Hadnagyi pályázat

Miután elvégeztem a Lélektovábbképző Akadémiát és tárgyaltam a tanáraimmal, beajánlottak engem a 9. osztagba és fel is vettek. Megérkezésem után bemutatkoztam sok embernek, köztük volt Abarai kapitány úr is. Beköltözésem után szétnéztem a környéken és leugrottam a belvárosba is. Másnap reggel kopogtatásra ébredtem.
-Igen, egy pillanat!-sikerült feltápászkodnom és felkapnom valami ruhát, majd az ajtóhoz siettem. Kinyitottam és egy küldönc állt előttem.
-Abarai kapitány úr hívatja!
-Értem, pár perc és megyek.
Kicsit ideges voltam, nem tudtam mit akarhat pont tőlem a kapitány úr, de ha menni kell hát menni kell. Felvettem az egyenruhát és egy alma elrágcsálása után már a a kapitány irodája előtt voltam.-Nagy lélegzet, huh menni fog!-Beléptem a kapitány irodájába, de senkit nem találtam.
-Hol a kapitány?
-Abarai kapitány úr már lent van a társalgóban, kérem tartson velem, én is oda megyek.
Odakaptam a fejem, egy fiatal lány volt, rám mosolygott, majd elindult. Nem akartam lemaradni, így hát felvettem a tempót. Nemsokára elértünk a társalgóhoz és benyitottunk. Bent a terem tele volt az osztagom tagjaival.
A kapitány úr a nagy asztal végében ült. A jobb oldalon volt még 2 szabad hely, az egyikre én ültem, a másikra a lány, akivel az irodánál találkoztam.
-Szóval mind itt vagyunk! Kezdjük!-szólalt meg Abarai kapitány. -Eléggé súlyos problémáink vannak. A peremvidéken a vízellátás nagyon rossz szinten van, ha ez így megy tovább kiszárad a folyó és ez Soul Societyt is megdöntheti. A megfigyelőink jelentései szerint a peremvidéktől pár km-re lehet a probléma, valahol a folyó felső szakaszán. Ki kell deríteni, hogy mi a probléma és orvosolni kell!
-Itt a lehetőség!-gondoltam.
-Én vállalom! Kérem kapitány úr, hagy legyek szolgálatára ezzel is!
-Hmm, rendben van! De nem mész egyedül. Miwako és Szajin is veled tart. Végezzétek el a feladatot és gyertek vissza, ha lehet ne több darabban.
-Igenis kapitány úr, köszönöm a bizalmát!
-Mindenki térjen vissza a feladatára!-szólt a kapitány és intett, hogy lehet menni.
Akkor hát indulhatunk is.-a mellettem ülő lány mondta-Én volnék Miwako
-Én meg Sajin!-mondta egy magas férfi és közelebb lépett-Indulunk?
-Rendben, de még el kell intéznem egy-két dolgot, találkozzunk a peremvidéken.
Rábólintottak. Sietve mentem vissza a szobámba, ahol végrendeletet írtam és magamhoz vettem még egy almát. Pár perc alatt lent voltam az egyik kapunál, ahol kiengedtek. A másik oldalon már vártak rám a többiek. Elindultunk és keresztül mentünk a Rukongai 73. körzetén, majd megálltunk a már alig csermelynek nevezhető folyónál.
-Ezzel jól elbántak.
-De mégis ki tehette?
-Nem tudom, de ezt nem foglyuk annyiban hagyni, gyertek!Elindultunk a folyó mentén és pár km után megérkeztünk egy kisebb palota szerűséghez, körülötte sok kisebb ház volt és embereket is láttunk.
-Nézzétek, a folyót egy gáttal torlaszolták el!
-Javaslom menjünk közelebb- törtem meg a csendet-Talán onnan jobban látni a dolgokat.
Nem volt ellenvetés, követtek, és csendben közelebb lopóztunk a gáthoz. Emberek dolgoztak a víznél. Egy furcsa homokszerű anyagot szórtak a vízbe, amitől az világítani kezdett.
-Hát ez meg mi?
-Furcsa, mintha a víz reakcióba lépne azzal az anyaggal és szabadon áramló lélekenergiává változna-mondta Sajin.
-BEHATOLÓK! BEHATOLÓK!-kiáltotta egy hang a hátunk mögül. Ijedten hátrafordultunk és egy férfi rohant felénk karddal a kezében. Előkaptuk a zanpakutoinkat. Közben már mindenhonnan idesereglettek a fegyveres harcosok.
-Ne eresszétek ki a shikait sem, ezek csak lelkek, nem elég erősek, hogy legyőzzenek és nem szabad őket megölni sem, biztos van rá ok, amiért ezt teszik!
Furcsa volt, mindketten halgattak rám, nem eresztették ki a kardjaikat.
