Név: Daishi Menhanto
Bece név: Hanto, Daishi
Kaszt: ember (quincy alapú erejű ember)
Nem: férfi
Kor: 25
Felszerelések: varázs átok cetlik = Piktogramok, varázseszközök bent egy kék háromszöges hátizsákban. Urahara-san egyik különleges találmánya (amit még Ichigon is láthattunk, amikor Ichigo át akart változni egyszerű lélekből Shinigamivá és Ururu osztogatta az erős támadásokat. Ami rajta volt Ichigon) védő felszerelés (kb. ugyan olyan feketében, sisak nélkül.)

Születési dátum: 1978 dec. 6.

Kinézet: Középmagas (180 cm) Fehér haj, izmos, vékony, atlétikus test, gyakran hord szemüveget és kontyba köti a haját (de a kontyot nem mindig)

Jellemzés:
Igen választékos stílust mutat, de egyszer sem mutatta a szerzetesi oldalát soha egy embernek sem templomos korában.




Előtörténet:
Daishi Menhanto vagyok. Anyámat, se apámat nem ismerem, de egy bizonyos személy igen; Urahara Kisuke. Hajdanán Tebayai Menhanto egykor menekülő Shinigami volt, kit személyesen Urahara üldözött. Az apáról annyit lehet tudni, hogy Kisuke-sama egy esélyt adott Tebayainak az Ember világban, mert sok Shinigami végezte a Féreg Tanyán, és ismerte is őt elég jól. Tebayai póttestben élt vagy él a világban. Annyira hozzászokott a póttesthez Menhanto, hogy nem volt képes abból kibújni s újra emberéletet élt, az új testéhez láncolódott. Eleinte probléma volt, mert a Hollowok érezték, hogy Manhanto nagyobb lélekenergiával rendelkezik, mint az átlagos emberek. Az idő múlásával az ereje megkopott, de azt a maradékot is képes volt elrejteni Urahara segítségével: egy pecséttel.
Ahogyan telt az idő anyám megismerkedett apámmal és 10 évig együtt voltak. 5 éves koromban egy szerzetesrendhez adtak be. Nem is tudom miért. Lehet, hogy apámról kiderült az igazság, vagy hollowok támadtak rájuk, vagy nem is tudom.
Én 15 évig voltam szerzetes, istenhívő, de világot akartam látni. A 3. napomon a külvilágban egy hollow támadott meg. Azt mondta, hogy nagyobb lélek energiával rendelkezem, mint bárki az emberek közül s erre még jobban felizgult. A Hollowot homályosan láttam, de tudtam hol lehet. Ekkor még nem ábrándultam ki mi lehet az, csupán az, hogy egy szörnyeteg. Piktogramokat vagdostam hozzá, de nem ért semmit jó formán. Olyan volt neki, mint egy szúnyogcsípés vagy enyhébb. El kezdtem menekülni. Áthasítottam a parkon keresztül és újra a város utcái között keveregtem. Előttem egy ember állt, egy nő, aki a földet nézte. Üvöltöttem neki, hogy mennyen onnan, de nem hallgatott rám, mintha nem is hallotta volna meg. Hirtelen felemelte a kezét és egy kék íj formálódott a kezében. A húrt hátra húzta, közben ugyanolyan anyagból nyilat formált, majd hirtelen eltűnt. Egy hatalmas robbanást éreztem a hátam mögött. Hátra néztem és a hollow fél kar nélkül a levegőben támadta. Én a lány felé nyújtózkodtam, hogy vigyázzon, de semmit sem tehettem. A kezemet hirtelen egy kék sugár hagyta el, annyira meg akartam védeni a nőt, nem is tudtam mi történik. Érezni kezdem a körüllőttem levő lélekenergiát s azon gondolkodtam, hogy vajon én is képes lennék valamit formálni a kezemben, minit az a lány. Ezen gondolkodva azt láttam, hogy egy Seele Schneider-t vett elő a lány, s próbált azzal kardozni. Mindhármunkat meglepte a jelentkező erőm. a lány mellém Hirenkyaku-zott és újra íj, nyíl formázott a lélek energiából.
- Nii-chan, próbálj íjat formálni a kezedbe. Nem lesz könnyű.
Próbálkoztam, de nem ment előhúztam az utolsó piktogramomat és azt akaratlanul felerősítettem lélekenergiával s azt vágtam hozzá. Olyan hatásos volt, mint az embertársam nyila. A hollow ugyan elmenekült, de nem féltem annyira, biztonságban éreztem magam a fiatalabban kinéző nő mellett.
- Miért neveztél bátyádnak?
- A nevem Kira. Én is édes anyád gyermeke vagyok.
- Annae utolsó kívánsága, hogy védjelek meg, miután kivonulsz a kolostorból. De miért jó, ha valakinek kopasz a feje…
- Ilyenről nekem ne beszéljen egy 15 éves.
- Miért, azt hiszed, 20 éves fejjel többet tudsz, mint én?
- Nem…
- Hát akkor meg… - 10 perces csönd után, és Kira depissége után.
- Mi volt ez?
- Ez egy Hollow volt, ráadásul ez gyengébb volt, mint általában.
- Akkor miért nem végezted ki?
- Téged védtelek.
- Arigato.
- Nincs mit, de most menjünk egy biztonságos helyre.
- Hai!
Így eljutottam a Quincyk Búvó Helyére, hiszen Kira quincy volt. Ott megtudtam egyes mást a múltról, de nem eleget. Megtudtam, hogy apa halála után anya apám egyik legjobb barátjába egy Quincyba lett szerelmes, s össze is házasodtak. Anya az óta megöregedett és meghalt. Ezen a helyen megtanultam a lélekenergiát használni, de én nem quincy voltam, inkább quincy alapú erőm volt. Míg quincy társaim íjakat és nyilakat formált én piktogramokat kezemben akár többet is. Viszont a közelharcban nem lennék elég jó, mert nincs semmi eszközöm. Emiatt az okból kerültem az Urahara Vegyesboltba Kira kíséretével. Urahara elmesélte nekem apám történetét, hogy egy Arrancar végzett az apámmal. Kisuke megtanított engemet a közel harc technikáira és egy különleges védő felszerelést adott át nekem. Szükségem volt, erre, mert a Seele Schneider-t nem tudnám túl sokáig fent tartani.
Ez alatt 5 év telt el és próbálok valahogy összehangolni a mindennapi életemmel az erőmet. Urahara azt is monda, hogy képes lehetek akár Quincy technikák elsajátítására is, amivel máig is próbálkozom.

A Húgom:

Az előtörténeted ELUTASÍTOM.

- Hadnaggyá csak egy megírt pályázat elfogadása után válhatsz.
- Az akadémia tanára csak is NJK lehet.

Ha ezeket kijavítottad, akkor szólj, és valaki ismét megnézi az előtörténeted.

Teljesen átalakítottam a karakteremet. ^^

Hahó! ˇˇ VAlaki! *sírni készülő nagy szemek* Létszi, valaki értékelje...

Így már rendben, tehát elfogadom az előtörténetet.

Lélekenergiád: 3000
Pénz: 4000 ryou
Szint: 1.

Jó játékot!