Assesino Puno után egy új fracciónra tettem szert, aki a 77. Arrancar volt, név szerint: Michinaga Ishinomori. Egy elég kegyetlen srácnak tűnt első meglátásra, és a beszélgetéseink során is beigazolódott ez a tény. Gondoltam megnézem milyenek a képességei, hiszen ebben a hatalmas felszín alatti rengetegben sok veszély leselkedik a járókelőkre. Megnyílt a dimenziós kapu, s két Arrancar ballagott ki rajta. Mi voltunk azok.
- Hát ez lenne az Ishinomori...- mondtam, mialatt a férfira tekintettem. Kezeim a zsebemben voltak, egyenlőre nyugalmi állapotban.
- Hangulatos egy hely mi?- kérdeztem költőien. Nem kellett sok idő, mert egy Hollow vett minket észre.
- Nocsaak!!! Úgy tűnik máris reggelizhetek.- szólalt meg, ezt követően nevetni kezdett. Valami denevér kinézete volt, ám elég ocsmányul festett első ránézésre. Erre lecsukott szemekkel elmosolyodtam.
- Úgy gondolom... Rád bízom ezt.- suttogtam, nehogy letörjem a denevér hollow önbizalmát, mivel úgy már nem lenne olyan izgalmas. Nem sokkal később, az egyik fáról ugrott felém valami.
- Pusztulj te rohadék!!!- ordította. Odafordítottam a fejemet. Ez a lidérc első látásra gyík formájúnak nézett ki. Zöld színnel rendelkezett, maszkja egész fejét befedte. Sonido segítségével megjelentem előtte a levegőben, mielőtt még rámesett volna.
- Ezt elhibáztad...- jelentettem ki, majd karommal kettécsaptam.

A 8. espádának lettem nem rég a fracciónja. Egy elég laza srácnak tűnt és elkezdtünk beszélgetni, nos ő nem volt olyan kegyetlen mint én. Megnyílt a dimenziós kapu a menosok erdejébe, s kiballagtunk rajta.
- Hát ez lenne az Ishinomori...- mondta Kodama, mialatt a rám tekintett és zsebre tette a kezét.
- Hát nem éppen álmaim nyaraló helye. - mondtam vigyorogva és én is zsebre tettem a kezem.
- Hangulatos egy hely mi?- kérdezte Kodama költőien. Nem kellett sok idő, mert egy Hollow vett minket észre.
- Nocsaak!!! Úgy tűnik máris reggelizhetek. - szólalt meg, ezt követően nevetni kezdett. Valami denevér kinézete volt, ám elég ocsmányul festett első ránézésre. Erre elmosolyodott Kodama és így szólt:
- Úgy gondolom... Rád bízom ezt. - suttogta, nehogy letörjem a denevér hollow önbizalmát, mivel úgy már nem lenne olyan izgalmas. Nem sokkal később, az egyik fáról ugrott Kodama felé valami.
- Pusztulj te rohadék!!!- ordította. Ez a lidérc volt és gyík formájúnak nézett ki. Zöld színnel rendelkezett, maszkja egész fejét befedte. Kodama a sonido segítségével megjelent előtte a levegőben, mielőtt még rá esett volna.
- Ezt elhibáztad...- jelentette ki Kodama, majd karommal kettécsapta.
- Na nem baj én téged azért lerendezlek. - mondtam vigyorogva. Erre így szólt a hollow:
- Engem te nem rendezel le, én rendezlek le téged. - mondta idegesen a semmirekellő hollow.
Erre én eltüntem a szemeelől a sonido segítségével majd feltüntem előte és nagyon meglepődött.
- Hogya..... - kérdezte volna a holov de én zsebre tett kézzel álon rúgtam. lenézet a földre és annyit látott hogy megint eltüntem és előtte tüntem fel megakart volna rúgni de eltüntem előle majd amikor feltüntem lábbel elkezdtem a fejét. Majd befejezésként halántékon rúgtam és méterekre elrepült.
- Na ez szórakoztató volt. - mondtam Kodamának.

Miután megöltem a Hollowot, Ishinomorira néztem. Figyeltem, ahogy elkezdi rugdosni a levegőben ellenfelét.
- Höh... Nem hagysz neki túl sok hozzászólást a dologhoz. De nem is kell. Nem egészen ilyen senkiháziak miatt jöttünk erre a helyre.- mondtam, aztán egy magabiztos mosolyt vetettem Ishinomori felé. A többi lidérc, aki látta ezt az incidenst, már nem nagyon merte idetolni a képét, szóval ketten maradtunk a fracciónommal.
- Minden esetre szép rúgások sora volt.- tettem még hozzá. Hirtelen elég furcsa lélekenergiát észleltem, ami ismerős volt.
- Te is érzed Ishinomori? Ezek Bountok...- következtettem ki.
~ Lehetséges lenne, hogy... Nem. Biztos vagyok benne, ez nem az Ő reitatsuja.~ merengtem.
- Úgy látszik látogatókat fogunk kapni.- mondtam, mialatt kivettem a kezemet a zsebemből. Hirtelen feltűnt két férfi, és az egyik ág alakú szikláról néztek le ránk. Elég őrült vigyor volt az arcukon. A velem egy vonalban álló Bountonak fehér haja volt, ami belelógott az arcába. Két kezén vaskarmokat viselt, valószínűleg azok voltak a bábjai. Kicsivel nagyobb reitatsuval rendelkezett, mint a társa.

A mellette álló férfire nem is figyeltem.
- Üdvözletem! Mit akartok ti itt?- tértem azonnal a lényegre.
- Szép napot! Ja? Ti bizonyára Arrancarok vagytok... A hougyokuért jöttünk. Ja?- szólalt meg a fehér hajú Bounto.
- Jól mondod, Arrancarok vagyunk.- közöltem az idegennel. Eléggé idegesített a csávó beszédstílusa.
~ Honnan tudnak ezek erről? Na mindegy... Tagadunk.~ gondoltam magamban.
- Fogalmam sincs mi az, amit kerestek.- hazudtam a két érkezőnek.
- A nevem Hans Hüttel. Ja? Ha nem mondjátok el hol van amiért jöttünk, akkor meghaltok. Ja?- fenyegetett minket Hans. Ránéztem Ishinomorira, ezt követően majdnem elnevettem magam.
- Yoshizawa Kodama vagyok, a 8. Espada... Kicsit kérdőre vonom, amit mondtál. Nem hinném, hogy TI megtudnátok ölni minket.- állítottam magabiztosan.