-Menjetek előre a palotába, biztos, hogy lesz ott valami fontos!Miwako és Sajin shunpoval kiléptek az ellenség gyűrűjéből és a palota felé vették az irányt. Közben megindult felém az első hullám.
-Kuokanteny!!(térbeli elmozdulás)-kiáltottam el magam és a fele társaságot pár méterrel arrébb ledobtam. A maradék felém rontott, de a shunpoval a hátuk mögé kerültem. Belevágtam a homokba és a felkavaródó homokfelhőn is használtam a kuokantenyt. A lelkekre zúduló homoktömeg leterítette őket, így Miwako és Sajin után mentem. A palota ajtajáig összetűzés nélkül sikerült eljutnom, de mikor beléptem, láttam, hogy a két társam pár lélekkel küzd.
-Mi itt elleszünk, te menj tovább!-kiáltotta Miwako.
-Kitartás!-mondtam és elindultam a bejárati ajtóval szemközti oldalon lévő másik ajtóhoz.
Benyitottam, és akkor megláttam egy nagy asztalt, a végén pedig egy arrancart.
-Szóval te irányítod ezeket az embereket?
-Pontosan, hibát követtél el, amikor idejöttél, de semmi baj, ez lesz az utolsó hibád!!!!
Felugrott az asztal tetejére és már rohant is felém. Csak most láttam igazán, milyen teremtés is valójában, fehér ruhája volt és a maszkjának darabja a feje bal oldalán volt, a szeme fölött, kardját előkapta és már suhintott is felém. A kardomat magam elé kapva kivédtem, majd shunpoval odaléptem a bal oldalára és oldalba rúgtam, amitől felkiáltott. Szembe fordultunk egymással és ismét támadtunk, de amint lehunytam a szemem és kinyitottam, már nem volt előttem. Fölöttem volt, a levegőből támadt, suhintott egyet és belevágott a bal vállamon a ruhámba, sikerült felkapnom a kardom és hárítottam a második csapását.
-Miért vannak itt ezek a lelkek? Mit csináltok?
-Legyen, elmondom, most már úgy is mindegy. Én irányítom a lelkeket, ez a képességem és egy új erőforrást állítunk elő, Aizen nagyúr parancsára, természetesen.
-Akkor ennek véget kell vetni!
A kezemet a kardomra tettem és kiáltottam:-Gouka Ouji!(fény herceg)
A kardom felizzott.
-Ha te is, akkor én is!
Resurrectiont hajtott végre és az alakja egy oroszlánra emlékeztetett, mindketten elhelyezkedtünk. A levegő már izzott a feszültségtől. Erőt gyűjtöttem és belehasítottam a levegőbe, a kardomból kicsapó lövedék az arrancar felé repült, aki a két kezét összeszorítva belevágott a padlóba, amitől hatalmas porfelhő lett. Nem láttam hova tűnhetett, hirtelen lépteket hallottam magam mögül. Jobb karját előre nyújtva próbált leszúrni, blokkoltam, majd hátrahőköltem. Két újabb lövedéket lőttem felé, aztán a kuokantenyval egy nagyobb széttört padlódarabot dobtam felé. Kivédte a csapásaimat, de a törmelék eltalálta és maga alá temette. Shunpoval odaugrottam és beleszúrtam a törmelékrakásba, nemsokára vér folyt szét a padlón. Fellélegeztem és elzártam a kardom erejét. Miwako és Sajin is megjelentek.
-Látom sikerült legyőznöd.
-Úgy tűnik ő irányította a lelkeket, mert már nem akarnak minket bántani.
-Mi lesz most?
-Leromboljuk az egész helyet és visszavisszük az embereket!
Bólintottak. Pár helyen meggyengítettük a gátat, amitől az összedőlt és a víz újra Soul Society felé vette az irányt. Összeszedtünk minden embert és visszaindultunk, pár óra alatt visszaértünk a városba. Mindhárman felmentünk Abarai kapitányhoz.
-Kapitány úr, jelentem, a feladat elvégezve.
-Nagyon jó! Miwaki! Sajin! köszönöm a munkát! Elmehettek.
Igenis-szóltak és elmentek.
-Suzumiya, jól elvégezte a feladatot.
-Köszönöm uram!- és már indultam volna, mikor a kapitány feltett még egy kérdést.
-Akarsz a hadnagyom lenni?
-Hogy? Én?
-Szükségem van az ilyen emberekre, mint amilyen te is vagy. Megbíztak benned és te nem hagytad őket cserben. Hogy döntöttél? Nem fogom még egyszer megkérdezni.
-Igen uram, nagyon szívesen elvállalom ezt a posztot, ez nagy megtiszteltetés!
-Rendben! Elmehetsz.
Elégedetten visszamentem a szobámba és széttéptem a végrendeletet..............

