Kellemes reggel volt, a nyitva maradt ablak és a félig elhúzott sötétítő alatt beszűrődő napfény ébresztett fel. Korán volt még, így nyugodtan ráértem szöszmötölni a felkeléssel. A szokásosnál kicsit nehezebben másztam ki az ágyból, mert tudtam hogy ma egy halom munka vár rám, sőt a főkapitány valami kiküldetéses feladatot is emlegetett. Ám a legjobban mégis az kedvetlenített el a naptól hogy egy darabig most megint nem találkozhatok Ulquiorrával. Egy gyors zuhany és egy csigalassú reggeli után úgy döntöttem elintézem a papírmunkát, még mielőtt kiosztják a küldetést. Mivel ilyen jó idő volt, ezért fogtam a papírokat és kimentem a kertbe. Megkerestem a kedvenc fámat és felmásztam rá. Az osztagom tagjai már helyből tudták hogy ez az első hely ahol az irodám és a szobám után keresni kell ha nem találnak. Kicsit különös szokás, de engem mindig megnyugtatott. Tiszt koromban volt hogy órákat ücsörögtem itt, ha valami bántott, vagy egyszerűen csak egy kis nyugalomra vágytam. És ez a szokás a kinevezésemmel sem szűnt meg. Annyira belemerültem az olvasgatásba hogy hirtelen észre sem vettem a fa alatt ácsorgó tisztet.
-Jaj ne haragudj, kicsit elbambultam. -ugrottam le elé- Miben segíthetek?
-A főkapitány küldött, hogy adjam át ezt. Azt mondta Ön tudni fogja miről van szó. -nyújtott felém egy összehajtogatott papírt.
-Igen, köszönöm. -vettem el mosolyogva az üzentet, majd intettem hogy távozhat.
*Információt gyűjteni a menosok erdejében...mivel nem harcos küldetés ezért nem kell olyan sok ember, de azért nem árt ha viszek magammal valakit...azt hiszem szólok Namiének* -tettem zsebre a papírt és indultam el Namie szobája felé.
-Jó reggelt! -kopogtam be, majd miután ajtót nyitott ismertettem vele a dolgokat.
Míg összekészülődött, én is visszamentem a szobámba a szükséges dolgokért, majd elindultunk az emberek világába Uraharához, hogy megnyissa nekünk a gargantát. Átérve a Hueco Mundoba, meglepődve tapasztaltam hogy szinte pontosan eltalálta a célt. Az erő mellett kötöttünk ki.

Valamiért olyan kipihentem ébredtem, hogy egy fél óra alatt elkészültem mindennel. Nem tudom, hogy a manóba tettem szert ekkora sebességre, pedig a reggeli koffein adagom is elmaradt. Egy hiperszuper gyors összepakolás után, letelepedtem az asztalkámhoz, és próbáltam valami elfogadható jelentést fogalmazni. A huszadik áthúzott mondatnál feladtam, épp tombolásba akartam kezdeni, mikor valaki kopogni kezdett. Odasiettem az ajtóhoz, majdnem el is buktam a sok papírkupacba (még jó hogy rendet raktam xD). Meglepetésemre Hanae vigyorgott rám az ajtó túloldaláról.
-Á, jó reggelt neked is! -köszöntöttem én is. Ahogy elmesélte, hogy küldetésbe hívták, természetes dolog volt, hogy segítek neki. Ahogy elkészültem, megvártam a kapitányt is, s az utunkat Urahara boltja felé vettük.
Mikor megnyitotta az átjárót, szerencsés módon közel a Menosok erdejéhez kerültünk.
-Pontosan mit is kell keresnünk?-jelentek meg hamarosan a méretes kérdőjelek a fejem körül. Ahogy elmagyarázta mi is a nagy harci helyzet, belevetettük magunkat a sűrű erdőbe. ~ Igaz, eddig csak egyszer jártam itt, akkor is csak futólag, úgy gondoltam többet nem kell ide eljönnöm. Veszélyesnek tartom ezt a helyet, jobb lesz ha figyelek
A magas fák között néha-néha találtunk kitaposott ösvényeket, azon próbáltunk haladni. Eddig mozgásnak semmi nyomát nem éreztük.

