A nevem Hiashin Kaikomaru. Valaha a Gotei 13 egyik tagja voltam, egész pontosan a Hetedik Osztag 3. tisztje. Én voltam az aki a legkeményebben dolgozott hogy elérjen egy hatalmas szintű erőt, hisz minden szabadidőmben csak dolgoztam, dolgoztam és dolgoztam. Tökéletesíteni akartam a képességeimet. A Shikaimat senkinek sem akartam bemutatni, azonban mikor kineveztek az osztag legerősebb tisztjének, nyilvánvalóvá vált hogy a képességeim többé nem rejtettek. Így rögvest edzettem tovább, erősebbé akartam válni. Túl akartam szárnyalni az osztagom tagjait, beleértve a kapitányomat is, Daisetsu Hattorit. A leglényegesebb különbség kettőnk között a Bankai volt. Én nem tudtam használni a Bankaimat, legalábbis akkor még nem voltam képes rá. De mindenképpen el akartam érni. Megállás nélkül edzettem, törtem magam. Folyamatosan hajtottam végre a misszióimat is, mégpedig igyekeztem többet küzdeni, gyorsabban megszerezni a szükséges tapasztalatot.
Egy éjjelen a kardom lelke, Nekohime megjelent mellettem ebben a világban. A kapitányom mesélte, hogy annak hogy elsajátítsuk a Bankait, az első lépés az, hogy a Zanpakutou szellemét a mi világunkba kell hozzuk. Ez a művelet sikeres volt és innen tudtam, hogy már nincs messze a Bankai. Már csak egy kicsi kellett. Nekohime elég kreatív volt, és elmagyarázta, hogyan mehet a Bankai elérése gyorsabban.
-Kaikomaru, azt tudnod kell, hogy ha eléred a Bankait, sokáig kell még gyakorolnod ahhoz hogy tökéletesen uralhasd. Ez évekbe is beletelhet, még a legtehetségesebbek számára is. Éppen ezért, a Bankaidat az én útmutatásaim alapján érd el.
-És mégis, hogyan csináljam?
-Egyszerű. Elutazunk az én világomba, és ott kell megpróbálnod legyőzni engem. El kell érned, hogy eláruljam a teljes nevemet. A Zanpakutou-d teljes nevének ismerete a következő lecke, amit meg kell csinálnod annak érdekében, hogy elérhesd a Bankaidat. Négy hónapig folyamatosan küzdened kell ellenem a saját dimenziómban.
-Rendben van, vágjunk bele.
A harcok nem voltak egyszerűek, és furcsamód lassan telt az idő. Nem mondhatnám, hogy egyszerű volt és már nagyon el szerettem volna érni a Bankait. Azonban arra rájöttem: nem én voltam az egyetlen, aki ezzel próbálkozott. Az osztag nyolcadik tisztje, Amehora Ryuusuke is azon volt, hogy elérje a Bankait. De már nálam jóval régebben nekifogott, így ő közelebb járt hozzá mint én. A hónapok elteltével sikeresen túléltem a kemény edzést, azonban még élőben nem volt alkalmam kipróbálni amit elsajátítottam, de hamarosan szükségem volt rá. Ryuusuke ugyanis merényletet tervezett a kapitányunk ellen. Át akarta venni a helyét. Szerencsémre előbb akadtam rá Ryuusukéra, és kérdőre vontam.
-Nyolcadik tiszt, ezt mégis mire véljem? Lázadni akar a kapitány ellen?
-Az osztag legerősebbike kell hogy legyen a kapitány, tisztelt harmadik tiszt. És egyértelmű az hogy én vagyok a legerősebb. Ugyanis tegnapelőtt volt alkalmam megtanulni a Bankait. A második szintet, amit kapitányi rangú technikaként tartanak számon. Már több vagyok, mint egy sima tiszt. Elveszem az engem megillető helyet, és én leszek a 7. osztag kapitánya.
-Sajnos én ezt nem engedhetem meg. – előhúztam Nekohimét, és harcállásba helyezkedtem. A nagytermetű Ryuusuke előhúzta saját kardját.
