Versengés kifulladásig, avagy! Naito találkozik Candeval! //Lezárva//

-Még hogy valami furcsa dolgot észleltek ebben a ku*va nagy sivatagban... Hát beszarok ezeken, kajra mondom! Megint csak megszívattak, hogy a szar üsse ki mindnek a szemét! De hogy még Aizen sem bassza le őket az ilyenekért! Hát ész megáll!-keringtem elmebetegségemben a meleg, forró homoktengerben, ahogy a seggfejeket átkoztam mértéket nem ismerve. A sivatagban szabadon ordibálhattam, minden mérgemet kiadtam, s megnyugodva akartam visszavonulni, egyenesen a szobámba. Ekkor egy ismerős alakkal találtam magam szembe
-Ehh, kit látnak szemeim... a Lilaboszorkány!
-Höm, neked is szia, Kékség!
-Húhaa, most mérgesek lettünk... jaaajj hogy oda ne rohanjaaak!
-Ezt egy szóval sem mondtam... és most el az utamból!
-Fúha, hova ilyen sietős a dolgunk?
-Oda ahova a magad fajta nem mehet!
-Te most kajra beszóltál?!-léptem elé abban a tudatban, hogy mindjárt meg kell hogy üssem
-És ha igen? Tudod a jobbak megtehetik
-BWÁHÁHÁHÁ!!! Ja hogy ez kihallatszott ja bocsi! Haha, ez ku*va vicces volt! Te meg a jobbak, ha zongorázni tudnám a különbséget már rég turnékra járnék és híres zongora művész lennék! Na idefigyelj anyuskám! Neked ahhoz korábban kell felkelned, hogy engem megfélemlíts, vágod kiscsíra?!
-Valaki nagyon heves mostanság... Te csak irigykedsz rám!
-Blööö, na most kapott el a hányinger! Előbb döglenék meg, minthogy hasonlítsak rád, Póniló!
-Mondom... nem tudod elfogadni azt, hogy én szebb, okosabb, ügyesebb és szinte mindenben jobb vagyok nálad!
-Vagy a rákot az, te bányarém! Ha olyan nagy pofával magyarázol, lássuk mit tudsz!
-Rendben, mondd, mik a szabályok?-lépett elém határozottan. Legszívesebben betörtem volna a fejét a gúnyos mosolyával együtt.

Épp a randimra tartottam, mikor hangokat hallottam. Gondoltam megnézem, ki ez az elmebeteg, aki magában beszélget, pontosabban ordítozik, mint egy fába szorult féreg. Ahogy közeledtem, valaki mögöttem landolt. Hátrafordultam, és láttam, hogy Cande, az egyik nagypofájú tag. Nem akartam vele összetűzésbe keveredni, de utálom, mikor piszkálnak a színem miatt, ezért inkább a nőies távozásra voksoltam. Azonban nem lehet minden az elképzelések szerint, úgyhogy muszáj volt elfogadnom a kihívását, mielőtt előrántom Kishit, és száműznek Huecoból.
-Rendben, mondd, mik a szabályok? -léptem elé, és a képébe vigyorogtam.
-Triatlon?
-Mi a három feladat?
-Gyorsaság felmérésére Hueco Mundo átszelése, egy párbaj, és a végére egy küldetés.
-Mi a fenére gondolsz?
-Hallottál arról, hogy a Menos erdőben van egy kristály?
-Persze, de az csak egy legenda.. Ha lenne már rég megtalálta volna valami fogyatékos lidérc.
-Én nem hiszem, hogy ennyire le kellene szólnod az ötleteimet, te polipfejű!
-Fogd be! -keltem ki magamból, hogy már megint sérteget ez a lotyó.- Akkor legyen ez a harmadik!
-Én is így gondoltam, rinyazsák!
-Kuss! Kezdjük fél óra múlva, mert most dolgom van.
-Jajj, elnézést Elfoglalt kisasszony! -röhögött a képembe.- Akkor irány Aizen-sama rezidenciája, onnan indulunk. Nehogy elkéss!
-Húzd el inkább a segged, majd ott találkozunk, fapofa! -rúgtam hátsón.
-Ezért még kitépem a lila hajad a fejedről, te nyomi!
-Majd fél óra múlva elintézzük a dolgot! -sonidoztam el a hálótermek felé.