- Minden esetre szép rúgások sora volt. - mondta Kodama.
- Ja de te is jól szétkaptad a gyík hollowot. Hirtelen elég furcsa lélekenergiát éreztem, ami kicsit ismerős volt.
- Te is érzed Ishinomori? Ezek Bountok...- következtette ki Kodama.
- Aha én is érzem. - mondtam egy kicsit meglepődve.
~ Már régen harcoltam bountó ellen. - gondoltam magamba. Majd így szólt Kodama:
- Úgy látszik látogatókat fogunk kapni. - mondta és kivette Kodama a kezét a zsebemből. Hirtelen feltűnt két férfi, és az egyik ágról néztek le ránk. Elég őrült vigyor volt az arcukon. A velem egy vonalban álló Bountonak barna rövid haja volt. A bal kezében egy tőr volt valószínűleg az volt a bábja. Kicsit kevesebb reitatsuval rendelkezett, mint a társa.

Nem annyira figyeltem a mellette lévő bountóra.
- Üdvözletem! Mit akartok ti itt?- kérdezte Kodama.
- Szép napot! Ja? Ti bizonyára Arrancarok vagytok... A hougyokuért jöttünk. Ja?- szólalt meg a fehér hajú Bounto.
- Jól mondod, Arrancarok vagyunk. - közölte velük Kodama. Eléggé idegesített a csávó beszédstílusa.
- Mi jönni ide és jól fogunk itt szórakozni. - mondta a velem egy vonalba álló bountó.
- Fogalmam sincs mi az, amit kerestek. - mondta Kodama.
- A nevem Hans Hüttel. Ja? Ha nem mondjátok el, hol van, amiért jöttünk, akkor meghaltok. Ja?- fenyegetett minket Hans. Rámnézett Kodama, ezt követően majdnem elnevettem magam. Ezután az előttem álló bountó is fenyegetni akart minket:
- Az én nevem meg Stauffenberg és, ha nem fogjátok elmondani, akkor jót fogunk játszani, um zu verstehen? - Yoshizawa Kodama vagyok, a 8. Espada... Kicsit kérdőre vonom, amit mondtál. Nem hinném, hogy, TI megtudnátok ölni minket. - mondta Kodama.
Az én nevem meg Michinaga Ishinomori és Yoshizava Kodama fracciónja vagyok és egy kicsit nehezen tudnátok minket megölni. - mondtam nekik.
Az Stauffenberg maga elé tartotta a tőrét. Majd így szólt:
- Zeige dich fliegende klingen. - mondta és elkezdet felém pengéket lövöldözni aztán felém futni. Én elkezdtem kitérni előlük majd gyorsan előkaptam a Zanpakuto-mat és pont amikor ideért és leakart csapni kivédtem majd fellöktem. Elkezdtem a levegőben csapkodni, de ő minden csapásomat védte.

- Kösz a dícséretet...- mondtam Ishinomorinak, még a hollowos üggyel kapcsolatban. Hirtelen ő harcba keveredett, mivel az a Stauffenberg nevű férfi rátámadt. A bábja a tőre volt, ami pengéket tudott kilőni. Sonido segítségével a levegőben tűntem fel, nem sok méterre Hanstól.
- Mégis hogy jutottatok le ide?- tettem fel neki a kérdést, hiszen nem szokás csak úgy lejárkálni Hueco Mundoba.
- Semmi közöd hozzá. Ja? Amúgy meg te sem voltál valami segítőkész, így hát én sem mondok semmit. Ja?- szólt nagyképű fennhangon a Bounto.
- Értem... Ez esetben gondolom nem áll szándékodban csak úgy elmenni. Ja, és még valami! A talpnyalódnak esélye sincs Ishinomori ellen. Szerintem jobban tennéd, ha már most elbúcsúznál tőle.- mondtam, majd a két kezemet a Zanpakutom markolátára helyeztem, viszont nem húztam ki a tokjából.
- Szóval te ilyen kemény legény vagy? Ja?- kérdezte a Bounto, ezt követően elrugaszkodott a fa alakú szikláról, felém kezdett repülni. Én is megindultam a támadás irányába. Láttam, nem egy teljes erejű csapást akar felém indítani, szóval szükségtelennek véltem előhúzni a katanámat, inkább csak a kezemmel védtem. A karmok nem tudták megsebezni a kemény bőrömet, talán ha az illető több erejét vetette volna a támadásba.
- Ennél többre lesz szükséged Hans!- közöltem a férfival. Belerúgtam egyet a gyomrába, amitől hátraszállt. Viszont gyorsan kapcsolt, aztán már mögöttem is volt, majd hátulról megvágta a hátamat. Kifröccsent egy kis vér, ám csak felületi sérülést kaptam ellenfelemtől. A földre repültem, ahol nagy porfelhő keletkezett.
- Ez már elég lesz? Ja? Hehehehe!!- szórakozott Hans, miközben lefelé kiáltozott.
- Nem értem... Kihez beszélsz?- érdeklődtem, mert már ott álltam a srác háta mögött. Egy Barat a képébe nyomtam, amitől átütötte az útjába eső sziklát.

Elkezdet Kodama is harcolni Hansal. Még mindig ütöttem a tőrét majd egyszer hátra ütött és elkezdet a tőrével lövöldözni. Én a sonido segítségével kitértem minden kilőtt pengéje elől. Majd pár pillanat múlva már előtte voltam és a Zanpakuto-m markolatának a végével hátra ütöttem aztán miközben repült hátra az ütéstől feltűntem előtte majd megfogtam a fejét a jobb kezemmel és a földbe nyomtam. Aztán elugrottam onnan, mert megakart szúrni a tőrével. Aztán felkelt majd elkezdet felém futni én is őfelé, de amikor pont csaptunk volna össze én előre ugrottam a háta mögé. A gyerek a lendülettől, amivel összeakart velem csapni előre bukott és én a Zanpakuto-mal a hátát megvágtam ő erre rögtön elugrott nehogy megint sebesülést szerezzen.
- Ezt még nagyon megbánod arrancar. - mondta Stauffenberg idegesen.
Én ezen csak elröhögtem magam és elkezdet megint felém futni és összecsaptunk. Én baloldalra ellöktem a tőrét és elesett. Mikor kelt volna fel én bal kézzel arrébb löktem. És megfogtam a bel kezemmel az ingjét majd feldobtam elém. Elkezdtem ütni, de az ütéseimet védte nagy nehezen én lábbal elrúgtam egy fa alakú sziklához. Elkezdtem futni felé és Zanpakuto-mat a vállába szúrtam és a fa alakú sziklába is egy kicsit. Majd a jobb lábammal ellöktem a tőrét.
- Van utolsó kívánságod? Mond el és én nem teljesítem, csak jót röhögök rajta. - mondtam gonoszan vigyorogva.