-Szóval keménykedsz? Rendben van, akkor előbb téged öllek meg. Csapj le az égből, Raikou! -Ryuusuke előhívta a Shikai formát. A kardja úgy nézett ki, mint egy megtermett macséta. Az, amivel leginkább indákat szoktak elvágni. Azonnal nekem jött, és erőseket csapkodott. Én oldatlan karddal védekeztem, azonban minden csapását nehéz volt hárítani. Ugyanis olyan érzésem támadt, mintha a villám sokkolt volna. Éppen ezért hátraugrottam, majd úgy döntöttem, ideje Shikaiba ugrani.
-Dorombolj, Nekohime! – a kardomat hamar kék vibráló fény vette körül, maga a penge pedig fehérben izzott. Visszatámadtam. Most már nem éreztem az elektrosokk okozta fájdalmakat így teljesebb erővel tudtam küzdeni ellene. Azonban körülbelül öt perc múlva kiderült, egyformán jól vívunk, így ő arrébb ugrott tőlem, és az égbe emelte a kardját.
-Látom… elég képzett vagy. A te erőd meghaladja egy szokásos harmadik tiszt képzettségét. Ez már hadnagy szintű harcmodor. Úgy tűnik, te leszel az első, aki teljes erejében láthatja a Zanpakutoum. – az ég kezdett elborulni, és már hevesen mennydörgött is. Az ő ruhája pedig lobogott a szélben. A gorilla termetű tiszt magabiztossága nagyobb volt, mint a saját testének súlya. Már ha ez egyáltalán lehetséges…
-BAN-KAI! – ordította a nyolcadik tiszt, mire az égből egy villám rögvest a kardjába csapott. Hatalmas mennydörgés volt hallható, és elképesztő volt az egész. Egy olyan Zanpakutou, ami a villámok erejét ilyen szinten irányítja, semmiképpen sem lehet gyenge. A kardja ezután olyan volt, mint egy villám, gyanúm szerint a kard pengéje maga volt egy villámnyaláb. A két méter hosszú villámpenge pedig nagyon ijesztőnek hatott. –HIRAISHIN RAIKOU! – mondta ki a kardja teljes nevét.
-Szóval valóban… megtanultad a Bankait. – fűztem hozzá, reménykedve, hogy az alak csak blöfföl. Azonban sajna nem blöffölt. Ő is elérte a Bankait.
-Így igaz! A kardom Shikaiban mindössze elektromos kisüléseket küld a támadóra annak kardján keresztül, így gyengítve meg a fegyelmét. Azonban az már nem működik ha az ellenfelem is feloldja a kardját. Azonban mikor már Bankaiban van, akkor önmaga változik át egy villámnyalábbá az égből. És ez a villám tökéletesen engedelmeskedik az akaratomnak. Hiraishin Raikou nem közönséges Zanpakutou. Ez a legerősebb villám elemű kard egész Soul Societyban! És most lehet részed abban a megtiszteltetésben, hogy végzek veled az ő segítségével! – a kardból máris villámok csaptak ki és egyenesen felém, éppen hogy csak el tudtam Shuppouzni az útjából.
-TENSHI ISSHI! – Nekohime fénynyilakat szórt az ellenségre, azonban Ryuusuke villámai levédték a támadást. Nem állt jól a szénám. A villámok túl gyorsak voltak. Széttörték a fénynyilakat. És csak záporoztak a villámok kardból, egyre gyorsabbak voltak, szinte csak a Shuppou mentett meg. Shikaiban semmi esélyem nem volt ellene. Csak úgy győzhettem, ha gyorsabb vagyok a villámainál. Erre pedig csak egyetlen módszer volt. Mikor elég távolságra kerültem az ellenségtől, aki visszahúzta a villámait, és csak nevetett rajtam, úgy döntöttem ideje szintet ugrani.
-Mi az Kaikomaru? Csak ennyire futja!? Megmondtam, hogy ez a legerősebb villámkard ami létezik. A villámnál nincs gyorsabb. Add fel és menj haza, a te harcodnak itt vége.
