Név: René Zubarán
Kaszt:privaron espada
Nem: férfi
Kor:384
Zanpakuto neve: Raposo (róka)
Zanpakuto parancsszava:Muerde Raposo!
Kinézet:
Félhosszú, tépett fekete haj, sötétkék szem, semmitmondó tekintet..Elég gebe, viszont meglehetően izmos, testét számos tetoválás borítja. A hátán végighúzódik egy hatalmas heg ami helyén valaha a régi rangját jelző tetoválás díszelgett. A maszkja egy róka állkapcsa, eltakarja a száját és az állát, bár ez rendszerint nem látszik, mivel az emberek világában egy póttestben él.
Jellem: A felszínen viszonylag kedves, kissé hűvös, nem jártatja fölöslegesen a száját. Viszont igen nárcisztikus, mondhatni beképzelt egy kis felsőbbrendűségi érzéssel megspékelve. Nem tűri, ha sértegetik, ilyenkor előjön a nagy gonddal leplezett lenéző és agresszív énje. Az embereket csupán megtűri, valójában igyekszik nem kötődni senkihez. Imádja szédíteni a nőket aztán lekoptatni, és kedvenc elfoglaltsága a főzés^^
Resurrección: A parancsszó elhangzása után René rókaszerű formát ölt, szemfogai megnőnek, arca megváltozik, kézfejéből 15 centis éles karmok nőnek ki. Ilyenkor szinte követhetetlenül gyorssá válik, az ellenfél mozdulatain és technikáin viszont teljes mértékben átlát. Fizikai ereje sokszorosa az átlagosnak, és elérhetőek további képességei is, amik a következőek:
Chapucería: Az ellenfél teljesen elveszti a koncentrációs képességét, ennek következtében gyakorlatilag egy hadonászó bábbá változik.
Punto neurálgico: Ezen technika segítségével észrevétlenül képes megharapni ellenfelét, hatására izomgörcs, és csillapíthatatlan fájdalom lép fel.
Előtörténet:
Már nem is tudom mikor pontosan, minden esetre sok száz évvel ezelőtt láttam meg a napvilágot egy baszk kis faluban. Soha nem hagytam el a lakóhelyemet, számomra az volt maga a világ. Személyesen ismertem minden egyes lakóját, de egy mindnél különb volt. Ő volt Elsa. Kiskorunk óta ismertük egymást, együtt rajzoltunk az út porába, együtt fáztunk télen és együtt örültünk az a csillagoknak... Soha nem láttam nála szebbet. Ezzel nem voltam egyedül, egy köznemes, akitől a falu lakói a földet bérelték igényt tartott Elsára az első éjszaka jogán. Én csak akkor tudtam meg, mikor már elvitték őt. Magamhoz kaptam az első sarlót, ami a kezem ügyébe akadt, és elindultam, hogy kicsináljam azt az undorító férget, és hazahozzam Elsát. Észrevétlenül sikerült bejutnom a kúriába, és a szobát is elég hamar megtaláltam, ahol Elsát őrizték. Azt hittem egy pillanatra, hogy minden összejött, viszont amikor benyitottam a szobába, rádöbbentem, hogy tévedtem. Megláttam Őt, amint magatehetetlenül, beletörődött arccal fekszik a hatalmas ágyon, gyönyörű testén ott szuszogott az a hájas undorító vadállat. Nem gondolkoztam, agyamat egyből elöntötte a vér. Nekirontottam annak a rohadéknak, letaszítottam Elsáról, majd több egymást követő lendítéssel a koponyájába csaptam a sarlóval. Csak akkor tisztult ki a kép, amikor megéreztem a hideg acélt a hátamban. Azok a rohadt talpnyalók... Próbáltam Elsára nézni, de elhagyott minden erőm. Eldőltem, és nem mozdultam többet.
Mikor tudatomra ébredtem, már csak egy test nélküli lélek voltam. Céltalanul bolyongtam Elsát keresve, amikor annyira magával ragadott a düh és a tehetetlenség undorító érzése, hogy kitéptem a mellkasomból lógó láncot. Ismét elsötétült a világ, ugyan úgy, mint amikor megöltem azt a rohadékot. Semmi mást nem akartam, csak enni, emberek életét elvenni. Másfél nap alatt végeztem a falu teljes lakosságával, azokkal akiket gyűlöltem, és azokkal, akik a világot jelentették számomra.
Már egy ideje Hueco Mundo sivár vidéke jelentette az otthonomat. Hamar rájöttem, hogy elképzelhetetlenül unalmas ez a világ elég erő nélkül, ezért mindent megettem, ami az utamba került, így növelve az erőmet. Lassan teltek az évek, de végül elértem amit akartam. Az egyik legerősebb voltam a legerősebbek közt, harmadik espadaként azt tettem amit akartam, ha unatkoztam, hát lecsaptam pár férget. Persze ez sem tarthatott örökké... Egy nap jött egy fickó, és még nagyobb erőt ígért nekünk, ha cserébe a szolgálatába állunk. Tudtam, milyen szolgaként élni, ráadásul felháborított, hogy egy ilyen jött ment senki akar uralkodni felettünk. Néhányukat sikerült megfűznie, akik ellenálltak, azok mára halottak, vagy az emberek világába kerültek. Én az utóbbiak közé tartozom, mivel az a mocsok Aizen sunyin eltávolított Hueco Mundobol.
Az emberek világa... Rég jártam erre, sokat változott. Az utóbbi 92 évben körbeutaztam a világot, de sehol nem bírtam túl sokáig. A napokban érkeztem Karakura városába abban reménykedve, hogy errefelé talán kicsit eseménydúsabb az élet, és itt az esélyem is nő, hogy elharapjam Aizen torkát...