Mikor felkelt Hans, látta mi történt a társával.
- Staufenberg!!!- kiáltotta.
- Hasztalan... Mondtam neked, hogy el kellett volna tőle búcsúznod. Ishinomori!!... Öld meg!- szólaltam meg, miközben a levegőben álltam. Erre Hans nagyon beidegesedett, majd elkiáltotta magát:
- Zeige dich Todesklaue!!!
A kezén található két fegyver feketére változott, valamint kicsit megnyúlt.
~ Szóval ez a bábja igazi formája. Kíváncsi vagyok mire képes vele.~ gondoltam magamban. Hans rámnézett, ám hirtelen Ishinomori felé kezdett száguldani. Pár méterre a fracciónomtól viszont megjelentem, majd összecsaptunk Hanssal. A Zanpakutomat félig kihúztam a tokjából, így állítottam meg a karmokat.
- Már elfelejtetted?... Hans Hüttel. Te most velem harcolsz.- közöltem a fehér hajú Bountoval, aki erre hátraszaltózott. Nevetni kezdett valamin:
- Most megmutatom neked a bábom igazi erejét. Ja? Espaaada. Hehehehe!!
- Höh...- hangzott válaszom.
- Dögölj meg!!! Jaaa?- ordította elvetemült fejjel a Bounto, mialatt a kezén lévő karmok felém kezdtek száguldani. Ebből rájöttem, meg tudta őket nyújtani, s úgy látszott, hajlítani is. Sonidoval kikerültem a támadásokat. Előhúztam a katanámat, ami kék tűzben kezdett égni.
- Rendben van... vegyük komolyra a dolgot.- mondtam nyugodt hangon. Megjelentem Hans mögött, és elkezdtünk harcolni. Először egy felülről indított támadást akart ellenem intézni, ám hárítottam. Hirtelen a karmok a katanámra kezdtek kígyózni. Gyorsan kirántottam közülül, majd egy alulról lendített csapást intéztem a Bounto felé. Ő odébb pattant, de a ruháját a mellkasán felhasítottam.
- Még nem végeztem.- jelentettem ki, s utána rugaszkodtam. Minden irányból elkezdtem ütni, csakhogy ő jól hárította a Zanpakutomat. Egy idő után megálltunk két egymással szemben lévő "sziklaágon".
- Most áruld el, hogy jutottatok ide!- szólítottam fel a srácot.
- Soha! Ja? Akkor sem értek semmit, ha minket megöltök. Ja? Vannak még társaink, akik el fogják érni Las Nochest. Ja? Semmit nem tehetsz... Octava Espada. Ja?- közölte velem, önbizalommal teli hangon Hans.
- Értem... Akkor úgy néz ki nem csak titeket fogunk elintézni.- mondtam a Bountonak, majd ő kacskaringózva megindította felém a kamokat. A levegőbe ugrottam, s hol a fegyveremmel, hol a végtagjaimmal hárítottam az ütéseket. Kaptam egy pár sebet, amelyekből vér is jött. A végén már úgy nézett ki a ruhám, mint egy darab rongy. A sérülések viszont egyáltalán nem hatoltak mélyre.
- Elég a játékból. Úgy hiszem, te már nem szolgálhatsz nekünk hasznos információval. Ez esetben... végzek veled.- szóltam, aztán kinyújtottam a jobb kezemet, s ezt mondtam:
- Cero!
Egy sötétkék energianyaláb indult meg Hans felé.

- Staufenberg!!!- kiáltotta Hans.
- Hasztalan... Mondtam neked, hogy el kellett volna tőle búcsúznod. Ishinomori!!... Öld meg!- szólalt meg Kodama, miközben a levegőben álltam. Erre Hans nagyon beidegesedett, majd elkiáltotta magát:
- Zeige dich Todesklaue!!!
Én már csak annyit láttam, hogy felé kezdett száguldani Hans. Már csak pár méterre a volt tőlem viszont megjelent Kodama, majd összecsaptak Hanssal.
- Már elfelejtetted?... Hans Hüttel. Te most velem harcolsz. - közölte vele Kodama. Majd így szólt Hans:
- Most megmutatom neked a bábom igazi erejét. Ja? Espaaada. Hehehehe!!
- Höh...- hangzott el Kodama válasza.
- Dögölj meg!!! Jaaa?- ordította elvetemült fejjel a Bounto. Rámnézet stauffenberg és így szólt:
- Jót fogunk szórakozni a másvilágon. Es ist nicht wahr?
- Na most végzek veled mert már idegesítesz. Adiós. –mondtam vigyorogva és átszúrtam a kezemmel a mellkasát. Aztán elővettem egy zsebkendőt és kihúztam a kezem a mellkasából és a véres kezemet megtöröltem. Aztán aZanpakutomat is kirántottam majd azt is megtöröltem. Aztán leültem és néztem Kodama küzdelmét. Minden irányból elkezdte ütni, Hansot csakhogy ő jól hárította Kodama Zanpakutoját. Egy idő után megálltak két egymással szemben lévő fa alakú sziklán.
- Most áruld el, hogy jutottatok ide!- szólította fel Kodama.
- Soha! Ja? Akkor sem értek semmit, ha minket megöltök. Ja? Vannak még társaink, akik el fogják érni Las Nochest. Ja? Semmit nem tehetsz... Octava Espada. Ja?- közölte Kodamával, önbizalommal teli hangon Hans.
- Értem... Akkor úgy néz ki nem csak titeket fogunk elintézni. - mondta a Bountonak, majd ő kacskaringózva megindította Kodama felé a karmokat. Kodama a levegőbe ugrott, s hol a fegyverével, hol a végtagjaival hárítottam az ütéseket. Kapott egy pár sebet Kodama, amelyekből vér is jött.
- Elég a játékból. Úgy hiszem, te már nem szolgálhatsz nekünk hasznos információval. Ez esetben... végzek veled. – mondta Kodama, aztán kinyújtotta a jobb kezét, s ezt mondta:
- Cero!
Egy sötétkék energianyaláb indult meg Hans felé.
~ Na ez ellen semmi esélye Hansnak. - gondoltam.