-Tudod… nem te vagy az egyetlen, aki megpróbálta elérni a Bankait. Keményen edzettem, ahogy csak tudtam. A Zanpakutoum szelleme elmagyarázta, pontosan miképpen kell elsajátítanom a Bankait.
-Mit… Mit mondtál? Ez úgy hangzott mintha te is ismernéd a Bankait.
-Mert ismerem is. –ellenségem szemei kidülledtek, én pedig a kardomat magam elé emeltem döfő állásba, majd a markolatot a szívemhez helyeztem. Lassan szivárványszínű aura vett körül engem, és a kardom pengéjét. És lassan levegőt vettem. Majd kimondtam a szót, mely egyet jelent a legnagyobb erővel ami egy Shinigaminak lehetséges.
-BAN-KAI!
Ahogy mások látták.
Kaikomaru egy nagy fénygömbben tűnt el, ami szivárványos volt, az égen megjelent az Aurora Boreális. Miután az átalakulás végbement, a gömb szétrobbant, és egy teljesen más alak lépett ki belőle. A kardja immáron teljesen ezüstragyogású fény volt, a markolata is. Ruhája szintén szivárványfényből állt, egész pontosan kibontott inge és hosszú nadrágja, csizmája szivárványfényekben ragyogott. Teste is megváltozott, kidolgozott, izmos felsőteste volt, a haja hosszú lett, leért a háta közepéig, szemei ezüstösek voltak, ahogy a haja színe is. Szemei pillantása akármelyik hölgyet lekenyerezte volna. Ő lett a megtestesült férfiszépség, egy valóságos angyal. Ellenfele csak kidülledt szemekkel nézte.
-HOSHINA NEKOHIME. –mondta ki a kardja teljes nevét a fiatal shinigami.
-Mi a… azt akarod mondani, hogy az a fénylő katana a te… Bankaid?
-Igen. Ez az én Bankaim.
-Hát elég ratyesz! – villámokat lőtt Kaikomaru felé, azonban a fiú egy szempillantás alatt elugrott, és folyamatosan közeledett az ellenség felé. Olyan volt mintha teleportálná magát egyik helyről a másikra. Gyorsabb volt a villámoknál. Hat másodpercbe sem telt bele, és máris a földre szorította le ellensége kardját a sajátjával. Ezzel gyakorlatilag leföldelte a kardot.
-Kevés dolog van, ami gyorsabb a villámnál. De ezek egyike a fény. Az én Zanpakutoum fény alapú. Habár, még nehéz pontosan beszabályoznom, hogy hova lépjek és mikor, ígyis azt mondhatom, hogy ez a Zanpakutou segít engem azzal, hogy fénysebességgel mozogjak.
-Fénysebesség? Szóval… te nem teleportálsz, hanem, te… lépegetsz? Ez megmagyarázza, miért nem villanásszerűen tűnsz el és fel. Te lépegetsz és azt hihetetlen nagy sebességgel teszed.
-Igen. Azonban nem tudom még tökéletesen uralni. Ugyanis… azt parancsoltam a kardomnak, hogy a hátad mögött bukkanjak fel, ennek ellenére… máshol sikerült. Még nem uralom eléggé a Bankait ahhoz, hogy tökéletesen fénysebességgel mozogjak. De majd beletanulok. Neked azonban sajnos… véget ért a tanulás. –és egy csapással levágta ellensége fejét.
Tetteimnek nagy híre ment és egészen a kapitányok tanácsáig eljutott. Pár nap múlva a kapitányom keresett fel, hogy a Gotei 13 tanácsa előtt szereplésem lesz. Eléggé izgultam, hogy vajon mi fog történni. Felajánlották nekem azt, hogy legyek a Hatodik osztag kapitánya. Ez engem igencsak meglepett, nem hittem volna, hogy máris eljutok idáig hogy kapitány legyek. De tény, ami tény, elfogadtam a megbízatást, és magamra öltöttem a kapitányok fehér köpenyét. Én lettem a Hatodik Osztag kapitánya. Így elértem azt a célt amit megígértem a nővéremnek. Hogy majd híres leszek. És el is értem, én, Hiashin Kaikomaru. Én vagyok a Hatodik Osztag Kapitánya.