Ha Renjinek seincs ellene kifogása akkor ELFOGADOM a pályázatot. ^^
Gratulálok a hadnagyi kinevezésedhez.

Nagyon szépen köszönöm!

Nagyon szépen köszönöm kapitány úr! Akkor majd találkozunk az irodájában.

Bankai pályázat

Nem ért mostanában valami sok izgalom, az időm nagy részét az edzőteremben töltöm, vagy egy ivóban. Ezen a helyzeten a kapitány sem tudott változtatni semmit, csak vállat vont, mert nem tudott küldetést adni. Az ajánlatát, miszerint ha unatkozom, nyugodtan besegíthetek neki a papírmunkában, inkább elutasítottam. Ez így is folytatódott egy pár napig, amikor elegem lett a semmit tevésből. Összeszedve magam megindultam a kapitányhoz, hogy most már itt lenne az ideje tenni valamit, mert a kardom a végén még berozsdásodik. Megérkeztem a kapitányi iroda elé és bekopogtam, majd a kapitány hívásának eleget téve beléptem.
- Suzumiya? Pont jókor jött, volna egy feladatom a számára. Ha jól tudom, maga nagyon a szívén viseli a Rukongai sorsát, igazam van?
- Igen, kapitány úr.
- Akkor jól emlékeztem. Figyeljen! A feladat a következő: az 53. körzetben valami nem stimmel. Furcsa dolgokat láttak arrafelé és néhány lélek eltűnését is jelentették. Valószínűleg egy kisebb hollow banda állhat a háttérben. Oldja meg a problémát és épségben térjen vissza. Ennyi az egész.
Végre kaptam valami ütős küldetést. Meghajoltam és távoztam az irodából, majd elindultam a körzethez.