Időközben Ishinomori elpusztította a másik Bountot. Hans ezt már észre sem vette, hiszen megmozdulni sem tudott a félelemtől, valamint attól, hogy a hatalmas Cero felé közeledett.
- Találkozunk a pokolban... Bounto. Ja?- közöltem vele, ráadásul a végén még ki is gúnyoltam.
- Á!!!!!- ordította, miközben elkapta a sugár, ő pedig elporladt benne. Mikor a támadás befejeződött, belőle már semmi nem volt. Leeresztettem a kezemet, s a zsebembe dugtam. Zanpakutomat visszahelyeztem a tokjába. Ishinomori mellé Sonidoztam.
- Szép munka volt! Nem csalódtam benned. De még nem végeztünk.- jelentettem ki. Pesquisával próbáltam kideríteni, merre lehet a többi Bounto. Hirtelen egy csomó Menos Grande közeledett felénk.
- Francba!- mondtam, és újra elővettem a katanánat.
- Rendezzük le az első sorban lévőket, aztán pedig keressük meg a többi behatolót.- mondtam a fracciónomnak, ezt követően az egyik Menos feje elé teleportáltam. Kettéütöttem a fejét. A mellette lévő már rám akart lőni egy Cerot, de kettéhasítottam a fegyveremmel a sugarat. Ezt követően lemetszettem a fejét a helyéről. Egy ideje már ütöttük őket, de nem akartak elfogyni.
- Ishinomori!! Fedezékbe!- figyelmeztettem a másik Arrancart, majd két kezemet magam elé tartottam.
- Kjutai Cero!
Egy kis kék gömb keletkezett a kezem előtt, ami egyre csak növekedni kezdett. Mikor elérte teljes fomáját, a Menos Grandek közé irányítottam. Ekkor összezártam a kezeimet, s a gömbből rengeteg Cero lövellt ki, amelyek sorra lőtték át a Menosokat.
- Használjuk ki az időt, a lekopásra...- közöltem Ishinomorival, mialatt megnyitottam egy dimenziós kaput. Mivel kiderítettük hol vannak a további Bountok, automatikusan náluk fogunk kikötni.

Egyre csak közeledet Hans felé az óriási Cero ő pedig már úgy le volt gyengülve, hogy nem tudott elkerülni. Majd így szólt Kodama:
- Találkozunk a pokolban... Bounto. Ja?
- Á!!!!!-. –ordított fel a Hans és az óriási nagy cero-tól elporladt. Majd Kodama leereszkedet és mellém sonidozott.
- Szép munka volt! Nem csalódtam benned. De még nem végeztünk. – jelentette ki Kodama.
- Okés. – válaszoltam. Hirtelen egy csomó Menos Grande közeledett felénk.
- Francba!- mondta Kodama és elővette a katanáját.
- Rendezzük le az első sorban lévőket, aztán pedig keressük meg a többi behatolót. – mondta nekem Kodama ezt követően ő elkezdte gyilkolni a Menosokat. Majd én is neki lendültem. Az egyik elé sonidoztam és a száján keresztül felszúrtam az agyáig a zanpakutomat. A hátam mögött teremt egy másik majd gyorsan kihúztam a katanámat a másik agyából és a hátam mögött lévőnek levágtam a fejét. Egy harmadik meg akart volna támadni, de én ketévágtam vízszintesbe. A Kodama mellet lévő Menos lőtt egy Cerot, de kettéhasította Kodama a fegyverével. Ezt követően lemetszette a fejét a helyéről.
- Ishinomori!! Fedezékbe!- figyelmeztetett Kodama és én fedezékbe is vonultam. Aztán így szólt Kodama:
- Kjutai Cero!
Egy kék gömb keletkezett Kodama keze előtt, ami egyre csak növekedett.
Mikor elérte teljes formáját a kék gömb, a Menos Grandek közé irányította Kodama. Gömbből rengeteg Cero lövellt ki, amelyek sorra lőtték át a Menosokat.
- Használjuk ki az időt, a lekopásra...- közölte Kodama velem, mialatt megnyitott egy dimenziós kaput. Mivel kiderítettük hol vannak a további Bountok, automatikusan náluk fogunk kikötni.
- Na, végre nyugton vagyunk a Menosok-tól. – mondtam megkönnyebbülve.
Aztán befutott elénk egy arrancarr akinek hosszú kék haja volt és elégé ilyen tudós beütése volt.
- Helló én vagyok a 89. arrancarr Ortiga. – mutatkozott be.

- Helló én Michinaga Ishinomori vagyok a 77. arrancarr. - mutatkoztam be én is.
- Ha jól látom, akkor ő a 8. espada te biztos a fracciónja vagy. – állapította meg Ortiga.
- Igen én vagyok az ő fracciónja. – jelentettem ki. Aztán elgondolkoztam és pár pillanat múlva így szóltam:
- Most már minden világos a te Gargantananád segítségével jöttek át a bountok. Vagy ha nem, akkor is mit keresel itt? – kérdeztem tőle. Erre ő elmosolyodott majd így szólt:
- Beismerem igazad van. – mondta majd hátrébb ugrott és a háta mögött megjelent 4 bounto.

