Soi Ayumi

Tárgy: Soi Ayumi Szer. Márc. 11, 2009 9:04 am

Név: Soi Ayumi
Kaszt: Shinigami (11. osztag)
Nem: nő
Kor: 19

Felszerelések: egy zanpakuto, egy kunai
Zanpakuto neve: Tsumetai Sendo ~ Jeges Halál
Zanpakuto kinézete:
https://2img.net/r/ihimizer/img42/6384/ornatemedievaldragonswo.jpg

Shikai előhívó parancs: Tarolj, Tsumetai Sendo!

Shikai szinten a kinézete:
https://2img.net/r/ihimizer/img42/4083/hk05006.jpg

Kunai kinézete:
http://kepfeltoltes.hu/thumb/090311/kunai_www.kepfeltoltes.hu_.jpg

Kinézet:
Fekete hajam van, és előszeretettel hordom kettős lófarokba csurkázva. Többnyire piros ruhákat viselek, mert ezt a színt kedvelem leginkább az öltözékeknél. Persze ezt csakis a szabad időmben, mert shinigamiként a halálistenek hagyományos öltözékét viselem.

Előtörténet:
A nevem Soi Ayumi. Gyermekkorom átlagos volt, igazából semmi különös nem történt velem. Tanultam, suliba jártam, buliztam a haverokkal, meg minden, amit egy fiatal lány szokott csinálni. Aztán eljött annak az ideje, hogy munkába álljak. Először nehéznek tűnt megfelelő munkahelyet találnom magamnak, de aztán sikeresen elhelyezkedtem életem első munkahelyén, egy boltban. Ruhákat árultam, amit nagyon is szerettem csinálni. Jól is kerestem viszonylag, és úgy tűnt, hogy ez lesz a legeslegjobb munkahelyem a világon. Minden ment a maga rendjén. Én dolgoztam, anyám és apám pedig nagyon örült neki. Így ment ez fél éven keresztül. Aztán megismerkedtem életem szerelmével, Yo-val. Először a ruhásboltban találkoztunk, ahol dolgoztam. Első látásra belészerettem. Nála is így volt, ahogy később elmesélte. Első látogatásánál még nem történt semmi sem. Aztán elkezdett rendszeresen, naponta járkálni a boltba. Ez már feltűnt nekem és titokban örültem is neki. Végül eljutott odáig, hogy elhívott egy randira. Én természetesen szívesen mondtam igent és alig vártam, hogy eljöjjön az este, amikor is a randi lesz. Este, mielőtt elmentem szépen kicicomáztam magamat, majd ki is szaladtam az ajtóhoz, ugyanis Yo jött értem. Nagyon izgatott voltam. Egy csodálatos étterembe vitt el engem. A vacsora és a randi jól sikerült. Nagyon is. Végül a házában kötöttünk ki és vadul csókolva egymást ágyba döntöttük magunkat......
Másnap reggel mosolyogva ébredtem mellette. Azóta a nap óta minden napom csodásan telt. Dolgoztam, azután Yo-hoz mentem és elmentünk sétálni vagy bevásárolni, megy egyebek. Így ment ez pár hónapig. Ekkor egy nagy tragédia történt velünk, amit sosem feledhetek el. Reggel szokás szerint felkeltem, felöltöztem, majd elindultam a munkába. Az üzlethez érve furcsa dolog tárult a szemem elé. Az ajtó nyitva állt, bent pedig minden fel volt fordula, szétdobálva. Valaki járt ott és keresett valamit. De mit? Vagy inkább kit? Felmerült bennem a kérdés, hogy talán belekevertek valamibe és engem kerestek vagy legalábbis valami tárgyat, ami nálam volt és nem kellett volna. De nem így volt. A boltból megsemmisülten kilépve, megláttam Yo-t, aki lélekszakadva rohant felém. Nagyon meg volt rémülve. Én kérdeztem, hogy mi a baj, de ő csak annyit mondott, hogy fussak. Én nem akartam ott hagyni, és nem is értettem ezt az egészet. De végül megláttam azt, amit nem kellett volna. Egy szörnyféleség vagy micsoda tartott felénk, jobban mondva Yo felé. De ahogy jobban megnéztem, mégis volt benne valami emberi. Emberi teste volt, de akkor is furcsa volt, mintha nem ember lenne. Én csak álltam dermedten és néztem. De végül Yo ellökött magától és én futni kezdtem lélekszakadva. De ekkor hirtelen megjelent előttem egy furcsa kinézetű férfi. Nem tudtam, ki lehet az, de tudtam, hogy valamiféle harcos, ugyanis egy óriási kard volt nála. Nem szólt semmit sem, csak megállított és kikerült. Aztán villámgyors másodpercek következtek. Én megfordultam és láttam, hogy Yo-t üldözi az a valami és a kardos fickó pedig azt a valamit akarja megölni. Csodálkoztam is mindezen, és féltem. A harc nagyon heves volt és nem láttam, hogy ki kit üt vagy vág vagy nem is tudom....Aztán csak egy szúró fájdalmat éreztem a mellkasomban, s észrevettem, hogy egy kard állt belém. Én szóhoz sem tudtam jutni. Csak azt láttam, hogy a szörny megsemmisül és a kedvesem is él még. Én pedig.....hát igen. Nekem befellegzett. Nagyon rossz helyen szúrták át a kardot rajtam. Pont a tüdőmet és a szívemet érte. Könnyeim lassan lecsordultak arcomon. Összerogytam, majd az utolsó dolog, amit láttam életemben, az a kedvesem arca volt. És vége. Nagy sötétség....