Alig vártam, hogy elteljen az a fél óra. Bezzeg ilyenkor olyan lassan telik az a kibaszott idő, hogy már a faszom is teli volt mindennel. Az meg még jobban idegelt, hogy egy ilyen senkiházi szarjancsi mert velem kiállni.
-Úgy megalázom, hogy egy év alatt sem heveri ki a szarrágója! Fúú hogy hajolna fölé a boncmester! Áh!-rúgtam bele mérgesen az egyik vas gecibe.-A ku*va anyját! Áh ez fájt! A faszé van már ez is iderakva!!
Legalább ezzel a sok káromkodással eltelt az idő. Pár perccel előbb értem a megbeszélt helyre, persze már Naitot is ott ette az a kibaszott fene.
-Cső húgyagy! Remélem felkészültél a vereségre!
-Álmodik a nyomor!
-A ló nyalja meg azt a meztelen szemedet, oszt majd utána sértegess, liluci!-kezdtem bele én is a melegítésbe. Aztán ahogy mindketten végeztünk a rajthoz álltunk. Nem messze előttünk egy nyomoronc hollow indította el a versenyt. Ennél a ku*va HMnél sajnos nem sokáig marad valami titokban, így sokan kisereglettek, vajon a Lila Póniló vagy a Kék Szörnyecske nyeri a küzdelmet. A rajtvonalnál vártuk megfeszülve a sípszót. Még eközben is ment tovább a csipkelődés, aztán bemondták, hogy figyelem!
-Lekörözlek, nyomoronc!
-Majd meglátjuk!
A sípszó megszólalt, s mintha puskából lőttek volna ki mind a kettőnket, eszeveszett sprintelésbe kezdtünk.

Mikor odaértem, már kész tömeg várta a megmérkőzésünket.
~Mi a f*sz van? Ennyire nagy látványosság lettem? Vagy az a riherongy vonzza a tömeget ennyire? Biztos sok kanos fickónál járt már, akik kijöttek a meccsre. -pásztáztam végig a tömeget, majd leültem a lépcsőre.
Nem sokkal később az ellenfelem is megérkezett, de úgy nézett ki, mint egy vulkán, aki kitörni készül.
~Valaki nagyon mérges.. Remélem ezzel elbukja az első kört.
-Cső húgyagy! Remélem felkészültél a vereségre! -állt meg úgy, hogy az orra az enyémet súrolta.
-Álmodik a nyomor! -löktem el magamtól, és elindultam a rajtvonal felé, ahol egy hollow várta az indítást.
-A ló nyalja meg azt a meztelen szemedet, oszt majd utána sértegess, liluci! -követett, és arrébb lökött.
-Hogy akadna össze a két lábad, te csicska! -üvöltöttem utána.
-Vigyázz, madárszar esik a szádba, ha túl nagyra tátod.
-Kapd be, balfék!
-Ha nem lennék úrinő, most szétcincálnálak! De ha már ennyi ember kijött megnézni minket, nem foglak egy perc alatt elintézni.
-Ne bízd el magad... Hamarabb tépem ki a karjaidat, mint hinnéd. -értünk oda a startvonalhoz.
-Figyelem!
-Lekörözlek, nyomoronc!
-Majd meglátjuk!
-Vigyázz, kész, RAJT! -hangzott el a sípszó, mi pedig futásnak eredtünk. Az első pár méteren óvodások módjára próbáltuk egymást letaszítani az útról, de egyikőnknek sem sikerült kibuktatni a másikat.
-A külső sáv a kamionoké! -löktem egy nagyobbat rajta, de hamar visszatért mellém, és viszonozta az ajándékot.
~A vállam lassan foltos lesz a sok lökéstől.. -bosszankodtam, és rákapcsoltam a sebességre.
-Azt hiszed, le tudsz körözni kisanyám? Ahhoz már tegnap fel kellett volna kelned! -ért be és már néhány lépéssel meg is előzött.
-Ne bízd el magad! -adtam bele mindent, hiszen már csak néhány kilométer volt hátra a célig.
~Remélem így már nem fog beérni...

-Ne bízd el magad!-és egy kicsit rákapcsolt
~ A ku*va anyját... de gyors... ki sem nézném belőle, hogy így tud repeszteni! Na akkor én is rákapcsolok!-egy erőteljesebb mozdulattal turbóztam lendületemen, s máris Naito mellé értem.
- Fú, hogy a szél kuszálja össze a lábaidat teee!-löktem egy újabbat rajta
-Nahát neked futás közben is van erőd pofázni?!
-És még meg is nyerem ezt a versenyt, te kinyalt Póniló!-ugrottam arrébb egy igen méretes gödröt, aminek az alján futóhomok volt.
-Gecc... ez meleg volt!
Már túl voltunk a pálya felén, szinte fej-fej mellett haladtunk egymás mellett. Persze minden mozdulatban ott rejtőzött a ku*va Fair Play. Egyre többször kezdtük egymást lökdösni, ahogy közeledtünk a cél felé. Már az egyenes szakasz két felén az ordítozó tömeget is megpillantottuk. Tudtuk mindketten, hogy na most kell kurvára rákapcsolni! Már nagyon eldurvult a verseny, hisz Naito sem tudott veszíteni.
A zászló már lobogott a lidérc kezében, a célszalag vörös színe is kirajzolódott. A vésztartalékomat is felemésztve sprintelni kezdtem. Nem sokon múlott, először azt hittem én vesztettem. Úgy láttam, mintha mind a ketten egyszerre szakítottuk volna át a szalagot.
-ku*va életbe!-nyögtem ki a levegőért kapkodva, majd két karomat letámasztottam a térdeimre. Ebben a pillanatban a tömeg körém gyűlt és üdvrivalgásba kezdett. Először csak bambultam, mint egy f*sz, aztán leesett
-Ojééé! Köszönöm köszönöm!-emelt fel a magasba a tömeg. Onnan fentről lepillantottam a vesztesre gúnyos vigyorral. Majd kezemmel a homlokomra tettem a kezem, majd a szokásos L betűt mutattam
-LÚZER!!

