Kutatások Hueco Mundóban és egy váratlan idegen feltűnése //Magánkaland//

Saruwatari egy félredöntött kőlapon üldögélt Hueco Mundo végeláthatatlan sivatagának kellős közepén. A naplementét bámulta. Mindig ilyenkor szokott előmerészkedni. Egyrészt, mert a naplemente látványa mindig megnyugtatta őt, másrészt mert este sokkal hűvösebb a levegő, a hold fényében pedig majdnem olyan világos szokott lenni, mintha nappal lett volna. Jobb kezében pipáját tartotta, néha a szájába vette a végét és nagyokat szippantott belőle. Balra a kövön kardja, Renkotsu pihent, az árnyak patrónusa. Körülöttük pedig szétvágott és kaszabolt hollow testek feküdtek szanaszét.
- Fenébe, legalább egy Menos lett volna közöttük - morogta a férfi egy füstfelhő kifújását követően.
- Nem válogathatod meg mindig az ellenfeleidet - mondta egy sipákoló hang a fejében.
Felismerte. Aburamushi volt az, a bal karjában élő parazita. Jó pár évtizede volt már, hogy felszedte, de a szószátyárságát és a kötözködését nehéz volt megszoknia.
- Különben se harcolhatsz állandóan. Mi lesz ha elpatkolsz itt nekem? Ha nem találok gyorsan valaki mást, akkor én is veled pusztulok. És nem életcélom, hogy egy ostoba Gilianban élősködve hallgassam annak beteg óbégatásait.
- Ennyit jelentek én? Csak egy váz vagyok, ami ha elhasználódik ellehet dobni?
- Ezt nem mondtam - tiltakozott a parazita.
- Különben is, legyőztem a Kilencedik Espadát. Ez nem elég bizonyíték neked?
- Az a fickó ostoba volt és öntelt. Még a mamám is legyőzte volna.
- Neked van anyád? - kérdezett vissza megrökönyödve Saruwatari.
- Még szép. Tudod az úgy volt.... - azonban mondandóját nem fejezhette be, mert a férfi bal tenyerét a sziklának nyomta.
- Nem vagyok rá kíváncsi.
Aburamushi egy nyögést hallatott.
- Szemét! Okés, vettem a célzást - azzal elhallgatott.
Végre ismét csend volt. Régen kis híján belebolondult a magányba és csak úgy tudta továbbtenni magát rajta, hogy időnként a belső világába zárkózott és Renkotsuval beszélgetett. A nő mégiscsak a lelkének egy darabja volt, így jól megértették egymást. Azonban az itt töltött idővel önmaga is megváltozott. Az egykoron hatalmas erdőség, ami a belsőjét uralta sivataggá vált. Most úgy nézett ki, mint az éjszakai Hueco Mundo. Kopár és hideg. Renkotsu se az a kontyos, kimonós róninnő volt már mint régebben. Öltözete eléggé hiányos volt, amit hordott az is csak szakadozott rongyokból állt, kócos haját pedig mindig borzolta a sosem szűnni akaró sivatagi szél.
Bizonyos szempontból Saruwatari örült Aburamushi érkezésének, azonban néha már úgy érezte szétrobban a feje, ha ő is és Renkotsu is egyszerre próbált beszélni hozzá. Pláne, amikor veszekedtek. De most mély csend volt és kiakarta élvezni a pillanatot.
Mikor a nap eltűnt a látóhatár mögött a férfi övébe dugta pipáját, magához vette kardját, majd feltápászkodott.
- Kezdjük meg a mai őrjáratunkat - mondta magának, majd elindult egy tetszőlegesen kiválasztott irányba.

A második nap a sivatagban:

-Fekszik holtan egy ember a sivatagban. Mellette a zsákja. Ha a zsákját kinyitotta volna, nem halt volna meg.
- Mi van a zsákban?- na vajon mi lehet az ?
- Ejtőernyő. - kacarászok fel. És végig nézek a sivár tájon., majd nagyon gyorsan lefagy az arcomról a vigyor.
- A főnök amikor ide küldött minket...komolyan azt akarta hogy vizsgáljuk meg az állomány állapotát. Ígérem most már komolyra veszem Razz

- jutalmul kínos csend
*ciripelés... na jó az sem mert kispórolták a költségvetésemből hogy hozzak magammal pedig olyan jó lett volna. Gondoljunk csak bele: ideális ha nem tudsz mit mondani egy lánynak, vagy épp nem tudod a választ valamire.. vagy egyébként mindenféle kínos helyzetekre jól jön. És hogy honnan veszek ennyi baromságot ? Az tökéletes kérdés. Amikor holow-kra vadászgatunk halálos lelki nyugalommal, és ha nem túl tápos nem sikongatunk közben míg összeszedem magunkat és tényleg oda nem pirítok, utána azonnal vissza kéne menni... de általában még egy órácskát figyelni szoktuk az emberkéket. Na jó megint királyi többesben beszélek...*

