Az 1. osztag nagyterme

Tárgy: Re: Az 1. osztag nagyterme Kedd Nov. 15, 2011 5:34 am

Kapitányi gyűlés

Már eltelt egy kis idő, mióta megválasztottak a 9. osztag kapitányának és már kezdek is beilleszkedni az osztagba. Lassan már mindenki el fog fogadni, mint az új kapitány és megpróbálom minél jobban végezni a munkámat, hogy felvirágoztassam az osztag életét. Tudom, hogy nehéz volt nekik Abarai taichou nélkül, de megmutatom nekik, hogy jobban jártak, így hogy elment és én kerültem a helyére. Nem mintha olyan nagy ágyú lennék, aki mindenkit le tud győzni, csak az átlagnál erősebb vagyok és rendelkezek a bankai szinttel. Remélhetőleg hiányosságaim ellenére meg fogok tudni birkózni az osztag vezetésével és valamikor a távoli jövőben talán egyenértékű leszek a többi kapitánnyal.
Jelenleg el vagyok havazva egy kicsit a papírmunkával, mert az utóbbi időben kicsit hanyagoltam az iratokat és inkább a tisztek megismerésével, erőfelmérésével és edzésével töltöttem az időmet. Fontosnak tartottam, hogy tudjam ki mire képes és mit várhatok el a tisztjeimtől. Ez az edzéseket is meghatározhatja, hiszen ha sokan érdeklődnek egy harci képesség iránt, akkor szívesen beiktatom több edzésen is. És ha véletlenül a hakudáról lenne szó, akkor még nekem is jó lenni, hiszen akkor nem nekem kéne tartanom a gyakorlatot, mivel nem annyira értek hozzá. Harukinak lepasszolnám, mivel ő jobban ért ehhez, így kevesebb dolgom lenne és talán még én is tanulnék valamit.
Na, de most már tényleg neki kell kezdenem a papírok átolvasásának és aláírásának, mert sosem fogok végezni. Ha múltkor nem kellett volna feleslegesen elmennem arra a kivégzésre, ami végül elmaradt, mert megszöktették a kivégzendő ex-kapitányt. Ha nem éreztem volna kötelességemnek, hogy elmenjek oda, akkor már valószínűleg befejeztem volna a papírhalom átnyálazását. De legalább sétáltam egy jót Tasu-channal, hiszen együtt mentünk a Soukyoku hegyre és így már nem nevezhetem az egészet időpocsékolásnak, viszont ez a munkámban nem sokat segít.
Már kezdtem ráhangolódni az iratokra, amikor a jól megszokott hang jelzi egy pokollepke érkezését. Kinyújtom az ujjamat, hogy a kis szárnyas rászálljon, majd félve nézem meg, mi lehet az üzenet. Reménykedtem benne, hogy nem akarnak valami feladatot a nyakamba sózni, mert jelen helyzetben nem repesnék az örömtől. Rendkívüli kapitányi gyűlés? Mi történhetett, hogy most azonnal berendelik a kapitányokat egy megbeszélésre? Remélem, nem vagyunk támadás alatt, vagy éppen mi megyünk harcba, mert arra most nem készültem fel és még jobban elmaradnék a munkámmal. Nem a legjobb kedvemben kezdtem gyorsan valami rendet csinálni az asztalomon, hogyha visszaérek, tudjam hol tartottam, majd zanpakutoumat oldalamra helyeztem és elindultam az 1. osztag felé.
Megérkezve a helyszínre már szép számban kezdtek gyülekezni a kapitányok a nagyteremben, ahol az ilyen megbeszéléseket szoktuk megejteni. Amint beértem a teremben, egyből a helyem felé vettem az irányt, hiszen a soutaichounak fontosak ezek a formalitások és ezzel kell megtisztelnünk, hogy rendezett sorban állunk. Elfoglalom a helyem a nemrégiben megválasztott Miyoko taichou és Nagano taichou között. Hallottam a 11. osztagban történt esetről és gondoltam is Verára, vajon hogy viseli ezt az egészet, hiszen kapitányként még nagyobb veszélynek van kitéve Miyoko. Együtt éreztem vele, hiszen én is szülő vagyok és tudom milyen érzés félteni a gyerekedet. Miyoko helyzete pedig még veszélyesebb, mivel a 11. osztagban hagyomány, hogy öljük meg a kapitány és vegyük át a helyét. Bár, ha figyelembe veszem, hogy két kapitány szintű halálisten gyereke, akkor már kevésbé van okom félteni őt.
Nem telt sok időbe és meg is érkezett Masayoshi soutaichou, majd átmenve a termen végignézett rajtunk pásztázó szemeivel. Gyorsan kihúztam magam, hogy érezze a felé irányuló tiszteletemet és megbecsülésemet. Hamarosan kezdetét is vette a gyűlés az ajtók bezárását követően. Már nagyon kíváncsi voltam, hogy mi lehet az a fontos dolog, amiért ilyen gyorsan iderángattak minket, hiszen engem nem tájékoztatott senki a témáról. Először is a főkapitány üdvözülte az új kapitányokat velem együtt, hiszen nekünk ez az első ilyen rendkívüli gyűlésünk. A többi új kapitányt nagyjából ismertem, legjobban kétség kívül Anaot, akit még mindig nem tudom, hogy lett kapitány. Kagami taichouról nem sokat tudok, csak annyit, hogy nemes és előzőleg ő is hadnagy volt, bár még nem volt alkalmam vele beszélgetni.
Amint hallottam a nevemet egy kicsit jobban kiegyenesedtem és végignéztem az előttem álló kapitányokon. Egyedül Verán ragadt meg a szemem, aki egy bólintással jelezte, hogy elégedett azzal, hogy eljutottam idáig. Ebben ő nagy szerepet játszott, mivel ahogy 10. osztagosként elnéztem őt, amint végzi a hadnagyi feladatait és milyen jól csinálja azt, tudtam, hogy én is ilyen szeretnék lenni. Amikor pedig előléptettek hadnaggyá mindig ez lebegett a szemem előtt és ez adott nekem erőt, szóval sokat köszönhetek neki.
Végre rátértünk az összejövetelünk főtémájára is, ami ezek szerint az elmaradt kivégzés lesz. Figyelmesen hallgattam, ahogy a soutaichou mesél a történtekről és reménykedtem, hogy szerzek új információkat is az esettel kapcsolatban. Nemsokára behívta a főkapitány Sakai fukutaichout, aki jelen volt az incidens helyszínén és ő folytatta az ismertetést. Teljes odafigyeléssel hallgattam a jelentést, amíg meg nem hallottam Shizune nevét. Ekkor egy cseppet lehorgasztottam a fejemet és magamba mélyedtem. Egyáltalán nem örültem a hallottaknak és kicsit szégyelltem is magam a többi kapitány előtt, de ezek szerint jól éreztem a kivégzés napján Shizune lélekenergiáját egy pillanatra és nem csak beképzeltem.
Nemsokára arra leszek figyelmes, hogy Sakai fukutaichou hangja elakad, amire felkapom a fejemet. Csak egy kis hatásszünet után folytatta a beszámolót, amiben egy Sakai vezetéknévvel rendelkező embert említett meg. Ebből egyből az vettem le, hogy valami rokoni kapcsolat van kettejük között, ha ilyen félve mondta ki a nevét és hasonlóan viselkedett, mint én Shizune neve hallatán. Nem hibáztattam viselkedése miatt, hiszen tudom, mit érez, egy cipőben jártunk.
Verától egyáltalán nem vártam, hogy kerek perec rákérdez Sakai fukutaichou és az említett ember kapcsolatára. Valószínűleg ő is sejtette, hogy rokoni szálak kötik őket össze a hadnagy reakciójából, de nem kellett volna egyből letámadni ezzel a kérdéssel. Azonban engem most az foglalkoztatott, hogy Shizunére rá fognak-e kérdezni. Bár őt többen is ismerhetik, hiszen Soul Societyből szökött meg és erről valószínűleg a kapitányokat is tájékoztatták, de mégis megfordult a gondolat a fejemben.
Meglepődve vetem pillantásomat Kagami taichou irányába, aki Shizune megjelenéséről kért egy részletes leírást a hadnagytól. Ekkor rám nézett és megláthatta megdöbbenésemet a kérésével kapcsolatban. Majd a folytatásban ebből akarta beazonosítani személyesen vagy éppen beazonosíttatni velem. Nem voltam benne biztos, hogy képes leszek kiadni Shizunét még ha tudom, hogy tényleg a fogolyrablók között volt.
- Kagami taichou, maga találkozott már személyesen Shizunével? – fejezem ki szavakkal is meglepődöttségemet, hogy a 3. osztag kapitánya akarja beazonosítani Shizunét. Eddig nem tudtam, hogy ők ketten találkoztak valamikor, hiszen Shizune nem volt olyan sokáig a Gotei 13 kötelékein belül. Ez idő alatt is legtöbbször az 5. osztagban vagy éppen nálam tartózkodott, és ha jól tudom Kagami taichou nem volt tagja az 5. osztagnak. Persze véletlenül bárhol összefuthattak, de annak kicsi az esélye, szóval csak arra tudok gondolni, hogy azóta találkozott vele, mióta elhagyta Soul Societyt.