~

Megérkezvén az első dolgom volt pár helyi lélekkel beszélni, hátha tudnak valamit a dologról. Sajnos nem voltak a segítségemre. Viszont elmesélték, hogy sokan menekültek el a körzetből egy másikba és hogy ők is elhagyják a körzetet. Elmondtam nekik, hogy miért jöttem, megmondták, hogy hol találom meg azt, aki látta mi is támadta meg a helyieket. Rövid útbaigazítás és keresgélés után elvergődtem a házhoz, ahol az állítólagos szemtanú lakott. Bekopogtam.
- Bárki is az, menjen el, ha nem akar meghalni!
- Én a 9. osztag hadnagya, Suzumiya Shoko vagyok. Segíteni jöttem.
- Egy Shinigami? Gyere be! Gyere be!
Beléptem, majd egyből észrevettem a sarokban egy széken gubbasztó vénembert.
- Tudod, örülök, hogy jöttél, de sajnállak is.
- Ezt hogy érti?-kérdeztem meglepődve.
- Tegnap kint jártam a körzet szélén, mikor azok a dögök előmásztak a földből és megindultak a házak felé. Gyorsan megölték az áldozataikat és behúzták őket a földben lévő lyukakba. Én bolond odamentem, hogy közelebbről is megnézzem, de akkor észrevett az egyik. Csak úgy tudtam megmenekülni, hogy visszafutottam a körzetbe, oda már nem követtek. Azóta attól félek, hogy eljönnek értem.
- És mik ezek?
- Úgy néznek ki, mint a pókok, csak sokkal nagyobbak.
- Merre találom meg őket?
- Nos, a legjobb lesz, ha…Hallottad ezt?-az öreg ijedten felugrott.- Értem jöttek!-oda futott az ajtóhoz és bezárta, majd elhúzta rajta reteszt. Kaparászás hallatszott a tetőről.
- Valami mozog a tetőn. -mondtam, miközben a kezemet a zanpakutom markolatára tettem. Hirtelen betört az egyik ablak és beugrott rajta a vénember által póknak nevezett hollow.
- Tényleg olyan, mintha pók lenne! –kiáltottam és előrántottam a kardom. A kis mocsok szaladgált a padlón oda vissza, de sikerült átszúrnom rajta a fegyverem, amit ő nagyon nem díjazott. Eközben betörték az ajtót is és onnan is sereglettek befelé. Megfogtam az öreg karját és az ablakhoz húztam. Az öreg neki kezdett a kimászásnak, én pedig szakadatlanul vágtam le a felém ugráló pókokat.
- Kint vagyok, siess! –hallottam az öreg hangját. Kiugrottam az ablakon én is. Mindenfelé pánik volt, a körzet a kis mocskok inváziója alatt állt.
- Menj és keress valami biztonságos helyet! –kiáltottam az öregnek, aki elindult. Megérkeztek a kirendelt Shinigamik is és a kollégákkal együtt pusztítani kezdtük a hollowok sorait. Levágtunk jó párat, aminek hatására menekülésre fogták a dolgot.
- Elmentek, most egy ideig nyugodtak lehetünk.
- Vissza fognak jönni, hacsak nem irtjuk ki őket. Én utánuk megyek, hogy tudjam, hova bújnak el, ti menjetek vissza és hozzatok erősítést. Elindultam a pókok után.