-Az a dolgunk hogy adatokat gyűjtsünk az új menos grandekról, ugyanis egy ideje már sokkal erősebb példányok razziáznak Karakura townban mint ezelőtt. És a főkapitány sejtése szerint ebben is a mi áruló exkapitányunk keze lehet.... -fejtettem ki Namiének a nagy harci feladatot.
Jártam már néhányszor a menosok erdejében, ezért kicsit ismerős volt az ösvény ami keresztülvezetett rajta Las Noches felé. De most azonban nem a palota volt a célunk, hanem magában az erdőben bolyongni. Ezért vigyáznunk kellett hogy nehogy egy arrancarba botoljunk aki épp errefelé járőrözik. Igyekeztem a minél jobban leredukálni a lélekenergiámat, de itt Hueco Mundoban ez nem megy olyan egyszerűen mint Seireiteiben vagy az emberek világában. Emiatt egy kicsit féltem is hogy idevonzunk valakit.
-Érzek valakit! -intettem le hirtelen a mellettem haladó Namiét- Valaki van itt a közelben, azt hiszem vissza kellene mennünk.... -néztem körbe aggódva a fák között, de csak a sűrű bozótot láttam- Nem szabad megkockáztatnunk egy elővigyázatossággal elkerülhető harcot...
*Nagyon nem lenne jó egy arrancarral összefutni...* -indultam volna vissza, de ekkor egy hangot hallottam mögülünk.
*Jaj, ne! Észrevettek* -pördültem meg hirtelen, és a zanpakutoum markolatára tettem a kezem.
-Kik vagytok, és mit kerestek ti itt?-állt velem szemben egy kardját felén szegező lány. Volt benne valami különös, de hirtelen nem tudtam rájönni hogy mi az...
-Nem akarok harcolni...nem ezért jöttünk. -vettem el a kardom markolatáról a kezem, nyomatékosítva a szándékomat. Reméltem hogy a lány nem abból a "hiába beszélek neki, mert mindenképp harcolni akar" típusba tartozik. Tapasztalataim szerint vannak értelmes lények is Hueco Mundoban...*nem nem most nem kalandozhatnak el a gondolataid..erőltesd már meg magad egy kicsit...ej de nehéz, hiszen itt van tőlem egy karnyújtásnyira* -néztem a fák lombjain túl magasodó Las Noches falaira. *Ki lehet ez a lány? olyan ismerős...* -pillantottam vissza az arrancarra.
-Mondd csak találkoztunk már? -kérdeztem félszegen egy kis szünet után- Úgy érzem mintha ismernélek téged.... -tűnődtem, mert határozottan volt benne valami ami azt az érzést keltette bennem hogy nem kell tartanom tőle.

-Az a dolgunk hogy adatokat gyűjtsünk az új menos grandekról, ugyanis egy ideje már sokkal erősebb példányok razziáznak Karakura townban mint ezelőtt. És a főkapitány sejtése szerint ebben is a mi áruló exkapitányunk keze lehet....-homályosított fel
-Jaj, ééérteeem! ^^-bólogattam szorgosan, ahogy elindultunk az erdő sűrűjében. Nem is kellett sokáig vánszorognunk, Hanae felfigyelt egy erősebb lélekenergiára.
-Érzek valakit! -állított meg -Valaki van itt a közelben, azt hiszem vissza kellene mennünk... Nem szabad megkockáztatnunk egy elővigyázatossággal elkerülhető harcot...
-Értettem!-kaptam ugyan én is a kardomhoz, de ahogy indulni kezdtünk, valaki kilépett az egyik velünk szemben lévő bokorból.
-Kik vagytok, és mit kerestek ti itt?-szegezte kapitányomra az alak kardját, igen fenyegetően.
-Nem akarok harcolni...nem ezért jöttünk. Mondd csak találkoztunk már? Úgy érzem mintha ismernélek téged....
