Ebédlő, Büfé, Kajálda...éppen, hogy nevezik

Viszonylag nagy terem. A funkciójáról azt hiszem nem kell sokat mesélnem...
Reggeli nincs viszont kávé egész nap korlátlan mennyiségben a tisztek rendelkezésére áll!
Pontosan délben itt lehet enni meleg kajót, ami lehet a sajátod vagy iskolás szóval élve "menzás osztag menü".Szerintem egész ehető, bár én általában kihagyom, mert az irodámban alszom^^'''. Aztán estére vacsora szintén nincs, de sake igen! Itt lehet kimulatni a nap fáradalmait, természetesen saját zsebből!
PLUSZ! Huszonnégy órában lehet kérni szendvicset és édességet! Emiatt is szokták büfének gúnyolni^^

Kinézetre nem sokat lehet írni. Rengeteg asztal, sok párna, mindegyiken néhány edényke és pohár tálcára helyezve. Illetve, ha kinyitod a hátsó ajtókat a kertbe lyukadsz ki! Szóval egész kellemes perceket lehet itt eltölteni!

Mindenkinek jó étvágyat és kikapcsolódást!

Az épületet jókedvűen hagyták el. Egész sok dologról kezdtek el beszélgetni. Úgy tűnt mindkét fél kezd feloldódni. Nobu is kezdte hozni a formáját, majd nem felbukott a küszöbben és az ajtónak is nekiment.
Aztán egyszer csak megvilágosodott egy csettintésre. Szobájában hagyta a gitárját és az életmentő cigijét. Kisebb kézifékes megtorpanás után lenézett szánja bűneit képpel Hinode-ra.
-Ne haragudj! Bent hagytam a gitáromat. Azonnal jövök!-robogott vissza az épületbe valami hipergyorsasággal. Még magát is meglepte mennyire szedi a virgácsait. Általában úgy szokott végigcsoszogni a folyosókon, hogy Rukongai-ban is lehet hallani. Arról nem is beszélve, hogy még egy járókeretes öreg is beelőzné a rajtot követően.
Berontott a szobájába vagyis csak szeretett volna, mert kulcsra zárta. Jöhetett a csata. Elfelejtette melyik zsebébe tette a fémet, így eltartott egy darabig a bejutás. Amint végre bejutott célirányosan a nappaliba vonult felkapta a bekészített gitártokot és elszedte az asztalon hagyott dobozt és gyújtót. Aztán újabb menet következett az ajtóval és már mehetett is ki a rá váró tisztjéhez.
-Huh! Tényleg bocsika! Egész nap csak vársz rám...Nah, nem baj, majd meghívlak valamire kárpótlásul!-
-Nem történt semmi! Tényleg nem!-
-Viszont megsértődöm,ha visszautasítod a meghívásom!-
-Értettem! Akkor nem fogom...-jött zavarba azonnal és kezdte el bámulni a földet. Nobu-nak se kellett több rögtön járatni kezdte az agyát, mivel mulaszthatná el a lány feszültségét.
-Kop-kop!-ütögette meg finoman a homlokát, széles vigyor kíséretében.
-Ki az?-mosolyodott el a saját válaszán.
-Egy jó akaród! Azt szeretné, ha felfelé néznél. Még a végén orra esel! Én meg foghatom a fejem, hogy az első napodon a negyedik osztagba jutattalak! Ráadásnak gyönyörű az időnk, ahogy az előbb megjegyezted! Szebb mint a homok!-vigyorgott tovább, majd biztatás képen megütögette a vállát. Tovább nem akarta pirítani szegénykét, úgyhogy elindult a legfontosabb hely felé, ebédlő. Úgy gondolta a legfontosabb mindenféle mászka előtt, ha bekapnak pár fálatot. Na meg biztos lesz ott is pár osztagbeli, akiknek be tudja kapásból mutatni. Nem akarta lepasszolni Hinode-t, de ha délután elmegy nem szerette volna teljesen magára hagyni.
-Azt hiszem a legfontabb egy kis energia gyűjtése! Szerencsére a "büfé" egész közel van és csak egyenesen kell jönnöd.- került a látótérbe a kisebb építmény.
-Ühüm...ezt az irányt térkép és iránytű nélkül is be tudom tartani.-
-Egészen biztos!-engedte be maga előtt az ajtón.-Itt is vagyunk! Rohamozzuk is le a felhozatalt!-