Tárgy: Re: Az 1. osztag nagyterme Csüt. Nov. 17, 2011 5:19 am

Kapitányi gyűlés

Az éjszaka lassan kezdte átadni a helyét a nappalnak, miközben folyamatosan világosodott az ég alja. A legtöbb shinigami ilyenkor még az igazak álmát aludta, tudomást sem véve róla, hogy hamarosan kénytelen lesz kibújni a biztonságot jelentő párnák közül, és elkezdeni a napi feladatai elvégzését. Persze nem mindenhol kezdődik a nap ilyen megszokott séma szerint. Én már vagy 10 perce mondhatjuk, hogy ébren voltam és próbáltam rávenni magamat, hogy ki is keljek a meleg ágyamból. Az arcom mellett egy kis szerkényen óra díszelgett, mely rendeltetése szerint ébresztőként szolgált volna, de még soha nem vettem hasznát ebben a funkcióban. Tapasztalt éjjeli bagoly tudok lenni, de a megszokásnak van az a jó tulajdonsága, hogy valamikor napfelkelte körül magamhoz térek, így általában csak akkor használtam, ha kíváncsi voltam rá, hogy megint mennyi az idő, amikor felriadok éjjel. Most azt jelezte, hogy a szokásos ébredésemnek már tíz perce meg kellett volna történnie, de még mindig az ágyban voltam, jelezve, hogy igen, tényleg hosszú napom volt tegnap. Ideje lenne azonban lassan felkelnem, tekintve, hogy a kinézetem nagyon erősen emlékeztet a középkori boszorkányéra, mint nagyjából minden második nőé a környéken ébredés után. Legalábbis remélem, mivel én nagyon is emlékeztetek rá. Hiába, tegnap kicsit hosszú volt az este és nem is sajnálom igazság szerint a dolgot. Nem mintha máskor bánnám, hogy hosszúra nyúlik valamilyen programom, és ha az egy randi Kojiroval, akkor végképp nem fogok panaszkodni. Furcsa, régebben szinte el sem tudtam képzelni, milyen az élete azoknak a nőknek, akik egyetlen férfi mellett kötik le magukat és teljesen hozzá igazodnak. Valamiért biztos voltam benne, hogy velem ez nem történhet meg és elég erős vagyok ahhoz is, hogy megőrizzem a józanságomat. Nos, szemmel láthatóan ezzel kapcsolatban csúfos kudarcot vallottam, újabban többször fordul elő, hogy a férfi gondolatával kelek és fekszem, mint bármi más. Talán meg kéne rémítenie a dolognak, ha a régi Mistique lennék, nyilván így is reagálnék rá, de már megváltoztam. Mondjuk úgy, érzem én is, hogy kezdek menthetetlenül bele szeretni, ráadásul egy indokot sem lennék képes felhozni arra, hogy miért ne tegyem ezt. Azt hiszem a legtöbb külső szemlélő egyetértene vele, hogy ez már régen nem túl jó. Csak nem is érdekel a dolog...
Végül tényleg felkeltem és egy nem túl boldog mosollyal az arcomon készülődni is kezdtem. Már attól megfájdult a fejem, hogy végig gondoltam, mi mindent kellene még ma elintéznem, ráadásul pedig nagyon is rossz előérzetem volt anélkül is, hogy belenéztem a tükörbe. Nagyjából tíz perc múlva sikerült emberi kinézetet alkotnom magamnak, majd előkeresnem a kapitányi haorit is. Igaz, hogy ma nincs valami meleg, de tekintve, hogy az egész napot kénytelen leszek az irodában tölteni, szerintem mindenki megérti, hogy eszem ágában sincs a vastagabb változatot használni. Az egyik vékonyabbat egyszerűen megragadom, majd még gyorsan ellenőrzöm, hogy nem felejtettem-e el kirakni eledelt a cicámnak és a szobámat ott is hagyom, nagy eséllyel egészen estig. Nem fogok egyhamar visszakerülni, ahhoz kicsit túl sok a munkám mára, ezt előre tudtam. Ma megint örömmel vár jó pár tucat papír a kitöltésre, hiszen mióta Nara elment, sajnos a hadnagy iratait is nekem kell rendezni, meg esetenként a büntetésben lévő tiszteknek. Azokból viszont nincs túl sok, így szenvedhetek a dupla adag papírmunkával. Látszik, hogy ellustultam, régebben ez jobban ment, igaz, akkor még hadnagyként csináltam és senki nem nézhetett rám furcsán, mert éppen valami nem volt tökéletes. Az a szép idő viszont eltelt, azóta jó pár eléggé kukacoskodó alakot kifogtam, így egy csésze tea mellett kénytelen voltam leülni az asztalomhoz és újra, aprólékosan végig nézni az iratokat, amelyeket holnap kellene majd leadnom. Mindegy, a kézírás olvasható, így ezzel remélhetőleg azelőtt végzem is, hogy komolyabban gondolkodni kezdek azon, mennyire feleslegesek is ezek az intézkedések a részemről.
Néhány órával később egy apró mosollyal az arcomon írtam alá az utolsó engedélyt, amely az asztalomat elborító irathalomból származott és erősen gondolkodtam rajta, hogy most már igazán ideje lenne pár perc szünetet tartanom, mikor a lelki nyugalmamat az ablakon beröppenő pokollepke zavarta meg. Unottan emeltem fel a kis fekete szárnyast, hogy megtudjam, ezúttal mi történt, majd egy fájdalmas sóhajjal jeleztem, hogy nem éppen a legkellemesebb a hír, amelyet közölni szándékozott velem. Rendkívüli kapitányi gyűlés, remek, a mai zsúfolt programomba már csak ez hiányzott, hogy immáron teljesen felboruljon. De sajnos nem tehetek semmit ellene, kapitány vagyok, így mennem kell. Egy szomorú arckifejezést még ugyan megengedtem magamnak, majd gyorsan felkaptam pár iratot, ami még jól jöhet unalom esetén, mint olvasmány, majd a kapitányi haorit elrendezve magamon indultam el, hogy lehetőleg el ne késsek a gyűlés kezdetéről. Ismerem a főkapitányt annyira, hogy tudjam, ha sikerül elcsúsznom az idővel, nem könnyen fogok én bejutni. Remélem azért még van egy nagyon kevés hátra, mivel nem lenne túl jó, ha kinn ragadnék.
Az első osztaghoz érve kiderült, hogy mégiscsak jól tettem, hogy egyenesen ide jöttem, mivel tényleg kereken két perccel a kezdés előtt sikerült beérnem. Egy apró mosollyal az arcomon sétáltam el a kapitányok mögött, mintha észre sem vettem volna, hogy sikerült megint utolsónak befutnom, és még azelőtt el is foglaltam a helyemet Yasuji kapitány és Ninomiya kapitány között, hogy a főkapitány belépett és kijelentette, mostantól vesztegzárat hirdet ki. Persze nem pont ezeket a szavakat használta, de a lényeg ettől még ugyanaz maradt, akár tetszik, akár nem, addig nem fogok tudni kijutni, még nem végzünk a gyűléssel. Tudomásul is vettem a dolgot, majd egy nagyjából kedvesnek mondható arckifejezéssel figyeltem rá, amint kezdetét vette a "műsor". Az új kapitányok bemutatása nem lepett meg, már belépéskor feltűnt, hogy van pár ismeretlen arc a teremben, az egyetlen különbség az, hogy most már hozzájuk lehetett egy-egy nevet is kapcsolni. Pontosabban kettőhöz, egy kislányhoz, akiről kiderült, hogy mostantól ő a felelős a 10. osztagért, valamint egy fiatalabb hölgyhöz, akiről ránézésre meg tudtam mondani, hogy magas rangú nemes és mostantól a 3. osztagért felelős. Hát, ha engem kérdeznek, kettejük közül számomra egyértelmű, hogy ha választanom kellene, a kislány mellett döntenék, a nemesekkel kapcsolatban az utóbbi időben sikerült eléggé alaposan kifejlesztenem egyfajta zsigeri óvatosságot. Egy apró mosolyt meg is ejtek a lány felé, meg egy biztatóbbat Nara irányába, hiszen az ő előléptetése számomra nem éppen újdonságnak számított. Túl sok időm azonban nincs szemlélődni, mert a főkapitány folytatja a beszédét, én pedig felveszem az újabban tökéletesre fejlesztett pókerarcomat, hiszen a téma kifejezetten kínos is tudna lenni a számomra. Semmi szükség rá, hogy megpróbálják kideríteni, mégis miért sikerült a kiszabadítást ilyen pontosan időre kivitelezniük, miközben a legtöbb kapitány távol volt. Köztük mondjuk én is, de igazság szerint számomra mindegy volt, mi történik, ha nem kell a helyszínen tartózkodnom. Más azonban ott volt és jól láthatóan számos kérdést vetett fel a jelenléte, amelyeket a kapitányok akár meg is tudnának válaszolni. Tamachi Yukezo nevének említése például számomra éppen elég volt, hogy teljes figyelmemet a hadnagynak szenteljem, majd megfagyjak, mikor egy újabb ismerőset sikerült kiejtenie. Nara Sizune. Igen, szinte biztos voltam benne, hogy Nara lányáról van szó és egy aggódó pillantást meg is engedtem az irányába, miközben a beszámoló tovább folytatódott. Nos, úgy tűnik, a mai nap folyamán jó pár kapitány bele került az események körforgásába, akarva-akaratlanul is.
Egy ideig nem is nagyon tudok szóhoz jutni a hallottak miatt, majd inkább az esélyemet vesztem el rá, hiszen úgy tűnik, a beszámoló nagyon is erős feltűnést keltett a kapitányok között, akik immáron a hadnagyot bombázzák újabb és újabb kérdésekkel. Látszott a lányon, hogy nem érzi magát túl jól, de nekem nincs jogom a kérdések áradatát leállítani, így egyszerűen úgy tettem, mintha a papírjaim között keresnék valamit. És azt hiszem meg is találtam a dolgot, egy listát az elvégzendő dolgokról, melyekből már jó pár ki volt pipázva, jelezve, hogy ezeken már sikerült túlesnem, köztük egy olyan sor is, ami még sokat segíthet nekem a közeljövőben. Remek, ezek szerint nem felejtettem el a főkapitánynak leadni a jelentést, amiben választ találhatunk pár kérdésre. És ennél jobb esélyem nem is lesz ezt felhozni, hiszen a Tamachi-ház került terítékre, hála a 3. osztag újdonsült kapitányának. Mielőtt még a főkapitánynak esélye lenne a választ megadni, egy apró torokköszörülést bevetve magamhoz ragadom a szólás jogát.
- Elnézését kérek, amiért beleavatkozom, Soutaicho-dono, de szeretném felhívni rá a figyelmét, hogy nemrégiben kénytelen voltam találkozni az említett nemessel, és a rejtélyes technikát, amellyel Sakai fukutaicho szerint a szökést végrehajtották, láttam is használat közben. Valamint ezzel kapcsolatban leadtam egy jelentést is Önnek pár nappal ezelőtt, amely jó pár kérdésre választ adhatna... - fejeztem be csendesen a mondatot, jelezve, hogy nem szándékozom továbbra is fenntartani a főkapitányt, csak egyszerűen úgy ítéltem meg jónak, hogy jobb lenne, ha erről azelőtt szerezne tudomást, hogy a gyűlést beszünteti és elkezdi átnézni a papírokat. Egyébként pedig remélhetőleg megfelelő figyelemelterelés a kérdést illetően, hogy mi legyen a Tamachi-házzal, hiszen egy tag miatt az egészet büntetni hatalmas túlkapás lenne az én szememben, egyébként pedig azt az egyet, akit szemmel láthatóan éppen a tér manipulációja miatt képtelenség elkapni, csak még jobban fel lehetne vele dühíteni. Márpedig mindenki tudja, hogy a legutóbbi vérengzése Seiretei falain belül nem olyan dolog volt, amelyet egyszerűen titokban lehetett tartani...

Tárgy: Re: Az 1. osztag nagyterme Csüt. Nov. 17, 2011 6:52 am

Kapitányi gyűlés

Váratlanul ért a felismerés azzal kapcsolatban, hogy a régen személyesen is megismert Ji-san ugyan az a személy, kit a Senzaikyuuba dugtak, hogy aztán a megfelelő nap eljövetelekor kivégezzék Soukyoku hegyén. Bár ami leginkább sokkhatásként ért az a félretéveszthetetlen egyazon vezetéknév volt Ji-san és KatsuSaa~, illetve Massacchin között. Még magától a puszta gondolattól is kiráz a hideg, mely azt feltételezi, hogy ő hármukat valamiféle rokoni ízébízé köti össze. Persze, hogy visszakoztam megjelenni azon a halálos ítéleten! Sokkal inkább foglalkoztatott az, hogy tegyem fel az ikreknek a költői kérdést, hogy az elképzelésem tényleg igaz e vagy csak fölöslegesen töröm rajta a fejemet már órák hosszat? De a tervem azonnal füstbe ment a citromos süteményekkel együtt, melyeket tömegesével tömtem magamba a fejemben lévő tompa mély zúgás miatt, ahogy némi bátorságot próbáltam meríteni a papírégetés közben az Aktiviti kérdés feltevésével kapcsolatban. Ugyanis valami kolosszálisan nagy zűrzavar kerekedett ott, ahova nem akartam elmenni, de immáron a nagy vészriadó közepette muszáj lett volna, viszont mire odaértem addigra a vésznek már se híre – se hamva sem volt, s mint a helyszínen megtudtam: a kivégzésre várt Ji-san megszökött.
Morogva szemezek a fekete pillangóval, miközben haragosan magamba tömöm az utolsó citromos süteményszelet egyikét a hír hallatán, s fél kezemmel PONPON-t szorongatom magamhoz, ahogy a másikkal a sorban álló papírtömegnek mutatom meg végzetét az irodában lobogó Ördögűzőtűz képében. Az emlékképek az előző nappal kapcsolatban szinte rohamléptekkel peregtek le előttem. Várható volt, hogy Pipás Öreg csoportos találkozót fog emiatt tartani, csak egyszerűen még nem rázódtam bele ebbe a fehér leples társasághoz járó munkálatokba. |-( Miért ilyenkor nincs itt Simán Csak Keisuke-sama, amikor a legnagyobb szükség lenne rá? T^T Biztosan elmenne helyettem, hogyha szépen, naaaaaagyon szépen néznék rá és megfűzném azzal, hogy megoldok neki némi fizetésemelést vagy csak szívélyesen felajánlanám neki, hogy megkérem Micchan lányomat, hogy ne legyeskedjen körülötte, miközben a legközelebbi randevújára készül vagy… vagy valami! T-T Persze ez lehetetlen…
Kissé morcosan szedem össze magamat, majd kapkodva oltom el a fehér kabát végét, mely a figyelmetlenségemnek hála az Ördögűzőtűz megperzselt egy kicsit, ezt követően első dolgom volt az egyik ráérős tisztet megkérni, hogy vegye át a stafétát az irodában és távolítsa el az iratokat, no meg vigyázzon PONPON-ra is!
Tekintve az időt nem kísértem Ai-sant, hanem rögtön a gyülekezés pontjára megyek. Pedig nagyon szerettem volna megkérdezni tőle pár dolgot, mintmintmint például, hogy mit kell csinálni komolyabban szólva ilyenkor? Megmegmeg, hogy miképp kérdezné meg az ikreket arról, amiről én nem tudtam őket megkérdezni? T>T És azokról, amik most nem jutnak eszembe… T-T Villámtánccal sikerült még kellő pontossággal befutnom, mert valami ismeretlen okból kifolyólag legalább három másik osztag előtt kötöttem ki az Ichibantai helyett. ^w^”
Sikeresen megtalálva a helyem a két vörös mellett: Ninocchan és Raiden tájcsó között, az előbb említettre vetek némi gyanakvó pillantást. Végül is a Juunibantai ősellensége a Juubantainak vagy mi! De nem tudok Raiden tájcsóra haragudni T3T, az ő keze biztos nincs benne az egész osztagháborúban, ez ezer százalék! Surprised

Mondjuk vicces az egész háborúsosdi, amikor nem sérül meg senki, csak akkor nem szórakoztató, amikor a szájborgerek vagy mik tényleg robbannak. :/ Szememet hirtelen az előttem állóra vezetem, kicsit meglepődök Myo-chan láttán, még nem igen sikerült feldolgoznom, hogy ő az újdonsült Juuichibantai taichou, bár igen szép teljesítmény ez tőle, igaz nem igen tudom a pontos körülményeit, miképp is sikerült megszereznie a fehér leplet. Surprised

Csak remélni tudom, hogy ennek fényében nem akar a hátamon utazni, mint legutóbb. Kicsit kényelmetlenül helyezem hol jobb – hol pedig bal lábamra súlyomat, ahogy igyekszem letudni magamba az előbbi rémisztő gondolatot, miszerint Myo-chan ismét a hátamon akarhat utazni.
A váratlanul betoppanó Pipás Öregre szegezem tekintetemet, melyben némi vidámságra utaló jel csillan meg, ahogy belegondolok, hogy hátha el tudjuk rángatni egy legközelebbi dorbézoló eseményre a többiekkel. Viszont nézéséből semmi jóra nem tudtam következtetni, mintha puszta szemléletével azt mondaná, hogy viselkedjek, koncentráljak a feladatra, ezért igyekeztem fegyelmezni magam a helyzethez megfelelően kissé kelletlenül. Nem vagyok hozzászokva ehhez, na… T3T Ráadásul a biztonsági eljárása is, brr… o.o A hideg is kiráz, hogy addig se ki – se be lehetőség sincs, amíg nincsen megvitatva a napi téma.
Nevem hallva felkapom a fejemet, amiért elmém még mindig az előző dolognál volt leragadva. Bár az én részemről a bemutató annyira nem lényeges, szerencsére az itt lévők többségét ismerem, van, akit személyesen is, mint Akane tájcsót, Ai-sant, Nara-sant, Nobu-tájcsót, Ninocchant.. és még sorolhatnám, mondjuk aaa~… Rokubantai tájcsóját és aaa~ Myo-chan mellett állót nem igen ismerem, de az már részletkérdés. Minden bizonnyal valami formalitás hű dolog ez és ezért lett bemondva minden újdonsült tájcsó. Surprised

