia áramoltatást, és kinyitottam a dobozt. Ledermedt az arcom a látványtól.
- Ez... ez... ez gyönyörű- mondtam átszellemült hangon. Azonnal neki is estem. Olyan erős volt, hogy a szemembe könnycseppek szöktek. Mennyei tekintet volt fellelhető a szememben, mikor Mayára felnéztem. Ez még az előbbinél is jobb volt.
- A mai napon még szinte semmit sem ettem apám patkánymérgén kívül- mosolyogtam, majd miután befejeztem, sóhajtottam egyet, és szomorkodva néztem, hogy elfogyott. Adtam egy puszit Mayának, és megköszöntem neki a vacsorámat, vagy már reggelimet, még nem tudom. Visszafeküdtem a fűre, és reagáltam Mayára, hogy ha tett valamit. //Azt döntsd el te, mit vársz tőlem mire//. A Hold fénye bevilágított minket, és így nézegethettem Mayát az ezüztös derengésben.
- Mégis csak megérte eljönnöm ide. Már tényleg rég jártam erre. Úgy 25 éve XP- mondtam kellemes hangon- Szeretnél benézni hozzánk? Apám gyűlésen van, anyám meg nem akart otthon lenni egyedül gondolom, és elment a gyűlekező férfiak asszonyaihoz- itt egy kicsit elröhögtem magam. Ezt apám stílusában, és hangvitelében mondtam.
- Csak a luxus, meg a személyzet van nálunk... meg én, ha ez megfelel- megkerestem tekintetemmel a kardomat.
- Kuokanteny- suttogtam, és a kard iderepült hozzám.

Tárgy: Re: Kert/park Hétf. Aug. 24, 2009 11:38 pm

Kezdett teljesen elbűvölni Yuke ötletessége, és mosolyogva figyeltem bravúros attrakcióját. Jókra tudja ám használni a kidoukat...
- Remélem ízlik. - mondtamm neki, és odaültem mellé. Figyeltem, amint eszik, és boldogan mosolyogtam rá. Hamar megette, én pedig kijelentésére így válaszoltam:
- Nos, ha éhes vagy, engem bármikor megtalálsz. És akkor azt fogsz enni, amit csak akarsz... feltéve, ha el tudom készíteni. - ledöltem. Miután Yuke is evett, visszafeküdt mellém. Úgy gondoltam, nem fog meggyilkolni ha... így hát én is megcsókoltam. Utánna elhúzódtam, és felálltam. - 25 éve? Te jó ég... nem hiányzott egy kicsit? - néztem rá. Miután meginvitált magukhoz, heves pislogásba kezdtem. Már csak azért is, mert megéreztem a kaja csípősségét. - Szeretnék elmenni hozzátok, ha nem baj... jó lenne látni, milyen helyen élsz. - mosolyogtam rá. - Mellesleg, nekem az is elég, ha csak te vagy ott. - mondtam, odaléptem mellé és megfogtam a kezét.

Tárgy: Re: Kert/park Hétf. Dec. 28, 2009 12:11 am

Éppen ''hazatérve'' az egyik küldetésemből, úgy gondoltam, hogy jót fog tenni egy kis pihenés a 7. osztag kertjében.
~ Nincs is jobb annál, ha az ember kikapcsolódik és egyszerűen elfelejti minden gondját. - Gondoltam magamban, miközben beléptem a kertkapun és lassan sétáltam az egyik fa árnyékában.
- Na ez itt jó is lesz. - Mondtam halkan, majd a köpenyemet leterítettem a frissen vágott fűbe és a fának dőlve a fegyveremet a fa törzséhez támasztottam. Becsuktam a szemem és az arcomat az ég felé emeltem, majd kinyitottam.
~ Ideje lenne új barátokra szert tenni, hisz mostanság a munkámnak éltem szinte semmi szabadidőm nem volt. Hát igen minél nagyobb beosztás, annál nagyobb a felelősség - Állapodtam meg magamban.
Rápillantottam a kardomra, de csak fél szemmel, majd elmosolyodtam és visszaemlékeztem a legelső harcra a hollowok ellen.
- Sok mindent éltünk már együtt, és mindig társként tekintettem rád, nem pedig csak egy eszköz. - Mondtam mosolyogva és elmerengtem.
- Vajon a sors, hogy most már több időm van, összehoz, majd társakkal? - Kérdeztem magamtól, de valahonnan éreztem, hogy biztosan így lesz. A kardomat az oldalamra helyeztem és a köpenyemet felvette, ami egyáltalán nem lett füves.
- Na ideje indulni, azt hiszem ennyi elég is lesz. - Mondtam határozottan és elindultam a kert kijárata felé...