Miután kimenekültünk a Menosok kezei közül a Gargantana segítségével, megérkeztünk az erdő másik részébe. Ishinomori megkönnyebülve szólalt fel.
- Na ja.- tettem hozzá. Ám ekkor egy Arrancar tűnt fel előttünk, ami eléggé meglepett.
~ Ez nagyon gyanús. Mit keres itt kint egyedül ez a férfi? Hol vannak a Bountok? A Pesquisa még soha nem csapott be. A közelben kell lenniük, de akkor ennek a fura fickónak is éreznie kellett volna őket.~ tettem fel a kérdéseket magamban. Sunyi képe volt, még a szeme sem állt jól. Be is mutatkozott, mint kiderült ő a 89. Arrancar. Ezt követően a fracciónom is bemutatkozott Ortigának, mert mint kiderült ez a neve. Magától kitalálta, én vagyok a 8. Espada, valamint Ishinomori a fracciónom.
~ Úgy néz ki, hülye kinézete ellenére van esze.~ merengtem, s megjelent a félmosoly az arcom jobb oldalán.
- Beletaláltál.- erősítettem meg a feltételezését. Nem sokkal később Ishinomori egy ésszerű érvvel állt elő, amely be is igazolódott. Az Arrancar mögött megjelentek a Bountok.
- Hm... Ezt ügyesen leleplezted barátom.- dícsértem meg Ishinomorit behunyt szemmel, valamint lehajtott fejjel.
- Na szóval, most csicseregsz nekünk, mint a kismadár, vagy úgy szétrúgjuk az áruló segged, hogy hazáig repülsz.- fenyítettem be az áruló Arrancart, aki erre csak egy nagyot nevetett. A négy Bounto közül három nő volt, s egy férfi. Ők egyáltalán nem csináltak semmit, csak a " nagyon kemény " beállásukkal hallgatták az eseményeket.
- Ishinomori! Úgy néz ki a logopédusosat kell játszanunk Arrancar barátocskánkkal, mivel talán nem tud helyesen beszélni... Sőt egyenesen meg sem szólal.- feszegettem tovább a húrokat.
- Mégis mit fogtok most tenni haaa? Megtámadtok? Ne nevettetsetek már!- szólalt meg végül az Arrancar.
- Értem... Mondjuk annélkül is rájöttem mi a helyzet, mivel drága Hans Hüttel elmondta, hogy a hougyokuért jöttetek.- vigyorodtam el, mialatt pimaszan Ortiga szemébe néztem.
- Mi?? Az a hülye! Megérdemelte a halált!!- ordított idegesen az Arrancar, majd a szemébe lógó haját oldalrafésülte. Minden összeállt a fejemben. Ez a fickó csak ki akarja használni a Bountokat, és ellopja a hougyokut, amitől erősebbé válik valahogy. Valószínűleg ez volt a terve. Aztán váratlan esemény történt. Előkapta a Zanpakutoját, s levágta vele egy hajtincsét, miközben így szólt:
- Karikomu betsubetsuni! Makiba! ( Nyesdd szét! Kaszaboló! )
Ezzel átalakult, egy izmos kb.: két méteres formájába. Testét teljesen csont fedte be, szinte a szemein kívül semmi nem látszott ki belőle, ám a maszkja alól csápok lógtak ki, amelyek nagyon ocsmányak, nyálkásak voltak. Kezében két csontot tartott, amelyek hegyesek, egyenes formájúak voltak, kicsivel hosszabbnak tűntek az átlagos katanánál. Valamint hátán csonttaréj húzódott végig.
- Sajnos ettől még nem növekedtek meg az esélyeid annyira, hogy legyőzz minket.- állapítottam meg, önbizalommal teli hangon.
- Még valóban nem... Majd most!- kiáltotta, és villám gyorsan elszívta a négy Bounto lelkét, Gonzui segítségével. Ekkor összegörnyedt, ordítani kezdett, teste pedig vagy 5 m magas lett.
- Mi a?... Ennyire erős a Gonzui képessége? Ez hihetetlen!!!- aggodalmaskodtam, valamint nagyra nyílt szemekkel bámultam. Lélekenergiája óriásira megnőtt. Azonnal előkaptam a kardomat, mely kék tűzben égett.
- Készülj Ishinomori!!! Ez nem lesz gyerekjáték!- szóltam rá a fracciónomra. A hatalmas monstrum pedig felénk közeledett.

Előkapta a Zanpakutoját Ortiga, s levágta vele egy hajtincsét, miközben így szólt:
- Karikomu betsubetsuni! Makiba! ( Nyesdd szét! Kaszaboló! )
Ezzel átalakult, egy izmos kb.: két méteres formájába. Testét teljesen csont fedte be, szinte a szemein kívül semmi nem látszott ki belőle, ám a maszkja alól csápok lógtak ki, amelyek nagyon ocsmányak, nyálkásak voltak. Kezében két csontot tartott, amelyek hegyesek, egyenes formájúak voltak, kicsivel hosszabbnak tűntek az átlagos katanánál. Valamint hátán csonttaréj húzódott végig.
- Sajnos ettől még nem növekedtek meg az esélyeid annyira, hogy legyőzz minket. - állapította meg Kodama, önbizalommal teli hangon.
- Még valóban nem... Majd most!- kiáltotta az áruló arrancar, és villám gyorsan elszívta a négy Bounto lelkét, Gonzui segítségével. Ekkor összegörnyedt, ordítani kezdett, teste pedig vagy 5 m magas lett.
- Mi a?... Ennyire erős a Gonzui képessége? Ez hihetetlen!!!- aggodalmaskodott Kodama. Lélekenergiája óriásira megnőtt. Azonnal előkapta Kodama a kardját és én is.
- Készülj Ishinomori!!! Ez nem lesz gyerekjáték!- szólt rám a 8 espada. A hatalmas monstrum pedig felénk közeledett. Először engem vett célba és hatalmasat csapott az egyik csonttal, ami a fegyvere volt. Én kivédtem, de legalább 10m repültem fel.
- Aszta rohadt! – kiáltottam fel és már előttem is volt. Majd elkezdet vagdosni én nehezen védtem a zanpakutomal.
- Nincs esélyed ellenem. – mondta magabiztosan Ortiga.
- Na, most már elegem van! – ordítottam és kiütöttem az egyik kezéből a csontját. Aztán hasba akartam rúgni, de megfogta a lábam. Majd így szólt az áruló arrancar.
- Csak hagytam, hogy kiüsd a kezemből a csontot. – mondta vigyorogva majd a másik csonttal, ami a kezében maradt a mellkasomat végigvágta. Aztán lerúgott a földre. Majd odament a másik csont fegyveréhez és felvette, aztán Kodama felé vette az irányt.