A felvetett témát illetően nem lepődtem meg, valamiért magától értetődő volt, hogy ezt fogjuk megvitatni, viszont a név hallatán még mindig feljönnek bennem a kérdések, melyeket haboztam feltenni KatsuSaanak és Massacchinnek. Igaz, igencsak egyértelmű rá a felelet, mégis reménykedek egy lehetséges nemlegességen e felől, hogy semmi közük hozzá, hogy még az életben nem hallottak Ji-sanról. Egy megrökönyödött apró sóhaj hagyja el ajkaimat elmémben buzgó remények sokaságától, mely inkább teher most számomra, mintsem megnyugtató, közben a tekintetemmel a hirtelen csodaszéppé vált padlózatot kémlelem.
Kocchan nevét hallva meglepetten kapom fel fejemet és vezetem a beinvitált fukutájcsóra, az információk melynek birtokában van hatalmasak és értékesek, ezzel egyöntetűen sokként érő. Mégiscsak hárman álltak a Gotei Juusantaial szembe, s azok között is elsődlegesen Nara Shizune neve ültetett bogarat a fülembe, hiszen ha csak névlegesen is, de a keresztanyja vagyok… vagy mi a szösz. Meg hordozok vele kapcsolatban egy apró titkot, melyet eddig senkivel sem osztottam meg az ő érdekében, s most saját kílétét így veszélyezteti? Tekintetemet önkéntelenül is, de Nara-sanra vezetem, hiszen őt, mint apja, sokkal inkább érinti a dolog, aztán Kocchan bizonytalanul csengő szavai ismét figyelésre kéztettek. Nagy megpróbáltatás számomra, hogy egy helyben maradjak, de szegény Kocchan szomorú, teljesen érthető okokból és szívem szerint most azon nyomban felvidítanám, hiszen mégis fontos barát nekem, meg ő az egyik legjobb citromos süteménykészítő Sereteiben! T^T Ha ennek vége van, minden bizonnyal meglepem szép virágokkal, Ai-sant is azzal bombázom és úgy láttam, hogy némileg örömmel fogadja. Lehet, hogy nála is beválik, és kicsit visszanyeri jókedvét a hatásukra. *.*
- Kocchan… - halk együttérzésről tanúskodva suttogom nevét orrom alatt, még annak ellenére is, hogy nem érthetem pontosan, miféle kellemetlen helyzetben van. Hirtelen olyan erős késztetést érzek arra, hogy PONPON nevét kiáltva elrohanhassak, hogy ne kelljen fültanúnak lennem a további szívszorongató dolgokkal kapcsolatban. De mint a Juubantai fehér kabátosa, nekem kell tartanom a hátamat a többiek nevében is! Így azon nyomban elvetem a csábító mozzanatot gondolataimban és a részletesebben kibeszélni kívánt dologhoz szólok melyről úgy, ahogy elmondhatom, hogy komolyabban érint.
- Biztosan nem Shizune volt az, ő még gyerek. A gyerekek köztudottan nem tudnak önálló döntéseket hozni, e helyett könnyen befolyásolhatók. Ha mégis köze lett volna hozzá, akkor lehet, hogy nem is szándékosan tartott a többi említettel, kényszeríthették. – húzom ki magamat, kicsit komolyabb arcvonásokat öltve magamra, ahogy éltem a hozzászólás jogával, a témával kapcsolatban. Bár talán némi személyes ügy is közrejátszhatott a mondanivalómban, viszont Shizune érdekében felvetettem ezt az eshetőséget. Meg addig sem Kocchan van nyúzva, elég ránézni, s látom, mennyire leterheli ez az egész. De nehéz a Gotei elvárásainak megfelelni, főleg ilyen helyzetekben...

Tárgy: Re: Az 1. osztag nagyterme Kedd Dec. 13, 2011 2:07 am

*Kissé kellemetlennek ítélem a helyzetet, hogy ilyen szituációba keveredett megint a Gotei. Néha elgondolkodok azon egy jó pipázás alatt, hogy ugyan ki a hibás mindezekért? Én bízok meg túlságosan az engemet körülvevő kapitányokban, vagy ez csupán a sors ironikusan íródott lapja? Végtére is, ismét össze kellett állnunk, hogy tanácskozzunk egy rendkívülien fontos ügyben. S ahogy körbe pillantok, már alig látok ismerős kapitányokat. Néhányuk rendkívülien új ebben a fontos rendszerben, és egyáltalán nem lehetek abban biztos, hogy képesek lesznek megállni a helyüket. Manapság hallatlan ugyan, de úgy kell váltanunk a kapitányokat, mint dohányt a pipában. Egyáltalán nincs ínyemre a kialakult helyzet, sem azok a szavak, mellyel szembesít a hadnagy. De ez egy fontos rendszer, amelyben érzelmeknek egyáltalán nincs helyük. Én csupán megfigyelőként veszek részt egyelőre ezen a beszélgetésen. Nem mutatok ki egyértelmű jelet arra, hogy mit gondolok az imént elhangzottakról.
Leginkább most az érdekel, hogy a két oldalamon egymással szemben felsorakozott kapitányi réteg éppen milyen ötletekkel, valamint szavakkal hozakodik elő. Most igen csak fontos, hogy a lehető legjobb döntéseket hozzuk meg. Egy jó döntéshez pedig a legjobb stratégia, ha szemmel tartom mások szempontjait. Ennek a témának senki nem örül, s feszültségeket vált ki, de a magam részéről még mindig teljesen nyugodtan állom meg a helyemet, ezzel is példát mutatva azoknak, akiknek éppen erre van szükségük. Habár nyersnek tekinthető Suwun taichou kérdése, ez igazán elvárt viselkedésforma az Onmitsukidou főparancsnokától, de még egy kapitánytól is helyeselném. Bólintásommal helyezem vissza tekintetemet a hadnagyra, amivel engedélyt adok szavai további folytatására. De a válaszai egyértelműek, hiszen nem mindennap fordul elő ezen két név. E miatt azonban még senki nem elítélendő, csupán megfigyelendő személyiség. Tekintve viszont, hogy az Onmitsukidou hadnagyáról van szó, így ezt máshogyan kell intézni, amelyre mindenképpen sort fogok keríteni.
Egy sóhajtást szakajt fel bennem az, hogy egy nemes nevét, egy kapitány feltehetőleges lányát, valamint Yuusuke nevét kellett meghallanom ebben a történetben. Mégis mennyi problémánk lesz még a hachibantai ex kapitányával? De az is rendkívülien meglepő, hogy egy nemes követ el ilyen bűnt. Így hát kezdek én magam is feszültté változni. Meghallottam a 46-ok küldöncének parancsát, ami ellen én, mint a Soutaichou sem tehetek. S valójában nem is akarok, bizonyára megvolt az oka annak, hogy a tanács ezt a döntését hozta meg, aminek egy részét bizonyára én is megértem. Csupán a magam számára is kellemetlen egy ilyen dolgot kezelni annak rendje és módja szerint. Éppen szóra nyitnám ajkaim, mikor ebben akadályra lelek két kapitány részéről is. Nem lep meg, hogy a körünk egy nemese felém fordult ebben az ügyben. Főnemesi származása valóban észrevehető, ahogyan az ügy irányába tanúsít érdeklődést. Sóhajtok egyet, azért értékelendő mégis, hogy fiatal kapitányként nem fél fellépni, még ha a rosszabbik illetőt figyelmen kívül is hagyja. Lassan azonban kezdik páran elfelejteni, hogy ez egy kulturált kapitányi gyűlés, és nem az érdekek szerinti megbeszélés. Először megköszörülöm torkomat, s majd egyre szúróbban pillantok a társaságra. Nem kelt elegendő hatást, milyen kár. Még a pipámat is leteszem, és előrébb teszek egy lépést.*
- Csendet! *De alig hogy e szavakkal illetném ezt a gyűlést, máris a 10. osztag kapitánya éppen személyes eredetű szavakat hangoztat.* - Ez nem a személyes érzések színtere, kapitány. Fel nem foghatom, hogy nem tanultál a dolgokból. Talán Ichimaru Gin, vagy Tousen Kaname kényszerből állt Aizen Sousuke mellé és árulták el a Seireiteit? *Fordulok ezen keményen csengő kérdésemmel a kapitány felé, melyre talán jobb is volna, ha hallgatna. Nem szerettem volna egy kaptafa alatt emlegetni Aizent Yuusukevel, de a helyzet sajnos így kívánta. Ugyan köszönettel tartozunk valamennyien Yuusukenek, de eme ügy az én hatáskörömből is kieső. Itt már, mint Soutaichou sem rendelkezhetek. A 46-ok tanácsa megkötötte kezeimet, úgy kell eljárnom az ügyben, ahogyan kérik. Így hát, még ha feszült is vagyok tőle, akkor is kemény oldalamat mutatom a többiek felé.*
- Ugyanakkor Yurenai taichou, gondolja meg szavait, mielőtt fontoskodni kíván. Ön személyes beszélgetést folytatott bevallása szerint az áruló nemessel. Így hát könnyen feltételezhetővé válik az is, hogy ön esetlegesen a Gotei Juusantai áruló kapitánya. Amennyiben hajlandó részletesen beszámolni a beszélgetésen elhangzottakról mindannyiunk előtt, lehetséges, hogy eltekinthetővé válik kihágása. Ám megjegyezendő, hogy csalódottan hallom ezt, hiszen egy kapitány számára egy áruló suhanc elkapása nem kéne, hogy gondot jelentsen! *Keményítem ki tekintetemet a kapitányokra. Igazán sajnálatos, hogy egy ilyen gyűlésen kell megbizonyosodni arról, hogy gyakorta senki sem az, mint akinek mutatja magát. Bár igen sokat láttam már, s szembesülnöm kellett azzal, hogy gyakorta pontosan azok állnak a rossz oldalon, akiknek nem kéne. Gondterhelten felsóhajtok, és megdörzsölöm államat.*
- A Gotei Juusantai, valamint a Seireitei túl van már egy nagyobb áruláson. Jól tudom, hogy oldalunkon harcolt Sierashi Yuusuke és a bandája. Ám nem szabad elfelejtenünk azt sem, hogy oly' módon hagyta itt a Gotei fennhatóságát, mellyel megsértette a Tiszta Lelkek városát és annak szabályait. Nincs kezünkben bizonyíték arra, hogy merjük azt feltételezni ez az eset nem példa arra, hogy Sierashi Yuusuke nem tervez lázadást városunk ellen. Személyesen a 46-ok tanácsa döntött afelől, hogy az Elmúlás hegyére vigyük, és végezzük el a megfelelő procedúrát. Sierashi úr azonban dacolt az ítélettel, és olyan társakat is bevont ebbe, mely puszta feltételezéssel is felháborító tényező. Soul Societybe bejutni, és megszabadítani fogságából egy volt kapitányt, ráadásul a leírtak alapján előre meggondoltan. Tehát feltételezhető, hogy előre megrendezett esemény folyt ott. S most a kapitányok felé fordulnék. *Ekkor végig nézve mindannyiukon, még egy lépést előre tételével nyomatékosítom szavaim fontosságát.*
- Mindannyian láthattátok, hogy a személyes akciók miféle következményekkel járhattak. Sem mi, sem pedig a 46-ok tanácsa nem kockáztathat. Még akkor sem, ha a teremben vannak olyanok, akik úgy gondolják, Sierashi úr ártatlan. A 46-ok tanácsa drasztikus lépéseket követel a Goteitől. *Hosszúra elnyúlón fejezem ki magam ezzel keltve egy fajta feszültséget, jobb oda figyelést.* - Nibantai taichou, Verashu Suwun. Az Onmitsukidou engedélyt kapott a Tamachi- ház felszámolására. Tamachi Yukezo többszöri árulást tanúsítva elérte végül, hogy a tanács ezen döntését adja parancsba. *Tisztában vagyok vele, hogy ez milyen meghökkentő lehet hallani, hiszen nem mindennapi esemény egy nemesi ház felszámolása. Azonban a törvényeink előírják, hogy addig nem szólhatunk bele a nemesek ügyeibe, amíg arra vagy okot, vagy engedélyt nem adnak. A tanács így döntött, én csupán hivatalosan értesítettem az Onmitsukidou Főparancsnokát, hogy neki láthat a megfelelő intézkedéseknek. Hátrébb lépek ugyan, de mindenki jól tudja, hogy egyelőre még a dolgok legfontosabb részéről nem tájékoztattam őket. Még mindig nem mondtam meg, hogy hogyan döntött a tanács a delikvensekről.*