- Ne beszélj mellé! Ti kik vagytok?- váltott át olyan vérfagyasztóan nyugodt hangnembe, hogy egy darabig csak pislogni sem tudtam.
- Seireitei shinigamijai vagyunk, a 13. osztagból... Most akkor felelj te nekünk!-léptem ki végül kapitányom háta mögül, hogy jobban szemügyre vegyem.
- Heh...-nézett le a földre, és csóválni kezdte a fejét - A nevem Aislara Schiffer, privaron espada, a legjobbak közül... -tette vissza kardját hüvelyébe, majd felnézett -Ha nem harcolni jöttetek, mégis mi szándékból érkeztetek ide, shinigamik messze messze otthonotoktól?- kapitányom és magam részéről, nagy döbbenet. Majd a szokásos Namie-féle-reakció tört ki belőlem.
-Há' mindjárt lemegyek hídba! Te kajak rokona vagy Ulquiorrának? Oo
- Ő az ikertestvérem... de... te honnan ismered őt? -vonta fel egyik szemöldökét, csodálkozva. valahogy az előbbi ridegsége, mintha egy pillanat alatt eloszlott volna.
-Anyááám!-csapok a homlokomra hirtelen-Hanae hallottad ezt?

- Heh... A nevem Aislara Schiffer, privaron espada, a legjobbak közül... -tette vissza kardját hüvelyébe, majd felnézett -Ha nem harcolni jöttetek, mégis mi szándékból érkeztetek ide, shinigamik messze messze otthonotoktól?-
-Shiffer? -ismételtem meg hangosan a nevet. Hirtelen világossá vált minden. Nem is kicsit döbbentem le.
-Há' mindjárt lemegyek hídba! Te kajak rokona vagy Ulquiorrának?-bökte ki a kérdést helyettem Namie
- Ő az ikertestvérem... de... te honnan ismered őt? -vonta fel csodálkozva a szemét a lány
-Anyááám! Hanae hallottad ezt?-tátotta el a száját Namie.
-I-igen, örvendek a találkozásnak...azt hiszem mégiscsak ismerlek, vagyis sokat hallottam már rólad.
*Aislara! Hát persze! Hiszen mesélt már nekem róla...istenem kezdek egyre hülyébb lenni, hiszen lerí róla hogy hasonlít rá. Néha a szememet is ki kellene nyitnom, és nem csak a lélekenergia alapján próbálni beazonosítani az embereket.* -ácsorogtam még mindig bambán, de ekkor Aislara megint megszólalt.
-Hanae? -Csak nem, Kawazoe Hanae?
-De igen én vagyok. -vakartam meg zavarodottan a tarkómat- Azt hiszem van egy közös ismerősünk.... -pirultam el
*tényleg nagyon hasonlít a bátyjára* -vettem közben én is jobban szemügyre a lányt- *ha tud rólam, akkor az azt jelenti hogy Ulquiorra bízik benne, ezért nekem sem kell tartanom tőle* -vontam le a következtetést, amit az is nyomatékosított hogy visszatette a kardját a hüvelyébe.
-Mégis mit kerestek itt?-
-Egy Seireitei ügy miatt vagyunk itt... -kezdtem bele, de ekkor hirtelen megéreztem egy menos grande energiáját, amivel amint láttam nem voltam egyedül.
- A fenébe! Ez egy Menos!-kiált fel Aislara, de a hirtelen előbukkanó hollow leteríti. Azonnal ugranék segíteni, de sikerült magától talpra állnia, így csak előhúztam a zanpakutoumat és támadóállásba helyezkedtem.
- Tűnjetek innen! Nincs esélyetek ellene!-ordít hátra, de nekem eszem ágában sem volt elmenekülni- Indulás! Én addig feltartóztatom!
-Nem, nem attól tartok mindenképp el kell pusztítanunk, mert tudomást szerzett arról hogy shinigamik vannak Hueco Mundoban, ami később még veszélyes lehet ránk nézve, ha esetleg alacsonyabb rangú tiszteket küldenénk ide. -ráztam meg határozottan a fejem.