Az utolsó méterekben fel-fej mellett haladtunk, és már nem is érdekelt, mit gagyog, csak érjek be elsőnek. Pár centin múlott a győzelmem, de annyira nehezen vettem a levegőt, hogy még kiabálni se volt erőm. Csak ültem a földön, mint egy rakás szerencsétlenség, miközben istenítették azt az ocsmány nőszemélyt.
-LÚZER!! -mutogatott felém, de most rohadtul nem érdekelt az egós megnyilvánulása.
~Fordulj fel.. Még két kör hátra van, ne bízd el magad ennyire! -beszéltem magamban, majd felkeltem, leporoltam magam. Cande csak bámult, miközben a tömeg még mindig dobálta.
-Egy óra múlva ugyanitt! -néztem fel rá, majd elindultam. A tüdőm majd kiszakadt, de már kezdett a pulzusom helyreállni.- Addig élvezd ki a dicsőséged! -szóltam vissza, de nem fordultam meg.
~Nagyon össze kell kapnom magam, ha elég gyors akarok lenni. Ha más nem majd előhívom az igazi alakom. -töprengtem, miközben a hálótermek felé vettem az utam.- Egy hideg fürdő, és máris jobban leszek...

Mire visszaértem a célvonalhoz, még több csatára éhes hollow jelent meg. Nem zavartattam magam, szétnyíltak előttem, és egy ösvényen át mentem az ellenfelemig.
-Itt vagyok, nem kell félni, nem marad el a harc. -löktem arrébb egy utamba álló hollowt.
-Na végre, póniló! Azt hittem, el se jössz a futás után.
-Ne gondolkozz, abból csak rossz sül ki! -hergeltem.
-Ezért számolunk! -vonta ki a katanaját, én pedig viszonoztam a mozdulatot.

Épp dicsőítettem magam és szorgosan gyűjtögettem a szurkolókat, amikor a lila csoda fel nem rúgott egy faszkalapot, és egyenesen felém nem vette az irányt.
-Itt vagyok, nem kell félni, nem marad el a harc.
-Na végre, póniló! Azt hittem, el se jössz a futás után.
-Ne gondolkozz, abból csak rossz sül ki! -kezdett el gúnyolódni a szarcsimbók, ami kurvára nem volt az ínyemre.
-Ezért számolunk!-mordultam rá, és a drágaságomat elővéve, hüvelyéből előrántottam. Éreztem, hogy katanám ismét ég a vágytól, hogy egy újabb szerencsétlenséget szétcincáljon, apró darabokra. Szinte láttam magam előtt, ahogy a nyomoronc a földön fetrengve az életéért könyörög, én meg lesajnálóan az arcába röhögök. Kár, hogy ez a verseny nem élet vagy halál játékon alapszik.
Már csak azt a köcsög bírót kellett megvárni. Ahogy beléptünk a ringbe, ami a homokba rajzolt négyzet volt, végigsimítottam kardom pengéjén a kezem. A meleg vér szinte izzott a drágámon. Ahogy megérkezett Mr. Faszom-se-tudja-merre-vagyok Bíró Bácsi, elkezdtük a küzdelmet.
-Tudod, Póniló, olyan vagyok, mint a béna fazekas... Összetöröm a köcsögöket!-nevettem gúnyosan
-Sokáig rágódtál ezen a szövegen, vagy tanár is segített?-szegezte előre kardját vigyorogva
-Anyádat!-egy csatakiáltás közepette nekiestem. A kardok összeütközésétől volt hangos ez a kibaszott HM. A nézők perceken belül üvöltözni kezdtek, és drukkoltak kettőnknek.
~Kurva száját... jobb mint gondoltam...!-csikorgattam fogaim, ahogy már a negyedik támadásomat is kivédte.