Sikerült követnem őket az alagútjuk bejáratához. Alig, hogy oda értem, máris egy kisebb sereg támadt rám a földből előugorva.
- Hikariouji!-kiáltottam és immáron az izzó kardal hasítottam feléjük. Furcsa egy ellenségek ezek, ahogy levágok egyet, máris előugrik másik kettő a helyére. Már percek óta csak aprítom őket, amikor elkiáltom magam:
- Miért nem akartok végre elfogyni?!
Be kellett látnom, hogy bizony túlerőben vannak és nem fogom sokáig húzni, hacsak egy helyben állok. Shunpoval kikerültem a gyűrűjükből és megsoroztam őket pár tűzgolyóval. Sajnos ez sem vette el a kedvüket a további arctól.
Mi ez? A pókok nem társadalomban élnek… Hacsak! Lehetséges, hogy egy kaptártudattal van dolgom? Ez irányíthatja őket! De biztos a föld alatt van. El kell jutnom hozzá és le kell vágnom!
A gondolatmenet lefolytatása után első dolgom volt utat robbantani magamnak a pókok között. Sokáig tartott, de elverekedtem a bejáratig, ahol shunpoval egyre mélyebbre mentem. Szerencsére nem valami gyorsak, így le tudtam őket rázni. Egy nagy csarnokféleség bejáratánál megálltam, hogy kifújjam magam. Eléggé kifárasztottak, de még mindig távol voltam attól, hogy véget vethessek ennek az egésznek. Összeszedtem magam és beléptem a csarnokba. Üres volt az egész. Sehol senki és semmi. Aztán a fejem fölül meghallottam valamit és feltekintettem. Visszahőköltem. A kaptártudat a mennyezeten kapaszkodott, de elengedte és leugrott. Shunpoval odébb mentem és jobban szemügyre vettem. Teljesen olyan volt, mint a többi kisebb pók, csak sokkal nagyobb volt. Felém fordult és felkészültem a legrosszabbra. Felemelte a jobb első csápját és mint egy kasza a mezőn a búzát, ő is úgy akart engem eltarolni. Lehajoltam és megúsztam egy komolyabb sérülést, de a csapás által keltett léghullám így is rendesen megcsapott. Hátrarepültem és becsapódtam a falba, de egyből fel is ugrottam, majd megküldtem két tűzgolyóval, amit látszólag meg sem érzett. Shunpoval bekerültem alá és a hasára is lőttem párat, de nem volt semmi hatása. A lábaival csapkodott össze-vissza, de sikerült mindet kikerülnöm. A feje fölé ugrottam és belevágtam, amit végre megtette a hatását. Hátrább lépet és ezzel esélyt adott, hogy egy hatalmas tűzgolyót repítsek felé. Gyorsan reagált, összeszedve magát egy nagy csapással kettészelte a támadásom, majd ugyanezzel a lendülettel felém is sújtott. Magam elé kaptam a kardom védekezés gyanánt, de úgy tolt maga előtt, mintha nem is lettem volna ott. Hozzácsapott a falhoz és már készült a következőre. Meg sem tudtam mozdulni, ott feküdtem a falban, egy kráter közepén. A világ tótágast állt előttem és kezdett halványulni. Aztán elsötétedett… Magamhoz tértem egy sivatagban. Sokáig nem értettem, hogy mi is van, amíg fel nem tűnt két alak a semmiből.
- Rég nem láttalak benneteket.
- A fény újra veszélybe került.
- Nem szabad hagyni, hogy a sötétség győzzön. -mondták ezt teljesen nyugodtan, majd az egyik közelebb lépett.
- Régóta forgatsz engem, de még nem voltam túl sok hasznodra.
- Hikarikabe, te vagy az?
- Itt az idő, hogy megjelenjek és segítségedre legyek a szükség órájában.
- Hikariouji? Te nem jössz?
- Az én időm még nem érkezett el, de a sötétséggel vívott harcok során még biztos eljön az ideje annak is, hogy teljes erőmmel a segítségedre leszek.
- Nekünk most mennünk kell.-szólt Hikarikabe és a táj kezdett felszívódni.
- Szólíts a másik nevemen! Most már tudnod kell, hogy mi az!
- Igen, már biztosra tudom!
Kinyitottam a szemem és a pók felém tartó csápjának neki veselkedtem a kardomnak és sikerült megállítanom.
- Készülj fel, mert most véged! Jöjj el és ragyogj! Hikarininnou!
A kardom ragyogott, és Shikait váltott, mire előjött Hikarikabe, a fénypontok körém sereglettek és nagy ragyogás után teljes páncélban az izzó Hikarioujival a kezemben álltam és tartottam a pók csápját. Rengeteg fénypont elém gyűlt és velük együtt vissza tudtam nyomni a bestiát. Hatalmas erőre tettem szert és máris záporoztak az ellenségem felé a hatalmas tűzgolyók. Közben megérkeztek a kis pókok is és hevesen nekiestek a fénypont falamnak.
- Fölösleges próbálkozni, ezt ti nem tudjátok áttörni.-egy suhintással hatalmas robbanást okoztam, amitől beszakadt a mennyezet is. Már majdnem napnyugta volt oda kint. Shunpoval odaléptem a kaptártudathoz és egy hatalmas vágással kettészeltem a fejét, amitől meghalt és eltűnt. A kis hollowok megveszve támadtak rám, de nem volt esélyük, pár csapással levágtam a banda felét, a maradék pedig elmenekült. A bankaimat eloszlattam és elégedetten shunpoztam ki a hatalmas gödörből. Odakint meglepő látvány fogadott. Egy hatalmas üdvrivalgó és tapsoló tömeg várt engem.
- Igen, azt hiszem, ez is letudva...