~Kicsit flúgos ez az ipse.. -kuncogtam magamban, amíg rá vártam az egyik lépcsőfokon.- Ennyire félteni egy hangszert.. Bár azt mondta, egy fontos embertől kapta.. Na mindegy, úgysincs más dolgom, és amíg várok, addig is napozok! -nyújtóztam egyet a szikrázó napsütésben. Néhány shinigami épp előttem haladt el, és elég érdekesen nézett rám, de hát mit is várnék, hiszen újonc vagyok. Inkább behunytam a szemem, és élveztem, ahogy a nap felmelegíti az arcom.
Nem tudom, mióta ülhettem ott, egyszer csak egy puffanásra lettem figyelmes.
~Na jön Nobu.. -mosolyodtam el, és feltápászkodtam. Bocsánatot kért, és meghívott a büfébe. Eleinte nem akartam elfogadni, hiszen nem szeretek "élősködni" de ha már így felajánlotta, elfogadtam. Hiába voltam már néhány órája a társaságában, még mindig nem sikerült teljesen megszabadulnom a gátlásaimtól, így valami miatt mindig sikerült zavarba jönnöm, vagy netán elpirulnom. Egy gyermeki játékkal sikerült ismét mosolyt csalnia az arcomra, és rávennie, hogy ne a földet bámuljam. Egyenes út vezetett a büfébe, így megbeszéltem magammal, hogy sűrű vendég leszek, persze ha elfogadható a kaja minősége..
Végre odaértünk, és Nobu maga előtt engedett be a terembe. ~Micsoda úriember...
-Itt is vagyunk! Rohamozzuk is le a felhozatalt! -tolt egy picit maga előtt, hogy szedjem a lábam, mert már ő is nagyon éhes.
-Azért ennyire nem kell rohanni! -"húztam be a kéziféket", ami miatt majdnem átbukott rajtam. Szerencsére nem sokan voltak az étkezőben, de azok a személyek, akiket az udvaron láttam, persze, hogy itt voltak.- Ők is a 7. osztagba tartoznak?
-Kik? -rámutattam az asztalra.- Ja, hogy ők! -csillant a felismerés a homlokán.- Igen, az egyik a kapitány, a másik pedig a harmadik tiszt. -értünk oda az egyik kicsit távolabb lévő asztalhoz.
-Na akkor már most meglesz a pofavizit.. -bosszankodtam, hiszen még a kapitánynál nem jártam.
-Ez most miért mondod? -tette le a gitárját az egyik székre.
-Még nem jártam nála.. És biztosan meg van rólam ezek után a véleménye..
-Nyugi már.. -fogta meg a vállam. -Ülj le, hozok neked valami sütit! Addig vigyázz a szépségemre!!
-Rendben. -tettem le a fenekem az egyik székre, és azon gondolkoztam, hogy most mit csináljak.. Elég tiszteletlen dolog, hogy még nem mentem be hozzá.. Egy nagyot sóhajtottam, és úgy döntöttem, majd benézek hozzá, már úgyis mindegy..
-Na meg is érkeztem! -tett elém egy tányért, ami púposan volt pakolva mignonnal, rétessel, gyümölcstortával és valami csokis gyönyörűséggel, valamint egy pohár őszilevet.
-Ehh.. Majd hazafelé gurulok!
-Ha nem bírod mindet megenni, el is csomagolhatod. -foglalt helyet velem szemben, és megsimogatta a gitártokot.- Megjöttem szépségem.
-És magadnak nem hoztál semmit?
-Kicsit sokat rendeltem, ezért majd kihozzák.^^ -vigyorodott el.
-Ahha, értem. -haraptam bele az egyik puncsos mignonba.- Ez isteni!!
-Tudom, azért hoztam. -vigyorgott, majd megköszörülte a torkát.- Arra gondoltam, hogy ha itt végeztünk, elviszlek a kapitányhoz, mert délután van egy kis dolgom, és nem akarlak egyedül hagyni.
-Úgyis be akartam nézni valamikor, de így még jobb. Legalább nem kések túl sokat a bemutatkozással. -nyeltem le egy falatot, majd belekortyoltam az üdítőbe.

