Neve: Twincell Marshall
Becenév: Twinc és Superman
Kaszt: Ember
Nem: Férfi
Kor: 23
Felszerelések: Egy félhold alakú nyaklánc és mindig van nála egy kis apró.
Születés: Július 6.
Kinézet: Kb. 182 cm magas, fekete hajú, kék szemű, jó kiállású karizmatikus fiatalember.
Jellem: Kedves, szeret másoknak segíteni és mindennél jobban szereti a ropit. Látja a szellemeket.
Különleges képesség: Ahogy a beceneve is sugallja, miután aktiválja a képességét, jóval megnövekszik a kitartása és a fizikai ereje.
Megnyilvánulása: Külsőleg nem változik sokat, viszont a személyisége igen. Bátrabb lesz, olyan dolgokat is bevállal, amit amúgy nem tenne meg. Pl. az akaratereje szilárdabb lesz, nyugodt szívvel áldozná fel magát másokért.
Képesség aktiválása: A képesség a Strength aura/erő aura parancsszóra aktiválódik és addig fennmarad, amíg ő el nem zárja az erejét, vagy el nem ájul.
Parancsszó: Nincs. Ha kimondta a képessége nevét, onnantól megállás nélkül püfölheti az ellent.



Bizony, a nevem Twincell Marshall és igen, japán vagyok, de csak félig. Hogy ez hogy történhetett? Elmesélem. Az apám egy amerikai üzletember, Japánba jött üzleti körútra és itt ismerkedett meg az édesanyámmal. Egymásba szerettek és végül szerelmük bizonyítékaként megszülettem én. Apám végül itt maradt Japánban és most is anyámmal él. A gyermekkorom viszonylag zavartalanul folyt le, óvodába jártam, aztán iskolába. Nem történt semmi különleges, semmi izgalmas dolog egészen 17 éves koromig. Amikor megváltozott az életem..........

2. felvonás
Szerencsétlen helyzet.

............Furcsa és félelmetes dolgokat láttam. Emberek voltak és nem is, érző lények volt és nem is. Először féltem tőlük, aztán az idő múlásával rájöttem, hogy nem tudnak nekem ártani. Nagy önbizalmam lett, olyan dolgokat láttam, amit mások nem és ettől különlegesnek éreztem magam. Nap mint nap sétálni mentem, emberekkel barátkoztam és nap mint nap valami új tudással gazdagodtam. De lassan rájöttem, hogy a világ nem ennyire békés. Esti sétáim során sokszor láttam fekete ruhás alakokat szörnyekkel harcolni, szörnyekkel, amikkel eddig szerencsére nem találkoztam. Reméltem, hogy nem tudják, én látom őket és nem támadnak meg engem. Nagyot tévedtem. Nem sok időnek kellett eltelnie és nemsokára énrám is szemet vetettek..........



..........19 éves koromra új dolgot véltem felfedezni magamon. Erősebb lettem, sokkal. A kisebb nyavalyásokat könnyűszerrel eltudtam intézni. Ismét kaptam egy nagy önbizalom löketet. Minden nap mászkáltam az utcákban bestiákra vadászva. Sokkal elbántam. Éreztem, hogy napról napra erősebb leszek és azt is, hogy még mindig van hova fejlődnöm. Elhatároztam, ha már ilyen erőm kitartásom van, gyakorolni kéne vele, gyakran eljártam a város széli erdőbe edzeni. Az idő múlásával megtanultam az erőmmel bánni, elzárni és egy parancsszóra aktiválni...........



...........23 éves lettem és rövidesen sokkal erősebb szörnyek jelentek meg. A családomat veszélyben éreztem, ezért elköltöztem otthonról. Komatsu körzetbe, egy kis kertes házba költöztem. A napjaim eléggé nyugodtan teltek, még szörnnyel sem találkoztam sokszor. Egy nap azonban furcsa robbanásokról néztem a híradóban egy riportot. A város belsejében sokszor volt mostanában gázvezeték robbanás. Gondoltam csak meg kéne nézni, hátha egy idióta a halálát szeretné. Igazam volt, mikor odaértem, egy nagy mocsok fent kuksolt egy emeletes ház tetején és onnan nézett le rám. Szabadon engedtem az erőmet és ezzel felkeltettem a figyelmét. Egy hatalmasat üvöltött és alávetette magát. Felkészültem az összecsapásra, de eszembe jutott, hogy a harcunknak lehetnek ártatlan áldozatai is. Nem volt más lehetőségem, e felém közeledő bestiát elkaptam, de az akkora erővel jött nekem, hogy alattam a föld berogyott. A körülöttem lévő emberek megrémültek és menekülni kezdtek. Mikor már elég távol voltak, jobban megmarkoltam az ellenfelem és földhöz vágtam. A beton ismét egy kráterrel gazdagodott és nagy porfelhő is kavarodott. Néhányan elkiáltották magukat, hogy "biztos megint egy robbanás", de legalább nem jöttek közelebb. A szörny felkelt és már majdnem megtámadott, mikor egy másik ember megérkezett és nagy öklével egy pillanat alatt leverte. Az idegen megkért, hogy tartsak vele.............



............Egy raktárban-szerűségben álltunk meg beszélni. Az idegen elmesélte, hogy a neve Sado, de mindenki csak Chadnak hívja és hogy nem én vagyok az egyetlen különleges képességű ember. Elmondta azt is, hogy lények, amik ellen oly' régóta küzdök hollowok és a fekete ruhás emberek pedig shinigamik, kiknek az a feladatuk, hogy a mi világunkban ragadt lelkeket a túlvilágra juttassák. Pár perccel később betoppant egy lány is, aki magát Orihimeként mutatta be. A világ körülöttem ismét megváltozott, új barátokra találtam és végre tartoztam valahova............

Hm... nagyon szép, ötletes előtörténet. Igaz, akad benne néhány hiba, de nem súlyosak. ^^

Az előtörténeted elfogadom.

Lélekenergia: 3000
Ryou: 4000
Szint: 1.

Üdv köztünk, és jó játékot! ^^