Bankai neve: Hikarininnou/fény császár
http://kepfeltoltes.hu/090322/bankaiangel_www.kepfeltoltes.hu_.jpg
Nos, akkor el is magyaráznám, hogy hogyan működik a dolog. Ugye a Shinigamiknak van bankai alapjuk, meg bankai második szintjük. Nálam ez nem így van. Nekem két Shikaim van, az egyik támad (Hikariouji), a másik véd (Hikarikabe). Nincs bankai második szintem, ehelyett mindkét shikaimnak van saját bankaija. Tehát első szinten van két shikaim, második szinten (ahol most vagyok) megkapom a védekező shikaim (Hikarikabe) bankaiát. Harmadik szinten megkapom majd a támadó shikaim (Hikariouji) bankaiát is és képes leszek őket egyszerre használni.

A képet bontsuk négy részre.
1. A páncél és a köpeny.
2. A most nem látható fénypont védő fal. (ami a védekező shikaim alakja, adatlapomon részletezve van)
3. A szárnyak.
4. A lándzsa.

Tehát én Hikarikabe bankaiát szereztem meg. Az ő bankaiához hozzátartozik: a páncél és a fénypont védő fal. És ott van a kezemben a shikai alakban lévő Hikariouji is.
Harmadik szinten elő tudom majd hívni Hikariouji bankaiát is, ami tartalmazza azt, hogy a kard lándzsává alakul és lesz három pár szárnyam is. Így, a két bankai együttesen foglya létrehozni azt a képet, amit láttok. Remélem azért érthetően fogalmaztam.