-Namie készülj! -bólintottam neki.
A menos épp egy cerot készült ellőni felénk, de én egy villámlépéssel kitértem és eltereltem a figyelmét, majd mikor felém lőtte a cerot, egy Raikouhouval hárítottam a csapását.
-Ne félts engem, odahaza egy egész osztagért felelek. -villámléptem mosolyogva Aislara mellé- Mi legyen a harci stratégia?

Sajnos nem sokáig tudtunk úgymond "ismerkedni" mert egy drága váratlan vendég toppant be körinkbe, mégpedig egy Menos. Szegény Aislara-t rendesen telibe is találta, s én meglepettségembe csak pislogni tudtam. Persze Hanae rögtön ment volna segíteni neki, de a lány pillanatokon belül már saját lábán állt.
- Tűnjetek innen! Nincs esélyetek ellene! Indulás! Én addig feltartóztatom!
-Nem, nem attól tartok mindenképp el kell pusztítanunk, mert tudomást szerzett arról hogy shinigamik vannak Hueco Mundoban, ami később még veszélyes lehet ránk nézve, ha esetleg alacsonyabb rangú tiszteket küldenénk ide.
-Még szép, hogy nem tágítunk!-tiltakoztam én is mint egy csökönyös szamár
-Namie készülj!
-Igenis!-húztam elő kardomat, s én is támadó pozícióba vágódtam. Mikor kapitányom Aislara mellé húzódott, kisvártatva én is ott termedtem.
-Ne félts engem, odahaza egy egész osztagért felelek. Mi legyen a harci stratégia?
-Én a gyors támadásra szavazok... ezek a nagy dögök lassan érzékelik a mozgást, talán így megtudjuk lepni!-osztottam meg a két lánnyal az ötletemet.

-Én a gyors támadásra szavazok... ezek a nagy dögök lassan érzékelik a mozgást, talán így megtudjuk lepni!-javasolta a közben mellettünk termő Namie
-Lehet meg kéne próbálni!-bólintott Aislara, de már nem sok idő volt a tétovázásra, mert a menos megint támadásba lendült.
Mindhárman kicsit távolabb kerültünk egymástól. Aislara ezután hátulról támadott a menosra, ami úgy tűnt kidőlt, de aztán megint feltápászkodott. Ezután felém célzott egy újabb cerot.
*Na jó elég legyen a játszadozásból. Nem szabadna itt Hueco Mundoban felfednem az erőmet, de azt hiszem shikai nélkül nem bírunk el vele. Ezzel viszont megkockáztatom hogy ez a csoportosult nagy tömegű lélekenergia ami hármunkból árad, nem kívánt érdeklődőket is ide fog vonzani* -tartottam ki magam elé a zanpakutoumat és hívtam le a shikai formát, majd egy sakura no hana kazéval hárítottam a cerot.
-Sietnünk kell Namie! -szóltam oda neki, de most őt vette célba a dög. Míg Namie elterelte a figyelmét addig én villámlépéssel a menos fölé kerültem, és egy jól irányzott szúrással a maszkjába mélyesztettem a kardom.
-Hagasu. -mondtam ki a parancsszót majd a menos a maszkjával együtt szertefoszlott. -Most viszont azonnal el kell tűnnünk innen! -kiáltottam oda a többieknek, de ekkor észrevettem valamit. Egy alakot láttam eltűnni a bokrok között.
-Ez nem lehet igaz! Észrevettek! El kel kapnunk mielőtt visszaér Las Nochesbe. -néztem ijedten a Namiére és Aislarára.
*Ahogy sejtettem...de ez határozottan nem jó*

-Ez nem lehet igaz! Észrevettek! El kel kapnunk mielőtt visszaér Las Nochesbe.