Mikor magamhoz tértem, egy ismeretlen helyen voltam. Valamiféle faluban talán. Lassan feltápászkodtam. A fejem sajgott, de valahogy mégis könnyebb volt felkelni, mint valaha. És mikor elkezdtem járni, mintha csak repültem volna. Nagyon furcsa volt. De muszájnak éreztem, hogy megtudakoljam, hol is vagyok....és legfőképp, mi is vagyok? Amint a faluban jártam, egyre több alakot láttam. De egyiket sem ismertem. Aztán mégis megpillantottam egyet. Először nem tudtam, hogy ki lehet az, csak ismerős volt az arca. Végül beugrott. Ő volt az a kardos fickó, aki elintézte a Yo-t üldöző valamit...és engem is. Azonnal odafutottam hozzá és elkezdtem neki mondani a magamét. De nem sokáig, mert a fickó befogta a számat és csendre intett. Majd azt mondta, kövessem a házába és ott mindent elmond. Hamarosan már bent csücsültünk egy-egy tea mellett és ő mesélt nekem. Elmondta, hogy én most egy lélek vagyok, aki pillanatnyilag a shinigamik városa melletti egyik kis faluban van. Ő egy kapitány volt. Bocsánatkérését alig bírtam meghallgatni. Pedig nem szándékosan ölt meg engem. Természetesen megbocsátottam, miután jól leüvöltöttem a fejét és kiderítettem, hogy még van esélyem egy másfajta életre. Bevezetett a halálistenek világába és elmodta, hogyan válhatok halálistenné. Én egyből vállalkoztam a dologra. Persze nyomós okkal. Vissza akartam menni a világomba és szerelmemet védeni vagy netalántán halálistenné tenni és vele együtt harcolni a többi halálisten oldalán. Miután meggyőztem a kapitányt arról, hogy nem veszíthetek semmit sem azzal, ha halálistenné tesz, azt ajánlotta fel, hogy egy kicsit gyakorol velem és majd még eldönti. Én persze elszántan küzdöttem vele, és ő meglátta bennem a lehetőséget és a képességeket. Így végül beleegyezett és megtette. Ez már szinte nem is fájt. Csak egy szúrás és kész. Aztán csak arra eszméltem, hogy különleges erőre tettem szert. Sokkal nagyobbra, mint ami eddig volt.
A 11. osztagba kerültem. Hosszú, kemény hónapok következtek kemény kiképzéssel. Már-már azt hittem, hogy nem fog sikerülni, de a kapitány szerint nagyon jól fejlődtem. Ezen felbuzdulva újra és újra gyakoroltam és harcoltam. Először csak pár küldetésben vettem részt, de aztán egyre többen és jelentősebben. Szépen mentem felfelé a ranglétrán. Majd végül akkora tapasztalatra és erőre tettem szert, hogy elő tudtam hívni a kardomat. A nevén tudtam szólítani. Ekkor olyan nagy ereje lett, mint addig soha. Ezután is még kemény kiképzés következett, majd végül a kapitány kinevezett a 8. tisztjének. Ez nagy megtiszteltetés volt számomra és boldogsággal öntötte el a szívemet. Annyira hozzászoktam a shinigamik életéhez, hogy már majdnem elfeledtem, miért is lettem halálistenné. De a kapitány emlékeztetett a dologra és már nekem is beugrott minden emlékkép a dologról. Azután megkértem a kapitányt, hogy engedjen el az emberek világába, hogy megkereshessem a szerelmemet, Yo-t. Ő nehezen akart elereszteni, de látta rajtam, hogy a szívem húz afelé a férfi felé, így beleegyezett.
Mikor a keresésre indultam, nagyon nehéznek bizonyult Yo megtalálása. De végül sikerült rálelnem. Vagyis ami azt illeti, a maradványaira. Ugyanis később kiderítettem, hogy egy hollow támadás érte....ismét. Valamiért nagyon kellett nekik. De ezt még nem tudtam kideríteni. A lényeg, hogy a szerelmem halott és én addig nem nyugszok, míg ki nem derítem halálának okát és el nem pusztítom azt a bizonyos hollow-t, aki megölte a szerelmemet, Yo-t!

Tárgy: Re: Soi Ayumi Csüt. Márc. 12, 2009 3:29 am

Szép előtörténet, természetesen ELFOGADOM.

Lélekenergiád 5000, kezdőtőkéd 4000 ryou, valamint első szinten kezdesz. Választhatsz szintnek megfelelő öt kidout az animében/mangában szereplők közül, és adatlapodat is elkészítheted.

Üdv az oldalon, jó játékot! Very Happy