Tárgy: Re: Az 1. osztag nagyterme Szer. Jan. 11, 2012 10:41 am

Kapitányi gyűlés *.*

Kifejezetten idegesítő, hogy kapitányai pályafutásomat úgy kell kezdenem, hogy képtelen vagyok megállni a lábamon néhány hétig. A 11. osztag vezetőjeként sérül a büszkeségem, hiszen a harci alakulat kapitányaként vagyok kénytelen mankóval járni. Nem számít milyen harcban sérültem meg és hogy milyen körülmények között, egy 11. osztagosnak mindenképp meg kéne tudnia állnia a két lábán segítség nélkül! Én azonban mégsem vagyok erre képes, saját gyengeségemből kifolyólag. Gyenge vagyok a többi kapitányhoz képest, még bankaiom sincs, hiába gondolják azt, hogy az erő, amit a párbajomon mutattam, az volt. De mindennek ellenére a haorimat büszkén viseltem, és mindent meg akartam tenni azért, hogy az osztag az én irányításom alatt is megtartsa a hírnevét. A papa is segített megszoknom az új feladataimat, én pedig meg fogok küzdeni azért a tiszteletért, amit a papa is megkapott!
Az első komoly lépés ehhez a kapitányi gyűlés, az első, amin én is részt vehettem. Mint a Gotei 13 legnagyobb reménysége, kétség sem férhetett hozzá, hogy bizonyítanom kell, megfelelő helyre került a haori. Arcom szokatlanul komoly és feszült volt, miközben a mami még igazgatta az egyenruhámat, minden idegszálammal arra koncentráltam, hogy megfelelő első benyomást tegyek a többi kapitányra, akik nem ismertek korábbról. Egyenes tartással, a mankómtól telhető legméltóságteljesebben haladtam az 1. osztag nagyterme felé a mami oldalán, mikor azonban kinyílt a kapu és megpillantottam a pompás helyiséget, egy pillanatra elvesztettem mindezt: szemeim felragyogtak és csodálatom jeléül a számat is kitátottam... legalábbis addig, amíg rá nem jöttem, hogy most nincs helye a gyermeki viselkedésemnek $>.>\"$ Aprót köhintettem, aztán a helyemre bicegtem és türelmesen vártam, hogy elkezdődjön a gyűlés.
Masayoshi nii-sama volt az a személy, akinek a helyét néhány évszázad múlva, amikor már én leszek a leghatalmasabb shinigami, el akarom foglalni. Most viszont rezzenéstelenül hallgattam a szavait, miközben diszkréten a többi kapitány után érdeklődtem tekintetemmel. Az események gyorsan peregtek, a gyűlés témája hallatán pedig bosszú arckifejezés villant át a vonásaimon. Akárcsak a mami, én sem lehettem ott az áruló kivégzésén, a bokasérülésem miatt. Pedig ha ott lehettem volna, ez biztosan nem fordulhatott volna elő. Kotomi nee-chan kezében pedig kudarcot vallott az Omnitsukidou, bárhogy is próbálja magát mentegetni. A hadnagy jól láthatóan nem önmaga, de bármi is befolyásolja a hangulatát, a kötelességeit hiba nélkül el kellene látnia. Erre viszont jól láthatóan nem képes, ebben rejlik a gyengesége, hiába jár előrébb nálam hadnagy létére.
- Hai, Kagami taichou. Az arcát csuklya takarta, így nem láttam tisztán, csak annyit tudtam megállapítani, hogy világos színű haja van. Körülbelül 165 centi magas lehetett, a mozgása alapján kifejlett izomzattal rendelkezik, nem olyanéval, mint egy tinédzser. A 12. osztag megfigyelései alapján azonban a lélekenergiája és a zanpakutoujának a képessége olyan volt, mint Nara Shizune. Ami Sakai Hitomit illeti... ő a... testvérem, Suwun taichou.
Felelt Kotomi nee-chan, halvány hangján. A mami kérdésére adott tétova válasza és lehajtott feje láttán olyan érzésem támadt, mintha rejtegetne valamit, mintha a bűntudat mardosná a pokol eleven tüzeként. Arckifejezésem megkeményedett, miközben a gyűlés tovább folyt, fogcsikorgatva hallgattam mind Yurenai nee-san, mind Anao-niit. Lehet, hogy Shizu-tan Hajime-kun testvére, de amit tett, az megbocsáthatatlan, nem érdemel kivételezést csak azért, mert Nara nii-san a papája. Ahogy Kotomi nee-chan testvére is ugyanazt a sorsot érdemli, mint az árulók. Éppen ezért fogtam sűrű bólogatásba Masayoshi nii-sama szavai hallatán, teljesen egyetértettem azzal, amit mondott! Itt volt az ideje, hogy szót kérjek én is, hiszen nem hallgatni jöttem ide. Mégis kicsit bátortalanul emeltem fel a kezem, nem volt merszem beleszólni a nagyok dolgába, hiába az én dolgom is már Surprised

Inkább az engedély megszerzése után gyorsan előre is léptem, mielőtt meggondolnám magam.
- Miyoko még új itt, de Miyoko szerint lényegtelen, hogy ki kinek a testvérkéje, papája vagy mamája. Bűnt követtek el, ezért el kell fogni őket és a 46-ok Tanácsára bízni az ítélkezést felettük! Miyoko felajánlja a 11. osztag segítségét az árulók elfogására, hiszen kristálytiszta, hogy aki nem tudta ezt megtenni korábban, vagy szégyentelenül mentegetni akarja a bűnösöket, az erre a feladatra teljesen alkalmatlan!
Pillantottam sorrendben Yurenai nee-sanra, Nara nii-sanra majd Anao-niire beszédem alatt, miközben egy erélyes mozdulatot tettem a szabad karommal, kihangsúlyozva a szavaimat. Lehet hogy én magam sérült vagyok, de ettől függetlenül az én osztagom feladata a harc, és nyilvánvaló, hogy az árulók nem fogják a szép szóra megadni magukat, tehát az a legjobb, ha a 11. osztag intézi az elfogásukat.
- Kotomi nee-channak is van még valami mondanivalója, ugye?
Szegeztem a kérdésemet szúrós szemmel a hadnagynak felé fordulva, bűnbánó reakciója pedig egyértelművé tette, hogy tényleg rejteget még valamit. A megérzéseimben bízhatok, de köszönhetően másik formámnak azt is tudom, hogy ha megnövök, már nem leszek képes úgy érzékelni mások hangulatát, mint most.
- Ami azt illeti... - szakadt ki belőle egy fájdalmas sóhaj - ...az én hibám, hogy elmenekültek. Tétovázni kezdtem, mikor Hitomit megpillantottam. Moushiwake arimasen....
Én minden további hozzáfűznivaló nélkül léptem vissza a sorba, a szememben mindenki semmirekellő, aki képtelen a kötelességeinek megfelelni, és nem való magas rangba. Ha egyszer én leszek a soutaichou, második esély nélkül fogom eltávolítani a pozíciójukból az olyan kudarcot valló kapitányokat és hadnagyokat, mint Kotomi nee-chan vagy Yurenai nee-san. Úgy tűnik a Gotei 13 gyengébb, mint hittem. Bár nem ismerek mindenkit, de még csak nagyon kevés kapitány illik bele az elképzeléseimbe, és annál több nem.

Tárgy: Re: Az 1. osztag nagyterme Szer. Jan. 18, 2012 2:52 am

Kapitányi gyűlés

Azt hiszem, ha valamikor, akkor most biztosan kiderül az, hogy ki az, aki igazán alkalmas a pozíciójára, és ki az, aki nem. Nem, még én sem engedhetek meg személyeskedést magamnak. Kötelességem objektivitással szemlélni a dolgokat, hogy a lehető legreálisabb képet kapjam a helyzetről. Még akkor is, ha a saját hadnagyomról, vagy éppen a volt tisztemről van szó. Egyedül talán Miyoko az, akivel szemben lehet, képtelen lennék hasonlóképpen eljárni, még akkor is, ha már egy ideje egyszerűen tudom, hogy valami egyszerűen nem stimmel, hogy valami megváltozott benne, és ez a valami az, ami egyszer szétszakíthatja a családunkat. Nem tudom egyszerűen megfogalmazni, hogy mi ez, ez csak egy buta megérzés, de tudom, hogy igazam van és hogy így van. Csak éppen azt nem tudom, kitől kérhetnék segítséget ebben, és mi az, amit tehetnék.
Félig-meddig értek csupán egyet Masayoshival; tulajdonképpen velem is megesett az, hogy találkoztam az árulóval, ám elbuktam, vereséget szenvedtem. Természetesen hibámat nem hántorgatom fel a többi kapitány előtt, elég, ha abban a jól elzárt jelentésben ott szerepel, nem kell tudnia azt senkinek, hogy nem vagyok… tökéletes. Talán sokan még nem vették észre, hogy már-már betegesen ragaszkodom a rendhez és a rendszerhez, nekem is és környezetemnek is mindig perfektnek kell lennie, például az íróasztalomon a tollaknak, vagy éppen a süteményeknek a tálcán. ^^” Berögzült, nem tehetek róla, de hiszen nekem muszáj is tökéletesnek lennem ahhoz, hogy jól végezzem akár otthoni, akár munkabéli feladataimat.
Kotomi láthatóan zaklatott, azonban mondjon bárki bármit, én kapitány vagyok és az Onmitsukidou főparancsnoka. Még akkor is, ha Kotomint egy barátnőmnek tartom, nekem kutya kötelességem volt rákérdezni arra, hogy miféle kapcsolat van közte és a másik Sakai között. Bár a választ már tulajdonképpen tudtam, hiszen emlékszem arra, amikor Kotomi engedélyt kért tőlem, hogy időnként meglátogathassa az Emberek Világában élő húgát. Morálisan nem értek egyet azzal, hogy ez helyes cselekedet lenne, hiszen számomra inkább fájdalom lenne, mintsem felüdülés, ha a meghalt testvérem, barátom, vagy bárminemű rokonom, ismerősöm meglátogatna, sőt, biztosan össze lennék zavarodva és ki lennék készülve tőle. Nem is kifejezetten értem, hogy eddig miért nem hoztak erre törvényt, azonban nem az én dolgom, hogy a törvényeket, vagy azok hiányát megkérdőjelezzem. Szemmel tartottam azt is, hogy Kotomin és az esete speciálisnak minősül, és még kapitánnyá válásom előtt újra egymásra találtak, tehát az én döntésem már nem rontott, nem javított a helyzetükön. Egészen mostanáig. Nyilvánvaló, hogy ezek után vissza kell vonnom az engedélyem, és Kotomit is el kell tiltanom attól, hogy ebben az ügyben eljárjon. Nem tudna kellően objektíven gondolkozni. Látszik rajta, hiába tehetséges és erős, lelkiekben még nem érett meg eléggé. Túl fiatal, még nem elég felelősségteljes. Természetesen nem áll szándékomban leváltani a hadnagyom, de hogy a jövőben elkerüljünk bármiféle hasonló kimenetelt a mostanihoz, ebből az ügyből mindenféleképpen ki kell vonnom őt. Egyszer még menthetem őt, de ha még egyszer előfordul ez, akkor már nem fogok mit tudni tenni, nem lesz más választásom.
Érdekesnek tartom, hogy inkább Shiroichi taichou akarja az említett Nara Shizunét védeni. Tekintetem önkéntelenül is Shiratori taichou arcán állapodik meg, hogy kifürkészhessek róla valamit; talán ha valakinek, neki lehet a legnehezebb, hiszen ha valóban a lányáról van szó – márpedig a bizonyítékok erre mutatnak - , akkor van miért aggódnia. Ugyanakkor Shiroichi taichonak is igaza lehet, miszerint kényszeríthették. Egyáltalán nem tartom kizártnak ezt két olyan árulótól, akik megannyi shinigami tisztet mészároltak le puszta heccből.
- Értettem, Fujimoto soutaichou. – reagálok a Tamachi ház feloszlatására való parancsra. Természetesen az eljárásról azonnal gondoskodok, amint visszatérhetek az osztagom területére. - A hadnagyomról pedig természetesen személyesen szeretnék kezeskedni, az én felelősségem. – válaszolom a főkapitánynak azzal a kellő, szigorú katonasággal, amihez mindannyian kénytelenek vagyunk jelen pillanatban tartani magunkat. Miyokon is meglátszik, hogy az én, valamint Kai nevelése, látszik rajta, hogy fontos neki a papa volt rangja, és hogy szeretne bizonyítani neki. Ki gondolná róla, hogy tegnap este még Nyiszi Nyuszi meséjét kellett felolvasnom neki, mert nem mert elaludni? ^.^
Mindeközben Kotomira pillantva egy tervem is kezd megszületni. Egy igen merész, kockázatos terv, azonban ha azt sikerül megvalósítanunk, azzal mindannyian jól járunk. Kotomit kiküldöm a teremből és meghagyom neki, hogy várjon meg, amíg végzünk a gyűléssel. Látszólag nincs más mondandója, nekem azonban volna, de nem szeretném, ha itt lenne, miközben közlöm a soutaichouval, milyen ötlet fogant meg bennem. Miután Kotomi elhagyja a termet, a főkapitány felé fordulok, s kellemes mosolyommal arcomon szólok hozzá.
- Engedélyt kérek arra, hogy megpróbálhassak beszélni a hadnagyom húgával, Fujimoto soutaichou. Úgy vélem, még nem tudunk eleget Sierashi-sanról, nekem azonban az eszközeim és a körülményeim is megfelelőek ahhoz, hogy kellő információhoz jussak. – billentem kicsit oldalra fejem; valóban, ha mindez megadatott, miért ne használnánk ki? Ugyan, ez nem gátlástalanság, csupán kellő taktikusság. ^^