Miután bevágódik Hinode után a helységbe, lassan észre is veszi az ott eszegető Chiharu-t. Széles mosoly kíséretében kezd el csápolni a lánynak. Kevés híján majd nem odavágódott, hogy szóban is terrorizálja kicsit, de tervét gyorsan módosítja miután meglátja a kapitányát is.
Jókedvét gyorsan visszafogva biccent felettesének és visszanavigálva jelenlegi társasága mellé egy üres asztalhoz siet. Kissé megéhezett már ő is és az ebédlőben terjengő fincsi kaja illattól végképp megjött az étvágya. Nyálával küszködve próbálkozik türtőztetni magát. Óvatosan lehelyezi gitártokját, majd néhány szó váltása után eltűnik a rendelésért.
Miután visszamondják neki a listát, amit kért elszégyelli magát. "Lehet túlzásba estem..." Vakarja meg zavarodottan fejét és visszatér a Hinode-nak szánt tányérkával az asztalhoz. Útközben remélte egyik ellen sem lesz kifogása és nem találta azokat telibe, amiket nem kedvel.
-Örülök, hogy ízlik!-könyökölt rá az asztalra.-A kapitány miatt ne aggódj! Biztosan nem fog rólad rossz véleménnyel lenni. Vagy kisegítelek ha mégis!-kacsintott rá, miközben előhorgászta az elpakolt cigijét. Kérdően ránézett még egyszer Hinode-ra, majd rágyújtott. Szerencsére nem zavarta, hogy itt is pöfékel. Na meg, az is mázli volt, hogy engedélyezett magában a helységben dohányozni!
-A kosztolás után séta a kertben? Úgyis ránk fog férni a mozgás...-nézett körbe nagy szemekkel, hiszen nem volt hamutál az asztalon.
-Remek lenne!-
-Akkor ezt megbeszéltük! Szerintem még bőven bele fog férni az időmbe!-kotorta elő fél kézzel a telefonját, de leesett neki itt nem működik, úgyhogy visszadobta az egyik zsebébe. -Egy pillanat! Kerítek valamit, amibe hamuzhatok!-
-Nyugodtan!- állt fel lassan és csoszogott a pulthoz. Közben azért erősen koncentrált ne gyújtson fel senkit. Megkapva a céltárgyat gyorsan elnyomta a csikket.
-Jóhóóó étvágyat!-hajolt szegény lány füléhez belesuttogva a jó kívánságát. Erre persze ijedten ugrott egyet és fulladozni kezdett. -Ajaaaaaj!-ütögette meg finoman a másik hátát, mielőtt megfulladva a váratlan támadásától.
-Ne haragudj! Megszoktam, hogy mindig ilyen idétlenül viselkedem!-vágott aggódó képet és nyújtott oda egy szalvétát Hinode-nak.