-Gyorsan, el kell kapnunk, nem szabad, hogy LN-be érjen!-mondtam rémülten, majd ránézek a többiekre, akik helyeslően indulnak meg velem az arrancar után. Gyors léptekkel haladun, egyenesen a dög után. Néha néha szem elől vesztettem, de Hanae gyorsasága és éles látása révén követtem őket. A rengeteg fát kerülgetve, néh úgy érzetem, hogy mindjárt orra bukok valamiben. Egy pillanat múlva a mellettem rohanó Aislara eltűnt. Körbenéztem, de sehol nem találtam. ~Na most vagy én maradtam le, vagy ő?-gondolkozok el, nagyon okos tekintettel figyelve, amikor felpillantok a fák lombjaira. A lány úgy vélte fentről jobban rálát az ellenségre, így tarzant játszva haladt tovább. Hamarosan egy szakadék elé értünk, melyen egy réges-réginek vélt híd vezetett át. Az arrancar könnyűszerrel rohant át a hídon, s mi is követtük. Arra viszont egyikünk sem számított, hogy szerencsésen az egyik deszka megreped alattam, és beszorul a lábam. Annyira megijedtem, hogy szólni sem tudtam hátul. Mekkora mázlim volt, hogy az előttem haladó Aislara hátrafordult.
-Gyere! Kapaszkodj belém!-nyújtotta kezét. Erősen küszködtem, de csak sikerült kiszabadulnom, majd előrekiabáltam Hanaenek.
-Siess Hanae! Nem érdekes, majd utánad megyünk, ne hagyd hogy elszökjön!

Azonnal az arrancar nyomába eredtünk. *Mielőbb utol kell érnünk, mert ha visszaér Las Nochesbe abból nem csak nekünk, hanem Aislarának is baja származhat. Tudom hogy ő nagyon fontos Ulquiorrának, ezért nem szeretném ha miattunk bajba kerülne.* -járattam az agyam, miközben egy pillanatra sem vettem le a szemem az előttem menekülő árnyalakról. Próbáltam felzárkózni, de ekkor hirtelen kiáltást hallottam magam mögül. Azonnal hátrafordultam és megláttam hogy Namie lába beakadt a híd deszkái közé amin épp áthaladtunk. Indulnék vissza hogy segítsek neki, de Aislara megelőzött.
-Siess Hanae! Nem érdekes, majd utánad megyünk, ne hagyd hogy elszökjön!-kiabált előre nekem a hadnagyom.
*Most mit csináljak? Nem hagyhatom őt itt csak úgy, de az arrancart sem hagyhatom elszökni.* -álltam ott cseppet kétségbeesetten, de ahogy láttam hogy Aislara segít Namiének, és megnyugodhatok, hogy nincs semmi baja, nagy nehezen ráveszem magam hogy újból a kémünk után eredjek. Időközben jelentős előnyre tett szert, ezért igencsak össze kellett szednem magam hogy megint utolérjem, főleg hogy majdnem szem elől is tévesztettem. Mikor már csak pár méter távolságban voltam tőle, villámlépéssel eltűntem és előtte bukkantam fel.
-Sajnálom, de nem engedhetem hogy visszamenj Las Nochesbe. -szegeztem neki a kardom. Azonban még mindig volt bennem valami rossz előérzet vele kapcsolatban. *Meg kell próbálnom feltartani míg Namiéék ideérnek* -álltam az arrancar előtt, aki egyelőre nem lépett semmit, de a szája sarkában bujkáló ördögi mosoly határozottam erősítette a rossz érzetemet.

-Nem értem... mégis miért segítettél? Miért nem mentél tovább, Hanaevel?-tettem fel neki a nagy kérdést, amire pillanatokon belül válaszolt is, pár szóval.
-Mert most mi egy csapat vagyunk...
Shunpoval és sonidokkal haladtunk előre, hogy beérjük kapitányomat. Mikor már a közelében voltunk, láttam, hogy sikerült feltartania arrancar pajtásunkat. Mivel bekerítettük, azt hittem nem tud majd elmenekülni, de mégis megpróbálkozott vele. Egy sonidoval akart kitérni Hanae elől, de a kapitány látta minden egyes mozdulatát, így sikerült neki elvágni azt a picike menekülő útját is. Még párszor bepróbálkozott ezzel a technikájával az arrancar, de lassan mindhárman kezdtük unni ezt az egészet.