Ishinomrival harcba keveredett Ortiga. Én egy ideig a katanamat szorongattam a kezemben, s figyeltem mi lesz a harcuk kimenetele.
- Vigyázz vele Ishinomori!!!- ordítottam. Ekkor a fracciónom kiütötte a kezéből az egyik fegyvert.
~ Ez az!~ gondoltam magamban, csakhogy a másikkal végigvágta vele a srác mellkasát, és a földre rúgta. Megfordult, felém vette az irányt.
- Most te jössz!!!! Espada! Lássuk méltó vagy- e a nevedre?
- Te rohadt szemét!! Ezért csúnyán szétszedlek!- fenyegettem meg ellenfelünket, miközben ránéztem a földön fekvő Ishinomorira. Hirtelen előttem tűnt fel az 5 méteres szörnyeteg, aztán felém csapott a fegyverével. A Zanpakutomat magam elé tratva próbáltam védeni a támadást, de nagyon erősen tolt hátra Ortiga. Csak úgy szikrázott a két penge. Az ő fegyverei legalább olyanok voltak, mint egy Zanpakuto pengéje.
~ Nagyon erős... Így nem sok esélyünk lesz ellene...~ gondoltam magamban. A másik csontot is felém lendítette, amit csak néztem tátott szájjal.
~ Francba, ezt most hogyan védjem ki?~ tettem fel a kérdést gondolatokban. Egy Barat lőttem a másik karja felé, így megakadájoztam a találatot, viszont nem két kézzel fogtam már a katanámat, ezért a tolóerőt nem tudtam visszatartani. A bal kezében lévő fegyverével ellökött, ráadásul egy vízszintes csíkot hasított a mellkasomra.
- Á!!!- ordítottam, mialatt egy sziklába épültem bele.
- Háháháháhá!!! Ennyit érsz!!! Könnyű szerrel el foglak benneteket pusztítani.- jelentette ki az áruló Arrancar. Kimásztam a fa alakú szikla törzsévől, eztán letöröltem a számról a vért.
- Ebben azért ne légy olyan biztos! Nem csupán a nyers erővel lehet legyőzni.- állítottam nyugodt hangon.
- Akkor bizonyítsd be!!!!- kiabált a monstrum, és a csápjaival egy óriási, vörös Cerot akart felém lőni. A gömb már töltődött a csápjai előtt.
- Francba!!!!- mondtam, majd én is kitartottam a kezemet. Mind a ketten kilőttünk egy- egy energiasugarat. Az övével ellnetétben, az enyém kék színű volt. Amikor találkoztak egymással, egy robbanás keletkezett, ám én jobban elszálltam tőle, Ortiga pedig csak hátracsúszott egy pár métert. A föld felé zuhantam.
~ Most kihasználom ezt a helyzetet.~ határoztam el, és Sonido segítségével a háta mögé kerültem, ahol megpróbáltam eltalálni a gerincét. Villám gyorsan kapcsolt, s a bal kezét maga mögé tartotta, így csak azon tudtam ejteni egy jelentéktelen sebet. Ő szerencsésen eltalált az öklével, amitől újra száguldani kezdtem a levegőbe. Ishinomori mellé estem, segítettem neki felállni.
- Minden rendben?- kérdeztem.
- Együtt kell legyőznünk, de attól tartok nem fog menni, ha ebben a formánkban maradunk.- mondtam, ezt követően a levegőbe Sonidoztam. Bal kezemet végighúztam a katanámon, mialatt ezt a szöveget mondtam:
- Kamu nodo! Ao Okami!!!!
A bennem élő farkas most felébredt, és vérre szomlyazott. Körülöttem kék tűz aura kezdett égni. Testemre csontpáncél kúszott, maszkom egy farkas fejéhez hasonlóvá vált, katanám pedig a jobb kezemből állt ki, és kéken lángolt. Lényegében a maszkomon kívűl ember szerű maradtam.
- Siess Ishinomori! Ha végeztél, támadjuk meg két oldalról!- javasoltam az Arrancarnak, majd már indultam is a szörnyeteg jobb oldala felé. Ha a fracciónom is elindul majd balról, akkor megpróbálok egy vágást ejteni az áruló fején, legroszabb esetben pedig a kezén.

Mellém esett Kodama és segített felkelni.
~ Úgy látszik, hogy Kodama is megsérült, mint én hát az biztos, hogy nem gyenge az áruló arrancar. – gondoltam felkeltem Kodama segítségével.
- Minden rendben?- kérdezte Kodama.
- Aha, mindenrendben. Kösz a segítséget. – köszöntem meg a segítséget.
- Együtt kell legyőznünk, de attól tartok nem fog menni, ha ebben a formánkban maradunk.- mondta Kodama, ezt követően a levegőbe Sonidozot. Bal kezével végighúzta a katanáján, mialatt ezt a szöveget mondta:
- Kamu nodo! Ao Okami!!!!
Körülötte kék tűz aura kezdett égni. Testére csontpáncél kúszott, maszkja egy farkas fejéhez hasonlóvá vált, katanája pedig a jobb kezéből állt ki, és kéken lángolt. Ezután így szóltam:
- Sashikomu kanpa! Shiomizu tobari! - ordítottam és feltartottam a zanpaktomat. Fekete felhők gyülekeztek felettem és elkezdet esni az eső. Pár másodperc múlva több millió esőcsepp egy sugárba jött le a fekete felhőből a zanpaktomba Aztán a kardom pengéje kéken világított és egy hatalmas vízhullám jött ki belőle, így nyugodtan folytathattam az átalakulást. Aztán csont páncél húzódott a testemre és két csont szárny keletkezett a hátamon. A Zanpaktom teljesen átalakul. Majd amikor befejeződött az átalakulás a kardom abbahagyta a vízhullám kibocsájtását.
- Siess Ishinomori! Ha végeztél, támadjuk meg két oldalról! - javasolta nekem a 8. espada, Én rögtön felmentem mellé a sonidoval, aztán Kodama a szörny jobb oldala felé ment, én meg a bal oldala felé. Amikor odaértünk mind a ketten csaptunk egyet a kardunkkal az 5m-es szörny felé, de mind a kettőnk csapását védte. Kicsit hátrébb ugrottunk Kodamával majd újra neki mentünk, de most teljesen mást csináltunk, mint amire az áruló arrancar számított. Elkezdtem ütni a szörnyet a zanpakutomal de a szörny védte majd hátraugrottam és Kodama kardal előre ugrott és lecsapott. Ezt Ortiga nem tudta védeni és Kodama megsebesítette a Ortiga mellkasát függőlegesen. Aztán az áruló arrancar beidegesedett és Kodamát messzire ellökte.
- Kodama!!! – kiáltottam fel majd pár másodperc múlva előttem teremt az 5m-es szörny. Ütött volna meg, de én a kardommal egy kicsit hárítottam, de még akkor is repültem hátra kb 8m-ert. A szörny felé ugrottam kardal bepörögve, de azt tudta védeni és megint hátrébb ütött. Aztán előre szaladtam és elkezdtem teljes erőmből vágni. Amikor összeütöttem a szörnnyel neki elege lett abból, hogy én soroztam így ellökött magától és elkezdet lendületből ütni. Majd feljebb ütött vagy 10m-rel és én felé mentem ő maga elé tartotta a 2 csont fegyverét majd, de egy jó nagy lendületes ütéssel arrébb ütöttem a két csontot. Majd a hasába szúrtam a zanpaktomat majd pár pillanat múlva az áruló arrancar félre lökött. Aztán azt vettem észre, hogy Kodama visszajött.
- Jól vagy Kodama? – kérdeztem tőle miközbe az ellenséget figyeltem.