Elmondom mi a szitu...nem megy -.-. Szóval az van, hogy két napja kaptunk egy kutatási feladatot nézzük meg mi a helyzet ideát. Gyűjtögessünk lélekenergiát, figyeljünk számoljunk. Szóval csak a szokásos... ebben az egyedüli nagyon nagyon izgi, bár inkább ijesztő hogy ezt itt kell csinálni. "Testőrömként" meg kijelölték ezt a srácot itt mellettem. ( kép merevít Raiden lapos tekintettel oldalba böködi Kai-t)
- Ez nem ér... miért is én vagyok a gyík és te a testőr ?...Én sokkal menőbb vagyok mint te beee- nagy nyelvkinyújtás. Nagy besértődés, és levágom magam az egyik homokbuckára és morcos durci tekintettel nézem a távolban elhalad holow-kat. Nem aggódok hogy észrevesznek, mert az álcázó nyaklánc miatt, számukra mi is annak tűnünk.

Kutatások Hueco Mundóban és egy váratlan idegen feltűnése //Magánkaland// Image-97D7_4C5A9C0B

// ezt majd még megveszem mindjárt berom az adatlapba /

Éreztem, ahogy megjelenik egy izzadtságcsepp a fejem mellett. Sóhajtottam egyet, ahogy jobbnak látom nem reagálni az általam örzendő személy viccnek is alig minősíthető mondatáradatán. Inkább elnéztem a távolba, néhány hollow után, melyek szerencsére messze elkerültek minket. Bár tudtam, hogy nem érzékelnek minket, valahogy nem tudtam nyugodtan szemlélni. Nem én, amíg újra nem a Lelkek városában járunk. Amikor megkaptam két nappal ezelőtt ezt a feladatot, először örültem, hogy kiszabadulok az unalmas hétköznapokból, és talán csiszolhatom a tudásomat is az itt randalírozó hollowokon. De tekintettel arra, hogy testőrködnöm kellett, csak úgy nem ugorhattam neki itt a ,,járókelőknek". A végén még jön egy menos és akkor futás. Szóval kénytelen voltam veszteg maradni Raiden mellett.

Ami azért nem is volt olyan könnyű dolog, tekintettel társam személyiségére. Főleg, ha már második napja kapom tőle az ilyen megnyílvánulásokat, melyeket persze nem hagyhatok szó nélkül.
- Talán ha néhanapján megmosnád azt a szarkafészket ott a fejeden, nem te kerülnél az alantasabb szerepkörben - reagáltam, ahogy egy ér pár pillanatra kidudorodott a homlokomon.
Igyekeztem lenyugtatni magam, mert a végén még nem figyelek oda és meglep minket valami vagy valaki...

A mostani körút se volt valami kecsegtető. Egy két kósza alacsonyabb szintű hollowon kívül semmi sem akadt az útjába. Se egy menos, se egy arrancar. Saruwatari szórakozottan ropogtatta a nyakát, miközben lába bokáig süppedt a finom homokban.
- Te, Aburamushi. Érzel valamit a környezetünkben? Mégiscsak az ő fajtájukból való vagy.
- Hmm.... előttünk van egy csoportnyi hollow, de egyikük se túlzottan erős. Tőlük távolabb pedig még kettő (Masamune és Kihaku).
- Ehh, mindegy ők is megteszik.
A férfi felmászott egy homokbucka tetejére és meg is látta maga előtt a körülbelül egy tucatnyi hollowot. A kicsit közelebb ment hozzájuk nem törődve azzal, hogy észreveszik. Mikor elég közel ért feléjük tartotta jobb kezét.
- Hado 4. Byakurai - mondta, majd egy kékes villanás hagyta el a tenyerét, amely pár pillanat múlva lefejezte a korábban még békésen menetelő csapatot.
- Most pedig jöjjön az a kósza kettő - dörmögte magának, majd belépett a robbanás által keltett homokfelhőbe és a két álcázott shinigami irányába indult.

Hirtelen felment az agyvizem, hogy merészel piszkálni, tudhatná hogy erről nem én tehetek. Ő is csak ilyen nagymenő izommutogató... nem is értem mit keres köztünk... pff Már nyujtom is felé az ujjam hogy lekapjam a tíz körméről, amikor megmerevedek a mozdulat közben. A villám semmivel mással össze nem téveszthető hangját hallom és egy erősebb lélekenergia közeledtét.
- Valaki jön... - mondom és a kardmarkolatra illesztem a kezem hirtelen komolyra vált az arcom, hallani lehetett a zizzenést ahogy hozzáértem.
- Kokutan no Makase!- és a kard fényes zizzenő körbe fordulva pördül meg a kezembe majd jobb oldalamon a homokba fúródik a vége, a fém bot szikrázó ezüstjén megcsillan a fény akár a szikrázó molyomon, de az más kérdés.