Elég gyenge szöveggel próbálta meg pattanásig feszíteni az idegeimet, de jobban bírtam a strapát, mint gondolta volna. A zanpakutok szikrázva csattogtak közöttünk, de egyikőnk szorítása sem gyengült.
~Úgy látom a közelharc nem az erőssége... -rontott felém újra, de ismét sikerült kivédenem a támadását.
-Mi van kicsicsíra, nem megy? -röhögtem képen, miközben magam előtt toltam a kardommal egészen a ring széléig.
-Még nem melegedtem be kellő képen! Már csak néhány perc, és rongyosra rugdosom szét a segged, te ribanc! Jobb lesz, ha feladod, úgyis kiütlek!-próbálta meg a lábával kitámasztani magát, de tovább csúszott a homokon.
-Neked szájgimnasztikából kellene sportágat alapítani, abban talán sikered lenne...
-Baszódj meg, kis hülye! Azt hiszed, elég lesz, ha csihi-puhi módra elkardozgatsz velem?
-Nem, egyáltalán nem így gondoltam. Szét foglak szaggatni. -feleltem higgadtan, hiszen láttam, ez még inkább idegesíti őt.
Egy rossz mozdulattal elvesztettem a kardomat, és majdnem sikerült megvágnia, de még időben el tudtam ugrani előle.
-Na végre egy kis izgalom. Azt hittem, holnap reggelig itt dekkolunk majd és várjuk a másik mikor szárad ki!
-Arañar a Tigre! Csak hogy ne unatkozz! -hívta elő zanpakutóját.
A tömeg körülöttünk tombolt, üvöltött és várta a folytatást.
-Hű, most aztán nagyon beszartam..
-Add fel, póniló! Ezt a napot nem éled túl! -indult el felém.
-Ranbou saimin! -hunytam le a szemeimet, hogy megállítsam, mielőtt elérne hozzám.

-Arañar a Tigre! Csak hogy ne unatkozz!
-Hű, most aztán nagyon beszartam..
-Add fel, póniló! Ezt a napot nem éled túl! –indultam meg felé, mire ő is harci állásba helyezkedett
-Ranbou saimin!-idézte meg ő is kardját, és egy erőteljes mozdulattal hárította a támadásom.
-Az istenit!- szitkozódtam, mikor hátra ugrottam. Még álmomban sem képzeltem volna, hogy ez a kis nyápic kisasszony, egyáltalán ki tudja védeni Tigre támadását. Na de nem baj, a következő bele fog találni!
Egy hirtelen sonidoval a háta mögé kerültem és lendítettem kardomat, de hiába. Fülig érő vigyorral nyugtázta le, hogy ezt a támadást is könnyedén kivédte. A nézősereg hatalmas üdvrivalgásokban tört ki, mikor közel kerültünk egymáshoz. Valahogy egyikünk sem akart fáradni. Mindkettőnkben hatalmas vágy égett, hogy cafatokra szaggassuk egymást. Végre póniló is belelendült a támadásba, ugyanis eddig csak én támadtam, megállás nélkül. Hihetetlen erő rejtőzött ebbe a lányba, az ember ki sem nézné belőle.
Egyik speckó támadását épphogy el tudtam kerülni, egy szaltóval térdre is érkeztem. Egy gyors fújtatás után, megint támadni kezdett. Sokáig csak kerülgettem a támadásait.
-Na most miért menekülsz, kék rusnyaság?!
-Menekül a halál!
-Pedig nekem nagyon úgy tűnik! Akkor ezt kapd ki!-lendítette meg ismét katanáját, és egy hatalmas fénysugár keletkezett. Kikerekedett szemekkel vetődtem el a csapása elől, s így a támadása a nézőtér közé tért. Egy hatalmas árkot kerekített a hollowok között, ők is ku*va nagyot lestek, hogy most mivan... Míg erőt gyűjt egy újabb támadásra, addig leporlom a megtépázott ruhámat.
-Mi a franc...?-próbáltam talpra állni, de a térdemben hatalmas fájdalmat éreztem, így megrogytam
-Mi történt, kedveském? Jajj, csak nem lett egy kis bibid?-gügyögött, ahogy lépkedett felém, kardját a földön maga mögött húzva.
-Ehh... csak egy kis karcolás...-néztem fel rá vigyorogva, és egy darab textillel elkötöttem a sebemet. Feltápászkodtam, és egyet köptem. Erre persze póniló begurult és ismét támadni kezdett. Megvillantva fogamat megint sonidoval eltűntem előle, és egy ugró-forgórúgással eltaláltam, egyenesen a lábhajlatánál.
-Remélem eltört a lábad, nyomorult!-szaltóval érkeztem meg a ring egyik sarkához, és vártam, hogy liluci magához térjen. ~Lehet nem is olyan kicsi ez a seb...-tekintettem le a vérben tocsogó kötésemre