Tárgy: Re: Az 1. osztag nagyterme Kedd Jan. 31, 2012 6:37 am

Kapitányi gyűlés

Lehajtott fejjel hallgattam végig, ahogy Sakai fukutaichou elmondta Shizune személyleírását. Egyből feltűnt, hogy nem egyezik meg azzal a Shizune kinézetével, akit én legutóbb láttam az Aizen ellen folyó harcoknál. Nem tudom, hogy azóta mi történhetett, hogy ilyen rövid idő alatt idősebbnek néz ki. A gyűlés szempontjából nem tartottam fontosnak, hogy felszólaljak e kérdésemmel, így megtartottam magamnak és majd elgondolkozom rajta.
Jól esett, hogy Anao védeni próbálta Shizunét, de tudtam, hogy ilyen egyszerű érvekkel nem fogja tudni meggyőzni Soutaichou-donot. Ennek ellenére nagyon is értékeltem a gesztust, hogy segíteni akar Shizunének. Éppen ekkor utasít minket rendre a Főkapitány, és ahogy vártam leszólja Anaot.
Nemsokára Misty is terítékre került és ő is kapott egy kisebb fejmosást, amit részben megértek, részben pedig nem. Nem kellett volna árulókkal beszélgetésbe elegyednie, én sem találkoztam jó rég óta Shizunével, mert akkor kötelességem lenne elkapni. A Soutaichou viszont túl gyorsan rámondta Mistyre, hogy áruló, anélkül, hogy meghallgatta volna.
- Elnézést Soutaichou-dono, de nem kéne ilyen gyorsan rámondania Yurenai taichoura, hogy áruló. Amíg nem ismerjük a körülményeket, nem ítélhetünk elhamarkodottan. Biztos van valami magyarázata a történtekről. – álltam ki a sorból egy lépést, hogy Misty védelmére kelljek. Nem akartam ellent mondani a Főkapitánynak, de ezt igazságtalanságnak éreztem. Az a tény is Mistynek kedvez, hogy önként mondta le az esetet és még jelentést is írt róla. Ha egy áruló lenne, akkor egyiket se tette volna meg, elhallgatta volna az egész esetet. Miután elmondtam a mondandómat Mistyre néztem, hogy meghallgassam, amit el kell mondania.
A mellettem álló Miyoko is felszólalt nemsokára és nagyon meglepődtem, hogy ennyire felnőttként viselkedett. Büszke lehet rá Vera, hogy ilyen lánya van. Most már biztos vagyok, hogy jó kezekben lesz a 11. osztag ennek a kislánynak az irányítása alatt. Miyoko mondandója után nagyon csúnyán nézett rám, mintha valami rosszat csináltam volna, ezért ijedtemben én is szót kértem.
- Felelősséget vállalok Shizune tetteiért és felajánlanám a 9. osztag segítségét az árulók elkapásában. – miután felemeltem a kezemet megszólalt a bűntudatom és Miyokohoz hasonlóan javasoltam, hogy az én osztagom is segíthet az elfogásban. Én is még Anaoval értek egyet, hogy valaki például Sierashi Yuusuke kényszerítette Shizunét, hogy segítsen neki. Ha tényleg így van, akkor az én haragommal kell szembenéznie és erre a legjobb módszer, ha az osztagom is részt vesz az árulók elkapásában. Bár egy ex-kapitányról beszélünk, akinek valószínűleg volt ideje meghaladni egy kapitány erejét. Ennek ellenére Shizunéért mindent meg kell próbálnom.
Ezután a Soutaichou hosszú beszéde következett a szituáció elemzéséről, aminek a végén megparancsolta Verának, hogy felszámolhatja a Tamachi házat. Nem vagyok otthon a nemesek dolgaiban, de az biztos, hogy engem nem érint, hogy mi történik velük. Szóval rezzenéstelen arccal álltam, amikor kimondták az ítéletet.

Tárgy: Re: Az 1. osztag nagyterme Vas. Ápr. 08, 2012 9:02 am

Kapitányi gyűlés

Kicsit megszeppenek, ahogy látom Pipás Öreg rendkívül komoly ábrázatát. Még nem volt szerencsém efféle arcvonásaival szembenézni, így ebben a pillanatban most lesokkolt és belém fojtotta a további esetleges szavakat, mondatokat, amiket hangoztatni szerettem volna. Ráadásul némi bűntudat is föltámad bennem, ahogy Masa-jii felhozza érveit Shizuneval kapcsolatos mondandóim ellen. Fogcsikorgatva igyekszem megemészteni magamban a válaszát. Pipás Öreg jó fej, én tudom, és biztos vagyok abban, hogy ok nélkül nem állna ilyen durván a dolgokhoz. T_T
Mélabúsan pillantok Nara-san felé, olyan üzenetet próbálva küldeni neki tekintetemmel, hogy „bocsi, de én megpróbáltam”. Remélem, ezzel nem rontottam Shizune helyzetén, viszont úgy gondoltam, hogy igenis szemmel tartható tényező az, amit mondtam.
A 6. osztag kapitányának megvádolását hallva döbbenten pislogva nézek az említett irányába, néha – néha kósza pillantást vetve Pipás Öregre. Szimpatikusnak tűnt a Rokubantai taichou és nem éppen látszik áruló alkatnak, mégis Masa-jii hidegvérrel merte ezt állapítani róla. Ijesztő, kezdek félni Pipás Öregtől. Teljesen máshogy viselkedik, mint egy szórakozással teli hétvégén a 10. osztagban, ahova ő is meg van hívva. Vagy amikor a 4. osztagnál kellett segítenünk a mosatlan haoriknál, melyeknél kolosszális balszerencse miatt megégett az egész és hát igen… az 1. osztag függönyei éppen alkalmasnak tűntek új haori alapanyagnak és még a Soutaichou is beszállt abba, hogy leszedjük a függönyt és magas rangjelzőt alkossunk belőlük.
Szárnyra kélt fantáziálásomból kicsi Myo-chan durva szavai rángatnak ki. Mi van itt? Járvány van, amit a kedves egyének mind – mind elkaptak? T_T Myo-chan sem így szokott viselkedni! T3T Ez sem az igazi Myo-chan, hanem a kegyetlen változata, akárcsak Masa-jii esetében! T-T
Lecsüggesztett fejjel hallgatom végig Myo-chant. Oké, könnyen beszél erről, ő nem kötődik Shizunehoz úgy, mint Nara-san, vagy akár én. Abba is képtelen vagyok belegondolni, hogy vajon Nara-san, hogy tudja ilyen nyugodtan elviselni azt, hogy árulónak lett kikiáltva lánya? Én már dühöngenék szívem szerint! Mert Shizune biztos nem lett rossz a Karakurában töltött idő alatt, legalábbis a csíkos kalapos szavát adta, hogy rendes helyre fogja vinni, ahol vigyáznak rá. Merem azt gondolni, hogy nem hazudott, mert ugye… nem? >.>” Merem remélni, hogy nem vert át, mert különben begurulok és felkeresem azt a kalapos boltost és esküszöm, hogy nem állok jót magamért! >_>” Bár, amikor anno találkoztam vele nem láttam nyomát annak, hogy éppen Jii-san csapatába kíván csatlakozni, hanem ugyan az a Shizune volt, aki itt hagyta Soul Societyt. Ölni tudott az érdességért és hozzáállása a dolgokhoz is a szokott volt. Legalábbis nekem annak tűnt… T_T”
Nara-san döntését hallva meglepetten pislogva nézek irányába. Legmerészebb gondolataimba sem hittem volna azt, hogy így ellene fordulna Shizunenak. Ráadásul még az osztagát is képes lenne a sarkára küldeni, ezzel nehezítve édeslányának életben maradási esélyeit? O.o
Még a hideg is végig fut a hátamon, ahogy belegondolok, mi mindent nem követel Seretei a kapitányoktól; miféle nehezebbnél – nehezebb döntéseket.
- Öhm… mi… vagyis a 10. osztag, csak végszükség esetén lenne alkalmas az árulók elkapásához. Katsu és Masa miatt… – remélem, Pipás Öreg is megérti, hogy nem szeretném az ikreket ilyesminek kitenni. A végén ki tudja, hogy mit jutna eszükbe? Ráadásul jelenleg csak én vagyok ott a 10. osztag vezetősége között… várjunk csak! °o° - D – de, Keisuke-sama Karakurában van egy misszió miatt. Akár megkérhetjük az aktívabb odafigyelésre, hogy jelezzen, ha lát valami olyasmit, mely az árulókkal kapcsolatos lehet. - azért Simán Csak Keisuke-samat felmertem ajánlani, mert ő ügyes és biztosan tudna erre is figyelni úgy, hogy ne terelje el magát arról a feladatról, amiért konkrétan az Emberek Világában van és fordítva. Thehehe… remélem nem fog haragudni azért, mert plusz munkát adatok neki… ^w^”
Mély levegőt veszek, amikor Kocchan faggatására kerül ismét a szó, bár igyekeztem kis időt szerezni neki, hogy összeszedje némileg magát. Azonban eléggé úgy tűnik, hogy nem voltam túlontúl hatékony, mert hamar visszaterelték rá a többiek figyelmüket. Aggódva tekintek rá, miközben Myo-chan kérdésére való feleletét várjuk tőle.
- Nem csak a te hibád, mi sem értünk oda időben. – emlékeztetem Kocchant az esetre, amikor Vénember szökése folyt, elméletileg nekünk, kapitányoknak is kötelező lett volna a megjelenés. Például én azok közé tartoztam, kik lemaradtak az akciójelenetről, pedig tényleg teljes erőmből igyekeztem a helyszínre akkor. T3T Ezért pedig csak nem hibáztathatjuk, mégis túlerőben voltak, hiába Kocchan fantasztikusan nagy ereje, egyedül mégsem bánhatott volna el velük… :/

Tárgy: Re: Az 1. osztag nagyterme Pént. Május 23, 2014 5:23 am

Újra mozgósítás

Spoiler:

*Reggeledés után egész napomat a másnaposság értelmében alvással töltöttem. Ki hitte volna, hogy a temérdek mennyiségű saké ismételten megárt majd? Úgy bűzlöttem az alkohol "mámoros" illatától, mintha most szabadultam volna ki a Kenpachi ivójából -immáron egy hete-. Valamikor ebéd után járhatunk, amikor ugyanis Naomi-chan ébreszteni próbál, hogy valamiféle hsznosságot mutassak a világ számára. Nagy nehezen nyitom ki szemeimet a kellemes ágy nyugalmából, majd egy jó pipa kíséretében, a fejfájásomnak köszönhetően fogalmazódik meg bennem valami. Azt hiszem, túl régen volt már kapitányi gyűlés, azóta pedig jócskán sokan jöttek- mentek a kapitányi gárdából. Ideje összehívni a csipetcsapatot, így elrendelem a kapitányok megjelenését a Nagy Teremben. Mi sem lenne egyszerűbb, mint koszosan és ápolatlanul megjelenni, ám Naomi-chan gonosz szurkálódásainak kénytelen vagyok megadni magamat. Polírozásnak, azaz fürdésnek vetem alá magamat, majd átöltözök és még a hajamat is hajlandó vagyok megfésülni. Elsőként érkezek meg, helyet foglalok kényelmes székemben. A többiek megjelenése után gyújtom csak be kedvenc dohányomból összeállított terméket, lassan pöfékelek, míg várom a csendet.*
- Üdvözlök mindenkit! Régen gyűltünk már így össze, pedig lennének fontos dolgok, amiket nem ártana megbeszélnünk. *Nézek végig a társaságon, akik közül néhányan még nekem sem olyan ismerősek. Hogy is hívják ott a hátsó sorban ácsorgó kapitányt? Döntöm oldalra fejemet, majd inkább csak mélyen magamban konstatálom a tényt, hogy biztosan kihagy már a memóriám. Lehet, hogy nem kellene annyit innom; de hát, ha egyszer imádom a sakét? (*>*)*
- Köszöntsük köreinkben Fon taichout, aki most bizonyára használható információkhoz jutott a nem régiben történt szökést illetően! Lehet már tudni, hogy ki volt az ügynek a hátterében? *Kivételesen komolyra fogom a dolgot, habár nem célom itt senkinek az ijesztgetése. Pipám pöfékelése közben az egyik szívásom elakad, amikor megpillantok egy üres helyet a sorok között. Már majdnem el is felejtettem, hogy van egy üres helyünk a teremben.*
- Van valakinek bármi javaslata arra, hogy ki legyen az új 6. osztag kapitánya? Elég régóta kapitány nélküli az osztag; esetleg megtárgyalhatnánk a javaslatokat. *Azt persze nem teszem hozzá, hogy erre azért is tartok igényt, mivel mostanság eléggé érdekes döntéseket hoz a 46-ok tanácsa. Tartok attól, hogy valami félnótást raknak oda, aki egyébként alkalmatlan lenne rá.*