Kapitányi pályázat

Elköszöntem az ünneplő tömegtől és párszor meghajoltam, aminek hatására csak még nagyobb üdvrivalgásba kezdtek. Bankaiomat megszerezve visszatértem a Seireiteibe, ahol közben megváltozott pár dolog. Az osztag első tisztje Baisotei mosolyogva fogadott engem.
-A kapitány úr hívat téged, te szerencsés flótás.
-Gondolom gratulálni akar ahhoz, hogy még mindig egy darabban vagyok...
-Majdnem eltaláltad, menj és beszélj vele, amíg meg nem gondolja magát...
Felhúztam a jobb szemöldököm, mert nem értettem mit akar ezzel mondani, de ráhagytam a dolgot és elindultam az osztaghoz a kíséretében. Útközben is egy csomóan megmosolyogtak. Mi van ezekkel? Eljutottunk az osztaghoz és a kapitány irodája felé vettem az irányt. Az ajtaja előtt megálltam és intettem Baisoteinek, hogy innentől egyedül is menni fog. Bólintott, majd nekitámaszkodott a falnák. Bekopogtam, majd a kapitány szokatlan szigorú "Beléphet" szavára kinyitottam az ajtót. Belépésem után észrevettem, hogy nem csak ketten vagyunk az irodában, rövidesen fel ismertem a harmadik személyt is.
-Jó napot kívánok a kapitány uraknak!-és meghajoltam.
Shihouin kapitány, a 6. osztag vezetője ott ült az asztal előtti székben és úgy tűnt, hogy valami fontos dologról tárgyalt a kapitányommal a megérkezésem előtt.
-Üdvözletem Suzumiya hadnagy.-elmosolyodott.
-Kapitány úr, miért hívatott?
-Fontos dologról beszéltem Asumával, mégpedig rólad és a jövődről.
-A jövőmről?-a kapitány szavai egy kicsit megijesztettek, nem tudtam, hogy mit ért ez alatt.
-Sajnos le kell mondanom a 6. osztag kapitányi posztjáról, ezért az osztagomnak szüksége van egy új vezetőre. Rád gondoltunk.
A szemem tágra nyílt, a légzésem felgyorsult. Nem hittem a fülemnek.
-R-rám? Ez nagyon megtisztelő!
-Először persze be kell mutatnod, hogy mit is tudsz, képes vagy rá?-kérdezte Abarai kapitány.
-Igen kapitány úr, mindent bele fogok adni!
-Ezt jó hallani. Menj és pihenj le, holnap lesz a vizsga. Az én ajánlásommal fogsz indulni.
-Nagyon köszönöm a lehetőséget!-ismét meghajoltam és távoztam. Visszaérve a szobámba, már nagyon gyorsan vert a szívem, izgultam a holnap miatt, de nem akartam rajta sokat töprengeni, muszáj volt kipihennem magam, mert szükségem lesz az erőmre.

Másnap felkelés után megreggeliztem és elindultam gyakorolni, mert délután már kezdődött a vizsga, sokan kívántak szerencsét és még többen "kéz és lábtörést". Megérkeztem a vizsga helyére, ahol már megtörténtek az előkészületek. Nemsokára megérkezett Ken Aruya főkapitány és Akiyama Akane, Abarai Renji, Sierashi Yuusuke és Shihouin Asuma kapitányok is. Kezdetét vette a vizsga... Gondoltam, hogy nem érdemes a shikaimmal húznom az időt, így Hikariouji néhány levegőbe eresztett tűzgolyója után mindkét kezemet a kard markolatára tettem.
-Ban-kai!!-kiáltottam és hatalmas fényáradat nyelt el. A fény eltűnése után a kapitányok megláthatták, hogy milyen is az én bankaim. -Hikarininnou.-teljes vértezetben, izzó karddal a kezemben, fénypontok lebegtek körülöttem. Tegnap este kigondoltam, hogy mivel is tehetnék rájuk nagy hatást. Megszorítottam Hikariouji markolatát és magam fölé suhintottam vele párszor. Sok tűzgolyó szinte egyszerre emelkedett a levegőbe, aztán utána küldtem még egy, de már sokkal gyorsabb sorozatot is. Az egymásba csapódó tűzgolyók felrobbantak és nagy tűzijáték után tűzeső formájában hullottak alá. Ezt megakadályozandó a fénypontjaimmal blokkoltam minden lehulló lángcsóvát, ami látszólag nagyon tetszett a kapitányoknak. A bemutató véget ért és főkapitány kimondta mindenki véleményét:
-Suzumiya Shoko megfelelt a kapitányi vizsgán!
A többi kapitány egyetértően bólogatott.
-Kíván szólni valamit?
-Igen! Én Suzumiya Shoko hűséget fogadok Soul Societynek és mint a 6. osztag kapitánya, hadnagyommal és tiszteimmel mindig azon leszünk, hogy megvédjük a világot a többi osztag oldalán!
-Rendben hát, ezennel bejelentem, Suzumiya Shoko, mostantól a 6. osztag kapitánya!
Elmondhatatlanul örültem. Nemsokára magamra vettem a 6. osztag kapitányi haoriát és átvettem elődöm pozícióját...

Köszönöm!