~Azt hiszem túl becsültem Kékséget.. -pillantottam meg a sebet a térdén, majd az arcán tükröződő fájdalomból következtettem, hogy már nem bírja sokáig. Ennek ellenére mégsem adta fel, elkötötte a sebet, és harcra készen várta, hogy odaérjek. Ismét támadásba lendültem, ő pedig mögém sonidozott és a lábamat rúgta telibe.
~A ku*va életbe! -rogytam össze, és úgy néztem ki, mint egy gagyi lovag, aki épp lánykérésre készülődik.
-Remélem eltört a lábad, nyomorult! -tett egy édes, aggódó kijelentést, amitől aztán még mérgesebb lettem.
A szemben lévő sarokban álló Tintapacára néztem, aki éppen az újrakötözéssel volt elfoglalva. Amikor felálltam, éreztem, hogy nincs a helyén a térdem, ezért összeszorítottam a fogam, és egy jól irányzott ütéssel visszaraktam. Még mindig fájt, de már közel sem volt olyan vészes.
-Ezt bebuktad, kiscsíra! -dobtam fel Kishit, és a két tenyerem közé helyeztem.- Oroshi uta! -mélyesztettem a tenyerembe a kardot, majd előtört a torkomból az a bizonyos hang.
Cande eszeveszetten fogta le a füleit, a nézősereg egy részével együtt, de nem segített, ugyanúgy hasogatta a dobhártyát és vele együtt az idegszálakat.
-Nagyon szépen tudsz énekelni, igazán, de mi lenne, ha abbahagynád? -mondta szinte már ordítva, miközben a lába megremegett.
~Úgy látom már nem sokáig bírja! -jelent meg egy vércsík az arcán.- Ez így túl könnyen menne. -állítottam le a támadást, minek következtében Cande a földre rogyott.
-Úgy látom, ezt a csatát én nyertem! -nyaltam meg a tenyeremet, hogy elinduljon a regenerálódási folyamat.
-Csak a csatát, Póniló! 1-1, még a java csak most jön. -állt volna fel a földről, de nem sikerült.
Épp a kezemet nyújtottam, hogy segítsek, mikor összeszedte a maradék erejét és felkelt.
-Nem kell a segítséged!
-Ahogy gondolod. Mikor és hol találkozzunk a harmadik versenyszámhoz?

Kurvára idegesített, hogy ebben a versenyszámban buktam el. Egyszerűen fel sem tudom fogni, hogy pont a harcba bukok bele... Pedig annyit, de annyit edzettem és erősödtem, mégis mind hiába való volt... A picsába is! ~Nem gond, legalább még egy dolog, ami motiválni tud, hogy erősebb legyek!
-Úgy látom, ezt a csatát én nyertem!
-Csak a csatát, Póniló! 1-1, még a java csak most jön. -igyekeztem lábra állni. -Nem kell a segítséged!-utasítottam el, majd minden erőmet összeszedve felálltam.
-Ahogy gondolod. Mikor és hol találkozzunk a harmadik versenyszámhoz?
-A legenda szerint, ez a varázs biz-basz a Menosok Erdejében található... Az erdő keleti felénél találkozunk, pontban nyolc órakor! El ne késs!-léptem ki a ringből, majd gyors sonidokkal eltűztem a helyszínről.

~Hamarosan nyolc óra, igyekeznem kell, hogy időben odaérjek...-gyógyítottam be az utolsó sebemet is, majd összekészülődtem. Az a nyomoronc póniló nem verhet meg ebben a versenyszámban. Mindent bele kell adnom.

-Áá, hát itt is vagy, kedveském! Pontos, mint mindig!
- Majd letörlöm a pofádról ezt a rohadt nagy mosolyt!
-Ugyan ugyan... senki vagy te hozzám képest!
- De nagy az arcod!
-Anyád szeretett, vagy csak eltartott?-a kellő hangulat már megvolt, így sokkal élvezetesebb lesz ez a verseny.
Ismét rengeteg talpnyaló kívánta végignézni a versengésünket, így a kezdés előtt pár perccel a drukk is megvolt. Két Menos állt meg előttünk. Mindketten bemelegítettünk, majd az ösvényre álltunk. A menosok félreálltak, és számolni kezdtek.
'- Felkészülni!
'- Vigyázz!
'- Kész!
'- Rajt!!!
És ebben a percben futásnak eredtünk, be egyenesen az erdő sűrűjébe...

-A legenda szerint, ez a varázs biz-basz a Menosok Erdejében található... Az erdő keleti felénél találkozunk, pontban nyolc órakor! El ne késs!-hagyott faképnél, én pedig alig tudtam magam kiszabadítani a menosok közül, akik őrjöngtek.
Mikor visszaértem a szállásra, észrevettem egy kisebb sérülést az alkaromon, amit gyorsan lekezeltem. Lezuhanyoztam, ami kész felüdülés volt ebben a dög melegben.
~Remélem sikerül megtalálnom azt a dobozt, csak tudnám, merre kezdjem el keresni.. -hagytam, hogy a hideg víz végigcsorogjon a fejemtől a talpamig.- Majd megpróbálok kiszűrni valami fura energiát, hátha ezzel sikerülni fog! -léptem ki a zuhanyzóból, és törölközőbe csavarva indultam valami kaja után.
~Remek, egy kis habroló tegnapról! -szedtem elő a sütit, ami kicsit megszáradt, de legalább nem maradtam éhen. Miután befejeztem az evést, felgurítottam majd' egy liter vizet, és felöltöztem. Újult erővel indultam a Menosok erdeje felé.
Mire megérkeztem, Cande már ott hegyezte magát... A szokásos szópárbaj következett, majd a menosok visszaszámolása az indításig.
'- Felkészülni!
'- Vigyázz!
'- Kész!
'- Rajt!!!
~Ahogy gondoltam, egyből az erdő belseje felé megy, követem kicsit! Közben végigmérem a terepet, hátha akad valami furcsa..
Persze Cande a szeme sarkából észrevette, hogy letérek egy idő után, és az egyik tisztás felé tartok, de úgy tűnt, nem követ.- Ez az, menj csak tovább. Majd a célnál bevárlak! -kezdtem el kiterjeszteni az érzékeimet, hátha meglesz, amit keresek. Hirtelen hatalmas energiát észleltem magam körül.
-Elfáradtál Póniló?
-Nem.. -feleltem morcosan, majd próbáltam ismét koncentrálni, de ekkor már egy idegen, félelmetes reiatsu csapta meg az "orrom". ~Ez biztosan nem a láda, de akkor mi más?
-Kékség, azt hiszem társaságunk akadt.
-Miva'?
-Nem érzed?
-Mit kéne? Kutyaszarszagot fúj a szél?
-Nem.. őt érzem! -biccentettem a fejemmel Cande mögé, ahol egy hatalmas hollow állt.- Szerintem nem puszit osztogatni jött a drága..
-Remek.. vége a gyereknapnak?
-Még csak most kezdődik! -vettem elő Kishit.