Ishinomori is átalakult a második formájába. Két csontból lévő szárnya lett, valamint páncél a testén, amely szintén csontból volt. A kardja is megváltozott. Vízhullámot bocsájtott ki. Ezt arra használta, hogy biztonságosan átalakulhasson, de amint ezt megtette, elmúlt a vízözön. Neki is mentünk, mint ahogy már elterveztük. Semmit nem értünk, ugyanis hárította a támadásokat. Hátrapattantunk. Rábólintottam Ishinomorira, ő pedig azonnal a szörny felé indult. Zanpakutojával csapásokat mért a montsrumra, ezt követően gyorsan hártaugrott, én meg előrevetettem magam, felhasítottam Ortiga mellkasát. Felment az agyában a pumpa, engem meg elröpített messzire. Átütöttem pár sziklát, majd az egyikhez úgy érkeztem, hogy végtegjaimat magem elé tartottam, így megkapaszkodtam benne.
- A fenébe! Valahogy muszályak leszünk kinyúvasztani ezt a tetűt.- suttogtam magamban. Közben Ishinomori ügyesen feltartotta a bestiát, amíg én újra a harctérbe keveredtem.
- Jól vagy Kodama?- tette fel a kérdést a fracciónom.
- Nyugalom semmi bajom... Csak kissé megritkítottam a sziklarengeteget.- próbáltam elsütni egy poént ebben az életveszélyes helyzetben, valamint halványan elmosolyodtam.
- Arrancar 89... Ortiga!!! Eljött az ideje, hogy felelj az árulásodért, amit Aizen- sama ellen követtél el.- közöltem az árulóval.
- Már megint kezded Espada? Hát még mindig nem fogtátok fel? Meghaltok mind a ketten. Senki nem fog róla tudomást szerezni, én pedig ellopom majd a hougyokut, amitől óriási erőre kapok!! Én leszek Hueco Mundo ura!!! Sem Arrancar, Espada, vagy Shinigami nem állhat utamba! Heheháháháhá- ordította őrült, beteges röhögéssel Ortiga.
- Gyerünk Ishinomoriii!!!!!- szóltam közbe, eztán mind a ketten a szörnyeteg felé száguldottunk. Mielőtt lecsapodd volna ránk, fracciónom a háta mögé került Sonido segítségével, és a tarkójára mért egy vízszintes vágást. Nem sokkal ezután Ishinomori a bordájához teleportált, ahová belemélyesztette a katanáját. Erre Ortiga felordított, s egyik karjával hatalmas ütést mért Ishinomorira, amitől elszállt.
- Ishinomori!!! Franc! Pedig ügyesen csinálta a srác... Hé Ortiga! A beleidnél fogva akasztalak majd fel, a legelső fára, amit meglátok!- fenyegettem meg ellenfelemet.
- Háhá!! Rendben van! Mutasd meg hogy csinálod!
- Ezer örömmel...- mondtam, eztán a feje fölé kerültem Sonidoval.
- Haru Hanone!!!
A három tüzes karomcsapás az áruló feje felé száguldott, ő viszont maga fölé tartotta a két csontból álló fegyverét, így próbálta védeni a sugarakat, csakhogy azok erősen tolták a föld felé.
- Mi ez a képesség??? Á!!!- mondta kétségbeesetten az Arrancar. Eközben én elvigyorodtam, majd a két keze alatt jelentem meg, nem mesze a mellkasától.
- Tényleg azt gondoltad legyőzhetsz minket?... Meg kell hagyni önbizalmad volt.- jelentettem ki, hideg, nyugalommal teli hangon.
- Miért mondod, hogy volt???- kérdezte.
- Ezért... Haru Hanoneee!!!!- mondtam, s a torka felé lőttem a karmokat, amelyek el is találták. Ettől repült egy ideig, majd egy óriási földrengés meg porfelhő. A sötétből kirajzolódott, ahogyan feltámaszkodott.
~ Szívos a rohadék.~ gondoltam, ezt követően a kardomra néztem, ami fölött még ott volt három csík.
~ Még három lehetőség az elpusztítására... Azt hiszem pont elég lesz.~ merengtem. Ekkor befutott Ishinomori is.
- Örülök, visszatérésednek. Ishinomori!!! Ideje befejezni a küzdelmet! Tegyünk róla, hogy megbánja cselekedeteit...- szólaltam meg, könyörtelen hangnemmel. Az áruló Arrancar sétálva közelített felénk.
- Nem hittem volna... Ki kell játszanom, az utolsó ütőkártyámat is. Készüljetek a halálra!! Szen Hikari Ha! ( Ezer Fénypenge! )- szólalt meg. Ekkor rengeteg kis fehér sugár áramlott ki a fegyvereiből, amelyek átvágták az óriási sziklákat, valamint pörögve közelítettek felénk. Minden irányba szétterjedtek.
- Vigyázz!!- kiábáltam. Először hatot le tudtam szedni Barák segítségével, ám egy felvágta a bal karomat. A következő találat a jobb lábamon ért, ahol szintén vérezni kezdtem. Az utolsó az arcomat találta el, de nem volt olyan súlyos, mert a maszkom megvédett. Elmúlt a támadás, aztán észrevettem, még mindig élek.
Elkezdtem futva keresni a fracciónomat. Mikor megtaláltam így szóltam:
- Most már tényleg nyuvasszuk ki, mivel nagyon unom!