Tárgy: Re: Az 1. osztag nagyterme Pént. Május 23, 2014 8:20 am

Újra mozgósítás

Éppen morogva gyűrtem galacsinná egy tervemet, ami csodálatosnak indult és még se lett az. Mérgesen vágtam a parázsba a többi égethető közé, morcosan morogva az orrom alatt, hogy nekem semmi se sikerül, ráadásul annyi minden jár a fejemben... Richi, például, mostanában alig tudok tőle aludni, meg aztán Keisuke-sama sincs itthon, és ott van Keo-báró-sama hirtelen eltűnése is... mindeközben mögöttem fellobban az elaludó félben lévő tűz. Ezt nem is veszem figyelembe, csak azon jár a kobakom, hogy miképpen fogom elintézni most azt a fránya galacsint, melybe minden haragos gondolatomat bele fogom passzírozni. Megsemmisítem, örökre, mintha csak a gondjaimnak vetnék véget!
- Hadou 31.: Shakkahou – lövök rá a… lángokra O.O””” – Wáá – kétségbeesetten néztem körül, mivel tudnám eloltani a tűzet. Próbáltam elfújni, mint a gyertyákat a tortán, de a lángok sokkal nagyobbak voltak hozzám képest. Ezért megpróbáltam a Tenrannal, de arra meg tovább terjedtek a lángok. Tehetetlenül csapkodtam madár módjára, és mivel nem volt mit tenni, ezért gyorsan mentettem, ami menthető volt az irodából. Az udvaron már többen körém gyűltek, hogy megkérdezzék mi történt.
- A 12. osztag újabb csapása, de megmentettem, amit meglehetett ^^” – mutattam a tárgyakra, melyek között ott volt PonPon is - mert őt mindenhova magammal viszem az osztagon belül -, egy félig meglévő pizzás doboz, még Keisuke-sama rendelte, biztos megszeretné enni, meg a kabalazokniját is kihoztam. Senki sem kételkedett abban, hogy valóban a 12. osztag támadott e minket meg. Az idő szép volt, reggel volt, amikor általában a 10. osztag tagjai még pihengetnek, szóval teljesen alkalmas volt az idő rá.
- Biztosan a hadnagy volt a célpont, de elrontották, mert Simán Csak Keisuke-sama nincs itthon – fűztem tovább a történetet, majd halottam magam mögött a csörömpölést, ahogy egy gerenda megadta magát a lángoknak. - Ahm, oltsuk el^^” – mondom a jelenlévőknek, kiknek a segítségével könnyedén véget vethettünk a lángok továbbterjedésének.
- Shiroichi taichou ^.^ – hallom magam mögött a hangot, melyre kiráz a hideg. Mármint nem a hangtól, hanem attól, hogy hirtelen olyan az érzésem, mintha szánt szándékkal kést szeretnének a hátamba állítani, régebben is éreztem hasonlót. Nyakamat behúzva fordultam meg, de nem láttam senkit. Kérdőn néztem körül, hogy akkor honnan jöhetett a hang. Vagy netán képzelődtem a túl sok füsttől? Pedig sosem szokott bajom lenni ettől.
- Shiroichi taichou ^.^ Suzume elhozta a levelecskédet, de Suzume szerint a kapitányocska jobbanacska odafigyelgethetne errecske, mert bajocska is lehet belőlecske – kaptam meg a kislánytól a pillangót, kit ruhám meghúzogatva hívta fel magára a figyelmét.
- K-köszönöm o.o – remegve lépek arrébb, hogy meghallgassam a lepke üzenetét. - Íííí – fordulok a többiek felé. Masa-jii megtudta, hogy leégett az iroda! Ilyen hamar?! Vajon, hogy csinálta?! Legalábbis mi másért rendelne el gyűlést ilyen hirtelen? TT-TT Nem szabad késnem, muszáj jó benyomást tennem, akkor nem lehet baj, akkora, amekkora lenne belőle.
- Emberek nekem mennem kell, de addig itt van Himmecchan kicsinagykislánya, biztos vagyok benne, hogy ura lesz a helyzetnek – amilyen arccal nézett rám, nem mertem azt mondani, hogy Yoshirou-senpaira bízom a dolgokat. Suttyonban azért odatotyogtam hozzá „Ügyeld a dolgokat, kérlek” – tekintettel veterán bizalmasomhoz, és átnyújtottam neki PonPont, hogy biztos kezekben legyen, majd máris táncoltam elfelé.
Mikor odaértem az irodához – ami bevallom, nem volt könnyű menet, legalább háromszor kötöttem ki a 3. osztag kapujában és tizenkettőször az 5. osztagénál –, na szóval azért ideértem! Surprised

Megigazítottam zilált hajamat és leporoltam haorimat, ami picikét kormos volt ^^” Upsz…
Ekkor láttam meg Naracchint, nyomban odashunpóltam mellé, hogy köszöntsem.
- Naracchin! – vigyorgok rá. - Mikor ugrasz át legközelebb? – kérdezem. Nagyon fincsi volt legutóbb a sütije, csak olyan hamar elfogyott, ha talán meginvitálom hozzánk, akkor megint hozna. *.* - Amúgy, miért hívott össze minket Masa-jii ilyen hirtelen? – súgtam neki a kérdést, hátha tudja. Közben szemem sarkából megpillantottam KatsuSát. Hah! Kiráztam ruhámból egy két hagymahéjat – banánhéjat –, hogy legyen miben elesnie. Már régóta tartogattam neki, persze továbbra is gondtalanul sétálok Naracchin mellett, mintha mi se történt volna.
Mikor Ait megláttam felcsillant a szemem, de nem akartam kiabálni a terem egyik végéből a másikba, szóval csak integettem neki, óriási lelkesedéssel. Emiatt nem figyeltem az orrom elé és faltörő kos módjára csörtettem bele az előttem állóban. Wow, ő eddig is itt volt? O.o Döbbenten néztem fel rá, arca nem volt túl ismerős, ezért a kapitányi rangjelzésére pillantottam, hogy mégis ki, hol, merre és meddig. Második osztag… a gondolatra picit elszomorodtam, majd eszembe ötlött Aival megejtett beszélgetésünk. Vidámság sugárzott hirtelen az arcomról, nyitottam a számat, mintha mondani szeretnék valamit, de a hangok nem jöttek ki a torkomon. Titok. Hasít át a gondolat a fejemen. Akkor… mit is mondhatnék Ai-san Nii-samájának?… Thehe… @.@ Csak nézek rá, majd lehajtott fejjel lépek el mellette.
- Gomen… – motyogom, majd állok be a sorba, Rikocchan mellé, kivel suttyomban lepacsizok. Amint elhangzottak a felmerülő témák, kihúztam magam és jelentkeztem, mint az Akadémián, hogy szólhassak.
- A kapitányra nincs ötletem, de a 10. osztag szent és sérthetetlen KatsuSa, ízé Sierashi kapitányt már elvetted ˇ_ˇ – mondom sértetten, amin igyekszem túltenni magam. Büszke vagyok meg minden, vagy valami ilyesmi, de így már nem olyan viccesek a mindennapjaim. - De jelezném, hogy a hadnagyi irodánk leégett, és a jelek szerint a 12. osztag áll megint mögötte ˇ-ˇ – fonom össze kezeimet mellkasom előtt. Miután ezt lejelentettem eszembe ötlik Dreamer, meg Richi is, de az egyik nem csak engem érint, a szemközti sorban álló Naraccinre pillantok. Tekintetem sokat elárul, remélem, kiolvassa belőle, hogy mi jár a fejemben. Olvasd ki, Naracchin, olvasd ki, lécci~!

Spoiler:

Tárgy: Re: Az 1. osztag nagyterme Pént. Május 23, 2014 9:40 pm

Újra mozgósításocska

Még nem voltam kipi-kapitányi gyülevészességen, így mikor megérkezett a pokolpille a megfili-felelő üzenetecskével, egyik felecském nigyi-nagyon megörülkélt neki, de azért a másik felecskémben megvolt az aggodalmacskásság, amiért össze kell hívogálni a gyűlésecskét, hiszen-miszen ez nem olyan-molyan dilgi-dolgocska, amit minden nap tartigálnak, csak ha nagyon kimi-komoly ügyecskékről van szó, és szent egecskék, ha most oda kell mennigélnem, az nem túl rózsa-mózsás helyzetecskét jelent, ugye-mugye? @_@ Már épp indulgálnék kifele az irodácskámból, mikor Yuko-nee-chan megállítgál a legújabb baleseti jelentésecskével, nevezetes tűzesetecskével, hogy mégis mitévőcskék legyenek, és ami azt illetgéli jelenleg nem igazán tudigálom tartigálni a folyamatos vidámka mosolykát, de még az irodácskámban vagyigálok, és csak Yuko-nee-chan látigálja fáradt sóhajkámat, amint lassan-massan haladgálok az ajtócska felé.
– Úgy segítgéljetek, hogy ne vegyigéljék észre... mielőtt még felgyijti-gyűjtják a mi épületecskéinket is -_-” – adigálom ki az utasításocskát, hiszen-miszen nem túlzottan kili-kellemes, ha a szomszédos barakkokban lakástüzecske, jobban mondigálva irodatüzecske ütötte fel a fejecskéjét, elvégre a széljárásocska miatt ez kinyi-könnyen átterjedgélhet ide, és bármennyire sziri-szeretem Nao-chan taichout, ha veszélyeztetgéli a tisztecskéimet, akkor kimi-komoly szankciócskákkal számolgathat. ^ v ^ Nyo, de miután ezt az ügyecskét az itteniekkel sikerült elrendezgélnem, villámtáncocskával megindulgálok az ichibantai felé, mert oda bizony reppenni kelligél, ha szólitgál Masa-jii-chan, és ilyenkor biza-miza a közlekedésecske nem tűrigél késedelmecskét, szóval-móval amint lehetgél, oda kelligélne érni-mérni, tehát én is odasuhangálok a lehető leggyirsi-gyorsabban, ahogy csak tudigálok, és sziri-szerencsére az első között érkezgélek. Cool

A tirmi-termecskében elfoglalgálom a megfelelő helyecskét, ami az enyém, mert a minden kipi-kapitányocskának megvan a helyecskéje, és innen figyelgélek az érkezgetőkre, akik között ott van Shira-chan bácsi és Nao-chan is, akikkel nagyjából egy időcskében jöttigéltünk, meg valahol itt kell lennie Myo-channak, akit már nigyi-nagyon régen láttam, és pici-micit zavargáló, hogy nem tudigálom, mi van vele, mert mégiscsak kipi-kapitány és gyerekegylet, meg mindenke, szóval ez így aggasztgáló, de legalább Risu-chan biztos-miztos itt lesz valahol, mert az együttműködésecske miatt tudigálom, hogy ő jól van és bizti-mizti itt leszigél valahol, meg a Kana-chanra nagyon hasonlítgáló taichou, akit ha adataim helyeskések, Ai-chan taichounak hívogálnak, tehát azért egész sokacskákat ismergélek ám a kipi-kapitányocskák közül, még ha csak nevecskéről is, ami szerintem szipi-szupi és tökély-mökélykén jó. * w * Mikor Nao-chan odaálldogál mellém, lepicsi-pacsizgálok vele, hiszen-miszen azért mi jóban vagyogálunk, és nem nagyon szeretgélném felemlegélni azt a kínos-mínos incidenskét reggelecskéről, mert azért mégis olyan környezetecskében vagyunk, ahol ezt nem kelligélne, és nem iki-akarom rontigálni a tekintélyecskéjét, meg az olyasmi, amit azért privát-mivátban kelligélne tisztázgálni, hiszen-miszen nekem sem jó, ha lángra lobbigál a komplett szimszi-szomszédságosságom. @.@
Masa-jii-chan szivi-szavacskái egyelőre még nem olyan aggasztgálócskák, noha el kell gindi-gondolkodnom, mit is válaszolgatgálhatnék, hiszen-miszen nem emlékezgélek olyan tisztecskére, akiről azt merigélném mondigálni, hogy alkalmatosacska a kipi-kapitányi pozíciócskára, így ez ügyben sajna-majna nem lehetgélek sigi-segítség, a másik kérdésecske pedig nem niki-nekem szóligált. Nao-chan vádaskodásocskájára viszont egy másodpercre sötét-mötét kifejezés suhangál át az arcocskámon, aztán elmosolyodom, és úgy fordigálok a többi kipi-kapitányocska felé, elvégre én tudigálom, hogy ártatlankák vagyunk az ügyecskében.
– Anou... Az új kipi-kapitány kérdésében sajna nekem sincs ötletecském, de szeretném megelőzni az alaptalanka vádacskákat, és biztosítgálni mindenkit, hogy a 12. osztagnak semmi közöcskéje a juubantaibeli tűzesetecskéhez, és ennek bizonyítására tudok mutatni biztonsági felvételecskéket is a tüzecske keletkezésecskéjéről, bár megjegyzem, Nao-chan taichou helyében én ebbe nem nagyon mennigélnék bele ^ v ^ – villantgálok egy Yuko-nee-chantól eltanulgált mosolykát Nao-chan felé, hogy azért tudigálja, hol a helyecskéje, és ne egy kipi-kapitányi gyűlésecskén hozakodgáljon elő ezzel a témácskával, mikor én direkt-mirekt tartigálni akargáltam későbbecskére, amikor is négyszemközt megbiszi-beszélgethettük volna a dilgi-dolgocskát. Most csak magának köszöngetgélheti, hogy itt kerülgélt elő a témácska, és biza-miza a hajdíszemen pihengélő robopilléből bármikor elő tudigálom idézgélni az eredeti felvételecskéket, hiszen-miszen az iszti-osztagocskám minden archívumocskája ide-mide érkezgél. ^ v ^

Tárgy: Re: Az 1. osztag nagyterme Szer. Május 28, 2014 10:39 am

Újra mozgósítás

A mai nap nem kezdődött zökkenőmentesen, hiszen még messze nem rázódtam össze az osztaggal, s még odébb van az is, mikor elfogadnak majd mint vezetőjüket. Viszont megküzdök ezekkel az akadályokkal, legyenek kicsik vagy nagyok, nem hagyom figyelmen kívül. Ez viszont még elég sokat kivesz belőlem is, tekintve, hogy nem hanyagolom el egyéb kötelezettségeimet sem, így aztán vannak olyan napjaim, mikor eléggé kimerít az egész napos megpróbáltatás. A tegnapi is ehhez hasonló volt, így a napi feladatokban még akadtak pár másodperces fennakadások. Ellenben ez nem jelentette azt, hogy ne tudtuk volna közösen kezelni. Sosem akartam egyedül megoldani ezeket a feladatokat, habár többnyire mégis így teszek, pusztán azért, hogy ne legyenek fennakadások. Magamra veszem az osztag nagyobb terheit, de lassan égető szükségem lesz egy megbízható hadnagyra. Az viszont kifejezetten megnyugtat, hogy ezzel is bizonyítékot nyernek a képességeim előttük is. Jót tesz a helyzetnek, ha meg tudnak bízni a képességeimben.
Éppen a napi feladataimat végeztem – egészen konkrétan az új kapitányi ruhám vettem kézhez, mikor belibbent az ablakomon a pokollepke. Na persze messze nem hozott olyan meglepő információt, hiszen a fülembe jutott, hogy elindultak már kapitányok az első osztag épületébe, s ismerem a főkapitányt, hogy tudjam – a spontán gyűlésösszehívás neki kisujjból megy. Nem okoz azonban kellemetlenséget, hiszen hagyhatom egyedül operálni az osztagot erre a kis időre, nem lesznek elveszve nélkülem. Plusz meglátjuk milyen az új egyenruhám.
Magamra kapom az öltözetet, melynek praktikussági okokból lecsupaszítottam a válláig a teljes karját – mind a felsőnek, mind a haorinak. Párat mozgok benne, majd sarkon fordulok és megindulok a gyűlésre.
Persze odaérve nem sok olyan kapitánnyal találkozok, akikkel közelebbi ismertségem lenne még – leszámítva persze a húgomat, aki felé megejtek egy csakis számára észrevehető biccentést. Mire ezt megteszem, egy nálam jóval alacsonyabb lányka fut belém – jóllehet kapitányként nem illene gyereknek látnom a tizedik osztag vezérét. Szólni akar, s ezt tisztán látom rajta, de csak mosolyogva meghajlok előtte kissé, majd azonnal tovább is robog. Megijesztettem volna? Talán igen.
Végül elfoglaljuk a helyünket, s én végigpillantok a társaságon, akikről ugyan vannak feljegyzéseim a második osztag, és a Fon ház információbázisában, de mégsem ismerem őket igazán. A nevüket tudom, s azt, hogy ki melyik osztaghoz tartozik, viszont magukról a személyekről még vajmi keveset. Sebaj, eljön az ideje annak is, hogy ez megtörténjen.
– A vizsgálatok még folynak, habár szűkül a lehetőségek száma. Egyelőre nem lehet kizárni azt sem, hogy több személy is mozgatja a szálakat. – Jelentem le, majd a többiek felé fordulok. – A kapitányi posztra lenne szerintem az osztagok berkeiben alkalmas személy, de személy szerint nem fosztanék meg egyetlen kapitányt sem a legjobb tisztjeitől. – Mosolyodok el, majd hátradőlök hallgatva Anao és Yoriko szavait. Megmosolyogtató az a gyermeki csipkelődés, mely a két osztag között zajlik.