Egy ideig csak a kitaposott ösvényen haladtam, de aztán jobbnak véltem ha kis póni után veszem az irányt. A ráknak hiányozna, ha ezt a számot is ő nyerné meg... Ahogy egymás mellett haladtunk, nem sokkal később egy hívatlan vendég vett üldözőbe minket.
-Jajj de cuki pofája van!-fordultam hátra, hogy megnézzem mi a szar követ -Olyan szép, hogy mindjárt fölszeletelem!!
-Pont a te eseted, Kökénykém!
-Tudsz róla hogy ku*va szar a szöveged?
-Jobb mint a tiéd, kedvesem!
-Cö cö cö... álmodik a nyomor...-vettem elő hüvelyéből Tigre-t és nyelvemen végighúztam a pengét. -Gyere csak kicsi Menos!-fordultam meg, majd egy gyors sonidoval a háta mögé kerültem, és egy kisebb cero-val földre kényszerítettem. Drága Tigre-t pedig a maszkjába mélyesztettem. A dög hamarosan porrá lett.
-Na ennyit értél!-dicsőítettem magam, miközben Pónilót alig láttam. -Bassza meg! Te ku*va csaló!-üvöltöttem utána, majd sonidokkal próbáltam beérni. A fák között gyorsan haladva sikeresen odaértem mellé. -Azt hitted ennyivel lerázhatsz, nyuszókám?
-Reménykedtem benne
-Nah akkor ezt nagyon beszoptad, mert itt vagyoook!
-Evett volna meg aza Menos, te senkiházi!
-Hö hö hö... ahhoz előbb kellett volna felkelnie... sőt le sem kellett volna feküdnie.-ugrottam át abban a pillanatban egy baszott nagy árkot. -Huh vazz ez közel volt!-kezdett el mellettem haladó Naito nagyba röhögni. -Ne röhögj, seggfejkém! Inkább nézz te is az orrod elé!-mutattam az előtte szembefigyelő újabb árok felé. Kis híjján majdnem ő is beletanyázott, kár, hogy kikerülte.
-Hamarosan a célba érünk! Itt lesz a vízesésnél!-ordítottam el magam, nagy jókedvemben.
-Vízesés? Te miről zagyválsz össze??
-Jajj te kis csacsi póni! Látszik nem ismered még ezt az erdőt! Jobb lesz ha felkészülsz egy ugrásra!-vigyorogtam
-Ugrás? Mi a f*sz van ??!!
-Csak figyelj előre, balfaszkám!-tisztult ki az erdő előttünk, majd egy folyónál kötöttünk ki. A folyó egyre jobban kiszélesedett, s mintha a völgynek vége lett volna, a vízesésnél találtuk magunkat. -Na most ugorj le!-futottunk el a széléig, és ugrásra készen álltam.
-Hülye vagy te! Le nem ugr--
-Ó dehogynem!-löktem meg, amitől elvesztette az egyensúlyát és már ő is zuhant le, egyenesen a vízbe. Én, mint egy kis ovis sikoltoztam a zuhanás közben, míg Naito szerintem a beszarás miatt üvöltözött. Mikor becsobbantunk a vízbe, a felszínre úsztunk.
-Váá ez de jól esett!-ráztam meg magam és kezdem el póniló körül úszkálni
-Mert tán otthon nincs fürdővíz?
-Jajj kiscsillag olyan morci vagy! Fulladnál bele a vízbe!-locsoltam arcon, amitől csak mégjobban bepipult, és gőzölögni kezdett körülötte a víz is. -Nah én menek, megkeresem azt a bigyót! Jó lubickolást!-úsztam ki a partra és a vízesést megkerülve a barlangba siettem.
-Na azt már nem!-hallottam nem sokkal később mögöttem a pattogó hangot.