Tárgy: Re: Kert/park Hétf. Feb. 08, 2010 8:26 am

// Sesshou-san és a Sors! Új barát érkezik?! //

Éppen egy hivatásos dolog miatt jártam a 7.Osztag területén. Kezemben egy köteg papírhalmaz volt, mely rendesen össze volt kötve egy szalaggal, így szerencsére nem hullott darabjaira.
~ Franc essen bele! Már megint nem tudom hol vagyok...~ gondoltam magamban, miközben lépteimet gyorsabbra véve, tekintettem ki a rengeteg dokumentum közül, mivel valahol sikerült letérnem a helyes útról. Mindenki olyan furcsa fejjel nézett rám, biztosan azért volt, mert még nem láttak errefelé.
~ Nem kérdezhetem meg, hogy "Hé, srácok mi újság? Bocsi, de fogalmam nincs róla hol vagyok, tudnátok segíteni?" Mégis mekkora égés lenne már! Biztosan kiröhögnének, és mondanák "Nézd azt a hülyét! Rohangál itt, mint egy aktakukac, közben meg azt sem tudja kedd van-e, vagy köd!", de az is megeshet, miszerint betolakodónak néznének. Abban az esetben meg magyarázkodhatnék valami nagyobb rangú tisztnek egész nap.~ futottak le a feltevések az elmémben, bár már kezdett eléggé megviselni ez az egész ügy.
~ Annyi az egyedüli mázlim, hogy ezt a rengeteg szemetet nem időre kell leszállítanom, különben megnézhetném magamat...~ merengtem el, s eme tény egy kissé megnyugtatott, viszont azért még kellemetlenül éreztem magamat. Az pedig már csak a pont volt az i tetején, miszerint még a délutáni sziesztámat sem tudtam beinvitálni ebbe a "csodálatos" napba. Egy kapun akartam éppen átkelni, amikor egy másik shinigaminak mentem neki, majd sikeresen hátraestem.
- Ó, hogy az a...! Haver nem tudnál jobban...- kezdtem el morogni a tarkómat simogatva, mialatt a kövön csücsültem, ám hirtelen belém fagyott a szó, mivel megláttam a velem szemben lévő illető arcát.
~ Na neeee... Nem lehet ekkora pechem!!!~ töprengtem, mialatt egy hatalmasat nyeltem. Villám gyorsan felpattantam, nem törődve a mellettem heverő papírtoronnyal.
- 7.Osztag, 3.Tiszt, Sesshou Heikichi-san! Kérem bocsásson meg, amiért ilyen figyelmetlen voltam! Mélységesen sajnálom!- hajoltam meg, igazából még a fejemet sem mertem felemelni, nemhogy ránézni a nálam rangosabb illetőre.

