Az eldobott remények démona
Én az vagyok, kit elárultál.
Én az vagyok, akit eldobtál.
Én voltam várad a gyilkos vészben,
mikor senki nem állt ki véled
porondra kiáltani, igazságért!
Enyém lett lelked egy darabja,
enyém szíved leforróbb lángja,
felkaroltam elhagyott vágyaid.
Önként meghaltál volna ezért.
Kopott fényű gyémántommá lettél!
Te még nem tudod mit vesztettél.
Te még nem látod mit is tettél.
Te voltál ki engem hívtál, könyörögtél,
vak voltál, nem álmodtál, nem éreztél
nem reméltél, önző voltál, elnémultál.
Nevetve nézem kihasított legbecsesebb ékszered.
Én vagyok a bosszú teérted.
Dalolva űzöm feléd mind, a legnagyobb rémeket.
Én vagyok az ki megtanít,
remélni!
Csalfa vágyadból csúfot űzők, hajthatatlan,
önzésed könnyeit láncba fűzőm,szíved halhatatlan.
Én vagyok reményeid démona
Nevetve sorolom bűneid, látom nagyon fáj.
Nálam leg becsesebb ékeid mit eldobtál.
Dalolva tűzöm hajamba hulló véred gyöngyeit.
Én vagyok, ki megtanít
remélni!
Alázattól áhítatos, lankadatlan akartat.
nyugodtan lehet osztani XD... ne kíméljetek