A szokásos szópárbaj tovább folytatódott. Ő jobban ismerte a terepet, mint én, és ezt az orrom alá is dörgölte, amivel csak jobban felidegesített. A víz teljesen átáztatta a ruhámat, amitől nagyon begőzöltem. Sonidoval sikerült hamar beérnem Candet, aki már a barlangban volt.
-Nem gondolod, hogy kicsit messzire mentél? Nézd meg, hogy nézek ki! Tiszta víz vagyok, baszd meg!! -üvöltöttem utána.
-Asszed érdekelnek a piti ügyeid? Hát nem! -haladt tovább a barlang belseje felé.
-Mi a francnak megyünk erre? -kérdeztem néhány perc múlva, amikor elértünk egy elágazást.
-Ne mond, hogy még nem jöttél rá, Póni!
Ekkor egy energiahullámot éreztem a bal oldali alagútból.
-De, azt hiszem, rájöttem, seggfej! -futottam be az alagútba, magam elől eltolva a Kékséget.
Egyre távolabb merészkedtem a barlang gyomrában, és ahogy hallottam, Cande végig a nyomomban volt, de nem akartam, hogy utolérjen, ezért egyre gyorsabban haladtam. Egyik pillanatban egy fényes pontra lettem figyelmes, ami még messze volt tőlem, de félreismerhetetlen energiát sugárzott magából.
~Csak nem? Ennyire nem lehet könnyű ez a feladat.. -közeledtem a forrás felé, de akkor Cande átvágtatott rajtam, a fejem pedig a kemény kövön landolt.
-Te seggfej! Csak érjelek utol, szétbaszom a pofádat! -ordítottam, de ő hátra se nézett, csak repesztett tovább..- Nem a szél fújja a pofámat!! Neked lököm!! -tápászkodtam fel végre, és a nyomába eredtem. Egyre közelebb értünk ahhoz a valamihez, de még mindig nem tudtam, mi az. Reméltem, hogy tényleg a könyv.
Egy kisebb üregbe értünk, ami úgy nézett ki, mint egy tenger: a vízszerű létyó közepén állt egy sziget, rajta pedig egy doboz.
Végre beértem Kökénykét, aki olyan értelmes fejet vágott, hogy kénytelen voltam röhögésben kitörni.
-Mi van, nyomorék? Mi olyan vicces? -nézett rám, miközben az egész terem visszahangzott.
A víz mélyéről valami buborékolásra hasonlító hang tört fel, és valami kiemelkedett belőle...

Csak lestem kifelé a búrámból, hogy mi a rák elé értem, amit persze hogy nem hagyhatott szó nélkül Póniló, így egy beszólás után ismét rámeredtem a szigetecskére. Ezekben a percekben kezdett el valami eget verően nagyon bugyogni a víz felszíne, s lassacskán kiemelkedett belőle valami számomra beazonosíthatatlan tárgy. Aztán levágtam, hogy biztos az az a könyv, amit meg kell hogy szerezzek, így közelebb léptem a vízhez. Mivel a nyomi Lilácska is észre vette, hogy megindulok, így gondolkodás nélkül ugrani akart a vízbe, de megragadtam a hajánál fogva, s visszarántottam.
-Áúcs! A hajam! Ereszd el de ku*va gyorsan, vagy levágom a karodat!
-Fogd be a pofádat, és ne vergődj itt nekem! Ez itt savas folyadék... beleugrasz szénné mar, te ütődött-engedem el, és körbenéztem. Egy kis csönd után, valami használható terv után néztem.
-Van valami ötleted?
-Mi mióta vagyunk ilyen jóban?-néztem felé kérdően-Találj ki magadnak!-léptem el egy beljebb eső partra és kicsit hátrébb araszoltam. Nekifutottam, s minden erőmet beleadva elrugaszkodtam, s a kicsike szigetre ugrottam. Igaz, majdnem bele sikerült esnem, a fortyogó löttybe, de az egyensúlyom szerencsére a helyén volt. Kicsivel közelebb értem a dobozhoz, de még mindig pont olyan elérhetetlen helyen volt. Míg nagyokat nyújtózkodtam a dobozért, hamarosan ott termett mellettem Póniló is.
-Hát te meg e!
-Azt mondtad, hogy találjak ki valamit!
-Nyomorult...-fújtattam egyet-kettőt, s tovább nyújtózkodtam. Mivel egyikünk sem ment semmire, ezért gondolkodni kezdtünk.
-Van egy ötletem!
-Jajj neee Naito csak ezt ne!
-Cöh, bekaphatod!-lökött egyet rajtam, s borulni kezdtem a savas tóba, s megragadta a karomat. Egy ku*va nagyot sikítottam, hogy mindjárt szétmar a cucc.
-Te őrült vadbarom! Eszednél vagy, teee senkiházi suttyó?! És ha megdöglök??
-Csillapodj! Legalább így közelebb vagy a dobozhoz!
Egyre jobban izgulni és verejtékezni kezdtem, de kinyújtottam a kezemet, és megragadtam a dobozt. Éreztem a felcsapódó savat a kötéseimen, amik lassan kezdtek lefoszlani a karomról, így egyre jobban pánikolni kezdtem. A sziget közelébe húztam, s Naito segítségével kikecmeregtem a földre. Legszívesebben a port csókolgattam volna, hogy túléltem ezt az egészet. Soha többet ilyet!!!!
-Huh megvan!-guggoltunk le egyszerre, és mindketten megragadtuk
-Nah és ilyenkor mivva'?
-Mit mivan?
-Akkor most ki szerezte meg?-néztünk egymásra. Ahogy kezdtünk belemerülni a veszekedésbe, hogy kinek jár a doboz, a másik partról hallani lehetett valami mozgást. Hamarosan hollowok sokasága ékezett be a barlangba. Mindeki tapsolva és őrjöngve köszöntött kettőnket. Majd a tömegből kitűnt egy arrancar.
-Gratulálok! Megtaláltátok a rejtett kincset!
-Azt vágjuk mi is, nade most ezt a számot ki nyerte?
-Óhó, hogy ki nyerte? Hát ti ketten!
-Hem? Najó ezt most kurvára nem vágom!
-Döntetlen?
-Úgy bizony, kislány! Hisz csapatmunkával szereztétek meg!
Pónilóval csak összenéztünk, majd én egy kínos 'cöh kíséretével feltápászkodtam, s vakarászni kezdtem a tarkómat.
-Nah akkor mindketten döntetlent játszottunk.... elismerem, jó harcos vagy!-nyögöm ki végül, s kezet fogtunk, és egy mosolyt erőltettem az arcomra.