Tárgy: Re: Kert/park Szer. Feb. 10, 2010 9:58 am

// Sakata-san és a Sors! Új barát érkezik?! //

Amikor azt hittem, hogy ez a nap is olyan lesz mint a többi unalmas, sablonos nap, rá kellett döbbennem, hogy ezen a napon valami történni fog. Hirtelen valaki fellökött és a földre estem, de rögtön felálltam és az illetőre néztem, aki egy sor bocsánat kéréssel bombázott.
- Inkább szedjük össze a papírokat, mert nagy területen szóródtak szét. - Mondtam beleélve magam a helyzetbe, és mit sem törődve, hogy Sakata-san egy kicsit ügyetlen volt, bár ez lehetne az én hibám is, ha én nem figyeltem volna oda. Leguggoltam mellé és összeszedtem a papírtömböt és két felé választottam. Felálltam vele, majd olvasni kezdtem hova is kell vinni őket.
- Gyere vigyük el a papírokat, aztán majd kiderül, hogy mi lesz. - Mondtam elmosolyodva, és a szememmel a másik papírtömbre néztem, hogy Sakata-san azt hozza.

Tárgy: Re: Kert/park Csüt. Feb. 11, 2010 12:09 pm

// Sesshou-san és a Sors! Új barát érkezik?! //

Igazából furcsának véltem azt a reakciót, amit Sesshou Heikichi-san mutatott, hiszen más nagyobb rangú emberek, talán már leszidtak volna az ilyen cselekedetemért. Amit még érdekesebbnek, de annál is megtisztelőbbnek tartottam, hogy a 7.Osztag 3.Tisztje tudta ki vagyok. Megilletődött arckifejezésemet egy halvány mosoly váltotta fel, utána egy bólintás mellett eképpen fejeztem ki magamat:
- Rendben!
Felvettem a mellettem heverő papírtömeget, azután Sesshou-san mögött egy lépéssel haladtam előre.
~ Komolyan! Kezdek egyre többet csalódni Seireiteiben. Viszont a lehető legjobb értelemben. Az életben nem gondoltam volna, hogy a létra magasabb fokán állók mind ilyen rendesek. Legalábbis azok, akikkel eddig találkoztam.~ gondolkodtam el, miközben az égen cikázó fehér felhőkre pillantottam.
- Ja igen! Majdnem elfelejtettem mondani... Igazán köszönöm a segítségét! Tudja igazából nem olyan sürgős leadnom ezt a sok iratot, szóval szerintem előtte beszélgethetnénk is egy kicsit.- jelentettem ki. Próbáltam minél rendesebbnek tűnni, elvégre egyáltalán nem árt, ha az embernek más osztagokban is vannak jó kapcsolatai. Megkockáztattam, miszerint közlöm az előttem haladó Shinigamival, mi okból is történt az előbbi baleset.
- Őszintén szólva fogalmam sem volt róla merre kellene mennem... De tudja nem szeretek kérdezősködni másoktól, mert ostobának tüntetném fel magamat miatta. Azt pedig végképp nem szeretném.- próbáltam magyarázni, viszont alaposan körültekintettem, nehogy Sesshou-sanon kívül meghallja valaki a szövegelésemet. Neki pedig teljesen fölösleges lett volna hazudni, főleg azok után, hogy ilyen elnéző és segítőkész volt velem szemben. Kezdett elfáradni a kezem is, idejét sem tudtam mióta loholtam már ezekkel az idióta dokumentumokkal. Az egyik padra leültem, mit egy zöld lombkoronájú fa árnyékolt be. Magam mellé helyeztem az irattornyot, bal kezemet meg a tetejére dobtam. Rápillantva a terhemre, megkönnyebbülve sóhajtottam egyet.
~ Nem gondoltam, hogy még visszasírom az időket, amikor semmit nem kellett tennem egész nap...~ futottak át a gondolatok az agyamon, utána jobb kezemmel hellyel kínáltam Sesshou-sant. Magam mögé tekintve figyeltem meg a parkban lévő többi Shinigamit, akik mind különböző elfoglaltságokat folytattak.
- Úgy vélem, a nagyobb tisztséggel nagyobb felelősség, valamint több munka is jár. Nem igaz?- tettem fel a kérdést a 3.Tiszt felé, majd vártam a válaszát.