Egy váratlan pillanatban, az eddig halál nyugodt Aislara is bevetett egy sonidot, hogy a háta mögé kerüljön az arrancarunknak, s előre szegezte kardját, s a fáradt cimboránkkal egy pillanat alatt végzett.
-Nem lesz ebből bajod? Mégis csak egy oldalon álltatok!-szólaltam meg végül, ahogy visszahelyeztem katanámat tokjába.
-Már abból is bajom fog származni, hogy segítettem nektek....-válaszolta halkan, épp hogy csak hallottuk, s ő is szép lassan visszacsúsztatta kardját hüvelyébe, s elindult előre.
-Most merre is megyünk?-néztem rá kérdően Hanaere.
-Elvezetlek benneteket egy olyan helyre, ahol a fiatal Menosok szoktak tanyázni...

Épp azon gondolkoztam hogy tudnám ártalmatlanná tenni az arrancart, hogy ne zavarjon minket tovább, ám ekkor hirtelen feltűnt velem szemben Aislara az arrancar háta mögött és egy jól irányzott szúrással végzett vele. Én egy pillanatra ledöbbentem. Szívem legmélyén nem akartam megölni, de tudtam hogy nem sok más választásunk van, ezért hezitáltam. De a lány rezzenéstelen arccal hátbaszúrta a "társát". Kicsit megrémített ez a Hueco Mundoi hozzáállás. Én el sem tudtam volna képzelni azt, hogy egy shinigami hasonlóképp tegyen. De ez egy más világ, ezt még ez alatt a kevés idő alatt is sikerült megtanulnom, mióta kapcsolatba kerültem az arrancarokkal. Itt az marad életben aki erős, és meg tudja védeni magát. Kegyetlen egy világ, és egy ilyen lánynak mint Aislara, is alkalmazkodnia kell hozzá.
Namie hozzá intézett kérdését én csak gondoltban tettem fel, mert tudtam rá a választ. Tényleg nagy kockázatot vállat azzal, hogy szóba állt velünk és nem támadott meg. Nem szeretettem volna ha emiatt bajba kerülne, ezért a lélekenergiámat igyekeztem a lehető legalacsonyabb szinten tartani, ami azért folyamatos koncentrációt igényelt. Főleg amikor a menosok gyülekezőhelye mellett haladtunk el.
-Lehetőleg igyekezzünk észrevétlenek és csöndesek maradni, még én sem vagyok teljesen tisztában a Menosok erejével!-mondta halkan, mikor egy hatalmas árkot kerültünk ki.
-Értettem. -bólintottam, és fürkésztem a verem alját, majd nemsokára meg is pillantottam néhány menost odalent. óvatosan elővettem a kimonóm zsebéből egy könyvecskét és egy tollat, majd halkan jegyzetelni kezdtem. -Össze kell gyűjtenünk néhány adatot, de nem maradunk sokáig. -pillantottam Aislarára.
*Hihetetlen hogy mennyire hasonlít Ulq-ra. De most nem foglalkozhatok ilyenekkel* -ráztam meg a fejem, és visszanéztem a verembe. Az egyik menos eltűnt közülük. Nagyon remélem hogy a dolgára ment, és nem minket vett észre.

Bőszen jegyzeteltem az adatokat, amiket meg tudtam állapítani ilyen távolságból. Nem biztos hogy minden teljesen pontos, de annál amennyit jelenleg tudunk ezekről a szörnyetegekről, mindenképp többet ér. A kutatási és fejlesztési részlegnek szüksége van ezekre az információkra, hogy tökéletesíthesse az eszközöket, amik megvédhetik a shinigamik életét egy váratlan hollowtámadás esetén. Seireitei nem engedheti meg hogy felelőtlenül a halálba küldje az embereit egy-egy felderítőküldetésen. Különösen ezekben a nyughatatlan időkben, minden shinigamira nagy szükség van.