- Nyugalom semmi bajom... Csak kissé megritkítottam a sziklarengeteget. - monda Kodama viccesen.
- Arrancar 89... Ortiga!!! Eljött az ideje, hogy felelj az árulásodért, amit Aizen- sama ellen követtél el.- közölte az árulóval 8. espada.
- Már megint kezded Espada? Hát még mindig nem fogtátok fel? Meghaltok mind a ketten. Senki nem fog róla tudomást szerezni, én pedig ellopom majd a hougyokut, amitől óriási erőre kapok!! Én leszek Hueco Mundo ura!!! Sem Arrancar, Espada, vagy Shinigami nem állhat utamba! Heheháháháhá. - ordította őrült, beteges röhögéssel Ortiga.
- Gyerünk Ishinomoriii!!!!!- szólt közbe Kodama, eztán mind a ketten a szörnyeteg felé száguldottunk. Mielőtt lecsapott volna ránk, én a háta mögé kerültem Sonido segítségével, és a tarkójára mértem egy vízszintes vágást. Nem sokkal ezután a bordájához teleportáltam, ahová belemélyesztettem a katanámat. Erre Ortiga felordított, s egyik karjával hatalmas ütést mért rám, amitől elszálltam. És a földbe csapódtam hagytam magam után egy kis krátert majd nagy nehezen feltápászkodtam és visszamentem segíteni Kodamának.
- Örülök, visszatérésednek. Ishinomori!!! Ideje befejezni a küzdelmet! Tegyünk róla, hogy megbánja cselekedeteit...- szólalt meg Kodama, könyörtelen hangnemmel. Az áruló Arrancar sétálva közelített felénk.
- Nem hittem volna... Ki kell játszanom, az utolsó ütőkártyámat is. Készüljetek a halálra!! Szen Hikari Ha! ( Ezer Fénypenge! )- szólalt meg az áruló arrancar. Ekkor rengeteg kis fehér sugár áramlott ki a fegyvereiből, amelyek átvágták az óriási sziklákat, valamint pörögve közelítettek felénk. Minden irányba szétterjedtek.
- Vigyázz!! – kiabálta Kodama. Aztán elkezdtük Kodamával Barák segítségével leszedni párat, ám egy felvágta Kodamának a karját nekem meg a lábamat vágta meg egy. Sorra kaptuk Kodamával a sérüléseket. Elmúlt a támadás és sok sebet szereztünk. Elkezdtünk futni Kodamával. Mikor megtalált Kodama így szóltam:
- Most már tényleg nyuvasszuk ki, mivel nagyon unom!
- Ja én is unom már ezt a hülye állatot és már nagyon idegesít. – mondtam majd elindultunk mind e ketten. Amikor odaértünk hatalmas lendülettel ütöttünk a kardunkkal. De az áruló arrancar mind a kettőnk kardját védte a 2 csont fegyverével. Majd hátra lökött minket, de aztán rögtön visszamentünk elkezdtük sorozni katanánkal. Majd egyszer csak Kodama egy hatalmas vágott a zanpakutojával amit védeni akart Ortiga de ketté tört a hatalmas ütéstől a kardja. Aztán én gyorsan odamentem hozzá és a kezemet a fejére tettem majd így szóltam:
- Bara!!!
Ettől egy kicsit megpirult a feje és megbódult. - Kodama most!!! – kiáltottam Kodamának és ő így szólt:
- Haru Hanone!!!
Ettől az áruló arrancar egyik keze leszállt majd megint így szólt Kodama:
- Haru Hanone!!!
Ezzel a támadással meg a másik keze is leszállt. - Haru Hanone!!! – kiáltotta Kodama ez pedig Ortiga mellkasát találta el és ettől Ortiga megbénult.
- Ishinomori most!!! – kiáltott fel Kodama majd én az áruló elé szaladtam és így szóltam:
- Itt a vége.
Majd lecsaptam a fejét a hejéről.

Amint újra támadásba lendültünk, már sokkal nagyobb düh volt bennünk, valamint már semmilyen módon nem kegyelmeztünk az Arrancarnak. Először csak sima katanacsapásokat alkalmaztunk, de azokat jól hárította az ellenfelünk.
- Ebből elég!!- ordítottam, miután egy óriási lendületű vágással kettészeltem egyik fegyverét. Ishinomori eztán fejentalálta egy Barával amitől megbódult.
- Kodama most!!!- kiáltotta a fracciónom, én pedig tudom mit kellett tennem.
- Haru Hanone!!!- hangzott az ordításom. A három tűzkarom levitte a monstrum bal kezét.
~ Nem szabad leállnom!!~ gondoltam magamban, majd ismét elindítottam az irányába a tűzkarmokat, amelyek a jobb kezét szakították le a helyéről.
~ Az utolsónak kulcsfontosságúnak kell lennie...~ merengtem, ezt követően ismét felszólaltam:
- Haru Hanone!!
A mellkasába talált bele a támadás, amitől szinte teljesen lebénult.
- Ishinomori most!!!- kiabáltam a srácnak, aki rögtön az áruló Arrancar felé kezdett rohanni, s mikor odaért felugrott hozzá.
- Itt a vége.- jelentette ki Ishinomori.
- Átkozottak!!...- ordította Ortiga, csakhogy a 77. Arrancar lecsapta fejét a helyéről. Ortiga hamuvá vált, amelyet azon nyomban el is fújt a szél a helyszínről.
- Höh... Ez bevégezte a szolgálatait Las Nochesben...- mondtam. Hirtelen a katanám elkezdett a helyére állni, a páncélom pedig "lekúszott" a testemről, egyenesen a Zanpakutomba. Végül visszahelyeztem fegyverem a tokjába. Eléggé szét voltam kapva, főleg a ruhám... Testemen sok seb volt, ám egyik sem életveszélyesen mély. Minden esetre véresen néztem ki.
- Szép munka volt barátom! Jobbat el sem várhattam volna...- vigyorodtam el, miközben lehajtottam a fejemet.
- Ideje jelentést tenni Aizen- samának a történtekről. Gyere! Induljunk!- szólítottam fel fracciónomat, és megnyitottam egy Gargantanát. Zsebre tettem a kezemet, s megvártam Ishinomorit. Nem sokkal később, a dimenziós kapu segítségével, elhúztuk a csíkot a Menosok erdejéből...

Vége

Öhm, öhm... *torokköszörülés* Gratulálok a küldetés befejezéséhez, mindketten 1000 lélekenergiával, és 500 ryouval gazdagodtok. ^^

Köszönöm

Én szintén!!^^