Míg ő elment hamutálat keríteni magának, elszórakoztam azzal, hogy a mázat szedegettem a sütikről, és szinte morzsánként kaptam be. Közben odasandítottam a másik asztalhoz, de a célszemély már nem volt ott. Reménykedtem benne, hogy tényleg nem lesz velem semmi gond, vagy ha mégis, Nobu megígérte, hogy segít nekem.
-Jóhóóó étvágyat! -ijesztett rám ez a jómadár, amitől persze félrenyeltem az éppen ízletesen rágcsált falatot. Felugrottam az asztaltól, mit sem törődve azzal, hogy ki lát vagy ki nem.- Ajaaaaaj! -csapott kettőt-hármat a hátamra, ami egyáltalán nem segített, de hiába csápoltam, hogy hagyja abba, nem értette.
-Hű, ez aztán necces volt! -sóhajtottam egyet, és épp az addig kibuggyant könnyeimet törölgettem a képemről.
-Ne haragudj! Megszoktam, hogy mindig ilyen idétlenül viselkedem! -mentegetőzött, és egy szalvétát adott.- Tessék!
-Semmi baj, csak legközelebb ne akkor csináld, mikor eszek.. -törölgettem most már a szalvétával az arcomat, majd gyorsan témát váltottam.- És neked még mindig nincs kész a süti-csomagod?
-Ehh.. még nincs. Egy kis időbe telik, mire minden elkészül.
-Kérsz az enyémből? Most egy kis ideig úgysem tudnék enni szerintem.. -köhintettem, mert még mindig nem volt az igazi a torkom, majd belehörpintettem a pohárkámba.
-Csak egy darabot veszek, már úgyis mindjárt hozzák! -vett egy mignont.- Ez tényleg isteni!
-Az, főleg ha a légcsövedben köt ki. -nézett rám bamba fejjel két rágás közt, de mikor elnevettem magam, látta, csak szórakozom vele.
-Jobban vagy?
-Igen.. -vettem én is egy sütit, és rágcsálni kezdtem.- A kapitányék mikor mentek el?
-Nem régen, mikor jöttem visszafele. Egész estig ott lesz, ne aggódj már annyit! -nyalta le a kezén maradt mázat.
-Próbálok.
-Meghoztam a sütit! -jelent meg egy pincér. A kezében egy hatalmas tányér volt púposan megrakva. Azon csodálkoztam, hogy nem szórta el addig, amíg kihozta nekünk.
-Köszönöm! -húzta magához egy kicsit közelebb Nobu, a pincér meghajolt, és elment.- Na végre! Mondtam, hogy mindjárt itt lesz! -fogott meg egy habos darabot a tetejéről, és egy falatra megette.
-És ezt te mindet megeszed? -meredtem még mindig a tálra, mert annyi minden volt rajta, hogy az nekem egy hétig elég lenne.
-Hát tervezem.. -vigyorgott tele képpel.
~Hogy fér ennyi kaja belé? -töprengtem, és mire feleszméltem, már 3 darabon megint túl volt.
-Na ha nem húzok bele, hamarabb megeszed, mint én! -vettem el egyet a tányéromról.
-Nem versenyzek, mert annak nem lesz jó vége! -játszadozott az egyik feltekert sütivel.
-Én sem akartam.. -mosolyogtam.- Van a kertben szökőkút? -merült fel bennem a számomra igen fontos kérdés.
-Ehm.. azt hiszem van.. Miért?
-Majd megtudod! -kacsintottam és tovább rágtam.

Nobu szerencsés lúzernek nevezhette magát, hogy áldozata túlélte a szívbajt és még csak nem is haragudott meg rá. Gondolatban már felkészült rá, hozzávágnak pár széket aztán sértődötten távoznak a lehető legmesszebb a körzetéből. A nagy riadalomra rögtön el is kezdett falni. Úgy tömte magába a sütiket, mintha hetek óta nem evett volna. Bár az időzavaros álomszuszék természetét elnézve sosem lehet tudni, mikor vett magához utoljára táplálékot.
-Van a kertben szökőkút? -kapott egy fejtörésre szoruló kérdést. Pár másodperces babrálás és fejvágások sorozata után végre válaszolt is.
-Ehm.. azt hiszem van.. Miért?-
-Majd megtudod! -
-Kezdek félni! Bosszún töröd a fejed?-nézett rá a lányra kajánul vigyorogva. Imádott gyerekes lenni, így egy kisebb fürdető parti biztosan nem lett volna az ellenére. Még az is megeshet, hogy visszarohan a szobájába a rikító színű gumimatracaiért.
-Mondom, maaaaajd meglátod!-
-Ej, de titokzatos valaki!-mutogatott a feje felett, mintha ördögszarvakat próbálna imitálni, aztán visszatért a tányér tartalmának elfogyasztásához. Gyorsan haladt. Túlságosan is a szegény gyomrának, úgyhogy féltávon abbamaradt a lendület. Hátradőlt a széken és egy nagyot fújtatott.
-Én idáig bírtam!-simogatta meg a nem létező pocakját és nyújtózkodott tovább.
-Nekem még van két falat, aztán mehetünk!-
-Értettem!-mutogatta az ujjával is. Aztán tovább fészkelődött a széken ejtőzés gyanánt. Szépen kivárta Hinode vezényletét, utána kibattyogtak a kertbe.
-Huh, ez most tényleg jól esik...-
-Kellett neked annyit enned.-
-Jó lesz már!-nyújtotta ki a nyelvét.-Valamerre középen lesz az a szökőkút!-csörtetett a kikövezett úton arra ügyelve, hogy ne siessen túlzottan, mert nem fog tudni lépést tartani vele Hinode.