~ - ~ - ~ - ~ - ~ - ~ - ~ - ~ - ~ - ~ - ~ - ~

A későbbiekben, mikor kitomboltuk magunkat, fáradtan visszatértem HM-be. A szobámban levő tükörbe pillantottam. Ahogy megláttam a karjaimon levő szétfoszlott kötéseket, észrevettem, hogy néhány helyen a bőröm is sérült. Nagyon remélem, hogy ez a későbbiekben elmúlik. Kimerülten dőltem bele az ágyamba, s belesüppedt a koszos arcom a hófehér párnákba. Annyi erőm sem volt, hogy megmosakodjak.
-Majd holnap... talán...

Csak bámultam ki a fejemből, hogy mi a szar lehet azon a szigeten, aztán megvilágosodtam: az ereklye, amit keresünk. Éppen érte akartam menni, de Cande megállított. Igaz, leordítottam a fejét, de igaza volt. Meglepett, hogy meg akart menteni.
~Lehet félreismertem őt.. Nem is olyan elviselhetetlen, és ha azt nézzük, mégis csak leállított egy őrült ötlet véghezvitele előtt.. -gondolkoztam el, majd valami terv kiagyalásán foglalatoskodtunk.
Próbáltam nem bunkón (elég nehéz volt!!!) közeledni, de csak elutasítást kaptam, így jobbnak láttam, ha nem erőltetem.
Cande magánszáma majdnem tökéletesre sikeredett, de még mindig volt úgy 20 cm a dobozig. Eszement liba lévén meglöktem, de csak annyira, hogy közös erővel megszerezzük a zsákmányt. Miután megpihentünk, már azt vártam, mikor vág fejbe, hogy ekkora idióta vagyok, de semmi ilyesmi nem történt. A 3. számot nem tudtok eldönteni, ki nyerte, de "szerencsére" mielőtt megtéptük volna egymást, a versenybizottsági tagok elárulták: Döntetlen!
Hüledezve néztünk egymásra, túlságosan nyerni akartunk, de ha azt nézzük, így legalább nem is vesztettünk. Felkeltünk a földről, és elég kínos pillanatok következtek: az elismerés.
-Nah akkor mindketten döntetlent játszottunk.... elismerem, jó harcos vagy! -nyújtott kezet, amit viszonoztam és kezet ráztunk.
-Igen, döntetlen. Te is remek harcos vagy, nem kerülnék veled szembe egy éles helyzetben. -mosolyogtam vissza rá.
Visszaindultunk HM "központjába".
Itt aztán az összegyűlteknek kihirdették az eredményt, a könyvet átadtuk az egyik hollownak, aki biztonságba helyezte. Megkezdődött az ünneplés, ami abból állt, hogy felkaptak minket és néhány kilométert sétáltak, miközben a levegőbe hajigáltak minket.
-Nekem már kezd felfordulni a gyomrom!
-Hé fiúk, köszi szépen, de mi most kiszállunk! -állította meg őket, majd lemászott, én pedig követtem őt.

Mikor a szállásra értem, ledobtam magamról minden ruhát és lezuhanyoztam. Igaz, már alig álltam a lábamon, de ez azon dolgok egyike, amit imádok. Egy törölközőbe csavarva, vizes hajjal léptem ki a szobámba, majd lefeküdtem a hátamra és lepörgettem magam előtt a nap eseményeit.
Mire feleszméltem már reggel volt...
~Új nap, új lehetőségek! -nyújtóztam egyet, és ruha után néztem.

/Köszi Cande a harcot ^^ /

Gratulálok mindkettőtöknek, kaptok 500 lp-t, és 1000 ryout. ^^ További kellemes játékot!