Már éppen abszolút el lennék foglalva önmagammal, amikor egy nálam is őrültebb valaki egy szál magában felkoncolja a megfigyelt holow-kat
- őőőő....ez most nagyon hülye és nagyon bátor, vagy csak simán hülye ? O.o Hát nem tudja, hogy erre felé még arrancarok is téblábolhatnak?- de aztán jobban megnézve shinigami egyenruhában van... bár már jócskán foszlott és fakó darab az. Én nem is teketóriázom tovább az a fickó lehet, hogy bolond de akkor is közénk tartozik, az egyik aljas elfutott mellette, kikerült a kidou zónájából. De már látom hogy irányt vált oldalasan ás hátulról próbálja becserkészni.
- Háááh!!! - most itt általában mondhatnék egy nagy beszédet, de akkor biztos lekésnék arról, hogy beleküldjek egy aranyos kis villámot.
- Migakeruuuu!- megpördítem a botot és felé irányítom a végét, és élez mélye zümmögő hasítással puff már csak a kéken felszikrázó lélekenergia marad utána.

Elég volt a tudós szemébe nézni, hogy az előbbi megnyílvánulásom eléggé szíven ütöttte. Na de most mit mondjak, lassan tényleg galambok költözhetnének abba a vörös rőzsébe. Alapvetően mondjuk volt problémám, mert kimondtam olyan dolgokat, amit nem kellett volna. Már éppen készültem arra, hogy valahogy kidumáljam a helyzetet, amikor feltűnt, hogy elterelődött a figyelme. Egy másodperc múlva már én is éreztem azt a reiatsu áramlást, majd hallottam egy robbanást. Odafordulva láttam, hogy az általunk még az előbb figyelt hollow csoport éppen a levegőbe repül egy robbanás során. Raiden nem teketóriázott, azonnal előhúzta a kardját és aktiválta a shikaiát. A magam részéről csak a kardmarkolatra tettem a kezemet, ahogy vártam. Hamarosan észrevettem a robbantó illetőt. Kicsit, de fel lehetett ismerni a shinigami egyenruhát. Nofene. Na ez most vagy annyira sem figyel magára, mint a kedves kolega, vagy nem pont az, akinek nézzük.

Mindenesetre Raiden belelőtt egyet az utolsó életben maradt hollowba. Körbenéztem a kietlen sivatagban, ahogy elgondolkoztam. Eléggé nagy zajt csaptak ezzel a kis varázsolgatással. Nem lepődnék meg rajta, ha hamarosan megjelenne néhány idióta, bámuló hollow, akik megnézik, mi a nyavaja történt itt. Sóhajtottam, ahogy a közeledő jövevényre néztem.
- Na, ha ez nem volt hangos, akkor semmi - mondtam Raidennek. - Kíváncsi vagyok, ki ez az ipse.

A 4-es hado simán végzett az útban lévő hollowokkal. Csak egy élte túl, de ezt is csak a még meglévő lélekenergiájából lehetett tudni, ugyanis a porfelhőtől nem sok mindent lehetett látni. A következő pillanatban hangos dörrenés hallatszott és az utolsó túlélő is megsemmisült. A férfi érdekesnek találta, hogy pont a másik két hollow irányából érkezett a támadás. Gyorsítani kezdett hát miközben a porfelhőben lépkedett felfelé, majd a kardját előrántva kiugrott ellenfelei elé...... és egyenest összetalálkozott egy vörös hajú fickó fémbotjával.
- Hát ez meg?! - kiáltott fel meglepődötten Saruwatari, miközben hátrált egy lépést. - Shinigamik? Hogyan lehetséges ez?
Annyi ideje volt egyedül és várta, hogy hozzá hasonlókkal találkozzon. Közel száz év telt el azóta, hogy Aizen ideküldte. Lehet, hogy most véget ér kényszerű száműzetése? Vagy lehet ők is csak hozzá hasonló szerencsétlen elveszettek?

Üdvözlet, bogárkáim!

Lenne nekem két csodálatos, és igen bonyolult kérdésem, melyre mihamarabb szeretnék pü-ben választ kapni valamelyikőtöktől, vagy akár mindannyiótoktól.

1. kérdés: Kaptatok-e engedélyt bármelyik staff tagtól a magánküldetés indításához, és ha igen, kitől, mert tőlem biztos nem.

2. kérdés: Merre leledzik a mesélőtök? Ugyanis meg van írva a drága szabályzatunkban, hogy mesélő, illetve engedély nélkül nem indíthattok magánkalandot.

Újabban sajnos egyre többen nézik teljesen feleslegesnek a szabályzatot, és ezzel nem azt mondom, hogy nem olvastátok el, hanem hogy egyszerűen átsiklottatok egy-két dolog felett.

A megoldás a következő lenne: Kerítetek egy mesélőt, és elmesélitek neki, hogy mit is szeretnétek, aztán majd ő végigviszi veletek a küldit. Az engedélyt már nem fontos kérnetek, megkapjátok, ha már belekezdtetek. Azonban legközelebb ilyen ne forduljon elő, mert ha meglátom, mérges leszek. Wink