Tárgy: Re: Az 1. osztag nagyterme Szer. Május 28, 2014 10:35 pm

Újra mozgósítás

A normál hétköznapokból egy üzenet zökkent ki, miszerint a Főkapitány kapitányi gyűlést hívott össze. Nem haboztam az indulással, magamra kaptam a haorimat és az 1. osztag felé vettem az utam. Nem siettem, tudtam, hogy eltart úgyis egy ideig, míg a Seireitei területén szétszórt kapitányok mindegyike megérkezik az 1. osztaghoz.
- Szia. - intek a mellém érkező Anaonak. - Valamikor átnézhetek még. - válaszoltam a felém intézett kérdésre. Lehet, hogy eszébe jutott még valami Dreamerrel kapcsolatban, amit meg akar velem beszélni?
- Nem tudom, lehet, hogy csak magányos volt. - fogalmam nem volt miért lett összehívva ez a gyűlés, de túl unalmas lett volna, ha csak ennyit mondok, ezért próbáltam egy kicsit vicces lenni. Természetesen nem gondoltam komolyan a dolgot, biztos van valami nyomós oka a Főkapitánynak, hogy összehívja a kapitányi gyűlést.
Amint bementünk a nagyterembe, egyből a helyemre mentem, vagyis Miyoko és az ifjabb Sierashi közé. Figyelemmel kísértem a Soutaichou mondandóját, de Anao eszembe juttatta Dreamert, ezért elgondolkoztam rajta, nem-e kéne felhoz a gyűlésen. Eredetileg inkább először csak a Főkapitánynak szerettem volna részletesen elmondani a véleményemet, kiegészítve a küldetés után leadott jelentést.
- Nekem sincsen jelöltem a posztra. - szóltam hozzá az aktuális kérdéshez, de lassan előjött a 10. és a 12. osztag konfliktusa, amihez én nem nagyon akartam hozzászólni. Közben viszont észrevettem, hogy Anao nagyon rám néz, de nem tudtam mit akarhat. Ki kell mennie a mosdóba? De ezt miért nekem jelzi? Nagylány már, meg tudja ő is kérdezni. Én inkább felhozom a Dreameres témát, hogy ne az osztagok összetűzéséről beszéljünk, a Főkapitány amúgy is közbeszólna, ha megunja és elcsitít mindenkit.
- Soutaichou-dono, én is felvetnék egy témát. - álltam ki a sorból és fordultam a Főkapitány felé. - Már korábban leadtam a jelentésben a küldetés után, de megemlíteném, hogy a kósza zanpakutou szellem, Dreamer, Soul Societyre fenyegetést jelenthet. Shiroichi taichou és jómagam is láttuk, hogy mire volt képes és azóta akár még erősebbé is válhatott. Valami féle óvintézkedés kellene ellene felállítani. - ha itt a többi kapitány előtt beszéljük meg a dolgot, akkor gyorsabban találunk a problémára megoldást és talán ők olyanra is gondolnak, amire én vagy Anao nem. Valamikor egy külső szemlélő jobban át tudja látni a dolgokat, mint az aki részese a problémának.

Tárgy: Re: Az 1. osztag nagyterme Csüt. Május 29, 2014 1:59 am

Újra mozgósítás

Az osztag minimális átépítése, ami az új szervezettség miatt volt szükséges, sikeresen befejeződött. Már mindegyik osztálynak meg volt az épülete, mindegyik épület ajtaja fölött ott volt a tábla, ami hirdette, hogy mely osztályhoz tartozik. Majdnem teljes volt az osztag, csupán a tisztek átszervezése nem zajlott még le teljesen. Nem egy osztály még csak ideiglenes vezetővel voltak ellátva, vagy éppen vezető nélkül voltak, ilyen csak egy akadt, a Szanatórium. Az osztagnak volt kapitánya, de hadnagya nem... Még mindig vártam, hogy egyszer Yuki-fukutaichou mosolyogva belép az irodánk ajtaján.
Vaníliás cukorkát szopogatva éppen azon jegyzeteim felett gondolkodtam, hogy melyik tisztnek melyik osztályt javasoljam, mikor a pokollepke belibbent elém a Főkapitány üzenetével. Egyik félig még üres könyvecskémbe lejegyeztem gyorsan, hogy hol tartottam, s már indultam is az első osztaghoz. Mikor már majdnem ott voltam, csak akkor döbbentem rá, hogy beszédakadályozóan még a számban van az édesség. Mint, akit sóbálvánnyá változtattak, megfagytam. Aközött tépelődtem, hogy kiköpjem-e az értékes, drága, kedves, finom édességet, vagy faragatlan, neveletlen, semmirekellő módjára mindenféle köszönés nélkül lépjek be a terembe, haladjak el az ismerős-ismeretlen kapitányok között. Egyik sem volt járható út, ahogy az sem, hogy késsek, vagy hiányozzak a gyűlésről. Aztán egyszer csak egy ötlet ugrott be! A nyelvem alá helyezem a cukrot, és akkor nem fog feltűnni senkinek sem, hogy édességgel a számban köszönök. Feltéve, hogyha ügyes vagyok. ^^
Az utolsók között léptem be a terembe, sőt akik bent voltak, nagy részük már el is foglalta helyét, ezért inkább csak némán, mosolyogva, biccentve - ez utóbbit először Yoriko-taichouchan-nak küldtem először - a helyemre siettem, ami Suwun-taichou mellett van... vagyis nem, döbbentem rá, ahogy a férfit megláttam a kapitányasszony helyén, s szomorúan gondoltam rá, hogy a második osztagban is kapitány csere volt.
A kapitányhiány elhangzására akaratlanul is a mellettem lévő üres helyre néztem. Jelöltem nem volt nekem sem, s ezt nem kívántam külön kijelentve én is elmondani, viszont egy ötletem támadt, amit Fon-taichou ihletett, ezért rögtön utána egy kissé izgulós, majdnem bátortalan felszólalást eszközöltem.
- E-elnézést. - A cukrot a még kemény és a már megolvadt részével együtt lenyeltem, aminek hangos művelete volt. Reméltem, hogy ezt inkább az izgalom jeleként fogják felfogni. Ezt követően folytattam, majdnem elcsukló hangon, s egy kisebb görccsel a gyomromban. - A hatodik osztag kapitányi pozíciójára, ahogy többeknek, nekem sincs külön jelöltem, viszont Fon-taichou kijelentése egy ötletfelvetéssel ihletett meg. Egy ismerős arcot, véleményem szerint könnyebben elfogadnának, valamint szívesebben követnének, ezért talán a hatodik osztag berkeiben kellene körül nézni új kapitány után. Kuchiki-fukutaichou véleményét is érdemes lenne kikérdezni, illetve, esetleg... Magát a hadnagyot próba elé állítani, hátha alkalmas kapitánynak is. - Vettem néhány szapora levegőt, hogy izgalmamat csitítsam, amit az okozott, hogy ennyi kapitány előtt szólaltam meg. Nem, nem azért izgultam, mert kapitányi jelenlétben kellett beszélnem, hiszen nem egy kapitány társammal már váltottam szót, hanem inkább az, hogy ennyi kapitány figyelt rám. Nem tudtam, hogy azt reméltem jobban, hogy ehhez is hozzá fogok majd szokni, vagy azt, hogy egyszer csak Yashuji-taichou visszatér hozzánk.
A tizedik osztagbéli tűzesethez és, Nara-taichou által felvetett problémához nem tudtam hozzászólni, ezért, mind a kapitány lányok szóváltásánál, mind a kilencedik osztag kapitányának témája közben inkább csak csendben, kissé meghervadt mosollyal, de figyelmesen figyeltem, nehogy valamiről lemaradjak... ~Nohát! Még mindig úgy érzem, hogy a vaníliás cukor a számban van...~

Tárgy: Re: Az 1. osztag nagyterme Pént. Május 30, 2014 5:57 am

Újra mozgósítás

Ez a nap is úgy kezdődik mint a többi. Kezdem kicsit unni, hogy folyton beborulok a szekrény és a szobanövények közé, vagy hogy pofára esek a küszöbben, vagy rosszabb(?) esetben úgy belerúgok, hogy megreped a lábujjamon a köröm, esetleg eltöröm. Miért vagyok én ennyire nagyon szerencsétlen? T.T De most komolyan… Legalább egyszer minimum mindig pofára esek, miközben próbálok elevickélni az irodámig, ahonnan aztán csak akkor jövök ki, ha nagyon muszáj, mert oda hozzák a kaját, meg tele vagyok édességgel. Neutral

Néha már tényleg rácsodálkozok, hogy hogyhogy nem vagyok még egy bazi nagy tehén, mert annyit eszek, hogy simán lehetnék. Sokan azt mondják, hogy valószínűleg minden a mellemre megy. Nem értem, hogy miért… Nem is olyan nagyok… Neutral

Mondjuk olyan, mint két, formás dinnye, nem pedig mint két aszott szilva. Neutral

No, de most inkább azzal kéne foglalkoznom, hogy munka. A munka mindig, mindennél fontosabb. Sosincs nála fontosabb. ^.^ Kivéve az evés. Na, az mindentől fontosabb, mert kaja, és enni fontos, mert én még növésben lévő szervezet vagyok. :3
Asztalomon elnyúlva firkálgatom alá a jelentéseket, és a többi bigyuszt, amivel egy kapitányt zaklatni szoktak. Uuuunaaaaaalmaaaaaas. ._. Ezt most tényleg szokatlanul unom, hiszen az elmúlt időszakban semmi új eksön nem volt, és ez már tényleg teljesen nagyon totálul idegölő. Végre ki akarok mozdulni ebből a nyamvadt helységből, mert megőrülök. És nem, nem arra gondolok, hogy elcammogni a szobámig.
Félálomból riadok fel, mikor egy küldönc ront be az irodába azzal a hírrel, hogy a főkeptön magához hivat.
- Végre! *3* - ugrok fel az asztaltól, majdnem felborítva azt.
Még a kényelmes székem is ijedten gurul hátra a lökéstől, és csattan a falon egyet, de cseppet sem zavar. Shuu-kun-t felkapva máris indulok az 1. osztag Nagyterme felé, hiszen most fontos dolgokat kell megbeszélnünk. Remélem. Bár szívesen ülnék le a kapitány úrral egy kis sake mellé. :3 No, de itt most nem ez a lényeg. Surprised

Tuti biztos, hogy valami fontosa lesz, mert ha nem, akkor nem hiszem, hogy berendelne. Vagy lehet csak szivat. Neutral

Simán kinézem belőle, hogy van olyan goni, hogy csak megfuttat. >.>
- Bocsesz ha késtem! - rontok be a terembe lihegve, hiszen végig futottam az utat annak reményében, hogy biztos valami fontos dolog lehet a dolog, hiszen már egész rég nem volt gyűlésünk, azonban csalódnom kell. ._. Kit érdekel a 6. osztag, most komolyan… Neutral

Mi lesz velem, aki nem kap semmi nyugalmat, és annyi a papírmunkája, mint égen a csillag. Nem, most cseppet sem érdekel, hogy mindenki másnak is van egy csomó papírmunkája. ˇ^ˇ Itt most én vagyok fontos, meg… izé… az osztagom a fontos, természetesen. ^w^
- Én magamat javaslom a 6. osztag postjára, meg szeretnék maradni a 8. osztag tájcsója is. - vágom rá tök fapofával, természetesen csak poénból, hiszen legalább javasoljon már valaki valamit, mert eddig csak “nincs ötletem” válaszok érkeztek a dologra. Melleseg már az én irodámat is felgyújthatná valaki, és legalább akkor a papírmunkáimat se kéne megcsinálni, mert azok is elégnének. Neutral