-Azt hiszem én is befejeztem. -mondtam halkan, majd eltettem a kimonóm zsebébe a jegyzeteimet.- Most már tényleg ideje visszaindulnunk. -bólintottam Namiének és követtük Aislarát. Most is mint az előbb igyekeztünk óvatosan és csendesen közlekedni, nehogy felkeltsük a menosok figyelmét. Egy-eggyel még el tudnánk bánni, de ha egyszerre ennyien támadnak ránk, abból még komoly baj lehet. A kardom markolatán tartva a kezem sétáltam Aislara mellett. Egy idő után elő is húztam hogy segítsek vagdosni a bozótot, mert láttam hogy a lány egyedül igencsak megszenved vele. Ahogy haladtunk kezdett egyre ismeretlenebbé válni a körnék, mintha nem erről jöttünk volna, de nem mertem szóvá tenni.
*Nem, Aislara biztos nem csalna csapdába minket, hiszen Ulq húga...biztos egyszerűen csak tud egy rövidebb utat* -tűnődtem enyhe kétségekkel. Egy útelágazáshoz érve Aislara bizonytalanul választotta ki az ösvényt amin továbbhaladtunk. Azonban nem vettük észre a lábunk alatt leselkedő veszélyeket, történetesen egy hatalmas menos csapdát. Mindhárman belezuhantunk. Aislara a kardját a falba mélyesztve lassította a zuhanást miközben elkapta a kimonóm ujját, míg én Namie karját ragadtam meg. Egy darabig így csúsztunk lefelé, de az utolsó méterekben Aislara keze megcsúszott és lepottyantunk. Szerencsére még épp az utolsó pillanatban villámléptem egyet, így épségben értem le a verem aljára.
-Ajaj, ez az akciónk biztos nem maradt észrevétlenül.... -kerestem meg gyorsan a verem alján a zuhanás közben elejtett zanpakutoum. Alig hogy felvettem a kardom, máris hatalmas ordítások hallatszottak, és a verem bejáratát elsötétítve vagy egy tucat menos jelent meg odafent. Bambán bámultak bele a verembe, mert gondolom társaikat figyelve tudták, hogy veszélyes túl közel menni hozzá.
*Hm, egész tanulékonyak..ezt is hozzáírom a jegyzeteimhez...jaj de most nem ez a lényeg...* -szidtam össze magam
-Azt hiszem innen nem jutunk ki anélkül, hogy velük meg ne küzdenénk... -fordultam oda a többiekhez. Kitartva magam elé a zanpakutoumat megidéztem a shikai formát., hátamon a megjelenő csersznyevirágszárnyakkal.
-Aislara te fel tudsz jutni? -kérdeztem, de gondoltam ha tényleg ennyire hasonlít Ulqhoz akkor valószínűleg ő is valamilyen szárnyakat kap ha előhívja a kardját. Reménykedtem benne, mert kettejüket egyszerre nem tudnám felvinni a verem bejáratához. Szórakozásra nem volt idő, mert egy hatalmas cero csapódott be mellettünk.
-Ezek a dögök rájöttek, hogyan férnek hozzánk. Namie kapaszkodj, és fogd erősen a kardod! -villámléptem mögé és megragadva a karját megindultam felfelé. Út közben a felénk közelítő cerot egy Sakura no hana kazéval hárítottam el. Szinte ágyúgolyóként csapódtunk keresztül a menosok gyűrűjén, magasan föléjük emelkedve a levegőbe.
-Innen már boldogulsz? -pillantottam le rá, majd egy válaszként kapott félszeg bólogatás után lejjebb ereszkedtem és az egyik menos fölött elengedtem Namie kezét, hogy megtámadhassa. Én pedig újból magasabbra emelkedve, lendületet gyűjtve vettem célba az egyik menost és rúgtam be a maszkját, amitől az fájdalmában egy újabb hatalmas ordítást hallatott, majd szertefoszlott.