De természetesen az illetők szólhatnának előtte, hogy akkor most mi van, és kimenekíteném a számomra fontos dolgokat, nehogy már azok is bent égjenek, mert milyen már az. Surprised

Vannak ott ám pótolhatatlan dolgok is. Surprised

Például a kaja… a kaja fontos, és nincs két egyforma. ˇ^ˇ

Tárgy: Re: Az 1. osztag nagyterme Hétf. Jún. 02, 2014 3:02 am

Újra mozdony – mozgósítás –

Szónokoltak – szólítottak -, hogy lesz valamilyen gyűrűzés – gyűlés -, amin kötényező – kötelező – részvényt – részt – vennem. Pontosabban Ayu fun-taichou tett nekem színességet – szívessége -, miután szélviharként süvegezett – süvített – be az irodámba. Kissé zordon – zokon – esett a betörés, ugyanis épp a reggeli kakaómat iszogattam. Nem volt kellemes, hogy forró lötyi landol az egyberuhámon – egyenruhámon -. Kész szemecske – szerencse -, kizárólag a fekete agyagon – anyagon – landolt, legalább nem lett foltos a kaptári – kapitányi – köntösöm. Akadt belőle tartozék – tartalék -, de nem lett volna kedélyem – kedvem - rögtön ezzel indázni – indítani – a napot.
Valamilyen üzemről – üzenetről – próbált beszélni, ha jól értékeltem – értettem -, mert a két órás activity játékban teljesen elfásultam – elfáradtam -. Volt benne minden a szokványos – szokásos – felhozatalból: nyuszi, csillár – csillám – meg Bubu-chan, ami gondolom, még mindig egy buborék vicces neve lenne, csak azt nem fonhatom – foghatom – fel, minek nevez el hétközlapi – hétköznapi – dolgokat. Végül is, nem rám tatarozott – tartozott -, csak az kezdett borsozni – bosszantani – nem jut a mandarinja – mondandója – lényegére. Abban nem volt higany – hiba – megállás nélkül szövetkezzen – szövegeljen -, épp az a kicsike aprólék – apróság – hiányzott, kitől és miért kapartam – kaptam – üzenetet, ami annyira fonalas – fontos – volt órák óta magyaráz róla.
Távolról sem járványoztunk – jártunk – a megfejelés – megfejtés – közelében, amikor egy liszt lépett be hozzánk, hogy üzlete – üzenete – van számlámra – számomra -. Elnézve, mennyi haláli isten akart tőlem valamit, forgalmas nap várt rám. Reméltem nem csináltam semmit, ha csináltam is! Bár most nem emeltem – emlékeztem –, tettem volna akármit, de ha még is, ráformázom – ráfogom – silány klónomra. Már készültem felszónokolni – felszólalni -, merre tálalják – találják – másolatom, amikor a liszt - tiszt – üzelmére – üzenetére – veszett nyúlként visított fel Ayu fun-taichou.
Legalább megtudtam, mit próbált lábasan – lázasan – elmondani, miközben őröltem – örültem - főkaptár – főkapitány – ismétel – ismer – annyira, utánam küldjön valakit. Az már kevésbé vidrázott – vidított – fel, egyenesen paradicsomba – parancsba – lett neki adva, kísértsen – kísérjen – az első oszlop – osztag – gyűrűs – gyűlés – termébe. Halas – hálás – vagyok a figyelmességért, de azért ez már túlzás. Lehet munka kerületezőnek – kerülőnek – számítok, viszont ilyen kalapács – kapitány – bizén még sose voltam, szóval kíváncsi voltam, milyen lehet, és mit csiszolhatnak – csinálhatnak – rajta.
Kérvénynek – kérésnek – eleget téve, díszkísértettel – díszkísérettel – érveltem – érkeztem – a teremhez. A liszt nagyon kegyesen – kedvesen – közölte hova legyek színes – szíves – állni, aztán némi torokköszörülésre magamra hagyott. Odabentre már inkább egyetemesen – egyedül – léptem és jelvényét – jelét – se mutattam, fogalmazásom – fogalmam – sincs, mi zakatol – zajlik – körülöttem. A földön hegyező – heverő – narancshéjon – banán -, elemmentesen – elegánsan - átléptem. Olcsó trükkökkel nem lehetett átvértezni – átverni, melyet gúnyos mosollyal közvéleményeztem – közöltem – Panalóval. Hiszen senki más nem tenne ilyet, csak egy vak és kicsi ló.
A sikátor – siker – ízületéről – ízéről – hamar letehettem, mert a citrom mögött lapuló másik tárgyával – társával - nem számoltam. Egyenesen a sötétben meghúzódó dióhéjra – banán – helyeztem talpazatom – talpam -. Az igen csak megvajazó – megalázó – hátsóra eséstől, kiváló reflektoraim – reflexeim – mentettek meg. Tökéletes pillangóban – pillanatban – ragadtam meg a kezemnek remete – remek – magasságban álló és menyéthez – merénylethez – legközelebb lévő halálos istent. Az némileg romlasztott – rontott – az összképen, hogy pont az ádáz tíz meg egyes kalap – kapitány – volt, de engem nem ver át a kinézésével – kinézetével -, hogy ilyen kicsi és töredékes – törékeny – és lány, mert PanaLó is az elvileg, de ő csak egy kicsi és vak ló.
-Volt egy mustár – muslica – a vállán!- Folytattam tovább utam, néhány ujjaim közül ellőtt bab – borsó – szemmel megköszörülve – megköszönve – Hulkina köszöntését.
-Több kompótosságot – komolyságot – és kevesebb zöldességet – zöldséget -!-
Elfoglaltam a liszt – tiszt – által megmondott helyet Nara taichou és egy vén boszorka között, akinek még a haja is piros színű volt. Emlékeztem arra, hogy jobb vele vigyázni, mert nagyon sajátos a stílusa, de nem igazán érteettem mit jelenthetett. Cserepesen – csendesen – ácsorogtam és próbáltam rájönni, miről beszélgetünk. Arról ötösöm – ötletem – se volt, milyen szökkenés – szökés – ügyeletében – ügyében nyomozunk, mert nem olvastam a híreket, ahogy Ayu fun-taichou szavait se bogarásztam ki mindig, így arról se leplezett – leledzett – elképzelésem, kit és minek kéne a hatos rangra javítani – javasolni -.
-Photoshop!- Morrantam fel szememet fordítva – forgatva - a tíz meg kettesek újabb átlátszó próbájára – próbálkozására -, kibújjanak a felelősség alól. – Nektek gyerekjáték meghámozni – meghamisítani – egy felvételt.-
Erszényembe – eszembe – se jutna megvédeni Panalót, de, mint az osztriga – osztag- volt tagja, ismertem a mókusaikat – módszereiket -, mit meg nem tettek rossz fémben – fényben – tüntessék fel a tízeseket. Szemérmesem – személyesen – sosem ért támadásuk, de, mint egykori oszlop – osztag – tag, nem szín pompázhattam – szimpatizálhattam – velük. Mellékesen, addig se kellett a kérvényen törnöm a fejem. Kizárásosan – kizárólag – Ayu fun-taichou-ra tudtam gondozni – gondolni -, aki jobban átrázta – átlátta – a hetes hadmamák feladatkörzetét – feladatkörét -.
-Támasztom – támogatom -!- Mutatványozok – mutatok – rá a velem stégen – sréhen – álló férfire. Eddig ezt takartam – találtam – a legjobb ötletnek. - Hadmam…hadnagy veteményét – véleményét – mindenképpen kikérném. Én külön kikövezném – kikötném- az utódom szeméről – személyéről – nyilazzon – nyilatkozzon - Ayu fun-taichou, mert ő ismeri elég belhatárosan – behatóan – az oszlop – osztag – mentáját – mentalitását és tudja, milyen képletes – képességű - kapitányra van szűkössége – szüksége – az osztrigának – osztagnak -.-
Nagyjából, így dömpereztem – döntöttem - volna, ha lenne beleszónoklásom – beleszólásom -. Többi felverésre – felvetésre – már csak vállat rántani tudtam. Néha egy-két szárított karalábé – kukorica – szemmel frizbiztem meg Panalót. Nem fejeltettem – felejtettem – könnyen a belépő meglepetését, bár az unaloműző játékot félbe szaggatta – szakította – a módosult lélek felemelése – felemlítése -. Jóval kevesebbet tudakoztam – tudtam – róla, mint Nara taichou vagy PanaLó, de egyetemben – egyáltalán – nem kedveltem meg.
-Hogy gondozta – gondolta -, Nara taichou? Erőtér, ne jöhessen a vámosba – városban -? Csapba – csapdába – csalni? Én az elfogására vokáloznék – voksolnék -, ha szabadon mozog, szabadon fejesedik – fejlődik – és könnyen eshetünk abba a hínárba – hibába – a hazai pálya előnyét ellenünk formázza – forgatja -.-

Tárgy: Re: Az 1. osztag nagyterme Hétf. Jún. 02, 2014 11:36 am

Újra mozgósítás

Mióta elhagytam Seireitei néptelen provinciáit és visszatértem osztagomhoz, a kapitányi szobámba zárkózva töltöttem az időmet. Fontosnak véltem felkészülni az előttem álló feladatokra, egy dicséretet már biztosan kapni fog az, aki gondoskodott az állatkáimról távollétemben is. Ámde ez volt a legkisebb. Egy Mizushima irányította az osztagot a távollétemben, ez egyenlő azzal, hogy a padlóról szükséges összeszednem a méltóságunk darabkáit. Összeszorult az öklöm, ha arra a férfira gondoltam, aki egykoron hadnagyom volt, és elárult. Hogy bízhatták egy áruló rokonára az osztagomat?! Arcul köpése ez az általam képviselt eszméknek!
Alsó ajkamba harapva erőltettem nyugalmat magamra, hiszen nyitott ablakomon pokollepke libbent be. A kicsiny állat látványa segített elcsendesíteni háborgó lelkemet, mi több, mosolyt fakasztott ajkaimra. Kinyújtottam kezemet, hogy mutatóujjamon megpihenhessen a kis élőlény és meghallgathassam üzenetét. Kapitányi gyűlés? Ezek szerint kénytelen vagyok kimozdulni. Magamhoz ragadtam fegyveremet, és az ablakon keresztül hagytam el a szobát. Amint földet értem, shunpoléptekre váltottam, így észrevétlenül távoztam az osztagom területéről. Még nem vagyok kész, de hamarosan... talán a gyűlés végére elérem a megfelelő lelkiállapotot ahhoz, hogy kapcsolatot teremtsek mindenkivel.
Ismerős arcok, és ismeretlenek néztek vissza rám az 1. osztag nagyterme előtt. Szótlanul, egyszerű biccentéssel üdvözöltem kapitánytársaimat, leszámítva a yonbantai szégyenteljes és gyáva vezetőjét. Felfortyanok, ha arra kell gondolnom, hogy szükségem volt rájuk ismét, a jobb kezemen éktelenkedő kötés árulkodik sérülésemről, melyet a minap szereztem. Aztán megpillantottam Őt. Kagami... Ai-san. Megtorpantam, szemeim kissé összeszűkültek. Ő volt az egyetlen, aki ismerte a titkomat, a titkot, ami immáron nem veszélyeztethetett. Egyszerre éreztem fenyegetőnek és örömtelinek a jelenlétét, de nem most jött el az ideje, hogy bármit is kimutassak ebből.
- Ohisashiburi~desu - szólítottam meg, majd léptem is tovább, az ajtón keresztül a nagyterembe. Ő volt az egyetlen, akit szóra méltattam, de vajon felismert? Hisz' sokat változtam, megnőttem. Hmpf... árulkodik a derekamra függesztett selyem, melyre a juuichibantai jelképe van festve. Engedelmesen a helyemre álltam és végigvezettem a pillantásom a számomra is látható soron. Riko-tan... találkozott a tekintetünk, de nem mertem rámosolyogni. Elkaptam inkább a fejem, átugorva a jelentéktelen taichoukat, és hamar megállapodtam a sor távolabbi végén. A mami utódja... Újfent megfeszült az állkapcsom, az a hely a mamihoz tartozott, senki máshoz.
- Miféle szökés? Nem kaptam róla híreket - szólaltam fel értetlenkedve. Vajon olyasmi, amiről tudomásom van, vagy önkéntes száműzetésem hónapjai alatt vallott újabb kudarcot a Gotei 13? Az idő hamarosan eljő, mikor kihívhatom párbajra a főkapitányt és elvehetem tőle az engem megillető rangot. Ha az én kezemben lesz az osztagok irányítása, nem lesz több alkalmatlan kapitány, vagy szégyenteljes kudarc.
- Kuchiki Hana-san könnyen elveszti a fejét szorult helyzetben, alkalmatlannak vélem ^.^ - kontráztam rá a yonbantai gyáva kukacának képtelen ötletére. Elég volt rágondolnom, milyen tiszteletlenül viselkedett velem szemben pusztán azért, mert idegessé vált a nyomás hatására - Javaslom Aikawa Chiyo-sant, osztagom tisztjét. Erős, jó kapitány lenne belőle - szóltam ismét a lényegre törve, kerülve a felesleges körmondatokat. Ő volt az egyetlen, akit méltónak véltem azok közül, akiket ismertem és megismertem. Remélem sokat fejlődött, míg távol voltam, alig vártam, hogy összemérhessem vele az erőmet *.*
- Egyetértek, támogatom az elfogását és vállalkozom a feladatra a 11. osztag harci szellemének nevében~desu! - reagáltam a nanabantai taichoura, hangomban halvány lelkesedéssel és tettvággyal. Kósza zanpakutou lelkek... A legegyszerűbb az, ha végzünk velük, nem? ^.^